Weöres Sándor

Goldensea

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: A teljesség.

Van Isten? Nincs Isten? - Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.

Van öröklétem? Nincs öröklétem? - Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.

Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden"igen" és"nem" ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Háromrészes ének

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Háromrészes ének<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
1.<o:p></o:p>
Madárka sír, madárka örül,<o:p></o:p>
míg piros gerendái közül<o:p></o:p>
néz a hatalmas –<o:p></o:p>
Küldd néki töretlen álmodat,<o:p></o:p>
míg magad vagy a vadász, meg a vad,<o:p></o:p>
nem sz&ucirc;nhet kerge futásod.<o:p></o:p>
Gy&otilde;znöd sem lehet, veszned sem szabad:<o:p></o:p>
a hályogos sürüség alatt<o:p></o:p>
vermed hasztalan ásod.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Kinyílik a táj,<o:p></o:p>
Lehunyódik a táj –<o:p></o:p>
Az üresség öntözi szélét!<o:p></o:p>
A rét, a liget<o:p></o:p>
itt mind a tied,<o:p></o:p>
de nem lelhetsz soha békét.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Az élettelen avar is röpül.<o:p></o:p>
Ne hidd, hogy a rögben alhass.<o:p></o:p>
Madárka sír, madárka örül,<o:p></o:p>
néz a hatalmas.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A mult se pihen:<o:p></o:p>
új percek méreg-csöppjeiben<o:p></o:p>
elomolva &otilde;rzi részét.<o:p></o:p>
A holt vadlúd, bár tolla se lebben,<o:p></o:p>
röpül a zúgó szárnyú seregben<o:p></o:p>
s röptében üli fészkét.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
A jöv&otilde; nem vár, el&otilde;re arat:<o:p></o:p>
a most öml&otilde; sugarak<o:p></o:p>
a holnapi gyermek<o:p></o:p>
rózsás b&otilde;rér&otilde;l csiripelnek.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ne kérd a veremt&otilde;l jussodat.<o:p></o:p>
Te vagy a vadász és te vagy a vad<o:p></o:p>
s távol a hatalmas: az is te magad.<o:p></o:p>
&Otilde; odafönn<o:p></o:p>
merev csillámu közöny,<o:p></o:p>
és sorsba burkolt lénye idelenn<o:p></o:p>
rengés, mely sohasem pihen,<o:p></o:p>
s a két arc: az Igaz és a Van<o:p></o:p>
összefordul mámorosan,<o:p></o:p>
mint a Nap meg a tenger<o:p></o:p>
nézi egymást ragyogó szerelemmel.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Küldd néki töretlen álmodat!<o:p></o:p>
mert szived éber-álma,<o:p></o:p>
mint légen a pára,<o:p></o:p>
átlódul a pályán,<o:p></o:p>
s fönn sajog a menny hajnal-koronáján.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Madárka sír, madárka örül,<o:p></o:p>
míg piros gerendái közül<o:p></o:p>
néz a hatalmas –<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Kerepl&otilde;ként &ucirc;zöd körbe magad,<o:p></o:p>
rab vagy, de keserved álma szabad<o:p></o:p>
s igazad az álom, a röpke!<o:p></o:p>
A szikla, ha rávésed jajodat,<o:p></o:p>
többé nem szikla: él&otilde; te-magad<o:p></o:p>
s föllibben a fellegekbe!<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Kinyílik a táj,<o:p></o:p>
lehunyódik a táj –<o:p></o:p>
az üresség öntözi szélét!<o:p></o:p>
Sugarak izzó füzére alatt<o:p></o:p>
meglelheted százszor a sírodat,<o:p></o:p>
mégsem lelhetsz soha békét.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Az élettelen avar is röpül,<o:p></o:p>
Ne hidd, hogy a rögben alhass.<o:p></o:p>
Szél körme kapar a sír körül,<o:p></o:p>
és vallat a fény, a hatalmas.<o:p></o:p>
Te vagy a vadász és te vagy a vad<o:p></o:p>
s a pálya is, minden te magad<o:p></o:p>
– madárka sír, madárka örül –<o:p></o:p>
piros gerendák közül kidagadva<o:p></o:p>
tág szemmel nézel magadra.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
2.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Rikolt a páva veled,<o:p></o:p>
tipeg az éjbe veled,<o:p></o:p>
elveszti nyúlt vonalát<o:p></o:p>
a futórózsa veled,<o:p></o:p>
odafönn villámló kútnál<o:p></o:p>
remeg&otilde; gyöngy közt aludtál –<o:p></o:p>
kikkel egy-éjbe jutottál,<o:p></o:p>
mindannyival oda futnál.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Rikolt a páva veled –<o:p></o:p>
rád-kúszó rózsa remeg,<o:p></o:p>
a mez&otilde; nyers illata<o:p></o:p>
