Wass Albert versei

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert: A léleklátó
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Kele Jánosnak, a testvér szomorú szeretetével [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Úgy jár itt az emberek között, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]mint ki messzi nagy hegyekr[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l jött [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Arcán a mindenttudók mosolyával [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]bölcs-szelíden néz szembe a világgal [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Keresztül lát álarcon, jelmezen. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]El[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]tte minden ember meztelen [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Minden titok mélyébe belelát [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]és mosolyogva mindent megbocsájt [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Mert minden mögött, ami emberi, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]a rejtett összefüggést keresi [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]A titokzatos aranyfonalat, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]mely valahol a mélységben halad [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]s túl emberen és sorsokon felül [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]egy fenséges titokban elmerül [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Hányszor gondolta már, hogy megtalálta! [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]De beleveszett újra a homályba, [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]és nem maradt más, csak a vak zavar, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]az örvény, amely sorsokat kavar, [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]a rontás, amely lelkeket emészt,[/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]és bánatot lát csak és szenvedést, [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]és embert, hitványt, p[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]rét, aljasat, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]ki rothadást rejt rongyai alatt. [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]Csak nézi, nézi tehetetlenül, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]míg minden bánat benne összegy[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ű[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]l [/FONT]​

[FONT=Times New Roman,Times New Roman]s úgy áll a roppant súly alatt, hajolva, [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman]akárha költ[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman]ő[/FONT][FONT=Times New Roman,Times New Roman], vagy próféta volna. [/FONT]
[FONT=Times New Roman,Times New Roman][FONT=Times New Roman,Times New Roman]1947 [/FONT]

[/FONT]
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert: Márciusi ballada

Fenyők fekete lombján
már gyantaillat árad.
Az alkonyat lilája
övezi lent a fákat.
Egy kis patak dalolgat…
rég nem dalolt már senki.
Dalát a fenyves-erdő
kacagva visszacsengi.

A nyirkos erdő mélyén
ébredni kezd az élet.
Az éledő rügyek közt
széncinke-had mesélget.
Rigók halk füttye szólít
a csöndes esti lesre,
s halk nyár-illúzióval
köszönt a szürke este:

…Lágy csendű lombok alján
pásztortűz fénye éget…
A tölgy-erdők susognak
csodálatos meséket…
Leszáll a tarka álom…
s míg csöndesen elalszol:
fejed felett a fákon
csengő poszáta-dal szól…

Fenyők fekete lombján
már gyanta-illat árad.
Az alkonyat lilája
övezi lent a fákat.
Egy kis patak dalolgat…
rég nem dalolt már senki…
dalát a fenyves-erdő
kacagva visszacsengi.
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Wass Albert : LÁTHATÓ AZ ISTEN

[/FONT] [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Fûben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Õ benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten. [/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nõtt.
Az csak olyankor látja õt,
mikor leszállni fél az álom: [/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon. [/FONT]
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]
Őszi csokor "
[/FONT][FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Annak, aki velem volt akkor is,
Amikor már mindenki elhagyott."
[/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]
Dal

[/FONT] [FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Mikor az elsõ csókot adtad:
már az õsz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat; [/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold; [/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett... [/FONT]
[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem. [/FONT]
 

Akatka

Új tag
Wass Albert: Te és a világ
Mindent újra kezdünk

Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk. Újra mosdunk, újra borotválkozunk,
újra fésülködünk, újra öltözünk. Ujra megfőzzük az ételünket. Újra elmegyünk ide vagy oda.
Újra dolgozunk, újra vesződünk, újra bosszankodunk, újra örvendünk, újra hazatérünk, újra
lefekszünk. És ez így megy folyton, folyton.
Nem is lehet másként. A nap reggel újra felkel és este újra lemegy. Újra jön a szél, újra
szállanak a felhők, újra esik az eső, újra kiderül az ég. Újra, mindig újra. A természet örök
rendje ez és mi kötve vagyunk a természethez, mint a növények, vagy mint az állatok.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és
újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te
természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy
úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak
puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak
virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullott. Itt állasz puszta kézzel, egyetlen szál
ruhával és nem tudod, mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg tengeren túlról.
Semmijük sincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak
alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel, ha felkélsz a nappal és kijössz ide, hogy megkeressed őket: vidám
füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelnek az ágak között, hernyót keresnek és
száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony
gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiaiknak.
Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól.
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.
Wass Albert: Te és a világ (részlet)​
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert:
Vizek felett

