Ezoterika

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" oreferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 0.75pt; HEIGHT: 0.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape>

<o></o>
Az élet hét törvénye<o></o>
<o> </o>
A sikertörvények megváltozhatatlansága nagy kihívást jelent az önsegítő irodalomban. A karma (ok-okozat) és a dharma (életcél) mindnyájunk életét irányítja, és Chopra hét törvénye közé tartozik. A maradék ötöt a következőkben ismerhetjük meg körvonalaiban.<o></o>
strong> A lehetségesség törvénye <o></o>
A tiszta lehetségesség mezeje csendes terület, ahonnan minden kiárad, és ahol "a láthatatlan megnyilvánul". A tudatosságnak ezen a szintjén tiszta ismeretekkel rendelkezünk, békések, legyőzhetetlenek és boldogok vagyunk. Amikor belépünk erre a területre, megtapasztaljuk magasabb rendű Énünket, és egónk tükrében meglátunk mindent, ami az életünkben hiábavaló és értéktelen. A magasabb rendű Én a szeretet biztonságában létezik. Ellenáll minden kritikának, nem aggodalmaskodik a kihívások miatt, és nem érzi magát alacsonyabb rendűnek, de nem ismeri az alázatot és a fölényt sem, mert elismeri, hogy mindenkiben ugyanaz a magasabb rendű Én nyilvánul meg, ugyanaz a szellem, más-más alakban. <o></o>
A tiszta lehetőségek mezejéhez elsősorban meditációval, a nyugalmi állapot megteremtésével, az ítélkezés megszüntetésével és a természet iránti szeretetünk táplálásával juthatunk el. Aki megismeri ezt a területet, bármikor képes visszatérni hozzá. <o></o>
Az adok-kapok törvénye <o></o>
Az ember minél többet ad, annál többet kap... Miért ennyire biztos ez? Az a magyarázata, hogy testünk és lelkünk az univerzumhoz fűződő kapcsolatát tekintve folytonosan az adás-kapás állapotában van. Az alkotást, a szeretetet, a növekedést ez az áramlás segíti; ahogy a vér keringése sem áll le, a világegyetemből érkező energia körforgása is állandó; ha egyszer belekerülünk az áramba, többé nem kerülünk ki belőle: szeretet, anyagi dolgok, értékes tapasztalatok formájában az energia mindig visszatér hozzánk. <o></o>
Amit adunk, örömmel kell adnunk! Ha boldogok akarunk lenni, küldjünk pozitív gondolatokat embertársaink felé! Ha nincs pénzünk, tegyünk szívességet! Az adakozást sohase korlátozzuk, az ember igazi természete ugyanis a jólét és a bőség! A természet mindennel ellát, amire szükségünk van, ebből adódóan a tiszta lehetőségek mezeje intelligenciával, alkotókészséggel és termelékenységgel ajándékoz meg bennünket. <o></o>
A legkisebb erőfeszítés törvénye <o></o>
Ahogy a hal feladata az úszás, a Napé a ragyogás, az emberé az, hogy álmait megvalósítsa. Az erőgazdálkodás védikus elve kimondja, hogy: "Aki kevesebbet tesz, többet teljesít." Vajon ez az elgondolás forradalmi-e vagy őrült? Hol van a kemény munka, a tervezés, a helyes időfelhasználás? <o></o>
Ha tetteinket nem az egó, hanem a szeretet vezérli, akkor az energiánk egy része megmarad, és felhasználhatjuk alkotásra. Ellenkező esetben a nyereség utáni vágy nagy mennyiségű energiát emészthet fel. Próbáljunk meg úgy cselekedni, mintha a magasabb rendű Énünk irányítana minket! <o></o>
Az első lépés az elfogadás gyakorlása legyen! Addig nem remélhetjük, hogy irányítani tudjuk az univerzumot, amíg küzdünk ellene. Mondogassuk magunknak gyakran, akár még a nehéz helyzetekben is azt, hogy: "Ez a pillanat pontosan olyan, amilyennek lennie kell", emellett legyünk befogadók! Ha folyamatosan ellenállunk, és elutasítjuk mások szemléletmódját, nem tudunk nyitni szárnyakat adó, tökéletes választás felé. <o></o>
A szándék és a vágy törvénye <o></o>
Ez a legösszetettebb és a legvonzóbb törvény. Amíg a fát látszólag egyoldalú szándék vezérli – gyökéreresztés, növekedés, fotoszintetizálás –, addig az emberi intelligencia lehetővé teszi a tudat és a természeti törvények megosztását, hogy a megvalósulást a szabadon elképzelt vágyak hozhassák létre, a figyelem és a cél közreműködésével. <o></o>
Amíg a figyelem erőt ad és kiterjeszt, a szándék energiát és információt rögzít, és "megszervezi a beteljesülést". Hogy mi módon történik mindez? Ha a lelkünk olyan, akár egy csendes tó, és beledobjuk a szándék kövét, akkor fodrozódást, mozgást idézünk elő térben és időben. Ha viszont az elménk inkább egy háborgó tengerre hasonlít, akkor akár egy felhőkarcolót is beledobhatunk, azzal sem érünk el eredményt. Mihelyt a szándék a befogadás univerzális csendjében megmutatkozik, máris készen áll a megvalósulásra, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint "... megengedni az univerzumnak, hogy foganatosítsa a részleteket". <o></o>
Az elkülönülés törvénye <o></o>
A szándék megvalósulásának előfeltétele az, hogy feladjuk az ahhoz való kötődésünket. Ha egy pontra fókuszálunk, az eredmény elmarad. A magasabb Énjéhez kapcsolódó személynek lehetnek céljai és vágyai, de az önészlelés akadályozza a megvalósulást. <o></o>
Csak az elkülönült részvétel garantálja a vidámságot és a nevetést. Ha nincs elkülönülés, akkor a tehetetlenség, a reménytelenség és a földi szükségletek, a jelentéktelenségek miatti aggodalom, a csendes szomorúság és a komolyság rabjai vagyunk – ezek a közönséges hétköznapi lét és a tudatszegénység sajátos jellemzői. <o></o>
Függőségben a problémák megoldását kényszernek érezzük, függetlenként azonban szabadok vagyunk, a tökéletes megoldást választjuk, így az rögtön kiemelkedik a káoszból. <o></o>
Sütő Gyöngyi <o></o>
Deepak Chopra tanácsai <o></o>
Az élet hét törvénye mind a vallás, mind a hétköznapi pszichológia területén megállja a helyét, ezért sokan napjaink egyik emblematikus művének tartják Deepak Chopra e művét. <o></o>
Sütő, Gy.<o></o>
<o> </o>

Az Ígéret Földjének sója<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Holt-tenger, pikkelysömör, só, gyógyhatás, ízületi betegségek, ízületi betegség, Ízület betegség, Ízületi megbetegedés, Ízület megbetegedés<o></o>
Már az ókorban is legendák szóltak a Holt-tenger vizének csodálatos gyógyító erejéről. Josephus Flavius római történész 2000 évvel ezelőtt így írt e titokzatos ten gerről: "A Holt-tenger nagy érték.... Az utazók annyi sót vigyenek magukkal haza, amenynyit csak tudnak, mert az emberi testre gyógyulást hoz, ezért sokféle orvosságban alkalmazzák".<o></o>
Két jelentős hegyvonulat között, Izrael keleti részén helyezkedik el 1000 km<SUP>2</SUP> kiterjedésben a Holt-tenger, melynek a gyógyító hatású vizéről szóló elméletek a mai napig meg- osztják az orvostudományban jára- tos szakembereket. Vannak, akik hiszik: a Holt-tenger vizéből nyert só egyedi terápiás eredményeket produkálhat. A másik tábor hívei szerint azonban bármely tenger vizének ásványi anyag készlete ugyanolyan jótékony hatással lehet az emberi szervezetre. <o></o>
Napjainkban a holt-tengeri kúrák növekvő népszerűségnek örvendenek, különösen a pikkelysömörben (pszoriázis) szenvedők körében. A pikkelysömör krónikus, visszatérésre hajlamos, ezüstösen hámló kiemelkedésekkel és különböző méretű plakkokkal járó betegség. A hámlást a bőr sejtjeinek kórosan gyors osztódása okozza. A felgyorsult sejtosztódás oka egyelőre ismeretlen az orvosok számára, de feltételezhetően egy genetikailag kódolt speciális anyagcsere zavarra vezethető vissza. A bőrtünetek mellett a pikkelysömör szövődményeként gyakran súlyos ízületi gyulladás is jelentkezik, amely során az ízületek megduzzadhatnak és eltorzulhatnak. A pszoriázisos betegek számára kiváló terápiás kezelésnek mutatkozó holt-tengeri fürdő egyesek szerint a földrajzi adottságoknak köszönhetően fejti ki gyógyító hatását. <o></o>
A Holt-tenger felszíne 394 m-rel a tengerszint alatt helyezkedik el. Az erős napsugárzás itt rendkívül nagy párolgási veszteséget okoz. A párolgás révén visszama- radt sók azonban nagyon magasra növelik a Holt-tenger vizének só-koncentrációját. A világtengerek esetében ez mindössze 4%, míg a Holt-tenger vizének só-koncentrációja kb. 28%. <o></o>
A Holt-tenger vize azonban nem csak a magas koncentráció miatt kiemelkedő jelentőségű. Összetételét tekintve is jelentős különbségeket mutat a világtengerek vízkészletével. Míg az utóbbiak általában 90%-ban tartalmaznak nátrium-kloridot és csak kis arányban káliu- mot, valamint magnéziumot, a Holt-tenger sójában magas a káli- um és a magnézium aránya. Sokak szerint a szokatlanul magas brómtartalom is hozzájárulhat a fürdőterápia sikeréhez, hiszen megállapították, hogy pszoriázisos betegeknél a szervezet brómkoncentrációja nagyon alacsony. <o></o>
A pikkelysömör tökéletes gyógyítása egyelőre nem lehetséges, mivel a genetikai faktorok nem küszöbölhetők ki. A Holt-tenger vize sem csodaszer, de a betegség okozta fájdalmas ízületi és kellemetlen bőrtüneteket bizonyos időre visszaszoríthatja. A beteg általános közérzete és teljesítőképessége szempontjából ez pedig mindenképpen nagyon fontos.<o></o>

