Weöres Sándor

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Dob és tánc

DOB ÉS TÁNC<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
csönd<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
csönd<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
fény<o:p></o:p>
csönd fénye<o:p></o:p>
béke csöndje<o:p></o:p>
fény békéje csönd<o:p></o:p>
fényes csönd béke<o:p></o:p>
csönd béke fény<o:p></o:p>
béke csöndes fénye<o:p></o:p>
fény csöndje<o:p></o:p>
csönd csöndje fény fénye béke<o:p></o:p>
csönd fény<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
lombban kő<o:p></o:p>
csönd köve<o:p></o:p>
kövön fény csöndje<o:p></o:p>
kőben csönd béke<o:p></o:p>
kő békéje béke köve lombban<o:p></o:p>
csönd fényes béke<o:p></o:p>
kő lombban fény<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
kút csöndje fű<o:p></o:p>
kútra hajló béke csönd<o:p></o:p>
kút békéje inda<o:p></o:p>
fű inda kő<o:p></o:p>
lomb hintája kúton<o:p></o:p>
fény ingája kútban<o:p></o:p>
csönd dajkája<o:p></o:p>
csepp<o:p></o:p>
csepp<o:p></o:p>
kút cseppje<o:p></o:p>
cseppek csengő csöndje<o:p></o:p>
csönd cseppje fény<o:p></o:p>
kút habja kő lombja<o:p></o:p>
fény csöndje béke<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
szél víz föld<o:p></o:p>
kis patak irama<o:p></o:p>
fény halmai<o:p></o:p>
föld keblei<o:p></o:p>
kút karjai<o:p></o:p>
kő lábai<o:p></o:p>
víztüdejü szél<o:p></o:p>
lombtorkú csönd<o:p></o:p>
fűruháju fény<o:p></o:p>
kőarcú béke<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
reggel<o:p></o:p>
dél<o:p></o:p>
este<o:p></o:p>
éj<o:p></o:p>
hajnal karéja<o:p></o:p>
dél sziklája<o:p></o:p>
alkony karéja<o:p></o:p>
éj sziklája<o:p></o:p>
csönd<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
fény hímzése<o:p></o:p>
hab szövése<o:p></o:p>
szél fonása<o:p></o:p>
füst rovása<o:p></o:p>
tűz írása<o:p></o:p>
örökös szálak verejtéke<o:p></o:p>
só<o:p></o:p>
orsó<o:p></o:p>
koporsó<o:p></o:p>
kop<o:p></o:p>
kop<o:p></o:p>
harkály<o:p></o:p>
óriási csönd órája<o:p></o:p>
sok külön kis csönd ingája<o:p></o:p>
kövön gyík<o:p></o:p>
fénylő néma bálvány<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
béke veled<o:p></o:p>
szeretőd lappang<o:p></o:p>
virágzó ág rejtekében<o:p></o:p>
párod rejlik<o:p></o:p>
minden kapu hajlatában<o:p></o:p>
rend<o:p></o:p>
ünnep<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
rend köve<o:p></o:p>
ünnep lombja<o:p></o:p>
csönd füve<o:p></o:p>
béke kútja<o:p></o:p>
szállj békés lomb csöndje<o:p></o:p>
fényes ünnep ága lengj<o:p></o:p>
ima irama<o:p></o:p>
unalom fénye<o:p></o:p>
csönd ünnep béke rend szállj<o:p></o:p>
ima fény ünnnep lengj béke<o:p></o:p>
fény csönd<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
csönd<o:p></o:p>
csönd<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
béke<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Zsoltár

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
ZSOLTÁR<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell,
jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor és Pásztor Béla

