Hellinger terapia

Kedves Csillagvirág!

Kolozsváron nem jártam még! lelkiekben nagyon mentem volna a nyári táborra, de anyagilag nem engedhettem meg magamnak.
Érdekes, hogy amiket írtál a búcsúzásról, az emberek jönnek mennek, s ilyenkor érdekes módon bennem is furcsa, kavaró, de ismerős érzések törnek fel bennem. Kellő idő után, a módszer tisztelete és mélyebb megismerése után mostmár tudom miért félek a búcsútól és miért fáj az elmúlás, szakadás. Nem véletlenül említettem meg a Dráma az anyaméhben c. alkotást, mely új vizekre vitt engem. mostmár tudom hogy "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak vágyaim...". És a sors elém hozta a Hellinger módszert melyet érzem, hogy tovább fogom vinni.

Müller Péter : Gondviselés könyvéből idézek:
"Ki megtart:elveszít.
Ki elenged:megtart.
Ha szeretsz:elengedsz.
Ha marasztalsz:elhagysz."

Üdvözlet az új felhasználóknak. Nekik csak annyit, hogy azért kerültek ezzel az oldallal kapcsolatba, mert készen állnak a változásra, mondhatni, hogy az agyi gondolkodás, eszmegyártás már nem megoldás, a problámájukra más módszert keresnek, készen állnak a fejlődés első lépésére.
Sziasztok.

csiga1985 írta:

Kedves Csillagvirág!

Kolozsváron nem jártam még! lelkiekben nagyon mentem volna a nyári táborra, de anyagilag nem engedhettem meg magamnak.
Érdekes, hogy amiket írtál a búcsúzásról, az emberek jönnek mennek, s ilyenkor érdekes módon bennem is furcsa, kavaró, de ismerős érzések törnek fel bennem. Kellő idő után, a módszer tisztelete és mélyebb megismerése után mostmár tudom miért félek a búcsútól és miért fáj az elmúlás, szakadás. Nem véletlenül említettem meg a Dráma az anyaméhben c. alkotást, mely új vizekre vitt engem. mostmár tudom hogy "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak vágyaim...". És a sors elém hozta a Hellinger módszert melyet érzem, hogy tovább fogom vinni.

Müller Péter : Gondviselés könyvéből idézek:
"Ki megtart:elveszít.
Ki elenged:megtart.
Ha szeretsz:elengedsz.
Ha marasztalsz:elhagysz."

Üdvözlet az új felhasználóknak. Nekik csak annyit, hogy azért kerültek ezzel az oldallal kapcsolatba, mert készen állnak a változásra, mondhatni, hogy az agyi gondolkodás, eszmegyártás már nem megoldás, a problámájukra más módszert keresnek, készen állnak a fejlődés első lépésére.
Sziasztok.

Kattints a kibontásához...

sziasztok

én is szeretnék kicsit "rásegiteni" az az ide eljutó embereknek a magam szerény módján , némi más nézőpont megosztásával-hogy jobban érthetővé váljon a hellinger terápia:
/én nem vagyok vele közelebbi kapcsolatban, nem is voltam még-csak érdekel-de én eddig jutottam el eddig:/

az ember elősször egyáltalán nem érti-persze nem is kell feltétlenül!-ogy hogyan működik ez az egész:igy van, ahogy irták előttem:ez nem agyi tevékenység:de engem mégis izgatott, hogy akkor mi?
én más okoknál fogva is sokat foglalkoztam az utóbbi években szellemi ismeretekkel-amibe bele került a terápia is:
ami talán segithet azoknal, akik valamiért érteni is szeretnék, hogy mi történik:-családi közös tudattalan, közös tudatmezőben dolgozik a terápia-
azt gondolom, hogy ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik az élet, jó ha ki tud nyilni az ember tudata:igy többet fel tududnk ismerni aból ami bennünk, és körülöttünk történik:új világkép van kialakulóban:a modern pszihológia, fizika, parapszihológia egyre többet megmutat ugymond tudományosan is ebből:1902-ben Bohr Bóbel dijjas fizikus már foglalkozott a kvantumfizikával-nem is annyira maiak már ezek az ismeretek-miszerint leegyszerűsitve:nincs anyag csak energia-az információ is energia-erre azóta egyre több energetikai gyógyitó eljárás alapozódottl:EFT:érzelmi felszabadulás techika, vagy AFT:érzelmi felszabadulás techika-számomra ilyen a hellinger is:a közös tudatmező létezése már bizonyitott:de ezzel már szondi lipót is foglalkozott, és dolgozott a szondy féle sorspszichológia, családi tudatalatti formájában.