nedves csókjára pereg.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Sír a liliom,<o:p></o:p>
a sáska is –<o:p></o:p>
hogyha lehetne,<o:p></o:p>
szánna is.<o:p></o:p>
Csak a könny csorog<o:p></o:p>
a szirmon, a fán –<o:p></o:p>
ki merne sírni<o:p></o:p>
igazán?<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ki merne súgni neked,<o:p></o:p>
arról, hogy mi lett veled?<o:p></o:p>
melyik ég rejti helyed?<o:p></o:p>
&otilde;rzi-e gyöngyeidet?<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ki egét elhagyta, lássa:<o:p></o:p>
habos örvény a lakása,<o:p></o:p>
fedelének éj az ácsa,<o:p></o:p>
sötétség a kalapácsa.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Tipeg a páva veled,<o:p></o:p>
remeg a rózsa veled,<o:p></o:p>
fáradtan rád-hajlanak<o:p></o:p>
megosztják alvó-helyed.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Itt minden örömbe<o:p></o:p>
bogárka vész,<o:p></o:p>
s a fájdalom mélye<o:p></o:p>
tiszta méz.<o:p></o:p>
Hét szín mozog itt<o:p></o:p>
és hang-özön:<o:p></o:p>
egyetlen arany-csend<o:p></o:p>
volt odafönn.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Szinek közt gyúl a szemed,<o:p></o:p>
hangok közt zsong a füled –<o:p></o:p>
kivánsz-e bucsuzni, mondd,<o:p></o:p>
vagy itt lenn jobb a helyed?<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Odafönn villámló kútnál<o:p></o:p>
remeg&otilde; gyöngy közt aludtál –<o:p></o:p>
remeg&otilde; gyöngy közt a kútnál<o:p></o:p>
tán már aludni sem tudnál.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hegyekkel játszik az út,<o:p></o:p>
a tücskök dobja pereg,<o:p></o:p>
rád-kúszó rózsa remeg.<o:p></o:p>
Rikolt a páva veled –<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
3.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
T&ucirc;zhabos, bársonyos tereken át<o:p></o:p>
keresem szárnyának pille-porát.<o:p></o:p>
Ormokon,<o:p></o:p>
k&otilde;-fokon<o:p></o:p>
kutatom fátyla nyomát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Lehelletét<o:p></o:p>
szél verte szét,<o:p></o:p>
lángja kormát vaspohárban<o:p></o:p>
&otilde;rzi a sötét.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Jégszirmos hegyeken át,<o:p></o:p>
csatakos völgyeken át<o:p></o:p>
kérlelem, keresem:<o:p></o:p>
ápolná kegyesen<o:p></o:p>
sápadt kis mécsesem fénysugarát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Ide se lát!<o:p></o:p>
Ide se lát!<o:p></o:p>
Alszik és álmában épít<o:p></o:p>
ablaktalan tükör-palotát!<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Hasztalan üldözöm zajban, csendben,<o:p></o:p>
nem érem el soha: itt van bennem,<o:p></o:p>
vad futásommal &otilde; &ucirc;zi magát,<o:p></o:p>
mécsesem fénye az &otilde; kicsi foglya,<o:p></o:p>
vézna, ijedt fény, mégis beragyogja<o:p></o:p>
a végtelen tükör-palotát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Rögökön, fellegeken, kék vidéken<o:p></o:p>
siet&otilde; léptemmel el nem érem:<o:p></o:p>
szivemben szövöget<o:p></o:p>
napokat, éjeket,<o:p></o:p>
a kinti sokszinü sz&otilde;nyeget<o:p></o:p>
benn szövi mind,<o:p></o:p>
bennem sz&otilde;tt sz&otilde;nyegen<o:p></o:p>
odakinn keresem,<o:p></o:p>
míg ezer mintája szüntelen<o:p></o:p>
körbe kering.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
De néha meglátom<o:p></o:p>
– igaz-e vagy álom –<o:p></o:p>
mikor a kerek táj télbe hajolt<o:p></o:p>
s a jeges réteken<o:p></o:p>
minden csak sirverem,<o:p></o:p>
s lenn fekszem, földdé vált fekete holt.<o:p></o:p>
Homályos tereken,<o:p></o:p>
idegen egeken<o:p></o:p>
sebzetten bukdos a jégen által<o:p></o:p>
és rekedt, színtelen víjjogással<o:p></o:p>
lezuhan a jég alá!<o:p></o:p>
lezuhan a jég alá!<o:p></o:p>
A mélység föllazul,<o:p></o:p>
villogó gyöngy habot ont<o:p></o:p>
és megint elsimul,<o:p></o:p>
és minden fekete, holt.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Lehelletét<o:p></o:p>
szél verte szét,<o:p></o:p>
lángja kormát vas-pohárban<o:p></o:p>
&otilde;rzi a sötét.<o:p></o:p>
Jég alatt, nem múló percemen át<o:p></o:p>
&otilde;rizem simuló pille-porát.<o:p></o:p>
S a fényben sz&ucirc;ntelen<o:p></o:p>
szaladó éveken<o:p></o:p>
t&ucirc;-fokon<o:p></o:p>
csókolom<o:p></o:p>
ujja nyomát.<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
 

