ókori számítógép
Komoly bizonyíték arra nézva,hogy az antik rómaiak,és a 2000 évvel ezelőtti világ jóval fejlettebb volt,mint ma azt hisszük,és összehasonlíthatalanul magasabb szinten állt az ókori római állam technikai szintje,és annak birodalma,mint az utána következő középkor évezrede.Mindez a tudás sajnos a római impérium bukása után majdnem teljesen elveszett,és csak a 15. század után fedezték fel újból.
Amennyire történelmi ismereteink tudni engedik, az ókorban nem használt az emberiség semmiféle komoly segédeszközt bonyolultabb számítások elvégzéséhez. Az abakusz tökéletesen megfelelt a hétköznapi élet által támasztott kihívások legyõzésére, sõt különbözõ típusai a magasabb matematikai mûveletek elvégzésére is beváltak. Mûködniük is kellett, mivel nem volt más eszköz; legalábbis ezt hittük az elsõ, 2100 éves, asztronómiai számítógép felfedezéséig.
1900 húsvétja táján egy
Elias Stadiatos nevû halász Antiküthera kis szigete környékén tengeri szivacsokat gyûjtött, amikor felfedezett egy ókori hajóroncsot a tenger fenekén. Amikor felszínre jött, értesítette a hatóságokat, és ezzel szerepe a történetben le is zárult.
Az athéni régészek megállapították, hogy egy szerencsétlenül járt kereskedõhajóról van szó, amely valamikor Kr.e. 87. környékén süllyedhetett el. Azonnal megkezdték a mûemlékek kiemelését, rengeteg vázát, szobrot és egyéb használati eszközt sikerült felszínre hozni 1901 szeptemberéig, ám ekkor a mentés nehézségei és a megfelelõ búvárfelszerelések hiánya miatt abbahagyták a munkát. A kiemelt leleteket katalogizálták, de nem igazán fordítottak gondot mibenlétükre, így kerülhette el a felfedezést az a négy darabra tört tárgy, ami a kutatóknak jelentõs fejfájást okozott a késõbbiekben.
Csak két év múlva került a különös lelet
Spyridon Stais neves görög régész kezébe, aki óvatos munkával megtisztította azt, és csodálkozva fedezte föl, hogy fogaskerekek garmadájából áll a tárgy. Ez lázba hozta a tudományos világot, mivel némelyek a
Philoponusz által Kr. u. 625-ben leírt asztronómiai eszközt vélték felfedezni a tárgyban. Ám azonban nem nyílt lehetõség az azonosításra, így félretették egy múzeumi pince sötét polcára, ahol is közel fél évszázadig porosodott (csak zárójelben jegyzem meg: ezek szerint senkinek nem ütött szöget a fejébe, hogy amikor Philoponusz megírta ominózus szövegét, ez a tárgy már több, mint 700 éve pihent az elsüllyedt hajó rakterében a tengerfenéken).
1951-ben került
Derek de Solla Price professzor kezébe a lelet, aki minden lehetséges vizsgálatot elvégzett rajta. Õ jött rá elõször, hogy tulajdonképpen egy csillagászati segédeszközt tart a kezében, máig is együtt emlegetik nevét az antikytherai lelettel. Aztán a technika fejlõdésével egyre többet lehetett megtudni errõl a rejtélyes tárgyról, így például az 1970-es években röntgennel is átvilágították (ne feledjük, közel 2000 évet töltött a tenger felszíne alatt ez a rendkívül összetett réztárgy, szétszedni teljességgel lehetetlen), így tudtak meg adatokat a belsõ szerkezetérõl.
1980-ban látta meg
Richard P. Feynmann Nobel-díjas fizikus az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban kiállítva, és az elsõ gondolata az volt, hogy ez csak valami szélhámosság lehet. Tudjuk, nem az volt. Ez a találkozás új lökést adott a kutatásoknak.
Az 1990-es években Londonban lineáris tomográffal vizsgálták - ez az eszköz lézerrel rétegenként tapogatja le a céltárgyat -, és egy angol mérnök,
John Gleave az eredmények alapján megépítette az ókori számítógép pontos mását.
Vegyük szemügyre közelebbrõl is ezt a rejtélyes leletet! Pontosan 32 fogaskerék alkotja, és belefér egy 32x10x16 centiméteres fadobozba, a doboz frontoldalán valószínûleg számlapok, mutatók voltak. A készülék segítségével nyomon lehetett követni az akkoriban ismert öt bolygó mozgását, a napkeltét és napnyugtát, a különbözõ holdfázisokat, napéjegyenlõségeket, a Hold és a Nap aktuális állását. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szerkezet megalkotói tizenkét, harmincnapos hónappal számoltak, de egy másik skála ehhez hozzátett öt napot, így lett egy év 365 nap.
Kijelenthetõ tehát, hogy több, mint kétezer év távolából egy mechanikus asztronómiai számítógép került a tudomány boncasztalára. A lelet teljesen egyedülálló, mivel az elsõ fogaskereket használó mechanikus óra több, mint 1500 év múlva készült el. A szerkezet azonban még tartogat meglepetéseket. Az összeállítás a mai differenciálmûvet idézi, és ez a szerkezeti felépítés az 1900-as évek elõtt még csak ötletként sem merült föl senkiben (1575-ben
Leonardo da Vinci leírt ugyan egy hasonló technikát, melyet meg is építettek, de az meg sem közelítette az antikytherai lelet precizitását).
Természetesen felmerült a „Földön kívüli eredet", de elvették, mivel a Naprendszerbõl csak a szabad szemmel látható öt bolygó követhetõ nyomon a készülékkel, a feltételezett földönkívüliek pedig nyilván tisztában kellett legyenek naprendszerünk teljes létszámával. Ezen elmélet kizárása után viszont a tudományos életnek még csak ötlete sincs, hogy miért nem maradt fenn írásos emlék a tárgyról, és hogy kik, hol, hogyan, mikor készíthették ezt az ókori számítógépet.
aurum.blogol.hu/?d=2007-7
