Ünnepeink: TÉLAPÓ

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
TÉLAPÓ MŰSOR



Kedves mikulás, rád vár ez a ház

Forgatókönyv télapó ünnepre

1. szín

A HÁZIKÓ

Zenés mesejáték
.....
2. szín
MIKULÁS AZ ÁLLATOKNÁL

Mikulás:
Hm! December! Végre itt az én hónapom! Ezekben a levelekben mindenki megírta mit is szeretne kapni. Csoda távcsövem segítségével gyakran szétnézek a földön, vajon hogyan is viselkednek? Megérdemlik-e az ajándékot?<o></o>
De először az erdőbe fogok ellátogatni, az én kedves barátaimhoz. Ők is várják már a decemberi meglepetést. Marci manó, hol vagy, bújj elő!

Marci manó:
Itt vagyok kedves mikulás!

Mikulás:
Készíts elő mindent, mert megkezdjük ajándékosztó körutunkat!
Marci manó:
Nekem is van naptáram mikulás apó! Tegnap már mindent előkészítettem az erdei állatoknak. Tudtam, hamarosan útra kelünk.

Kis légy:
Brrr… de hideg van.. már hamarosan ide kell érnie<o></o>

Bolha:
Soha sem szokott késni…

Nyuszika.
Az a tavalyi répa… még most is érzem az ízét a számban! Ó a róka!

Róka:
Ne féljetek, ma én is a mikulás bácsit várom!<o></o>
Egyébként is, tavaly megígértem neki, hogy nem bántalak benneteket.

Egérke:
Mi azért nem hiszünk neked!..........


3. szín
MIKULÁS A GYEREKEKNÉL
Mikulás:
A távolban már látom a következő falu fényeit. Marci manó, milyen ajándékot viszünk oda?

Marci manó:
Ignácz Vivinek síró baba, Demkó Csengének filctoll, Fehér Janinak tűzoltóautó, Kis Gábornak…
Mikulás:
Pszt!

Gyerek1
Biztos, hogy már elindult, hiszen december 6-a van. Még soha nem késett el!
Gyerek2
Honnan tudod, hogy erre jön?

Gyerek1
A mikulás mindig az erdő felől érkezik.

Gyerek2
Ott! Látod! Hurrá, itt van! Tudtam, hogy eljön! Szerbusz Mikulás bácsi!

Mikulás:
Gyerekek! Ilyen még nem fordult velem elő, mióta a világot járom. Oda a meglepetés! Megláttatok!<o></o>

Gyerek1
Éppen ezt akartuk! Ebben az évben elhatároztuk, hogy mi is meglepetést szerzünk neked. Műsorral készültünk a számodra.
Mikulás:
Nahát! De ilyet!
Marci manó:
Jaj de kíváncsi vagyok!
Gyerek2
Megérkeztünk! Gyerekek! Fogadjuk dallal a mi jóságos mikulásunkat!
Zene:
Télapóka, télapóka szeretettel vártunk,
Örülünk, hogy újra itt vagy a suliba nálunk.
Megköszönjük amit hoztál,meg is esszük mindet,
És azután a jövő télen megint várunk téged!


 

EEDDOO

Állandó Tag
Állandó Tag
Cser Magdolna: A Télapó

Cser Magdolna
A Télapó

A jó Télapónak
rengeteg a dolga
sok-sok ajándékát
mire széjjelhordja.​

Elmegy mindenhová,
ahol őrá várnak,
minden ház ablakán
be-bekukucskálgat.​

Járja a világot kedves,
jó szándékkal,
kis csizmát, kis cipőt
megtölt ajándékkal.
:7:​
 

henna2

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt is egy aranyos Mikulás ének:

Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár.
Bekopogtat minden házba,
minden embert megtalál.

Mosoly ül az öreg arcon,
merre ő megy hull a hó.
Nekünk adja a szívét,
reánk szórja örömét.
 

EEDDOO

Állandó Tag
Állandó Tag
Anderkó Péter: Odakinn az ablakon túl

Anderkó Péter
Odakinn az ablakon túl

Odakinn az ablakon túl,
Hideg van és hull a hó,
Mégis van ki ilyenkor jár:
Nagyszakállú Télapó.
Korán reggel indul útnak,
Hogy ne lássa senki se.
Gondosan elkészít mindent,
Ne hibázzon semmi sem.
Csizmát húz és felöltözik,
Meleg kabát, sapka, sál.
Siet, hisz már minden gyermek
Napok óta rája vár.
Vállát nyomja nehéz zsákja,
Sokat kell még mennie,
Estére minden csomagot
Csizmába kell tennie.
Mikor végez sok gondjával
Megles néhány gyereket,
S ő örül leginkább ha láthat
Boldog gyerekszemeket.
:7:​
 

szanté

Állandó Tag
Állandó Tag
Picurkák!
Egy kicsi Télapóról hoztam mesét Nektek!

