Wass Albert versei

Akatka témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Szeptember 16.

  1. Akatka

    Akatka Új tag

    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
    Adminisztrátor

    Wass Albert:

    Záróvers


    Hajótörött vagyok a tengeren.
    Palackomat a tengerbe vetem.

    Belesóhajtottam a sorsomat,
    félelmemet és sok bús gondomat.

    S most száz pecséttel elzárt bánatom
    a hullámok kedvének átadom.

    Merül, örökre tán, a mélybe le
    s aranyhalacskák játszanak vele.

    De lehet, hogy még perce jő neki,
    s egy bús hullám majd egyszer fölveti.

    S kidobja egy kéz - tán az Istené -
    egy gondtalan kor lábai elé.

    Borzadtan olvassák, kik rátalálnak
    és úgy suttogják döbbenve, egymásnak:

    "Valaholszörnyű vihar lehetett...
    S a viharban egy nemzet elveszett...!
    (1946)​

     
  2. gabrilaxy

    gabrilaxy Állandó Tag

    Üzenet haza

    Üzenem az otthoni hegyeknek:
    a csillagok járása változó.
    És törvényei vannak a szeleknek,
    esőnek, hónak, fellegeknek,
    és nincs ború, örökkévaló.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad…
    Üzenem a földnek: csak teremjen,
    ha sáska is rágja le vetését,
    ha vakond túrja is gyökeret.
    A világ fölött őrködik a Rend,
    s nem vész magja a nemes gabonának,
    de híre sem lesz egykor a csalánnak.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad…
    Üzenem az erdőnek: ne féljen,
    ha csattog is a baltások hada.
    Mert erősebb a baltánál a fa,
    s a vérző csonkból virradó tavaszra,
    Újra erdő sarjad győzedelmesen.
    S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
    a gyilkos vasat rég felfalta már
    s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
    hasznos anyaggá vált a föld alatt…
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad…
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    ha egyenlővé teszik is a földdel,
    nemzedéknek őrváltásain
    jönnek majd újra boldog építők,
    és kiássák a fundamentumot,
    s az erkölcs ősi hófehér kövére
    emelnek falat, tetőt, templomot.
    Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
    ki nem hamuval és nem embervérrel
    köti meg a békesség falát,
    de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
    és épít régi kőből új hazát.
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    a fundamentum Istentől való,
    és IstentőI való az akarat,
    mely újra építi a falakat.
    A víz szalad, de a kő marad,
    a kő marad…
    És üzenem volt barátaimnak,
    kik megtagadják ma nevemet:
    ha fordul egyet újra a kerék,
    én akkor is barátjok leszek,
    és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
    Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
    és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
    a víz szalad, de a kő marad,
    a kő marad…
    És üzenem mindenkinek,
    testvérnek, rokonnak, idegennek,
    gonosznak, jónak,
    hűségesnek és alávalónak,
    annak, akit a fájás űz, és annak
    kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
    vigyázzatok és imádkozzatok!
    Valahol fenn a magas ég alatt
    mozdulnak már lassan a csillagok,
    s a víz szalad, és csak a kő marad,
    a kő marad…
    Maradnak az igazak és jók,
    a tiszták és békességesek,
    erdők, hegyek, tanok és emberek.
    Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
    Likasztják már fönn az égben a rostát,
    s a csillagok tengelyét olajozzák
    szorgalmas angyalok.
    És lészen csillagfordulás megint,
    és miként hirdeti a Biblia:
    megméretik az embernek fia,
    s ki mint vetett, azonképpen arat,
    mert elfut a víz, és csak a kő marad,
    de a kő marad.
     
    raszta6921 és kathy213 kedveli ezt.
  3. Indilwhen

    Indilwhen Állandó Tag

    Búcsú

    BÚCSÚ


    Már eltűnt régen a
    hajó Veled
    és én még mindég
    kendőt lengetek.
    s amíg távolba réved a
    szemem:
    arcod vonásait
    idézgetem.
    tengerverés csapdos a
    partokon:
    benne hangod zenéjét
    hallgatom.
    S a szélben, mely
    hajamba beletép,
    ott érzem még a kezed
    kezed melegét.