<o></o>
Keller, J.<o></o>
<o> </o>

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" oreferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 0.75pt; HEIGHT: 0.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape><o></o>
Bűn és bűnhődés…<o></o>
<o> </o>
A teremtés után a bűnbeesés az Éden kertjében történik. Lényege „a jó és a rossz tudásának”, tehát az intellektusnak és az erkölcsi érzéknek a megszerzése. Amennyiben a kígyó képében valóban a Sátán jelent meg – a bibliai szöveg sejteti, de nem nevezi meg –, akkor az értelem és az erkölcsi tudat az ő ajándéka…<o></o>
Isten így értékeli a történteket: „Íme, az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván.” <o></o>
Illegális tudás? <o></o>
Kik közül egy? Célzás ez az égi hierarchiákra? Más istenekre? S Isten miért nem ruházta fel teremtéskor az embert tudattal és erkölccsel? Hol itt a bűn? <o></o>
„Az idő előtt szerzett tudás veszélyes!” – tanítja az indiai Ganésa-legenda. Erről lenne szó? <o></o>
Avagy az intellektus megszerzésének illegális útjáról? Az erőfeszítés, a szellemi fejlődés nélkül készen kapottról? Arról a törekvésről, hogy az ember hasonlóvá váljon Istenhez? <o></o>
Szakadatlanul kérdezhetünk, de csak emberi válaszokat kaphatunk… Mindenesetre az örök élet fájához vezető utat már villogó kardú kerubok zárják el az ember elől. <o></o>
A megszerzett erkölcsi érzék azonban nem akadályozta meg az embert a legnagyobb bűn, a gyilkosság elkövetésében. Ezzel vette kezdetét az „első emberiség” elzüllése, s a vízözön általi elpusztítása. Mi – Noé jóvoltából – a „második emberiség” tagjai vagyunk. Minket már az isteni törvények védenek meg az erkölcsi romlástól. Ez a Tízparancsolat. <o></o>
Valláspszichológiai szempontból nagyon fontosak az előzményei. Az egyiptomi kivonulás volt a kezdet. Vagyis az erkölcsi törvény befogadásához szabadság kell! Csak szabad emberekkel lehet új hazát foglalni! Aki rabszolgának született, lélekben rabszolgaként fog meghalni, legfeljebb felszabadított rabszolgaként. Jól tudta ezt Mózes, aki negyven évig vezette népét a sivatagban, várva, hogy kihaljon a rabszolganemzedék, és szabadságban született lelkekkel sokasodjanak. <o></o>
Ma legtöbben úgy gondolják, hogy a Tízparancsolat a legfőbb erkölcsi törvény, mint Thomas Mann írja: „Az emberi viselkedés Alfája és Ómegája.”. Valószínűleg így is van. <o></o>
Csak ÉN és TE <o></o>
Mégsem zárható ki, hogy a Tízparancsolat lényege eredetileg nem az erkölcsi nevelés, hanem Isten és ember személyes viszonyának szabályozása volt . Erre utal, hogy a követelmények mindig egyes szám első személyben hangzanak el: „Én vagyok az Úr..., Féltőn szerető Isten vagyok..., Ne legyenek neked..., Ne imádd..., Tiszteld... stb.” <o></o>
ÉN és TE! Sehol nincs szó TI-ről. Minden szó az egyénnek szól: NEKED és nem a közösségnek, nem a népnek. Ha TE jóban akarsz lenni VELEM, az akaratom szerint kell élned! Élhetsz másképp is, de akkor eltávolodunk egymástól. A Tízparancsolat betartása a záloga összetartozásunknak. Lehetséges, hogy ez a legintimebb parancs ? Csak ketten vannak a teremtett világban: ezerszer és százezerszer az Úr, és ezer meg százezer teremtménye, de a pillanatban mindig csak ketten: az Isten és egy ember. <o></o>
Kelet és Nyugat <o></o>
Ennek fényében más jelentést kap az aszkézis is. Nem lenne szabad gyalázni a teremtett világot, az anyagot, a testet, az ösztönöket, a vágyakat. <o></o>
És nem lenne szabad hazudni önmagunknak. Istennek talán kedvesebb egy örömlány, aki vállalja saját magát, mint az éjszakánként erotikus vágyaival viaskodó apáca. S itt van a különbség a keleti és a nyugati aszkézis között. <o></o>
A keleti aszkézis így szól: amíg vannak vágyaid, elégítsd ki őket! Ettől nem leszel bűnös, mert a vágyak is Istentől valók. De dolgozzál azon, hogy ezeket a testi vágyakat szellemivé alakítsd át! Válj magasabb rendű emberré! <o></o>
A nyugati aszkézis azt követeli, hogy uralkodj a vágyaidon, fojtsd el őket , mert ezek a Sátán kísértései. <o></o>
A kétféle aszkézis közötti különbség: elfogadása önmaguknak, és szelíd próbálkozások a lelki továbblépésre, vagy a magunkon való erőszaktevés. <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>

Élvezd a napot! Gondolatok életről és halálról<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Minden lény közül csak az ember lett megverve azzal a nyomorúsággal, hogy előre látja saját eljövendő pusztulását. Az ószövetségi kinyilatkoztatás szinte semmit sem mond a halálról. "Meghalt jó vénségben az élettel betelve, s takaríttaték őseihez."<o></o>
A kinyilatkoztatás azt sugallja: öregségében sem testi, sem szellemi értelemben nem vált nyomorult, betegségek által gyötört, intellektuálisan leépült vegetatív lénnyé. S megismerve a létezés mélységeit és magasságait, egyetértve a sorssal, már élni sem akart. <o></o>
BIBLIAI ÁLLÁSPONTOK <o></o>
AZ Ószövetség filozófiai álláspontja fedezhető fel a fent idézett, ismétlődő szövegben: az emberé a születésétől a haláláig terjedő idő. Minden, ami a születése előttre és a halála utánra vonatkozik, az Isten kompetencia-területe, ahová nem szabad illetéktelenül bekíváncsiskodni. Például nem tagadja jósok, léleklátók, halottidézők létezését, de tiltja, hogy Izrael fiai hozzájuk forduljanak. <o></o>
Az Ószövetség Malakiás próféta könyvével zárul. Utolsó mondatai között olvasható: <o></o>
"Íme, én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja." <o></o>
Az Újszövetségben is halványan feldereng ez a gondolat. János apostol Evangéliumában (1, 19, 20, 21.) így ír Keresztelő Jánosról: "És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. <o></o>
És kérdezték őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-e te? És mondta: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És ő felelte: Nem." <o></o>
Vagyis akkor a zsidó nép nyilvánvalóan hitt az újratestesülés lehetőségében, például Illés próféta visszatérésében a Földre. <o></o>
Minden túlvilágra való utalás ellenére egyértelmű az Újszövetség korabeli zsidóság álláspontja: annak, aki a világra született, a világ dolgaival kell foglalkoznia, nem az élet előtti és utáni zárt misztériumokkal. <o></o>
A kereszténység halálmítoszát jól ismerjük, legalábbis azt, amit a lelkipásztori munka során hirdetnek. A földi élet egyszeri megjelenése azoknak a lelkeknek, akik "meghívást kaptak" az isteni tevékenységben való részvételre. A halállal ideiglenes ítélet veszi kezdetét. A lelkek a mennyországba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülhetnek. Végleges sorsuk csak az Utolsó ítélettel dől el. Az ítéletet megelőzi a Feltámadás, a szó testi értelmében is. Az emberi elme nem tudhatja, Krisztus hogyan ítél. Az üdvözülés lehetőséget jelent az állandó Isten-látásra. A kárhozat ebből örökre kirekeszti a lelket, aki a külső sötétségre" vettetik. <o></o>
KELETI HALÁLMÍTOSZOK <o></o>
AZ iszlám teológiája lényegében követi a zsidó-keresztény hitvilágot. Eltérő tanítása a hétrétegű mennyország, az, hogy aki az életét áldozza az iszlámért, azonnal üdvözül, és Mohamednek egy zseniális ötlete. Mohamed azt tanítja, hogy halálakor az embert elhagyja a tudata, és csak a feltámadáskor tér vissza. Így az ember szubjektív élménye - akárhány ezer évig feküdt is öntudatlanul a sírjában - az, hogy halála pillanatában azonnal feltámadt. <o></o>
A taoizmus és a konfucianizmus gyakorlatilag nem hirdet semmilyen halálmítoszt. Mindkét mester - Lao Ce és Kung Fu CE - az élet dolgaival elsősorban erkölcsi kérdésekkel és a helyes kormányzással foglalkozik. Az emberiség nagy és maradandó halálmítoszai a Távol-Keleten keletkeztek. Feltehető a kérdés, hogy mi motiválja ennyire az ember érdeklődését a halál és a halál utáni lét iránt? Valószínűleg az élet szeretete. Tudni akarja, hogy meddig részesül ebben a lehetőségben. Meddig ehet-ihat még, beszélhet, gondolkozhat, szerethet, gyűlölhet? És más formában folytathatja-e a létezést testi megsemmisülése után is, valóban létezik-e tudat agy nélkül, találkozhat-e halottaival, netán angyalokkal vagy ördögökkel, kell-e tartania a pokol tüzétől? Keleten mindezt életvágynak nevezik, ami forrása a haláltörténések iránti kíváncsiságnak, és hajtóereje annak, hogy igyekezzen az életbe visszatérni. <o></o>
A hinduizmus tanítja a lélekvándorlást. Az ember halhatatlan lelke a halandó testből kiszabadulva a Köztes Lét (Bar-do) világába kerül. Megjegyzendő, hogy mindig a test engedi el a lelket, a lélek nem képes önállóan a test elhagyására. Ha meg akar halni, akkor is a testet kell tönkretennie. Mint ahogy az öregség és a betegség is a testet teszi tönkre, s így válhat tőle függetlenné a lélek. <o></o>
Köztes Létben való tartózkodás az ősidőkben ezer, tízezer évig is eltartott, amíg a lélek újjászületett. Az emberiség mai fejlettségi fokán nagyjából 3-400 év a két földi élet között eltelt idő. Ennyi idő alatt a létfeltételek, a társadalom, a technika annyit változik, hogy a lélek teljesen új körülmények közé kerül, további fejlődése érdekében "újra van mit tanulnia". A fejlődés célja az, hogy az ember leoldódhasson a "lét kerekéről", ne kelljen többé megszületnie. Szellemileg és erkölcsileg minél fejlettebb egy lélek, annál rövidebb ideig kell a Köztes Létben maradnia. <o></o>
Ennek a halálmítosznak a lényege az öndetermináció. Nincs ítélet, nincs semmiféle magasabb hatalom, ami törvényt ülne az ember felett. Csak ok és következmény létezik. Ez a tudat rendkívül megnöveli az indiai hívő ember toleranciáját. Tudja, ha valamilyen rossz, kudarc, betegség, csapás éri, nem az egyéni "pech", hanem a Köztes Létben önmaga által vállalt sors, tehát értelme van, elintéz vele valamit, amit az előző életében elrontott. <o></o>
A buddhizmus nem hisz a lélekvándorlásban, hanem az újratestesülésben. Buddha nem hitt az embernél magasabb rendű szellemi erőkben, az isteneket is az emberi szellemnél alacsonyabb rendűnek tartotta. Nem hitt a halhatatlan lélekben sem, az ember én-érzését illúziónak tartotta. Az ember különböző részekből összeállt lény, aki amíg él, szuverén személyiségnek érzi magát. Ám ha meghal, alkotórészeire esik szét. Nem marad belőle semmilyen halhatatlan mag, ember-eszszencia, lélek. Fizikai teste beleoszlik a természeti világba, vágyai, ösztönei, érzelmei a lélekvilágba, gondolatai a szellemvilágba, cselekvései az életerők világába. <o></o>
A tanítványokat persze az érdekelte leginkább, ha nincs lélek, akkor "ki testesül meg újra?" Buddha azt magyarázta, hogy a gondolkodó megszűnik, de a gondolat megmarad. Az érző megszűnik, de az érzés megmarad. A cselekvő megszűnik, de a cselekvés megmarad. <o></o>
Szinte félelmetesen modern szemlélet. A gondolatot, az érzést, a cselekvést mintha energiakvantumoknak tartaná, amik megmaradnak. És egy napon újra összeállnak egy emberi lénnyé. Ez az újratestesülés. <o></o>
ÖRÖK JELENBEN ÉLNI <o></o>
"Holnap kezdődik az élet!" Vagyis inkább hétfőn. Ma még átmeneti korszak van, mert felvételizem, szigorlatozom, szerelmes vagyok, házasodom, jön a gyerek, mumpsza van, megcsal a dög, válunk, új állásba megyek, lakást cserélek, ösztöndíjat kaptam, operálnak, nyugdíjba megyek... És elteltek az évek csupa "átmeneti időszakkal". S egy napon észreveszi az ember, hogy nincs újrakezdési lehetősége. Az élet már csaknem véget ért, s a felgyűlt maradékok ólomsúllyal nehezednek rá. Lehet-e ebből jó öregkor, sőt, jó halál? <o></o>
Egy indiai bölcs - Swami Buddharakita Teyra - szerint megdöbbentően fegyelmezetlen az európai emberek gondolkodása. Képzeletükben mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két "nincs" között alig élik át az egyetlen vant, a jelent. <o></o>
Örök jelenben kellene hát élni, s főként bátran, vállalva vágyainkat, igényeinket, a szív követeléseit. Feldereng egy megrendítő film emléke. <o></o>
Jól kereső banktisztviselő, családjának oszlopa. Feleség, két gyerek, szélütött nagyapa, bogaras nagynéni. A családfő influenzás lesz, nagyszerűen és szeretettel ápolják. Meggyógyul, de a betegségből visszamarad egy furcsa köhécselés. Végül is felkeresi testi-lelki jó barátját, egy orvost. Vizsgálatokra küldi, majd egy délután leül vele szemben: <o></o>
- Figyelj ide! Barátom vagy, erős lelkű ember. Én téged nem akarlak becsapni. Tüdőrákod van! <o></o>
A férfi megrendül, csönd ereszkedik közéjük, majd megkérdi: <o></o>
- Mennyi időm van még? <o></o>
- Hát ezt nem lehet pontosan tudni. A daganat fejlődhet gyorsabban, lassabban is. De orvosi számítás szerint még van hat-nyolc jó hónapod. <o></o>
A férfi járja a párizsi utcákat, és Istennel beszélget. <o></o>
- Oké. Ennyi időt adtál nekem. Elfogadom, nem lázadozom ellene. De a maradék idő legyen az enyém. Csak az enyém! <o></o>
Már haza sem megy, kiveszi a pénzét a bankból, és eltűnik Párizsból. Először Marseille-be megy, és élni kezd a kikötőnegyedben. Más világ, más emberek, másfajta kapcsolatok. Tengerészek, rakodómunkások, csempészek, kurvák, vendéglősök, dizőzök... Majd átmegy Észak-Afrikába. Az életnek eddig nem is sejtett vetületébe kerül. Furcsa barátságok, furcsa szerelmek, csalódások, mágiák, másfajta értékrendek, célok és becsvágyak, mint amiket eddig megismert. S lassan eltelik nyolc hónap. Akkor visszatér Párizsba, felkeresi barátját. <o></o>
- Kérlek, vizsgálj meg, hol tart most a dolog. Én még mindig jól vagyok. Mire kell számítanom? <o></o>
A barát hosszan nézi őt. <o></o>
- Hát jó. Sohasem volt tüdőrákod. De láttam, hogyan élsz. S ha te egy olyan ökör vagy, hogy egy halálos ítéletre van szükséged ahhoz, hogy a szíved szerint merj élni, jött egy alkalom, és én megtettem neked ezt a szívességet... Tudod, mindenki túlértékeli saját fontosságát mások életében. A családod is élni tudott nélküled. Senki sem halt bele a hiányodba. <o></o>
Eddig a film. <o></o>
Néha tényleg egy halálos ítélet bátorít fel annyira, ejt kétségbe minket, hogy végre merünk önmagunk lenni. A legtöbb lelki nyavalyánk és nyomorúságunk abból származik, hogy folytonosan erőszakot teszünk önmagunkon, vágyainkkal ellentétes létformába, kapcsolatokba, munkába erőszakoljuk bele magunkat. Azután már lassan azt is elfeledjük, hogyan szeretnénk élni. Ideológiákat gyártunk megalkuvásunk igazolására, s ebben fő szerepe az áldozatnak, az önzetlenségnek van. Pedig talán csak gyávaságról van szó. <o></o>
Popper Péter<o></o>
<o> </o>

