Weöres Sándor

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/ Weöres Sándor /


MI VAN A HÉJ ALATT?


Örök sötétség tapad a felszín belső felére.
Ez a fordított világ,
ez a pokol. Egyforma az éje,
mindene kő-szerű, lobogástalan, fekete láng.

Ez a pokol: belőle hajlik ki az élet,
a hánytorgó, e nyugalomból! Göröngy, fű, ember, állat,

belőle fakad mind, mely sebet és csókot cserélget,
a pokolból, mind, valahányon a fény elárad!

Mindennek külső és belső íve --
melyik a visszája, melyik a színe?
van-e harmadik ív: árny nélküli fény?

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
TALIZMÁN

Elmegyek elmenni
maradok maradni
elmegyek maradni
maradok elmenni.

Szaladok szaladni
megállok megállni
szaladok megállni
megállok szaladni.

Fölkelek fölkelni
leülök leülni
fölkelek leülni
leülök fölkelni.

Születek születni
meghalok meghalni
születek meghalni
meghalok születni.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Forgás

Esteledik
éjjeledik
hajnalodik
reggeledik

nappalodik
alkonyodik
vége sosincs
váltakozik

égen a tűz
körbe pörög
földi lakón
zára csörög.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
NÉGY KORÁL

I

Megszólal a kimondhatatlan
de nem mondhatja ki önmagát

Cselekszik a kezetlen
de csak a te kezeddel
megindul a lábatlan
de csak a te lábaddal
eszmél az esztelen
de csak a te eszeddel
virágba borul a virágtalan
de csak a te virágoddal
gyümölcsbe merül a gyümölcstelen
de csak a te gyümölcsöddel
adakozik az adhatatlan
de csak a te adományoddal
irgalmaz az irgalmatlan
de csak a te irgalmaddal
imádkozik az imátlan
de csak a te imáddal
fényes lesz a fénytelen
de csak a te fényeddel

Megszólal a kimondhatatlan
de csak a te szívedben.

II

Ha homlokban drágakő lakik
drágakő lánggá emelkedik

Ha drágakőben láng lakik
láng homlokká emelkedik

Ha lángban homlok lakik
homlok drágakővé emelkedik

Ha drágakőben homlok lakik
homlok lánggá emelkedik

Ha homlokban láng lakik
láng drágakővé emelkedik

Ha lángban drágakő lakik
drágakő homlokká emelkedik.

III

Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?
Ki orrodért nyúl s orrát fogja
és gúnyolod: tán nem te vagy?
A dal ajkad testtelen foglya
és dúdolod: tán nem te vagy?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember,
akit megölsz : tán nem te vagy?
Fű, bárány, tigris, féreg, ember,
aki legyőz: tán nem te vagy?
Bárki megy hóban akadozva
s befedi a tél: tán nem te vagy?
Jutsz üdvösségre, kárhozatra,
s aki itél: tán nem te vagy?

IV

Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám,
tökéletesen értelek.
Míg éltem, nem érthettelek,
annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd,
persze nekem is: két bolond.
De ha most kérdezel,
gömbölyű csöndem felel.
Segítőn átölel,
ne is hiányold a beszédet,
Ezernyi szóval mit adhatnék?
magamét, nem tiédet.
Weöres Sándor
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/ Weöres Sándor /

Fiatalember az 1930-as években


Nincs munkám. Karomat csak díszül adta az Isten.
Mint gyámoltalan agg, rágom a más kenyerét.
Küldjetek új csillag talajára, ha nincs hely a Földön,
vagy vegyetek bunkót s vágjatok engem agyon.
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/ Weöres Sándor /


Dsida Jenő emlékének


Oly szomorű, ha nem fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd - de kívánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még,óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/ Weöres Sándor /


Esti vendég

Az alkony-úr borongó
hűséből jött a dongó.
Zúg-búg a barna dongó
a kék árnyban le-fel.

Dús röpte táncba-lengő,
két szárnya csöppnyi kendő
s mint minden, mi veszendő
halld, ő is énekel.

A dala nől dagadva,
szellőt sodor hajadba,
és aztán, elakadva,
puhán pihenni tér -

A szobádban, az árnyban,
sok-sok halvány virágban
számára száz kis ágy van,
mind illatos, fehér.
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
/ Weöres Sándor /


Rövid dal


Ne félj, ne félj...

Harmattal jő az éj,
boglyas felhők sietnek
a Hold előtt -

Gyermekkorod sok réme,
a Mókus és az Egyszem
tudod: nem él...

Viola-árny a térség,
meghallgatod meséjét,
de nem hiszed.

A bokrok nem beszélnek:
élettelen zörögnek.
Ne félj...
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
AZ ÜTEM ISTENNŐJE

Alig mozdítod ajkad - két összekoccanó gyümölcsét az ág:
mélyed útvesztőiből előfakad a boldog éjszaka.

Alig érinted a fém-húrt: valamennyi hangszer belezendűl,
csörgődobokból, üvegpoharakból rebben a madársereg.

Alig nyitod összeérő térded: hegyek indulnak,
a magasság ormai, keblükben őrzött írással, buknak lefelé,
a forrás lecsorog a völgybe, dárdákkal és terhekkel hadsereg
indul, közös álomban átkel a folyón.

Még be sem végezted a mozdulatot: tiéd az egész világ.
A ragyogó tajtékzás,
mely a széles vizen s a belégázoló testeken vonul,
a telt edény öröme és adakozása, a megszólaló száj elvágott
vessző-kötege:
a kipattanó burok sarjai
felröppennek a felhőbe, lebuknak az örvények alá
és átszegik a rideg földet és remegésükbe merítik a csillagokat
és hozzád, ki nem emlékszel rájuk, visszatérnek minden időben.
Weöres Sándor
:)
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
GRÁDICSOK ÉNEKE

...

