Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nem tudom..

Én nem tudom: mi van velem?
Csak a Szív dobog bennem,
Furcsa tűzben ég a testem,
Ha Rád gondolok.

Én nem tudom: mi van velem?
Csak a vágy erosödik bennem,
Csak a lelkem kíván erösebben,
Mert Rólad álmodok.

És nem tudom: mi lesz a Vég?
Hogy kegyes-e hozzám az ég?
De a szívem furcsa lángban ég,
Mert Hozzád utazom.

És nem tudom: mi lesz ezután?
Mozdulatom is elakad sután,
Csak vigyorgok zavartan és bután,
Mikor Veled találkozom.

És talán rám mosolyog szemed,
Melynek zöldjében elveszek,
És nem húzod el kezed,
Ha érte nyúl a karom.

Talán szám megtalálja szád,
Hisz oly régóta vágyom Rád,
Mindig Rád, csakis Rád!
Én így akarom
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves rózsaszirom ;) Örülök, hogy kellemes meglepetés volt számodra az ittlétem. Én szintúgy örülök egy régi barátnak ezen a fórumon . És igyekszem a tehetségem és tudásom szerint segíteni a topicodat.


Álomvilág

Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.

Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.

Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg , s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták , s aljas szurkapiszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.

Szunnyad a kevélység, gőgős páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irígységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.

Oly világ ez, hol ki szeret , mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél

Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány....
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. .... Egy új valóságot.

M. Laurens 2006
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Bikus köszönöm szépen nagyon kedves vagy :) Mint mindig...és csodás a vers is.Köszönöm szépen.Eddig mással ,,varázsoltál,, el:D most meg a versek is. Ja bocs hogy ,hogy nem irtam nagyon nagyon szép a Nő napi kis filmed.Csodás mint minden amit készitesz ..szeretettel..R.

"........Életünknek

minden órája gyönyörű ajándék,

már alig látjuk a tegnap letűntet,

ami holnap lesz, tilalmas talány még !

S bár ígért is olykor az este rosszat

Még láthatta örömöm a bukó nap.


Tégy hát, ahogy én, s nézz bölcsen vidáman

a perc szemébe ! Rajta, egy se vesszen !

Használd javadra, bizakodva, bátran,

munkában éppúgy mint a szerelemben !

Légy mindig egész, s légy gyermek szívedben,

így minden leszel, leszel győzhetetlen !....."

vers21.gif

</SPAN>
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
;) Ajánlom ezt a kis versikémet a CanadaHun tagjainak és Rőzsasziromnak, hiszen épp ők inspiráltak a megírására :D Ha valaki magára ismer, az pusztán a véletlen műve lehet !!!:D

Ájtatos Manó
<O:p</O:p

<O:p</O:p
Hűvös fűszál szélben ringó hátán, <O:p</O:p
Búskomorságba borult apró sáska császkál<O:p</O:p
Oh mily szomorú is bús magányos létem,<O:p</O:p
Nem találom sehol, párom itt a kerek réten.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S karjait esdeklő imához fonja,<O:p</O:p
Add uram, hogy megleljem őt még ma.<O:p</O:p
S ájtatos szemeit az égre emelve<O:p</O:p
Lelke mélyén átkokat szór a beste.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Keserves jajt az egész nagyvilághoz,<O:p</O:p
Elátkozva sorsát mely nem segíti, csak imához<O:p</O:p
S ekként sanyargatva, önmagát sem állva,<O:p</O:p
Haladt a réten, fűszálról fűszálra.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Lágyan ölelő, szerető karokra vágyok,<O:p</O:p
S oda adnám érte, ezt a rusnya nagyvilágot.<O:p</O:p
Szerető párra, kinek apró manócskákat nemzek.<O:p</O:p
S elboríthatná a rétet, a víg imádkozó nemzet.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Kicsiny sáska-szíve hevesen dobogva,<O:p</O:p
Felmászott egy nagyobbka bokorra.<O:p</O:p
Innét imádkozom majd ismét a sorshoz,<O:p</O:p
S ekként letérdelvén, szólott a bokorhoz.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Ó te zöldellő hatalmas nagyerdő,<O:p</O:p
Hol szeretet mátkám, egyszer tán eljő…<O:p</O:p
S alighogy imához emelé csápjait,<O:p</O:p
A szemközti levéltől, megrezdül a csalit

