Erdély világa...

A Bodrogkeresztúr-kultúra emlékei a Székelyföldön

Erdély őskori történetének egyik legfontosabb és talán legtöbbet vitatott korszakát a késő rézkor vagy eneolitikum és a kora bronzkorba való átmenet képezi. Ebben az időszakban eltűnnek a régi neolit kultúrák, amelyek hosszú időn keresztül fejlődtek és uralták ezt a földrajzi térséget, és megjelenik egy kora bronzkori civilizáció, amely a balkáni, égei-anatóliai és dél- kaukázusi világban gyökerezik.
Az eneolitikum végén a különböző rézkori kultúrák egyesülési folyamata észlelhető, amely a közös elemek arányának növekedésében nyilvánul meg egy bizonyos területen belül, ahol azelőtt több, jól elhatárolt kultúra otthona volt. Gondolunk itt a Tiszapolgár-, Petreşti-, Cucuteni–Erősd-kultúrákra stb.

Délkelet-Erdélybe, az Erősd-kultúra késői fejlődési szakasza után (Erősd B) – amely meghatározó volt erre a vidékre, és amelyet virágzó gazdasági élet jellemzett, hosszabb ideig fennálló településekkel, fejlett kerámiaművességgel, valamint a fémfeldolgozás kezdeteivel – behatol a Tisza-kultúra, a Tiszapolgár és a Bodrogkeresztúr fejlődési szakaszaival.
A Cucuteni–Erősd AB és B típusú kerámia jelenléte a rétyi, bögözi, székelykeresztúri, sepsiszentgyörgyi,szászhermányi,Bodrogkeresztúr-kultúrás településeken azt bizonyítja, hogy ezen műveltség hordozói Délkelet-Erdélyben is az Erősd-kultúra utolsó és nem a középső szakaszában telepednek meg. Tehát nem beszélhetünk egyidejűségről a Cucuteni A–Erősd- és a Tiszapolgár-kultúrák közt, amint azt egyes kutatók korábban állították.
Erdélyben a helyi eneolitikumi – rézkori – népcsoportok és az ide behatolók közti keveredés nyomán egy egységes kultúrkör alakult ki, amelyet az olyan típusú leletek bizonyítanak, mint a Déva-Csángótelepen előkerültek, valamint a Rétyen feltárt település, amelyek a Tiszapolgár jellegű elemek fontos szerepére világítanak rá Erdély keleti határáig és ezek hozzájárulására a Fekete-tenger északi partjai felől a Kárpát-kanyar vidékére betörő csoportok megsemmisítéséhez, biztosítván ezzel a helyi rézkori elemek uralmát.

ellentett élű rézcsákány ez idáig az egyetlen olyan példány Délkelet-Erdély területén, amely rendszeres régészeti ásatások alkalmával és nem véletlenszerűen, szórványleletben került elő. Ez a csákánytípus keleten a Tripolje (Veremje)-kultúra elterjedési területén ismert, jelen van ugyanakkor a Cucuteni A–B és B fejlődési fázisokban is. A marosdécsei temetőben előkerült példányon kívül a bibarcfalvi az egyetlen, amely jól meghatározott környezetből származik. Legkorábbi típusai kőből készültek, és kalapácsfejsze formájuk volt. Ezt támasztja alá a bibarcfalvi kultikus gödör anyagából származó csiszolt andezit kalapácsfejsze. A legarchaikusabb formája egy Cucuteni A2 típusú településről ismert Rétyről. Egy fejlettebb változata Szentdomokoson került elő, szórványleletként. Szárai egyenlőtlen méretűek, a függőleges éle hosszabb
Ezeket az ellentett élű rézcsákányokat termésrézből készítették, kalapálással. Erdély területén elég ritkán fordulnak elő. Egy Cucuteni A–B típusú településről ismerünk egyet Brádról. A Marosdécsén előkerült példány D. Berciu szerint a Bodrogkeresztúr-kultúra késői fejlődési sza­kaszába sorolható

Maros völgye

A folyó igen szorosan kötödik a medencéhez, hiszen innen ered, itt
talalható a forrása. A Maros forrása Marosfön található, a Gyergyói és a
Görgényi havasok találkozásánál.A folyónak két forrását tartják számon:
az egyik a Fekete-Rez csúcsa alatt 1350 m magasságban, a másik a műút
mellett található "Mókus" vendéglö mögött van.

Tölle nem messze mindössze pár kilóméterre található az Olt forrrása a
Magas Bükk(1418m) déli lejtöjén.Öket ketten együtt, mint testvérfolyókat
szokták emlegetni. Gyergyószentmiklós nem esik a Maros útjába, de
szinte mindenik települését a medencének érinti: Gyergyóujfalu,
Gyergyócsomafalva, Gyergyóalfalu, Gyergyóremete, Gyergyóditró.
Nagyban hozzájárult ezen települések hétköznapjainak alakulásához és
nagy befolyással van az itt élökre. A Maros itteni része még nem túl nagy
kb 2-3 m széles és 4-5 m mély de a sodrása elég eröss, föleg tavasszal
az olvadások után.

Kedvelt horgászóhely. Csukát, mennyhalat lehet leginkább fogni benne,
de elöfordul a folyami rák is. Nádasaiban, vadkacsa, vadliba és más
különbözö vizimadarak találhatók.
Vizitúrákat is lehet rá szervezni amelyek lehetnek egyszerü csónakázások
de a vadabb helyeken a raftingozás is lehetséges ( kb 3-as nehézségű
szakaszok), elsősorban tavasszal, vagy bö esőzés után.

„Sándor, József , Benedek, zsákban hozzák a meleget”

Erdély magyarlakta településein is ismert az az időjósló rigmus, hogy „Sándor, József, Benedek
zsákban hozzák a meleget”
„ A’ holdnak töltei vagy újjúlásai, mellyek az éjnapegyenlőségekhez és a’ napfordúlásokhoz, úgymint Mártiusnak, Júniusnak, Septembernek és Decembernek 21dik napjaihoz közel esnek, többnyire szélvészes üdõt hoznak, mivell a’ levegőt a’ g&őzkörnyékben egyenlő mértékû folyásbúl egyenetlen habzásra kényszerítik”
(Száz esztendőre szóló Kalendáriom, Pesten, 1805)
Az évszázados tapasztalatokat néha megtréfálja az időjárás. Átéltünk már napsütéses decembert, sétáltunk már kabát nélkül januárban, legutóbb pedig a márciusi havazás űzött tréfát velünk. Mivel ebben a hónapban a hóesés elég ritka, ezért hittek elődeink a márciusi hó különleges erejében. A néphit szerint :
„Aki a márciusi hólében megmosakszik, arról eltünnek a szeplõk.”
A hosszú , hideg téli éjszakák, a rövid nappalok után már mindenki várja a tavaszt, a meleget hozó napsugarakat. A népi hiedelemvilág több állatot a tavasz hírnökeként tart számon.
Ilyen állat a gólya . Szerencséthozó madárnak, Isten madarának tekintették, és úgy tartották, hogy ahol fészket rak, az a ház védve van a tűz és villámlás ellen. A gólyafészek leverése tűzvészt okoz, vagy pedig némasággal bűnteti a születendő gyermeket.. Ha eladólány látta meg az első hazatérő gólyát akkor annak jó esélye volt a férjhezmenésre.

A meleg országokból visszatérő fecskét kalaplevéve köszöntötték falusi őseink... A közhiedelem szerint senkinek sem volt szabad megzavarnia, elûznie, vagy elpusztítania, sőt boldog lehetett, akinek a háztetője alatt a fiókáit kiköltötte.
Az első virág, amely még a hóban nyílik, de mégis a tavaszt jelzi a hóvirág. Néhol az első hóvirággal meg kellett a szemet mosni, mert akkor a beteg szem meggyógyul.- tartották az elődök.

A márciusi tél után remélhetőleg nem csalódunk Sándor, József, és Benedek meleget hozó zsákjában. Az alábbi összeállításban e napokhoz kapcsolódó népszokásokból, hiedelmekből válogattunk.
Sándor napja - március 18.
Az első igazán meleget hozó nap. Ekkorra már a napsugarak is barátságosabban símogatják a földeket. „ Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható „ - tartotta a népi regula. Ezen a napon engedték ki először a méheket. A néphit szerint, ha a méhek sűrűn kitelepednek a kas, vagy kaptár szájára, akkor jó idő lesz. Aki serényebb munkára akarta a méheit fogni, az hangyabolyt szórt a kas alá.
József napja - március 19.
A három összetartozó nap közül a leggazdagabb szokásokban és hiedelmekben. „Ha József napján derült, hőség hozzánk beül „ - szólt a regula. Ha ezen a napon szivárvány látszik az égen, benne széles sárga sáv, az jó búzatrermést, a széles piros sáv pedig bő bortermést ígér. Egyes falvakban ezen a napon kezdték el szántást, a gazdag termés reményében.
Benedek napja - március 21.
Ez a tavasz első napja. „Ha ezen a napon dörög az ég, száraz lesz a nyár” - tartották elődeink. Szeged környékén a Benedek-napon ültetett hagymát augusztus 24. szedték föl, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. ennek a hagymának a főzetét elsősorban a tífuszos betegek gyógyítására tartották alkalmasnak. Az elődök a természet változásaival kapcsolatban mondákat, is hagytak az utókorra. A Tápé környékén élők így magyarázták a márciusi időváltozás okát.
A hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Sándor ment, mendegélt, de nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Hiába törölgette a homlákát, lazította a ruháját, szomjas és fáradt maradt. Amint körülnézett, meglátott a Tejút mellett egy kocsmát. Hogy megpihenjen, ott lerakodott és iddogálni kezdett. Közben pillája elnehezülvén- ottfeledkezett. Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg utáni könyörgését, és Sándor után elküldte Jóskát, hogy keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta az ivóban. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett, hogy miért küldték.-Eriggy fiam, Benedek, aztán nézz utána, hol kujtorog a lét lator! - indította útba a harmadikat is az öreg Péter. De biz, Benedek is úgy járt, mint a másik kettő, mert a Tejút melletti kocsmában igen jó bort mértek. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből , de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott, és Mátyást küldte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert már nagyon jókedvük volt, dalolásuk messzire elhallatszott. Bement hozzájuk. Amikor a három víg koma meglátta Mátyást ostorral a kezében, gyorsan szedték a sátorfájukat, és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt. Ezért mondják rájuk az ismert regulát, Mátyást pedig ezért tisztelték meg a jégtörő névvel.

