Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Genialis

Állandó Tag
Állandó Tag
Ébredések


Csodálkozom , milyen
furcsa az élet,ha figyelve,
tudatosan éled,meglepődsz
a hatáson: az élő adáson...
 

GadMar

Állandó Tag
Állandó Tag
Tavaszi szél

Suhanj a fák meztelen ágai közt,
fújd el jéghaját, örül az Öreg Hölgy,
hozd el mindazt, ami Nekem Veled jön.

Napnak ragyogását, patak csobogását,
virágnak illatát, fának bimbózását,
madár trillázását, méhek kirajzását.

Ég kékjét, fű zöldellését,
eső, zápor eredését,
fecske, gólya fészkelését.

Föld fagya felenged,
hóvirágmezőt rejt,
légy Te is szeszélyes!

Fények, felhők,
erdők, mezők,
hé, ébresztő!

Három Cimbora, áradás sora,
moha, ibolya, szivárvány csoda,
dombon Jézus sorsa, hív a holnap!
 
B

baggins

Vendég
Vas vers

Vas árnyékok
Vas fények
Sivatagi vas lények
Vas pofákban vas fogak
Vas szívekben vas szavak
Vas világban vas béke
Vas mezőkön vas kéve
Vas szobában vas ember
Vas falak közt ébred fel
Vas körmömet vas éjben
Vas húsodba bevésem
Vas korszaki szerelem
Vas húsnak vas gyötrelem
 
B

baggins

Vendég
Hullámzás

Bűneimben, s bűneidben
Meggyötörve, s felemelve
Múlt és jövő ölelkezik
Általad, és általam lesz
Örök éltű szép szerelme
Szép szerelme teremtésnek
Szép szerelme elmúlásnak
Égessen, vagy megfagyasszon
De soha se langyosítson
És hamuvá sose váljon
Lelkünk űzze égi szikra
Fel egész a csillagokba
És onnan le sose hulljék
De ha mégis, legyen az szép
Ég és föld közt tiszta tűz ég
Tiszta lángból font koszorút
Fejünk köré magunk fonjunk
Ne csak egyet, fonjunk százat
Mutassuk meg a világnak
Nem fakít minket a bánat
Úgy szerettem, úgy szerettél
Rám fonódva melengettél
Sarkamtól az ajkamig
Elgyengülve karjaimban
Nem is egyszer, nem is kétszer
Hajnalig, de hajnalig
 
B

baggins

Vendég
Nyárutó

Mikor sok-sok éve megbántott
sajgó lélekkel elmentem Tőled
valamit elvettél belőlem, vagy
talán én hagytam ott Nálad, nem tudom

Hiányod ott volt minden
ki nem mondott szóban,
el nem sírt könnyben,
minden tavaszban, és
ott volt minden őszben.

Konok napjaim tagadtak meg téged
önön magamtól szüntelen,
nem hittem, hogy egyszer
lesz majd folytatás

Egy forró nyárutó, mely most
más lett, mint a többi, egy
elsuttogott szó, és tíz kegyetlen
vissza nem hozható esztendő

Elmondani csak álmainkban mert
szavak most elénk jönnek,
visszakérik, visszaadják amit
akkor elvettünk egymástól ostobán...
 
B

baggins

Vendég
Sámándob

A csillagképek alig változtak azóta
hogy az első ember felnézett az égre
elődünk az ősi ég alatt nem tudta,
de élte - mi már csak sejtjük milyen a béke

Ha néha elhal az éjben
a távoli város örökös zúgása
távoli tűz fényét látom és
fülembe hangzik a sámándob kongása

Sorra halnak el a kérdések szánkon
sorra zárulnak be az ablakok
falak emelkednek fel az égre
köztük a magány én vagyok

Jeltelen sírban forog a béke
a rendet a félelem tartja fenn
agyarak, s karmok törvénye
gombafelhő árnyékában élem életem

Árnyékban felnövő virág csak sejti,
hogy valahol van, s kék az ég
új, és új Krisztust feszít keresztre
nap-mint nap az emberiség

