Advent és Karácsony
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
Az Úr van itt<o></o>
Az Úr van itt (az Úr van itt),<o></o>
A te Istened (a te Istened),<o></o>
Ő vár rád (Ő vár rád),<o></o>
Ő vár rád (Ő vár rád).
<o></o>
Hogy elmondja, mennyire szeret,
A legdrágábbat adta érted,
<o></o>
Az Ő Fiát (az Ő Fiát),
Aki most is él (aki most is él),
Uralkodik mindörökké.<o></o>
<o></o>>
Pásztorok, pásztorok örvendezve<o></o>
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
kiváltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk. <o></o>
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitád Szentatyád mennyországát.<o>></o>
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
s a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!<o></o>
A kis Jézus megszületett
A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte ő szent fiát Istenünk!
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
azért van a fényesség a városban.
Eleibe térdepelünk mindnyájan,
örvendezve énekelünk vígságban!
Dicséretet mondunk édesanyjának,
ajándékot hozunk a kis Jézusnak
Mennyből az angyal<o></o>
<o></o>
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok,
pásztorok,
hogy Betlehembe sietve menve lássátok,
lássátok!<o></o>
Istennek fia, aki született jászolban,
Jászolban,
ő lészen néktek üdvözítőtök valóban,
valóban.<o></o>
Mellette vagyon az édesanyja, Mária,
Mária.
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent fia,
szent fia.<o></o>
El is menének köszöntésére azonnal,
azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben magukkal,
magukkal.<o></o>
Betlehem, Betlehem<o></o>
<o></o>
Betlehem, Betlehem, a te határidba
érkezett Mária, rongyos istállóba.
Ott ülvén, mindegyre, elhagyott gerlice,
elkészíté magát a boldog szülésre.<o></o>>
Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett:
Betlehem várában kis Jézus született.
Hideg szél fújdogál, jaj, de nagyon fázik,
a kisded Jézuska értünk siránkozik.<o></o>
Halljátok, új hírt mondokHalljátok, új hírt mondok, pásztoroknak nagy dolgot:
Fiúisten ember lett, mint kisgyermek született!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt!<o></o>
-<wbr> Nosza, siessünk immár! Hol az ökör és szamár?
-<wbr> Sajtot tégy szűrujjadba, egy jó bárányt nyakadba!
-<wbr> Te meg Jankó, rakj tüzet, forraljál édes tejet!
-<wbr> Én egy kis pénzet viszek, mellé friss vajat teszek!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt. <o></o>
-<wbr> Fújjad, Gyurka, dudádat! Ne sajnáljad nagy szádat
-<wbr> Hegedüljön a Miska! Te meg táncolj, Andriska!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt!<o></o>
Magam sem vagyok gyerek, mégsem láttam ily remek,
tündöklő szép csillagot, amely fölöttünk ragyog!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt. <o></o>>
-<wbr> Üdvöz légy, kis Jézuska, üdvöz légy, ó kisbaba!
Mért fekszel a jászolba, a hideg istállóba?
Hol a fényes palota, hol a kényes nyoszolya?
Hol a lépesmézecske vajjal mázolt köcsögbe.
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt.<o></o>
<o>
</o>
Ké(p)ve(r)s-lap (helyett)
Sok szépet kaptam Tőletek, köszönöm szépen!
[FONT=Georgia,Times New Roman,Times,serif]Ké(p)ve(r)s-lap (helyett)
[/FONT]
Sok szépet kaptam Tőletek, köszönöm szépen!
[FONT=Georgia,Times New Roman,Times,serif]Ké(p)ve(r)s-lap (helyett)
[/FONT]
[FONT="]A[/FONT]
[FONT="]zöld[/FONT]
[FONT="]fenyő ma[/FONT]
[FONT="]tiszta fehér[/FONT]
[FONT="]ruhájába öltözött[/FONT]
[FONT="]kopasz karú juhar s akác[/FONT]
[FONT="]fák[/FONT]
[FONT="]átázott[/FONT]
[FONT="]törzse között,[/FONT]
[FONT="]és integet lágyan,[/FONT]
[FONT="]méltóságteljesen, kecses[/FONT]
[FONT="]hó-strassz csengettyűi fényesek.[/FONT]
[FONT="]Jég-
csipkéből
palástot is terít rá [/FONT]
csipkéből
palástot is terít rá [/FONT]
[FONT="]az éjszaka, zúzmarát fúj, s[/FONT]
[FONT="]sűrű ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és[/FONT]
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és[/FONT]
[FONT="]hogy[/FONT]
[FONT="]ha a pislákoló[/FONT]
[FONT="]csillagfényre nézve fel[/FONT]
[FONT="]lágyan csengő üvegharang[/FONT]
[FONT="]hangját hallod csilingelni kedvesen,[/FONT]
[FONT="]könnyel telik meg szemed, s a szíved végre[/FONT]
[FONT="]fel-[/FONT]
[FONT="]nevet, mert[/FONT]
[FONT="]tele lesz angyalhangú[/FONT]
[FONT="]kacagással szíved-lelked –[/FONT]
[FONT="]mindened, melyet itt lent a Földön[/FONT]
[FONT="]csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.[/FONT]
[FONT="]Úgy[/FONT]
[FONT="]legyen![/FONT]
Ismeretlen szerző:
- Karácsonyi ének
Oh édes Jézusom,
S minden eszemet, kedvemet,
Én kedves Krisztusom.
Itt imádván szent testedet,
Mutasd hozzám kegyelmedet,
Oh én szerelmes kisdedem,
Testté lett Istenem!
Hogy magad így megaláztad,
Oh édes Jézusom,
Minden elme elhűl rajtad,
Oh csudás Krisztusom.
Szemlélvén téged jászolban,
Mélyen hatsz gondolatomban,
Oh én szerelmes Jézusom,
Felséges Krisztusom.
Mi kényszerített tégedet,
Oh édes Jézusom,
Hogy így elrejtnéd fényedet,
Oh kegyes Krisztusom?
Hozzánk való szeretetből
Ezt műveléd, s jó kedvedből,
Oh drága-látott Jézusom,
Kicsinded Krisztusom.
Engedd, én is szeresselek,
Oh édes Jézusom,
Szent élettel kövesselek,
Kalauz Krisztusom,
Add segítő malasztodat,
Nyújtsd isteni jobb karodat,
Oh én szerelmes kisdedem,
Édesem, kedvesem.
Kösd jászlacskádhoz szívemet,
Oh édes Jézusom,
Fektesd szénádra fejemet,
Ártatlan Krisztusom:
Soha meg ne tagadjalak,
Sőt végetlenűl áldjalak,
Oh én szerelmes Jézusom,
Megváltó Krisztusom.
XVII. század közepe
- Karácsonyi ének
Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba-
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében-
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Anyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom-onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhitat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
(Ismeretlen)
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra...
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba-
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya -így advent idejében-
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Anyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom-onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhitat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
(Ismeretlen)
Hasonló témák