film

Nagyon szép gondolatokat vonultattatok fel. Köszönöm.
Ha valaki megosztaná az előző cikkben szereplő filmnek a címét, megköszönném. Úgy látom, tartalomban hasonlít a "Bakancslistá"-hoz és a "Veronika meg akar halni"-hoz.
Szívesen megnézném.
További szép napokat.
kiss

Élvezni kell az életet!<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Olaszos temperamentum, természetes kedvesség, jókedv. Ezek jutnak először az ember eszébe, amikor Kéri Kittyvel beszélget. Néhány perc után viszont már az is kiderül, hogy a Vígszínház fiatal színésznője szinte az egész világot elvinné a hátán...<o></o>
ideál: Azt gondolná az ember, hogy összefolynak a napjai, szinte ki sem látszik a család körüli teendőkből...<o></o>
- Tény, hogy gyökeresen megváltoztatja az embert, amikor gyermeke születik. Velem sem volt ez másképp. Ugyanakkor sohasem néztem ki olyan jól, mint most, két gyerek édesanyjaként. Ezt nem én mondom, hanem az ismerősök, barátok. Sőt a színházban a kolléganőim szerint is kifejezetten jót tesz a mindennapi strapa. Egy gyerek után még elhízhat az ember, de kettő mellett már nehéz! Legalábbis az én tempóm ezt nem engedi. <o></o>
ideál: Miközben a babákat várta, mennyit hízott? <o></o>
- Bevallom, az első terhességem alatt tizenhat kilót, ugyanis naponta megittam egy-két liter tejet. Igaz, édességet nemigen ettem, mert amúgy sem szeretem. Egyetlen kivétel a fagyi, aminek nem tudok ellenállni. A hízáshoz persze az is hozzájárult, hogy - mivel nyárra esett az utolsó három hónap - rengeteget pihentem. A második gyerekkel már csak kilenc kiló jött fel rám. A szülés után viszont tizenegyet fogytam. Dani másfél éves volt akkor, és vele is ugyanúgy kellett foglalkoznom, mint a kisebbikkel, Flórával. <o></o>
ideál: Hosszú távon megbosszulhatja magát, ha az ember mindenkire és mindenre odafigyel, csak magára nem... <o></o>
- Lényegében két éve szinte meg sem állok, jövök-megyek, mint a motolla. Dolgozom is, és rettenetesen sokat nyúznak a gyerekek. De minden egyes percet élvezek, amit velük töltök. Az igaz, hogy a magamra fordított idő lenullázódott. Egy éve nem tornáztam, nem úsztam, pedig borzasztóan hiányzik. Mostanában annyiból áll a napi edzésem, hogy ahova csak lehet, lépcsőn megyek fel, nem veszem igénybe a liftet. Mivel többszintes házban lakunk, a napi "lépcsőadagom" mindig biztosított, ám nagyon vágyom egy uszodabérletre. <o></o>
ideál: Érthető, hogy hiányzik a mozgás, hiszen sohasem titkolta, hogy főiskolás korában még éjszaka is lejárt a konditerembe... <o></o>
- Horvai István osztályába jártam, és ennek köszönhetően mi, lányok, állandóan fogyókúráztunk. A tanár úrtól ugyanis folyamatosan megkaptuk, hogy milyen kövérek vagyunk. Azt mondta: "Mínusz egy kiló, plusz egy szerep." Volt olyan időszak is, amikor minden reggel mozgásórával kezdtük a napot. Én ezt csak "Spártának" hívtam, de sohasem hiányoztam. Általában este tíz, nemegyszer éjfél körül fejeződött be a nap, így gyakran előfordult, hogy az ágy helyett az edzőterembe vettem az irányt. Minden második nap edzettem, közben pedig normálisan - este tíz után sohasem! - ettem. Nem is híztam egy dekát sem. Közel három évig szó szerint spártai életet éltem. Sajnos, ennek az lett a következménye, hogy abbahagytva a rendszeres intenzív mozgást, ripsz-ropsz feljöttek rám a kilók. Ebben a "lazább" időszakban este, tévézés közben nem tudtam megállni, hogy ne nassoljak. Szerencsére erről sikerült tudatosan leszoktatnom magam, csakúgy, mint arról, hogy olvasás közben rágcsáljak. Régenolyan mélyen elmerültem egy-egy könyvben, annyira beleéltem magam az olvasásba, hogy teljesen kizártam a környezetemet. Nem vettem észre senkit és semmit. Így azt sem, hogy milyen iszonyú mennyiséget ettem meg viszonylag rövid idő alatt. Ma már könnyű megállni, hiszen két gyerek mellett igen körülményes megadni az evés módját. Mindig felugrálok az asztal mellől - hol ezért, hol azért. A jóízű evéshez pedig nyugalom kell. <o></o>
ideál: Így igaz, egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között eszik az ember, és az sem, hogy mit! <o></o>
- Hát igen... Nem főzök zsírosan, ellenben igencsak fűszeresen. Imádok a konyhában sürögni-forogni, különösen az olasz és a mexikói ételeket szeretjük. Ez utóbbi akkor jó, ha csípős, fűszeres. <o></o>
ideál: Ha néhanapján kikapcsolódik, miként teszi? <o></o>
- Ami a pihenést illeti: a régi, bulizós korszaknak vége. Ehelyett inkább elmegyünk a férjemmel egy-egy wellnesshétvégére - lazítani, úszni, masszíroztatni. Ott aztán "habzsolom" az életet! Hiszek a gyógyvizek varázserejében, és az alatt a néhány nap alatt nem is sajnálok magamtól semmit. Az igazi azonban az lenne, ha ezt, mondjuk, havi rendszerességgel megtehetném! <o></o>
Bérci Ágnes <o></o>
<o> </o>

Gondolatok az életvezetés problématerületéről 1.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
életvezetés<o></o>
Gyakran nehéz eligazodnunk az életben. Most olyan alapigazságokat osztunk meg olvasóinkkal, melyek segíthetnek irányt mutatni a kérdéses pillanatokban. Érdemes őket külön-külön is sorra venni, és egy-egy reggeli koncentráció, elmélkedés során alaposan átgondolni…<o></o>
"Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. <o></o>
Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” <o></o>
Gondolati háttér: A gyermek még főleg reaktív lény. Viselkedése válasz arra, ahogy a környezet viselkedik vele szemben. A felnőtt ember megszerezte a valódi aktivitás lehetőségét, formálni képes környezetét. Lelkiállapota akarva-akaratlan kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást. <o></o>
„A múlt már nincs. A jövő még nincs. <o></o>
Egyetlen valóság: a jelen.” <o></o>
Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. <o></o>
Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellő mértékben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni. <o></o>
„Mindenről lemondhatunk, <o></o>
csak életünk fő gyökereit nem vághatjuk át. <o></o>
Keresem életem gyökereit.” <o></o>
Gondolati háttér: Az életben nem lehetünk meg kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk alapjainak sértetlenül kell maradnia. Meg kell ismernünk ezeket az alapokat – a többi nem érdekes. <o></o>
„Nem lehetek olyan fontos mások számára, <o></o>
mint önmagamnak. <o></o>
Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, <o></o>
mint a külvilágban.” <o></o>
Gondolati háttér: Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! A másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a „Mit szólnak hozzá?” jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül? Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen? <o></o>
„A beszédem akkor lesz egy velem, <o></o>
ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet.” <o></o>
Gondolati háttér: Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel! Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. <o></o>
Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk. <o></o>
„A belső fegyelem megtart, <o></o>
mint testet a csontváz. <o></o>
A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz.” <o></o>
Gondolati háttér: a természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. <o></o>
Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Ezért van olyan sok pszichés zavar a modern kultúrában. <o></o>
„Csak az egyértelmű cselekvés hatásos. <o></o>
A bizonytalan cselekvés <o></o>
Bizonytalan eredményt szül.” <o></o>
Gondolati háttér: a világban az akció-reakció törvénye uralkodik. Amennyire koncentrált erőt fejtek ki egy irányban, olyan koncentrált hatást fogok elérni. Csak határozott kérdésre kapok határozott választ. Vannak alapvető élethelyzetek, amelyekben csak egyértelműen szabad cselekedni. Ha már töprengek, vacillálok – akkor ne cselekedjem. Ha gondolkodni tudok azon, hogy megházasodjam-e, szülessen-e gyermekem, hivatást változtassak-e – akkor ne tegyem. Meg kell várnom, míg a dolgok egyértelművé tisztulnak bennem, akkor könnyen és határozottan tudok cselekedni. És ez meghozza az eredményt. <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Gondolatok az életvezetés problématerületéről 2.<o></o>
életvezetés<o></o>
Az élethelyzeteim adottak.
Ebben determinált vagyok.
Rajtam áll azonban,
Hogyan viselkedem e helyzetekben.
Itt a szabadságom."<o></o>
Gondolati háttér: élethelyzeteink nagy részét - családunkat, szociális körülményeinket, betegségeinket - szinte "készen kapjuk", vagy legalábbis igen sok, tőlünk független külső faktor határozza meg azokat. Viselkedésünk szabályozása azonban a hatalmunkban van, tőlünk függ. így fonódik össze életünkben a determináció és a szabadság. Epiktétosz figyelmeztet arra, hogy: "... azzal kell foglalkoznunk, ami tőlünk függ!" Egy adott helyzetben sokféleképpen lehet viselkedni. Thomas Mann írja: "Eljött Petepré életének nehéz órája, amitől mindig félt - s lám, nemessé formálta azt." A szabadság értelme a nehéz helyzetek nemessé formálása viselkedésünkkel. <o></o>
"Az igény valóságot szül. <o></o>
A dolgok megvalósulásának az a kezdete, <o></o>
ha makacsul rájuk gondolunk." <o></o>
Gondolati háttér: minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehetjük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. <o></o>
Az emberek megérzik azt, ami bennünk van, és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk". Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz. <o></o>
"A hosszú és jó életet nem évekkel, <o></o>
hanem élményekkel és megismeréssel mérik." <o></o>
Gondolati háttér: filozófiai szempontból ismerjük az idő objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai időélmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény! Milyen hosszú és unalmas átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak, visszatekintve mégis röpke pillanatnak tűnik az egész évszak. Nem történhet semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt! De visszapillantva rá, végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltetünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: így tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid. <o></o>
Kung-Fu-ce írja: <o></o>
"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam. <o></o>
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok. <o></o>
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam. <o></o>
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni. <o></o>
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet, s a törvényt nem léptem át." <o></o>
"A fontos dolgokat nem lehet kicsit csinálni. <o></o>
Az ember nem lehet egy kicsit terhes, <o></o>
egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott." <o></o>
Gondolati háttér: a modern kor emberének a 100%-kal van a legtöbb baja. Az élethelyzetek, emberi kapcsolatok, feladatok, meggyőződések teljes vállalásával. Az igények és a vágyak ellentmondásos dzsungeljével való kristálytiszta szembenézést, saját belső törvényeink elfogadását. Szeretünk mindenütt "kiskapukat" hagyni. Szívesen kiegyezünk félúton. Ám kikerekedhet-e ebből maradéktalanul hiteles élet? Leggyakrabban az önféltés teszi tönkre boldogságunkat. Fittyet hányjunk a veszélyeknek? Dehogy, okosan kerüljük ki őket. <o></o>
Csak éppen tudomásul kellene vennünk, az életnek az a sajátossága, hogy életveszélyes. A gyáva ebbe belegebed, a bátor erőket kap, amelyek átlendítik a nehéz helyzeteken. <o></o>
"Minden út - jó út, ami elvezet valahova." <o></o>
Gondolati háttér: a hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve! Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon. <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>
<o> </o>

