Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom

Állandó Tag
Az az álom ..

Lágy neszü, halk éjszaka
lopódzott szobámba,
körbejárta ágyam, s
megtalálta vállam.
Átöleltem õt,
mély szerelemmel.
Csókjai régenvárt édes
álmot hoztak
nyugtalan lelkemnek, s
benne vágyaim beteljesedtek.
Lágy neszü, halk éjszaka,
elsuhant felettem,
mint egyetlen pillanat!
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Szerelmed

Szerelmed a lelkemig hat ,
Bennem él mint piros vérem
Érzem égek,lángot kapok
Hogyha képed felidézem.

Álmodom ,hogy .-Hajnalokon
Felém hajolsz átkarolva ..
Össze forrad testünk lelkünk ,
Vágyainknak meghajolva.

Bársony böröm ,féltö gonddal
Simogatva becézgeted
Mesebeli szenvedéllyel
Jutunk fel..a fellegekhez..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Érzés ..

Sokszor az érzés vezet ma is minket ,
Szerelmei gondok ,folyton kisérnek ,
Ábrándos éjnek csodás szép álma ,
Zavarja meg ma az éjszakánkat .

S hogyha el mulik a szerelmes álom,
S hogyha Én most is a szívedre vágyom,
S hogyha az Érzés ,pihenni nem hagy ,
Most is a szívemben mindig Te ott vagy.

Sokszor az érzés fáj!Sokszor éget,
Oly nagyon nehéz szeretni Téged ,
Szeretni ugy ,hogy látni nem lehet
Emlékek zaklatják most is a szívemet.

Sokszor az érzés felemel az égig ,
Boldogság fényét a szememben nézik ,
Boldogság fénye nekem csak bánat ..
Oly nagyon ..oly nagyon vágyom uttánad..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Még érzem..

Még érzem izét csokodnak az ajkamon,
Még érzem minden érintésed ahogyan lágyan át karolsz,
Még érzem kezed éintését amit amint lágyan át ölel,
Érzem azt még amint szived medobban ha érintesz.

Látom szemed csillogását amint lágyan Rám tekint,
Látom ajkad rezzenését ,mikor csokkal el borit,
Látom azt ,hogy vágy Rám hisz most Én a csillagod vagyok,
Látom azt ,hogy Boldog vagy mert Én ..csupán csak ..Én vagyok.

2006.05.24
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Most a szív.

Most a sziv nyugodni vágyik ,
szenvedélye ellobog,
mert be látja ,hogy a másik
szív érette nem dobog.
Ám ,ha fojtott izgalomban
még remegne ,az se baj
a víz sem csitul le nyomban ,
bár elült a vad vihar.

Jött az orra ,válni kellett
észre sem vetted vajon
bár szemed láttára pergett
forró könnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
önfeláldozásomat,
Féltél ,hogy ha szánsz szívedben
újra szitod lángodat.

Ám hiába igyekeznél,
szenvedésed rejteni
mert szerettelek,szerettél..
a nem tudunk felejteni.
Villámot lövellt a menybolt
nézd a parton azt a két
sziklát,mely hajdanta egy volt,
a állta vihar dühét.
Látod,a két tört vonal ,hogy
összeillik? Van amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakit..

2005
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Ne tudjam..

Ne.. tudjam, mit hoz felém a holnap..
Ne.. lássam, ki az, ki nem marad velem..
Ne.. halljam mit mond a szád: csak ennyi volt nekem..
Ne.. érezzem: már megint nincs tovább, ahogy most sem.
 

sincomi

Állandó Tag
Belekóstolunk

Belekóstolunk

A gyermek joga
hogy egézséges legyen
nos hát legyen!
és mert vannak
egézséges ételeket egyen!

ezt kimondtuk
talán százszor
de hol járkál
a diák esze
hát nem messze
a megszokott
jó kólától

igy megnyughat
a lelkiismeret
mert megmondtuk
jól halotta
mit egyél gyerek

belekóstoltunk
a problémába
és ujra mondjuk...
csak megérti
valahára

acsai palóc
 

sincomi

Állandó Tag
A lélek aggódása

A lélek aggódása

Ki vagyok én?
mivé válok?
kedves lelkem
hogyha nemlesz
többé testem

és test nélkül
hogyan élek?
aztsem tudom
elképzelni
hogy test nélkül
van-e élet

azt mondják hogy
csak levetközöm
s egy uj testbe
költözik az
identitásom

de a testek
honnan jönnek
hisz feloszlanak
a halál után
földé lesznek

palócföldi
**
 

alya

Állandó Tag
Zágorec - Csuka Judit

MEGÉRKEZÉS

Hogy megérkezzél oda
ahova elindultál,
hogy végre úton legyél,
és meghajoljál
a teremtő elött,
hogy megadta ezt neked.

