Nalam vannak igazan boldog pillanatok, meg altalanos boldogsag, ami igazan nem is ugyanaz, de majdnemhogycsak.
Nem mondom, hogy hianyerzetem van, vagyis nem abban az ertelemben.
Altalanos boldogsagomat egy fel eve mar probaltam korbeirni, megmagyarazni masoknak, nem nagy sikerrel...
Az valami mas.. Talan ugy mondanam hala, de nem vallasi ertelemben. Hanem csak ugy. Ugy ereztem kb egy evig huzamosan, hogy en vagyok a legboldogabb, legszerencsesebb ember a vilagon, mert talaltam lelki beket magammal, orulok az ELETNEK. Ugy, ahogy van. Mindenevel egyutt. Hozza kell tennem, ennek semmi koze nem volt parkapcsolatomhoz, anaygi helyzetemhez, munkahelyi siker, vagy kudarc...semmi ilyesmi.
Imadtam reggel a BOLDOGSAG ERZESEVEL ebredni... nem tudom szavakba foglalni. Mindent, amit csinaltam, orommel tettem. Es vegig az volt a hitem, hogy rossz nincs. A "rossz" azert tortenik csupan, es kizarolagosan, hogy ujra tanitson. Hogy formaljon, olyan emberre, amilyen vagyok. Es en joban voltam magammal.
Persze a boldogsag -szeretnem hangsulyozni, hogy ez az en szemelyes velemenyem, eletkepem, ne tessek majd mondani, hogy nem jo, mert nekem igy tokeletes..
- egy lelkiallapot nalam, ami nem feltetlenul jelent "tokelyt" a mindennapokban, mert melle ugyanugy tarsulhat stressz, kisebb, vagy nagyobb. De azt en ugy kezelem, mint idegallapotot, tehat elkulonitem a kettot, es nem zarom ki egyiket a masikkal.
Valahogy itt vesztette el mindenki akivel beszeltem a fonalat, mert ok csak hajtogattak, hogy en nem lehetek boldog, mert nezzem meg a parkapcsolatomat, nezzem meg milyen stresszes a munkam, tonkre vagyok menve... Persze mindez az o prodzsektalasuk ram, fingjuk se volt arrol, amit en erzek, ahogy en gondolkodok.
Felreertettek... leegyszerusitettek. Azt mondtak, ha boldog vagy, akkor elegedett vagy. HA pedig nem vagy elgeedett, akkor nem lehetsz boldog.
Szerintem pedig ez nem feher vagy fekete.
Az, hogy altalanosan boldog, -vagy nem is tudom hogy nevezzem- vagy, az miert kell azt jelentse, hogy nincs semmi az eletedben, amin valtoztatnal.... A boldogsag szamomra nem egyenlo a tokeletesseggel. Olyan szeritnem nincs is. Vagy teljes elegedettseg. Mert akkor mi vinne elore? Mi lenne a mozgatorugo az ember eleteben? Miert lenne erdemes felkelni? Dolgozni? Utazni? Akkor mindek? Hisz minden tokeletes.. midnen pont ugy jo, ahogy van.
En boldog tudok lenni akkor is, amikor szomoru vagyok, akkor is amikor stresszelek
Lehet hogy csak en ertelmezem egyenileg es masok szamara teljesen butan a boldogsag fogalmat. Lehet. De akkor is legyek inkabb szamukra mas bolygorol valo, de tudjak orulni a Napnak, a Fanak, az emberek mosolyanak, egy kedves pillantasnak egy idegentol, es lassam rozsaszin szemuvegben a vilagot. Szerintuk.
Mert ezek ellenere, megha annak is tunik, nem dugom a fejem a homokba, nem ugy elek, hogy nem veszek tudomast arrol ami folyik. Csak probalom ugy megelni a vilag vagy sajat tragediamat, hogy ne veszitsem el magamat es azt a kincset amit en magamban, mindenben es mindenkiben talaltam, es amit en boldogsagnak hivok.
Tehat ez volt az en "altalanos boldogsagom"
amiben soha nem erzek hianyzerzetet, mert ugy erzem teljes, a masik szamomra pedig az extrem boldogsag pillanatai....amik tenyleg pillanatok..
asszem megint erthetetlen voltam.
h34r:
es offtopik is. Bocsi :wacko:
Igen és nem. Csak bizonyos pillanatokban regisztrálod, hogy igazán boldog vagy, de azt ne mondd, hogy ezeken a pillanatokon kívül már hiányérzeted van.
A téma már messze nem pikáns
[post=180297]Quoted post[/post]
[/quote]