Péva

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Tündérszerelem

Weöres Sándor<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Tündérszerelem<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
„Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba.”<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
„Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be –„<o:p></o:p>

<o:p> </o:p>
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor

Prae-existentia



Isten gondol öröktõl fogva téged,
elméjében léted mint szikla áll.
Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
és mit változtat rajtad a halál?
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres háromsorosaiból...

weores1.jpg


Fiam ha fogat mostál
El ne feledd becsukni
a szádat.

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif](az alábbi vers illusztrációként,
a költő kézírásában szerepel, 17 szótag!)
KÚTBANÉZŐ, 1987
[/FONT]
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Tarka pillék

Nyitott ablaknál szoktam írni este,
míg lepkék szállnak asztalom felett.
Elmázolják tinta-vetésemet,
csapkodnak, zúgnak, folyton megzavarnak.

Körbe-röpködnek s a tüzet keresve
nekivágódnak a lámpaharangnak
és ottmaradnak, odasülve, holtan.

Írásomon még itt van a nyomuk:
elsúrolt betűn arany hímporuk.

Hol szárnyukon szederjes tintafolt van.

Weöres Sándor: Szürke pillék
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
A hársfa mind virágzik...

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,
mint ékszer-ládikók -
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.

Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: TÁJKÉP

TÁJKÉP

Ködbe-hanyatlott régi vidék
Könnyez a felhő, szürke az ég...

Alszik a ködben a csonka határ -
Délen a tájrul a nyári madár...

Messzire néznek a szürke hegyek -
Állnak az égen a hóseregek...

Ködbe-takartan alszik a táj -
Alszik az őszben... tél-fele jár...

Házak a tájban gondtalanul -
Ködteli földre az ősz szava hull...

Barna a tájék, sárga a fa -
Nyikkan a csöndben a tél fogata...

Csörren a csermely, dermed a tó -
Halkan a tájra hullik a hó...

Elmegy a sárga, jő a fehér -
Hóba takarva nyargal a szél...

Cukros a házak rőt fedele
Halva vonaglik az ősz ereje...

Nyargal a tájon a hóval a szél -
Elmegy az ősz és itten a tél...

Halkan a tájék télbe borúl -
Mindig a régi... mindig az új...

Weöres Sándor
 

Magri

Állandó Tag
Állandó Tag
Tíz lépcső



Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
 

Magri

Állandó Tag
Állandó Tag
A visszautasító érzelmekről Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.
A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.
 

Magri

Állandó Tag
Állandó Tag
Három vízszintes, egy függőleges Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor - Boldogság

BOLDOGSÁG

88733_1266967246_486x.jpg


'A férfi'


Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.