Nemsokára itt a hajnal
a város zúgása feléled
elnyeli a sámándob hangjait és
börtönébe megint bezár téged
 

rituevu

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Sámándob

A csillagképek alig változtak azóta
hogy az első ember felnézett az égre
elődünk az ősi ég alatt nem tudta,
de élte - mi már csak sejtjük milyen a béke

Ha néha elhal az éjben
a távoli város örökös zúgása
távoli tűz fényét látom és
fülembe hangzik a sámándob kongása

Sorra halnak el a kérdések szánkon
sorra zárulnak be az ablakok
falak emelkednek fel az égre
köztük a magány én vagyok

Jeltelen sírban forog a béke
a rendet a félelem tartja fenn
agyarak, s karmok törvénye
gombafelhő árnyékában élem életem

Árnyékban felnövő virág csak sejti,
hogy valahol van, s kék az ég
új, és új Krisztust feszít keresztre
nap-mint nap az emberiség

Nemsokára itt a hajnal
a város zúgása feléled
elnyeli a sámándob hangjait és
börtönébe megint bezár téged
Elolvastam az utóbbi verseidet és nagyon tetszett. Gondolkodtál már azon, hogy esetleg kiadatod? Vagy ezen már túl vagy?
 
B

baggins

Vendég
Nem gondolkodtam rajta. Nincs annyi versem, hogy akár csak egy kisebb verseskötetet megtöltene. És persze egy Juhász Gyula sem vagyok. De köszönöm, hogy elolvastad őket.
 

rituevu

Kormányos
Fórumvezető
Kormányos
Nem gondolkodtam rajta. Nincs annyi versem, hogy akár csak egy kisebb verseskötetet megtöltene. És persze egy Juhász Gyula sem vagyok. De köszönöm, hogy elolvastad őket.
Juhász Gyula sem úgy kezdte, hogy a "JUHÁSZ GYULA". Mindemellett gratulálok a verseidhez, nagyon tetszettek.
 
B

baggins

Vendég
Juhász Gyula sem úgy kezdte, hogy a "JUHÁSZ GYULA". Mindemellett gratulálok a verseidhez, nagyon tetszettek.
Köszönöm szépen. Juhász Gyula sem így kezdte az biztos, de én már elmúltam hatvan éves, és egész életemben írtam kb 200 verset, amiből nagyobb nyilvánosság számára megmutathatónak ítélek kb húszat. :)

Ezek közé tartozik még például ez:

Emelj magadhoz

Emelj magadhoz
hisz oly régen vártalak
Emelj magadhoz,
érezzelek, lássalak

Emelj magadhoz
nyisd fel elvakult szemem
Emelj magadhoz
mozdítsd megfáradt kezem

Emelj magadhoz
és mutasd az utat
Emelj magadhoz
hogy feledjem a múltat

Emelj magadhoz,
mikor már senki sem emel
Felelj szavamra,
mikor már senki sem felel
és
Emelj magadhoz
----------------------------------------

Esetleg ez: - Sajnos ma is aktuális, bár akkor írtam, amikor a vietnami háború volt.

Csend a végtelenben

Csend van most a végtelenben
Hol az ég a Földdel összeér
Vagy még sincs csend?
Csak nem hallatszik idáig?
Végtelen lüktetés
A Föld szíve dobog
A végtelen mögött egy anya sír
Siratja halott gyermekét
Kit bomba tépett szét
Hol az ég a Földdel összeér
Üvöltve vág le a magasból
A fém ragadozómadár
És hol halált hozó tojása földet ér,
Ott vörösre festi az eget a vér
Gyerekek vére,
Kik csak most születtek
Anyák vére,
Akik már szerettek
Szüzek vére
Akik most megestek
Embereké
Akik szénné égtek
Csend van a végtelenben
Vagy mégsem?
Hallgasd a Föld szívének dobbanását
Értük dobog,
Értük, kik szenvednek,
És várják, hogy segíts
---------------------------------------------------------------

Búcsúzás

A szív, melynek dobbanásait
kilenc hónapig, s még utána is
sokáig közelről hallottam
most végleg elcsendesült.
Ellobbantak a nyár villámai,
surranva elszaladt az ősz is.
A lemenő nap arcát elrejtik
arany s lila felhőfátylai az égnek.
Kezed végleg elengedte kezem,
megfogni nem tudom többé már.
A lélek kiszállt, s lassan eltűnik
a január hideg párái közt.
A fehér utakon lábaid nyomát
csendben lepi be
a puhán lehulló szűz-fehér hó.
 

korhely1

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedvesem,

amikor elköszöntem,
önfeledt dolgaikba
merültek éppen
a halkszavú fák,
fecsegő forrásvizek,
a veszendő nyájakon
tűnődő rétek, és fent
a sziklabérc zord
tekintete, hófoltot
dajkálgató dombhajlat
álmán őrködött.
Búcsúzóul, ints nekik..