József napja

József a meleghozók társaságába tartozik. Most már sok helyen
kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos
méhészek. A marhákat is kihajtják a Muravidéken a legelőre, de a
rendszeres kihajtás, legeltetés csak később kezdődik. A gólyákat is ezen
a napon várják vissza. A rumplit ia József-nap viliánlán kell vetni, hogy
korán és sok termjen.



József története
Ószövetségi történetek

Gyermekei közül Jákob Józsefet szerette a legjobban. Még tarka köntöst is csináltatott neki. Józsefet ezért a többiek gyűlölték.
Különösen azután, hogy József álmot látott. Ezt álmodta: Bátyjaival együtt a mezőn kévét kötött. Az ő kévéje középen állva maradt, a többieké pedig körülvették és földig hajoltak. Máskor meg azt, hogy a nap, a hold és a csillagok meghajoltak József előtt. Testvérei féltékenyek lettek és haragosan kérdezték: Talán király akarsz lenni fölöttünk?
Egy alkalommal a testvérek a mezőn voltak. Józsefet apjuk utánuk küldte. Amikor meglátták, elhatározták, hogy megölik. Ruben, Jákob elsőszülötte azonban meg akarta menteni. Azért azt ajánlotta, hogy dobják egy kiszáradt kútba. Ezt tették. Rövidesen kereskedő karaván haladt arra Egyiptom felé. Juda javaslatára Józsefet eladták a kereskedőknek. József Egyiptomba került rabszolgának. A testőrség parancsnokának Putifárnak házába került intézőnek. Putifár felesége azonban hamisan bevádolta Józsefet. Így József börtönbe került.
A börtönben József megfejtette a főpohárnok és a fősütőmester álmát. A főpohárnokot három nap múlva kiengedték a börtönből. József megkérte, hogy legyen segítségére szabadulásában, a főpohárnok azonban elfeledkezett Józsefről. Két év múlva fáraó álmodott. Hét kövér tehén jött elő - fáraó álmában - a Nílusból. Utána mindjárt hét sovány tehén, és ezek felfalták a kövéreket. Azután hét kövér kalászt látott álmában, és ezeket is elnyelte hét üres kalász. Fáraó álmát az egyiptomi tudósok nem tudták megfejteni. Ekkor eszébe jutott a főpohárnoknak József. Józsefet kihozták a börtönből és ő nyomban megfejtette fáraó álmát: hét bőtermő esztendő után hét ínséges év következik.
Fáraó Józsefet kormányzóvá nevezte ki. József összegyűjtetett a bőtermő esztendőkben minden felesleget, a hét szűk esztendőben pedig mindent drágán eladott. Így hatalmas gazdagsághoz juttatta fáraót.
A szűk esztendőkben Jákob és fiai is éheztek. Hallottak azonban Egyiptom kormányzójáról, aki gabonát oszt. A fiúk is elindultak gabonát vásárolni. Nem ismerték fel Józsefet, de József felismerte őket. Rájuk fogta, hogy kémek, és Simeont börtönbe vettette. A többit hazaengedte azzal, hogy hozzák el legkisebb testvérüket, Benjamint is. Akkor elhiszi, hogy nem kémek, és Simeont is kiengedi a börtönből.
Jákobnak ismét elfogyott a gabonája. Nagy szívfájdalommal engedte útnak Benjamint is testvéreivel. Juda azonban kezességet vállalt érte. József kemény próbára tette őket. Miután a próbát kiállták, hajlandók lettek volna Benjamin helyett rabszolgává lenni. Ekkor József felfedte magát előttük.
Jákob egész családjával Egyiptomba költözött. Fáraó Izrael egész népét Egyiptom leggazdagabb vidékére telepítette le. József Egyiptomban halt meg 110 éves korában.
József Egyiptomban

Kelemen-Havasok - Munţii Căliman - Căliman-Almen <TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=vonal_sotet></TD></TR><TR><TD height=5></TD></TR></TBODY></TABLE> <!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/kelemen-havasok

-->
A Kelemen-havasok a Keleti-Kárpátok belső, nyugati ívének mentén helyezkedik el.
A Kelemen-havasok Erdély legfiatalabb hegységei közé tartozik, melynek hosszúsága 65 km, szélessége pedig 40-50 km. A hegység hatalmas mennyiségű vulkáni törmelékanyagból és andezitté kövült lávából áll. Felépítése réteges (sztratovulkánok), ami a többszöri kitörési ciklusok megismétlődését jelzi, hosszabb-rövidebb szünetekkel.
A hegységben számos érdekes földtani képződményt találhatunk.
1. A Kelemen-nagykráter egy hatalmas és mély vulkanikus kráter, melynek meredek falait a vulkán peremeiből megmaradt csúcsok veszik körül. Ezen csúcsok közül a legmagasabb a Pietrosz (2100 m).



2. A Luána-barlang labirintusait 1961-ben fedezték fel. Ez nem más, mint egy vulkáni kőzetben keletkezett barlang sok labirintussal, vasoxid sztalagmitokkal és kaolinképződményekkel. A barlangban sokáig bányászat folyt, jelenleg le van zárva. Sajnos a barlang Csokoládépalota nevű termével együtt, ami egy kéncseppkövekben gazdag terem volt, a kitermelés áldozatául esett.
3. Rekettyés: Jézer-tó egy, a vulkanikus kőzetben felgyűlt tó, amely kis gáttal és a Büdös-patakba való lefolyással rendelkezik. A tó körül törpefenyővel, borókással, rhododendron virágokkal és fekete áfonya bokrocskákkal sűrűn benőtt terület alakult ki. A tó és környéke természetvédelmi védelem alatt áll!





A havasok gyöngyszemeként emlegetett Jézer-tó, nem más, mint a vulkanikus kőzet üregében felgyûlt tavacska. Egyesek glaciális eredetûnek is tartják, a negyedkori eljegesedés maradványának, de vannak, akik tipikus földcsuszamlás által keletkezett tónak. Területe 1300 négyzetméter, mélysége 3-5 méter. E tavat régi térképeken Bánffy-tóként is feltüntették bizonyos források. Egyesek tengerszemként emlegetik, vagy feneketlen tónak is nevezik, ami természetesen ellentmond a hivatalos dokumentumoknak.
Egyesek arra a legendára utalnak, mely szerint régen egy ólomkacsát dobtak a tóba, és évekkel később a Fekete-tenger aljában találtak meg. őseink arról is „beszámolnak“, miszerint a '20-as években a környéken kaszáló emberek egy hatalmas állatot láttak az óriási fûben aludni, az állat a zajra felébredt és megfutamodott. A kaszások a nyomot követve mentek utána. A lábnyomok a tó partjáig vezettek.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=right bgColor=#e8e8e8 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD align=middle height=20></TD></TR></TBODY></TABLE>Legenda ide, legenda oda, egy biztos: a tó vize a legmelegebb nyári napokban is jéghideg, és amint a hivatalos dokumentumok kimutatják, mélysége nem haladja meg az öt métert. A tó vize a Büdös-patakba folyik ki. Ez a patak a nevét a víz kellemetlen szagáról kapta, hiszen sok helyen kén szivárog a vízbe.


Kénbánya

4. A Kis-Beszterce-havas egy hatalmas andezit hegygerinc, ami a hegységbe látogató turisták egyik kedvelt célpontja.
5. Az Istenszéke nem más, mint egy 1381 méter magas, andezit bástyákkal körülvett havasi tisztás. Távolról nézve igazi várszerű képződménynek tűnik, amely egy óriási székre hasonlít.



6. Tihai-szikla (Csendes) 1799 méter magasan kiálló kucsma formájú andezit képződmény, amely a Ruszka- és a Gyöngyös-csúcsok alatt képződött.
7. A Ratosnyai-gyűjtőtó, amely a Ratosnya-patak hármas ágáról, a Szék-, a Közép- és a Tiha-patakok egybefolyásánál épült.
8. Az Észak-Kelemen kővárai: bizarr sziklatornyok, amelyek a piramis formájú áthidalásokkal és sziklafalakkal elválasztják a Nagykrátert a Dorna- és Fekete-mezei fennsíktól.
Említést érdemel még az északi gerincen, 1760 méteres magasságban található Tizenkét Apostol nevű sziklacsoport is, melynek kialakulásában a szelektív erózió játszott fontos szerepet.