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S istennek áldó kezét sejtve ebben,<O:p</O:p
Manólina szép karcsú teste, hősünk elé lebben.<O:p</O:p
Hímünk eddig elfojtott heves vágyától űzve,<O:p</O:p
Azonmód meghágá, nevét sem betűzve.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
S miképp vége lőn a szerelmi násznak,<O:p</O:p
Egymásra szerelmes tekintet vetve, pihegve várnak.<O:p</O:p
Óh te drága lény, te áldott jó tündéri lélek<O:p</O:p
Úgy vágytam ölelésed, s cserébe csupán ennyit kérek.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Magányomban mindenkor reád vártam,<O:p</O:p
Gyermekim anyja légy, ez volt minden vágyam.<O:p</O:p
S amint hitvesének ölelő karjai, közé toppan,<O:p</O:p
Szeremtől lázban égő koponyája, szinte alig roppan.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
Én imádlak, szólt az ájtatos ara,<O:p</O:p
S magamévá teszlek, mikként tette azt papával a mama.<O:p</O:p
S egy utolsó szerelmes sóhajt nyögve,<O:p</O:p
Hősünk megmaradt részeit, a zöldellő gyöpre. pökte.

<O:p</O:p
<O:p</O:p
********************<O:p</O:p
S végső tanulságul leszögezhetjük ekképp,<O:p</O:p
Mg végleg be nem kebelezik, nem nyughat a férfinép !

<O:p</O:p
<O:p</O:p
/ M. Laurens 2006. május /<O:p</O:p







 

Efike

Állandó Tag
Állandó Tag
Ahogy elnézem, nem iskolás a sáska,
nem húzza a vállát az iskolatáska,
vidáman szökken a fűről a fára
és kacsóit nem fonja imára,
hanem mindaddig, mig levéltől zöld az ág,
a sáska rág, csak rág és egyre rág
és csélcsap is, kikezd fűvel és fával,
nem zárja napját egy megbánó imával,
hanem mielőtt álomra hunyja a szemét
új zabálásra gondol a szemét.
 

platon

Állandó Tag
Állandó Tag
Mégis éltek, arra a percre,
ama halvány időszeletre.
Arra lett írva sorsotok,
egymást a semmibe követve

megettétek egymást szeretve.

Ami megmaradt belőletek,
mégsem értéktelen mese.
Erősítő, kegyelmi jele imának,
hogy közel jár a végtelen édes

Sáska szerelem.
 

Efike

Állandó Tag
Állandó Tag
A legszebb költői babér,
ha lányok kórusa dicsér,
nem adnám egy tányér babért,
fellforralja bennem a vért.

Pegazus a vasderesem,
mindig nyerít a versemen,
Parnasszusra, ha indulok
a hátáról mindig ledob.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 10pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: text; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" width="100%">Még érzem arcomon , puhán símító kezed .
Ahogyan bőrömön lágyan vándorol tenyered ,
S megtapad testemen . Ujjaim lassan járják
Testeden útjukat , s fedezik fel maguknak arcodat
És ajkadat .
Mosolyogj !
Szemeid és ajkad vágyakozva megcsókolom ,
S csend van . És valahol mélyen ízzik a forró
Szenvedély , s csak figyelj , remélj !
Messze vagy . De néha , néha erre jársz ,
S ha akarsz engem mindig megtalálsz !

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Sóhaj


Még érzem kezemben
Kezed melegét,
Még érzem szememben
Szemednek tűz-fényét.

Még érteni vélem
Szíved szép szavát,
Még szívemmel felfogom
Arcod könny-mosolyát.

Még látom a széket,
Hol zavartan ültél,
Még...futamnyi idő,
Aztán megbékültél.

Még érzem arcomon
Leheletnyi csókod,
Még érzem vállamon
Átfonódó karod.

Még...de hisz már nem.
Arcom könnyes,
Karom leeresztem
Csak itt legbelül, a lélek


bíztat engem!

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Hiányod

Könnybelábadt szemmel
nézem a sötétet.
Rád gondolok Kedves,
hiányod fáj, éget.

Fagyos alkonyokon
reszketek, ha látlak;
feledni akarlak,
és mégis kívánlak.