Ó Istenem, de könnyű volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek a mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
Valakinek valóra vál’,
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne a boldogsága.
Ha tudnám azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölő fekete éjek
az Ő álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
őrlése száz malomkeréknek:
minden, amit csak reám mérnek:
simogatás egy Sorstestvérnek.
Mint tenger-őr elnéznék messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Ő vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.
Ó Istenem, de szép is volna:
így őrködni valakiért
vizek felett az őrtoronyba’.


<style>p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal { margin: 0cm 0cm 0.0001pt; font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman"; }div.Section1 { page: Section1; }</style>
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert:

HA JÖN AZ ŐSZ


Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?
Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?
Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.
[FONT=&quot]Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha[/FONT]
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
l61av6dqgwkg.jpg




Wass Albert: Tél

Templomi csöndben,​
Éjjeli ködben​
Aszkéta-ágat zörrent a szél,​
Valahol messze,​
Csillag szemekre​
Szürke ködfátylat borít a Tél.​
Túl a tetőkön,​
Dárdás fenyőkön:​
Zöld diadémon, pára lebeg,​
Sűrű vadonban​
Halkan, titokban,​
Fenyő-óriások könnye pereg...​
Néma a szikla,​
Kristály patakja,​
Jeges páncélban tompán zubog,​
Mogorva ormon​
Nincs rhododendron,​
Csak sötét árnyak: Tantalusok.​
Mélyen a völgybon,​
Fűzfa berekben,​
Néha, titokban zörren a szél,​
S fent a magasban​
Pára alakban​
Halkan suhanó szellem: a Tél.​

 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag


[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Wass Albert: Igazgyöngyök[/FONT]

[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
Sötét vizén nem tündökölt a hold...
S a mélybe hallott tündér könnyekből
Lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
A mélybe rejtett tündér-könnyeket...
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
És verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
S azóta néha gyöngyszemet lelek...
[/FONT]​
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert : KERÍTÉSEK


Az ösvényre kerítést fontak,

hogy ott legény ne járjon át.

Azt hitték, elriasztják ezzel,

az ostobák.

Ma mindenki kerítést épít,

álomból, csókból, hazugságból,

az útra, melyen az Idõ

kacagva fut ki a világból.

Az útacskákról innen-onnan​

sok-sok kis kerítés kinõ:
nagyot kacag és átallépi

a betyár Idõ.
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert: Első galamb


Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
Gépek nyelték el s formáltak belőle
juhnyájat és sáskasereget,
uniformizált robot-hadat,
mely mindent felfalt, mindent megevett:
hitet, jóságot, békét és reményt...

Ültünk nehányan együtt, kik megmaradtunk,
romok között és lestük a napot,
hogy fölkél-e még számunkra valaha.
De kelet felől csupán a fellegek
moraja jött s dért vacogott az éj
s patkányok rágták ki holtak szájából
a legutolsó falat kenyeret.
Amerre néztünk: véres volt a tenger
s gennyes sebektől fertőzött a föld.
Csupa gyűlölet volt az ember
s csak az volt ember, aki ölt.
Gonoszságot szolgált a tudomány,
hozsánna hirdette az embertelenséget
és minden ami szép volt
ledőlt, leégett.

Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
És aztán már csak a halálra vártunk.
Forgott a föld. Szelek jöttek és mentek.
Denevérek szárnya suhogott
s hírük sem volt az embereknek.