a lényeg annyi a kétkedőknekkevésbé ismeret még a tudományos háttér-de nem is ez a fontos:de aki mindenképp hiteles, úgymond tudományos magyarázatokat szeretne, azok is meg vannak, csak ma még talán kevésbé ismeretek, és elfogadottak:a módszer meg szuper


a

Igen , meg tud nyilni az ember tudata, a tudattalanból merit információkat ez a módszer (az álmok esetében is hasonló folyamat zajlik le, a tudattalan közöl...)

Nem is annyira a tudattágitás a cél. Amikor a tudattalan mezejét kérdezzük nem mindig az ésszel megragadható felismerés a fontos, az elénk táruló képek a tudattalan számára is információt közölnek. A feldolgozás tehát egyszerre tudatos és tudattalan, igy persze tudattágitó hatása is lehet. Ezért mehet végbe nagyon mély szinteken, ezért hozhat meglepően gyorsan valódi erdeményeket, változásokat.

Szeretettel : Csillagvirág

Sziasztok!Új vagyok a fórumon, engem is nagyon érdekel ez a téma én már négyszer voltam családállításon és igazi nagy változás nem történt az életemben.Mindig majdnem ugyanaz történt kicsit könnyebbnek éreztem magam, hazafelé és aztán úgy éreztem minden összezavarodott körülöttem.Voltam már csoportoson és egyénin különböző témákkal.Nem értem mi lehet a hiba hogy nem igazán változott az életem olyan mintha visszasüllyednék egy idő után az előző állapotba.Az első alkalom már egy éve lesz februárban az utolsó pedig egy hónapja.Több könyvet is olvastam ebben a témában.Abból persze nem sokat tudtam leszűrni de érdekesnek találtam amit eddig olvastam.Marcsi

Suzy555 írta:

Sziasztok!Új vagyok a fórumon, engem is nagyon érdekel ez a téma én már négyszer voltam családállításon és igazi nagy változás nem történt az életemben.Mindig majdnem ugyanaz történt kicsit könnyebbnek éreztem magam, hazafelé és aztán úgy éreztem minden összezavarodott körülöttem.Voltam már csoportoson és egyénin különböző témákkal.Nem értem mi lehet a hiba hogy nem igazán változott az életem olyan mintha visszasüllyednék egy idő után az előző állapotba.Az első alkalom már egy éve lesz februárban az utolsó pedig egy hónapja.Több könyvet is olvastam ebben a témában.Abból persze nem sokat tudtam leszűrni de érdekesnek találtam amit eddig olvastam.Marcsi

Kattints a kibontásához...

Kedves Marcsi!

Több dolog is eszembe jutott a kérdéseddel kapcsolatban.

Milyen változást vártál a módszertől?

Egyrészt irod, hogy kicsit könnyebbnek érezted magad hazafelé, de ez az állapot nem tartott sokáig...
Szükség van a te aktivitásodra is. Kezdeti lendületet, erőt ad, és ezzel élni kell. Ha továbbra is ugyanazt éled ezzel az erővel, mint addig, nem lépsz ki az addigi életformádból, viszonyulásaidból valamilyen módon, előbb-utóbb elveszited ezt az erőt. Lehetséges, hogy valamiért erősen ragaszkodsz még a régi formákhoz, és az új tartalom nem tud változást hozni...Bibliai hasonlattal élve: nem lehet régi tömlőbe új bort tölteni...Illetve lehet, de nem ajánlott. Változtass a formán, amiben élsz, alkoss valami újat ebből a kezdeti, hazafelé vezető erőből, akkor látni is fogod hogyan visz tovább.

