Újjászületés. Mindenki hallott már róla, de talán kevesen vannak, akik tisztában vannak e fogalom jelentésével. Az alábbiakban megpróbálom közelebb hozni számotokra ezt az egyre többet emlegetett, varázslatos és misztikus fogalmat.
Az élet körforgásának története
Számos vallás foglalkozik a reinkarnációval, az újjászületéssel. Talán nincs is olyan emberi kultúra, ahol nem hagynának nyomot a reinkarnáció folyamatai. Minden ember, mielőtt megszületne, kap egy sorsot. Ezt egyfajta csomagnak is nevezhetjük, hiszen rengeteg dolog alkotja. Olyan dolgok, mint például vágyak (Figyelem, nem testi vágyakról van szó!), álmok, stb. Bár ez sem tükrözi teljesen a valóságot. Az embert két összetevőből gyúrták össze. Van a fizikai test, és van a szellem. Most ez utóbbival foglalkozunk, bár igazából nem lehet e kettőt elválasztani egymástól, de most elméletben mégis megtesszük. Szóval a szellem (a magasabb én, felsőbb tudat, vagy ki, hogyan nevezi) egy magasabb dimenzióban él és virul, míg úgy nem dönt, hogy szeretne kipróbálni valami mást és "lesüllyeszti magát" egy alacsonyabb szintre. Míg a legmagasabb szinten csak a szeretet létezik, boldogság, és minden, mi szép, addig a fizikai világban ezen a tulajdonságok nem elégségesek az életben maradáshoz. Szükség van ugyanis az úgynevezett egóra is.
Amikor a szellem alacsonyabb szintre ér, magába szív néhány tulajdonságot. Közérthetőbben, bemegy a mennyei boltba és bevásárol, felépíti a jellemét. Magához veszi azon tulajdonságokat, amelyekre majd szüksége lesz az életben. (Önzés, racionalitás, türelem, emberség, megértés). Magára aggatja a tudattalan dolgokat, minthogy milyen lesz a kisugárzása, vagy mennyire lesz szerethető. Ezek mértéke attól függ, hogy mit szeretne megtapasztalni, vagy megtanulni. Mert a szellemi fejlődés miatt jön a fizikai síkra. Ehhez természetesen karizmára is szüksége van. Megválasztja a nemét, bőrszínét, alkatát vagy az esetleges betegségekre való hajlamot. A szellem szépen megtervezi, majd felépíti az egóját, s meghatározza jellemét. Mindent gondosan kiválogat, s amikor már készen áll, jön a hajtűkanyar a szellem létében. Amikor már a fizikai testbe kerül, elveszíti rálátó képességét, fátyol borul a tudatára, és pucéran érkezik a világ eme szintjére. Mintha egy felvonó hozná őt egy alsóbb emeletre, s mikor kinyílik a lift ajtaja, hirtelen mindent elfelejt.
Ekkor kezdődik el a gyötrelmes élete. Semmire sem emlékszik azokból a dolgokból, amelyeket kijelölt magának, nem tudatosítja azokat az érzéseket, amelyeket érezni szeretne. Ez így túl könnyű lenne. Persze a szellem ezzel nagyon is tisztában van, és mindez a beleegyezésével történik. Az ego átveszi az irányítást a szellem felett. Itt jön aztán a folyamatos harc, s küzdelem a jellemekkel. Sorban jönnek a tapasztalások, amelyeket az ego kreál a szellemnek. De nem a tettek fontosak, hanem az azokat kísérő érzések. Legyenek jók vagy rosszak. Itt jön egy következő folyamat. "Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy kerül, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy mit kezdesz velük, csak rajtad áll." Ez pedig egy nagyon fontos momentum. Az emberi érzések irányítják az életünket.
Természetesen vannak környezeti hatások, de sosem objektív okokból döntünk valami mellett, vagy valami ellen. Ez nemcsak a pozitív dolgokra vonatkozik. A szellem, hogy fejlődhessen, megtapasztalja a kínok kínját, és a boldogságot is. Hogy ez milyen arányban lesz jelen az életében, az csak rajta áll. Az egóról még tudni kell, hogy mi választottuk és neki köszönhetően vagyunk most itt. Sok keleti vallás tévesen azt állítja, hogy az ego rossz. Ha megfelelően kordában tarjuk, akkor a segítségünkre lehet, hiszen, mint arról már korábban szó volt, a szellem alapjában véve csupa isteni szeretet, de azért gondoljunk csak bele, meddig élhetne, ha az utolsó falatot is odaadja az éhezőnek, ha leveti a kabátját, hogy másokon segítsen. Természetesen szükség van egy egészséges egóra, hogy az ember képes legyen életben maradni.
A szellemnek minden erejére szüksége van, hogy kordában tartsa az egóját. Sok csatát nyerhet az ego a szellem ellen, de a háborút sosem nyerheti meg. Egyszer muszáj beletörődnie, hogy nem győzedelmeskedhet a szellem felett. Ez a legnehezebb számára. Ezért aztán a szellem addig sújtja több életen át önmagát, amíg fizikai szinten képessé nem válik felülkerekedni, és átvenni az irányítást saját élete felett. Mindent az érzelmek irányítanak. Minden érzelem köt. A pozitív és a negatív is. Ha valakihez van valamilyen kapcsolatod, akkor vele biztosan találkoztál már az előző életed valamelyikében. A szeretet éppúgy kapocs, mint a gyűlölet. Csak míg az egyik olyanokhoz vonz, akikkel jól érzed magad, a másik olyanokhoz, akiket legszívesebben elkerülnél.