Lázár Ervin
A másik Télapó
- Apu, te most ideülsz a ládára!
- Dehogy ülök! Eszem ágában sincs!
- De amikor játszunk!
- Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm?
- Mert te leszel a szegényember.
Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek.
- És te mi leszel?
- Én a Télapó.
Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok.
Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó.
- Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva.
Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti.
- Milyen puttonyom?
- Amiben az ajándékokat hozod.
- Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik!
- A másik? Melyik?
Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi:
- Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.
Én oktondi! Még hogy búgócsiga?! Nyilván a hideg téli szelek búgnak a zsebében. Vagy a zúzmaranéni. Egy zúzmaranénitől minden kitelik.
A konyhában érezhetően csökken a hőmérséklet, a födőtartón egy piros födő fázósan megrezzen. Összébb húzom magamon az ingem.
- Még szerencse, hogy nincs több zsebed - mondom, és vacogok egy kicsit.
- Ne beszélj annyit, szegényember - süvíti Télapó -, mert kieresztem a jégt és a hót.
Nem is tétovázik: kiereszti. Szép nagy pelyhekben hullani kezd a hó, a mosogatón és a gázcsöveken hegyes jégcsapok híznak. Didergek.
- Ha ezt előre mondod, melegebben felöltözöm.
Télapó kutyába se vesz, a másik zsebéből előzúgnak a hideg téli szelek, füttyögnek a konyha egyik sarkából a másikba, cibálják szegény pletyka gyerektenyérnyi, cirmoszöld leveleit, behuhognak a konyhaszekrénybe, megzörrentik az evőeszközöket, és hordják, hordják a havat. Ülök térdig hófúvásban, az ingem alá - megannyi tűszúrás - hópihék száguldanak. És mindez nem elég, kiszabadul a dér is, fehérlik a hajam, a bajszom, és ajjaj, jön már zúzmaranéni is, rám telepszik, olyan a testem, mintha ezüsttel volna bevonva - már amennyi kilátszik belőle a hóból.
- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó.
- De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak.
Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc:
- Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok!
Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet.
- Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl.
- Mi az?
- Téli csillagok.
Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap. Hát emlékszik rá! Tavaly télen nézte Télapó és szegényember együtt a téli csillagokat. Mert télen a legcsodálatosabb a tiszta, csillagos ég. Csak kevesen tudják, mert kinek van érkezése nagy hidegben csillagos eget bámulni? Télapó meg a szegényember tudják. Igen ám, de akkor füles sapkában voltunk, bundás csizmában és télikabátban. Úgy könnyű!
- Ez nagyon szép tőled, Télapó - vacogom maradék erőmmel -, de csak annyit értél el vele, hogy díszkivilágítás mellett fagyok meg.
Lép felém egyet.
- Mit is mondtál, miből raktatok nagy tüzet hideg teleken amikor gyerek voltál Rácpácegresen?
- Rőzséből - nyögöm, és a dobhártyámon már dörömbölnek a fagyhalál bimbamjai.
- Azt is hoztam! - kiált Télapó.
- Mit?
- Rőzsetüzet.
- Már hogy hoztál volna, kedves Télapó, amikor nincs is több zsebed?
- De-de! - mondja büszkén, és megfordul.
Tényleg! A farzseb! Kedves szülők, csak farzsebes nadrágot vegyetek a gyerekeiteknek!
Előveszi a farzsebéből a rőzsetüzet, elém rakja.
Eszi a láng a vékony ágakat, a ropogás boldog szimfónia, a téli csillagokig csap fel a rőzsetűz. A szegényember mohón előrenyújtja elgémberedett kezét, elpárállanak róla a havak, jegek, derek és zúzmaranénik, az északi-sarki konyha vöröslő fényben dereng.
- Te nem fázol, Télapó?
- De, egy kicsit én is.
- Akkor gyere közelebb.
Közelebb jön, leguggol a tű mellé, Ő is a láng felé tartja a kezét.
- Jó meleg - mondja.
- Ühüm - bólint a szegényember.
Melegszenek.

16ZS%D3KAKANDAL%D3SILLOG%D3.gif
 

friday13

Állandó Tag
Állandó Tag
Szandi : A Mikulás szánja

Szandi : A Mikulás szánja - dalszöveg



Egyszer még régen úgy esett,
Hogy gyűlt a sok kívánság.
A Mikulás így hát útrakelt,
Vitte a fürge szán.

Gyerekek várták,
Szívükbe zárták
A bölcs jótevőt
Ezerszer látták
Nagy piros zsákját
Az ablakok előtt

Refr :
A Mikulás szánja sok kincset rejt,
Annyi szép csodát.
Neked is eljön, csak hinned kell,
Ha a csengőt hallod már.

A Mikulás zsákja telve van,
Mert sok volt a kívánság.
A csengettyű hangja messze száll,
Itt van a mesevilág.

December van már, a hó esett,
És alszik a néma táj.
Eljönnek újra az ünnepek,
Amit mindenki nagyon vár.

Az ablakban látod,
Hogy csizma, vagy három,
Fénylik a sötétben.
Fekszel az ágyon,
De nem jön az álom
Éjfél előtt

Refr :
A Mikulás szánja...

És innét mp3-ban letölthetitek


Kód:
http://www.szandi.info/audiok/szandiamikulasszanja.mp3
Kicsit megkésve :(
 

nanetta

Állandó Tag
Állandó Tag
Pattanj Palkó

Szőnyi Zoltán: Pattanj pajtás, pattanj Palkó


Pattanj pajtás, pattanj Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.

Meg-megrázza &otilde;sz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.

Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó
 

szilagyi-tunde

Állandó Tag
Állandó Tag
Az öreg Télapó (dal)

Az öreg Télapó a világot járja,
sötétben lépeget, nincsen lámpácskája.
Oly sötét az utca, oly sötét az árok,
ezüstös csillagok gyújtsatok világot.
Gyújtsd meg a világot te is holdvilágom.
Az öreg Télapó sötétben ne járjon.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Mikulás levelek
 

Csatolások

  • Face-2-300.gif
    Face-2-300.gif
    55.3 KB · Olvasás: 198
  • dear-santa-letter-template.jpg
    dear-santa-letter-template.jpg
    17.8 KB · Olvasás: 143
  • holiday-village-op-.jpg
    holiday-village-op-.jpg
    25.6 KB · Olvasás: 139
  • img-page-01.jpg
    img-page-01.jpg
    13.5 KB · Olvasás: 112
  • North-Pole-.jpg
    North-Pole-.jpg
    26.3 KB · Olvasás: 118
  • RedSanta-letterchoice1.jpg
    RedSanta-letterchoice1.jpg
    20.8 KB · Olvasás: 100
  • santa2.jpg
    santa2.jpg
    18.6 KB · Olvasás: 105
  • santa20face.jpg
    santa20face.jpg
    12.6 KB · Olvasás: 117
  • santa-train-.jpg
    santa-train-.jpg
    17.7 KB · Olvasás: 99
  • SantaLetterScroll.jpg
    SantaLetterScroll.jpg
    20 KB · Olvasás: 114
  • Santa-letter-sample.jpg
    Santa-letter-sample.jpg
    19.8 KB · Olvasás: 101
  • DecFavSantaLetter.gif
    DecFavSantaLetter.gif
    20.7 KB · Olvasás: 108

N.R.Gia

Állandó Tag
Állandó Tag
Varga Pötyi: A torkos Mikulás

Varga Pötyi: A torkos Mikulás

Hószakállú Mikulásnak
nyáron semmi dolga,
az édesség habzsolásnak
se vége, se hossza.