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
Weöres Sándor:<o:p></o:p>
- Bizonnyal szokatlanul érinti az olvasót, hogy ennek a strófa-sorozatnak két szerzője van. Csak regény, színdarab, tudományos munka szokott több szerzőtől származni, vers szinte soha. Ezért néhány szót kell szólnom a Holdaskönyvről; meg azért is, hogy a szerzőtársról, Pásztor Béla barátomról megemlékezzem, aki a második világháborúban zsidó kényszer-munka-szolgálatos volt és eltűnt. <o:p></o:p>
Abban a költő-nemzedékben, melyhez mindketten tartozunk, Pásztor Béla volt valamennviünk közt a legszövevényesebb képzeletű; zsúfolt és szeszélyes motívumok halmozója. Lénye szinte nem is e világból való volt, mintha egy jámbor földalatti szellem, a gyökerek és elásott kincsek manója tévedésből embernek született volna. Képzelete, akárcsak az enyém, folyton kikívánkozott a náci<o:p></o:p>
terror és a háború által leszűkített emberi sorsból, ez kapcsolt össze bennünket. 1940-ben, mikor Pesten éltem, gyakran eljött hozzám, ilyenkor valósággal fürödtünk a felelőtlen, kacskaringós, elszabadult vers-fabrikálásban. Négysoros strófákat rögtönöztünk, furcsa és kusza versikéket; ha az egyik elkezdett valamit, folytatta a másik; ha az egyik leírt valamit, belejavított, vagy belerontott a másik; javítás-e, rontás-e, nem sokat törődtünk vele: úgy hajszoltuk az ötleteket, mint a szél a vízfodrot, a lehullt lombot, a port. A közösen írt strófákból egy marékravalót kis ciklusokba osztottunk, Holdaskönyv címmel. Talán nem is versek, csak közös hancúrozás. Vagy primitív hímzések, naiv kerámiák: sűrű indázatban nyüzsgő pirinyó démon-, ember-, állat-alakok. <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Weöres Sándor - Pásztor Béla <o:p></o:p>
GARABONCIÁSOK ÉNEKEIB&Otilde;L <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
1 <o:p></o:p>
Mondok mondok éneket, <o:p></o:p>
falra mondok képeket, <o:p></o:p>
arany ágyra szűzleányt, <o:p></o:p>
döglött lóra holt zsiványt. <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
2 <o:p></o:p>
Szép jó estét, nénike! <o:p></o:p>
Bort, szalonnát kapok-e? <o:p></o:p>
Vagy a kémény likján át <o:p></o:p>
elröpítem a lányát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
3 <o:p></o:p>
Kapu nyílik, csacsi jön, <o:p></o:p>
nagy zsák lóg az ördögön: <o:p></o:p>
"Kalmárt öltem, juhaha! <o:p></o:p>
ezüst csorgott ujjamra."<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
4 <o:p></o:p>
Fadob, fadob, fogj tigrist, <o:p></o:p>
nádsíp, nádsíp, szelídítsd, <o:p></o:p>
pásztorlányka, legeltesd, <o:p></o:p>
juhaid közt terelgesd.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
5 <o:p></o:p>
Jó varázsfű, feloldozz, <o:p></o:p>
ajtót bűvölj kulcsomhoz. <o:p></o:p>
Üres serleg, csordulj ki, <o:p></o:p>
nincs tallérom, rabolj ki.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Weöres Sándor - Pásztor Béla<o:p></o:p>
A BOHÓCOK ÉNEKEIBŐL <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
1 <o:p></o:p>
Szeretőm egy puskatok, <o:p></o:p>
gyermekeim pisztolyok, <o:p></o:p>
kékes füst az énekük, <o:p></o:p>
szent Hubertus, légy velük. <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
2 <o:p></o:p>
Szép sarokkő, kőcseléd, <o:p></o:p>
vidd a kutyák levelét. <o:p></o:p>
Magas Devla fejtse meg, <o:p></o:p>
mit kivánnak az ebek. <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
3 <o:p></o:p>
Erdő szélén három ház, <o:p></o:p>
fegyház, kórház, hullaház, <o:p></o:p>
mindben egy-egy kedvesem, <o:p></o:p>
csak velem nincs senkisem. <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
4 <o:p></o:p>
A tök-disznó én vagyok, <o:p></o:p>
rejtőzködnöm bölcs dolog: <o:p></o:p>
adú les rám mindenütt, <o:p></o:p>
ha nem búvok, agyonüt. <o:p></o:p>
Elúnta a harangját, <o:p></o:p>
megszökött a harangláb. <o:p></o:p>
Most a harang égen lóg, <o:p></o:p>
lábát űzik a kopók<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Esti hazatérők