Mielőtt elmégy, nézd át,
mi maradt.. Vedd karodra
azt a kiskosár tavaszt,
amivel betoppantál
hozzám huncut komolyan,
és naponta kék
kendőbe függönyözted
a fekete űrt.
Más értékem nem akad.

A kertünkkel ne gondolj,
legyen örökké, ami
szemünkben maradt..
Vigyázón égi táját,
néha ránéz majd a Nap,
cseréli mindig
a virágokat, könnyű
felejtéstakaróval
betakargatja
még egyszer, jó melegen
az elmúltakat.

Beszélgetni, fogsz velem?
- tudod, jól van, ha én csak
hallgatok. Olykor,
gyöngéden megsimogat
egy révedő gondolat,
amíg mögötted a csönd
vidéke, besorolva
a hegyhátak alkonyi
körmenetébe, lassan
elmarad.

Az út ha egyszer még arra vinne,
a hegyek mögött rejtőző völgybe,
vagy sokára, hallanál felőle,
mosolyodj el, ahogy én láttalak..

/korhely/
 

korhely1

Állandó Tag
Állandó Tag
Csacsinógató

I.
Te, buta kis Esel,
mi baj, hogy csak nézel?
Gyere át a vízen,
zöldebb itt a Wiese!
Selymes szálú, üde Graß
vár, ha ide átugrasz!

II.
Isti, Pisti istígen!
Luäge Leute!
Lejt-e?
Hazaérni nemigen
fogunk másként
heute!

III.
Te, kis Esel, mit nézel?
- a rúd kihajt-e heute?
Forogjon az a Wagenrad,
- hogy a kocsirúd vágjon rád!

IV.
Mondom is neki: te, Snecke!
más szamarat keressek-e?
Ez a szürke, olyan langsam,
azt se tudom, mijét húzzam

- fülét vagy a farkát-e?
Ingyenes a Fahrkarte
annak, aki haza tol
szamarastól, kordéstól!

Ha jön ilyen Leute,
nehogy megszólalj, te!

Megszalajsztotta egy Neigen,
és faképnél hagyott engem!
Utolérni nem megy könnyen,
hiába a futás Können,
megugrott az alamuszi,
kordét húzni végül muß ich!

V.
Csacsi füle ferde,
jobb volna egy Pferde!
Otthon lennék régen,
nem kap el a Regen,
nem lennék egy ázott ürge,
itt a vége, wiederluäge!

/korhely/
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
Esti téboly

Másik oldalára fordul a Nap,

nagyot ásítva rám sem figyel.

Távolinak tűnik még a holnap,

pedig Petőfit most temetik el

Petőfi Sándor temetésére
2015. júl. 17.


Lelkemben zendülés, harangszó
És fényes kürtök riadóznak,
Oltárnál megáldott szavakból,
Himnusz szól: Pro Patria Nosztra!

Szabadság: Petőfi reménye!
A legjobbak meghaltak érte,
De emberségük csillagfénye,
Fáklyát gyújt szívünk ünnepére.

Távoli csillagként derengő,
Most visszatérő, égi fények,
Március vérfoltos egéről,
Visszahozzák régi reményed!

A jövő fátyolát szaggató,
Fényes, égen-járt, Hunyadi szél,
Mesél Erdélyről, igazságról –
Új honfoglalásra ösztökél!

Hazát! Hol szüretkor bor dalol -
Asszonyok, édes mosolyáért,
Kacagás kél a hegyoldalon –
Ahol az élet? – ember játék.

Hol, bölcsőt ringat a szerelem
És a szép, hajnali szabadság
Hagyja, hogy megértés szülessen:
Ott legyen szabad – édes hazánk!

