Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

-Akkor minden rendben lesz,holnap reggel bemegyünk az első előkészítőre.-mondta Robin.
-Robin!-szólalt meg halkan a lány- tényleg nagyon örülök, félre ne értsd amit most kérdezek, de tudni szeretném, hogy milyen néven jelentettél be a paphoz.A rendes családnevemen, vagy a megbeszélt Ethel King néven?

-Te kis csacsi!
- Hát persze, hogy a megbeszélt Ethel King néven; hisz királynő vagy nekem!
Ne izgulj, minden a legnagyobb rendben lesz, és az én kis feleségem leszel.

Ezen kijelentésnek egy csók volt a jutalma, ám ekkor valami különös érzés kerített hatalmába mindkettőjüket.

Ez alom? es meg is fog torteni? egy belsohang szolt :"Vigyazz!" vajon mi a problema?

Ethel kissé csalódott volt,úgy érezte becsapták-szerette volna az esküvőt Robinnal, de nem a új felvett névvel-ettől volt benne az az különös érzés.

Robin lelkét is különös vívódások dúlták föl. Látta Ethel meghökkent arcát,érezte,hogy valami nem úgy sikerült ahogy kellett volna.Ezt most gyorsan a helyére kell tenni, mielőtt baj lenne belőle és rögtön meg is szólalt.
-Ethel,Kedvesem, holnap a papnál, bejelentjük született neved, és csak utána kezdjük el az előkészítőt.-megkönnyebülés és boldogság áradt szét benn, amint a szavak hallatán,mert valami különös ragyogás járta át Ethel egész lényét,arcát,szemét, amikor kimondta a szavakat.

_Drága Robin-dadogta boldogan-úgy örülök,hogy ezt mondod,nagyon jól esik,el sem hiszed mennyire és mégis azt mondom, hogy mondjuk le a papot,nem lenne tanácsos most, ha nevem mindenki megtudná.
-Igazad van Drágám,nem is gondoltam rá, csak arra, hogy milyen boldog leszel, ha megkérem a kezed.

- Boldoggá is tettél - mondta sietve a nő - de nem lehetünk eléggé elővigyázatosak. - Szórakozottan elmosolyodott, majd hozzá tette:
- Nekem csak az a fontos, hogy mit érzel és nem a ceremóniák.

És még valami... illetve valaki......jelezte az érkezését.......- suttogta a lány.
- Ez..ez...ez azt jelenti, hogy gyerekünk lesz???- ocsúdott fel Robin hirtelen.
- Köszönöm Istenem! Köszönöm, John bácsi! Az itt töltött utolsó nyaram óta nem éreztem ilyen boldognak magam. Talán nem is hittem benne, hogy ez valaha elérkezik - sóhajtott egy nagyon mélyet, nagyon szívből jövőt a férfi.

De szinte ugyanabban a pillanatban félelem suhant át az arcán,amit megpróbált leplezni,sajnos, sikertelenül.
_Tudom mire gondoltál-suttogta Ethel,amint a gondfelhőket megpillantotta kedvese arcán-engem is aggaszt, de majd meghúzzuk magunkat, amíg Ethan nem jelentkezik.A papot pedig mondd le legy oly kedves.

Rendben ,lemondom.Es mi tovabb megprobalunk olyan helyen elni hogy nelegyunk feltuno.


---------------------------------------------------------------------------------
Kedves CH-tagok szeretnem meghivni mindenkit egy szemelyes talalkozora augusztusban Bp.en.
Ajalom a kovetkezo idoszak 2009.aug.19 -aug.27. udv. gipsi queen
---------------------------------------------------------------------------------
<!-- / message --><!-- sig -->

-Robin,itt kell maradnunk, ez egy csendes hely,már megbeszéltük párszor,itt nagyon jól érzem magam veled .
-Örülök ,igazán én is így gondoltam.Szeretlek.

Félelem nélkül élni

Reggel - de inkább hajnal volt még - erőteljes telefoncsörgésre ébredtek. Egyszerre szólt a két titkos szám. Természetesen Ethan volt.
- Halihó, fiatalok!!!! - üvöltötte a telefonba. - Vége a bujkálásnak!!!
Ethel és Robin alig tudtak magukhoz térni a hír hallatán.
Ethel fivére nem győzte elújságolni a kedvező fejleményeket. Sikerült tisztázni magukat a találmányi hivatal és az államapparátus szerveinél is.
A felfedezés mostmár kiemelt védettséget élvez, az ipari kémkedéssel vádolt konkurencia pedig a vizsgálati fogda vendégszeretetét.

-Ennél jobb hírt édes bátyám nem is kaphattunk volna!-örvendezett Ethel-Mi is tartogatunk nektek valami újságot,.Ezzennel bejelentjük, hogy a közeljövőben,szeretettel várunk az esküvönkre,szüleinket majd személyesen hívjuk meg,mivel most már szabadon mozoghatunk.
A telefonban nagy csönd lett, majd éktelen boldog, önfeledt kacagás.-Boldog vagyok gyerekek,nagyon örülök nektek,a napokban meglátogatlak Benneteket, feltéve,ha megtudom merre is bujkáltok.-mondta Ethan boldogsággal, és izgalommal a hangjában.

A szerelmesek összenéztek, és szinte egyszerre intettek nemet egymásnak, közölve, hogy még nem fedik fel, hol tanyáznak.

-Halló!Halló!Szóljatok már bele végre.!Alig vártam,hogy beszélhessek veletek felszabadultan, zavartalanul. Miért csináljátok ezt Velem?-Kiabált egyre ingerültebb hangon, mérgesebb, Ethan a telefonba.
-Itt vagyunk, nem veszetünk el. -kedélyeskedett Ethel a bátyjával.-
Nyugodj meg.Időben megtudod,hol vagyunk,de most egy kicsit zavartalanul akarjuk élvezni egymástársaságát.-választ sem várva tette le a telefont, és cinkos tekintettel nézett Robinra.

Robin mélyet sóhajtott. "Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne" - suttogta, szemeit lassan kedvesére emelve.

VaZsu írta:

Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet.
Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.

Kattints a kibontásához...

Amint azonban hozzáért, hideg futott végig a hátán. Az ujjak hidegek és nyirkosak voltak, és mintha apró pikkelyek borították volna az ujj végeket.

Amint fel pillantott, az elso meglepetést a ritmikusan mozgó aránytalanul nagy toka keltette benne. Az átható, vastag, szinte már neon árnyalatú zöld hüllőborítás azonban nevetésre késztette: kedvenc leguánja telepedett a whiskeys pohárra...

Álltak, kéz a kézben. El öntötte őket valami gyermeki nyugalom, majd nőttön nőtt, míg szinte már az égig ért...