A játék szerepe az óvodáskorú gyerek személyiségfejlődésében
Az óvodás kor a játék kora- szoktuk mondani. A játszás, ha nem is kizárólagos, de legfontosabb, elsődleges tevékenysége az óvodás gyermeknek. A nevelés folyamatában a játékot olyan lehetőségnek tekintjük, melynek tudatos érvényesítése, fejlesztése formálja a gyermek személyiségét. A játék elsődleges tevékenység abban az értelemben is, hogy a magasabbrendű tevékenységek, a munka, a tanulás a játékból fejlődnek ki. A gyermek játszva kezd tanulni.
A játék fejleszti a gyermek mozgását, kézügyességét, értelmi képességét, elsősorban azonban az aktív képzelet folyamatai alakulnak ki.
A gyermekek a játék során ismerkednek a világgal, annak tárgyaival, a valóság jelenségeivel, eseményeivel, a tárgyak és élőlények tulajdonságaival.
A játék és a környezet között szoros kapcsolat van. A gyermek játékában tükröződik környezetének hatása. A gyermek nem játszik olyant, amit még nem látott vagy hallott. Leggyakrabban a közelében lévő személyek, szülők, testvérek, nagyszülők tevékenysége szolgáltat játéktémát és szerepkört.
Ugyanakkor a játék segíti a gyermeket környezetének megismerésében. A megismerésnek ez az útja megfelelő és vonzó számára.
A játék a gyermek számára a legfőbb örömforrás. Bizonyos szerepek átélése, a sikerélmény, a közös játék öröme által gazdagodik a gyermek élményvilága, érzelemvilága. Az a kislány, aki többször eljátsza az édesanya szerepét, átéli azt a gyöngéd érzelmet, szeretetet, amit az anya érez gyermeke iránt.
A játékban nagymértékben megnyilvánul a gyermek alkotó képzelete. Megszemélyesítí a tárgyakat. Ugyanaz a kocka egyszer lehet baba vagy puska, majd később telefonkagyló. A hiányzó szereplőket képzeletbeli alakokkal helyettesíti, beszél hozzájuk mintha ott volnának. Így például vásáról a nemlétező elárusítótól, telefonál a nemlétező személynek. Erre vonatkozóan Móra Ferenc megható közvetlenséggel írja le ezt a gyermekvilágot:
„én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt, és én mindig tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra, és és mit gondol magában az oroszlán, aki oda van festve az óra számlapjára, kétszer akkora pipacsvirágok közé, mint ő maga.”[FONT="][1][/FONT]
A játékcselekvések formálódása során jönnek létre a gyermekek gondolkodási tevékenységeinek kezdeti formái. Játék közben elkerülhetetlenül probléiahelyzettel találkozik a gyermek, amit maga old meg a felnőttek segítsége nélkül. Ilyenkor gondolkozik, kitalál, keresi a megoldást, bizonyos kombinációkat alkalmaz, hogy minél közelebb álljon a valósághoz. Így a játék hozzájárul a gondolkodás fejlesztéséhez.
Játék közben fokozódik a gyermek beszédkedve, közlési vágya, beszédkészségének fejlődése.
Játék közben ismerik meg és értik meg az együttéléssel, együtt játszással járó jogokat és kötelességeket. Például: más gyermektől nem elvenni, hanem kérni kell a játékot, hozzá kell szokni mások kérésének teljesítéséhez, tiszteletben kell tartani mások játékát.
A közös játék, a közös munkatevékenységek különböző formái a sajátos óvodai tanulással együtt biztosítják a közösségi vonások fejlődését, képessé teszik a gyermeket egy fejlettebb közösségben, az iskolában való eredményes munkára, az iskolai közösségben való aktív részvételre.
Az óvodáskorú gyermek játéka szoros kapcsolatban áll a munkajellegű tevékenységekkel. Ez a kapcsolat az óvodai oktatás során elmélyül, kifejezettebb lesz. E két tevékenység közötti hsonlóság mindenekelőtt a tevékenységre késztető indítékok, „motivációk” tekintetében jelentkezik. Számtalan tapasztalat bitonyítja, hogy az óvodás gyermek nem érzi terhesnek a munkát, és nem feltétlenül részesíti előnyben a játékot. Például: éppen olyan örömet él át, ha megteríti az asztalt, mint amikor a babaszobában terít.
