Advent és Karácsony

Celtic Myst – The Christmas Collection



Celtic Myst – The Christmas Collection

01 - Maire Brennan - Rose Of Bethlehem
02 - Sinéad O'Connor - Silent Night
03 - Clannad - A Dream In The Night
04 - Secret Garden - Celebration
05 - Sarah McLachlan - Song For A Writer's Night
06 - Blackmore's Night - Wish You Were Here
07 - Ronan Hardiman - Heaven
08 - New Ireland Orchestra - Mary's Boychild
09 - Chris De Burgh - A Spaceman Came Travelling
10 - David Arkenstone - Angels In The Snow
11 - ERA - Avemano Orchestral
12 - Moya Brennan - Bright Star
13 - Brian Dunning - No Sandman. No Santa
14 - Celtica - Christmas Pipes
15 - Kelly Family - David's Song
16 - Loreena McKennitt - Snow
17 - Mike Oldfield - In Dulce Jubilo
18 - Kate Winslet - What If
19 - Ronan Keating feat. Maire Brennan - Fairytale Of New York

http://rapidshare.com/files/145414431/ch2.part1.rar
<!-- m -->http://rapidshare.com/files/145415027/ch2.part2.rar<!-- m -->

Zséda: Ünnep

<TABLE cellSpacing=5 width="100%"><TBODY><TR><TD>

Zséda: Ünnep 2005

01 - Ha egy csillag sem ég
02 - A szürke patás
03 - Téli rege
04 - Téged!
05 - Túl a fények városán
06 - Szánkózás
07 - Volt és lesz....
08 - Száncsengő
09 - Karácsony
10 - Ha mindez csak egy álom...
11 - A Tündekirály

</TD></TR></TBODY></TABLE>
#99

Adventi Pps

Csatolás megtekintése 214823
Csatolás megtekintése 214824
Csatolás megtekintése 214825


http://data.hu/get/899624/advent2008.pps.html

http://data.hu/get/899560/advent.pps.html

Szélyes Sándor - Székely karácsony

Szélyes Sándor: Székely Karácsony

<!-- start main content --><!-- begin content -->Hóba temetkezett csíki havasokon
Áron egymagában, fönn a Madarason
Uram, fohászkodik, Fiad megszületett.
Karácsony este van, hogyha megteheted
Te, aki rendezed ezt a nagy világot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.
Hallottalak Áron, de nem mondottad kinek.
A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.

Az Úr kicsit hallgat, majd így szól:
Áron jókedvemben kaptál,
legyen úgy, nem bánom,
de még mielőtt a kérést teljesíteném
valamit meg kéne magyarázni nékem.
Én a székelyekről hallottam eleget,
mondtak már rólatok hideget, meleget.
Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok,
de szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelyeknek valljátok,
s kiválasztott népem neveit hordjátok
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
az egész Biblia egész Ábrahámig,
Ha jól meggondolom, szinte már
úgy vélem, hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem magyar beszéded,
s mégis a székelyek boldogságát kéred.
Miféle náció, mert a nyelve magyar.
Ó, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar
Csak egy kicsivel több,
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott álltak a fenyők keményen vigyázva,
gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
megkondult Csíksomlyó Máriás harangja.
Szelíd korholással szólott az úr hangja:
Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet,
Ez a kicsivel több megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg Te is,
Kicsit ezért több a szenvedéstek is.

http://data.hu/get/781255/Szelyes_Sandor_Erdely_-_Szekely_karacsony.mp3.html

Szûcs Miklósné

Karácsony

Betlehemi pajta
rozzant istállója,
benne látott napfényt
világ Megváltója.
Bölcsõje a jászol,
a pólyája szalma,
néki adatott bár
ég és föld hatalma.
Otthontalan lévén,
másnak otthont nyújtott.
Mindenkit gyógyított,
kit betegség sújtott.
Bár Õ szegény maradt,
gazdagított sokat,
mennyei kincsekkel
halmozott másokat.

Isten jelenlétét láthatóvá tette.
A háborgó tengert lecsendesítette.
Végül a Golgota: Ott gyõzött az élet,
világ fejedelmét ott érte ítélet.