    De mindez búcsú már,
    tudom nagyon.
    Elnyel a távol,
    mint egy ősvadon.
    Pókok szövik be
    lépteid nyomát,
    holnapra új lakót kap
    a szobád,
    s elönt a hétköznapok
    bús sora,
    mintha nem is lettél
    volna soha…

    Csak én állok még itt.
    De már ködöt
    lehel a tenger
    árnyékod mögött,
    s míg lengetem a
    kendőm, lengetem:
    emléked lassan
    eltemetgetem
     
  4. Hédike

    Hédike Állandó Tag

    Wass Albert: Hulló csillagok

    Egy égő csillag száll keletre,<o></o>
    útja ezüstös lángban ég;<o></o>
    távolba tűnt szikrázó útja<o></o>
    már nincs sehol, már újra kék.<o></o>
    Ha lelkünkben lehull egy csillag,
    nyomában égő seb fakad,<o></o>
    de vér-rubintól fényes útja<o></o>
    örökre fáj a fény alatt.
     
  5. Noci87

    Noci87 Állandó Tag

    Wass Albert:

    Magyar cirkusz


    Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
    Emberek, az álom szörnyű volt!
    Még le sem ment a nap egészen
    s már följött véresen a hold!
    Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
    Körben a világ valamennyi népe
    megtöltötte a páholysorokat
    s minden szem az arénát nézte.
    Ott gyilkolták egymást a magyarok,
    Torz jelmezekben részegen!
    Szemükben láz, kezükben kés
    s csorgott a vér a késeken…!
    Mindenki küzdött ott mindenki ellen
    és ezer bohóc röhögött!
    A világ jelszavakat ordított
    és fogadásokat kötött:
    – Én arra a vörösre fogadok!
    – Enyém a zöldinges legény!
    – Szorítsd, te Árpád-címeres!
    – A gatyás paraszt az enyém!
    S a magyarok csak ölték egymást.
    Tombolt a halál-zenekar.
    S Európa cirkusz-porondján
    fogyott, fogyott a magyar.
    Aztán a végin egy maradt csak.
    Ezer sebéből folyt a vére.
    Bámult fáradtan, eszelősen
    a véráztatta csatatérre.
    A nézők elszámolták a fogadásokat.
    Aki vesztes volt, fizetett.
    Nehányan már ásítottak is.
    Aztán mindenki hazament.
    Pár kapzsi suhanc még összeszedte
    az elesettek rongyait.
    Aztán már csak a hold bámulta
    borzadt szemével, vörösen
    az új magyar Kaint. Bajorerdő, 1947
     
    edy67 és kathy213 kedveli ezt.
  6. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    Talán

    Talán egy könyvben vagyok egy betű.
    Talán egy szó.
    Talán egy költemény.
    Mit tudom én.
    Csak azt tudom,
    hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
    mit kiolvas belőlem valaki,
    ha letette a tollat.
    Wass Albert
     
    edy67 kedveli ezt.
  7. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    EMLÉKEZÉS EGY RÉGI MÁRCIUSRA

    Az erdőszélen hóvirág fehérlett.
    Sarjadó gyepen az iskola
    glédában állt,mint még soha.
    Valaki a Talpra Magyart szavalta.
    Aztán a tanító beszélt a szabadságról.
    Hallgatta a sok parasztgyerek,
    oldalt a jegyző,meg a pap
    s tisztes,komoly,ősz emberek.

    A harangozó tartotta a zászlót,
    vén bajszos arcán zord egykedvűséggel.
    S a tanító lelkesen magyarázta,
    hogy mi is történt
    ezelőtt sok,nagyon sok évvel.
    Hősökről beszélt és csatákról
    s arról,hogy miként folyt a vér,
    amikor annyi ember meghalt
    valamiért.

    A többiek hallgatták némán.
    Hitték is,nem is,a mesét.
    Öreg volt már a múlt.Setét
    s bizonytalan ködök takarták.
    S egyszerre csak egy kisgyerek
    hangosan megszólalt hátul:
    "Édesanyám!Mi a szabadság?"

    A tanítóban elakadt a szó.
    Odanéztek mindannyian.
    Az asszony pedig felsóhajtott
    és azt felelte:
    "Amikor hazajönnek a katonák fiam."