És akkor:
egyszerre csak a vaksötéten át
kinyúlt felénk egy gyönge női kéz.
Meglengetett egy szál fehér virágot:
ennyi volt az egész.
De mintha bűbájos varázslat történt volna.
Emlékek támadta föl bennünk valahol.
Zenéltek lágyan réghallott szavak.
S felnyitotta szemét egy megcsúfolt véres angyal
valahol a romok alatt.

És felujjongtunk, mint kiket a mélyben
elér egy titkos, drága üzenet:
Emberek vagyunk még, emberek!
Nem zúzott gépei egy bomlott-agyú kornak!
Nem tépett lomb, kit vak szelek sodornak!
Emberek vagyunk még, Isten népe!
s hiába fojtanak koromba, vérbe,
hiába dőlt le minden talmi érték:
a mi jussunkat más egekben mérték
s van még valahol Isten, jóság, béke,
igazság, erkölcs, szeretet...
ember...!

Ó asszonyi kéz, ki véghetetlen tenger
véres hullámai fölött nyúltál felénk
testvért kereső szent egyszerűséggel,
kit első galambként viharokon át
mint szent iránytű a szíved vezérelt:
minden országok bölcs vezérei
tanulhatnának tőled szebb politikát.

Kik hasztalan keresik három éve
a forrást, melyből fölfakad a béke,
vén könyvekben kutatják, lombikokban,
elméletek varázsszerei közt,
boszorkánykonyhák, alkimista titkok
bűvös tüzében, vérben,
írott törvényben,
fegyverben és fegyvertelenségben,
csak ott nem, ahol titkos fészkén ül,
mint madár, ki már röpülni vágyik:
az emberek szívében.

Áldott légy, te habfehér galamb,
ki mint a gyermek éjek poklain
szálltál felénk rémségről mit sem tudva
s kezed kinyújtva
rebegted el a régfeledett jelszót: szeretet...!
Mikor már azt hittük, hogy minden elveszett
s Isten képét betemette egy összedőlt világ,
úgy nyíltál ki romok között,
mint egy fehér virág.

S előled a fagyos vak éjszaka
fekete felhők hátán tovanyargalt
s romok fölött, magosan egy csillag
meghirdette a hajnalt.

( 1947)
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
erdei_ut.jpg






Wass Albert: Magányosság erdejében

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki,
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem,
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag

csillagvirag.jpg


Wass Albert: Tavasz-várás


Érzed? Jön a tavasz, a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi kö9nnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…

Ha jönne már…
ugye testvér, megálmodod mi lenne?
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe
 

Akatka

Új tag
Wass Albert: Te és a világ

Védőoltás (megoldás) csalódás ellen
Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat? Ne várj többet az emberektől sem.
 

Erona

Állandó Tag
Állandó Tag
"Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott."
 

kariritu

Állandó Tag
Állandó Tag
" Magyarok mennek, téli éjszakában, öreg erdélyi földön.
Lopva, bújva,falvakat kerülve, gerincről-gerincre.
Ó, sokszor mentek már így, nehéz nagy időkben,
erdélyi magyarok, igen-igen sokszor.

Karmos szél éri őket, vad, hideg hegyi szél.
Zúzmara lepi a bajszukat, szemöldöküket.
Nehéz a járás, töretlen hóban gerincről-gerincre,
De mennek."
 

Erőleves

Állandó Tag
Állandó Tag


Kedves Fórumozók!

Lóval, lovaglással kapcsolatos verset, mondókát, dalt és kottát keresek- mindent, ami megérintheti egy gyermek ,kamasz lelkét! Nálunk lovagolhatnak az 5-18 éves gyerekek az iskolában, ehhez szeretném a segítségeteket használni.Gyönyörű verseket találtam itt.
Köszönöm szépen! Jó tanévkezdést mindenkinek!
 

Sini09

Állandó Tag
Állandó Tag
A kedvenc versem, elnézést ha már volt. :)
Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
 

iildi

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ma Örömisten papja vagyok én,
hiszek életben, szépben, jóban.
Cézár vagyok az ölelésben,
Dárius a csókban."

Wass Albert 314057_322028644557608_1325134935_n.jpg
 
Oldal tetejére