A gyermek életében a játék hasonló a munkához, mert örömteli átélése is hasonló. Az elért eredmény, a cselekvés feletti siker érzése szintén összekötő kapocs.
Az örömteli játék a gyermek komoly és nagyon fontos tevékenysége. A játék kísérletezés a gyerek számára: a környezet megismerése , új hatások kiválasztása, tapasztalatszerzés-érzékeléssel, mozgással, emocionálisan és intellektuálisan.A játékban formálódnak a gyereknek mindazok a képességei, készségei, tulajdonságai, amelyek segítik, hogy különböző területeken a fejlődés magasabb szintjére jusson el.
[FONT="][2][/FONT]
A gyermekek a játékon keresztül is ismerkednek a világgal, tárgyaival, tulajdonságaival, a valóság jelenségeivel, eseményeivel. A játékban válnak közelivé és elfogadhatóvá az erkölcsi követelmények, és nyílik lehetöség ezek értelmének elfogadására és helyes magatartás gyakorlására. Hatással van a játék a gyermekek esztétikai ízlésének és alakítóképességének fejlődésére.
[FONT="][3][/FONT]
A játék másik lényeges sajátossága, hogy önkéntes, szabadon választott tevékenység, önállóság igénylése is fűti. A játék komolysága- ilyenkor ő nem Tibike, hanem orvos, gépkocsivezető stb.- serkentően hat, és a játékhoz felhasznált tárgyakat a játék funkciójának megfelelően alkalmazza.
A játék az a tevékenység, amelynek során szabadon, eredeti mivoltában nyilvánul meg a gyermek személyisége, adottságai, képességei, jellembeli tulajdonságai. Ha megfigyeljük tehát a gyermekek játékát, meglehetősen pontos képet kapunk pszichikai fejlettságükről, erkölcsi normáiknak szintjéről. Ezért a játék a gyermek alapos megismerésének fontos eszköze.
Minden egészséges kisgyerek természetes és nélkülözhetetlen tevékenysége, hogy játszik. Játékát- ha erre lehetőséget adunk kötetlenség, őnálló kezdeményezés jellemzi. Játéktevékenységét önként választja, a vele járó fokozatosan alakuló szabályokat, szerepeket , a szükséges kellékeket önállóan alakítja.
Meg kell őriznünk a játék önkéntességét.
A játék, az óvodás korú gyerek legfontosabb fejlesztési lehetősége.
[FONT="][4][/FONT]
A személyiségfejlődés szempontjából különösen jelentős, hogy a játékban jelentkeznek és fejlődnek a gyermekek közötti társas kapcsolatok. A közös játék igénye és körülményei olyan bonyolult kölcsönös kapcsolatokra késztetik a gyermekeket, amilyenekre a játékon kívül még nem képesek. Így a játék a közösségi élet fejlesztésének alapvető eszköze.
A játék nevelő hatását emelik azok a pozitív érzelmek, amelyek folyamatát kísérik. A játék derűjén, vidámságán, örömén átszűrve minden hatás felfokozódik, és pozitív érzelmek között épül be minden új vonás a gyermekek személyiségébe.
[FONT="][5][/FONT]
Nemcsak az óvodában, de a családban is fontos, hogy a gyermek számára biztosítsák a játékidőt, a megfelelő helyet és játékszereket. A család tanusítson kellő figyelmet, érdeklődést és törődést a gyermek játéka iránt.
Az óvodáskorra jellemző, hogy az alkotó játék a többi játéktípusok és formák között az első helyen áll, mert az óvodáskorú gyermek sajátos játékformája.