Weöres Sándor
ESTI HAZATÉRŐK<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Már szól a pásztor vadgesztenye sípja <O:p></O:p>
Már esti bordás visszfény leng az éren <O:p></O:p>
Két lány ül az aranyszénás szekéren <O:p></O:p>
piros kendőjük galambica-gomba. <O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Az utat száraz porfelhő borítja, <O:p></O:p>
a merülő Nap ferdén tűz a porba: <O:p></O:p>
vörösréz-tenger árad a mezőnek. <O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Jön a gulya s a kaszások csapatja, <O:p></O:p>
dús lárma-erdő hajlong és alatta <O:p></O:p>
<O:p></O:p>
a békadal lágy páfrányai nőnek<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Pastorale

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
Weöres Sándor<o:p></o:p>
PASTORALE<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Forró lehed a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyu száj.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad, a melled!
Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Megindulnak félelmes áramok.
mint fellegárnyas föld felé a villám. -
Aztán burkot von a könny a pupillán.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Alvó leány

Weöres Sándor<O:p</O:p
ALVÓ LEÁNY
<O:p</O:p
<O:p</O:p
Fél-vállra hull
gyerek-feje,
széjjelsimul
halvány haj-erdeje,

<O:p</O:pszáján kering
a levegő,
ütemre ring
zárt medrein a hő

<O:p</O:p- csak alszik ő,
lehunyta két
lakk-fényt verő
sötét dió-szemét.

<O:p</O:pSúlya alatt
a pamlagon
előfakad
egy nyúlt hullám-idom

<O:p</O:ps a termetet
úgy folyja be,
mint éneket
a lant kísérete.

<O:p</O:pKi gyújtva és
gyúltan dalolt,
virág, vetés
gazdag jelképe volt,

<O:p</O:pmost nyugszik itt,
piheg, pihen,
vad szirmait
lecsukta csöndesen.

<O:p</O:pArcán a lágy
pajtáskodás,
fék-törte vágy,
tanult, ravasz varázs,

<O:p</O:pnyers, szűzi bűn,
komolyka hit
váltotta hűn
tündér játékait:

<O:p</O:pmost mind kihül,
mind dermeteg,
mint kút körül
a márvány-gyermekek.

<O:p</O:pFöléje nő
ferdén a fény,
bujkál a hő
sokágu kék erén.

<O:p</O:pMondd, hol van - ó
ez volna ő?
a surranó,
nevetve rebbenő,

<O:p</O:pki mint a láng,
perzselt, dalolt
s a kiskutyák
kis védőszentje volt?

<O:p</O:pLecsukta ő
vad szirmait,
a szép, a bő
természet alszik itt.

<O:p</O:p<O:p</O:p
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: DALOK NA CONXY PAN-BÓL

