Wass Albert versei

Akatka témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Szeptember 16.

  1. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert: A léleklátó
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Kele Jánosnak, a testvér szomorú szeretetével [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Úgy jár itt az emberek között, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]mint ki messzi nagy hegyekr[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l jött [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Arcán a mindenttudók mosolyával [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]bölcs-szelíden néz szembe a világgal [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Keresztül lát álarcon, jelmezen. [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]El[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]tte minden ember meztelen [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Minden titok mélyébe belelát [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]és mosolyogva mindent megbocsájt [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Mert minden mögött, ami emberi, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]a rejtett összefüggést keresi [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]A titokzatos aranyfonalat, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]mely valahol a mélységben halad [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]s túl emberen és sorsokon felül [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]egy fenséges titokban elmerül [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Hányszor gondolta már, hogy megtalálta! [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]De beleveszett újra a homályba, [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]és nem maradt más, csak a vak zavar, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]az örvény, amely sorsokat kavar, [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]a rontás, amely lelkeket emészt,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]és bánatot lát csak és szenvedést, [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]és embert, hitványt, p[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]rét, aljasat, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]ki rothadást rejt rongyai alatt. [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]Csak nézi, nézi tehetetlenül, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]míg minden bánat benne összegy[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l [/FONT]​

    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]s úgy áll a roppant súly alatt, hajolva, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman]akárha költ[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman], vagy próféta volna. [/FONT]
    [FONT=Times New Roman,Times New Roman][FONT=Times New Roman,Times New Roman]1947 [/FONT]

    [/FONT]
     
    margó dadus kedveli ezt.
  2. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert: Márciusi ballada

    Fenyők fekete lombján
    már gyantaillat árad.
    Az alkonyat lilája
    övezi lent a fákat.
    Egy kis patak dalolgat…
    rég nem dalolt már senki.
    Dalát a fenyves-erdő
    kacagva visszacsengi.

    A nyirkos erdő mélyén
    ébredni kezd az élet.
    Az éledő rügyek közt
    széncinke-had mesélget.
    Rigók halk füttye szólít
    a csöndes esti lesre,
    s halk nyár-illúzióval
    köszönt a szürke este:

    …Lágy csendű lombok alján
    pásztortűz fénye éget…
    A tölgy-erdők susognak
    csodálatos meséket…
    Leszáll a tarka álom…
    s míg csöndesen elalszol:
    fejed felett a fákon
    csengő poszáta-dal szól…

    Fenyők fekete lombján
    már gyanta-illat árad.
    Az alkonyat lilája
    övezi lent a fákat.
    Egy kis patak dalolgat…
    rég nem dalolt már senki…
    dalát a fenyves-erdő
    kacagva visszacsengi.
     
    margó dadus és Bartuska kedveli ezt.
  3. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Wass Albert : LÁTHATÓ AZ ISTEN

    [/FONT] [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Fûben, virágban, dalban, fában,
    születésben és elmúlásban,
    mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
    ahol sötét van, ahol fény ég,
    nincs oly magasság, nincs oly mélység,
    amiben Õ benne nincsen.
    Arasznyi életünk alatt
    nincs egy csalóka pillanat,
    mikor ne lenne látható az Isten. [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]De jaj annak, ki meglátásra vak,
    s szeme elé a fény korlátja nõtt.
    Az csak olyankor látja õt,
    mikor leszállni fél az álom: [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Ítéletes, Zivataros,
    villám-világos éjszakákon. [/FONT]
     
    margó dadus és Bartuska kedveli ezt.
  4. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]
    Őszi csokor "
    [/FONT][FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Annak, aki velem volt akkor is,
    Amikor már mindenki elhagyott."
    [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]
    Dal

    [/FONT] [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Mikor az elsõ csókot adtad:
    már az õsz osont a fák alatt,
    Kapirgáló szelek kutattak
    avar-homályban árnyakat; [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]A fákra ráhajolt az este,
    s az est meséje régi volt...
    csókunkat fák közül kileste,
    és kacagott a régi hold; [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Felettünk fényes csillag égett,
    s két csillag volt a két szemed...
    beléje néztem: vissza-vissza nézett...
    és bíztatott és kérdezett... [/FONT]
    [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Szellõt üzent az esti távol,
    és azt üzente: Csend legyen...
    S a hervadás-erezte fákról
    lekacagott a szerelem. [/FONT]
     
    margó dadus és Bartuska kedveli ezt.
  5. Akatka

    Akatka Új tag

    Wass Albert: Te és a világ
    Mindent újra kezdünk

    Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk,
    újra fésülködünk, újra öltözünk. Ujra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda.
    Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra
    lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.
    Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra
    szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra. A természet örök
    rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok.
    A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és
    újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te
    természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy
    úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
    Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak
    puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak
    virágozni.
    Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál
    ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
    Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról.
    Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak
    alá pihenni a bokrok közé.
    De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám
    füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és
    száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony
    gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
    Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.
     
    margó dadus kedveli ezt.
  6. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.
    Wass Albert: Te és a világ (részlet) ​
     
    margó dadus, Bartuska és Ile57 kedveli ezt.
  7. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert:
    Vizek felett

    Ó Istenem, de könnyű volna
    az élet-terhek hordozása,
    ha tudnám azt, hogy minden könnyem
    Valakinek a mosolygása.

    Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
    amit az élet szétzilál,
    Valakinek valóra vál’,
    és lelkem minden barázdája,
    amit a sors naphosszat árkol:
    neki lenne a boldogsága.
    Ha tudnám azt, hogy amíg bírom,
    minden ütést érette adnak.
    Lélekölő fekete éjek
    az Ő álmain virrasztgatnak,
    minden derékba tört reményem,
    őrlése száz malomkeréknek:
    minden, amit csak reám mérnek:
    simogatás egy Sorstestvérnek.
    Mint tenger-őr elnéznék messze,
    csalnám a vihart magam ellen,
    vigyáznék: az Ő vitorlája
    mindig fehéren lengedezzen,
    s ahova akar, oda menjen.
    Ó Istenem, de szép is volna:
    így őrködni valakiért
    vizek felett az őrtoronyba’.


    <style>p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal { margin: 0cm 0cm 0.0001pt; font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman"; }div.Section1 { page: Section1; }</style>
     
    margó dadus és Bartuska kedveli ezt.
  8. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Wass Albert:

    HA JÖN AZ ŐSZ


    Ha majd az ősz,
    összegyűjt minden bánatot, s vele
    a lelkemet behinti csendesen:
    eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
    Eljössz-e akkor simogató szóval,
    mikor a lelkem többé nem nevet,
    s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
    hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
    amiket egyszer én mondtam neked?
    Ha akkor eljössz:
    áld`ni fogom a lábaid nyomát,
    s áldott legyen a rózsaszínű út,
    az út, melyen menni fogsz tovább,
    áldott legyen a szív, mely erre kerget,
    s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
    legyen a boldog álmok temploma.
    [FONT=&quot]Hanem azért
    áldani foglak téged akkor is,
    ha nem gondolnál rám többet soha[/FONT]
     
    margó dadus, Bartuska és göröngy kedveli ezt.
  9. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    [​IMG]



    Wass Albert: Tél

    Templomi csöndben, ​
    Éjjeli ködben ​
    Aszkéta-ágat zörrent a szél, ​
    Valahol messze, ​
    Csillag szemekre ​
    Szürke ködfátylat borít a Tél. ​
    Túl a tetőkön, ​
    Dárdás fenyőkön: ​
    Zöld diadémon, pára lebeg, ​
    Sűrű vadonban ​
    Halkan, titokban, ​
    Fenyő-óriások könnye pereg...​
    Néma a szikla, ​
    Kristály patakja, ​
    Jeges páncélban tompán zubog, ​
    Mogorva ormon ​
    Nincs rhododendron, ​
    Csak sötét árnyak: Tantalusok. ​
    Mélyen a völgybon, ​
    Fűzfa berekben, ​
    Néha, titokban zörren a szél,​
    S fent a magasban ​
    Pára alakban ​
    Halkan suhanó szellem: a Tél. ​

     
    margó dadus kedveli ezt.
  10. göröngy

    göröngy Állandó Tag



    [FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Wass Albert: Igazgyöngyök[/FONT]

    [FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
    S a kék vizekben tündökölt a hold,
    Tündér leány állott a tenger partján,
    S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
    De egy este... messze észak felől
    Orkán hadával érkezett a tél,
    A tündér sírt és fényes könnyeit
    Zúgó tengerbe hullatta a szél...
    Aztán elment... a tenger várta, várta,
    És fodros habja többé nem dalolt.
    Ködös, borongós, néma éjszakákon
    Sötét vizén nem tündökölt a hold...
    S a mélybe hallott tündér könnyekből
    Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
    A gyöngyhalász néha megtalálja
    A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
    Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
    És verseim az igazgyöngyszemek...
    Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
    S azóta néha gyöngyszemet lelek...
    [/FONT] ​
     
  11. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Wass Albert : KERÍTÉSEK


    Az ösvényre kerítést fontak,

    hogy ott legény ne járjon át.

    Azt hitték, elriasztják ezzel,

    az ostobák.

    Ma mindenki kerítést épít,

    álomból, csókból, hazugságból,

    az útra, melyen az Idõ

    kacagva fut ki a világból.

    Az útacskákról innen-onnan​

    sok-sok kis kerítés kinõ:
    nagyot kacag és átallépi

    a betyár Idõ.
     