Megfigyelhetjük, hogy az alkotó játék az óvodáskor folyamán, a kiscsoporttól a nagycsoportig igen nagy változáson, fejlődésen megy át. A hároméves gyermek alkotó játéka utánzásszerű, elszigetelt cselekvések ismétlése. Például utánozza az autó vezetését, a kormánykerék forgatását, a motorberregést, de nem vesz föl utasokat, nem határozza meg az útirányt. Megelékszik a cselekvés örömével és a szerep átélésével. Közép és nagycsoportban az értelmi fejlődés, a tapasztalatok és élmények gazdagodása által fokozatosan bővül, bonyolódik a szerep-játékok tartalma és témája. Megjelennek a filmek, diafilmek, tévé-műsorok élménye alapján szervezett alkotó játékok, az indiánosdi, űrhajósdi stb.
A nagycsoportosok már otthonosan mozognak a játékszerek és eszközök megválasztásában, a játék tervezésében, a szerepek kiosztásában. A játék során érvényesül a szabály. A szabály mindig kapcsolatban van a valósággal és a gyermek élettapasztalatával. A gyermekek a játék kedvéért csodálatos módon betartják a szabályokat. Például az „orvosi rendelőt”játszó gyermekcsportban a „betegek”csak egyenként lépnek a rendelőbe, a többiek kint türelmesen várakoznak. A „vonatosdi”-nál a vezető felháborodik, ha valaki menet közben száll le, mert az szabálytalan. Ha a beteg vagy sebesült szerepét játszó gyermek hirtelen föláll, a többiek rászólnak: „te most nem tudsz járni, mert beteg vagy!”
A szerep-játékok legfontosabb eleme maga a szerep. A gyermekek a játékban alakított személyeknek nemcsak cselekvéseit, hanem tulajdonságait is híven bemutatják. Átélik, élményszerűen gyakorolják a magatartási formákat. Így a játékban az eladó és a vásárló, az utas és a gépkicsivezető viszonyára utalva az udvariasságot és a figyelmességet gyakorolják.
A játékot befolyásolyák mindazok a körülmények, feltételek, amelyek között a gyermekek élnek, amelyek között a játék lezajlik. Ezért azokat a feltételeket is biztosítanunk kell a gyermekek számára, amelyek kedvezően hatnak a játék kialakulására, a gyermekek játékkedvére, amelyek ösztönzik őket, és amelyek segítségével tartalmasabbá és sokldalúbbá válhatnak játékaik.
[FONT="][6][/FONT]
Meg kell teremteni a megfelelő nyugodt, derűs légkört, mert csak így fog megnyilvánulni a gyermek kezdeményező kedve, fokozódik biztonságérzete, önállósága. A kedvező légkörben elmélyültebben és nyugodtabban játszik a gyermek .
A gyermek szabad mozgása, a játék térbeli kibontakozása, valamint az egymás mellett játszó csoportok és egyének számára meg kell teremteni a legmegfelelőbb helyet. A mozgtható bútorokat a játék idejére összerakjuk, engedjük, hogy a gyermekek a szőnyegen is játszhassanak. Alakítsunk, rendezzünk be ideiglenes és állandó játéksarkokat. Ezáltal megteremtjük a lehetőséget, hogy a gyermekek egymást ne zavarják játék közben.
A nagycsoportos gyermekeket arra szoktassuk, hogy önállóan alakítsák ki maguk számára a játékhoz szükséges helyet, hogy rendezzék át ennek érdekében a csoportszobát, majd a játék befejezése után állítsák vissza eredeti formájában.
A napirendben megszabott játékidőt minden korcsoport számára következetesen be kell tartani. Az alkotó játékok számára lehetőleg összefüggő, huzamosabb időszakot kell bitosítani. Számolni kell azzal hogy amíg a gyermekek a megfelelő helyet megtalálják, összeszedik a szökséges játékszereket, közösen megteremtik a játékhelyzetet, időre van szükség.
Ahoz, hogy a gyermekek a választott játéktémát megvalósíthassák, szükséges, hogy biztosítsunk számukra bizonyos mennyiségű játékszert, különböző felszereléseket, öltözékeket.
Mind a kötelező foglalkozások, mind a séták, látogatások, kirándulások, filmek, bábszínház látogatások járuljanak hozzá az alkotó játékok gazdagításához, változatossá tételéhez.
Bár a játék során biztosítjuk a gyermek önállóságát és szabadságát, vannak olyan esetek, amikor szükség van az óvonő közvetlen irányítására, a játékba való beavatkozásra.