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
Weöres Sándor<o:p></o:p>
DALOK NA CONXY PAN-BÓL<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
1 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hová repültök, háromélü kardok,
forróságtokra mely ég szele fútt,
e jeltelen világon mit akartok,
míg ajzott húrként pendül a Tejút? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
2 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hosszú, függélyes, szűk fémcsőben éltem
és csúsztam benne fejjel lefelé
mindig gyorsabban — s hasztalan reméltem,
hogy kiérek az igazság elé. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
3 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A városban, mit hét napig kerülhetsz,
arany-szekrényben él a nagy majom,
körötte szétpancsolt vér és kidült szesz,
s heréltek bőgnek minden hajnalon. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
4 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált páránán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
5 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Öreg lámpással, nagyhasú kenyérrel
a kis hidon mindennap vártalak.
Azóta mennyit halványult az éjjel!
Kutamban már vadrózsák alszanak. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
6 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A költő-herceg várt rám a hegy ormán
négy asszonnyal, kik szívét cipelik
egy hosszu póznán. Látták kék vitorlám,
s mindannyian zokogtunk reggelig. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
7 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Polcold föl lábadat, s pihenj, aludj csak,
elfáradt szolgám. Majd fölkeltelek,
ha kézcsókodat kérve erre futnak
a régesrég elhamvadt reggelek. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
8 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Csak két fejem maradt és három ujjam:
bujdosnom kellett zöld hinárokon,
és meg nem mondta senki, hova fujjam
sóhajomat, mely veletek rokon! <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
9 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Kis királynő, te árvácska-cipőjű,
kire tekint ma hamuszín szemed?
Erkélyemet már fölverte a bő fű.
A halk patak elmosta kertemet. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
10 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Szélkakasok, vihar-ütemre forgók,
Mohos kriptámban hallom hangotok!
A hadvezérekhez vagytok hasonlók,
csak vázatok vas, lelketek titok. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
11 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Táncot tanít Furkó, jár könnyü lába,
két keskeny ablak hinti rá a fényt.
Csak egy sovány angyalka sír magába,
mert ókulája elhagyta szegényt. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
12 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Szép városodban tévedezve jártam,
aztán a Hét Harangvirág Terén
lehelletednek szobránál megálltam
s homlokod titka átömlött belém. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
13 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Világ hajósa, hajnal, tiszta néne,
Egy csöppke mézes-csészét adj nekem
S megengedem hálából és cserébe,
hogy árnyamat elnyújtsd a nagy hegyen. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
14 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
15 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ha csízzé válnál — máma ez a gondom —
hoznál-e nékem ünnepkor diót?
s amint az ősz már közelít a dombon,
galagonyát s fanyar kökénybogyót? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
16 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ki sírva faggatsz, hű baráti lélek,
vigasztalásul ennyit mondhatok:
a víz alatti házban éldegélek,
fölfalnak tengermélyi csillagok. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
17 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A hegyszorosban megrekedt az éjfél,
vad tengerszemre hajlik ág-boga.
Ott áll a halvány szurokfáklya-fénynél
egy vérző-talpú szegény katona. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
18 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Tüdőd velem volt, míg én verekedtem
s amint elnyúltam holtan a havon
és kővé fagytam: lélekzett helyettem.
Ó bár a szíved volna íly rokon! <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
19 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A tenger fújta mérgét itt — az árvíz
esküdött rájuk örök pusztulást!
Romok alól a menny cafrangja látszik,
itt-ott kilóg mint korhadó palást. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
20 <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
E vers is valóság, akár az álmod.
Az élet: szív és kés egy szín alatt.
Szemeddel az egész tengert halászod
s horoggal mit fogsz? Egynéhány halat.
<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Kínai templom

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
KÍNAI TEMPLOM<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Szent
kert

lomb
tárt
zöld
szárny <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
fönn
lenn
tág
éj

kék
árny <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
négy
fém
cseng
szép

hír
rang <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
majd
mély
csönd
leng
mint
hült
hang.
.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: De profundis