Arcom az arcán
barna hajam árad szőke hajába
kopár emlőit paskolja zuhogva szívem
karmos fekete mancs ráfaragva fehérmárvány derekára
kettéhasadt combjára beleim csavarodnak
hasa kristály csésze tele vérrel
fent a villámló zivatar lenn a tenger
kígyózva összefonódva
szikla gördül szakadékba
napsütötte ág
örök éjszakába

Gyilkolva mozog
erdőborított zuhatag világa
hol a hím a nőstényt leszúrja
hol a nőstény a hímet elnyeli
és messze hátra hagytuk az időt
a sötét úton amerre a kétfejű suhan
akiben én vagyok te és te vagy én
és napkorong áll az éjben
hol mozdulatom a te mozdulatod
hol rezdülésed az én rezdülésem
ugrálva dobolva magányosan
fürtös virágok égő szemek erdejében

Ó te
arcom alatt
elömlő ájult mosolyod
párás szemed csillogva úszik szememben
arcodom arcomod
tej-finom áram közös ereinkben elárad
mint magam olyan közel vagy hozzám
mégis az ájulat távoli fátyol-fellegében
bújkáló csillagaid között
holdsarló-pillantású égen
törzsemmel összenőtt
istennő végtelen messzeségben

....
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:)))


A JÖVENDŐ KÖLTÉSZETE

Kristály-angyal zene! szűz régiód adósa
a harci korszakok tűntén vesztes szavam
- ámbár az átfutó csaták ponyváiban
hevítőbb volt a bor, illatosabb a rózsa,

az ideiglenes, a formátlan, a kósza,
s a telt virág ölén a hervadás- iram -
immár a folyton-új és folyton-hasztalan
helyett fordul feléd a szó-habok hajósa,

változó céljait elhagyva, égi rend
mozgassa, szerelem tiszta harmóniája
melyben nincs láz-lökés, nyugalmasan teremt,

míg imádottjain felragyog glóriája,
ő maga megfakúl, fülében pőre csend,
szemében angyalok szent geometriája.
Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
HINDU DAL

Add el nekem a szemedet:
adok türkiszt helyette.
Vigyázok rád, mint nyugalmas ég
a táncoló füvekre.

Add el nekem az ajkadat:
rubint kinálok érte.
Őrködni fog, mint vad tövis
a gyönge sarju-rétre.

Add el nekem a fogadat:
gyöngysort nyujtok cserébe.
Ügyelni fog rád, mint az árny
a vándor napsütésre.

Add el nekem a szívedet:
legyen tiéd a kertem.
Lombjával csókol, hogy soha
ne vágyj elhagyni engem.

Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
"...De ma olyik bölcsőben tűz-csecsemő ring, isteni hozománnyal, amilyenről alig álmodunk.
Miképpen a most-elmúlt korszakban feltárták az anyagi világ rejtett erőit: ők elkezdik feltárni a benső, testtelen hatalmakat.
E kisdedek kezében az ész lámpása nem uralkodik, hanem szolgál:
átsüti a tudatalatti élet-erőket s a tudatfeletti szellem-erőket, megmutatja és munkába fogja sorban.
A multbeli ember mindig másokat hódított meg; de - ó rezgő reménység! - a jövőbeli meghódítja önmagát, ezért a sors maga meghódol előtte és a csillagok."

Weöres Sándor: NEHÉZ ÓRA / részlet /
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
GARÁDICSOK ÉNEKE

IV

Eleven zuhatag, mit nap-arany kürttel a méhraj áld
s üde lepkecsapat röpteiből hajladozó füzér:
túlságos lobogás! gally-tövisen sárga cukor, tavasz,
mennyi a harciszekér fönn
adamant rudakon, nincs pata-dörgés, csak az égi tér
tágabb csöndje felel, míg lehajolnak meredek falán
fogatai messzi-fehérlőn;
vagy a fellegeket nézd, e leány-szellemeket, kopár
jégszín faggyu-hegyek s elfeketült vér a redőiken
lakodalmakon át és a bozótok szirom-álma közt
hol súlyos ragyogó csillag a nő gyenge hasán pihen
s a palánkok előtt reszket az ín, roppan a férfi térd:
holt sem nyughatik itt, forr a gödör, lázad a vén tetem,
jussát követeli élőn,
angyallal poharaz gömbölyű meggy-húsban a lágy kukac,
ékkő-díszbe borúl, ő a király, hódol a víz, a fény,
és míg távol a tél jön,
kicsi szálat erszt ág s fű közén, rá csak a menny havaz.

Weöres Sándor
 

Saccciii

Állandó Tag
Állandó Tag
CSIBE


Nádi csibe fészken hál.
Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj -- velem égre szállj,
Arany-ág a holdban vár!"

Nádi csibe fészken hál.
Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj -- pihe még a szárny,
A göröngyre hullnod kár!"

Ez az egyik kedvenc versem Tőle.
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
:)))

MAGYAR ETÜDÖK

17

Van két fürge kicsi szem,
széjjel-nézeget idebenn.

Van két fürge kicsi láb,
végig-lépdeli a szobát.

92

Három szál
liba-pihe száll.
Aluszik a Cirmos,
a fülire száll.

18

Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
"Alugyál
kisbaba!"

Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
HA NAP SÜT A RÉTRE

Ha nap süt a rétre,
a rét közepére
gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.

És este a réten,
a rét közepében
tündér-aranyakra találjunk.
S ha eljön az éjjel,
az északi széllel
oda járjon visssza az álmunk.

Weöres Sándor


:)


Kedves Barátaim!

Néhány hétre elutazom és nem leszek elérhető a fórumon.
Mindenkinek további szép nyári Napokat!

:)))
 
Oldal tetejére