    Ó,hóvirágos régi Március...!
    Azóta mennyi vér ömlött megint,
    s részeg torokkal hányszor ordították
    közénk a véres jelszót,hogy "szabadság!"
    Voltunk azóta hősök,mi magunk is.
    Hősök,pribékek,árulók,gazok,
    honmentők és hazátlanok,
    voltunk minden,amit csak akartak
    a habzó szájú álapostolok.

    Négyszer szabadítottak föl azóta
    propagandás vad próféciával
    és mind a négyszer más zászló alatt!
    És mind a négyszer esküdtek reá,
    hogy most lettem szabad!

    Hát ez a szabadság,emberek?
    Szónokló,híres emberek!
    Élők s holtak mind ezt akarták...?
    S mi lesz,ha majd egy szép napon
    megkérdezi egy kisgyerek:
    "Édesapám,mi a szabadság...?"

    Ó,hóvirágos régi Március...
    Talán sóhajtunk egyet mi is akkor
    és csak annyit mondunk csöndesen:fiam,
    szabadság az,ha majd
    hazatérhetünk mindannyian.
    Wass Albert
     
  8. memi59

    memi59 Állandó Tag

    ERDÉLYI VALLOMÁS
    Testvér, egy vallomással tartozom neked,<O:p</O:p
    amit oda-át a szél beszél:<O:p</O:p
    erdélyi fák között<O:p</O:p
    egy évben kétszer hull a falevél.<O:p</O:p
    Ősszel – mikor a hervadás leszáll<O:p</O:p
    s az árva fák közt zúgni kezd a szél.<O:p</O:p
    És tavasszal, mikor a holt mezőkre<O:p</O:p
    az élet lüktetése visszatér.<O:p</O:p
    Nálunk akkor is hull a falevél,<O:p</O:p
    nálunk akkor is búsak a lelkek,<O:p</O:p
    mikor a rónán pacsirta dalol,<O:p</O:p
    úgy ég olyankor… úgy fáj valahol…<O:p</O:p
    Tavaszi szél<O:p</O:p
    még jobban megcibálja itt a fákat,<O:p</O:p
    s mi megmaradt: emléke régi nyárnak,<O:p</O:p
    az a kevés is mind, mind lepereg…<O:p</O:p
    Erdélyi fák között, én nem tudom miért:<O:p</O:p
    de kétszer hullanak a levelek…<O:p</O:p
    [​IMG]
     
  9. angyalkám

    angyalkám Állandó Tag

    angyalkám

    Vass Albert szobra Szegeden a Református elötti téren
     
  10. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    WASS ALBERT: DAL

    Mikor az első csókot adtad:
    már az ősz osont a fák alatt,
    kapirgáló szelek kutattak
    avar-homályban árnyakat;

    a fákra ráhajolt az este,
    s az est meséje régi volt...
    csókunkat fák közül kileste,
    és kacagott a régi hold;

    felettünk fényes csillag égett,
    s két csillag volt a két szemed...
    beléje néztem: vissza-vissza nézett...
    és bíztatott és kérdezett...

    Szellőt üzent az esti távol,
    és azt üzente: Csend legyen...
    S a hervadás-erezte fákról
    lekacagott a szerelem.
     
    edy67 kedveli ezt.
  11. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert:
    Igazgyöngyök


    Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
    S a kék vizekben tündökölt a hold,
    Tündér leány állott a tenger partján,
    S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...

    De egy este... messze észak felől
    Orkán hadával érkezett a tél,
    A tündér sírt és fényes könnyeit
    Zúgó tengerbe hullatta a szél...

    Aztán elment... a tenger várta, várta,
    És fodros habja többé nem dalolt.
    Ködös, borongós, néma éjszakákon
    Sötét vizén nem tündökölt a hold...

    S a mélybe hullott tündér- könnyekből
    Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
    A gyöngyhalász néha megtalálja
    A mélybe rejtett tündér-könnyeket...

    Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
    És verseim az igazgyöngyszemek...
    Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
    S azóta néha gyöngyszemet lelek...
     
  12. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert:
    Március

    Ma jött az első vad tavaszi szél
    szőkén lobogva és bomlott-merészen,
    pirosan, mint egy korai virág.