A magas hegység (1800-2000 m) aránylag nagy kiterjedésű alpesi hegyhátakkal rendelkezik, amelyek az alacsony hőmérsékleti értékek hordozói.
A havasi hegyvidék éghajlata hideg és nedves. Évi átalgos hőmérséklete 0 fok alatt van. Az alacsonyabb részeken, vagyis 600-1600 méter között ez az érték 4-6 fok.
A Kelemen-havasok krátereinek mélyébe lehúzódó levegő hőmérséklete valamivel mindig melegebb, mint a gerinceken uralkodó zord időjárás.
Ősszel és tél elején a magasabb részeken hamar megindul a havazás. A hó vastagsága elérheti a 130-140 centimétert is, de még tavasszal sem ritka a 100 centiméteres hóvastagság.
A nyári hőmérsékleti csúcs 1954-ben elérte a 28 fokot, a legalacsonyabb értéket, -24,5 fokot pedig 1945-ben mértek.





A hegység lépcsőzetes felépítése és nedves éghajlata lehetővé tette egy nagyon gazdag és változatos növénytakaró kialakulását.
Az alacsonyabb és déli oldalakon, a védetebb helyeken tölgyerdők fejlődtek ki, melyek sokszor bükkösökkel, gyertyánokkal keveredtek. A bükkfa már a magasabb helyeket kedveli, és a fenyővel vegyesen feljut egészen az alacsony havasokig, 1200 méterig.
A fenyők közül a lucfenyő a leggyakoribb, amely 600-700 métertől 1800 méteres magasságig először kevert erdőben, majd tiszta fenyőrengetegben jelenik meg.
Az alpin zóna tűlevelűje a törpe- vagy gyalogfenyő, amely égerrel keveredve sűrű, összefüggő bozótokat alkot.
A tisztások és havasi legelők növényei közül meg kell említeni a hóvirágot, az őszi kikericset, a tárnicsot, a biboros tüdőfüvet, az erdélyi májvirágot, a szagosmügét, a kutyatejet, a havasi nefelejcset, a csenkeszféléket, a rhododendront (havasszépe), a vörös- és fekete áfonyát.
A bükkerdőkben, a vegyes és fenyőerdőkben rengeteg ehető gombafélével találkozunk. Ilyenek a csiperke, a rókagomba, a galambgomba, a vargánya és a pereszkék.
A védett növények közül megtaláljuk a területen a tiszafenyőt, a sárga tárnicsot, a havasi szegfűt és a havasi gyopárt.
A Kelemen-havasok éghajlatának, felszínének és növényvilágának függvényében erdőségeiben nagyon sokféle vadállat otthonra talált.
A bükk- és tölgyerdőkben sok a vaddisznó, de találkozhatunk farkassal és rókával is. Az erdei tisztásokon honos az őz és a szarvas.
A tűlevelű erdők lakói közül legnagyobb a medve, de él itt hiúz, nyuszt, vadmacska, nyúl, sas, egerészölyv, bagoly és havasi cinege is.
A hüllők családját a vipera, a vízisikló, a gyík és a szalamandra képviseli.
A gyorsvizű patakokban sokféle halfajta él, melyek közül a havasi pisztráng a legértékesebb.

AZ ERDÉLYI SZÁSZOK

Egy olyan népcsoport, mely kis létszáma ellenére is az erdélyi magyarság életében rendkívül jelentős szerepet játszott, máig ható érvénnyel rányomta a bélyegét, ugyanakkor eltűnésükkel érzékelhető a tátongó hasadék, amely igazolja jelentős mivoltukat.

A magyarok és szászok közti viszonyra fókuszálódva megállapítható, hogy kölcsönösen meghatározták egymás sajátos arculatát, ugyanakkor sokszor egymás tolerálására esélyt sem adtak. Mégis sok tényező hozzájárult ahhoz, hogy Erdélyben fennmaradhasson a szász nép.
Betelepítésük több hullámban zajlott le. Elsőként összefüggött a Magyar Királyság betelepítési mozgalmaikkal, mikor a székelyeket keletebbre telepítették, hogy helyet adjanak az újonnan érkező vendégeknek. Ez a Német-Római birodalom demográfiai és társadalmi helyzetével is magyarázható. Az általános népességnövekedés, társadalmi feszültségek népességmozgást indított el. Így a migráció következtében jelentős csoportok telepedtek meg keletre.
Erdélybe pedig invitálva voltak a szászok ősei, kolonizációs folyamatok zajlottak.
A rendszeres nyelvészeti, nyelvjárási kutatások eredményei alapján feltételezhető, hogy a szászok ősei több területről érkeztek. Ezekre alapozva kirajzolódott, hogy a telepesek őshazája nem csak a belső-német területek voltak, hanem Flandria, Luxemburg, Rajna, Mosel menti vidékek is. A frank dialektusok hatásai érzékelhetőek. Így nyelvjárások alapján azonosították őket, ugyanakkor az összetelepedés által a nyelvi kiegyenlítődés is megtörténik.
A különböző szász falvak közt is érdekesek voltak a nyelvjárási különbségek, s ugyanakkor a nagy településeken belül is meg voltak a nyelvjárások. Kialakulnak helyi, sajátos nyelvjárások. Ugyanakkor, a csángókhoz hasonlóan a nyelvszigetekben élők még megőrizték a kódexbeli nyelvet, szinte a 20. századig. Emellett párhuzamosan használták az egyház és az iskola közvetítette nyelvet.
A betelepítésükről több variáns alakult ki. Egyesek szerint a Duna-mentén jöttek, az írott források szerint a keleti németek Szilézián át, majd az Északi-Kárpátokon át telepítették be Erdélybe. De a kárpátaljai települések nevei is utalnak a vonulási útvonalukra. Ilyen pl. Beregszász, Nagyszász, Szászfalu.
A legrégebbi csoportok olyan településeket alkottak, ahol a nevében ott a „-németi” utótag. Ilyen pl. Szatmárnémeti, Szamosújvárnémeti, Királynémeti. Már az 1300-as években Erdélyben vannak, leginkább a sóbányák, sóútvonalak mentén. Első telepítésük a sóbányászattal kapcsolatos.
A következő betelepítési hullám az arany- és szénbányászattal kapcsolatos.
Majd a tatárjárás után újabb telepítések, ez jelentős volt. Ezúttal nem csak a Magyar Királyság az Erdélyi Püspökség is szerepet vállalt. Gyulafehérvár környékére: Szászfenes, Szászlóna. A kolozs-monostori apátság is besegített és a szebeni prépostság is (pl. Kisdisznód esetén).
Messzemenő, kedvező jogokkal hívták, csábították a telepeseket, sajátos jogállást ígérve nekik. A telepesek általában jogilag szabadok voltak, cenzust fizettek, átörökíthették birtokaikat és faluközösségekbe szerveződtek, amelyeknek élén a bíró állott. Németország területén 1103-ból, 1148-ból és 1313-ból maradt fenn olyan oklevél, amely Magyarországra kivándorolt személyekről tudósít. Az 1148-ból származó adat II. Géza uralmának (1141-1162) idejére esik. E korban Erdély déli határvonalát a Bizánci Birodalom fenyegette. A király azzal a szándékkal telepítette be a Német-Római Birodalom területéről érkező „vendégeket", hogy az országnak katonai védelmet is nyújtsanak.
A bevándorlási folyamat a későbbiekben is folytatódott. 1211-ben II. András király a német lovagrendnek adományozta a Barcaság területét, akik földjüket hamarosan német telepesekkel népesítették be.
Döntő jelentőségű a szászok politikai és jogi egységgé válásában az 1224. évi II. András által adományozott kiváltságlevél, az Andreanum volt, amelyet a szász történetírás arany szabadságlevélnek (der Goldene Freibrief) nevez.
1241-re Erdélyre is rátörnek a tatárok, akik a magyarok mellett a szászokat sem kímélik. A tatárjárás után újabb demográfiai hiány, újabb telepítésekre van szükség.
Az 1300-as években az Anjou-korban a szász helyeknek egy gazdasági, kulturális fejlődést lehet megfigyelni, s Szászföldnek a rohamos városodását és a a céhes kézműiparnak a felvirágozását. A 14. században kiegészítették a szászok kiváltáságait és bővültek a települések. Az 1300-as évek végére 20 céhet számolhatunk össze a szász városokban.
A bábolnai felkeléskor a három náció (magyar, szász, székely) szövetsége következik be. (Unio trium nationum)