  12. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Wass Albert: Első galamb


    Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
    Az ember elveszett.
    Gépek nyelték el s formáltak belőle
    juhnyájat és sáskasereget,
    uniformizált robot-hadat,
    mely mindent felfalt, mindent megevett:
    hitet, jóságot, békét és reményt...

    Ültünk nehányan együtt, kik megmaradtunk,
    romok között és lestük a napot,
    hogy fölkél-e még számunkra valaha.
    De kelet felől csupán a fellegek
    moraja jött s dért vacogott az éj
    s patkányok rágták ki holtak szájából
    a legutolsó falat kenyeret.
    Amerre néztünk: véres volt a tenger
    s gennyes sebektől fertőzött a föld.
    Csupa gyűlölet volt az ember
    s csak az volt ember, aki ölt.
    Gonoszságot szolgált a tudomány,
    hozsánna hirdette az embertelenséget
    és minden ami szép volt
    ledőlt, leégett.

    Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
    Az ember elveszett.
    És aztán már csak a halálra vártunk.
    Forgott a föld. Szelek jöttek és mentek.
    Denevérek szárnya suhogott
    s hírük sem volt az embereknek.

    És akkor:
    egyszerre csak a vaksötéten át
    kinyúlt felénk egy gyönge női kéz.
    Meglengetett egy szál fehér virágot:
    ennyi volt az egész.
    De mintha bűbájos varázslat történt volna.
    Emlékek támadta föl bennünk valahol.
    Zenéltek lágyan réghallott szavak.
    S felnyitotta szemét egy megcsúfolt véres angyal
    valahol a romok alatt.

    És felujjongtunk, mint kiket a mélyben
    elér egy titkos, drága üzenet:
    Emberek vagyunk még, emberek!
    Nem zúzott gépei egy bomlott-agyú kornak!
    Nem tépett lomb, kit vak szelek sodornak!
    Emberek vagyunk még, Isten népe!
    s hiába fojtanak koromba, vérbe,
    hiába dőlt le minden talmi érték:
    a mi jussunkat más egekben mérték
    s van még valahol Isten, jóság, béke,
    igazság, erkölcs, szeretet...
    ember...!

    Ó asszonyi kéz, ki véghetetlen tenger
    véres hullámai fölött nyúltál felénk
    testvért kereső szent egyszerűséggel,
    kit első galambként viharokon át
    mint szent iránytű a szíved vezérelt:
    minden országok bölcs vezérei
    tanulhatnának tőled szebb politikát.

    Kik hasztalan keresik három éve
    a forrást, melyből fölfakad a béke,
    vén könyvekben kutatják, lombikokban,
    elméletek varázsszerei közt,
    boszorkánykonyhák, alkimista titkok
    bűvös tüzében, vérben,
    írott törvényben,
    fegyverben és fegyvertelenségben,
    csak ott nem, ahol titkos fészkén ül,
    mint madár, ki már röpülni vágyik:
    az emberek szívében.

    Áldott légy, te habfehér galamb,
    ki mint a gyermek éjek poklain
    szálltál felénk rémségről mit sem tudva
    s kezed kinyújtva
    rebegted el a régfeledett jelszót: szeretet...!
    Mikor már azt hittük, hogy minden elveszett
    s Isten képét betemette egy összedőlt világ,
    úgy nyíltál ki romok között,
    mint egy fehér virág.

    S előled a fagyos vak éjszaka
    fekete felhők hátán tovanyargalt
    s romok fölött, magosan egy csillag
    meghirdette a hajnalt.

    ( 1947)
     
  13. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    [​IMG]





    Wass Albert: Magányosság erdejében

    Ez itt a magányosság erdeje.
    Itt én vagyok csak; én és valaki,
    valaki, akit nem is ismerek.
    És aki mégis, mégis elkísér
    akármeddig megyek.
    Valaki, akit mégsem ismerek.

    S van itt egy álmom: különösen szép,
    és különösen mégis fáj nekem:
    Valaki egyszer majd elémbe lép,
    és megfogja két tévelygő kezem,
    lecsókolja két könnyező szemem...
    Valaki majd az életembe lép,
    aki százszor több, mint az életem.
    Van itt egy álmom: különösen szép,
    és különösen, mégis fáj nekem...

    Ez itt a magányosság erdeje.
    Itt én vagyok csak, én és valaki,
    Valaki, akit nem ismerek,
    és akiről még tudnom sem szabad:

    Bár jobban szeretem, mint magamat.
     