Nem vigyáz az alakjára,
a pocakja puffad.
A nyár utolsó napjára
kétszeresre duzzad.

Ősszel is gömbölyű marad,
csokit, tortát majszol
míg a Tél a tájra havat,
jégvirágot rajzol.

Elérkezik a szép ünnep,
a Mikulás napja.
Egy-két tortát még eltűntet,
sőt mindet bekapja!

Nem is fér be a pocakja
a ház kéményébe,
ilyen átok nem volt rajta
háromszázhét éve!

Egy bölcs bagoly, szerencsére
éppen arra repült,
ajándék így, bár megkésve,
minden házba került.

A Mikulás egy hét után
lefogyva kimászik,
s fenyőteát iszik csupán
jövő Mikulásig!

:7:
 

Adrora

Állandó Tag
Állandó Tag
mesék, versek




MIKULÁS APÓ

Vándor Várhegyi Ibolya


Messziről jött Télországból,
Deres szánkón érkezett.
Száz kis manó csomagolta
Ajándékot hoz neked.

Van a zsákban mindenféle,
Csokoládé, mogyoró,
Nyárillatú piros alma,
Ezüst virgács és dió.

Ablakba tett kiscsizmákat
Megtölti a jó öreg.
Tovasuhan és nyomában
Egy hófelhő közeleg.

Hófelhőből lassan, lassan
Kristálypelyhek hullanak,
Puha fehér takaróval
Utcát, házat bevonnak.

Messzetűnik deres szánján
Reggel Mikulás apó,
Visszavárja Télországban
Őt a száz pici manó.
 

dulacsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kapuvári Lídia: Levél a Télapóhoz

Mikulás versek nem lennének valakinek?
Az se baj, ha nem túl ismertek.
Kapuvári Lídia:
Levél a Télapóhoz

Télapó! Télapó!
Hová lettél? Hol a hó?
Tudja a házból az összes gyerek,
hogy ma levelet küldök Neked.
Üzenik ők is,
mind a hóra várnak.
Szánkózni szeretnének,
meg nagy-nagy hócsatákat!
"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót."
S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa.
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.
Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csuda szép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.
Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.
Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött.
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.
 

marchello

Állandó Tag
Állandó Tag
Télapós versek



Mentovics Éva: A Mikulás

Vígan int a hófelhőknek,
nem bánja, ha fúj a szél,
világjáró csizmájában
dudorászva útra kél.

Tombolhat a Hókirálynő,
süvölthet a fergeteg,
fittyet hány a hóbuckáknak,
hisz a dolga rengeteg.

Meglátogat minden várost,
megles minden ablakot,
megnézi, hogy párkányára
milyen csizmát raktatok.

Hogyha tisztán csillog-villog
minden egyes szeglete,
mielőtt még felébrednél,
ajándékot rejt bele.



Birkás Erzsébet: Télapóvárás

Hópaplan a tájon,
jó Télapót várom.
Gyere, siess hozzám,
cukrot, babát hozzál!
Nagyon szépen kérlek,
ne feledd a mézet,
Anyának, Apának,
és a Nagymamának.
Gyere, régen várunk,
szeretünk és áldunk.
Jóságos a szíved,
bizony várunk Téged.
A cipők ragyognak,
hű szívek dobognak.
Csipkés-hó a tájon,
gyere, siess, szánon!
Siess, siess - kérünk!
Boldogságban égünk.
Hull a hó a tájra,
Télapó a dombos várost,
ezüst szánnal járja.

Bozsi Darázs József: Télapó


Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,
fügét, almát, diót vitt a puttonyában.
Megkérdeztem tőle: - Hová tetszik menni?
Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni? -
A jó öreg bácsi azt felelte rája:
- Sose búsulj, pajtás, lesz annak gazdája!
Felkeresem Jutkát, Marit, Andit,
Tudom, nagyon várják a Mikulás bácsit!



Csányi Gyöngyi: Télapó kincsei


”Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta, ki varrta
báránybőr subádat?

Átvetőzsákodat
ki tölti meg újra?
Hámodat, szánodat
mi röpíti, húzza?

Meleg jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?”

Zúg a szél, csupa dér
már az ablakpárkány,
Janika álmodik
puha, fehér párnán.

Szól hozzá Télapó,
hó olvad szakállán,
s ahogy szól, szemében
fénylik a szivárvány.

”Házamat csillagból,
hét göncölszekérrel,
hegyimanók hordták
teliholdas éjjel.

Subámat hét gyapjas
fehér bárány adta,
tündérlányok gyűszűs
ujja varrogatta.

Zsákomat illattal,
édes ízzel, mézzel
méhek töltögették
virágporos kézzel.

Szánomat szélsebesen
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.”


Czeglédi Gabriella: Jön a Mikulás


Jön már, itt
a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás.
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja.

A hatalmas
puttonya,
ajándékkal
megrakva.
Jó gyermekek
megkapják,
megtelnek a
kiscsizmák


Czeglédi Gabriella: Télapó az úton
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kiscsizma.

Devecsery László: Jön a Mikulás...

A Mikulás, mikor eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.

Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!

Donászy Magda: Télapó ünnepén

http://www.operencia.com/component/...xNy1kb25hc3p5LW1hZ2RhLXRlbGFwby11ZW5uZXBlbg==
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró.

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró.


Donászy Magda: Télapóhoz

http://www.operencia.com/component/...1bGFzLzIyOC1kb25hc3p5LW1hZ2RhLXRlbGFwb2hveg==
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Donkó László: Leselkedő

http://www.operencia.com/component/...taWt1bGFzLzIzMi1kb25rby1sYXN6bG8tbGVzZWxrZWQ=
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...



Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén
lassú szárnyon száll a hó,
száz örömet hoz elém
nagyszakállú Télapó:
fenyőt, fénylő zúzmarát,
szelíd lankák rétjeit,
ha az ezüst hegyen át
csengős szánon érkezik.

Fecske Csaba: Karácsony előtt

Karácsony táján, ó igen,
mikor csizmát húz Télapó,
s a hegyekben a fenyőkre
puhán és halkan hull a hó,
nos, akkor rajtam valami
sejtelmes bizsergés fut át,
gondolkodom vagy álmodom?
Hallom a patkók dobaját.

Hányat kell aludni, ötöt
vagy hármat? Hármat, úgy hiszem,
három éjszaka van hátra
még, vagy talán már annyi sem.
Odaért-e a levelem,
ezen sokat gondolkodom,
mert ha odaért – mondjátok!
izgulni nincs semmi okom.

Voltam-e rossz? Ó meglehet.
De örökké lehet-e jó
egy ilyen gyönge kisgyerek?
S ha rossz voltam, mért voltam? Ó
úgy érzem, s ez nem dicsekvés,
több volt bennem mindig a jó,
mint a rossz, hát az ajándék
akár már most átadható.

Karácsony táján, ó igen,
mikor rám gondol Télapó,
mákoskalácsot majszolok,
künn csöndesen szitál a hó.
Félig ébren álmodom,
mindenfélén gondolkodom,
tudom, levelem odaért,
izgulni tehát nincs okom.

És még több a csatolásban!:D
 

Csatolások

  • Télapó versek.doc
    43.5 KB · Olvasás: 384
  • Télapó versek 2.doc
    50.5 KB · Olvasás: 287

Kis Sarkcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
Harald Scheel és Sibyle Jung: A törpék levele


Egy távoli országban a magas hófödte hegyek között, van egy pici falu, amelyet ember még sohasem látott.
Itt élnek a hegyi törpék. A törpeférfiak vastag, meleg nadrágot és szőrmés kabátot, a törpehölgyek csinos, hímzett ruhákat hordanak. Mindegyikük elengedhetetlen kelléke a hegyes törpesapka.
Ma különleges nap van a törpék falujában...Ugyanis közeleg a karácsony! Mint minden évben, az idén is összegyűlnek a törpegyerekek a falu főterén. Itt az ideje, hogy elküldjék kívánságaikat Télapónak.
A legidősebb törpe, akinek gyönyörű kézírása van, elkészíti a kívánságlistát. Egy hatalmas töltőtollal írja a gyerekek kéréseit egy hosszú-hosszú papírtekercsre. Azt mondják, hogy ezt a tollat egy ember veszítette el az erdőben. A favágó törpék megtalálták és elhozták a faluba. Ez a nagy toll éppen megfelel ennek a feladatnak, hiszen Télapó szemei a sok olvasástól már eléggé elromlottak, és bizony nehezére esne kibetűzni a törpeírással készült listát.
Miután minden kívánságot feljegyeztek, a törpék gondosan összetekerik a tekercset. Most már csak el kell juttatni a Télapóhoz. Szánkóra helyezik és elindulnak egy magas, meredek domb tetejére. Ez az utazás elég fárasztó, ezért csak a törpeapukák vállalkoznak rá. Még szerencse, hogy a törpék erősek és bátrak.
Fent a hegytetőn a futár már várta őket. Ez a nagy, titokzatos, fehér madár, a törpék országában él. Minden évben ő viszi a törpegyerekek kívánságlistáját a Télapóhoz. Mindig pontosan végzi a feladatát és még sohasem veszített el egyetlen papírtekercset sem.
A gyerekek tudják, hogy kívánságaik biztosan elérkeznek a Télapóhoz, ezért gondtalanul szánkóznak a domboldalon.
Ahogy a törpék átadják a tekercset, a nagy, fehér madár óvatosan a csőrébe veszi a szalagot, mely összefogja a listát, megrázza tollait, majd hatalmas szárnycsapásokkal a magasba emelkedik. Gyorsan maga mögött hagyja a hófödte fákat, dombokat, és hamarosan már csak egy parányi fehér pont látszik az égen. A törpék még sokáig néznek a távolodó madár után, némelyek integetnek is, végül aztán hazaindulnak. Most már biztos, hogy a gyerekek karácsonyra megkapják az áhított ajándékokat.
Ebben az évben azonban valami különös történik. Fent a magasban, a felhők fölött, Télapó már átolvasta az összes levelet és képeslapot a világ minden tájáról, és az ajándékok is készen vannak. Mégis gondterhelten simogatja hófehér szakállát.
- Nem találom a törpék papírtekercsét - mormogja maga elé. - Itt valami nincs rendjén!
A jó öreg Télapó nem hagyja annyiban. Az lehetetlen, hogy a törpegyerekek ne kapjanak ajándékot karácsonyra. Tüstént útnak kell indulnia, hogy megtalálja az elveszett papírtekercset.
Felpattan a szánjára, és a hűséges rénszarvasaival együtt már repül is a törpék országába.
Ahogy éppen egy magányos, a falutól távol eső kunyhó fölött repül át, hirtelen halk, keserves nyöszörgést hall, mintha egy állat kiáltana segítségért!
Valóban: a futár, a nagy, fehér madár fogságba esett! Mikor már messze fent a magasban járt, kibomlott a papírtekercset összefogó szalag és a tekercs lehullott a földre. A madár rövid keresgélés után megtalálta egy kunyhó közelében. A törpe, aki ott él, amint meglátta a madarat, azon nyomban foglyul ejtette. A törpét soha, senki nem látogatja, ezért gonosz és mogorva lett. Nem szeret senkit, de különösen a törpegyerekekre haragszik, amiért olyan gondtalanok és vidámak. Azért fogta el a madarat is, hogy bánatot okozzon a gyerekeknek.
Télapó időközben leszállt a kunyhó melletti tisztásra. A törpe valami furcsa neszt hall a háza mögött. Nyomban az ablakhoz fut, hogy megnézze mi történik. Amikor meglátja a Télapót, bizony inába száll a bátorsága, kirohan kunyhójából és reszketve elbújik egy farakás alá. Egy résen át kukucskálva figyeli, amint Télapó a kunyhó felé tart.
A Télapó a nyöszörgő hang irányába megy, és megtalálja a szerencsétlen, bezárt madarat.
- Szegény madár - mondja, és gyorsan szabadon engedi. - Repülj vissza nyugodtan a dombodhoz! Megtaláltam a papírtekercset és magammal is viszem. Ne aggódj, most már jó kezekben van.
Egy kis törpegyerek, aki éppen a kunyhó közelében játszadozott, mindent látott és hallott. Gyorsan visszaszalad a faluba, és izgatottan meséli a többi gyereknek, hogy mi történt.
A Télapónak nincs most ideje azon töprengeni, hogy vajon ki zárta be a kalitkába a fehér madarat. Még rengeteg ajándékot kell előkészítenie! Tüstént visszasiet az angyalokhoz és felolvassa a papírtekercset. Bizony sok-sok kérés szerepel most is rajta, de mivel mindegyik törpegyerek nagyon jól viselkedett, így mindegyikük megérdemli a kért ajándékot. Az angyalkák a raktárba repülnek, előveszik a megfelelő játékot vagy könyvet, szépen becsomagolják, majd Télapó szánjára teszik.
Ez idő alatt a törpegyerekek összegyűltek egy pajtában, hogy megbeszéljék a történteket. Nagyon szomorúak lettek volna, ha karácsonyra nem kapnak ajándékot, de tulajdonképpen nem haragszanak a magányos, gonosz törpére.
Sejtik, hogy azért ilyen, mert nagyon boldogtalan. Olyan rossz természete van és olyan mogorva, hogy minden barátját elveszítette. Minél magányosabb, annál gonoszabb lesz.
Ez nem mehet így tovább! A gyerekek elhatározzák, hogy karácsonykor segítenek a törpén.

