Halál
Kedves SiriusB! Örülök, hogy tetszett az összefogglalóm...
folytatnám a halállal... szóval foglalkoztat, tulajdonképpen, mi is az?
"Semmi sem fontosabb annál, minthogy uralni tudjuk halálunk folyamatát." (Láma Ole)
És mennyire igaz... egész életünkre kihatással van, hogy hogyan gondolunk a "halál"-ra. Sokan másképp vélekednek a dologról, ebből adódik logikusan a tény, hogy sokan tévesen képzelik a dolgot...
Sokakat talán zavar, egyesek homokba dugják a fejüket, nem gondolnak rá, egész egyszerüen nem érdekli őket.. pedig a téma érdekes, én a Buddhizmus halállal kapcsolatos tanulmányait, elméleteit, javaslatait tanulmányozgatom és számomra szimpatikusnak tűník, amit találtam.
Az életben minden (meg amúgy is ami összetett) múlandó, semmi sem maradandó, kivéve a halált, így ez az egyetlen dolog amiben biztosak lehetünk (bár egyik barátom mondta nemrég, hogy ma már olyan világban élünk, hogy a halál sem biztos... nem tudom ezt még át kell gondoljam
, hogy bekövetkezik (jobb esetben elötte sikerül megöregednünk is
ezért célszerű megismerni, hogy ha ránk kerül a sor felkészülten távozzunk. A Buddhisták szerint (még a többi vallásban is jelzik), hogy addig nem távozunk el, amíg mi magunk úgy nem döntünk. Bár az alapvető nemtudásunkból kifolyólag, "egy-két ballépésbe néha-néha belehalunk" (egyik tanítóm szavai, melyek a reinkarnációra utalnak), ezért mivel nem tudjuk, hogy mikor következik be, célszerű minden napot úgy élni, hogy talán épp ez az utolsó... ezzel nem azt akarom mondni, hogy ne legyenek terveink, ne spóroljunk, hanem inkább azt, hogy éljük meg a nap minden egyes percét tudatosan, ne pazaroljuk az időnket felesleges dolgokra, és semmi képpen ne legyünk ellenségesek másokkal, figyeljünk oda szeretteinkre... stb...stb...
Tudunk egy tudatról, mely 17 életével ezelőtt megvilágosodott és megtanulta tudatosan átélni a halál és születés közti időszakot... Ő 17.Karmapa. Tanításokat ad minden szinten és beavatásokat, többek közt a halálról is. Van egy nagyon érdekes Phova meditáció (melyet magyarra Tudatos Halál néven fordítottak), mely egy titkos beavatás (a Buddhizmusban a titkos dolgok azért titkosak, mert az embernek olyan élményeken kell átesnie, amivel kapcsolatban nem lehetnek előítéletei, hogy mások azt mondták, hogy úgy élték meg, hogy....), de azért persze vannak nyilvános részei, melyekről mi is tudhatunk... Én évekkel ezelőtt az asztrálutazást keresgéltem mikor erre akadtam. A kurzus végén szinte mindenkinek (több száz emberből 2-3-nak nem) egy vércsepp jelenik meg a feje búbján (itt hagyja el a tudat a testet). A kurzus után a meditáció gyakorlásával (egyébként sok barátom elvégezte már) hozzászoktatjuk a tudatunkat, hogy hogyan is kell elhagyni a testünket (sokan bent ragadnak és szenvednek sok-sok ideig állítólag), és megtanulunk otthonosabban mozogni a bardő-ben (köztes lét), legalább is nekem ez jött át. Gyakorlatilag egyenes út a megvilágosodáshoz, ha essetleg életünkben nem értük volna el. További haszna, hogy más hozzátartozónkon, ismerőseinken, kik meghalnak segíteni tudunk, haláluk után.
A bardő-ről: szerintem legjobban úgy lehet elképzelni, mint egy álmot... egy álomszerű világ, ahhol minden megjelenhet ami a tudatunkban felhalmozódott életünkben, illetve az előző életeinkben... illúziók, melyeket valóságosnak élünk meg (ugye mindenki álmodott már, esetleg néha miközben álmodtál 100%-os tudatában voltál annak, hogy álmodsz és talán meg is tudtad figyelni, hogy miként működik ez a tér) szóval ezek után minden amit látsz nem valóság, bármennyire is annak tűnik.. lehet az pokol, vagy menyország, óriási szörnyek iszonnyú robajjal, tüzes szadista képek, vagy óriási repülések, hihetetlen orgiák... tök mindegy, halálunk után (ha nem vagyunk tisztában a folyamatával, nem vagyunk megvilágosodva, amit persze nem csak a buddhizmuson keresztül lehet elérni) csak egy dolog lesz megint biztos... az pedig a karmikus újraszületés (állítólag 7x7 napig tart a folyamat a köztes létben, különböző folymatok mennek végbe tudatunkban, könyvek vannak róla, ezekre most nem térek ki, akit érdekel lovasson utána). Azt mondják egy nem megvilágosodott lélek számára a halál egy olyan folyamat, mintha egy tollpihe kerülne egy óriási viharba, amikor a vihar véget ér a tollpihe megtépázva földet ér és ott megszületik. Ha jobban belegondolunk az élet is ugyan ez megszületik a kis tollpihe, óriási vihar (életünk filmje) és kezdődik elölről.
Hihetetlen körforgás...
Honnan tudjuk, hogy halottak vagyunk? - érdekes kérdés.
volt már, hogy nem voltam benne teljesen biztos, hiszen emlékezet kiesésem is volt... tutira kéne mennem, de hát hogyan, akkor már volt elképzelésem a halálról, simán megjelenik a tudatomban bármi, kezdetben ragaszkodás az élethez, a testemhez... megteremt minden körülményt, mintha élnék, de hát akkor még is honnan tudjam??? hogy az a fél-1 óra kiesés közben mi volt (szerencsére voltak pár másodperces emlékképeim amiből ki lehetett indúlni)... majdnem egy hétig úgy éltem az életem, hogy talán már nem is élek.... mikor eszembe jutott egyik barátom, aki már túl volt a phova kurzuson... felhívtam, megkérdeztem "-Te figyelj már! Élek-e még? -Élsz! -De hát honnan tudhatom? - Látod magad a tükörben?" szóval ilyen egyszerű...