Abban azonban biztos lehetsz, hogyha valakivel ellenségesen viselkedsz, haragban váltok el, akkor biztos fogtok még találkozni, és onnan folytatjátok, ahol abbahagytátok. Minden szituáció megismétli önmagát. Ezért fontos a megbocsátás. Nem a tetteknek, hanem az embereknek kell a megbocsátás. Lényegében önmagunknak! Ha nem akarunk örökre bennmaradni a körforgásban, akkor ezt meg kell tennünk. Csakis akkor leszünk képesek kilépni ebből a körből, ha lezárjuk a kapcsolatainkat. De nem úgy, hogy nincs vele semmi bajom, csak hagyjon békén. Egy kapcsolat csakis semlegességgel zárható le. Ha valaki teljesen semleges a számodra, akkor oly mindegy, hogy éppen hol tartózkodik, közvetlenül melletted, vagy több ezer kilométerre, mert a jelenléte nem lesz zavaró.
Természetesen, ha tesz valami rosszat neked, akkor nem kell levegőnek nézned. Ez így megy minden alkalommal. Ha valamit mégis elszúrtunk, akkor azt helyrehozhatjuk úgyis, hogy "megvilágosodva" megbocsátunk és továbblépünk, és nem cipeljük a múlt súlyos terheit vállainkon. Itt nem kell legyinteni, hogy mit nekem, milyen lesz a következő életem, hiszen úgysem emlékszem rá. Ez igaz, csakhogy a köztes állapotban, vagyis a mindenségben a szellem igenis tudatában van minden cselekményének, és a többi szellem is tökéletesen tisztában van azzal, amit tett. Olyan mintha moziban ülve megtekintenéd életed filmjét, csakhogy nincs magyarázkodás. Egyszerűen ott ülsz, és nézed a filmet, amelynek minden egyes kockája az igazságot tartalmazza.
Ott azonban nincs harag, sem kérdőre vonás. Ott szembesítenek azzal, amit tettél. Belül égsz. Egyfajta belső purgatórium, ahol a lélek, rövid vagy hosszabb ideig perzselődik, majd csak a megtisztulása után szabadul ki. Nos, természetesen ezt az egész belső poklot elkerülhetjük, hogyha megtanulunk megbocsátani, elfogadni, és szeretni. Az elfogadás azonban nem azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, amivel nem értünk egyet, hogy tűrnünk kell. Ez csak akkor működhet, ha belül nem érezzük sértve magunkat, ha nem bántanak a dolgok, hogyha teljesen nyugodtak maradunk, és megpróbálunk a legszeretetteljesebben reagálni. Nehéz, de nem lehetetlen. Ha pedig nem sikerül maradéktalanul teljesíteni a küldetést, akkor jön a következő élet (esély), és a következő, és a következő...
A lélek addig tanul, amíg jelesre nem vizsgázik belőle. Amíg ez nem következik be, addig marad a folytonos tapasztalás, melyet karmának neveznek. A karma következmény. Az újjászületés a régi játszmák újrajátszása egészen addig, míg nem teljesül a szellem kívánsága. Példaként: Ha a diszkóban megtetszik valaki, lefekszel vele, utána fel is út, le is út, mindenki megy a maga dolgára – ez nem karma. Ha azonban valahol találkozol valakivel, megtetszik, szemeztek egymással, ám nem történik semmi. Azonban, ha évek múlva eszedbe jut az eset, és felkavar, akkor biztos lehetsz benne, hogy fogtok még találkozni, s ha nem ebben az életben, akkor majd egy másikban.
Ha tehát szabadulni szeretnél a karma körforgásából, és egy boldogabb létformában létezni tovább, akkor MINDEN érzelmet át kell dolgoznod magadban. El kell engedni őket. Jót és rosszat egyaránt. Ha képes leszel elengedni az érzelmeidet, akkor egy teljesen új dimenzió nyílhat meg előtted. Ez viszont nem jelenti azt, hogyha mindent elengedsz, akkor nem fogsz érezni semmit. Éppen ellenkezőleg. Egyre mélyebben és intenzívebben éled meg a szeretetet, mert csakis az adhat feloldozást. A negatív érzések lassan, de biztosan eltűnnek, a pozitív érzelmek azonban megmaradnak, és felerősödnek.
Már nincs messze az az idő, amikor elérkezik a pillanat, és mindenki felmehet a "legfelső emeletre". Ehhez azonban mindenkinek önmagát kell fejlesztenie, nem lehet sem kierőszakolni, sem másképp elérni, csakis SZERETETTEL. Ez a kulcs. Hidd el, működik! Nem a tettek számítanak, hanem az azokat kiváltó-, és az azok által kiváltott érzések. Az érzéseiddel vagy jót teszel magadnak, vagy rosszat. A lényeg, hogy te csinálod magaddal azt, amit csinálsz. Gondolj bele. Megéri