Karácsony este minden gyerek megtalálja az ajándékát a fa alatt. Boldogan csomagolják ki a meglepetést, és rögtön ki is próbálják.

A gyerekek nem szóltak szüleiknek arról, hogy a gonosz törpe kalitkába zárta a nagy, fehér madarat. Titokban akarják tartani, hogy karácsony napján egy jó cselekedetre készülnek...

Késő este, a mogorva törpe, amikor kinéz az ablakon, arra lesz figyelmes, hogy egy hosszú imbolygó fénysor közeledik a kunyhója felé. Minden ízében reszketni kezd, mert azt hiszi, hogy a falubéliek akarják őt megbüntetni gonosz tetteiért.

De legnagyobb meglepetésére hirtelen karácsonyi dallamok csendülnek fel az ajtaja előtt. A gyerekek körbeállják a kunyhót, és gyertyával a kezükben énekelnek, hogy meglágyítsák a törpe mogorva szívét. Majd lassan elindulnak az ajtó felé...

A mogorva, gonosz törpe nem hisz a szemének. A gyerekek nem csak énekelnek, hanem mindenféle ajándékot is hoznak neki: Egy meleg pulóvert, egy sálat, süteményt, egy doboz édességet, de ami a legszebb ...egy gyönyörű szép faragott széket!

A törpe meghatódva, könnyes szemmel néz a gyerekekre. Bocsánatot kér a tettéért és megígéri, hogy a legközelebbi látogatásuknál forró csokoládét és süteményt készít.

Ezen az estén mindenki nagyon-nagyon boldog Törpeországban.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
TÉLAPÓ ÉS A MÓKUSOK
Tóth Anna

Tlapsamkusok.png


Rég levették lombjaikat
Erdőben a karcsú fák.
Hó tündérek pihét szórnak
Ettől fehér már a táj.


Télapó is készülődik,
Várják őt a gyerekek,
Száncsengőjét fényesíti
Puha ruha, s lehelet.

Két kis mókus szánkó mellett
Éppen arról suttognak,
Meglepik a Télapót, és
Elbújnak a puttonyban.

Város felé elindulnak.
Van rajtuk egy takaró.
Hideg ellen ajándékát
Így védi a Télapó.


Óvodában öreg apó
Felakasztja zubbonyát,
Ősz szakállát megsimítja,
S kitakarja puttonyát.

Elővesz egy hajas babát.
Mesekönyvet, kis traktort,
nem érti, hogy mért mocorog
Amit éppen megmarkolt.

Két kis mókus előbújik.
Ujjongnak a gyerekek.
Simogató kezeikből
Sugárzik a szeretet.


Jaj, de gyorsan száll az idő!
Búcsúzik a kis fogat.
Sietnek az erdő felé,
Mindjárt itt az alkonyat.

Eközben az erdőlakók
Éppen arra gondolnak,
Nem jön el az öreg apó,
Pedig mindig jók voltak.

Sötétségben bagoly huhog:
Ütögessünk jégcsapot!
Csilingelő zenéjével
Hívogassuk Télapót.

Muzsikaszó szinte szárnyal.
Télapó is énekel.
Jégcsapocskák szólamára,
Így már könnyen lépeget.

Megtalálják végre egymást.
Gazdát lel sok ajándék.
Két kis mókust erdőlakók
Elfogadnák barátként.

Öreg apó fa ágára
Felakasztja puttonyát,
Így a két kis gézengúznak
Átadja új otthonát.

Elbúcsúzik mosolyogva.
Gyönyörűen hull a hó.
Megszólal a kicsi csengő,
Ahogy elmegy Télapó.
 