Kellékek


A varázslat

<o> </o>

Halálfélelem<o></o>
halálfélelem, félelem, viselkedés, halál, lélek, halálközeli élmény<o></o>
A félelem első jelei a személyiségfejlődés korai szakaszában, már az ötödik-hatodik hónap tájékában megfigyelhetők a csecsemő viselkedésén. A közvetlen környezetről, majd a tágabb világról szerzett, még nehezen értelmezhető tapasztalatok később tárgyai lesznek félelemnek. Ilyen tapasztalat az elmúlás, a halál ténye is. Hatéves kor körül a gyermek már tudja, hogy a halál visszavonhatatlan. Megtapasztalja egy szeretett élőlény elveszítésekor. A nagycsoportos óvodásokra jellemző egy-egy elpusztult rovar tetemének eltemetése. Igazi könnyekkel siratják el halott teknőceiket, kutyáikat, macskáikat<o></o>
A természetesen megjelenő halálfélelmet felerősíti a családban, rokonságban vagy ismeretségi körben bekövetkezett haláleset. Ennek kapcsán kérdések sora vetődik fel mind szorongatóbban. Kérdések, amelyeket aztán a gyerek ösztönösen elfojt magában, mert nem akarja, hogy a felnőttek által is megerősítést nyerjen az, amit biztosan tud és amitől biztosan félni kell. Az elfojtás végigkíséri az életet, talán betudható az egészséges lélek védekezőmechanizmusának is. <o></o>
Így a halálfélelem csak a serdülés tájékán lesz ismét kifejezett, vagy olyan élethelyzetben, konfliktusokban, amelyeket az egyén nem tud, nem akar megoldani. Viselkedési regresszióval (gyermekdedséggel) “válaszol" rájuk, ennek egyik eleme éppen a halálfélelem. <o></o>
A halálfélelem minden esetben kísérője a pánikbetegségeknek. Egyes értelmezések szerint a szívtájéki szorító érzésekkel járó rohamokban zajló rosszullétek szervi vagy pánikos eredetének diagnosztikus irányadója lehet, hogy a beteg a rosszullétkor él-e át halálfélelmet, s ez a félelem mennyire változtatja meg addig megszokott életritmusát. <o></o>
Halálfélelem lehet egyes kényszercselekedetek vagy kényszeres gondolatok hátterében is. Különböző kultúrákban különböző módokon viszonyultak az emberek az életút befejezéséhez. Az Egyiptomban magasodó piramisok a lélek életének folyamatosságát szimbolizálják. A keleti hitek a reinkarnációt, a lélek újraszületését, a földi élet során történő megtisztulását hirdetik. A keresztények számára Jézus Krisztus a feltámadás bizonyossága. <o></o>
A haláltól való idegenség és szorongás korunkban vált csak igazán kifejezetté. Az ezredfordulóra felgyülemlett ismeretanyag, az igény a materiális világ megismerésére, a technikai haladás, a betegségek jó gyógyítási esélyei, a felgyorsult életritmus arra ösztönöznek, hogy távol tartsa magától az ember az elmúlás gondolatát. A valós tudás birtoklásával elfojtja azt, amire az értelem csak szorongató magyarázatot adhat. Hiányt pótolna az idevonatkozó hagyományok átmentése, amelyek segítségével a halál a földi életút emberhez méltó lezárását jelenthetné. A hagyományok hitből és filozófiából táplálkozó gyökerei olyan tartalmakat hordoznak, amelyeket megerősítenek napjainkban a klinikai halál állapotából visszahozott betegek halálközeli élményei.<o></o>
Ebben a tárgykörben tudomásom szerint az első magyar nyelvű publikáció dr. Moody "Élet az élet után" című könyve volt. Ezt követte Müller Péter "Kígyó és kereszt" című, rendkívül olvasmányos - leginkább az ókori platóni filozófiára emlékeztető - saját halálélménye. Azóta több nívós és nívótlan közlés jelent meg ebben a témában. Napi munkám során, mivel kardiológiai rehabilitációs osztályokkal is van munkakapcsolatom, találkozom olyan betegekkel, akik a klinikai halálból tértek vissza. Nem mindegyiküknek van halálközeli élménye. Az általam hallott élményekben közös a mély érzelmi töltés, a fényjelenségek. Előfordult testenkívüliség és életfilm is. A halálközeli élmények mibenlétére materiális magyarázat nincs, így vitatásuk parttalan. Tényük vitathatatlan. Megítélésük hit és filozófia dolga.<o></o>

<o></o>
Belényessy, I.<o></o>

​

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" oreferrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o:lock aspectratio="t" v:ext="edit"></o:lock></v:shapetype><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 0.75pt; HEIGHT: 0.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape>
<v:shape id=_x0000_i1026 style="WIDTH: 5in; HEIGHT: 3.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://www.informed.hu/_i/s.gif" src="file:///F:\DOCUME~1\KARSAY~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif"></v:imagedata></v:shape><o></o>
Halálfélelem<o></o>
halálfélelem, félelem, viselkedés, halál, lélek, halálközeli élmény<o></o>
A félelem első jelei a személyiségfejlődés korai szakaszában, már az ötödik-hatodik hónap tájékában megfigyelhetők a csecsemő viselkedésén. A közvetlen környezetről, majd a tágabb világról szerzett, még nehezen értelmezhető tapasztalatok később tárgyai lesznek félelemnek. Ilyen tapasztalat az elmúlás, a halál ténye is. Hatéves kor körül a gyermek már tudja, hogy a halál visszavonhatatlan. Megtapasztalja egy szeretett élőlény elveszítésekor. A nagycsoportos óvodásokra jellemző egy-egy elpusztult rovar tetemének eltemetése. Igazi könnyekkel siratják el halott teknőceiket, kutyáikat, macskáikat<o></o>
A természetesen megjelenő halálfélelmet felerősíti a családban, rokonságban vagy ismeretségi körben bekövetkezett haláleset. Ennek kapcsán kérdések sora vetődik fel mind szorongatóbban. Kérdések, amelyeket aztán a gyerek ösztönösen elfojt magában, mert nem akarja, hogy a felnőttek által is megerősítést nyerjen az, amit biztosan tud és amitől biztosan félni kell. Az elfojtás végigkíséri az életet, talán betudható az egészséges lélek védekezőmechanizmusának is. <o></o>
Így a halálfélelem csak a serdülés tájékán lesz ismét kifejezett, vagy olyan élethelyzetben, konfliktusokban, amelyeket az egyén nem tud, nem akar megoldani. Viselkedési regresszióval (gyermekdedséggel) “válaszol" rájuk, ennek egyik eleme éppen a halálfélelem. <o></o>
A halálfélelem minden esetben kísérője a pánikbetegségeknek. Egyes értelmezések szerint a szívtájéki szorító érzésekkel járó rohamokban zajló rosszullétek szervi vagy pánikos eredetének diagnosztikus irányadója lehet, hogy a beteg a rosszullétkor él-e át halálfélelmet, s ez a félelem mennyire változtatja meg addig megszokott életritmusát. <o></o>
Halálfélelem lehet egyes kényszercselekedetek vagy kényszeres gondolatok hátterében is. Különböző kultúrákban különböző módokon viszonyultak az emberek az életút befejezéséhez. Az Egyiptomban magasodó piramisok a lélek életének folyamatosságát szimbolizálják. A keleti hitek a reinkarnációt, a lélek újraszületését, a földi élet során történő megtisztulását hirdetik. A keresztények számára Jézus Krisztus a feltámadás bizonyossága. <o></o>
A haláltól való idegenség és szorongás korunkban vált csak igazán kifejezetté. Az ezredfordulóra felgyülemlett ismeretanyag, az igény a materiális világ megismerésére, a technikai haladás, a betegségek jó gyógyítási esélyei, a felgyorsult életritmus arra ösztönöznek, hogy távol tartsa magától az ember az elmúlás gondolatát. A valós tudás birtoklásával elfojtja azt, amire az értelem csak szorongató magyarázatot adhat. Hiányt pótolna az idevonatkozó hagyományok átmentése, amelyek segítségével a halál a földi életút emberhez méltó lezárását jelenthetné. A hagyományok hitből és filozófiából táplálkozó gyökerei olyan tartalmakat hordoznak, amelyeket megerősítenek napjainkban a klinikai halál állapotából visszahozott betegek halálközeli élményei.<o></o>
Ebben a tárgykörben tudomásom szerint az első magyar nyelvű publikáció dr. Moody "Élet az élet után" című könyve volt. Ezt követte Müller Péter "Kígyó és kereszt" című, rendkívül olvasmányos - leginkább az ókori platóni filozófiára emlékeztető - saját halálélménye. Azóta több nívós és nívótlan közlés jelent meg ebben a témában. Napi munkám során, mivel kardiológiai rehabilitációs osztályokkal is van munkakapcsolatom, találkozom olyan betegekkel, akik a klinikai halálból tértek vissza. Nem mindegyiküknek van halálközeli élménye. Az általam hallott élményekben közös a mély érzelmi töltés, a fényjelenségek. Előfordult testenkívüliség és életfilm is. A halálközeli élmények mibenlétére materiális magyarázat nincs, így vitatásuk parttalan. Tényük vitathatatlan. Megítélésük hit és filozófia dolga.<o></o>