Brassói szászok_________________________Szászrégeni szászok
A 14. században ugyanakkor megjelentek és megerősödtek a szász városok, amelyek kiváltságokat szereztek. A szász társadalom ekképp két pilléren nyugodott: a szabad parasztokon (földművesek, kézművesek) és a városi polgárságon. Hiányzik a jobbágyság, a nemesség. Nemesség helyett humanista eszméken felnőtt tőkeerős patríciusok, polgárok határozták meg.
A szász autonómia kialakulásában az 1486. év volt alapvető fontosságú. Ekkor Mátyás király kiterjesztette az Andreanum kiváltságait a Királyföld egész területére és ezzel létrehozta az erdélyi szászok önkormányzati szervét, a Szász Egyetemet vagy Univerzitást (Universitas Saxonum, Sächsische Nationsinuversität), amely évszázadokra meghatározta a szász társadalom kereteit. Az Univerzitás a Hétszék (Szeben, Újegyház, Szászsebes, Sink, Segesvár, Szászváros, Szerdahely), a Kétszék (Medgyes, Selyk) és Brassó, valamint Beszterce vidéke területére terjedt ki.
A 15. és 16. század az erdélyi szász városok nagy gazdasági fellendülésének kora volt. A megerősített városok falai mögött virágzott a kézművesség. Szeben és Brassó Erdély fegyverkovácsainak központjává vált, ahol a 15. század közepétől tűzfegyvereket is előállítottak. Mátyás király korában virágzása tetőpontját érte el az aranyművesség, amelynek a királyi udvar is megrendelője volt.
Ekkor már nem csak gazdasági téren, hanem építkezések terén is nagyon fejlett volt
A reformáció átvétele és elterjesztése a szászok soraiban indult meg. A németországi városokkal és szellemi élettel való kapcsolataik, főleg wittenbergi tanulmányaik révén Luther tanai Brassóban és Szebenben is gyorsan elterjedtek.
Kiépítettek a székely parasztvárakkal szemben egy egész Európában egyedülálló templomerőd-láncot. Veszedelem esetén a lakosság itt talált menedéket. A szászok városainak gyors kiépülése oda vezetett, hogy Erdély német nevét, Siebenbürgen, a hét legnagyobb erődített szász városról kapta:
Bistritz - Beszterce
Hermannstadt - Nagyszeben
Klausenburg – Kolozsvár
Kronstadt – Brassó
Mediasch – Medgyes
Mühlbach – Stászsebes
Schlässburg – Segesvár
A szászok betagolódtak az Erdélyi Fejedelemségbe, elfogadták kiváltságaikat, ugyanis vallásszabadságot biztosítottak számukra. Jelentős szerepe volt Johannes Honteriusnak. Ugyancsak protestáns értékrend megfogalmazója volt Heltai Gáspár, akinek jelentős szerepe van a könyvnyomtatásban. Nemcsak a szászok körében, ugyanakkor az erdélyi magyar és román könyvnyomtatásban is szerepet játszott.
A 16. században jelentős a protestáns hitre való térés, vagy az unitáriusra. Ugyanakkor megbomlik az etnikai egyensúly is. Megalakult az önálló szász lutheránus egyház.
A Habsburgok egyre nagyobb teret nyernek, így a 17-18. században Habsburg ellenes szabadságharcok törnek ki. Ugyanakkor fel akarták számolni a szász-német autonómiát, feudalizmust akartak megszervezni. Felszámolták a szász egyetemet, majd az iskolai és egyházi életbe a világi kontrollt akarták létrehozni.
II. József elismerte a Királyföldön lakó románok polgári jogait és bevezette a concivilitás rendszerét, megszüntetve ezzel a szászok kizárólagos házvásárlási jogát (1781), lefoglalta a szász natio vagyonát (1782), Erdélyt 11 vármegyére osztotta (1784), megszüntetve ezzel az Univerzitást és a szász székek rendszerét. A szász natio a reformok ellen a magyarokhoz és székelyekhez hasonlóan memorandumban tiltakozott. Kiváltságait akkor kapta vissza, mikor II. József visszavonta rendeleteit (1790).

Besztercei szászok________________Segesvári szászok
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején az erdélyi szászok hűek maradtak a bécsi udvarhoz. A Kossuthot támogató székelyek és a szász városokba magát befészkelő, a szászok támogatását élvező osztrák katonaság között sok véres csata dúlt.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam több intézkedést is hozott a területén élő kisebbségek elmagyarosítása érdekében. Ennek az erdélyi szászok különböző társadalmi, vallási és kulturális egyesületek révén próbáltak ellenállni.
Jóllehet az erdélyi szászok (és az erdélyi svábok) 1918-ban támogatták Erdély egyesülését Romániával, a román kormány ezután folytatta a magyar korszak asszimilációs kisebbségpolitikáját. Erdély fokozódó románosítása következtében az erdélyi szászok még inkább vesztettek jelentőségükből.

A II. világháborúban Románia a náci Németország pártján állt. Az erdélyi szászok is bekapcsolódtak a Német Birodalom nacionalista mozgalmaiba. Amikor a világháború vége felé 1944-ben Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, a szászok egy része Ausztriába és Németországba szökött. A Romániában maradtak közül sok erdélyi szászt szovjet munkatáborokba deportáltak. A túlélőket Németországba szállították és onnan tértek vissza régi hazájukba. A németországi családi kötelékek és az új kommunista rezsim kisebbségpolitikája a szászok fokozatos kivándorlásához vezetett. Az 1941-ben még 248 000 főből 1948-ig 91 000-en kivándoroltak vagy meghaltak. 1989-ben még 95 000 szász volt. Az utolsó csapást a romániai németségre Nicolae Ceausescu rendszere mérte. A diktátor ugyanis olyan egyezményt kötött a német kormánnyal, amely szerint 10-12000 márka fejpénz ellenében minden évben 10-11000 németnek ad kivándorlási útlevelet. Az egyre súlyosbodó gazdasági, politikai és nemzeti elnyomás mindinkább gyöngítette az erdélyi szászság ellenálló képességét, és mind többen választották a kivándorlás útját. 1990-ben és 1991-ben, amikor már minden további nélkül kaphattak útlevelet, kb. 150000-en távoztak. Az 1992. évi népszámláláskor 119436 német nemzetiségű személyt írtak össze. Ebből kb. 40000 volt szász, ugyanis 39552-en tartoztak az ágostai hitvallású szász evangélikus egyházhoz.

Brassó

A város a Barcaság délkeleti szögletében, a Cenk-hegy lábánál fekszik.
Évszázadokon keresztül gazdag kereskedôváros volt, ma Bukarest után az ország második legnagyobb városa.
Brassó az erdélyi szászok legnagyobb és legjelentősebb városa volt. A reformáció utáni idôktôl folyamatosan Brassó volt az erdélyi szellemiség egyik fontos bástyája, német, magyar, román iskolái és kulturális intézményei is voltak.
Napjainkban a városnak 323 ezer lakosa van, melybôl 10% magyar anyanyelvű. A szászok száma sajnos már nem éri el az ezret sem.



A Fekete templom

A város legfôbb nevezetessége a fôtéren található Fekete templom.
Ez a legnagyobb templom Erdélyben, és a legkeletebbre fekvô gótikus templom Európában (a legnagyobb gótikus templom Bécs és Konstantinápoly között.) 1385-1477 között épült, késôgótikus stílusban. Méretei hatalmasak: hossza 89m, szélessége 38 m és magassága 42 m. A tervekben két torony szerepel, de csak egyet építenek fel, magassága 65m. A hat harang közül ma már csak három van meg, ezek közül a legnagyobb 6300 kg-os, Erdély lagnagyobb harangja. Hangzása csodálatos, de csak ünnepek és különleges események alkalmával kondítják meg.
Nevét akkor kapta, mikor a Habsburgok felgyújtották a várost, és a templom falait feketére festette a korom és a füst. A gyújtogatás oka az volt, hogy a szászok ellenezték egy császári ôrség felállítását.
A templombelsô szintén lenyûgözô látványt nyújt sûrû, magas oszlopaival, gótikus ablakaival. Legkülönlegesebb kincse a több mint száz darabból álló török szônyeggyûjtemény, melyet a város kereskedôi adományoztak a templomnak.A gyűjtemény a leggazdagabb Európában, annak ellenére, hogy számtalan példánya a tűz martalékává vált.
A jobb oldali hajóból nyíló oldalkápolna bejárati ajtaja fölött látható freskó 1476-ból származik. A festményen Mária és a kis Jézus, Szent Katalin és Szent Borbála képe alatt Mátyás király és felesége, Beatrice címere található.
A templom neogótikus oltára 1866-ban készült. Festett szószékének talapzatán Mózes áll a tízparancsolatot tartalmazó kôtáblákkal. A szószékkel szemközti falon Brassó és Mátyás király címere látható.
Itt látható Délkelet-Európa legnagyobb, és egyetlen ilyen jó állapotban fennmaradt, 3993 sípot számláló, 76 regiszteres Buchholz mehanikus orgonája, amely koncertek sokaságával ajándékozza meg a zenekedvelőket.





A nagy reformátor, Honterus János idején, 1542 októberének elején vezették be a német nyelvű evangélikus istentiszteletet a templomban. Ezek voltak az erdélyi reformáció első konkrét eredményei. Honterus szobra a torony déli oldalán áll.

Erdely

Sziasztok!
Nagy orommel olvasgattam ezt a temat, de a legnagyobb boldogsagot szamomra a perkoi kapolna latvanya jelentette.
Buszke vagyok ra, hogy ide szulettem es itt elhetek a Perko labanal.

Szerintem a legszebb hely az egesz vilagon

Kolozsvár - Cluj - Klausenburg
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=vonal_sotet></TD></TR><TR><TD height=5></TD></TR></TBODY></TABLE>
A Házsongárdi temető


<!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/kolozsvar

-->A középkori Kolozsváron eleinte a főtéri templom és a várfalak közé temetkeztek, de az 1585-ös pestisjárvány idején a város vezetősége úgy határozott, hogy a várfalaktól délre fekvő domboldalon alakítsanak ki egy temetőt. Ettől kezdve a lakosság, felekezeti hovatartozás nélkül ide temetkezett.