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
DE PROFUNDIS<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Földön élek, a mennyből kiűzve
ruhámból e lenti akol bűze
nem múlik soha.
Itt Istennek barma és virága
tolong egymás elevenét rágva,
szörnyü lakoma.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Jót aligha vártam, mégse hittem
hogy íly nyomor zsúfolódik itten;
más csillag fia
ha egy percig kóstolna kinunkba,
mintha olvadt érc-özönbe hullna,
gőzzé omlana.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Kedvből búba, bánatból örömbe
lódulunk itt föl-le, föl-le, föl-le
óhatatlanúl,
mint ki előtt megkínzása végett
váltogatnak világost-sötétet,
míg megtébolyúl.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Az ész itt az Észnek satnya fattya,
csak a dolgok héját tapogatja,
csontig sose jut.
Éber-álom félhomálya rajtunk,
így vesződjük mocsár-mélyi harcunk,
honnan nincs kiút:<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
hisz egymáson élősködve élünk,
más halálán életet cserélünk:
a föld rendje ez.
Testvér itt a kő, fa, állat, ember,
testvért eszem lucskos gyötrelemmel
s testvérem megesz.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Kóbor macska szívja csibe vérét:
ennek halálkínját, annak éhét
egyben szenvedem.
Sziklát zúznak, föld húsába törnek:
nem fáj az a kőnek, sem a földnek,
de fáj énnekem.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Hogyha bármit ölnek, engem ölnek,
minden kínja, keserve a földnek
rám csap éhesen.
Lángba légy hull: én vergődöm ottan,
százszor halok minden pillanatban
s vége nincs sosem.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Léten túl is, ha szétnyílt a fátyol,
majd e világ-mélyi utazástól
reszketek, tudom.
Menny sem adhat már nekem nyugalmat:
Isten fénye közt is e siralmat
mindig jajgatom.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Pedig nem rejtőzöm - csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor:A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

<o:p></o:p>
Lányok, ó ti könnyű-röptű vércsék,
mindig készek véletlen kalandra:
most, hogy rám-gyűrődik a sötétség,
lányok, lányok, mért hagytok magamra? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Amíg győztem víg szapora szókkal,
dédelgetve csókoltatok engem -
dadogót ki dédelgetne csókkal,
mikor a pokolba kell lemennem? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Házamat a föld ingása rázta,
mézet s téglaport kever a kamra,
rom közt cserepekre ki halászna?
lányok, lányok, mért hagytok magamra? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Mint ruha, mit kutyák összetéptek,
kilódul a szemétdombra, bűzbe -
szemétdombon ráz a szél felétek,
nincs tűtök, mi újból egybefűzne. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Kinek testtel kell a sírba menni,
koszorú jut néki s gyertya hamva.
Kinek lelke vész el: senki-semmi.
Lányok, lányok, mért hagytok magamra?<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
<o:p>
<o:p> </o:p>
Weöres Sándor<o:p></o:p>
A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

<o:p></o:p>

Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
</o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Weöres Sándor<o:p></o:p>
A „RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

<o:p></o:p>
Szállni, szállni
messze szállni,
meg-megállni,
réten hálni -
jó dolgod van, szép madár!
Én meg, látod, mint az álom
szállok soha nem volt tájon
hol a lélek teste nélkül erre-arra jár.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: GRÁDICSOK ÉNEKE IV

Eleven zuhatag, mint nap-arany kürttel a méhraj áld
s üde lepkecsapat röpteiből hajladozó füzér:
túlságos lobogás! gally-tövisen sárga cukor, tavasz,
mennyi a harciszekér fönn
adamant rudakon, nincs pata-dörgés, csak az égi tér
tágabb csöndje felel, míg lehajolnak meredek falán
fogatai messzi-fehérlőn;
vagy a fellegeket nézd, e leány szellemeket, kopár
jégszín faggyu-hegyek s elfeketült vér a redőiken
lakodalmakon át és a bozótok szirom-álma közt
hol súlyos ragyogó csillag a nő gyenge hasán pihen
s a palánkok előtt reszket az ín, roppan a férfi térd:
holt sem nyughatik itt, forr a gödör, lázad a vén tetem,
jussát követeli élőn,
angyallal poharaz gömbölyű meggy-húsban a lágy kukac,
ékkő-díszbe borúl, ő a király, hódol a víz, a fény,
és míg távol a tél jön,
kicsi szálat ereszt ág s fű közén, rá csak a menny havaz.