<o></o>

Hogyan látod a világot?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Két, egymástól egészen eltérő vélemény szakmai és magánéletünkre egyaránt hatással lehet: az emberekről alkotott képünk és az elvárás, amely arra vonatkozik, hogy képesek vagyunk-e megoldani egy feladatot.<o></o>
A magunk és mások képességeiről alkotott elképzeléseink általában fontosabbak a valóságnál. A megítélésnek tehát feltétlenül pozitívnak kell lennie! <o></o>
A vélemények kínoznak, nem pedig a tények <o></o>
Vizsgálatok bizonyítják, hogy azért vagyunk tehetetlenek, mert azt gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk bármire is hatni. Magunk elé idézünk valamit, és megváltoztathatatlannak hisszük. Kétszáz évvel ezelőtt Goethe a "A növények átváltozása" című művében elhelyezett egy görög idézetet, amely ide illik: "Nem a valóság nyugtalanítja az embert, hanem az arról szóló feltevései." <o></o>
Bármilyen helyzetben szabadon eldönthetjük, hogyan válaszolunk a minket ért ingerre, de minden választással automatikusan letesszük a voksunkat annak következményei mellett is: "Aki kardot ragad, kard által vész el." Sohasem mások cselekedetei sértenek meg bennünket a legjobban, hanem a rájuk adott válaszaink. <o></o>
A feltevésekről szóló feltevések <o></o>
A második világháború után "személyközi észlelés" címen folytatódtak a kutatások. Az eredmények meglepőek lettek! <o></o>
A vélemények makacs természetűek, ezért szívesen vennénk, ha a valóságnak akár csak egy darabkáját megtapasztalhatnánk. <o></o>
Az agressziót a csalódottság váltja ki. <o></o>
Előítéletek helyett jobb, ha a változtatás lehetőségére összepontosítunk, főként akkor, ha azok információ és érintkezés hiányában jöttek létre. <o></o>
Csoportok és egyének megítélésében az önkép és a szociális státus fontos szerepet játszik. A helyzetek azonban eltérnek egymástól. <o></o>
Ki mint vet, úgy arat <o></o>
Az előítélet és a cselekvési szándék összefüggését sokan vizsgálták már. Az elemzők között volt McGregor, aki nem értett egyet a tekintélyen alapuló vezetési felfogással és az ahhoz kapcsolódó önműködő-gazdaságos emberképpel, mivel megfigyelte, hogy a munkafolyamat résztvevői alapvetően kreatívak, képesek a felelősségvállalásra, képességeik kamatoztatására, és ettől teljesítményük és elégedettségük fokozódik. <o></o>
Az elmélet hátterében az a mechanikus elképzelés rejlik, hogy ha valakit kreatívnak tartanak, kreatívan is fog cselekedni. A szociológia tudományában ezt a jelenséget "önbeteljesítő jóslatnak" szokás nevezni, és ez a fogalom szintén megerősíti, hogy az elvárások és a viselkedés között összefüggés van. A mindennapokban erre mondjuk azt, hogy: "Ki mint vet, úgy arat." <o></o>
Néha nem sikerül. <o></o>
Előfordul, hogy egy munkáltató keserűen csalódik beosztottjában, vagy egy dolgozó egyáltalán nem végzi hatékonyan a munkáját. Némely vezetési teóriák ugyanis túlságosan magasra helyezik a mércét, főként, amikor azt állítják, hogy a korábban parlagon lévő képességek, mint például a vállalkozó szellem, az alkotókészség és a tudás könnyűszerrel felfedezhető, fejleszthető és támogatható. <o></o>
A kijózanodás hamar bekövetkezik. A fenti okokkal magyarázható az utóbbi időben a szemináriumi és tanfolyami látogatottságban érzékelhető visszaesés is. Ilyen helyzetekben is sokat segít a hatáskörön belüli munkálkodás. Vannak dolgok, amiket nem, vagy most nem, vagy egyedül nem tudunk megváltoztatni. Ekkor leghelyesebb arra (azokra) a tényezőkre koncentrálni minden erőnkkel, amely(ek) felett tényleg van befolyásunk - az(ok) pedig leggyakrabban bennünk van(nak). Önmagunk átalakítására a környezetünk is reagál majd. Ezenkívül minden egyes napi személyes győzelem önmagunk felett komoly erőforrása belső stabilitásunknak, lelki egyensúlyunknak és boldogságérzetünknek. <o></o>
A tehetetlenség bénít, lehangol <o></o>
A frusztráltságból adódó elmaradt javulások és sikerek hatására az ember tehetetlen lesz, és ez az állapot a legrosszabb esetben depresszióhoz vezet. A depresszió kérdésével a 16. században egyes orvosok és pszichiáterek, például Paracelsus (1530 körül), és Johann Weyer (1563) már foglalkoztak. Az 1920-30-as években Sigmund Freud, Alfred Adler és Karen Horney a depressziót a félelem, a kisebbrendűségi érzés és a tehetetlenség fogalmával hozta kapcsolatba. Viselkedéskutatók állatoknál is vizsgálták ezt a kérdést, később pedig a "nyugatias magatartás" egyik jellegzetes megnyilvánulási formájának tartották. Azóta nagyon sokan tanulmányozták a cselekvésképtelenséget. A bénító frusztráltság, lehangoltság oka, hogy elvárásaink nem teljesültek, ám ezek az elvárások többnyire inkább külső, társadalmi, családi, munkahelyi értékrendet tükröznek, nem pedig sajátjainkat. <o></o>
Az első személy, akihez a hatékonyság, eredményesség és sikeresség szempontjából közelítenünk kell, saját magunk vagyunk. Ha világos a cél, kellően rugalmasak és kitartóak vagyunk, és minden helyzetből megpróbáljuk a legjobbat kihozni (még a citromból is élvezhető limonádét készíteni!), akkor csökken a frusztráció, a tehetetlenség érzése megszűnik, közérzetünk és életörömünk sokat fokozódik. <o></o>
A tanult tehetetlenség <o></o>
Martin E. P. Seligman az 1960-70-es években számos kísérletet végzett kutyákkal a "tehetetlenséggel" kapcsolatban. Gyenge elektromos áramütést adott nekik, olyan körülmények között, ahol nem volt esélyük a menekülésre, majd egy olyan helyre terelte át őket, ahol az elektromos ütések elől elfuthattak volna, de nem tették meg. A tapasztalatok alapján Seligman arra a következtetésre jutott, hogy a tehetetlenség tanulható. Ugyanezt állapította meg macskákkal, halakkal és svábbogarakkal folytatott megfigyelései után is, végül pedig feltette a kérdést, hogy miért ne lehetne ez érvényes az emberre is? <o></o>
A későbbiekben a passzív viselkedés kutatása során valóban bebizonyosodott, hogy ha valaki sikertelenséget tapasztal, akkor hajlamos feltételezni, hogy tettei eredménytelenek. <o></o>
Valahányszor úgy gondolkodunk, hogy problémáink kívülről jönnek, az igazi probléma a gondolkodásunkkal van. Azt gondoljuk, hogy előbb a körülményeinken kell változtatni, vagy változzanak meg azok maguktól, s majd csak utána változunk mi is. A proaktív gondolkodás ehelyett arra épít, hogy a belső átalakulás, megfelelő irányba változás pozitív hatást gyakorol a körülményekre, és így könnyebb a problémák megoldását is megtalálni. Arra ösztönöz, hogy előbb én legyek találékonyabb, szorgalmasabb, aktívabb, kreatívabb, együttműködésre készséges, nyitott és kedves, ha hasonlót várok el a környezetemtől. <o></o>
Persze sokkal egyszerűbb és kényelmesebb a körülményekre és az azokat meghatározó emberekre hárítani a felelősséget pillanatnyi helyzetünkért, és elvárni tőlük a változást. Ám ez meddő remény. Az igazi átalakulások nem kívülről, hanem belülről fakadnak. <o></o>
Az egyszerű hit segíthet <o></o>
Az emberek és az állatok tehát következtetéseiket tapasztalataikból vonják le. Ha meggyőződésem, hogy ura lehetek egy történésnek vagy egy helyzetnek, akkor cselekszem, egyébként passzív maradok. <o></o>
Az ellenőrizhetőségben való hit rendkívüli fontosságú. Ezt igazolja Glass és Singer kísérlete is, amelyben a hangos zaj gombnyomással való kiiktatására képes alanyok jobb teljesítményt értek el, mint azok, akik ezt elmulasztották. A lárma megszüntetésére irányuló hit tehát jobb eredményt hozott. <o></o>
Egy idősebb férfi attól félt, hogy szívinfarktusban fog meghalni. Pszichiátere nyugtatót írt fel neki, és elmagyarázta a szer rendkívüli hatékonyságát, majd hozzátette, hogy az első alkalmazás után a pánikérzés azonnal elmúlik. <o></o>
A férfi a mellényzsebébe tette, és magával vitte a gyógyszert. A kínzó félelem soha többé nem tért vissza, és a gyógyszert sohasem vette be. <o></o>
Mivel magyarázható ez? A világ valóságos kontrollálhatósága nem elérhetetlen. A hozzáállás a legfőbb szempont. Aki hisz abban, hogy képességei alapján kivitelezni tud valamit, az bátran viszonyul a problémákhoz. Hosszú időn keresztül senki sem balszerencsés. Tudomásul kell venni, hogy a siker is lehet gyakori. "Borúra derű", ahogy a népnyelv mondja. <o></o>
Mesebeszéd lenne mindez? Csupán vigasztalás? Nem. Élettapasztalat. Semminek sincs még vége, nem maradtunk még le semmiről. A tanult tehetetlenség állapotából igenis ki lehet jutni! <o></o>
Mégis igent mondani. <o></o>
A túlzottan gyakori sikerek, a túl sok "kényeztetés" hatására az ember tehetetlenné válik. Aki azonban tapasztalatait félelme és frusztráltsága legyőzésével szerzi, a döntő szituációkban képes lesz a sikertelenség, az egyhangúság és a fájdalom kezelésére. <o></o>
Fontos! Az önbizalom csak a nehézségekkel való szembenézés révén, az önbecsülés pedig egy magasabb mérce felállításával és egyértelmű normák megfogalmazásával fejleszthető. Mondjunk tehát igent az életünkre, és tegyük a dolgunkat! <o></o>
Sütő Györgyi<o></o>
<o> </o>

Kedves Mihaela!
Pontosan nem értem mit írtál le nekem, de olyasmi fényt vet a dolgokra, mintha rendelkeznél Kirlián fotógéppel. Csak kezelni nem tudod..
Kolozsvár nem a közelben van, és pontosaan nem értem mért írsz, mit is szeretnél pontosan.. Egyrészről tűnik ajánlatnak is, de másrészről meg csak egy egyszerű beírásnak..
Ezért inkább arra gondoltam, hogy ne itt a nyílt fórumon beszéljük ezt meg, hanem írj e-mailt, a [email protected] címre és találkozzunk.. Mivel a nyílt beszélgetés tartalmasabb tud lenni mindkettőnk számára.
Üdv:

Zsámboki Tomi

Mert látok benne fantáziát, és számomra is érdekesnek tűnne egy aura stúdió.. Bár manapság, már nem aura stúdiók vannak, hanem van egy hejség (többnyire bérelt épület vagy lakás) és ott más nem található, mint egy fényképező gép, meg egy érzékelő.. Hátad mögött paraván, 2-3 méterre tőled egyetlen ember aki fényképez.. Sajnos, mai világban nem nagyon van tiszta látó.. Nem mondom, hogy tiszta látó vagyok, azt sem mondom hogy jó gyógyító.. Inkább azt mondom, Hogy egy látó vagyok a sok közül, egy gyógyító vagyok a sok közül, aki különbözik tőlük.. Miben?
Én érzem, és tudom is, hogy bennem, komplett energia minták vannak egy-egy aura állapotra, amik különböző gyorsaságú pozitív változásokat eredményeznek az aurában, így az egyénben is..
Míg más látó, igazán tudó ember, a pénzben gondolkodik, én 15 évesen azon, hogy hogyan tudnék, kellő gyorsaságú, még erőteljesebb eredményeket alkotni..
Segítő kezet szeretnék nyújtani az embereknek, ha kell egy egész világnak, amiben nagyon sok buktató van.. Amiatt,hogy 15 vagyok, nem fogadnak el mint már említettem, és senki nem akart, és lehet h nem is fognak felkarolni.. Pedig az igazi spiritualitás szerintem arról szól, hogy segíteni a másiknak..
Erre legjobb példa a Kozmikus törvények egyike:
"Élni, és élni hagyni!" Emberek! Hova tartunk???
És még egy kis ízelítő abból amit Én minden nap teszek!
Ez a kis írás, a lehendő könyvem előszója, melyet anyagi hiány miatt, nem tudok kiadni:
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTAMS%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Algerian; panose-1:4 2 7 5 4 10 2 6 7 2; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:decorative; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} @font-face {font-family:Mistral; panose-1:3 9 7 2 3 4 7 2 4 3; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:script; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Előszó<o></o>
<o></o>
<o> </o>
Ez a könyvelőjegyzet, azok számára íródott, akik ismerkednek, akik megtapasztalták, és adott esetben rá is akarnak térni, a spirituális és ezoterikus útjukra.. Mint tudjuk az Élet egy erős idea, mely ideának nagyvilági tervei vannak az emberiséggel, főként a TISZTA Magyar néppel. E tervnek, nem lehet nekivágni, holmi luciferi tudással mintahogyan azt már észrevehettük. A világ színpadán sok kitömött bábú játszik a lim-lom tudással, ami őszintén megvallva sokat nem is ér igazán. De van a színpadon egy karmester. Aki az egész zenekart összefogja. Ez a zenekar adja a színpadi darab zenei aláfestését. Ha elmélyülsz, rádöbbensz, hogy a darab nem is él, a zenei aláfestés nélkül. Sajnos, a mai világ nem a spirituális színpad képét őrzi, hanem a fizikai hierarchiának egy luciferi megvalósulását. Mindenki érzi, mindenki látja, észrevettük.. De mit?
Az ember kiscipőben járja azt az utat, amit neki szántak a Szellemi hierarchiából. Sokan nem is járják ezt az utat, érzésük e gondolat felé a félelem. Ezért nincs „jó” életük, gondolják ők. Pedig az Élet nem lehet „jó” vagy „rossz”.. Tudod, az embernek ez a felfogása, már több száz éve a világra jött, úgyis mint egó. S ameddig, e világi lények vagyunk, addig részünk lesz az egó förtelmes érzelmi kavalkádjában. Az életünk mindenről szól, amire szükségünk van, de nem szabad és nem is kell beletörődnünk. Igaz, hogy a Karma nem nagyon munkálható emberek által. De ezek az emberek, akik próbálják átformázni karmájukat, az egó megélésével, belebuknak a folyamatba, s mint egy nagy tárcsa, fogja az élet fel őrölni és beletenni egy közös masszába. Ez a massza, a társadalom, egyik elvakult, ön imádtató tudatos fizikai megtestesülése. Sokak amiatt nem jutnak tovább, mert beletörődtek abba, hogy az életük javíthatatlan, egójuk eredményéül. Ha beletörődünk életünk kilátástalanságába, akkor lesz igazán javíthatatlan. Amíg hittel bízunk magunkban, addig formálni tudjuk életünket a sors és a karma kiismerésével, megélésével, de csak is addig, mígnem egy kis tudást tudunk szerezni a központból, a mindenből, a Szellemi hierarchia létéből. A mi életünk, korlátozva van, de nem a Szellemi hierarchia által, hanem saját magunk által, mint egó kordon. Mi, egy elkorcsosult, csürhe vagyunk, roppantul csekély tudással a hátunk mögött, erre magadtól rá is jöhetsz. Mondj egy szót, mi szívedből szól, vagy csendesülj el környezetedben, és figyelj.. Mit érzel, mit hallasz, mit látsz? Van magadról egy képed.. Megtudod mondani, hogy ki is vagy te, teljes önvalódban, vagy azt, hogy mi az élet feladatod? Addig, amíg a fizikai lét, gondtalannak vélt életrészével foglalkozol, nem tudsz e mondatokra őszinte választ adni magadnak. Majd amikorra már, rádöbbensz, hogy a lét nem csak pozitív, s egy világ dől össze benned, vágyaid netán akarataid iránt, egós értékelésbe kezdesz, mely elkurtítja életed.. De tegyük fel, legyél materialista.. Ugye mindennek van eleje. Aminek eleje van, annak vége is van mint cél illetve végkifejlet. Materialista módon, tudhatod, hogy van a tárgyaknak is vége. A világnak is volt eleje, mint teremtés, de mi lesz a vége?.. A hittel játszani, merész dolog. Az ember, a történelem során a hitét a földig rombolta, s egóját, a porból kiemelte. Ezért tartunk még mindég itt, ahol vagyunk. Az ember, a világegyetem éveinek múlása során nagy tudást szerzett meg magának, mit el is tett, mélyre, a lelki „ dobozába”, mi a kispolc sarkában hever. A világnak, sok kell az ébredéshez, még több az önvaló sikeres megéléséhez, mint életfeladat beteljesítése. Hiszem, hogy ébredünk. A történelem folyamán a Magyar bebizonyította, hogy gyenge nép. Én megadom a tiszta lapot a Magyarnak, hisz Ő a kulcs a világ kincseskamrájához. Az emberiséget ismerve, egy darabig, nem fogunk tudni, kincstárat nyitni, mert nincs külön-külön esélyünk. Ha valaki lépni próbálna, mindig visszakozik. Fél, mert egyedül senkinek érzi magát. Nem érzi késznek magát és olyankor tudatosodik igazán. Az ember a történelem során, mindég visszakozott. A Magyar, sokszor ellentettje volt ezeknek. Mindég beállt egy oldalra, mindég támogatott valakit, ami többnyire nem úgy hatott, ahogyan azt akarta volna. E lépések, tudattalanok, megfontolatlanok voltak. Igazat adok az akkori Magyarnak! Ne gondolkozzunk annyit, mert az is elvihet a kritikus őserdei, útvesztős megélési világba. Erősítsük magunkban, az irányuló hitet, bizalmat, kellő megértést valami felé. Fontos, hogy a hit-bizalom páros, együtt járjanak, jól összefonódva. Ahhoz, hogy valaki elinduljon a spirituális, ezoterikus útján, és igazi mágus lehessen, értenie kell szavaimat. Figyelnie kell a környezete hangjait, gondolatmeneteit, változásait, lényegeit értenie kell. Ahhoz, hogy autentikus mágus lehess, nem kell egyezned, az előtted lévőkkel. A mostani ezoterikus létet, megtörték előttünk, és beszennyezték. Az emberek hitét kihasználva, meggazdagodtak és híresek lettek.. Felteheted a kérdést: - Én, most megint egy híres ember könyvét olvasom, és higgyek benne, higgyek neki? Hisz Ő mondta, hogy a híres emberek kurtították el, e létsíkot.. A kérdés jogos lenne!
Én, elmagyarázom, hogy miért különbözök a többitől, a többi kóklertől…
Anno, mikor tudásom épült, megpróbálták letörni, s belőle hasznot húzni, beépíteni más rendszerekbe. Én, akkor megtudtam, hogy mit jelent, minden síkon letaposni az embert.. Nem kívánnám senkinek, hogy gyermekkorában, mikor rögyezik lelkivilága, a földig tiporják, a tudása miatt..
Tudod, a spiritualizmusi élet nem erről szól, hogy tiporjunk le másokat, hanem őszintén segítsük Őt a fejlődésben. Mint, sok kókler, ki előttem szólt, Én is segítek. De nem hátsószándékokból, nem a pénzed miatt, nem a tested miatt, hanem azért, mert rá vagy utalva..
Sajnos ismerek olyan auralátót, aki élete során megmutatta nekem, hogy milyennek nem szabad lennem, ha igaz és tiszta auralátó, nagy mágus akarok lenni. Szeretném neki megköszönni, hogy pontos képét adta saját magán, egy Én központú, egoista, ön imádtató rendszernek és egy hihetetlen gyáva gondolkodás menetnek!
A spiritualizmus nem egy „színpadi darab”, de aki rátér, és alázattal hitt bizalommal áll az előtte levő történésekhez, végig is ér rajta.. Mielőtt az igazi spiritualizmusi lét megkezdődik, a sors kissé megpofozza az embert, kíváncsi arra, hogy mennyit bír, az az adott illető. Ha hiszed, hogy végig érsz, akkor végig is fogsz! Soha ne add fel, érjen bármi is téged. A cél lebegjen a szemed előtt, ne az eszköz. Az eszközöket keresd akkor, ha igazán szükséged van rá!
Vigyázz! Ne egóból ítéld meg, hogy mikor van szükséged rá! Mert az élet kegyetlenül megpofoz, de akkor sem fordul el tőled! Ha szavaimat érted, tudsz velem szállni, a filozófia Szellemi hierarchiájából összerakott élet, a spiritualizmus valós, el nem titkolt, burkolatlan igaz világában. Nekem, nem kell hinned! Senkinek sem kell hinned! Senkiben nem kell megbíznod. Bízz a saját magad egótlan felsőbb tudati énjétől származó, valós megtapasztalásokban, intuíciókban. Ha saját magadban hittel bízol, senki nem tud téged megdönteni. Legyen az, bármilyen híres, közkedvelt ember. Ha azon az úton jársz, amit az Élet kínál eléd, karmád pozitív oldalát éled meg, s ennek hatására, a jó és jobb közül, a jobbik oldalát lelheted meg az életednek, a kapuk sokaságai közt.. Amikor itt lesz az idő, ösztönszerűen fogod tenni lépéseid, az élet sakkjátszmájában. Nem muszáj azt a sakktáblát magad elé venned, mert az csak egy ellenségeskedést szül, a másik oldaltól. Mint tudjuk a sakk tábla is kétszínű. Az életnek is két oldala van, így a spiritualizmusnak is. A fekete kockák azért felelnek, hogyha netán elfajulttá válna spirituális életed, felőröljön és beletegyen téged egy közös masszába, a társadalom elvakult egós világába, a csalódásba. A fehér kocka, ha alázattal bízod a Szellemi hierarchiának létét, kiemel az ódon rétegből, és tudást ömleszt beléd. Mindezek mit sem érnek, anélkül, hogy nem teszel életedért, fejlődésedért. Fejlődni nem csak úgy lehet, ha megéljük tudatosan, például egy idegen civilizáció általi segítség gyanánt.. Ha minket civilizált népcsoportnak hívnak mint emberek, akkor mi is képesek vagyunk fejlődni. De tennünk is kell érte, meg kell teremtenünk a test-lélek-szellem harmóniát. Spirituális létedet össze kell fonnod a fizikai sík létező ámde vak világával. Életed során nem szabad megállni egy rendszernél, kutakodnod kell és meg kell találnod a legmegfelelőbbet. Nem pont az, az igazi ösztönszerű döntés, ami egóból jön. Ne az alapján dönts, hogy melyik szellemi vezető milyen embertömeget mozgat meg, hanem a saját érzéseid szerint találd meg az utadat!
Sok küzdelmen leszel túl, amíg kiérsz a nyílt vízre. De egy lebegjen a szemed előtt. A szellemi hierarchia, nem rak rád több terhet, mint amennyit elbírsz. És mint ismerjük a közmondást: „Teher alatt nő a pálma!” tudásod is nőni fog, az idő kozmikus gyorsulása közepette.