  14. göröngy

    göröngy Állandó Tag


    [​IMG]

    Wass Albert: Tavasz-várás


    Érzed? Jön a tavasz, a fák alá
    már tarka-fátylú verőfényt havas.
    A messzeségből hírnök érkezett:
    madár lebeg a rónaság felett
    s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

    Ugye testvér,
    csábítanak most halk melódiák,
    ezer kis visszatérő róna-dal.
    S ugye neked is tarka a világ,
    s az álmaid megannyi kö9nnyű lepkék:
    már nemsokára zöldül a levél,
    és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
    és a fecskékkel ő is visszatér…

    Ha jönne már…
    ugye testvér, megálmodod mi lenne?
    S egy kis meleg
    belopódzik halkan a szívedbe
     
  15. Akatka

    Akatka Új tag

    Wass Albert: Te és a világ

    Védőoltás (megoldás) csalódás ellen
    Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat? Ne várj többet az emberektől sem.
     
  16. Erona

    Erona Állandó Tag

    "Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott."
     
  17. kariritu

    kariritu Állandó Tag

    " Magyarok mennek, téli éjszakában, öreg erdélyi földön.
    Lopva, bújva,falvakat kerülve, gerincről-gerincre.
    Ó, sokszor mentek már így, nehéz nagy időkben,
    erdélyi magyarok, igen-igen sokszor.

    Karmos szél éri őket, vad, hideg hegyi szél.
    Zúzmara lepi a bajszukat, szemöldöküket.
    Nehéz a járás, töretlen hóban gerincről-gerincre,
    De mennek."
     
  18. Erőleves

    Erőleves Állandó Tag



    Kedves Fórumozók!

    Lóval, lovaglással kapcsolatos verset, mondókát, dalt és kottát keresek- mindent, ami megérintheti egy gyermek ,kamasz lelkét! Nálunk lovagolhatnak az 5-18 éves gyerekek az iskolában, ehhez szeretném a segítségeteket használni.Gyönyörű verseket találtam itt.
    Köszönöm szépen! Jó tanévkezdést mindenkinek!
     
  19. Sini09

    Sini09 Állandó Tag

    A kedvenc versem, elnézést ha már volt. :)
    Wass Albert: Üzenet haza

    Üzenem az otthoni hegyeknek:
    a csillagok járása változó.
    És törvényei vannak a szeleknek,
    esőnek, hónak, fellegeknek
    és nincsen ború, örökkévaló.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.

    Üzenem a földnek: csak teremjen,
    ha sáska rágja is le a vetést.
    Ha vakond túrja is a gyökeret.
    A világ fölött őrködik a Rend
    s nem vész magja a nemes gabonának,
    de híre sem lesz egykor a csalánnak;
    az idő lemarja a gyomokat.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.

    Üzenem az erdőnek: ne féljen,
    ha csattog is a baltások hada.
    Mert erősebb a baltánál a fa
    s a vérző csonkból virradó tavaszra
    új erdő sarjad győzedelmesen.
    S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
    a gyilkos vasat rég felfalta már
    s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
    hasznos anyaggá vált a föld alatt...
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.

    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    ha egyenlővé teszik is a földdel,
    nemzedékek őrváltásain
    jönnek majd újra boldog építők
    és kiássák a fundamentumot
    s az erkölcs ősi, hófehér kövére
    emelnek falat, tetőt, templomot.

    Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
    ki nem hamuval és nem embervérrel
    köti meg a békesség falát,
    de szenteltvízzel és búzakenyérrel
    és épít régi kőből új hazát.
    Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
    a fundamentom Istentől való
    és Istentől való az akarat,
    mely újra építi a falakat.
    A víz szalad, a kő marad,
    a kő marad.

    És üzenem a volt barátaimnak,
    kik megtagadják ma a nevemet:
    ha fordul egyet újra a kerék,
    én akkor is a barátjok leszek
    és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
    Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
    és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
    a víz szalad, de a kő marad,
    a kő marad.

    És üzenem mindenkinek,
    testvérnek, rokonnak, idegennek,
    gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
    annak, akit a fájás űz és annak,
    kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
    vigyázzatok és imádkozzatok!
    Valahol fönt a magos ég alatt
    mozdulnak már lassan a csillagok
    a s víz szalad és csak a kő marad,
    a kő marad.

    Maradnak az igazak és a jók.
    A tiszták és békességesek.
    Erdők, hegyek, tanok és emberek.
    Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

    Likasszák már az égben fönt a rostát
    s a csillagok tengelyét olajozzák
    szorgalmas angyalok.
    És lészen csillagfordulás megint
    és miként hirdeti a Biblia:
    megméretik az embernek fia
    s ki mint vetett, azonképpen arat.
    Mert elfut a víz és csak a kő marad,
    de a kő marad.
     
  20. iildi

    iildi Állandó Tag

    "Ma Örömisten papja vagyok én,
    hiszek életben, szépben, jóban.
    Cézár vagyok az ölelésben,
    Dárius a csókban."

    Wass Albert 314057_322028644557608_1325134935_n.jpg
     

Megosztás