<TABLE style="BORDER-TOP-STYLE: none; BORDER-RIGHT-STYLE: none; BORDER-LEFT-STYLE: none; BORDER-COLLAPSE: collapse; BACKGROUND-COLOR: transparent; BORDER-BOTTOM-STYLE: none"><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-TOP: 10px">"Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemre méltóbb helyet."</TD><TD style="PADDING-RIGHT: 10px; PADDING-LEFT: 10px; FONT-WEIGHT: bold; FONT-SIZE: 40px; PADDING-BOTTOM: 10px; COLOR: #b2b7f2; PADDING-TOP: 10px; FONT-FAMILY: Times New Roman, serif; TEXT-ALIGN: left" vAlign=top></TD></TR><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 40px; PADDING-BOTTOM: 10px" align=right colSpan=3><SMALL>– Gróf Széchenyi István, 1821</SMALL>
<SMALL></SMALL>


</TD></TR></TBODY></TABLE>Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a temető is felvette ezt a nevet.
A temető első rendezésére 1885-ben került sor, ekkor számos gazdátalan sírkövet kiemeltek, majd átfaragták őket. Ekkor került sor a temető parkosítására is.
A XVII. századtól a temető egyre inkább az erdélyi szellemi és művészi élet legnagyobbjainak, és a nemesi családoknak a temetkezési helyévé vált, ez utóbbiak díszes sírjai, kriptái a XIX. század első felében jelentek meg.
Az 1970-es években betelt minden sírhely, ezért a körülményes átíratások miatt megváltatlanul maradt sírokat új temetkezőknek osztották és osztják ki napjainkban is. (Az országból kivándoroltak egy-egy sírhelyet több ezer dollár befizetése ellenében válthatják csak meg!)
Az erdélyi magyar kultúra, de egyben az összmagyar művelődéstörténet kimagasló tudósai, írói, költői, építészei, művészei nyugszanak itt.


Apáczai Csere János


Brassai Sámuel



Dsida Jenő



Házsongárdi temető, Hirschler József püspök, a Mariánum alapítójának síremléke



Kuun Géza



Misztótfalusi Kis Miklós



Reményik Sándor



A temető nevezetes halottai

• Apáczai Csere János pedagógus, író (†1659) és felesége Aletta van der Maet
• Aranyosrákosi Székely Sándor író, unitárius püspök (†1854)
• Asztalos István író (†1960)
• Bajor Andor író (†1991)
• Barra Imre orvos (†1854)
• Bartalis János költő (†1976)
• Bágyuj Lajos restaurátor (†1985)
• Bánffy György Erdély főkormányzója (†1822)
• gróf Bánffy Miklós iró, politikus (†1950)
• Berde Mária író, költő (†1949)
• Berde Mózes 48-as népvezér (†1893)
• gróf Bethlen Gergely tábornok (†1867)
• Bíró Vencel történész (†1962)
• Bölöni Farkas Sándor író, utazó (†1842)
• Brassai Sámuel polihisztor (†1897)
• Bretter György író (†1977)
• Csanádi Pál unitárius püspök
• Constantin Daicoviciu történész (†1973)
• Dankanits Ádám történész (†1977)
• Darkó László festő (†1970)
• Debreczeni Márton bánya- és kohómérnök (†1851)
• De Gerando Antonina pedagógus, író, a kolozsvári felsőbb leányiskola első igazgatója (†1914)
• Delly-Szabó Géza zeneszerző (†1961)
• Gheorghe Dima zeneszerző (†1925)
• Dsida Jenő költő (†1938)
• E. Kovács Gyula színész (†1899)
• Eiskovits Miksa zeneszerző (†1983)
• Enyedi György unitárius püspök (†1597)
• gróf Esterházy Miguel 1848-as honvédtiszt (†1923)
• Éjszaki Károly mérnök, drámaíró (†1907)
• Faragó Pál sakkfeladványszerző olimpiai bajnok (†1970)
• Farkas Ödön zeneszerző (†1912)
• Finály Henrik történész (†1898)
• Milan Alexandru Florian festőművész (†2004)
• Fülöp Antal Andor festőművész (†1979)
• Gaál Gábor író (†1954)
• Genersich Antal patológus, egyetemi tanár (†1918)
• Gy. Szabó Béla grafikus (†1985)
• Gyarmathy Sámuel orvos és nyelvész (†1830)
• Herepei Gergely mérnök, református lelkész (†1859)
• Hirschler József belvárosi plébános, a Marianum alapító igazgatója (†1936)
• Jakab Elek történész, levéltáros (†1897)
• Jancsó Elemér irodalomtörténész (†1971)
• Janovics Jenő színész, rendező (†1945) és felesége Poór Lili színésznő (†1962)
• Jordáky Lajos történész (†1973)
• Jósika Miklós író (†1865)
• Józsa Béla költő (†1943)
• Kacsó Sándor író (†1984)
• Kelemen Lajos történész (†1963)
• Kéler Ilona színésznő (†1880)
• gróf Kendeffy Ádám (†1834)
• Kós Károly építész (†1977)
• Kósa Huba Ferenc szobrász (†1984)
• Kovásznai Péter református püspök, II. Rákóczi György udvari papja
• Köpeczi Sebestyén József heraldikus (†1964)
• Kőváry László történész (†1907)
• gróf Kuun Géza orientalista nyelvész, történész (†1905)
• Kriza János költő (†1875)
• László József színész (†1878)
• Meltzl Hugó irodalomtörténész (†1908)
• Méhes Sámuel tanár, nyomda- és laptulajdonos, író, szerkesztő (†1852)
• Mike Sándor történész (†1867)
• gróf Mikó Imre történész, politikus (†1876)
• Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász (†1702)
• Nagy István író (†1977)
• Nagy István karmester (+1983)
• Nagy Kálmán nyelvész, műfordító (†1971)
• Néb Mária színésznő (†1884)
• Nyárády Erazmus Gyula botanikus (†1966)
• Paget János orvos, utazó, Bem szárnysegéde (†1892)
• Pákey Lajos építész (†1921)
• Parádi Kálmán zoológus (†1902)
• Pataki István református pap, II. Apafi Mihály nevelője
• Pataki József történész (+1993)
• Pataki Sámuel királyi tanácsos (†1824)
• Pergő Celesztin színművész (†1858)
• Péterfi István botanikus (†1978)
• Pósta Béla régész, történész (†1919)
• Purjesz Zsigmond belgyógyász, orvostörténész (†1896)
• Puskás Lajos tanár (†1982)
• Emil Racoviţă biológus (†1947)
• Reményik Sándor költő (†1941)
• Ruzitska György zeneszerző (†1865)
• Salamon János cigányprímás, Bem József tábori muzsikusa
• Sámi László Kossuth titkára (†1881)
• Seprődi János zenetudós (†1923)
• Szabédi László költő (†1959)
• Szabó T. Attila nyelvész (†1987)
• Szádeczky-Kardoss Gyula geológus, mineralógus, egyetemi tanár (†1935)
• Szász Domokos református püspök (†1899)
• Szegő Júlia zenei szakíró, Bartók-kutató (†1987)
• Szenczi Molnár Albert bibliafordító, zsoltáríró (†1634)
• Szentábrahámi Lombard Mihály unitárius püspök (†1758)
• Szentiváni Mihály költő, író, publicista (†1842)
• Szerváciusz Károlyné (†1928)
• Székelyné Ungár Anna színésznő (†1865)
• Szilágyi Domokos költő (†1976), felesége Hervay Gizella költő (†1982) és a gyermekük Szilágyi Attila (†1977)
• Szolnai Sándor festőművész (†1950)
• Szombathelyi Béla színész (†1881)
• Szopos Sándor festőművész (†1954)
• Újfalvi Sándor emlékíró (†1866)
• Vályi Gábor jogász
• Vályi Gyula matematikus (†1913)
• Vámszer Géza néprajzkutató (†1976)
• Veress Ferenc fényképész (†1916)
• Versényi György költő, pedagógus (†1918)
• Tóth Elek színművész (†1948)
• Tulogdy János földrajztudós (†1979)
• Zilahi Erzsébet (Ady szerelme) (†1954)
• gróf Wass Otília
• id. Xantus János földrajztanár, felesége Paull Aranka tanársegéd, és fiuk ifj. Xantus János természettudós, író (†1982)

KÁRPÁT-MEDENCE A FÖLDI PARADICSOMKERT

Kárpát-medence a Földi paradicsomkert, az itt élő népek számára menedékhely, a fennmaradás záloga
Mostantól felejtsd el, hogy hazánk egy semmit nem érő, szegény kis átjáróház. Nem véletlenül sulykolják hosszú idő óta a hivatalos tanrend szerint, a merjünk kicsik lenni ideológiáját. Tisztában kell végre lennünk azzal, hogy milyen terület birtokosai vagyunk, mekkora a felelősségünk őseink hagyatékának kezelésében, a jövő nemzedéknek történő megmentésében. A jégkorszak ideje alatt a Kárpát-medence biztosította a fajok számára a fennmaradást, a túlélést. A Kárpátokon túli területeket vastag jégtakaró borította. Vonulata több ezer évvel ezelőtt is megvédte a belső területeket. A klíma itt elegendően enyhe volt ahhoz, hogy a populáció életben maradjon és a jég felolvadását követően az élet újból elindulhasson. Olyan, mint Noé bárkája. A Pilis hegységben található Noé hegye.

Pilis
A történelem során eredendően a magot, a középpontot, a kiindulópontot, az emberiség bölcsőjét jelentette és jelenti ma is. A Kárpát-medence a Földnek az a helye, mely emberi számítások szerint a legnagyobb katasztrófák bekövetkezése esetén is védelmet nyújt az itt lakóknak: szélsőségektől mentes éghajlat, jéghegyek olvadása, viszonylagos földrengésmentesség, hurrikánok, tornádók, ciklonoktól való védettség. Rendkívüli adottságokkal rendelkezik.
Zártsága és védettsége felhívja magára a figyelmet. Kitüntetett a Kárpátoknak az anyaölszerű, biztonságot nyújtó, óvó, védő szerepe. Minden itt élő ember számára menedéket nyújt. A Kárpátok ölelése évszázadokon keresztül védettséget biztosított egy kívülről jövő esetleges támadás ellen. Az ellenségnek nincs lehetősége könnyűszerrel lerohanni az országot.
Történészek által elismerten olyan stabil, állandó országhatár, mely a Föld más országaira nem jellemző. Trianon szakította meg ezt az állandóságot.