Az sem mindegy, hogy milyen kérdést tettél fel ezen a négy alkalmon, és mennyire sikerült megnyilnod. Néha nagyon nehezen megy feltörni azt a védőburkot és rálátni a valódi fájdalmakra. Néha nem is igazán akarja az ember, csak kisérletezik. Vajon mennyire sikerült valóban szembenézni a legmélyebb gondjaiddal?

Az is felvetült bennem: hogy állhatsz az édesapáddal, ha ennyire nehéz "megalkotni önmagad"?


Valószinüleg a változás történik, csak nem látsz rá, nem veszed észre. Ez tudatossági szinttől is függ. Hiszen, ha nem sokat tudtál az elolvasott könyvekből leszürni, ez azt jelenti, hogy nem tudod még leforditani magadnak, kivülről még nem látsz rá a problémákra. Lehet ez egy nagyon erős védekezési stratégia is, lehetséges, hogy nagyon félsz meglátni valamit, mert az fájdalmas lenne számodra. Ebben az esetben még nem tudod igazán akarni a változást.

Ha mégis tudatosult benned pár dolog az állitások folyamán, még mindig a te döntéseden áll, hogy mit élsz meg ebből, mit épitesz be az életedbe, mi marad a régiben.
Kemény hasonlattal élve: az ember megkaphatja az életmentő gyógyszert, mégis az utolsó pillanatban is dönthet élet és halál között, eldöntheti, hogy meg akarja-e vele gyógyitani magát vagy sem. Néha az ember nem tudja ezt eléggé akarni.

Ha még elmész talán ennek az okára kellene ránézned: mi akadályoz a váltásban, változásban, "gyógyulásban", mi a gát, ami miatt elveszted ezt az erőt?

Szeretettel: Csillagvirág

Kedves Csillagvirág!Köszönöm válaszodat ,az egyik dologra rögtön rátapintottál ,az édesapámmal való kapcsolatomra amivel dolgoztunk kétszer is de nem ezzel a témával mentem a foglalkozásra. Persze az első reakcióm hazafelé menet megkönnyebbülés volt aztán persze nem így folytatódott.Igazából a problémáim megoldását vártam például az egyik témám a betegség volt.Nem voltak olyan nagy elvárásaim csak a sikeres esetekre alapozva reménykedtem .Mivel kétszer is felmerült az édesapámmal való kapcsolatom és dolgoztunk is rajta most nagyon rosszul érintett hogy az édesapámnál vesedaganatot állapítottak meg és már nagyon előrehaladott és ezért nem értem ha hat az állítás előre hátra akkor miért nem hatott rá is?Először áprilisban és másodszor egy hónapja voltam foglalkozáson ahol vele való kapcsolattal is dolgoztunk. Két hete derült ki hogy beteg az apukám .Persze voltak tünetek csak nem ment orvoshoz.Most pedig nagyon rossz állapotban van és az orvosok csak küldözgetik vizsgálatokra mentővel és nem kórházba küldték rögtön.Én gyógyítgattam de semmi javulás.Így most duplán nem értem a hatásokat.Lehet hogy nem tudtam kellően megnyílni mert elég zárkózott vagyok , három alkalommal egyénin voltam és most gyűjtöm az erőt és a pénzt hogy csoportosra menjek legközelebb , valószínű hogy szükségem lesz még rá. Marcsi

Suzy555 írta:

Kedves Csillagvirág!Köszönöm válaszodat ,az egyik dologra rögtön rátapintottál ,az édesapámmal való kapcsolatomra amivel dolgoztunk kétszer is de nem ezzel a témával mentem a foglalkozásra. Persze az első reakcióm hazafelé menet megkönnyebbülés volt aztán persze nem így folytatódott.Igazából a problémáim megoldását vártam például az egyik témám a betegség volt.Nem voltak olyan nagy elvárásaim csak a sikeres esetekre alapozva reménykedtem .Mivel kétszer is felmerült az édesapámmal való kapcsolatom és dolgoztunk is rajta most nagyon rosszul érintett hogy az édesapámnál vesedaganatot állapítottak meg és már nagyon előrehaladott és ezért nem értem ha hat az állítás előre hátra akkor miért nem hatott rá is?Először áprilisban és másodszor egy hónapja voltam foglalkozáson ahol vele való kapcsolattal is dolgoztunk. Két hete derült ki hogy beteg az apukám .Persze voltak tünetek csak nem ment orvoshoz.Most pedig nagyon rossz állapotban van és az orvosok csak küldözgetik vizsgálatokra mentővel és nem kórházba küldték rögtön.Én gyógyítgattam de semmi javulás.Így most duplán nem értem a hatásokat.Lehet hogy nem tudtam kellően megnyílni mert elég zárkózott vagyok , három alkalommal egyénin voltam és most gyűjtöm az erőt és a pénzt hogy csoportosra menjek legközelebb , valószínű hogy szükségem lesz még rá. Marcsi

Kattints a kibontásához...

Drága Marcsi!

Nem gyógyithatod meg az édesapádat, nem a te feladatod. Amig átveszed a terheit nem tudod a saját életed élni, és tőle is elveszed az erőt, hogy saját erejéből megpróbáljon talpraállni. A családfelállitás akkor hathatott volna az édesapádra, ha te őt képviseled, az ő problémáját tisztelettel leteszed, visszaadod neki, és ha ráadásul ő maga is úgy dönt akár tudatosan akár tudattalanul, hogy meg akar gyógyulni. Az embernek szüksége van a betegségeire, nagyon gyakran esszenciális problémákra hivja fel a betegség a figyelmet. A vese betegségnek egyik aspektusa, hogy akutt párkapcsolati problémára , vagy kapcsolatteremtési problémákra utal. Ha az édesapád pl. egész életében ezzel küzdött, de nem tudta megoldani, akkor ez fizikai szinten nyilatkozhat meg..., fizikai szinten dolgozik vele, öntudatlanul. Ahhoz, hogy meggyógyuljon neki kellene ezzel szembenézni nem neked.
Másrészt rajtad és az egész családon az segit a legjobban, ha saját gonddal fordulsz a vezető terapeutához, olyasmivel, ami leginkább fájni tud és megoldatlan a saját életedben...Ha a te életedet mozgató gyökerekkel foglalkozol ez esetleg kihathat a családodra, de az is lehet, hogy nem. Nem a te döntésed, hogy az édesapád valójában a lelke mélyén meg akar-e, meg tud-e gyógyulni vagy sem. Ez az övé. A betegség hatalmas tanulási folyamat. Ezzel neki kell megküzdenie, és ha sikerül sok erőt nyer belőle, ha nem akkor is tiszteletben kell tartani az ő Sorsát.
A segitési szándékod inkább visszahúzza őt.

(Addig, amig valaki más gondját kivánod közvetve megoldani vele, nem fog segiteni a családfelállitás, egyébként viszont, paradox módon, az oda-visszahatás megtörténhet).

Szeretettel: Csillagvirág

Nikolett30 írta:

Sziasztok!

Tudnátok Nekem segíteni, hogy erről a módszerről hol olvashatnék bővebben, milyen könyvekben, mert érdekelne! Köszönöm!

Niki

Kattints a kibontásához...

szia!

Én épp most olvasok egyet Rebecca Linder Hintze Gyógyitsd meg
családtörténetedet a cime én is még csak ismerkedek a témával nemrég ajánlotta valaki eddig még nem is halottam róla
édesviz kiadó-nak a könyve ez is ott érdemes nézelődni:55:

Kedves Marcsi!

Kiegészitésként irom még az előzőekhez, hogy az sem mindegy ki a terapeuta, akihez eljutottál. Nem tudunk bárki előtt ösztönösen megnyilni, kell valamiféle affinitás, egymásra hangoltság, ahogyan a barátságban vagy akár szerelemben is. Ezt Feldmár András tudatositotta bennem, de saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy fontos jól megválasztani a vezetőt, fontos, hogy valódi bizalomra épüljön a kapcsolat, rá tudd bizni magad.