    Összezörögtek a fekete fák:
    megannyi sok titok tudója,
    rejtelmesen és titkolódzva
    súgtak…
    Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
    rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
    valahol egy cinke
    hangolni kezdett egy új zenét:
    „Tavasz! Tavasz! Tavasz!”
    Este volt, és olyan volt az erdő,
    mint egy iskolából szabadult kamasz.

    Ma jött az első vad tavaszi szél
    szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
    Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
    én csak a te két szemedet néztem!
     
  13. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    A vers

    Báró Bánffy Istvánnénak

    Nem úgy fakad a vers,
    ahogy Ti gondoljátok,
    nagy véres harcok árán,
    bús,könnyes csókok árán:
    nem úgy fakad a vers.

    A vers csak születik,
    mint ahogy születik a szél.
    Vagy a virág.
    Vagy a falevél.

    Szellő a vers,
    s én azt hiszem,
    a Végtelen küldi vele nekünk
    Világ-virágok bűvös illatát,
    s amint szívünkön lopva illan át
    lepergeti az érzés-szirmokat.
    (Alkony felé
    egymásnak furcsa kékes titkokat
    hegyek üzennek így.)

    Mikor a vers fakad,
    egy pillanatra minden más megáll.
    Csak alig-alig dobban a szívünk,
    mint a patak,akit a tél medre zár.
    Egy pillanat...
    s a lelkünkön lábujjhegyen megy át
    egy messziről jött csöndes idegen.
    Tavaszi szél oson néha így
    az alvó ligeten.
    Wass Albert
     
  14. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    GONDOLSZ-E RÁM?
    Az "Ifjú Erdély" múlt évi pályázatára

    Mikor az est-szellő uszálya lebben,
    S madár dalol a zöldellő ligetben,
    Mikor az égen első csillag ég,
    S a nyárfalombja suttog halk mesét,
    Bíborba nyíló álmod alkonyán
    Gondolsz-e rám?

    Ha lelked,mint egy mámoros madár
    Az ég sötétkék bársonyára száll,
    Mikor a fényt koszorúba fonod,
    S azzal köríted,tiszta homlokod,
    Repeső vágyad tündér-hajnalán
    Gondolsz-e rám?

    Én minden este kis faludba szállok,
    Hol most javában nyílnak a virágok,
    S szívem egy titkos,halk ütemre dobban,
    Ha látlak olykor állni ablakodban:
    El-el merengsz...s úgy érzed,igazán
    Gonolsz reám!
    Wass Albert
     
  15. bkata

    bkata Állandó Tag

    versek

    wass albert versek
     
  16. h_agnes

    h_agnes Állandó Tag

    Wass Albert:

    Nagypénteki sirató

    Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
    messzi út porából köpönyeget veszünk…
    Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
    Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
    Véreim! Véreim! Országútak népe!
    Sokszázéves Nagypénteknek
    soha sem lesz vége?
    Egyik napon Tamás vagyunk,
    másik napon Júdás vagyunk,
    kakasszónál Péter vagyunk.
    Átokverte, szerencsétlen
    nagypéntekes nemzet vagyunk.
    Golgotáról Golgotára
    hurcoljuk a keresztfákat.
    mindég kettőt, soh'se hármat.
    Egyet felállítunk jobbról,
    egyet felállítunk balról,
    s amiként a világ halad:
    egyszer jobbról, egyszer balról
    fölhúzzuk rá a latrokat.
    Kurucokat, labancokat,
    közülünk a legjobbakat,
    mindég csak a legjobbakat.
    Majd, ahogy az idő telik,
    mint ki dolgát jól végezte:
    Nagypéntektől Nagypéntekig
    térdelünk a kereszt alatt
    húsvéti csodára lesve.
    Egyszer a jobbszélső alatt,
    másszor a balszélső alatt,
    éppen csak hogy a középső,
    az igazi, üres marad.
    Nincsen is keresztfánk közbül,
    nem térdel ott senki, senki.
    A mi magyar Nagypéntekünk
    évszázadok sora óta
    évszázadok sora óta
    ezért nem tud Húsvét lenni.
    Így lettünk országút népe,
    idegen föld csavargója,
    pásztortalan jószág-féle.
    Tamással hitetlenkedő,
    kakasszóra péterkedő,
    júdáscsókkal kereskedő.
    Soha-soha békességgel
    Krisztus-Úrban szövetkező.
    Te kerülsz föl? Bujdosom én.
    Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
    Egynek közülünk az útja
    mindég kivisz idegenbe.
    Bizony, jól mondja a nóta,
    hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
    messzi nagy útakra megyünk.
    Messzi nagy útak porából
    bizony, köpönyeget veszünk.
    S ebben a nagy köpönyegben,
    sok-sok súlyos köpönyegben
    bizony pajtás, mondom Néked:
    rendre, rendre mind elveszünk.