és Te kávéval az ágyra ültél mellém.
 

zsici

Állandó Tag
Állandó Tag

Kóródi Ágnes: Szabad lélek

Én hiszem azt, hogy a lélek halhatatlan.
Egy bilincs vagy rablánc meg nem kötheti.
Én hiszem azt, s ebben hitem hajthatatlan,
hogy szabad szárnyát senki sem törheti.

Mint homokszem, mi ott van a végtelenben,
a képzeletnek sem szabható határ.
Szavaimnak, mik nyílnak az értelemben,
hitet adok, akár daloló madár.

Szabadon szárnyalok, szabadon lázadok,
szabad akaratból könnyemmel áztatok.
Szabadon szeretek, szabadon nevetek,
szabad akaratból rabod is lehetek.

Hiszem azt, hogy az utamat én választom,
s a fény felé tör, mint kúszó virágszár.
S ha meggörbül is, hát magam megtámasztom,
és nem húz hátra semmilyen kantárszár.

Én tudom azt, hogy a hitem mélyről fakad,
hogy minden ember szabadnak születik.
Test, a lélek s a haza is akkor szabad,
ha szabad szívvel, igazul vezetik.

Szabadon szárnyalok, szabadon lázadok,
szabad akaratból könnyemmel áztatok.
Szabadon szeretek, szabadon nevetek,
szabad akaratból rabod is lehetek.
 

zsici

Állandó Tag
Állandó Tag
Kóródi Ágnes: Egy tajtékos nap

Kavarog a puha szellő,
örvénylik szép csendesen,
titkos tánca, mi szökellő,
elpihen a réteken.
Lebbenti a fűszoknyákat,
elfésüli ráncait,
zengő napnak pacsirtája
őrizgeti lányait.
Harsan az édes dallama,
adja a ritmust szépen,
zendül a kék ég karnagya,
áll a víg bál a réten.
Ritmusra lebben a szél is,
dúdolgatva száll tova,
jókedvű, s bólint a kőris,
ámulva int a moha.
Tovább libben kék ég felé,
édes felhőt terelget,
kergeti őt vén nap elé,
s ígér neki szerelmet.
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
2014 évben Ausztráliában megrendezett Vanda and Young dakversenyen részt vett alkotásom:

Jártó Róza

Anya! Nézd, egy szép virág…

(Rejtélyes világ)


Rejtélyes világ az élet világa,

ha a lelked fogva tart...

Kitörni onnan hiába vágysz,

börtönöd örökre fogva tart.


Értelmed semmi, lépted suta,

indulnál, de nem lehet.

Marasztal az oxigén-hiányos

léted, számodra nincsen akarat.


Akarat, minek? Látszatra semmi,

az élet mégis ünnepel:

mert láttál egy szép virágot,

amely nagy fényben tündököl…


– A..a! .é.., e.. ..é. .i.á. – mondod,

mert a nyelved nem forog.

Az anyai szív érti, ki mindent érez,

s lelke csak titokban zokog.


Jártó Róza



Roza Jarto:


Mysterious world

(Mom! Look, a beautiful flower...)



The world of the life is mysterious,

If your soul restrains you...

You can't escape from it,

Your obligation restrains you.


You don't have mind, your footstep is unready,

You could go, but you can't,

Because lack of oxygen[1] you stay

where you are; there is no volition for you.


Volition? Why? Seemingly nothing,

But the life is celebrating,

You saw a nice flower,

What was just shining and shining...


.a-a.! .u-u., e .u.i.u. ..a.e-e. – you say,

Because your tongue doesn't work.

The maternal heart feels and understands,

Its soul just cries in secret.


[1] lack of oxygen at birth
 
Utoljára módosítva:

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfi halála

Elhagyott a szabad ifjúság -
Ó jöjj velem, ne hagyj magamra!
Ez pusztulás. Beteg világ,
És facsarj hűs citromlevet,
Ha hallasz rólam jajkiáltást!