Weöres Sándor
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Himnusz A Naphoz

HIMNUSZ A NAPHOZ

Lassu tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!

Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyúk, habfehéren.

Kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Így mulatnak.

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!

Csókold hajról-hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld erekben,
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.

Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Nap, ős-éjü forrró csónak,
élettelen, maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak.

Weöres Sándor
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: A ”RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
A ”RONGYSZŐNYEG” SOROZATBÓL<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Gyönge ágam, édes párom,
már enyémnek tudtalak -
távolodsz mint könnyű álom -
minek is bántottalak? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Szívedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül -
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most, hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amilyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok. <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kísérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak? <o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: VONJ SUGARADBA

ffice:office" /><O:p> </O:p>
Weöres Sándor<O:p></O:p>
Vonj sugaradba<O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyürüző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja. <O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondérodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig szétmállok, mint a szecska;
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod. <O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád. <O:p></O:p>
<O:p> </O:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: HANNÁNAK

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
Weöres Sándor<o:p></o:p>
Hannának<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Betegágyból irok, lonc-ágacska, Hanna.<o:p></o:p>
Ne gondold, hogy időm kelletlen suhanna:<o:p></o:p>
nyujtózom, pihenek, gondom félretettem,<o:p></o:p>
Torlódik a magány tengere köröttem.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Jó így, lemerülni éjemben, napomban,<o:p></o:p>
látni a nagytemplom tömbjét ablakomban,<o:p></o:p>
kortyolni a teát, mit te küldtél hozzám,<o:p></o:p>
emlékek gőzében fürdetni az orcám..<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Apróság-korunkban – nem is olyan régen –<o:p></o:p>
három nővéreddel futkostál a réten.<o:p></o:p>
Holtig ti repültök kisgyerek-korommal,<o:p></o:p>
mint négy ezüsthangu, tarkaszárnyu angyal.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Ők szolgái lettek földi szeretetnek,<o:p></o:p>
míg téged az évek sziklámra vetettek:<o:p></o:p>
márvány moha-párnán állsz félig-alélva,<o:p></o:p>
mint sziklához láncolt fehér Androméda.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Te is odahagysz-e? vagy szirtemre fagysz-e?<o:p></o:p>
ki korra hugom vagy: kis néném maradsz-e?<o:p></o:p>
mindig csak ez léssz-e: panasz-szót se szólva<o:p></o:p>
bárki nyomorultnak édes gondozója?<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Látod, így tünődőm, lonc-ágacska Hanna.<o:p></o:p>
Kiesett belőlem a sors őrlő malma:<o:p></o:p>
mintha nem is volnék, csak mondatlan emlék,<o:p></o:p>
szőke hajad körül fátyolként lebegnék.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
CARMINA BURANA (Weöres Sándor fordítás)