Éghajlati, növényzeti, állatvilágbeli területek határain fekszik. A tejességet megidézve mind a 4 évszak gyönyörűségeinek részesei lehetünk. Itt mindenből megvan az élet továbbviteléhez szükséges minimum, a mag. A megélhetéshez minden energiaforrás és nyersanyag rendelkezésre áll. A földi egység jelképeként megtalálható minden tájforma, az ásványok és kőzetek széles skálája, minden gyógyvíz és gyógynövény, ami a világ más részein csak külön-külön, részletekben, hiányosan fordul elő. Természeti kincsekben, nyersanyagokban, erdőkben, vizekben, nemes és drága kövekben gazdag, a növényvilág széles skálájával rendelkezik és bővelkedik.

A Kárpátok erdőségei, bányái ellátták a mélyebben fekvő területeken élő lakosságot a szükséges famennyiséggel, ásványokkal, sóval. Cserébe az alacsonyabban fekvő területek a hegyvidéknek gabonát és élő jószágot szolgáltattak. Erdély sóbányái Európa szükségleteinek 75%-át kielégítették. Az országon belül a megélhetéshez szükséges teljes ellátás megoldott volt. A gazdaság önállóan és önellátóan tudott működni. Nem szorultunk a nyugat és a kelet gyengébb és silány minőségű termékeire.

Só szállító hajó a Maroson
A Kárpát-medencében a Földön az összetételében ismert összes gyógyvíz itt egy helyen, együtt, nagy mennyiségben megtalálható. Gyógyvizeink gyógyító hatása világszerte ismert és elismert. Többek között ez is jelzi a magyarság gyógyítási feladatát.
Hő vizeink nagy mennyisége kivételes lehetőséget teremt a hőenergia hasznosítására. A privatizálás eredményeként forrásvizeink külföldi tulajdonban vannak. Egyetlen gondolat eredményeként elzárhatják előlünk saját ivóvízkészletünk összes vízcsapját.
Folyóink egységesen a medence belseje felé folynak, édesvíz készletük hatalmas. Európában hazánk rendelkezik a legnagyobb földalatti tiszta ivóvíz készlettel. Édesvíz készletünk becslések szerint 200 millió ember ellátására alkalmas.
Hévízi gyógyfürdő
A világ tájain a termőföldek erősen lecsökkentek a benépesítések, a városok, az autópálya építkezések következtében. A Kárpát-medence területe a kiválónak minősített termőföld viszonylatában is kivételesnek mondható. A bolygón az összes megművelhető területet figyelembe véve, arányaiban itt található a legjobb minőségűnek értékelt termőföldek jelentős része. Következésképpen a Föld más területein szétszórva, csak minimálisan fordul elő olyan kiváló minőségű termőföld, mint itt nálunk, egy helyen minőségében és mennyiségében is egyaránt.
Aratás után

Otthon,édes Otthon...

http://javascript<b></b>:popImage('galerie/azi/pic89.jpg','')
http://javascript<b></b>:popImage('galerie/azi/pic88.jpg','')

A tellúr - Erdély szülötte

A természetes kémiai elemek között van egy, amelyet Magyarország területén fedeztek fel. Ez az elem az Erdélyben megtalált tellúr, melynek igencsak sok neve volt 1782-es felfedezése óta. A Franz Joseph Müller által felfedezett tellúr sok szakmai vita szereplője volt, míg elfoglalta helyét az 52-es rendszámnál a periódusos rendszerben.
A tellúr a periódusos rendszer VI. főcsoportjában található az oxigén és a kén társaságában. A félvezető tulajdonságú elem gyakorlati haszna nem túlságosan jelentős, elsősorban ötvözőelemként, illetve zománcokban és detonátorokhoz használják. Érdekes, hogy az első atombomba építésekor a külső burkolat készítéséhez is használtak tellúrt.

A tellúr felfedezése sok más elemmel együtt a XVIII. században történt. Az akkori Magyarországhoz tartozó területen, Erdélyben már akkoriban is számos értékes ércet bányásztak. Az ércek között volt egy olyan, mely sokáig nem fedte fel titkát. 1782-en Born Ignác volt az, aki Nagyág (mai neve Sacaramb) mellett rábukkant egy ércre, melyből megpróbáltak aranyat kinyerni. Ez nem a várt sikerrel valósult meg, kevesebb aranyat állítottak elő, mint amennyire számítottak. Ugyanilyen ércre bukkantak a Felvidéken és a Börzsönyben is. A kérdéses érc (metallum problematicum) összetételével kapcsolatban Anton Ruprecht, a selmecbányai főiskola professzora az antimonra, míg Born Ignác a bizmutra gyanakodott. A megoldás azonban az erdélyi kincstári bányaigazgatóság tanácsosának a nevéhez fűződik.

terméstellúr
Az osztrák származású Franz Joseph Müller von Reichenstein először ugyancsak a bizmutra gyanakodott. Így írt:
„szóbanforgó félfém nem antimon, mint azt Ruprecht bányatanácsos és professzor úr állítja, de nem is bizmut... Mi tehát? ... Erre annál kevésbé merek válaszolni, mert nem ismerek sem olyan fémet, sem olyan félfémet, mely olyan tulajdonságokat mutatna, mint egyesek az általam vizsgáltak közül, hogy csak a kénsavval adott vörös színeződését említsem…. Vajjon ez a problematikus ásvány talán egy új, eddig nem ismert félfém?”
Müller nem rendelkezett Nagyszebenben (Sibiu) megfelelően felszerelt laboratóriummal részletesebb vizsgálatok elvégzéséhez, ezért Torbern Bergmanhoz fordult. Tudományos levelezésük azonban a svéd tudós halála miatt megszakadt és egy évtized múlva kerülhetett csak pont a történet végére. Martin Heinrich Klaproth berlini professzor hírét vette ennek az érdekes ásványnak, mintát kért Müllertől és sikerült minden kétséget kizáróan igazolnia, hogy egy új, addig nem ismert elemről van szó. Tőlük függetlenül, 1789-ben a magyar Kitaibel Pál is felfedezte a tellúrt.

szilvanit ásvány
A tellúr végleges elnevezéséhez szintén kalandos út vezetett. Born Ignác „ismeretlen fémnek” (métal inconnu) nevezte. Néhány évvel később azonban már szilvanit (sylvanite) találjuk Richard Kirwan ásványtanában. Ez a név Erdély nevéből (Transsylvania) származik. Később megjelent a sylvan, a sylvanium és a silvan név is. Ennek öröksége mai is él a szilvanit ásvány nevében. Ez az ásvány az arany és az ezüst mellett tellúrt is tartalmaz. A tellúr nevet Klaproth adta az elemnek, mely a Tellus földisten nevéből származik. A nyelvújítók sem voltak restek, mivel számos, ma már érdekes hangzású nevet adtak a tellúrnak. Ilyen a fődi, a földany és az Irinyi János által adott irany is, valamint a titkosérc. Nemrégiben derült ki, hogy Kitaibel Pál is nevet adott ennek az elemnek az 1780-as években, amikor ő szintén foglalkozott a Nagybörzsönyből származó ásvánnyal. Kitaibel kézirataiból kiderül, hogy ő Nagybörzsöny német neve (Deutschpilsen) alapján pilsumnak nevezte a fémet.

Az első tavaszi pontyok Erdélyben
Írta: Gotthárd Ferenc Alpár

Végre a hideg időn úrrá lett a tavaszi enyhülés, és viszonylag rövid idő alatt elolvadt a jég a tavakról is. Amint az utolsó jégdarab is elolvadt, én máris a parton voltam, hogy megtornáztassam a kényszerű téli pihenő alatt berozsdásodott dobóizmaimat.
Az első horgászkirándulás pergetéssel kezdődött, amint az már lenni szokott nálam ez évek során, de ezúttal a ragadozók nem díjazták törekvéseimet. Ellenben a pontyok aznap étvágyuknál voltak. Találkoztam a vízparton két horgászismerősömmel, Istvánnal és Ottóval, ők a pontyokat keresték, és rájuk is találtak. Nagyon belenyúltak aznap a tutiba, valósággal betegre fogták magukat, harminc darab pontyig számoltam, aztán még csak egyszerűen élveztem a látványt, ahogy fárasztották, hol egyszerre, hol meg felváltva a halakat.
Néhány ponty megfogása nekem is osztályrészül jutott, köszönet érte a két horgásznak, akik néhány percre átadták az úszós pecáikat, ami elegendő is volt ahhoz, hogy másnap én is matchbottal a kezemben a potykák után eredjek.
Másnap reggel, Tónival és Leventével eredtünk a pontyok nyomába. A helyszín ugyanaz volt, mint egy nappal korábban, csak az idő változott nagyban. Az előző napi verőfényes időjárás helyett, szeles borongós idő fogadott minket a tóparton. Mivel már elszántuk magunkat a horgászatra, nem igazán szegte kedvünket a hidegfront. Egy-egy úszós botot vittünk csak, ezzel akartuk ellátni a pontyok "baját". Gyors szerelés után, kukorica+csonti szendvics került a horogra és máris a vízben billegtek a wagglerek. Már csak az etetőanyag bekeverése volt hátra és indulhatott a banzáj. Nem volt nehéz dolgunk, ugyanis az előző nap már bizonyított kaját állítottuk össze: két kiló pontyos etető, fél liter csonti, egy doboz kukorica és majd egy flakon eperaroma tette teljessé az adagot. A tavaszi, még hideg vizekben szeretek erősen aromás etetőket használni.