Ha fáj az édes hallgatás?
Rajzolj meseszép, hószín hattyút,
Fényes napívet, parabolát,
Jég-szirten járó, vámpír mélyút,
Jelölj meg értem minden órát!
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
2014 évben Ausztráliában megrendezett Vanda and Young dakversenyen részt vett alkotásom:


Őszi álmodozás (Jártó Róza)

Olyan kevés, mi nekem belőled jut,
Nélküled életem a semmibe fut,
Most itt vagy nekem, takar az őszi lomb,
Kíváncsi szem elől szívem bújtatom.

Vágyakozó szemmel nézel most még rám,
Érzem, a gondolatod rég máshol jár,
Rajongó szívem hiszi most még talán,
Szerelmünk pihen az avar paplanán.

Sétálni együtt ősszel az avaron,
Miközben karodba fűzöm a karom,
Sokszor rád nézni rajongva, kedvesen,
Tudni, nem kapom vissza szerelmesen.

Szépet akarok most álmodni veled,
Lelkemmel keresni meg a két szemed,
Őszi szerelem, tán megkésett nagyon,
Mint alma, mely megbújt az őszi avaron.


Roza Jarto:


Autumn daydream



Sometimes I get from you something,

My life without you is good-for-nothing,

You are here for me, the fall leafage covers,

I hide my heart from curious eyes.


You are looking at me with wishful eyes,

I feel your thoughts are elsewhere,

My fervent heart maybe hopes yet,

Can you love me? It's not bet.


Walking together at autumn time,

Hand in hand: it's not crime.

To look at you kindly,

It is unrequited, but I follow you blindly.


I want to dream now with you,

To search your eyes with my soul,

Our love maybe delayed,
(Roza Jarto)
 

Horkanto

Állandó Tag
Állandó Tag
Halottaink emlékére... a közelgő halottak napja alkalmából
/ néhány az elmúlással kapcsolatos saját vers és írás... /


KÖRFORGÁS

elérted célod
halott vagy

s csak azt
vitted
magaddal
amit
hoztál

éveket az éveknek
életet az életnek

s ha el is távoztál
nem búcsúztál
csak ahogy kellett
megváltoztál

***

BÚCSÚZÁS HELYETT
Szüleim emlékére
/ helyettük mondom /

Meghaltam

mint egy virágról
elijesztett lepke
tova szállt ’ lelkem
amelyre ezen a
világon leltem

Meghaltam

már nem az vagyok
aki régen voltam
bár itt fekszem még
kiterítve holtan

Meghaltam

nézzetek szét hisz már
mindenhol itt vagyok

s felülről nézek rátok
mint még fénylő rég kihűlt
csillagok
melyek fényében talán
már én is ott csillogok

***
Megállapítások

öregszem
fogy belőlem ami felesleges
a vállamon egyre nehezebb teher
a kereszt
hogy
mily nyomott hagyok
míg lassan semmivé fogyok
bár megnyugtat a gondolat
hogy
mint tengerparton
várrá épített homok
egy idő után
majd én is a mindenségbe
simulok

***

TANULJ MEGHALNI, HOGY ELKEZDHESS ÉLNI!
(A benső világtér kihívása)

Igen, tanulj meghalni, hogy elkezdhess élni, mondja a bölcselet. S megint egy paradoxon amit nem értünk, amit meg kell magyarázni. Hát íme a magyarázat. Csukjuk be szemünket s ízleljük meg a bennünk, illetve a körülöttünk lévő csendet - kezdjük meg hosszú utazásunkat, merüljünk el önmagunkban - azaz ismerjük meg önmagunkat, hogy megismerhessünk másokat, hogy megismerhessük a világot!

"That tvam asi." ( Ez vagy te). Mondja az indiai bölcs. S én elgondolkodom mi is vagyok én: lélek vagy anyag? valami gondolkodó dolog? netán mindegyik egyszerre? És egyáltalán, létezem-e, vagy csak vagyok?