<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p> </O:p>
CARMINA BURANA<O:p></O:p>
BOR ÉS VÍZ VITÁJA
(De conflictu vini et aquae)<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
1<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Pőre és igaz beszéddel,
szűkre fogott rövidséggel,
részletezve mondom el:
ne vegyíts két ellentétet
összebékítésük végett,
őket különvenni kell.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
2<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Mikor az üres kehelybe
bort és vizet töltenek be:
keverednek, semmi más.
Ámde a két keveredő
együtt még nem dicsérhető:
ez csak összezavarás.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
3<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Mert a bor, ha vízbe téved,
Búsan mondja: "Ki mert téged
elegyíteni velem?
Pusztulj innét, lódulj, kotródj,
velem együtt ne tartózkodj
a kehelynek öbliben.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
4<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Szégyen nélkül és hitványan
oda folysz te, hol hiány van,
betöltöd a lyukakat
s a földön kell szétterülnöd,
porral, röggel elvegyülnöd,
míg latyakká nem dagad.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
5<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Veled dísztelen az asztal,
lelked senkit sem vigasztal,
........................................
s bő beszéddel adomázott
s kit kacagás majd kirázott:
úgy elhallgat, mint a holt.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
6<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Téged inni sose tetszik,
aki ép volt, megbetegszik,
zavarod a beleket,
kotyog a has, szegény árva,
és a szél, a hasba zárva,
bűnhődésnek jólehet.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
7<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Mikor a has puffad, feszül,
előbb-utóbb alul-felül
sokféle szelet bocsájt
s míg így végre megkönnyebbül,
a lég mind kelletlenebbül
tűri ezt az adományt."<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
8<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
A víz ráfeleli nyomban:
"A te életed nyomorban,
hitványságban hempereg.
Mind, kik belőled vedelnek,
egészségük ellen kelnek
és sok bűnön csüggenek.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
9<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
A nyelveket megbéklyózod,
s ki tőled kap bamba csókot,
tétovázva lépeget,
elveszed a józan eszét,
a szókat sem ismeri szét,
százat lát két mécs helyett.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
10<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Aki a te szerelmesed,
magagyilkos kéjbe esett,
Davus, Geta, Birria,
ilyeneknek vagy te édes,
bizony sose tiszteséges
ily baráttal bírnia.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
11<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Rablógyilkos hitványságod
miatt nincsen szabadságod,
kurtakocsma a tanyád,
míg én mindent végigöntök,
eláradva szétözönlök
felhőn át és földön át;
italt annak, kit szomj éget,
híveimnek egészséget
az én áramlásom ád."<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Fordította: Weöres Sándor<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
CARMINA BURANA (Weöres Sándor fordítás)

<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p>
CARMINA BURANA<o:p></o:p>
MÍG KOCSMÁBAN JÓL IDŐZÜNK
(In taberna quando sumus)<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
1<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Míg kocsmában jól időzünk
föld bajával nem törődünk,
kockát, kártyát kevergetünk,
ugyan nekiveselkedünk.
Mit csinálunk a kocsmában?
pénz nyit pincét általában,
ez kérdésünk magva éppen,
hallgassátok, elbeszélem.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
2<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ím, ez játszik, ím az iszik,
amaz erkölcstelenkedik.
Aki játékban időzik,
annak olyik levetkőzik,
a másik jól felöltözik,
zsákja pénzzel töltekezik.
Senki sem fél itt haláltól,
Bacchust tétként vetni bátor,<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
3<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
azaz: borért melyik fizet?
Így iszik a diáksereg:
Egyszer dutyiban ülőkért,
majd háromszor az élőkért,
négyszer a hívő seregért,
ötször a halott hívekért,
hatszor könnyű némberekért,
hétszer szegénylegényekért,<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
4<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
nyolcszor bűnös barátokért,
kilencszer rossz csuhásokért,
tízszer a haragosokért,
tizenegyszer hajósokért,
tizenkétszer vezeklőkért,
tizenháromszor ölőkért,
császárért s pápáért végül
iszik bárki nyakló nélkül.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
5<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Iszik pénzes, iszik dolgos,
iszik csuhás, iszik zsoldos,
iszik szolga, iszik dajka,
iszik tolvaj, iszik szajha,
iszik emez, iszik amaz,
iszik derék, iszik pimasz,
iszik szőke, iszik barna,
iszik tudós, iszik balga,<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
6<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
iszik szegény, iszik beteg,
iszik aggastyán és gyerek,
iszik főpap, iszik dékán,
iszik húgom, néném, bátyám,
iszik apám, iszik anyám,
iszik minden egyáltalán,
iszik száz és iszik ezer,
egész világ nyakal, vedel.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
7<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Bizony hatszáz pénz is kevés,
mikor jól megy a vedelés,
és a borban korlát nélkül
vígan minden összebékül.
Minket rágnak minden népek,
mért maradunk mind szegények,
aki ránk néz görbe szemmel,
nem is lehet igaz ember.<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
Fordította: Weöres Sándor<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 
Oldal tetejére