A keverést követően repültek is az első gombócok az úszó köré, már csak a pontyok hiányoztak, és sajnos még vagy két óráig nem is jelentkeztek. Amint az óra mutatója egyre közeledett a dél felé, úgy elevenedett meg a víz is. Pontyugrásokra lettünk figyelmesek, kezdett alakulni a dolog, már legalább a halak mutatták magukat. Aggodalomra nem volt okunk, ugyanis az előző nap is a déli órákban volt a pontydömping. Igaz napsütéses idő volt akkor, de mi a borús idő ellenére rendületlenül kitartottunk. Kitartásunkat siker koronázta, hamarosan megjöttek az első pontykapások is, minek nyomán Tóni barátom fáraszthatta a tavasz első halát. Alig tíz perc múlva már én is hódolhattam a fárasztás örömeinek.
Az időjárás továbbra sem fogadott minket a kegyeibe, hol esett az eső, hol ki-kisütött pár percre a nap. Ennek függvényében változott az öltözékünk is, hol esőkabátban, hol meg egy szál polár felsőben horgásztunk. -Hiába, a tavaszi idő már csak ilyen szeszélyes!

Az önfeledt horgászatnak egy hírtelen jött tavaszi vihar vetett véget, de nem volt okunk panaszra, jó néhány pontyot sikerült kapásra bírnunk a nap folyamán. Igaz az előző napi, István-Ottó páros teljesítményét nem tudtuk felülmúlni, a rossz idő ellenünk dolgozott. Egyedül Levi barátunk panaszkodhatott, őt valamiért messze elkerülték a halak aznap.

Végezetül csak annyit szeretnék, hogy végre itt a várva-várt tavasz, melegednek a vizek, mozdulnak a halak, tehát kedves horgásztársak -irány a vízpart, pecára fel!

NAGYVÁRAD VÉRTANÚI

A megtorlás sajnálatos eseményei Bihart sem kerülték el. Nagyváradnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban több féle vértanúja is van. Az egyiket közülük (Rulikowsky Kázmér) Nagyváradon végezték ki, a másikat (Nagysándor József) Aradon, de Nagyváradon született és ott töltötte ifjúságát, a harmadikat (Szacsvay Imre) Pesten, de Nagyvárad első népképviseleti országgyűlési képviselője, illetve jegyzője volt. Ezen kívül az aradi vértanúk között volt még Lahner György, aki ugyancsak szorosan kötődik Nagyváradhoz, mivel ő volt a hadiüzemek hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelője.

Méltóságteljes ünneplés -Nagyvárad- 2009

<WBR>Méltóságteljesen ünnepelték a nagyváradiak március 15-<WBR>ét. A koszorúzás, majd a fáklyás felvonulás incidensmentesen ért véget.




Az anyaországi zord időjárással ellentétben, Nagyváradon verőfényes kora tavaszi időben zajlottak a március 15-<WBR>i ünnepségek. A Szacsvay-<WBR>szobor megkoszorúzásánál hatalmas tömeg volt jelen: az emberek szinte kivétel nélkül kokárdát viseltek, többen piros-<WBR>fehér-<WBR>zöld zászlókat lobogtattak. Az ünnepi beszédek közben sem voltak incidensek, csupán Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetének a felolvasása végén hallatszott halk moraj<WBR>. A koszorúzás végén elindult a már megszokottá vált menet Petőfi mellszobrához.
A Fő utcán a járókelők közül sokan a mobiltelefonjaik segítségével készítettek pillanatfelvételeket, mások a lakásuk ablakából figyelték az eseményeket. A szentjobbi lovas huszárok jelenléte egyedül a kutyákra hatott zavarólag, az ebek kitartóan ugatták a pacikat. A kálmándi fúvószenekar tagjai útközben is gondoskodtak a megfelelő zenei aláfestésről, a csendőrök pedig arról, hogy a gépjárműforgalom se akadályozza a felvonulást. A szürkületben a fáklyák fénye pompás látványt nyújtott, méltóságteljessé és fennkölté téve az ünnepet.



"Egyszerű emlék csöndes kicsi kertben,
Csöndes kis kertben porló dalia!
Rabláncra vert, dicső lengyel hazának
Szabadságunkért elvérzett fia!
Amelyet értünk ontottál a vérért,
Mit adhatunk ez ünnepen neked?
Nem adhatunk csak koszorút, virágot
És forró, igaz hálakönnyeket."



Koszorúzás a lengyel és román szabadsághôs szobránál



...és a Szacsvay Imre szobornál

Az Ezredévi emléktér (ma Libertatii tér) Körös parti sétánya mentén 1907 március 15-én állították fel közadakozásból Szacsvay bronzszobrát, amelyet Margó Ede szobrászművész készített. A szobor alapzatán egy nőalak látható, amely a mártíromságot, mellette egy oroszlán, amely Szacsvay halált megvető bátorságát jelképezi. A felirat, valamint a tollal a kezében ábrázolt Szacsvay a jegyzőként betöltött és halálát okozó szerepre utal.
A szoboravatás alkalmával Szokoly Tamás Nagyvárad országgyűlési képviselője beszédében kiemelte: "Ez a hely a mi hazafias kegyeletünknek a temploma, ide fogunk zarándokolni, itt fogunk kitartást tanulni, itt fogunk erőt meríteni a kései megpróbáltatásokra."
A hatóságok 1937-ben a szobrot eltávolították helyéről, amikor letörték Szacsvay kezéből a tollat. Később a szobrot Budapesten az idős mester Margó Ede irányításával Vignali Raffaelo öntőmester telepén helyreállítják és 1942 május 5-én a Szent László ünnepségek alkalmával ismét régi helyére állítják, ahol ma is található.
A szobor visszaállítására nagy ünnepségek közepette került sor, amelynek keretében dr. Soós István polgármester átvette a szobrot. Beszédében kiemelte, hogy a "magyar nemzet nem szűkölködik mártírokban, azonban volt egy idő, amidőn a mártírok emléke elfakult, amikor a kor szelleme az anyagiasság, a materializmus jelszavát tükrözte vissza s amidőn a fiatal nemzedék érzéketlenül ment el a mártírok szobra mellett." Ünnepi beszédét a következőképpen zárta: "Midőn Nagyvárad város közönsége nevében újból átadom a kegyeletnek és tiszteletnek Szacsvay Imre szobrát, teszem azt abban a reményben, hogy ez a szobor most már örökké és véglegesen megtartja helyét és Nagyvárad magyarsága elég erős lesz, hogy ezt a szobrot és vele együtt a magyar nemzet érdekeit bármikor, bárkivel szemben megvédelmezze."




indulnak a huszárok és a fáklyás menet





tisztelgés a nagy költô elôtt

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol.Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát.
Adatait szinte fölösleges leírni: oly ismertek, mint versei. Ki ne tudná, hogy az 1822-rol 1823-ra virradó szilveszter éjszakáján született? Ki ne tudná, hogy Petrovics Sándornak hívták? Hogy mindössze huszonhat évet élt? Hogy 1848 forradalma elválaszthatatlan a nevétől? És hogy 1849-ben, a Segesvár melletti csatában esett el? Ki ne tudná, hogy kora legkövetkezetesebb hazai forradalmára volt, aki túlnézett a polgári forradalmak céljain? És ki ne tudná, hogy amit irodalmi népiességnek nevezünk, az minálunk a legkövetkezetesebben az ő költészetében valósult meg?
Mert Petőfi nem avul. Nemcsak a maga idejének volt leghaladóbb elméje és legkorszerűbb poétája, de oly mértékben aktuálisan élt, hogy időtlenné tette a maga aktualitását. Az ő forradalmisága ma is forradalmiság. Az ő szerelmi lángolása ma is szerelmi lángolás. Amit ő tragédiának érzett, azóta is folyton tragédia: és ami az ő számára humor, az mindmáig derűt áraszt. Utánzói menthetetlenül megkoptak, ő nem.

De mindig vigyáznunk kell, hogy őrá nézzünk, őt ismerjük, és élő valóságát ne tévesszük össze tiszteltre méltó, de megmerevedett szobraival.

Transzhumáló pásztorkodás Erdélyben

A transzhumáló pásztorkodás vagy (francia eredetű szóval) transhumance (< latin trans- 'túl' + humus 'föld') az évszakokhoz kötött, kétlegelős vándorpásztorkodás egy típusa.
A transzhumáló pásztorkodás nevezetes példája az Erdély peremén élő román juhászok legelőváltása a Kárpátok magasan fekvő legelői, valamint Havasalföld és Moldva (kisebb mértékben az Erdélyi-medence és az Alföld) között. A jelenség látványos volta ellenére azonban a tulajdonképpeni transzhumálás az erdélyi románok juhtartásának időben és térben csak egy kis szeletére volt jellemző.
Az erdélyi juhtartás kezdetei körül sok a tisztázatlan kérdés, részben az adatok szűkössége miatt. A juhötveneddel adózó románok középkori legelőváltása azonban a kutatók többsége szerint inkább félnomád jellegű lehetett, mint transzhumáló. A nyarakat a nyájak az Erdélyi-szigethegységben töltötték, a korai mezőségi települések pedig csak a népesség egy része számára szolgáltak állandó lakóhelyül. Az Erdély és Havasalföld közötti transzhumálásról az első adat 1363-ból való, azonban sokáig nem vált tömeges méretűvé. A nomád–félnomád pásztorkodás Erdély legnagyobb részén nem a transzhumálás, hanem a földműves és a penduláris juhtartás irányában fejlődött tovább.
Transzhumálás ott alakult ki, ahol a népesség legfőbb foglalkozása továbbra is a juhászkodás maradt, de a megnövekedett állományt az adott falu legelői már nem tudták ellátni szénával. Ehhez járultak a szász városok által végrehajtott legelő-kisajátítások és a gyapjú konjunktúrája, amelyet ugyanezen városok posztókészítő céhei dolgoztak fel. A transzhumálás a virágkorát jelentő két–háromszáz évben Dél-Erdély néhány kistájára, a Mărginimea („Szebeni-hegyalja”) falvainak többségére, ill. pár szomszédos falura, a Barcaság déli részére (különösen a bolgárszegi és a hétfalusi románokra) és néhány Székelyföld széli település, elsősorban Kovászna és Bereck román lakosságára volt jellemző. (A transzhumálással foglalkozó románokat gyakran mokányoknak nevezték.)
A nyájakkal csak a felnőtt férfiak tartottak, az asszonyok, a gyermekek és az öregek egész éven át a faluban éltek és földet műveltek vagy háziiparral foglalkoztak. A nők esztenára való látogatását általában időszakos vagy teljes tilalom is sújtotta. A transzhumálás a 17. században lendült fel. Nyári legelőként a Keleti-Kárpátok láncolatát hasznosították; a leggyakrabban a Csindrelt, a Lotru-hegységet, a Páringot, a Kelemen-havasokat, a Hagymás-hegységet, a Hargitát, a Görgényi-havasokat és a Radnai-havasokat említik. Telelni ekkor a legtöbbször még a Bánságba és Olténiába, illetve ritkábban az Alföldre (a Tisza mellé) és a Mezőségre hajtották a nyájakat. A csíkiak és háromszékiek nyájai a moldvai folyók mentén töltötték a teleket.