'A nő'


Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.


***

 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
ŐSZI ZÁPOR


zuhogó őszi zápor ablakra kopog
pereg kopog az elfüggönyzött szívre
beledobol a szoba ütemébe a bútorok dallamába
átlátszó gilisztasereg ereszkedik ablaküvegen
zörög
mocorog
zúg
sziszeg
lépdel az éberálom sivatagában
utazik idegen világ sivatag síkján
élő határtalan szívben vándorol
susog dünnyög
duruzsol
regél dalol
elvegyül a falióra énekébe
szövöget a magány csöndjébe a zugok félelmébe
a szögletek szorongásába a szőnyegek elsötétülő szinébe
üvegen át találkozik szemérmes csipkefüggönyökkel
nem ejti teherbe őket mint kinn a mezőket
hol iramától sebesül a föld és sóhajt a sár
kér libeg csillog sír
súg mosolyog remeg
dereng izen borong néz
megérinti az emberi sivatagot
ahol a gondok kaktuszai
az örömök pálmái tikkadoznak
megérinti az eleven medencét
ahol a társaslét és a magány
ahol az ébrenlét és az álom
uszonya váltva csillan
messze ázik ázik a
lábnyom szikla jegenye
tücsök veréb
domb nyúl nád fű őz



***
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet megértése

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha eltudsz vonatkoztatni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted.
Ha magadba bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködhetsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni előle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.
Mily zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenykedésed is tétlen, mint az időjárás változása.


***


 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: Adagio

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfű kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt -
csak a gyermekláncfű szólhatna róla.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Múltkor a kertembe egy fiú jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve...
mosolygott... nézett hosszasan...
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az úton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.


*
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
01kereszt.jpg



Weöres Sándor:
Kereszt-árnykép


A kereszt felső ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat: ,,itt van a te utad''

a kereszt két karja a légbe szétszalad,

rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
,,vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad''

a keresztnek alsó ága földre mutat:
,,vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.''

 

juhaszan

Állandó Tag
Állandó Tag
" A kőbéka lassan ment.
A kőbéka lassan ment.
Kitépték az éjfél szőrét,
lenyúzták a hajnal bőrét.
A kőbéka lassan ment."

/Weöres Sándor: Rongyszőnyeg/
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy W.S. fordítás

Annyira jellegzetes:

A. E. Housman - Cimborák


Cimborák

Mikor Ludlow-ban jártam
halvány holdfény ölén,
két barát ment mellettem,
két jó derék legény.

Most Dick temetőben fekszik
és Ned börtönben él,
hazamegyek Ludlow-ba
halvány holdfény ölén.

Weöres Sándor fordítása
 

JULA56

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres Sándor: MADÁRTÁVLAT

:)))

A szép régi házak és fényes paloták mindnyájan repedeznek,
egyik tűzbe romlik, másik csak elomlik és rendre düledeznek
s az új arcú falak, mint dísztelen szalag, egy-tömbbé szövetkeznek.

Mi mostani korunk hátunkon ostorunk és nem értjük: mit akart,
hogy kemény utcákkal, autó-csapákkal vonalozta a talajt
és hogy a szeretet miránk kockát vetett s mérges gázzá nőtt a kard.

Nagy szennyes záporok, torkos sikátorok csíkozzák mi életünk
és enni sokaknak munkáért sem adnak, azt mondják, hogy"jaj nekünk"
sőt azt mondják: "iszony ami van ma, bizony már semmit sem hihetünk."

De új korok jönnek s e silány özönnek csöppje is majd kincset ér,
mi ma giccs és máz csak, lesz az elmúlt lázak telje és valódi vér,
nem fintorúl harcra a tűnt század arca s másként illeti babér.

A jövőnk szemében így alszunk majd - ében tokjában szép drágakő:
mi ma nyomor alja s orrunkat facsarja: élet lesz és ép erő,
aki ma pióca, bűnös pénzek góca: bölcs lesz majd és jótevő.

Falusi magányban rímet verve vártam, hogy jobbak következnek,
húszéves sem vagyok, de sajnos a napok sebesen kerekeznek.
Mikor ezt csináltam, ezerkiláncszázban harminckettőt jegyeztek.

Weöres Sándor
 
Oldal tetejére