A fejlődésedhez sok sikert kívánok:


Zsámboki Tamás



Auralátó

Olvasva irásaidat sok mindenben egyet értek Veled. Egy dolgot azért megkérdőjeleznék, mégpedig miért kell a halállal ennyit foglalkozni. Tudott dolog ki megszületett a halál felé halad, hisz nincs más út. Bizonyos időn túl ezzel való foglalatosság úgy egészség mint szellem beli rombolást jelent. Akkor ezt is olvashattad. Gizus

Istenek alkonya<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Odüsszeusz, Hamlet, Faust. És most? Vannak, akik számára a hit, a spiritualitás semmit sem jelent, mások viszont habzsolják az ezoterikus, misztikus irodalmat, s idő előtt próbálnak eljutni a spirituális fejlettség egy-egy szintjére…<o></o>
Az indiai mitológia Káli Júgának, Sötét Kornak nevezi azt a több ezer éves időszakot, amikor a Halhatatlan Istenek eltávoztak Föld- és emberközelből. Az Olimposz is üres, Síva sem táncol a Kailásza hegy tetején. <o></o>
„Ahol azelőtt az angyal állt a karddal <o></o>
Talán most senki sincs.” – borzad el Radnóti. <o></o>
S ugyanígy panaszkodik naplójában Csontváry: <o></o>
„Egy Isten nélküli világban mit ér az ember élete?” <o></o>
Menedékre lelni önmagunkban <o></o>
Az istenek egy darabig felvezetik az embert szellemi és erkölcsi magasságokba, védik, segítik, megvilágítják az útját. Azután okos szülőként magára hagyják, hogy kiderüljön, tud-e saját fényt gyújtani a Káli Júga éjszakájában? Megtalálja-e a saját útját? Talpon marad-e, ha elengedték a kezét? Kollektíve és egyénileg meg tudja-e valósítani Buddha utolsó intelmét: <o></o>
„Ezért Ánanda, legyetek önmagatok fénye, <o></o>
A menedéket találjátok meg önmagatokban, <o></o>
Idegen segítség nélkül.” <o></o>
Istenben gazdag világ <o></o>
A Káli Júga korszaka előtt élt ember még látta a tárgyi világ szellemi lényegét. Ehhez megvolt a képessége, szellemi látása, odafigyelése. Kultúrájában evidencia volt a maja-tan. A dolgok anyagi formáját mulandónak, „efemernek” látta, a szellemi lényeget örökkévalónak. Látta az isteneket is, sorsmeghatározó kapcsolatban volt velük, részt vett az életükben. <o></o>
Isten nélkül az élet <o></o>
A Káli Júga alatt ezeket a képességeit és lehetőségeit lassan elvesztette. Az istenek eltűntek, és eltűnt a szellemi lényeg ragyogása az anyag mögül. A Sötét Kor-ember már nem érzékelt semmiféle Isten-jelenlétet, semmiféle szellemi lényeget, az anyagot érzékelte örökkévalónak. Így keletkezett – teljes joggal – a materialista filozófia, s vált a fantaszták ideológiájává minden idealizmus. <o></o>
Álmaink hőse, Odüsszeusz még távolról sem szuverén ember. Nem hasonlítható hozzánk. Ő még a Káli Júga előtti korszak kalandora. Ha nem érzi sértésnek a kedves Olvasó, akkor Odüsszeusz marionettfigura, aki az istenek kezén csüng. Ami vele történik, az földi leképződése mindannak, ami az istenek világában végbemegy. <o></o>
Évezredek múlva újra támad a világirodalomban egy alak, akit a Káli Júga-korszak reprezentánsának tekinthetünk: Hamlet. Hamlet is felkiált az egekhez, de az egek hallgatnak. A magasságokból senki sem segít neki. Igaz, senki sem akadályozza. Hamlet olyan magányos feladatának végrehajtásában, amilyen magányos ember csak lehet. <o></o>
Évszázadokkal később – hiszen a társadalmi fejlődés gyorsul – megint támad valaki, aki kvázi az emberiség képviseletében felkiált az egekhez: Faust. És íme, újra felel valaki. A nagy kérdés az, hogy kicsoda? A Sátán felel, jeléül annak, hogy egyrészt a Káli Júga a végéhez közeledik, és annak, hogy az emberiség kollektíve elkárhozhat, ha nem vigyáz magára. <o></o>
A Káli Júga korszaka gyökeresen megváltoztatta a vallások helyzetét, ember és vallás viszonyát. A Sötét Kor előtt közhelyszintű tapasztalat volt, hogy egy Isten, egy szellemi erő sokkal nagyobb energetikai feszültséget hordoz, mint amit egy ember elbír. Találkozásuk szellemi értelemben azzal a veszéllyel járt, mint amikor valaki megérint egy magasfeszültségű vezetéket. Minden ártó szándék nélkül lelkileg pusztító lehetett. Ebben az időben a vallások spirituális reduktorként működtek. Szertartásrendjük segítségével megteremtették az ember és a szellemi lény biztonságos érintkezésének a lehetőségét. <o></o>
A Káli Júga idején, az üres egek korszakában erre nem volt szükség. Ezért a vallások védő, kapcsolatteremtő funkciójukat elveszítették, ebből a szempontból elformalizálódtak. S amikor a szellemi erők újra visszatérőben vannak ember- és Föld-közelbe, és egyre gyakoribbak a szellemi találkozások, a misztikus élmények, a hagyományos vallások már nem védenek a tönkremenéstől. Erősen növekvő tendenciát mutatnak a spirituális eredetű lelki zavarok, betegségek, pánikállapotok, kissé habókossá vált emberek, akik nem tudják szellemi élményeiket elhelyezni mindennapi életükben. Ezért lenne szükség egy korszerű „szellemtudományra”. <o></o>
A XIX. század utolsó harmadától kezdve a fent vázolt probléma egyre inkább előtérbe kerül. Az ember és az emberfeletti viszonya egyre polarizáltabban jelentkezik. A pólus egyik oldalán a tagadás van. A túlhajtott racionalitás, amely minden transzcendenciát fantazmagóriának tart, és elvet. A pólus másik végén egyfajta spirituális türelmetlenség toporzékol. Ezeknek az embereknek nincs kellő kitartásuk ahhoz, hogy végigjárják a szellemi megismeréséhez, a szellemi látás kifejlődéséhez vezető utat, sem morális, sem intellektuális szempontból. Megtagadják József Attila szép programját: „az értelmig és tovább”, hanem az értelem megkerülésével, morálisan némileg koszosan próbálnak kemikáliák (drog) segítségével szellemi tapasztalásokhoz jutni. Ezek a tapasztalások élményszinten erős hatásúak ugyan, de szinte semmi sem átültethető belőlük az élet mindennapjaiba. Leginkább sátáni incselkedésnek tűnnek. Ezért egyre gyakrabban kell anyagot használni, s egyre szürkül a józan élet, egyre érdektelenebbé válnak a hétköznapok. <o></o>
Prof. dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>

Egyre többen irnak gondolatokat, érzéseket fejeznek ki a halállal kapcsolatban..
Félnek tőle, mert nem gondolják végig, hogy a halál az új ismétlődése.. Mivel semminek nincs vége, és eleje.. Kezdet és végkifejlet van, de a kezdet nem a születés, és a végkifejlet nem a halál..
A halál magyarázható azzal, hogy az elhalálozott befejezte karmáját és életútját.

Le az illúziókkal?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Az igazság nevében vegyük-e szigorú revízió alá önmagunkról kialakított véleményünket?Mielőtt hozzáfognánk, alaposan fontoljuk meg!<o></o>
A pszichológia klasszikus felfogása szerint a "Milyen is vagyok?" kérdéssel kapcsolatban három tényezővel kell számolnunk. Nevezetesen: <o></o>
- amilyen a valóságban vagyok <o></o>
- amilyennek látom magam (én-kép.) <o></o>
- amilyen lenni szeretnék (én-ideál.) <o></o>
Jóban önmagunkkal <o></o>
Önismeretünket, lelki közérzetünket alapvetően befolyásolja e három szempont közötti viszony. Amikor az én-képünk reális, vagyis olyannak látjuk magunkat, amilyenek vagyunk, birtokoljuk a belső harmóniát. Ennek további feltétele, hogy ideáljaink ne essenek túl messzire a valóságtól, tehát önmagunkon való munkálkodással elérhetők legyenek. Ennek csak az lehet az alapja, ha igent tudunk mondani magunkra, és az elfogadás nyugalmával kezdjük csiszolni, nevelni önmagunkat. Az önutálat súlyos belső konfliktusokhoz, depresszióhoz vagy a valóság előli meneküléshez vezet. <o></o>
Talán egyszerűbb törvény működik itt, mintsem feltételezzük. Aki nem szereti saját magát, az másokat sem képes szeretni. Aki utálja magát, az általában utálni fogja az embereket. <o></o>
A gyereknevelés egyik legfontosabb feladata, hogy utódunkat megtanítsuk önmaga szeretetére és becsülésére. A szeretetből ugyanis önbecsülés következik. Önbecsülés nélkül pedig hamar lezüllik az ember. Hiszen, aki nem számít, az bárhogyan viselkedhet. A reális önismeret kialakítása elsőrendű pedagógiai feladat - lenne -, ha a szülő vagy a tanár is rendelkezne vele. Ám a felnőttek hamis látszatvilága, látszaterkölcse sokáig félrevezetheti a gyerekeket. Az apa, aki gyerekének azt hazudja, hogy sohasem hazudik, az anya, aki azt hazudja, ő kizárólag a családjának élő mártír, a tanár, aki vélt tekintélye érdekében hazudja tanítványainak, hogy neki mindig igaza van... <o></o>
Amíg a gyerek mindezt elhiszi, csökkentértékűség érzése által gyötört vacak alak lehet csak, mások és önmaga szemében. Amikor pedig lelepleződik a felnőtt álnoksága, az erkölcsi törvény szokta elveszteni a hitelét... <o></o>
"Az ember a mérték" - mondták a régi görögök. A mérték útja pedig az igazsághoz vezet. A hazugság valamilyen irányban mindig szélsőséges. <o></o>
Ne dicsérj, ne hozsannázz hazug módon! Ne szidalmazz, ne gyalázz hazug módon! De, ha már muszáj hazudnod, inkább dicsérj! A Talmud azt mondja: <o></o>
"Egy szülő nem adhat nagyobb ajándékot a gyerekének, mint hogy büszke rá!" <o></o>
Az önismeret szakadékai <o></o>
Napjaink pszichológiai divatja az önismeret. Mellesleg: a pszichológiai módik gyakran váltják egymást. Néhány évvel ezelőtt az akarat mitizálása volt a sikk. Gyereknek, felnőttnek egyaránt az volt a baja, hogy gyenge az akaratereje. Kudarcainak is az volt az oka, hogy nem tudott eléggé akarni. Mintha az ember lelkének volna egy jól körülírható része, mondjuk, az "akarókája", ami elromlott. A pszichológus, a pszichiáter majd megjavítja. <o></o>
Ma mindenki az önismerettől várja sorsa megváltását, élete jobbra fordulását. Sajnos attól tartok, hogy ez a hiedelem tévedések halmazából épül fel! <o></o>
Tévedések végjátéka <o></o>
Első tévedés. Az önismeret gyógyít. Nem igaz. Az önismeret feltétele lehet a gyógyulásnak, de önmagában nem elég. Előfordulhat, hogy egy önmagáról keveset tudó idegbolond az önismeret hatására egy önmagáról sokat tudó idegbolonddá változik. <o></o>
Második tévedés. Az önismeretnek titkos akadályai vannak. A valóságban az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk vagy nem merünk megismerni. Ebből alakul ki az elfojtott ösztöntörekvések és élmények tudatból kiszorított, erkölcsileg titkos vágyak, traumatikus történések birodalma, a Freud által tudattalannak nevezett szféra. <o></o>
Harmadik tévedés. Az elfojtott ösztönenergiák megbetegítenek. Szó nincs róla. Amennyiben az elfojtás tökéletesen zár, nincs lelki zavar. Freud is hangsúlyozza, hogy a neurózis a tökéletlen elfojtásokból keletkezik. A rosszul elfojtott energiák felszivárognak a tudat közelébe, de az elfojtás még meglévő ereje inadekvát irányba tereli őket. Ezért ott jelennek meg, ahol semmi keresnivalójuk nincs, nem beilleszthetők a lelki folyamatokba, tehát megbetegítenek. Mindebből következően a lelki gyógyításnak két útja van: <o></o>