Csatolások

  • A Télapó és a mókusok.DOC
    25 KB · Olvasás: 199

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Látogatás a Mikulásnál

Szereplők: Mesélő = varázsló
Mikulás
Manó 1
Manó 2
Manó 3
Kabát
Bal csizma
Jobb csizma
Sapka
Rénszarvas 1
Rénszarvas 2
Szánkó
Postás
Anyuka a nézők közül
Akármennyi szótlan manó
Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?
Gyerekek: Igen.
Varázsló: Nagyszerű! Aztán áruljátok csak el nekem, járt-e már valaki közületek a Mikulásnál? Látta-e már valaki, hogyan készülődik a Mikulás a nagy napra, az ajándékok kiosztására?
Gyerekek: Nem!
Varázsló: Akkor én most odavarázsollak benneteket a Mikulás házába, ahol már kezdődik a készülődés a nagy ajándékozásra. Csukjátok be jó erősen a szemeteket, és amire hármat számolok, már ki is nyithatjátok. Jól figyeljetek! Csiribí-csiribá, legyünk ott, ahol akarunk, legyünk gyorsan a Mikulás házánál!
/Míg ezt mondja, a szereplők előjönnek, és mindenki elfoglalja a megfelelő helyét. A kabát, csizmák és a sapka a szekrényben áll mozdulatlanul. A rénszarvasok és a szánkó az istállóban alszanak. A Mikulás és a manói sürögnek-forognak a házban egyelőre szó nélkül. /
Varázsló: Egy – kettő – három! Most már kinyithatjátok a szemeteket! Íme, itt a Mikulás háza. De jók legyetek ám, nehogy megzavarjátok a nagy készülődést!
Mikulás: Na, manócskáim! Nézzük akkor a leveleket! Úgy látom, már szép számmal összegyűlt.
/Kopognak. /
/A manók kinyitják az ajtót, és belép a postás. /
Postás: Jó napot kívánok. Hoztam még néhány levelet, Mikulás barátom.
/Lerak két nagy zsákot, tele levéllel. /
Manók: /Egyből nekilátnak, kibontják a zsákokat, sorra veszik elő a leveleket. egyszerre bontogatják ki, és olvassák hangosan. Ki-ki a magáét. Olvasnak, pakolnak, sürögnek-forognak. /
/Ezután egyenként, felváltva olvasnak egy-egy levelet, majd miután felolvasták, elmennek pakolni./
Manó 1: „Kedves Mikulás Bácsi! Pistike vagyok, még óvódás. Ezért anyukám ír helyettem. Légy szíves, hozz nekem sok-sok édességet, mert nagyon jó voltam. Köszönöm szépen.” Édesség. Hol is vannak az édességek? Aha! Itt. /odamegy egy polchoz, és csomagol. /
Manó 2: /Kinyit egy újabb levelet, és olvassa hangosan. /
„Kedves Mikulás! Lehet, hogy azt mondod, hogy én nem is vagyok jó gyerek, de tudd meg, hogy néha próbálok jól viselkedni, de nem nagyon sikerül. Azért szeretnék egy autót és egy kis csokit kapni tőled.”
/Odamegy ezzel a levéllel a Mikuláshoz ./
Mikulás! Olvasd csak el ezt a levelet! Mit szólsz hozzá? Megérdemli ez a kisgyerek az ajándékot?
Mikulás: /Elolvassa. /
Úgy olvasom, hogy igyekszik jó lenni. Értékeljük ezt. Pakold csak be neki az ajándékot.
/Manó 2 elmegy és csomagol. /
Manó 3: /Olvas hangosan. /
„Kedves Mikulás! Úgy gondolom, hogy tavaly óta sokat javultam. Esténként, mielőtt lefekszem, már elrámolom a játékaimat is. Ugye, te is úgy gondolod, hogy kaphatnék egy mesekönyvet tőled?” Mesekönyv, mesekönyv!
/Keresgél, majd mikor megtalálja, beleteszi egy zacskóba./
Teszek egy kis csokit is mellé, hiszen ez nagy szó, hogy egy kisgyerek már elpakolja a játékait.
/Újabb kopogás /
Postás: Még egy adag levél érkezett. /Leteszi az újabb zsákot, majd elmegy. /
/A manók tovább sürögnek-forognak, bontogatják a leveleket, pakolnak szótlanul, csak mozgással és szájmozgással. /
Varázsló: Látjátok, mennyi munkájuk van a manóknak. Nem irigylem őket, de úgy látom, nagyon ügyesen végzik a munkájukat. Hagyjuk is őket dolgozni, nehogy rosszul csomagolják be az ajándékokat. Most pedig lássuk azt is, mi újság van a Mikulás ruhásszekrényében!
/A ruhásszekrény ajtaja kinyílik. Benne mocorog a kabát. /
Kabát: Mi ez a nagy zaj? Nem tudok aludni.
Hú! Mi folyik itt a szobában? Már december lenne? Ekkorát aludtam volna? /Megdörgöli a szemét, kibújik, jobban körülnéz/.
A betyárját! Tényleg már itt az idő, hogy készülődjünk a nagy útra. Akkor sok a teendő.
/Mellette vannak a csizmák és a sapka is. Elkezdi őket ébresztgetni. /
Csizmák! Sapka! Ébresztő! Sok a teendőnk. Itt az idő, hogy rendbe szedjük magunkat. Mindjárt indulunk a nagy útra.
Csizmák és a sapka: /Ébredeznek, nyújtózkodnak. /
Bal csizma: Mi ez a lárma?
Jobb csizma: Miért nem hagysz minket aludni?
Kabát: Nézzétek, micsoda munkában vannak már a manók! Nekünk is el kell kezdenünk készülődni.
Bal csizma: /Kibújik a szekrényből, körülnéz. /
Húha, tényleg itt az idő!
Sapka: /Kiugrik a szekrényből. /
Tényleg! Úgy látom, rajtunk a sor.
/A ruhák elkezdenek készülődni /.
/A kabát lekeféli magát mindenhol. /
/A két csizma egymást pucolja ragyogó tisztára. /
Sapka: /Hajlong erre-arra, hogy hogyan is álljon majd a Mikulás fején. /
Így szép vagyok? Nem! Nem jó. Talán így? Á, dehogy! Nem lesz jó. Így leesek a Mikulás fejéről. Na, talán így jó lesz. Ugye, kabát, csizmák? Így elég csinos vagyok?
Kabát és csizmák: Igen, így jó leszel. Na, mi is elkészültünk.
/Bemennek abba a szobába, ahol a manók dolgoznak, és megállnak a Mikulás előtt. /
Sapka: /Hajlongva. /
Mikulás! Mikulás! Mikulás!
/Egyre hangosabban kiabálja. /
Mikulás: Tessék! Ki szólít?
Sapka: Én. Azaz mi, a ruhák. Készen vagyunk az útra.
Mikulás: Nagyszerű! Nagyon ügyesek vagytok. Menjetek az előszobába, és várjatok türelemmel!
Ruhák: /Odébb mennek, félreállnak. /
Varázsló: Szerintetek, gyerekek, kiknek kellene még felkészülni a nagy útra?