Hideg hajnalokon
érintésed vágyom.
Ölelnélek Téged,
de ez már csak álom.
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Engedd

Beszélnék, de a hang a torkomban reked.
Oly sok szép szót gondoltam Neked,
de csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít, kínoz, öl.
Felkavar, meggyötör.
Szólnék, de nem tudok,
zavartan hallgatok,
s tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; nem rég
még velem voltál kedvesem,
Kedvességgel és szép szavakkal,merészen
ugy ahogyan még eddig senki sem.. ,
s kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy, de mégis oly közel.
A szívemben, a lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok,de nem merem..
Mit érzek? Mondanám, de nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
mily mérhetetlen a szeretet,
mit irántad érzek.
Csak tétován nézek.
de szólni, nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang a torkomban reked,
s annyit tudok suttogni Neked;
Engedd oh engedd meg hogy szeresselek..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet...
Az Élet: mely összedől, mint egy kártyavár.
A boldogság: mely elszáll, mint egy kismadár.
A lélek: mely szürke lesz s üres, mint a hold.
A szerelem: mely elmulik s vele minden mi volt.
A nap: mely fölégeti fáradt szívemet.
Az út: mely végre a túlvilágra elvezet.
A valóság: mely nem más, mint a halál.
A sír: mely tárt karokkal majd ránk vár.
A bánat: mely lelkemen madárként ráröpül.
A szív: mely mindenkitől menekül.
A társ: kit nem feledeünk el soha.
Az isten: ki nem hagy el soha .
Az emberek: kik nem ismernek mégis szeretnek.
A barátaim: kik szeretnek és velem félnek.
A többiek: kik mitsem tudnak az egészről:
S én: ki erőt merítek a reményből.
A pillanat: mely tönkretette életem.
A remény: kihez nyújtom két kezem.
Az ész: mely gondolkodni képtelen.
S a tény: hogy életem nem reménytelen.
A kép: mely arcom előtt feldereng.
A tudat: mely mindenen csak elmereng.
A halál: mely mentsváram lesz énnekem.
De miért?: mindig csak ezt kérdezem???
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Áldás..

Áldott legyen az aki hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott mindig az utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott benned a fény,
Hogy masoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegitse föl a szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
A szeretetre szomjazónak.
És legyen áldott támasz karod,
A segitségre szorulonak.

Legyen áldott gyönyörü szavad,
Minden hozzad fordulonak.
Legyen áldast hozó kezed,
Azoknak, kik érte nyulnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
Minden tiged keresőnek.

Legyen áldott immar,
Minden hibad, vétked.
Hiszen aki megbocsájtja,
Végtelenül szeret téged.


Őrizze meg tisztasagod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Őnmaganak,
És a téged szeretőknek.


Mindenkinek szeretettel...R.

Régi Magyar Áldás csak kissé át irtam ..
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
Vallomás..

Régóta ülök itt, némán, egymagamban,
Gondolatok kergetik egymást az agyamban,
s Te vagy mindegyikben; minden villanásban,
Szívem egészében, minden dobbanásban.
Nincsen rá elég szó, hogy elmondhassam Neked
Mit jelent az, mikor kezembe a kezed
Szemembe a szemed simul bele lágyan;
S hogy Neked adjak mindent, ez most minden vágyam.
Le akarom írni, milyen gyönyörü vagy,
S mennyire szeretlek; de a szó cserben hagy;
Nem találok jelzöt, képet, hasonlatot;
Vallomásom csak szememből olvashatod"
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
;) Rózsasziromnak ajánlom, hogy minnél több vers legyen a topicjában .
És talán azért is, mert nem csak a szerelem fontos a világon.:D






<O:p</O:p
EMPÁTIA
<O:p</O:p

<O:p</O:p
Mit jelent e szó, s vajon van é aki, érti?<O:p</O:p
Él e még oly ember, ki mások jajszavát megéli.<O:p</O:p
Léteznek e még lelki szülők s anyák,<O:p</O:p
Kiknek kezét fogva a nyomort, szeretet hatja át.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Kik megosztják a nincstelennel saját semmijűk.<O:p</O:p
Árnyékot adnak, s ha fázik levetik utolsó pendelyük.<O:p</O:p
Hová lett az emberség ebből a világból?<O:p</O:p
Hová lett a szeretet, ami a setétben gyertyaként világol?<O:p</O:p
<O:p</O:p

