Wass Albert versei

Akatka témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Szeptember 16.

  1. iildi

    iildi Állandó Tag

    "Úttalan utakon...

    De túl lélek-határon,

    túl gondolaton, túl minden álmon

    valami messze vár reánk,

    egy fénysugár e rút világon:

    talán egy “mindent felejtés”.

    Talán egy “mindent újrakezdés”

    a végsõ sziklaszálon.


    Úttalan utakon,

    végsõ szívdobbanásig,

    utolsó sóhajtásig,

    s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:

    de egyszer eljutunk a sziklaszálig! "

    Wass Albert: Úttalan utakon (részlet) 603408_332994936794312_2010198648_n.jpg
     
  2. iildi

    iildi Állandó Tag

    "Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
    Ami leginkább lenni akarok.
    Ha egyszer azt mondaná valaki:
    Megsajnáltam a bánatodat,
    Hitetlenségedet, háborgásodat,
    S neked adom, mi legdrágább neked:
    A sorsodat, az önéletedet.
    Neked adom a teremtésedet."

    Wass Albert 422233_328881173872355_530945695_n.jpg
     
  3. iildi

    iildi Állandó Tag

    Igazgyöngyök

    Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
    S a kék vizekben tündökölt a hold,
    Tündér leány állott a tenger partján,
    S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
    De egy este... messze észak felől
    Orkán hadával érkezett a tél,
    A tündér sírt és fényes könnyeit
    Zúgó tengerbe hullatta a szél...
    Aztán elment... a tenger várta, várta,
    És fodros habja többé nem dalolt.
    Ködös, borongós, néma éjszakákon
    Sötét vizén nem tündökölt a hold...
    S a mélybe hallott tündér könnyekből
    Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
    A gyöngyhalász néha megtalálja
    A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
    Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
    És verseim az igazgyöngyszemek…
    Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
    S azóta néha gyöngyszemet lelek...

    Wass Albert 403781_317095568384249_791830432_n.jpg
     
  4. iildi

    iildi Állandó Tag

    WASS ALBERT-ÁLOMTÜNDÉR



    Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
    Te nem lettél még hozzám hűtelen.
    Mikor mindenki csalfán elhagyott,
    Gyújtottál bennem reménycsillagot.
    Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
    Te elvittél az álmodó avarra.
    S te mutattál mindent, ami ott terem
    A bűvös, varázsos álom-réteken.
    Ha megtépett az élet rózsabokra,
    Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
    Ha vérző szív volt mellemen az érem,
    S töviskoszorú messiási bérem,
    Te glóriává változtattad azt,
    Virágot hintettél rám és tavaszt.
    Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
    Vittél az eszme-Krisztus után,
    S hogy az igazság sugározzon rám,
    Vezettél fönt a néma Golgotán.
    Ha rám viharzott lent az ember átka,
    Vittél a béke messze csillagára.
    Féltem... kezed kezembe tévedett.
    Óh, örökre áldott legyen neved! www_tvn_hu_9624878c2bd4f7ed07b7c01ea60d86c8.jpg
     
  5. iildi

    iildi Állandó Tag

    WASS ALBERT-MERT SZERETLEK NAGYON

    Könnycsepp a szempilládon este:
    én vagyok.
    És én vagyok az a kíváncsi csillag,
    mely rád kacsingat
    és rád ragyog.

    A csók, a csókod, az is én vagyok.
    Végigálmodom az álmodat,
    ölelésedben én epedek el,
    csak én tudom minden kis titkodat.

    A kulcs vagyok,
    mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
    s a nyíl vagyok, amely sivítva
    holttá sebzi vágyad madarát.

    A dal vagyok, mely belőled zokog
    holt mámorok tört ívén át az éjbe:
    s én vagyok az a sápadtság, amit
    éjfél után, ha bálból jössz haza,
    rád lehel a sarki lámpa fénye. fa3_masolata.jpg
     
  6. iildi

    iildi Állandó Tag

    WASS ALBERT-GONDOLSZ-E RÁM

    Mikor az est szellő-uszálya lebben,
    S madár dalol a zöldellő ligetben,
    Mikor az égen első csillag ég,
    S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
    Bíborba nyíló álmod alkonyán
    Gondolsz-e rám?

    Ha lelked, mint egy mámoros madár
    Az ég sötétkék bársonyára száll,
    Mikor a fényt koszorúba fonod,
    S azzal köríted tiszta homlokod,
    Repeső vágyad tündér-hajnalán
    Gondolsz-e rám?

    Én minden este kis faludba szállok,
    Hol most javában nyílnak a virágok,
    S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
    Ha látlak olykor állni ablakodban;
    El-el merengsz - s úgy érzem, igazán
    Gondolsz reám! 00006.jpg
     
  7. gyurex77

    gyurex77 Állandó Tag

    A LÁTHATATLAN LOBOGÓ

    Konok hűséggel hordozom
    az úttalan bozótokon.

    Seb a vállam és seb a markom,
    de fogom, viszem és megtartom.

    S fogcsikorgatva hirdetem:
    nem ért véget a küzdelem!

    Mert valami még megmaradt.
    Görcs zsibbasztja a markomat,

    de markomban még itt a Szó:
    a láthatatlan lobogó!

    Ereklyém. Kincsem. Fegyverem
    Magosra tartom s lengetem!

    És védem, foggal és körömmel!
    Vad dühvel és őrült örömmel!

    És mentem, mindeneken által,
    íntépő, végsőakarással!

    Dúlt otthonom rég összedőlt.
    Kifordult alólam a föld.

    Társaimat ár elsodorta.
    Mögöttem ég a poklok pokla.

    Előttem vad sziklák merednek.
    De nekivágok a meredeknek!

    Mert élek még! Ha törten is,
    ha vérben is, ha görcsben is.

    még ha utolsó is vagyok
    kit az özönvíz meghagyott,

    de harcom végigharcolom
    s a lobogót megmarkolom!

    Megmarkolom és nem hagyom,
    ha le is szakad a két karom,

    ha két lábam térdig kopik:
    de feljutok a csúcsokig!

    S utolsó jussomat, a Szót,
    ezt a szent, tépett lobogót

    kitűzöm fent az ormokon
    s a csillagoknak meglobogtatom!
     

Megosztás