A behunyt szemű rend
Brummogó unta magát a barlangban és kicaplatott a tisztásra, fogócskázni.
- Ejnye, ejnye - dorgálta kisfiát Mackó néne, amikor visszatért - , már megint szanaszét hagytál mindent. Hányszor mondtam már, hogy minden holminak helye van, és ha ugyanoda teszed vissza, ahonnan elővetted, akár behunyt szemmel is megtalálod. Ha nem hallgatsz rám, világos nappal, nyitott szemmel is kotorászhatsz míg rátalálsz arra, amit keresel.
Mi tagadás, Brummogó kicsit türelmetlenül hallgatta az ismétlődő intelmeket.
Egyszer a kis mackó és anyja későn érkezett haza nagyanyótól. A barlangban áramszünet és persze koromsötét volt.
- Most mi lesz? - pityeredett el Brummogó. - Olyan sötét van, hogy az orrunkig sem látunk!
- Oda se neki - vigasztalta mamóka. - Menj szépen a kuckódba vetkőzz le, én meg körülnézek a konyhában, mert akár sötét van, akár világos, vacsorázni kell.
Mamóka becammogott a konyhába, a sokszor járt, jól ismert úton, Brummogó meg elindult a kuckója felé. Ám alig haladt két lépést, megbotlott valamiben és felhemperedett. Akkorát esett, hogy csak úgy nyekkent, de sírni nem mert. Még meghallaná mamóka! Rájött, hogy a hintalovában botlott meg, amely ott állt, ahol délben lekecmergett róla. Nagy nehezen levetkőzött, és a hálóingét, papucsát kereste, de hiába tapogatózott, sehol nem lelte egyiket sem. Éjfeketeségben ugyan ki is találna meg valamit!
- Jöhetsz vacsorázni - szólt be medve mama, majd mancsánál fogva asztalhoz vezette Brummogót.
- Itt a csupor langyos tej, a kalács előtted sorakozik a tányéron, a szádat meg majdcsak megleled. Jó étvágyat!
Brummogó egy hajtásra kiitta a tejet, és jóízűen falatozott a finom, kakastejjel sütött kalácsszeletekből. Csak akkor szólalt meg, amikor jóllakott:
- Mamóka, te a sötétben is látsz?
- Hogyan látnék? - kacagott a mama. - Nem vagyok én macska... Miért kérdezed?
- Mert még egy pislákoló gyertya fénye sem kellett és elém teremtetted a vacsorát.
- Nem nagy dolog, hiszen a konyhában és a kamrában mindig behunyt szemű rend van. Mindent a helyére teszek, így akár behunyt szemmel is meglelem, amire szükségem van.
Brummogó szégyenkezve sompolygott a kuckójába. Aznap, - akár hiszitek, akár nem,- mindent rendbe rakott, és kipróbálta: megtalálna-e valamit, behunyt szemmel?
Képzeljétek: elő tudta venni a felhúzható autót a szekrénye harmadik polcáról. Még csak bele sem ütközött semmibe. Meglelte a hálóréklijét, a papucsát, a hintalovát, sőt, még a labdáját is, anélkül, hogy valamit felborított volna.
Nos gyerekek: kinél van otthon behunyt szemű rend? De csak annak a neve ér ám, aki saját maga tartja rendbe a körletét!