[FONT="][7][/FONT]
Bár az óvodai nevelés folyamán a játékból önálló tevékenységi formák -munka, tanulás- alakulnak ki, a játék az óvodáskort végigkíséri, és a gyerekek fő tevékenysége marad.
Az aktív, önálló, tartalmas, érzelemmel telített játék kibontakozása sokoldalúan alakítja a gyerek egész személyiségét.
A játék hatására változik a gyerek érzelmi, képzeleti világa, ami visszahat közérzetére, testi állapotára, mozgására. Fejlődnek értelmi képességei, erkölcsi, esztétikai érzelmei, megindul a kapcsolatteremtés folyamata. Megkezdődik a barátkozás, alakulnak a társas kapcsolatok, fejlődik a gyerek közösségi magatartása. A játék tehát mint a gyerek alaptevékenysége áthatja minden megnyilvánulását.
A játék a gyerek életében, már elkezdődik akkor, amikor a csecsemő rámosolyog a szeretett felnőttre vagy például öltözködés közben eltakarja a szemét, „elbújik”. Ezek a játékok egyúttal a gyerek első társas megnyilvánulásai is.
A játékban fejlődik, biztosabbá válik a gyerekek mozgása.
A gyerk mozgásbiztonsága különféle változó helyzetekben fejlődik. Ezért kell számára olyan változatos játékeszközöket dni, amelyeket kedvére rendezhet, formálhat. Fontos, hogy alklma legyen új meg új ötletek kitalálására, változtatásra, a képzelet munkájára is.
Játék közben veheti észre az óvónő egy-egy gyerek estleges mozgászavarát, ami egyéb zavarokat, sérülést jelezhet.
Mozgásos játékok, rajzolás, barkácsolás közben deríthetjük fel az átmeneti vagy egyéb zavarokra utaló mozgási rendellenességeket.
Kisebb mozgászavarok sokszor éppen játék közben oldhatók fel. Például vannak félénk, kevest mozgó vagy éppen túlmozgékony gyerekek, akik egyéni bánásmódot, sajátos segítséget, bátorítást igényelnek. A jóízű játékon belüli mozgás élménye, öröme hozzásegíti a gyereket átmeneti mozgászavarának leküzdéséhez.
[FONT="][8][/FONT]
A játék értelmi képességekre gyakorolt hatása az érzékszervek működésének pontosabbá válásában, az észlelés, a megfigyelőképesség, az önkéntelen és szándékos figyelem, az emlékezetbe vésés és felidézés, a szabadon szárnyaló képzelet működésének gyakorlásában, a gondolkodás fejlődésében mutatkozik meg.
Az értelmi nevelés szinte azon áll vagy bukik, hogy a gyerek milyen módon kamatoztatja ismereteit a játékban, hogyan képes azokat képzeletében továbbgondolni. Nagy szerepe van tehát a játéknak a gyerek képzeletének fejlődésében, valamint a képzetalkotásban. A lényeg az, hogy a gyerek új helyzetekben minél találékonyabb legyen. Képzelet nélkül elvont gondolkodás sincs. Akik nem eleget vagy nem elég szabadon játszanak, azok később, lehet hogy megszerzik az ismeretanyagot, de gondolkodásuk szegényes lesz.
A játékon keresztül kerülnek közel a gyerekek az erkölcsi magatartás, az erkölcsi szokások elfogadásához, a közösségi magatartási követelményekhez. Az együttes játék folyamán gyakorolják a helyes magatartást. Kisebbeknél a viselkedési szabályok még nem tudatosak, de játékukban gyakorolják azokat, és figyelik, tanulják, társaik sajátos magatartási formáit.
A játék –mint örömforrás- a gyerek érzelmi nevelésének fontos eszköze. Az átélt játékörömök és kudarcok erős érzelmeket váltanak ki ami a gyerekeket érzéseik és gondolataik kifejezésére bírja, serkenti beszédkedvüket, fejleszti beszédkészségüket és egyébb kommunikációs tevékenységüket.
A játék a közösségi magatartás, az egész közösségi élet fejlesztésének nagyszerű eszköze. Az együttes játékban a gyerek felfedezi magának a másikat, és más képet alakít ki önmagáról is.