Vagy a gyerekek, vagy
a varázsló mondja: A rénszarvasoknak.
Varázsló: És mit húznak a rénszarvasok?
Gyerekek: Szánkót!
Varázsló: Bizony, bizony. A rénszarvasoknak és a szánkónak is itt az idő, hogy készülődjenek. Nézzük csak!
/Az istállóban a rénszarvasok fekszenek, mocorognak. /
Rénszarvas 1: Mi ez a zaj? De furcsa hangok!
Rénszarvas 2: Milyen kellemes illat. Vajon mi ez?
Rénszarvas 1: Szerintem ez a hó illata.
Rénszarvas 2: Szerintem ezek pedig a manók.
Rénszarvas 1: Tényleg! Tél van. Esik a hó.
Rénszarvas 2: Akkor ez azt jelenti, hogy fel kell kelnünk. Eljött a mi időnk.
Rénszarvas 1: Bizony! Talpra, pajtás! Egy, kettő!
/Felállnak, nyújtózkodnak, majd tornásznak egyet. /
Rénszarvas 1: Lábhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Kéznyújtás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Derékhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Rénszarvas 2: Én már fel is ébredtem. Friss vagyok, útra készen állok.
Rénszarvas 1: De hol a szánkó?
/Keresgélnek az istállóban össze-vissza. Rá is találnak az alvó szánkóra. /
Rénszarvas 1: Ébresztő, szán barátom! Itt a tél! Indul a munkánk!
Szánkó: Na! Hagyjál!
Rénszarvas 2: Ébredj! A manók már nagy munkában vannak.
Szánkó: De én aludni akarok. Hagyjatok!
Rénszarvas 1: Nem lehet! Neked is dolgod van.
Rénszarvas 2: Ébredj már! Szedd rendbe magad, mert mindjárt indulunk.
Szánkó: Na ne! Én még álmos vagyok!
/Kintről a Mikulás hangja hallatszik. /
Mikulás: Manók, hogy álltok a munkával? Holnap december hatodika van, és mennünk kell.
Szánkó: /Mikor meghallja a Mikulás hangját, felpattan. /
Hát miért nem ezt mondtátok?
/Gyorsan letörölgeti magát, és befogja magát a rénszarvasok mögé. /
/A Mikulás házában eddigre a manók már nagyon sok csomagot összeállítottak. /
Mikulás: Szóval, készen vagytok, manócskáim?
Manók: Igen.
Mikulás: Akkor most alszunk egyet, és holnap indulás!
/Alszanak, közben halk zene szól. Egyszer csak megszólal egy vekker, azaz mobilon a Hull a pelyhes fehér hó…/
/Felébred a Mikulás, a manók is. A ruhák is, a rénszarvasok is. Mindenki friss, üde, tettre kész. A ruhák felöltöztetik a Mikulást. /
Mikulás: Hol is kezdjük? Hová is induljunk először? Tudom már. Belenézek a mindent látó távcsövembe, és megnézem, hol várnak rám a legjobban és a legszebben a gyerekek.
/Belenéz, nézelődik erre-arra. /
Varázsló: Azt hiszem, a Mikulás minket néz. Legyetek most nagyon jók! És énekeljünk valami szépet a Mikulásnak! Hagy lássa, hogy mi már nagyon várjuk őt. Ismeritek azt a dalt, hogy Szívünk rég ide vár…?
Gyerekek: Igen!
Varázsló: Akkor énekeljük el!
/ÉNEK /
Mikulás: /Közben nézelődik, s megakad a szeme a gyerekeken. /
Varázsló: Nagyon ügyesek voltatok. De most lássuk, hogy döntött a Mikulás.
Mikulás: Ott lent, a távolban vár rám sok-sok nagyon jó gyerek. Olyan szépen énekelnek. Azt hiszem, ők a Bogáncs utcában várnak rám, ott vannak az iskolában. Ők lesznek idén az elsők, akiket meglátogatunk, és megajándékozunk. Manók! Nézzétek csak meg, mit is kértek ezek a gyerekek a levelükben!
Manók: /Keresik a levelet, keresik, de nem találják. /
Varázsló: Gyerekek! Írtunk mi levelet a Mikulásnak?
Gyerekek: Igen. Nem.
Varázsló: De így együtt, szerintem nem írtunk. Akkor most mi legyen? Mi lesz, ha a Mikulás nem talál olyan levelet, amit mi írtunk?
/Töpreng a varázsló. /
Van egy ötletem! Gyorsan írjunk most! Aztán én majd odavarázsolom hozzá a levelünket, mintha már régóta ott lenne. Van valaki a szülők között, aki elvállalja, hogy gyorsan ír egy levelet a nevünkben?
Anyuka /én /: Majd én segítek. Van is nálam véletlenül toll is, papír is, meg boríték is. /Kimegy. /
/Folyamatosan írom és mondom. /
„......................., az iskolában fogunk rád várni. Sok-sok jó kis és nagy gyerekről van szó. Szeretnénk, ha hoznál nekünk valami meglepetést. Lehet csoki vagy játék, vagy lufi, vagy könyv. Rád bízzuk, hogy mit hozol, hiszen idáig még sosem csalódtunk benned. Előre is köszönjük. Nagyon várunk!”
/Hangosan mondva meg is címezem a borítékot, beleteszem a levelet, leragasztom, és odaadom a varázslónak. /
Varázsló: Na akkor máris ott lesz a Mikulásnál. Hókusz-pókusz, egy-két-há!
/Berakja a levelet a szobába az asztalra. /
Manó 1: /Az asztalhoz megy, felveszi a levelet, és olvassa. /
/Az iskola címét olvassa/. Ez az! Hát itt a gyerekek levele!
Mikulás: Add csak ide!
/Végigfutja a szemével. Gondolkodik, majd odasúg valamit a manóknak. /
Manók: /Elmennek, majd rövid idő múlva nagy zsákkal térnek vissza. Már benne van a gyerekek ajándéka. /
Rénszarvas 1: Most már rajtunk a sor.
/Bejönnek a házba. A manók felteszik a zsákot a szánra. A mikulással együtt elindulnak. /
Varázsló: Na, most már erre tart a Mikulás. De hosszú ám az út idáig. Amíg ideér, énekeljünk valami szépet.
Ének: /Csengőszó hallatszik. /
Mikulás: /Megérkezik. /
Szervusztok, gyerekek! Ugye, jó helyen járok?
/Előveszi a borítékot, és felolvassa a címet. /
Én a ………iskolában várakozó gyerekeket keresem.
Gyerekek: Mi vagyunk azok.
Mikulás: Tudjátok-e hogy ti vagytok idén az elsők, akiknek ajándékot hozok? Amikor belenéztem a mindent látó messzelátómba, ti voltatok a legjobbak, és ti énekeltetek a legszebben. Szeretnétek még énekelni nekem valami szépet? Esetleg van köztetek valaki, aki tud szép verset mondani?