    Bajorerdő, 1947
     
  17. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert: Szivárvány



    Fáradt eső hullott a fákra,
    fáradt eső, csöndes eső,
    égig ívelt a szivárványa.


    Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
    belebúsult nagyon az égbe.
    És bánatukban rátaláltak
    egymás tétova kezére.


    Ha bánat veri omló záporával,
    a szívek is úgy kapcsolódnak össze
    nehány percre egy színes szivárvánnyal.</B>
     
  18. tamashoz12689

    tamashoz12689 Állandó Tag

    Wass Albert kedvelő:)

    Csak csendesen

    Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
    csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
    Amerre járunk,
    ne rezzenjen egy kis levél se meg,
    ma lelkem olyan mint a tó:
    legkisebb rezzenéstől megremeg.
    Gyere a templomunkba:
    a bükkerdő ma vár,
    a Csend harmóniája
    ott megint a lelkünkbe talál.
    Gyere velem...
    csak szótlanul, csak csendesen,
    csak csendesen...
     
  19. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    <TABLE class=art cellSpacing=0 width="100%"><TBODY><TR class=art_b><TD colSpan=3>Wass Albert: Három vers Neked

    Teleki Izabellának

    1.

    Hetenként egyszer meglépi köztünk
    útját a posta,
    s hoz nehány betűt, amit rárajzoltál
    egy papirosra.

    Kósza betű, odavetett szó,
    törékeny mondat.
    Milyen közömbösen hordjátok át
    a csókjainkat.

    S mellőletek a hosszú úton
    mi mindent elrabolnak.
    Hangsúlyt, könnycseppet, sóhajtást, mosolyt:
    árnyékait a szónak.

    2.

    Ha itt lennél,
    arról mesélnék Néked,
    hogy milyen szép az élet.

    Ha megjönnél egy estén,
    szívem minden dalát
    lila csokorba szedném.

    De nem vagy itt, s egy lomha
    felhő az ablakomra
    varjúmódra rászáll.

    Köd kószál kint a kerten,
    s oly árván leng a lelkem, -
    mint dérütötte nádszál.

    3.

    Egy szellő jött, nyugatra induló.
    Üzentem vele Néked.
    Talán elér, talán átadja,
    talán megérted.

    Olyant küldtem vele
    mit nem bír el levél.
    Amit elejt a drót is
    amire odaér,
    és semmi hullámhosszon
    nem lelni állomását:
    a szívem dobbanását!

    Egy szellővel
    ma este-tájt
    küldtem valamit Néked.

    Talán elér,
    talán átadja,
    talán megérted...

    </TD></TR><TR class=art_f><TD colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE><!-- hozzaszolas end --><!-- hozzaszolas start -->
     
  20. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert:
    NEKÜNK MI MARAD?​



    Gróf Horváth-Tholdy Margitnak




    Ha majd lehull az utolsó levél,​
    mely fogva tartott még egy kis nyarat:
    nekünk mi marad?​

    Ha majd a dombot hómező takarja,
    temető lesz a tölgy-erdők avarja,
    s halottá némul minden vadpatak?


    A tél kacagva szórja a szelet,
    vándormadár lesz minden boldogságunk,​
    és enyhülést többé hiába várunk,
    mert jaj, majd sírni sem lehet!​


    Ha elszáll, majd a legutolsó álom,​
    amelyben hittünk még egy kis nyarat,
    s a napsugár is messze költözött:​
    reménytelen, nagy hómezők fölött
    nekünk mi marad?​
     

Megosztás