Az élet (azért is) szép !

Köszönöm, hogy velem voltatokkiss​

JÓ ÉJT !​

Szép napot !
​

Az életcél...

"Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj,
sem indulatból, sem pedig díjért.
Szeresd híven felebarátaidat,
s, ne vond föl közted s más közt a hidat."

Petőfi Sándor
​

ECSEDI ÉVA:

Álmodok

Álmodom a magas fenyők közt
Trillázó madarat,
Álmodom, hogy magas hegyek mögé
Bukik le a fáradt nyári nap,
Álmodom a patak csobogását,
Ahogy sietve rohan tova,
Álmodom a nagymezőt
Mikor Hold fényben fürdik téli álomban,
Álmodom még a kék eget,
Álmodom a nyári erdőket,
Álmodom a fáradt fényeket
Őszi estéken,
Álmodom az árvalányhajat,
Mit a szél simogat gyengéden,
Álmodom a friss eső mosta ősfákat,
Erdő sűrűjében megbúvó avar szagú gombákat.

Álmodok, mert álmodni jó,
Álmodok, mert álmomban nem csal meg a forró
Csók, ölelés, nevetés...
Álmodok, mert álmomban semmi nem fáj,
És jó a puha érintés,
Álmomban mindig itt vagy velem,
Álmomban nincs félelem.

Szóval álmodni jó,
Csak ennyit akartam elmondani neked,
S ha van kedved, álmodj tovább velem
​

Komáromi János

a boldogságot...

a boldogságot kerestem
csillagutak porába hullott
múlt-cserepek között

a boldogságot temettem
elszaladt évmilliók
emléke belém költözött

a boldogságot követtem
sorsom láthatatlan ösvényein
saját árnyékom üldözött
​

"Milyen okosnak kell lenned ahhoz, hogy buta légy?
A többiek azt mondták rá, hogy buta.
Ezért
buta lett, hogy ne lássa, milyen
buták, hogy azt hiszik, hogy ő buta,
mert rossznak számított, aki őket butának tartotta.
Úgy döntött, jobb butának és jónak lenni,
mint rossznak és okosnak."​

R. D. Laing​

Pál Zoltán​

Mondj igent​

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét? ​

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát? ​

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?... ​

Tass Marianne

Hangulat

Sinusgörbe, le-föl, le-föl,
és megint.... és megint...
megmozdul minden tekörötted,

emlékszel még
amikor a gödör felé
a szavakat is megköszönted...

elugrik, vibrál,
villant a kép,
aztán elfekszik az este,

az emlék sír,
mert szép búvóhelyét
ma még senki se kereste.
​

Kormányos Sándor

Őszi sóhaj

Már nem hallom a suttogásod
s e néma csend, úgy szíven üt,
a dér belepte őszi réten
téged sejtlek mindenütt.

Ha a szél-tépázott fák alatt
még édes arcod feldereng,
átérzem hogy a mulandóság
miért fáj, és mit jelent.

Már nem hallom a suttogásod,
csüggedten állok, mint a fák
amikor az őszi sóhaj
szárnyra kél a tájon át.
​

Gergely Ágnes

Egy fáraófej

Hónapok óta nézlek. Nem öregszel.
Keskeny tükörben láttalak meg egyszer,
sírtál akkor – úgy zokogtál, ahogy csak
megvert kutyák és csavargók zokognak
riadtan, bosszúállón s hangtalan,
mint kinek titka van
de nem mondhatja, mert a titok ára
hogy a tükörben ráismer magára –
így láttalak meg. Azóta figyellek.
Hűvös arcodban fürkészem a lelket:
szűk téglalapján barna homlokodnak
körvonaltalan árnyékok lobognak
gőgös urak és gőgre éhes szolgák
kik hajad egykor hold-alakba fonták,
fénylő hajad, mely többé nem libeg:
meredt paróka már, s orrod alatt
gonddal rovátkolt hieroglifek
mély háromszögbe csukták ajkadat.
Szemed körül kegyetlen, kékes ábrák
beszélik: itt a kéj alussza álmát
s mely nem tudott parancsot kívüled,
pihen zenéket szürcsölő füled,
sem álladat, sem pofacsontodat
nem szegzi már előre gondolat
és nem himbál a kényes Fáma, ím,
kevély orrod húsos hullámain
s az ajkad néma. Csak szemed fölött
csodálkozik sötét szemöldököd.
Hónapok óta nézlek. Nem öregszel.
Várom, hogy megint sírni látlak egyszer
s az időtlenből kilép a titok
és én, a gyáva, mindent megtudok
s a koponyám s az öklöm összeroncsol
és szilánkokká szétrepül a foncsor –
de soha nem sírsz. Csak nézel, előre.
Úgy bámulsz rám, hogy elborzadok tőle:
a szemed két víz, egyiptomi este.
De nincsen semmi. Csak oda van festve.
​

Szép napot Mindenkinek !​

Álmokból születtünk.
Egész életünk álmok tarka szőttese.
Sok színű fonálból szövődik, mint a mese.​

Shakespeare​

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A tisztaságból eredő tisztánlátás olyan, [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]hogy megláthatod szemed fényét egy csésze vízben; [/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]a homály zavarossága olyan, hogy nem látod meg a folyó vizében tükröződő hegyet sem.[/FONT]

Lao-Ce​

Szabó Lőrinc

A kimondhatatlan

A szíved majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.​