(1000 boccs és 1kiló tévedés a részemről. Eltévettem, remélem nem kapok ki érte?)
 

Aarnyek

Állandó Tag
Kelemen Zoltán

Megalkuszom


Megalkuszom magammal
Kibékülök velem, talán még
Meg is rázom a kezem
Elégedetten.

Belemosolygok a szemembe
Huncutul súgok valamit magamnak
Bele az egyik fülembe,
Hogy senki ne hallja.

Azután kacagunk egy jót.
Mint csacska kislányok,
Egymásba fojtjuk a szót.
Jómagam és én.

Mohol, 2005. december 21.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Odakint..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto" vAlign=top width="100%"><DIR>Odakint tombol a vihar, a természet lázad
Elmos mindent,tövestől tépi ki a fákat
Igy mosta el az álmainkat egy röpke pillanat
Amikor elmúlt valami, s minden megszakadt
Könnyes szemmel beleüvöltöm a viharba
Kérlek eső mosd tisztára lelkemet
Istenem adj még egy esélyt nekünk
Hozd vissza a kezdetet

</DIR><DIR>
Más akarok lenni jobb ami voltam
Mosd el a bánatot, add az életet
Nem akarok örökké itt állni
S érezni a szelet
</DIR>
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Rozsaszirom írta:
Még érzem..

Még érzem izét csokodnak az ajkamon,
Még érzem minden érintésed ahogyan lágyan át karolsz,
Még érzem kezed éintését amint lágyan át ölelsz,
Érzem azt még amint szived medobban ha érintesz.

Látom szemed csillogását amint lágyan Rám tekint,
Látom ajkad rezzenését ,mikor csokkal el borit,
Látom azt ,hogy vágy Rám hisz most Én a csillagod vagyok,
Látom azt ,hogy Boldog vagy mert Én ..csupán csak ..Én vagyok.

2006.05.24
Szioka Aranyek ki javitottam :) Rá jöttem ,hogy hol irtam el:)
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: auto; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Ha engem akarsz látni...

Ha engem akarsz látni,
A lelked ki kell tárni,
Mert így érezni fogod,
Hogy én a szeretet vagyok.

Ha engem akarsz látni,
Gondjaidtól meg kell válni,
Mert akkor tudni fogod,
Hogy én a szabadság vagyok.

Ha engem akarsz látni,
Néked a szépre kell vágyni,
Mert akkor látni fogod,
Hogy én a szeretet vagyok.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Árvai Emil

Állandó Tag
.

Kérdések kérdése

van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében

tán nem is kérdés
inkább kiáltás

válaszra várva
visszhangzik bennem

ki szeret engem
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Szerelmes történet....

Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért a szüleik eleinte szóltak, de aztán beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket. Hosszú országúton el s visszacikáztak, ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak, Egyetlen kérése volt csak a fiúnak, nálanélkül soha ne induljon útnak. Két motoros útja soha el nem vált, bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt, a látóhatár szélén ha két motoros megjelent, ezt leírni nem lehet ezt érezni kell. Fekete bőrkesztyű fekete szkafander fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer, fekete csizmában, nyakukban kendővel szálltak versenybe a száguldó felhőkkel..Ők is mint más szerelmesek sokat veszekedtek, de csak addig tartott aztán kibékültek. Ám egy napon minden másképp történ, nem tartották be a jól bevált törvényt, távozás előtt a búcsú elmaradt, s mindez egy álom egy félreértés miatt. Hosszú napokig nem is látták egymás, a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más, de őket kínozta egy titkos sejtelem, az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek, és még nem békéltek meg a megsebzett szívek, mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett, kínosan teltek a napok éjjelek. Egyre csak azon törték a fejüket a békülés útja vajon melyik lehet. Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány, tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet, s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet. Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat nem is töprengett oly sokat. Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött szájára szokás szerint fekete kendőt kötött. Barna hosszú haját most is fölcsavarta, hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna. Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt s felrakta fejére a fekete szkafandert, lenn az udvaron felült a motorra, s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta, volt egy kérése régen a fiúnak, ;nálanélkül soha ne induljon útnak . Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre elővette megcsókolta s fölnézett az égre. Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban, meghasad, hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad. Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer, jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé. Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért már csak a motorjának s az álmainak élt. Egész úton ara gondol mi lesz, ha majd odaér, több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér. Gondolatai már messze jártak, csak nézte az utat, és nem vette észre, hogy mindjárt odaér a felbontott részre. Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett, de a sebességtől oly gyorsan meg válni nem lehet. Utolsó percében is az járt a fejébe, hogy nem nézhet többé a fiú szemébe, meg sem ölelheti kezét nem foghatja ezután már többé meg sem csókolhatja. Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott a halál küszöbén a fiútól búcsúzott: Ne haragudj rám, hogy elmegyek, de ígérem ezután is mindig veled, leszek, légy boldog akkor én is az leszek, ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek. Egyetlen vércsík volt, ami a szkafander alól a szájából kibuggyant, s az arcán végigfutott. Ott feküdt az úton fekete ruhában a motor közelében a holdfény árnyékában. Pontosan egy éve ennek az éjszakénak a fiú eleget tesz becsület szavának, megfogadta ugyanis még ott zokogva, hogy életében már csak egyszer ül motorra. A megbeszél időben megjött a négy haver a fején ekkor már fenn volt a szkafander. Lenn az udvaron felült a motorra, gyászos tervét gyorsan újból átgondolta. Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért, már csak a motorjának és az álmainak élt. A temető ott volt az országút végén a sír amit keresett a temető mélyén, a sírhoz érve leroskadt eléje, húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe. A szalagot eligazította melyre nagy piros betűkkel az volt írva: :-NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED. A régi emlékek újra felkavarták, a szívét nyugodni egy percig sem hagyták. Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz, de mintha szívét kötötte volna a fejfához. Majd kis habozás után felült a motorra, a barátai követték őt részvéttel sorba. A hegyi szerepentin volt a tiszteletkör vége, az állandó útvonal régi szép emléke. A fiú arra gondolt mennyit motoroztak, hosszú hónapokig mily boldogok voltak. De ő itt hagyta nincs többé, s már nem érdekli semmi, csak egyetlen gondolat ..utána menni. Könnyes szemekkel a kormányt markolta, s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra. Egy hatalmas kanyart egyenesen véve nagyot ugratott a tátongó mélységbe. Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak, lenn a mélységben a vén fák suttogtak. Ott feküdt a fiú fekete ruhában a motor közelében a vénfák árnyékában.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Érted

Vétkezni akarok csak talán,
Veled, vagy érted.
Ott lennék örökké,
Veled, vagy érted.

Fákat döntenék magas hegy tetején,
Veled, vagy érted,
Ott világvég idején,
Veled, vagy érted.

Vérét ontanám, ki bántani óhajt,
Veled, vagy érted.
Ejtenék reggel isteni sóhajt,
Veled vagy érted.

A Földön örökre élve maradnék,
Veled, vagy érted.
De ha kérnéd meg is, halnék,
Veled vagy érted.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Lennék..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Minden alkonyatkor,
Hajlékodba mennék.

Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Szemeidben csillogásként,
Haj, de megpihennék.

Lennék én ha volnék,
Volnék én ha lennék,
Testeden szép remegés,
Homlokodon emlék.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Érzés..

<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 14pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%">Mérem magamban a felnövö szerelmet,
mint érzékeny müszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.

Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergödöö fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra büvkörébe fogja.

Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, örzi a pendítö ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.


Pilinszky János: Egy szenvedély margójára ....tudom ez nem saját vers de nagyon ..meg tetszett..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
A szépség benned él,
Bennem a küzdelem.
Tuz és fény szemedben
Táncot jár énbennem.

Az elképzelt álom
Nyugtatja zord szívem,
Már régen Rád vágyom,
Te vagy az életem!
 
Oldal tetejére