Közönyből falakat húznak, s mögötte megbújva,<O:p</O:p
Képzelt boldogságról papolnak, újra meg újra.<O:p</O:p
- Segíts magadon, s az isten is megsegít,- mondják,<O:p</O:p
Istenre hárítva, sivár lelküknek minden szennyes rongyát.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Jó szó, el nem hagyná szájukat, nyomorultat látván<O:p</O:p
Pedig saját nyomorult lelkük az, mi égi kiáltvány.<O:p</O:p
Pénzel, vélik enyhíteni, mit csak megértés gyógyíthat,<O:p</O:p
Élőnek tűnnek, de fásult tompa lelkük, közelíti a holtat.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Megértésre vágynak ők is, titkon, s megelégedetlen,<O:p</O:p
Szeretetet koldulnak, dacosan, keményen és nyersen.<O:p</O:p
Meg nem értett lelkük nyomorát harsányan mutatva,<O:p</O:p
Másokat okolnak, önmaguk elé is, görbe tükröt tartva.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Míg nem éljük meg más sorsának jajszavát,<O:p</O:p
Míg lelkünk sivár közöny hatja át,<O:p</O:p
Míg éhes gyermeksírás száll az égig,<O:p</O:p
Míg a nyomorult harcol a puszta létig,<O:p</O:p
<O:p</O:p

Nem lesz e földön se, nyugalom se béke,<O:p</O:p
Rideg közönytől pusztul el majd bolygónk, s örökre vége!<O:p</O:p
Mert koldus lelkeknek nyomora nem száll fel az égig,<O:p</O:p
Haláltusáját folytatja a lét, míg-nem elenyészik.<O:p</O:p
<O:p</O:p

/ M. Laurens 2006 /
<O:p</O:p<O:p</O:p
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="PADDING-RIGHT: 0px; FONT-SIZE: 12pt; PADDING-BOTTOM: 0px; CURSOR: auto; PADDING-TOP: 0px; rem_PADDING-LEFT: 0px" vAlign=top width="100%"> Kiáltás... <TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 12pt; CURSOR: text; FONT-FAMILY: Arial" width="100%">Uram, nézd, tehetetlen vagyok,
annyi mindent akartam, alig kapok...
nem néztem, ki honnan jött, merre tart,
bálványként imádtam, aki akart.
Keveset? Sokat? Nem is tudom
néhányan csüngtek az ajkamon...
de mindig mást kerestem, örökké,
szállni akartam a felhők fölé.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, tudom, lehetne másképp
tehetnék valamit az életemért,
de már nem akarok, most már vége,
sosem tudtam mit kezdeni véle,
hiába küldtél üzenetet,
alig hallottam meg, mindig elreppent...
magamhoz térhettem volna hamar,
de csak NŐ voltam, ki álmot akar!
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban.

Uram, most itt állok, meztelen,
levetkőztem végül, nagyon kelletlen...
Mégis megtettem, kitárulkoztam,
immár ezredszer. Sosem tanultam!!!
Sosem tanultam a "bajból" én,
mert nem vagyok más, csak egyszerűen én.
dallamok, képek, ízek és szagok,
és végül is vagyok, aki vagyok.
De jaj, most nagyon, de nagyon elrontottam,
nincs más, csak könny és bánat a tarsolyomban

</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
 

bullstar

Állandó Tag
Állandó Tag
Én tudom hogy tudod,
S te is tudod, hogy én tudom.
De mit ér minden tudás,
Ha felejteni nem tudunk?

Felejteni a rosszat
Felejteni naphosszat
Elfelejteni ki bánt,
S végül, feledni a halált .:rolleyes:
 

Rozsaszirom

Állandó Tag
Állandó Tag
bullstar írta:
Én tudom hogy tudod,
S te is tudod, hogy én tudom.
De mit ér minden tudás,
Ha felejteni nem tudunk?

Felejteni a rosszat
Felejteni naphosszat
Elfelejteni ki bánt,
S végül, feledni a halált .:rolleyes:

Köszönöm:)
Én tudom hogy a szeretet a szivedben él
Én tudom ,hogy ez az egyetlen cél
Ami a szép szivedben él
És amit oly nagyon tisztelek Én.
Én tudom feledni kell a rosszat
Hisz ezzel élni nem lehet naphosszat
És végül el fogadni a halált?
Tudom kedves ez az ami Reám vár.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Saját verseink

Kedvenceim, a versek

Ott feleselnek a rím-gyerekek
többnyire hátul, a sornak a végén;
dobban a hangsúly - a szív - ütemet,
sőt, ha a szép szavak alliterálnak:
remek élmény!

a szabadvers
szilaj csikó
de szárnya van
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Saját verseink

Költő

Játszik a szavakkal
"életre-halálra"...

Gubózik magába...

...Míg testet ölt
egy megfogant
gondolat,

új verset vajúdva világra.
 
Oldal tetejére