Mert mik is vagyunk valójában? Mennyi minden tudunk már a körülöttünk lévő világról, s magunkról milyen keveset. Mennyi ismeretet, tudást csöpögtetnek belénk rövid kis életünk során, és mégis milyen keveset tudunk összességében. Eljutottunk a világűrbe, lépteink ott vannak a holdon, a föld magas csúcsain, az óceánok mélyein; megtanították nekünk, hogy, hogy alakult ki az evolúció során maga az emberi faj,"a gondolkodó ember", hogy alakult ki a civilizáció, hogy alakultak ki a mai modern társadalmak. Tudjuk, hogy 2x2=4, hogy a2+b2=c2; tudjuk, hogy a föld nem is olyan gömbölyű, hogy nem a nap forog a föld körül hanem fordítva. De tudjuk-e, hogy mennyi mindent nem tudunk még! Talán felejtenünk kéne egy kicsit, hiszen annyi mindent tudunk már! És újból el kéne kezdeni tanulni: megtanulni elfogadni a szeretetet; megtanulni önzetlenül szeretni, önzetlenül élni; másokért élni; megtanulni pozitívan gondolkodni; megtanulni a sorsunkat helyesen irányítani, megtanulni örülni az életnek; megtanulni érzéseinket hűen kifejezni; megtanulni meghalni, hogy végre elkezdhessünk élni.

Én azt hiszem, valójában nem is tudunk olyan sok újat, hiszen mai tudásunk nagy részét, már elődeink is tudták. Bár fejlődhetünk még tovább, de mégis meddig és milyen téren? Mert technikailag bizonyosan még sokat elérhetünk, ám fizikailag - én úgy hiszem -, inkább már visszafelé fejlődünk. Sokkal gyengébbek vagyunk, mint őseink voltak. De talán mentálisan, spirituális, szellemi szinten, még ismeretlen utak állnak előttünk -, képzeletünkben még feltáratlan földrészek hevernek. S ahogy azt Einstein is mondta: "A képzelőerő nagyobb hatalom, mint maga a tudás." Azonban ma még tudatunk, a legtöbbet tudó tudósok előtt is csak egy "fekete doboz."

Valójában az ember: szellem, test és lélek. Így együtt, és nem külön-külön, ahogy sokan azt tévesen hiszik. Mert mi is csak részei vagyunk egy egésznek, vagyis egészek vagyunk az egészből; csak kis hajók vagyunk egy végtelen óceánon, ami folyamatosan változik - aminek a neve: élet; csak porszemek vagyunk egy beláthatatlan sivatagban - aminek a neve: világ. Bár minden ember egy önálló világ, egy saját világegyetem - önálló tudattal, saját "én"-nel - tehát maga a megismételhetetlen csoda. És bensőkben is éppen úgy világok és világegyetemek vannak, de ezek is még megismerésre várnak.

Most pedig ismerkedjünk meg a "pozitív misztikával", a SANT MAT, (Szent Tudás) - a Surat Shabd Jóga lényegével - ahonnan a címben szereplő idézetet is vettem. Mit is tanít hát a Shurat Shabd Jóga? Azt, hogy figyelmünket időnként vonjuk el a világ dolgaitól, és fordítsuk azt a bensőnk felé.

Ezen jóga lényege valójában valami pozitív misztikának tekinthető, mivel itt senkitől nem követelik meg, hogy elhagyja otthonát, hazáját; hogy vonuljon a világzajaitól, izgalmaitól félreeső helyre; hogy önsanyargató gyakorlatokat végezzen. Amit ők tanítanak az az, hogy kötelességeink vannak szüleinkkel, családunkkal, társadalmunkkal és népünkkel szemben, s ezeket a kötelességeinket a lehető legjobban kell ellátnunk. Meg kell tanulnunk egy időben, csak egy dologra koncentrálni, mert életünkből csak így tudjuk a lehető legtöbbet kihozni, és kielégíteni a kötöttségek és kötelességek sokrétűségét anélkül, hogy spirituális célunkat elhanyagolnánk. Meg kell tanulnunk, hogy az önvizsgálat és az önkritika, minden önjavulás és előmenetel alapvető előfeltétele. Arra kell törekednünk, hogy jó emberré váljunk, vallásunktól teljesen függetlenül. Hisz jelenleg az emberi történelem egy nagyon kritikus szakaszában élünk, és a magas etikai értékek sürgősebbek, mint valaha.

Ahogy dr. Martin Luther King mondotta: "A tudomány teljesítőképessége megelőzte a spirituális erőket. Az eredmény távirányítású rakéták és félrevezetett emberek."

 
Oldal tetejére