• A sikertelenül elfojtott élmények feltárása, az eredetitől eltérő módon való újraélése (korrekciós élmény, katarzis), aminek nyomán újfajta reakciók, viselkedésformák alakulhatnak ki. Ez a pszichoanalízis útja. <o></o>
• Az elfojtás tökéletessé tétele. Siker esetén a lelki panaszok megszűnnek. Ezután nincs akadálya annak, hogy a kóros alapokra épült hibás viselkedést valaki újratanulja. Ez a racionális pszichoterápiák útja. Némelyik módszer, pl. a hipnózis mindkét utat járhatja. <o></o>

Negyedik tévedés. Az önismeret megnövekedése lelkileg csakis pozitív változásokat hozhat. Igen gyakran az önismereti útra indulók nem számolnak azzal, hogy törekvésük saját karakterhibáik, aljasságaik, nem ok nélkül elfojtott egyéb negatívumaik felszínre kerüléséhez vezethet. A lelki tükör nemcsak a szépet mutatja. Kalkulálnak ezzel? Számítanak az önmaguk elviselését segítő illúziók széttörésére? <o></o>
Amikor az önismeretben való elmélyedés csakis pozitív értékeket tár fel, biztos, hogy nem önmegismerés, hanem a módszeres önbecsapás történik! <o></o>
Válaszoljunk őszintén: Élhetünk-e az illúziók hazugsága nélkül? Kívánunk-e a magunk számára egy tiszta, kemény fényben ragyogó világot, ahol sehol nincs pihentető árnyék...? Ötödik tévedés. A psziché ismerete harmonikusabbá teszi az embert, könnyebben megbirkózik saját lelki problémáival.(?) Már a lélek tudorainak magánélete rácáfol erre. A válasz, hasonló ahhoz, mint Hegelé, amikor megkérdezték, hogy a logika tanulása logikusabbá teszi-e a gondolkodást? Így felelt: "Körülbelül annyira, mint amennyire az emésztés fiziológiájának az ismeret megjavítja az emésztést"... <o></o>
Kegyes hazugságok? Másoknak? Magunknak? Vagy még kegyesebb igazmondások? Másoknak? Magunknak? <o></o>
"Vigyázz! A hegy varázzsal van tele, s ha tán lidérc mutatja, hol az út, csak menj tovább, és ne gondolj vele." (Thomas Mann: A varázshegy) <o></o>
Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>

ÜdV!
Segítséget szeretnék kérni! Mostanában nagyon foglalkoztat a jobb agyféltekés rajzolás. Szeretnék vele komolyabban megismerkedni. Sajnos anyagom nincs még semmi, csak egy agykontroll tanfolyamon hallottam róla, hogy van ilyen, meg újságban olvastam róla. Tudja e valaki, hogy Szeged környékén szokott e ilyen tanfolyam lenni? Szívesen elvégeznék egy ilyen tanfolyamot, vagy könyvet, irodalmi anyagot ha tudna valaki ajánlani?! Előre köszönöm a segítséget

Létezik IGAZI?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Töprengtem Márai Sándor „Az igazi" című könyvén. Arról szól, hogy él valahol a világban minden nő számára egy igazi férfi, és minden férfi számára egy igazi nő, csak meg kell találniuk egymást... s ha egymásra lelnek, tökéletes a harmónia, eszményi a boldogság...<o></o>
VILLÁMCSAPÁS NINCSEN! <o></o>
Egy nő a következőt mondja barátnőjének: „Nézd, szívem, én megtanultam a házasságom alatt, hogy igazi nincsen. Nem igazi szerelem nincsen - itt a félreértés -, hanem ez az igazinak nevezett ember. Sőt azt is hozzáteszem, hogy ha szerencséje van az embernek, akkor találkozik az élete során két-három olyan férfivel vagy nővel, akiből lehetne igazi, ott van benne a lehetőség. Csakhogy ez nem terem vadon, mint a sóska az árokparton. Egy kapcsolatba nagyon sokat bele kell fektetni, sok érzelmet, sok törődést, sok lemondást. Ápolni kell, s akkor, ha telnek az évek, egy idő után úgy belecsiszolódnak egymás sorsába - így írja Márai -, hogy akkor a társ már igazi, pótolhatatlan lett belőle..." <o></o>
SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA? <o></o>
Én nem hiszek a szerelem vagy bármilyen más érzelem villámcsapásszerű keletkezésében. A nagyon rossz lektűrírók könyveiben olvashatjuk, hogy váratlanul szembejöttek egymással, és egyszerre mintha villám járta volna át mindkettőjüket stb. Hát ebben a villámban nem hiszek. <o></o>
ELHAZUDOTT SZEXUALITÁS <o></o>
A szexuális élettel kapcsolatban hazudnak legtöbbet az emberek. Mint pszichológus mondom, ennél a témánál kezd „ferdülni" mindig az egész pszichoterápiás munka, ugyanis harapófogóval sem lehet az emberekből kihúzni azt, hogy maszturbálnak, hogy milyen szexuális fantáziáik vannak, és ebből mi valósul meg a szexuális életükben, és mi marad csak fantázia, miért marad fantázia, miért nem merik megcsinálni azt, amire vágynak stb. <o></o>
A szexualitás témakörében természettudományos igazságokhoz eljutni igen nehéz. <o></o>
A PERVERZIÓ DEFINÍCIÓJA... <o></o>
Mondok két példát is arra, hogy a felismert igazságot megegyezések, konvenciók helyettesítik! <o></o>
Volt egyszer Párizsban egy szexológiai kongresszus, ahol azt akarták meghatározni, hogy mit nevezzünk hiperszexualitásnak, az átlagosnál magasabb szexuális motiváltságnak, és mit kell nevezni hiposzexualitásnak, az átlagnál alacsonyabb szexuális igényeknek? Az adatok azonban olyan széles skálán mozogtak, hogy a résztvevők végül is abban egyeztek meg, hogy a szexuálisan legaktívabb korban - mondjuk, tizenhét és hatvan év között - normális élethelyzetben - tehát nem nászúton, nem börtönből szabadulva stb. - az átlagos szexuális igény napi egy és heti egy szeretkezés között szóródik. Tehát akinek napi egyszer vagy hetenként egyszer van igénye szexuális együttlétre, az a normális övezeten belül van. Vagyis hiperszexu-álisnak nevezik a tartósan napi egy szexuális együttléten felüli igényt, és hiposzexuális-nak, ha az a heti egy alkalmat sem éri el... <o></o>
Nem az az érdekes, hogy van-e hozzá partner, és ki tudja-e élni a vágyát, hanem az igényről van szó. Ennek a felmérésnek mi a természettudományos értéke? Semmi. Ugyanilyen konvenció alapján született egyezség arról is, hogy mi a perverzió. Végül keserves kínok után eljutottak odáig, hogy semmit sem tekintenek perverziónak, amely egy szexuális aktust előkészít: tehát, ami az erotikus feszültség fokozására szolgál, vagy követ egy szexuális aktust, tehát a feszültségek levezetésének szolgálatában áll. Viszont mindent perverziónak tekintenek, ami tartósan helyettesíti a coitust, a szexuális együttlétet. Ez is egy olyan konvenció, amit lehetne vitatni, mert egyáltalán nem áll erős és szilárd lábakon. Summa summarum: az emberek annyira torzítják a valóságot, amint a saját szexusukról van szó, hogy nagyon nehéz erről valós ismereteket szerezni.<o></o>

Prof. Dr. Popper Péter<o></o>

Mindegyik út jó! - Az egyedül üdvözítő tanok kritikája<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
tan, lélek, boldogság<o></o>
Mindegyik út jó út, amelyik elvezet valahová. Csak elvezessen! Kicsit se jobb a többinél, ha valaki keresztény, buddhista, zsidó, muzulmán, taoista vagy ateista. Mert ez a „kicsit jobb”, „igazabb” az első fahasáb a másfajta hívők teste, lelke s főként szelleme alá rakott máglyán!<o></o>
A bal agyfélteke analizáló racionalitásában kiszikkadt európai elme üdvhozónak lát minden misztikát, nyilvánosságra hozott és kiárusított ezotériát, jobb féltekei szenzációt, totális élményt zenében, hitben, mítoszban, netán drogban.

Sokféleképpen ugyanazt...

Ezért a bazár vonzza, ahol a leghangosabb zsivaj hirdeti a belső csendet, ahol legnagyobb a választék - ugyanabból. A szellemi bazár: Távol-Kelet.

Nagyszerű gondolati építményekkel zsúfolt polcok, éppoly nagyszerűekkel, mint a nyugati szellem bevásárlóközpontjaiban. Mindegyikük közös jellemzője, hogy nagyon sok terminus technicust kell megtanulni. Aki sokféleképpen képes mondani ugyanazt, az a legképzettebb. A tanítások bonyolultak, de gyönyörűek és szívet melengetők. Ám a legfontosabb: nem lehet megvalósítani őket! Ezért végül mindenki lesunyja a fejét a guruk, a maharisik, a rinpocsék nagysága előtt, akik azt hirdetik magukról, hogy mégis célhoz értek...

Közös út

„Tekintsd magad méltónak minden olyan beszédre és tettre, ami a természet szerint van! Ne hasson rád mások korholása, de az sem, ha megszólnak tetteid miatt; ha valami szépet tehetsz vagy mondhatsz, ne tartsd magad méltatlannak hozzá! Minden ember a saját felfogása szerint él, és tetteiben a saját hajlamait követi. Ezt azonban te ne vedd figyelembe: menj egyenesen előre, kövesd a magad és a mindenség természetét! Mindkettőnek útja egyébként egy és ugyanaz.” (Marcus Aurelius]

A tökéletesség útja

Ahogy a tűz tűz, a víz víz marad, a föld sem lesz más, mint a föld, úgy az ember csak ember, bármelyik útját járja. Aki ugyanaz mer lenni, aki tegnap volt, csodálatra méltó az állhatatosság bátorságáért.

Aki nem a hamisat veszi észre, az igazat látja meg. Aki mindent megért, annak számára természetes az igazság. Aki tudja, miben áll az erény, annak adott az erényes élet.

Akik tántorognak, még nem biztos, hogy eltévednek; a bizonytalanság is lehet az igaz út keresése.
(Hermész Triszmegisztosz)

Sima lélekkel...

Egy híres sebész azt mondta, amikor gratuláltak sikeres műtétjéhez: „Én megoperáltam, a Jóisten meggyógyította, csak Ő tudja, hogyan.”

Íme, ez lehetne a nagy tanítók mondata is: „Én megforgattam a Tan kerekét, a Tan kisimította a lelkét, de csak a Tan tudja, hogyan.”

És most jutottunk el a legfontosabb kérdéshez: valóban a sima, harmonikus, kiegyensúlyozott lélek éri el a boldogságot, az üdvösséget? Erre kell törekednünk? Tüntessünk el magunkból minden szenvedélyt, viharzást, konfliktust, háborút, kísértést, égető vágyat? Simítsuk lapállyá az életet, tüntessük el hegyeinket-völgyeinket-szakadékainkat, tegyük egyenletessé a kopár fényt, űzzük el az árnyakat?

Együttlétezés...

Valóban az örök világosságra vágyunk? Van-e világosság sötétség nélkül? A híres jiddis író által idézett Zsoltár mintha együttlétezésüket tételezné fel:

„Meddig? Meddig még?
Míg a Nap Fáklyája ki nem alszik,
s az Árnyékok elhanyatlanak.”

Prof. Dr. Popper Péter<o></o>
<o> </o>