Csillagvirág

A fájdalmon túl...

Ezen a fájdalmon túl, amit szeretből vállal fel az ember, erőre lehet találni:

http://www.youtube.com/watch?v=F_3aBk2G2rc

De a változtatást, a változást, az a tapasztalatom, hogy magadon kell véghez vinned.
A gyermek a teljes embert tapasztalja a szüleiben, és ezt tanulja el. A veled szemben álló ember is, akár tudatos benne akár nem a teljes valódat tapasztalja. A magad emberségén, megvalósulásán kell tehát elsősorban dolgozni.
Mindaz, amit sikerül emberként megoldanod, felszabadithat másokat is a környezetedben. De nem kezdheted azzal, hogy másokat akarj meggyógyitani megváltoztatni, miközben benned zavar van. Ebben az esetben a legtisztább célok is eltorzulnak és hatástalanok maradnak.

Kedves Csillagvirág!Értem amit írsz és igyekszem magamban rendet tenni ami kicsit sikerül de nem annyira mint amennyire szeretném. Minden nehezen és lassan megy nálam.A terapeuta szerintem hozzáértő és ő is észrevette hogy most már nyitottabb vagyok mint előtte de még mindig nem eléggé.Nehéz elfogadnom hogy nem tudok segíteni , de nem az apukám problémájával mentem csak reméltem hogy segít neki és ezért voltam csalódott.Valahogy úgy érzem hogy minél többet dolgozok valamin annál távolabb kerül tőlem.És ha próbálok is türelmes lenni de a környezetem nem engedi hogy hónapokig ne tegyek semmit.Mert valahogy úgy néz ki hogy egy ilyen foglalkozás után az első pozitív dolog 4hónap múlva jelentkezik és azt elég nehéz kivárni biztosan ,türelmetlen is vagyok kicsit mert ha egy problémával megyek aminek várom a megoldását utána számolom a napokat hogy már mennyi idő is telt el és még a problémám ugyanúgy megvan. És az furcsa hogy mintha önálló életet élne a problémám.Hogy jobban megértsd hasfájásom szokott lenni bizonyos helyzetekben pl utazás ezzel a témával mentem szeptemberben és ez azóta is megvan és ez nagyon zavaró dolog.Reménykedem azért hogy elmúlik egyszer.Marcsi

Suzy555 írta:

Kedves Csillagvirág!Értem amit írsz és igyekszem magamban rendet tenni ami kicsit sikerül de nem annyira mint amennyire szeretném. Minden nehezen és lassan megy nálam.A terapeuta szerintem hozzáértő és ő is észrevette hogy most már nyitottabb vagyok mint előtte de még mindig nem eléggé.Nehéz elfogadnom hogy nem tudok segíteni , de nem az apukám problémájával mentem csak reméltem hogy segít neki és ezért voltam csalódott.Valahogy úgy érzem hogy minél többet dolgozok valamin annál távolabb kerül tőlem.És ha próbálok is türelmes lenni de a környezetem nem engedi hogy hónapokig ne tegyek semmit.Mert valahogy úgy néz ki hogy egy ilyen foglalkozás után az első pozitív dolog 4hónap múlva jelentkezik és azt elég nehéz kivárni biztosan ,türelmetlen is vagyok kicsit mert ha egy problémával megyek aminek várom a megoldását utána számolom a napokat hogy már mennyi idő is telt el és még a problémám ugyanúgy megvan. És az furcsa hogy mintha önálló életet élne a problémám.Hogy jobban megértsd hasfájásom szokott lenni bizonyos helyzetekben pl utazás ezzel a témával mentem szeptemberben és ez azóta is megvan és ez nagyon zavaró dolog.Reménykedem azért hogy elmúlik egyszer.Marcsi

Kattints a kibontásához...

Kedves Marcsi!