1718 után váltak a juhászok fő téli úticéljává Dobrudzsa, a Bărăgan-alföld, a Prut és a Szeret völgye, ahol legelőket béreltek. A 18. század második felében az erdélyi juhállomány fele töltötte a telet a Kárpátoktól délre és keletre. A Nagyszeben környéki falvak legjelentősebbjei (elsősorban Resinár és Szelistye) a kor mércéjével mérve óriásivá duzzadtak, népességfeleslegükkel új falvakat hoztak létre Havasalföldön (ahol ezeket a telepeseket „ungureni”-nek, 'magyarországiak'-nak hívták) és többüknek ahhoz is volt erejük, hogy kiszabaduljanak Nagyszeben földesurasága alól.

A transzhumáló román pásztorok között életformájuknál fogva elterjedtek voltak az írni–olvasni tudás és a bonyolultabb számolási műveletek. A Nagyszeben vidéki románok körében korán kifejlődtek a polgárosodás olyan jegyei, mint a piacra termelő kézműipar és a rendszeres iskolalátogatás. A transzhumálás hanyatlásával ismereteik és készségeik révén könnyedén átálltak más, mobilitást igénylő tevékenységekre, például nagy hírnévre tettek szert szekerező kereskedőkként.
A Dorna vidéke és a moldvai síkság közötti transzhumálás balladai erejű ábrázolása található Mihail Sadoveanu A balta című regényében

A Vársonkolyosi-szoros



A Királyerdő-hegység északi peremén, a Sebes-Körös szurdokainak közelében fekszik. Megközelíthető a Nagyvárad-Kolozsvár közötti 1-es számú főútról Köröstopánál lekanyarodva. A falutól keletre töri át a folyó a jura kori mészkőtömböt, látványos szurdokvölgyet vágva magának (Vársonkolyosi-szoros). A település mellett ömlenek a Sebes-Körösbe a Méhsed és az Izbendis patakok.
A környék bővelkedik barlangokban, itt található Közép-Európa egyik leghosszabb (több, mint 50 km-es) járata, a Szelek-barlangja, valamint a rendkívül impozáns, a Sebes-Körös partján hatalmas nyílással rendelkező Nagy Magyar-barlang (250 m hosszú). Említésre érdemesek még a Kecskés-barlang (195 m), a Méhsed völgyében a Meszes- (230 m), a Lesján- (124 m) és a Bíró Lajos-barlang, valamint az Izbendis völgyében található Győzelem-barlang.

A Szelek-barlangja

A barlang bejárata a sonkolyosi tisztásról nyílik. Látva a lebetonozott bejáratot, ha valaki nem tudja, nem is feltételezi, hogy mi rejtőzik az erősen szeles lyuk mögött. A név teljesen ráillik. Nem ritka, hogy a bejáratnál 50 km/óra sebességgel fúj a szél.
A barlangnak négy emelete van. Az alsó szinten folyik a földalatti patak, a felsőket pedig helyenként mély kút köt össze.
Az alsó szint első szakasza képződményekkel gazdagon díszített....és innen oldalakat lehetne teleírni, hogy mi minden látnivaló van a barlangban. Nem is csoda, hiszen majdnem 50 kilóméteren minden elképzelhető képződmény megjelenik, de sok olyan is, amilyent hiába keresünk más barlangokban. Egyediek. Így inkább hagyjuk Önt Szilágyi Palkó Pál, kolozsvári barlangász képeit csodálni. Ön pedig, ha egyszer szerencséje lesz bejárni, elmondhatja, hogy járt Románia leghosszabb és legszebb labirintusában, a Szelek barlangjában.

Gyümölcsoltó Boldogasszony - március 25.

A római katolikus egyház Jézus fogantatását ünnepli e napon. Amikor Jézus születése napjának megünneplését december 25-re tették, kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették az ünnep időpontját erre a napra. Az ünnep magyarázatából fakad az a hiedelem, hogy az az asszony, aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján érintkezik férjével, biztosan teherbe esik. Magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni. "Gyümölcsoltó indítja meg a mezot a növekedésre. Gyümölcsoltó elott, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fodbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön. A fecskék is megérkeznek."
Termőnap palántára; s e napon veti fel magát a hal a vízből. Derült idejével jó termést ígér.

A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.

Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott:
-Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”.
-Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.
- A göcseji néphit szerint az ekkor oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni, maguktól kell elkorhadniuk. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle.
- Székelyföldön az e napon oltott fákra rontás ellen piros szalagot kötöttek
- A tápiógyörkiek féregűzőnek használták a lemetszett gallyacskákból rakott tüzet.
- Szegeden a méhek mézelő kedvét serkentették a kaptár elé állított gallyal.
- A Bánátban ugyancsak a tudomány által analógiás mágiának nevezett bűbájjal éltek: vörösbort ittak, hogy az újonnan ültetett fák vére növekedjék, pattogatott kukoricát ettek, hogy a rügyek kipattanjanak.
- A meddő asszonyok sem maradtak tétlen, föltétlenül a férjükkel háltak ezen a napon.
- A pásztorok is ehhez a naphoz kötik a tavasz kezdetének egyik pillanatát: „Gyümölcsoltó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümölcsoltó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a fődbül. De ha elmúlt gyümölcsoltó, akkor, még ha kalapáccsal verik vissza, akkor is eljön."
- A hal is felveti már magát a vízben, mondták a halászok.
- Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat is. A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét.
Számos időjárással kapcsolatos jóslat is köt&otilde;dik ehhez a márciusi naphoz:
- A délvidéken a hangos békakuruttyolásból még 40 napi hideg id&otilde;re következtettek.
- Gyimesben úgy gondolták, ha rossz idő van, akkor kellemetlen tavaszra lehet számítani.
- És mivel mindennek az ellenkezője is igaz, az Ipoly mentén azt vallották, hogy Gyümölcsoltó hidege, a téli hónapok megölője.

Székely Nemzeti Múzeum

A Székely Nemzeti Múzeum (románul: Muzeul Naţional Secuiesc)
Sepsiszentgyörgyön található a Kós Károly utca 10. szám alatt.
Alapszabálya szerint gyűjteménye a székely nép elidegeníthetetlen
tulajdonát képezi. Jelenlegi fenntartója Kovászna megye. Az 1992 végén
újra bejegyzett Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány folyamatosan
támogatta a múzeumot (kutatástámogatás, gyűjteménygyarapítás,
infrastruktúra biztosítása, publikáció finanszírozása).

A Székely Nemzeti Múzeumot 1875-ben alapították, Imecsfalván, özv.
Cserey Jánosné Zathureczky Emília. Társa az alapításban az első
múzeumőr, Vasady Nagy Gyula volt. Történetünk: 1882--1952 között
alapítólevelünknek megfelelően, saját nevünk alatt működtünk, és
alapszabályaink szerint gyűjteményünk a székely nép elidegeníthetetlen
tulajdona. 1924-ben, alapítványként jogi személynek ismer el a román
állam is, ezt még 1946-ban is megerősíti. 1949--52: államosítanak,
ezután különböző közigazgatási egységek állami tulajdonaként kezelnek.
1964-ig bezárólag, több szakaszban, 250 000 tételes levéltárunkat a
sepsiszentgyörgyi állami levéltárba kebelezik, azóta annak magvát
képezi. 1969 óta Kovászna Megyei Múzeum a gyűjteményeink státusa,
ilyen minőségben hozzák létre már akkor a kézdivásárhelyi, kisbaconi,
később más kiállítóhelyeket, bővítenek 1972--73-ban kézdivásárhelyi és
csernátoni részleggel. 1994 végén engedélyt kapunk a “Székely Nemzeti
Múzeum” név újbóli, ideiglenes használatára. A “nemzeti” szót félreértve
(románul egyben ‘országost’ jelent), rövid ideig országos múzeummá
vedlünk vissza, ám így közvetlen bukaresti alárendeltségbe kerülünk.
Az 1992-ben újra bejegyzett Székely Nemzeti Múzeum alapítvány
1999-ben bejelenti jogfolytonosság-igényét.