A gyerek játékának és személyiségének fejlődése egymással szorosan összefügg, kölcsönhatásban áll. A gyerek testi, érzelmi, közösségi, értelmi fejlődése teremti meg a lehetőségét annak, hogy a gyerek jól játszik.
Különböző játékfajták járulnak hozzá a gyerekek személyiség fejlődéséhez. A manipulációból, az önkéntelen örömteli mozgásból átmenő gyakorlójátékban a gyerek egyfajta játékszernek, eszköznek vagy saját magának meghatározott mozgását ismétli, gyakorolja.
A szerepjáték az óvodáskorúak játékának nevelési szempontból a legértékesebb fajtája. A játékban betöltött szerepeken keresztül, amelyeket a gyerek magára ölt, alakul és fejlődik személyisége, a gyerek maga. A játékban előálló helyzetek lehetővé teszik a gyerek számára érzelmeinek jelképes átélését, konfliktusainak feloldását, indulatainak szimbolikus cselekvésekbe történő levezetését.
A szerepjáték témájának forrása a környező valóság, gyakran az otthoni élet, a legjobban szeretett személyek: anya és az apa személye, tevékenysége, viselkedése. Utánozzák a szülők magatartását, és sokszor azt, ahogy vele bánnak. Játékukból sokmindent megtudhatunk otthoni életükről, családtagjaikról.
A játék tartalmát azok, a gyerekek számára fontos mozzanatok adják, amelyek legnagyobb hatással voltak rájuk.
A szerepjátékban formálódnak a társas kapcsolatok, a kölcsönös alá és fölérendelés készsége, az együttműködés képessége.
A gyerekek szerepjáték közben gyakran irodalmi élményeiket is eljátszák, illetve a mesék, versek, filmek számukra leghatásosabb részeit kötetlen módon adják elő, dramatizálják. A szerepjátékot gazdagító dramatizálás feltételeit is meg kell teremteni. Vezessük rá a gyereket arra, hogy benyomásaikat saját elgondolásaik, eredeti, esetleg furcsa, szokatlan ötletei szerint hogyan adhatják elő. A dramatizálásban rejlő improvigációs lehetőségek szárnyakat adnak a gyerek alkotó képzeletének.
A gyerek bábjátéka az óvónő bábjátéka által keltett hangulat hatására indul meg. A bábozás talan még a dramatizálásnál is szabadabb önkifejezési lehetőség.
A barkácsolás –az óvónő ösztönzésére- a bonyolultabbá váló továbbjátszás igényéből nő ki. A barkácsolás irányítása közben az óvónő csak annyit segítsen, amennyiben a gyerekeknek szükségük van.
A konstruálló játékban a gyerekek kockákból és más játékelemekből, anyagokból épitményeket, játékelemeket, különféle egyéb targyakat alkotnak, szerkesztenek. A konstruálás gyakran megy át szerepjátékba és összefonódik vele, kiegészíti azt.
[FONT="][9][/FONT]
<hr align="left" size="1" width="33%">
[FONT="][1][/FONT]Nagy Erzsébet, Péter Anna
: Óvónők Kézikönyve. Editura didactică şi pedagogică Bucureşti-1981
[FONT="][2][/FONT] Nagy Hedvig, Kovásznai Kató: Pedagógia I., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 154. old.
[FONT="][3][/FONT] Az óvodai nevelés programja Tankönyvkiadó, Budapest, 1983
[FONT="][4][/FONT] Nagy Hedvig, Kovásznai Kató: Pedagógia I., 155.old.
[FONT="][5][/FONT] Az óvodai nevelés programja 78.old.
[FONT="][6][/FONT] Az óvodai nevelés programja 79.old.
[FONT="][7][/FONT] Nagy Erzsébet, Péter Anna
: Óvónők Kézikönyve. 32.old.
[FONT="][8][/FONT] Nagy Hedvig, Kovásznai Kató: Pedagógia I.,157.old.
[FONT="][9][/FONT] Nagy Hedvig, Kovásznai Kató: Pedagógia I. 225.old.