Úgy tünik nem tudod elengedni a problémádat. Egy-egy állitás után az emberi tudattalan akkor is dolgozik a problémán, ha nem akarod, ha nem kontrolálod. Ha rögzülten figyeled, mikor jön már a változás, akkor a gondod folyamatosan a szemed előtt lebeg, újra és újra megteremted...
Valami olyan tevékenység kellene közben, amit szeretsz csinálni, vagy leköti a figyelmed, amiben alkotó tudsz lenni. Engedd el, ne foglalkozz a gondoddal többet, sem azzal, hogy mikor hat már a családfelállitás...
Az érlelési idő 21 nap, a hatás jelentkezhet sokkal hamarabb is mint négy hónap, akár azonnal is.., a négy hónap nekem kicsit soknak tünik, még szubjektiv időként is. De teljesen személyereszabottan jelentkezik hamarabb vagy később. Ezt akkor is észre fogod venni, ha nem fókuszálsz rá. Ha rá fókuszálsz, és közben nem teszel semmit, nem tudsz változni.

Tehát közben fontos, hogy élj, tegyél valamit, alkoss, legyenek céljaid. (Akár teljesen más jellengű dologgal is foglakozhass). A lényeg, hogy lelkileg is mozgásban légy, ne merevitsd le magad.

Talán segithet neked, távlatokat adhat a Titok c. film, itt a canadahunon letöltheted (a cimét kell beirnod a keresőbe). Csak óvatosan ajánlom,mert nem szabad dogmatikusan értelmezni. De tud valamit arról, hogy hogyan teremtheti meg az ember azt, amit az életében szeretne. Arról is tud, hogy mi az, ami folyamatosan gátként hathat. Ez a tudás leszürhető, és sok embernek segitett már.
Ismerem azt az érzést , mikor úgy érzed mintha az , amivel foglalkozol távolodna tőled. Ha nagyon mélyről indul az ember van úgy, hogy hosszú megismerési utat kell bejárnia, mig a valódi problémáját felismeri, de ez egy nagyon hasznos út, sok hozadéka van, érdemes végigjárni. Minden egyes fázis felismeréseket hoz.
Másrészt, ha állandó rendszerességgel a problémádra fókuszálsz, és nem teszel valami mást is, ami leköt, a problémád valóban önálló életre kel, és ezt az életet te adod neki, azzal, hogy nézed, és várod a változást.

(Még valamit ajánlhatok, ami mozgásban tarthat, távlatokat hozhat az energizáló ötleteivel: http://celkituzotanfolyam.hu/ , ez online végezhető. De lehet, hogy te magad is tudod, merre irányulj, mit szeretnél.)

Szeretettel: Csillagvirág

Kedves Csillagvirág!Köszönöm a biztató szavaidat nagyon jólesik.Sok könyvet olvastam járok könyvtárba és minden témába vágó könyvet elolvasok láttam a Titok című filmet és a könyvet is elolvastam vannak meditációs cédéim is.Tehát keresek egyfolytában talán ez is baj ,talán nem kéne ennyire lázasan keresgélnem.Biztos igazad van hogy nem kéne ennyire figyelnem várnom a változást.
Igyekszem elengedni a problémát ami ezek szerint nem sikerült eddig.Marcsi

Kedves Marcsi!
Nem rossz az, hogy keresgélsz, olvasol, inkább csak alkotó módon, önformáló módon, aktivan érdemes. Amit felismersz megélni, megvalósitani.És a gondot is jó tanulmányozni, csak nem görcsösen a szemünk előtt tartani. Hanem át is gyúrni magunkat a felismertek által. Irányt találni általa, és elindulni. Én csak ezt a "mozgásban levést" tartanám fontosnak, egyfajta passziv töltekezéssel, passziv várakozással szemben szemben .
De lehet, hogy te ezt teszed is (nem mindig tudunk mindent elmondani néhány üzenetben).
Én is köszönöm a szép , szelid szavaidat.
Csillagvirág

