Zuhanás
Ránk zuhant az éjszaka,
hűs harmat hull ajkadra,
a fény játéka hajadon,
mint könnycseppek az arcodon.
Csak hallgatok, és fogom kezed,
perzsel forró leheleted,
elmerülök két szemedben,
mint alkony fénye a tengerben.
A testünk beszél szavak nélkül,
és a világ elsötétül,
már csak benned élek, és Te bennem,
a sikolyodban lüktet lelkem.
Szemeidben a fájdalom,
könnyes arcod a vállamon,
hallgatok, mint egy riadt gyerek,
most minden szó csak hazug lehet.
Nézzük egymást és nem szólunk,
a csend, a sötét, s csak mi vagyunk,
majd lágyan megérint a kezed,
s én lecsókolom könnyeidet…
Ránk zuhant az éjszaka,
hűs harmat hull ajkadra,
a fény játéka hajadon,
mint könnycseppek az arcodon.
Csak hallgatok, és fogom kezed,
perzsel forró leheleted,
elmerülök két szemedben,
mint alkony fénye a tengerben.
A testünk beszél szavak nélkül,
és a világ elsötétül,
már csak benned élek, és Te bennem,
a sikolyodban lüktet lelkem.
Szemeidben a fájdalom,
könnyes arcod a vállamon,
hallgatok, mint egy riadt gyerek,
most minden szó csak hazug lehet.
Nézzük egymást és nem szólunk,
a csend, a sötét, s csak mi vagyunk,
majd lágyan megérint a kezed,
s én lecsókolom könnyeidet…