Ismét karácsony van,
gyertya fénylik a fán.
Több legyen az ünnep,
mint hangulat csupán!
Te szólj hozzánk Jézus,
ne csak az emléked!
"Veled vagyok, ne félj!
Békesség tenéked!"

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> A Szeretet Minden melegével megköszönöm mindenkinek ezeket az értékes Karácsonyi Dalokat énekeket, verseket ,Történeteket<o></o>
Áldja meg az Úr a Napotokat, Munkátokat.<o></o>
Szeretettel<o></o>
Köszönöm: Kata<o></o>

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Arial TUR"; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536902279 -2147483648 8 0 511 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} /* List Definitions */ @list l0 {mso-list-id:1273855826; mso-list-template-ids:-1688666760;} @list l0:level2 {mso-level-number-format:bullet; mso-level-text; mso-level-tab-stop:72.0pt; mso-level-number-position:left; text-indent:-18.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; font-family:"Courier New"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman";} @list l1 {mso-list-id:1950697117; mso-list-template-ids:193738212;} @list l1:level2 {mso-level-number-format:bullet; mso-level-text; mso-level-tab-stop:72.0pt; mso-level-number-position:left; text-indent:-18.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; font-family:"Courier New"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman";} ol {margin-bottom:0cm;} ul {margin-bottom:0cm;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Karácsonyi történet és vers<o></o>
A kis gyufaárus lány fent van<o></o>
[FONT=&quot]A csavargó[/FONT]

Karácsony napján történt. Los Angelesből San Franciscoba utaztunk, hogy az ünnepeket férjem szüleinél töltsük el.

Péntek este indultunk, ez évben ugyanis szombatra esett Szenteste, és vasárnapra Karácsony első napja. Hogy hétfőn már dolgozni tudjunk, már vasárnap vissza kellett indulni, hiszen Los Angeles 600 km-re volt.
?ltalában 8 órára van szükség ehhez a távolsághoz. A gyerekekkel együtt azonban mintegy 14 órás kemény próba állt előttünk. Mikor már nem bírtuk tovább, King City-ben megálltunk, hogy együnk valamit. A helység hat benzinkútból és három ütött-kopott étteremből állt. Ezek közül az egyikbe tértünk be az utazástól kimerülten.

Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat tesz értékessé!"
Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és előjogként kaptunk. A hit, amelybôl másoknak is szeretnénk juttatni a gyülekezeti munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész életünk minden tettén keresztül. Karácsony tulajdonképpen hitünk születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze gyülekezetünktől, otthonunktól, városunktól, mégsem elszakadva Istenünketől." Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek, talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a békéről és barátságról beszélgessenek.

Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.

Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új, agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc, s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.

Távol ültem tőle, nem éreztem az illatát, de tudtam, hogy bűzlik. Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!”

Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse felt?nést keltett.

Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?" sóhajtottam csendben.

Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg ágyrajáró átkiáltott a termen: "Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a túróspalacsintát!"

Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a pali és idegesítő. Mérges voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor tetszését megnyerje.

Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt.

Dennis a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A parkolóban találkozunk."

Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén.

"Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!" Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik nem így gondolta.

Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!" kisgyermeki tartásba lendítette.

Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel. Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt időm, Erik már a férfi karjaiban volt.

Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte fiam testét, és megsimogatta hátát.

Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rámnézett. Tiszta, parancsoló hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"

Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel magának. ?tvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi:"Isten áldja meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."

Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem az autóhoz. Dennis csodálkozott, hogy miért sírok és szorítom magamhoz Eriket, és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nékem!"

Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet nem felejtettem el belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította meg számomra. Az irgalmas samaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki továbbment.

Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én voltam a vak.

Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" - miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát.

Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy valakit boldoggá tégy?"

Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos ruhát.

Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztyén, aki vak, és egy gyermek, aki látott.

El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél volna?"

Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer átélhetném, vajon mit tennék?
Talán csak egyszer?en mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.
Nancy Dahlberg<o></o>
<!-- / message --><!-- sig --> __________________<o></o>
Áprily Lajos: <o></o>
<!--[if !supportLists]-->
<!--[if !supportLists]--><!--[endif]-->Karácsony-est<o>e</o>
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem. <o></o>

<!--[if !supportLists]--><o></o>

Santa

<TABLE class=tborder id=post1166355 cellSpacing=1 cellPadding=6 width="100%" align=center border=0><TBODY><TR><TD class=thead>2008-11-26, 10:32 PM <!-- / status icon and date -->
</TD></TR><TR><TD class=alt2 style="PADDING-RIGHT: 0px; PADDING-LEFT: 0px; PADDING-BOTTOM: 0px; PADDING-TOP: 0px"><!-- user info --><TABLE cellSpacing=6 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD noWrap>attila956 <SCRIPT type=text/javascript> vbmenu_register("postmenu_1166355", true); </SCRIPT>
Állandó Tag
</TD><TD width="100%"> </TD><TD vAlign=top noWrap>Belépés dátuma: May 2008
Hol: Mosonmagyaróvár
Üzenet: 29


</TD></TR></TBODY></TABLE><!-- / user info --></TD></TR><TR><TD class=alt1 id=td_post_1166355><!-- message, attachments, sig --><!-- message -->Sziasztok!

Bekukkantotam hozzátok és jól éreztem magam. S hogy ne menjek el üres kézzel töltögettem is tőletek. köszönöm mindazoknak kik megosztották anyagaikat. Valamit hagynék cserébe, talán hasznát veszitek.


</TD></TR></TBODY></TABLE>
Sajnos már semmit nem lehet letölteni. Megtennéd, hogy újra feltöltöd? Köszönöm szépen!

Szia attila !
Lelehet menteni .ezek nem olyanok ,hogy időre szólnak .
Melyiket kérnéd?

Adventi örvendezés

Régi Karácsonyok

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr></tr><tr><td background="elemek/2g/villam/tartalomfejlechatter.jpg" height="35">
</td></tr><tr><td align="center" background="elemek/2g/villam/tartalomhatter.jpg" height="50"><table width="93%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td valign="top" width="98%" align="center">
<center> </center>
Visszaemlékezve gyermekkoromra, nekem meleg otthont, fahéjas sült alma illatát, nyugalmat, csendes hóesést, szeretetet és ajándékot takart e szó, hogy Karácsony.
Feldíszített fenyőfát, aminek az illatát még most is érzem. Az izgatott várakozást, és a kutatást mi lehet az ajándék, hátha sikerül megtalálni. És elhinni, hogy mégsem anyuék, hanem Jézuska hozza az ajándékot. A süti illatát, amit az ünnepekre készített édesanyám. És három napon át figyelmesen, szeretetben együtt lenni.
Mikor még kicsik voltak a gyerekeim egész évben készültem a Karácsonyra. Szerettem ajándékot adni, és jó volt nézni, ahogy izgatottan bontogatták a csomagokat, és látni az örömöt az arcukon, amikor végre a kezükben tarthatták kincsüket.
Már felnőttek sok minden megváltozott, de ma is örömet okoz, ha megajándékozhatom őket, és sikerül örömet szerezni, persze sokszor egy saját magunk készítette ajándéknak nagyobb értéke van, mintha drága bolti dolgokat vennénk. Nem ez a fontos! A lényeg, hogy együtt vagyunk, egészségesen, szeretetben. Sokat játszunk ilyenkor. Jó nézni és hallani anyukám őszinte nevetését, amikor már megint mutogat, holott épp elmondania kéne a kitalálandó dolgot. És elszalad az idő úgy, hogy észre sem venni milyen gyorsan halad. Ilyenkor könnyebben megajándékozunk mást is egy mosollyal, s nem is sejtjük, hogy ez számára milyen sokat jelenthet.
Jó lenne egész évben megőrizni a Karácsony varázsát, s kicsit jobban odafigyelni másokra, és szeretettel fordulni mindenki felé, nem gyűlölettel! Végre megérteni, hogy gyermekeink számára a szeretetünk, odafigyelésünk hiányát nem lehet kiváltani drága ajándékokkal. A szeretetben együtt töltött idő megfizethetetlen.

írta: Farkas Teréz



</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>

Szép Karácsonyt, kedves-mókást
füles nyuszit, ravasz rókát
tiszta szívet, vidám lelket
világ-széles szeretetet
leborulva dicséretet
Szürke Szemnek bő Életet!
Kicsi falut
kicsi gunyhót
kicsi jászolt
illatozót
puha szalmát
lágy takarót
édes danát
elaltatót.

Ady: Karácsony

Legyen béke, szeretet

Advent