Mikulás: Nagyon ügyesek vagytok. Szépen tudtok énekelni és szavalni. Meg is érdemlitek az ajándékot. De van egy kis baj. A manóim otthon maradtak. És ti olyan sokan vagytok, hogy egymagam nem is tudom kiosztani nektek az ajándékaimat.
Varázsló: Ez nem baj. Ne legyek többé varázsló, ha nem tudom neked idevarázsolni a manóidat.
Mikulás: Az bizony nagyon jó lenne.
Varázsló: Szívesen megteszem. Figyelj csak! Hókusz-pókusz, csiribókusz! Manókák, ide gyertek hozzánk!
/Megérkeznek a manók. /
Manók: /Egyszerre. /
Itt vagyunk, Mikulás. Mit tehetünk érted?
Mikulás: Segítsetek nekem, legyetek szívesek, kiosztani az ajándékokat ezeknek a kedves kis gyerekeknek.
Manók: Szívesen!
Osztják az ajándékokat.
A végén:
Varázsló: Köszönjük meg ezt a sok szép ajándékot egy szép énekkel!
Ének:
Mikulás: Köszönöm a sok szép dalt, verset. Az ajándékokat pedig nagyon szívesen adtam és adom. De tovább már nem maradhatok, mert még nagyon sok helyre kell mennem, hiszen ezen a napon minden gyerek vár rám. Jövőre majd újra eljövök hozzátok. Most pedig viszont látásra, szervusztok!



147.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Meglepetés Mikulásnak


Tóth Anna


Kerek erdő közepében
Állt egy csodás házacska.
Ott lakott a sün, az egér,
Mókus és a nyulacska.

Tél volt, így a kandallóban
Száraz faág ropogott,
Kertjük mellett vidám dalként
Kicsiny patak csobogott.

- December van, hull a hó is,
Most jön majd a Mikulás.
Készíthetnénk süteményből
Sok kis mézes figurát.

Igen ám, de nem volt mézük,
Így a boltba siettek.
Cserébe az üveg mézért
Mogyoróval fizettek.

Otthonukban süteményhez
Felütöttek tíz tojást,
Ügyeskedve formázgattak
Csillagot és csíkocskát.

Mire készen lett a tészta
Kopogott a Mikulás.
Szégyenlősen lábát leste,
Arca tiszta pirulás.

-Nézzétek a gyaloglástól
Csizmám talpa kiszakadt.
Zsákomban az ajándéknak
Több mint fele itt maradt.

-Vedd le gyorsan vizes csizmád.
Látod itt a kandallót?
Szunyókálj, míg ruhád szárad,
Dúdolunk egy altatót.

Mikor már az apó aludt,
Mókus szökkent padlásra.
Gondolta, hogy kincset rejthet
Odafönt a nagytáska.

Talált bőrt, és vékony zsinórt,
De a tűt azt nem lelte.
Süni intett, ő tüskéje
Biztos jó lesz helyette.

Pici mancsok fürgén jártak,
Felvarrták a foltocskát.
Apó ébredt, és az arca
Csupa-csupa boldogság.

Süteményt, és vendéglátást
Hálálkodva köszönte,
De legjobban csizma talpa
Fakasztotta örömre.

Apókának dolga volt még,
Így a rétig kísérték.
Továbbra is jók maradnak-
Búcsúzáskor ígérték.

Hazaérve ezüst fényben
Csillogott a kicsi ház,
Fenyőfát és ajándékot
Hagyott ott a Mikulás.


knyveim016-1.jpg


 

Csatolások

  • Meglepetés Mikulásnak.doc
    22 KB · Olvasás: 176

Sudárka

Állandó Tag
Állandó Tag
Bujáki Lívia: Csillag hullott

Csillag hullott szakállára,
benézett az ablakon,
és én tudtam, csomagjából
a legszebbet én kapom.
Mind a havas háztetőkön
várták őt a verebek,
mert szegények télidőben
sosem esznek eleget!
Hóemberre rákacsintott:
El ne árulj, kérlek, ó,
idő előtt meg ne lássák,
hogy itt járt a Télapó!
Puttonyából elfogyott a
cukor, csoki, nápolyi,
házak között járt serényen,
alig bírták lábai.
Visszaindult a Tejúton,
fehér álomporon át,
és a Hold úr csillagokból
tett fejére koronát.
 

Sudárka

Állandó Tag
Állandó Tag
Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.
 
Oldal tetejére