Kedves Csillagvirág!Mindig keresgélek és általában nagy sokára találok is valamit.Nyilván türelmetlen vagyok azért mert csak sokára alakul egy picit az életemben valami.Ez jellemző az egész életemre hogy állandóan keresek így jutottam erre az oldalra is és most olvastam el a Dráma az anyaméhben című könyvet és találtam többet is ami érdekel.Valamit fejlődök csak lassan szerintem.Köszönöm a javaslatokat jó ha valakivel lehet beszélni aki érti miről van szó.Szeretettel Marcsi

kedves Suzy555 és a többi hozzászólók. időm engedte, hogy benézzek az oldalra és látom, hogy megy a változásra való hajlam. Néha görcsösen is- én érzékelésem szerint.
egyik terapeutám mondta, hogy a virág bimbóját nem lehet csak úgy szétnyitni, hogy végre legyen már belőle virág. szimplán azért mert én akarom, hogy virágként legyen, ne bimbóként. És rájövünk, hogy amit mi nyitunk szét erőszakkal, abból a bimbóból nem virág lesz, hanem egy fonnyadt, hervadt, élettelen dolog. Meg kell tanulnunk, hogy mindenki másként fejlődik, más és más idöben érzi a változást. Mindenki a saját ritmusában ér el dolgokhoz, tapasztalásokhoz. Görcsösen nem lehet előre jutni. Pláne, hogy az agyunkkal újra és újra létrehozzuk a magunk kis problémáját, akár testi síkon is. Bevonzunk minden egyes teremtő és előhívó gondolattal. Olykor elég sok idő kell ahhoz hogy egy ilyen görcsös ragaszkodást feloldjon a családfelállítás. Sok sorozatra lesz szükség. De véleményem és tapasztalatom szerint, ha az édesapád a helyére kerül, és te Suzy555 is a kicsi gyerek szerepet érzed meg, akkor el fog jönni az a pont, hogy mélyen meghajolsz az édesapád előtt és azt mondd: drága apa, köszönöm az életemet, te vagy a legfontosabb számomra. A sorsodat rád hagyom. én pedig kezdek valami újat a saját életemmel. Új mintákat alkatok, és járom a saját utamat, a saját ritmusomba. S keresek valamit, ami az enyém...
Valahogy így érzem most ezt a dolgot. Talán azért, mert átéltem még évekkel ezelőtt ezeket, s nálam hatott, mert engedtem, hogy hasson. Kész voltam a változásra, megvolt bennem a vágy, nem az akarat, hanem a vágyakozás az új felé, s elengedni azt ami nem az enyém. S mindezt anélkül, hogy ezzel az elengedéssel a szüleimnek fordultam volna. Nem, ezt jelenti. Hanem főleg azt, hogy én vagyok a kicsi és ők a Nagyok...
Próbálni kell, tapasztalni...Sok erőt kívánok, és nagyon fontos a megfelelő teraputa jelenléte, aki nem befolyásolja a mezőt.
Minden jót.

Kedves Mindenki!
Remélem tudtok segíteni...
Már régóta "szemezgetek" a családállítással, bár még nem volt alkalmam elmenni. Azért fordulok hozzátok, mert itt sokan részt vettetek már ilyenen és biztosan tudtok tanácsot adni, segíthet-e nekem.
Előre is elnézést az előreláthatóan hosszú levelemért, de ezt dióhéjban nem lehet elmesélni. Kezdem több generációval korábban, konkrétan az anyai dédnagymamámmal. (korábbra nem tudok visszanyúlni sajnos) Róla tudom, hogy a dédipapa igen hamar meghalt, a dédimama egyedül nevelt fel 2 gyereket attól kezdve, hogy megteremtette a család anyagi hátterét egészen addig, hogy otthont biztosított és háztartást vezetett. Erről a vonalról a nagymamámnak (anyu anyukája) a férje masszív alkoholista volt, elég hamar meg is halt de az életvitele miatt meg utána már, hogy nem is élt, a mamám látta el mind anyagilag mind "családilag" anyut és a testvérét. Anyukámnál a helyzet az, hogy apukám eléggé mellétrafált elég sok mindent az élete során, nem túl belevaló, törekvő és kreatív (na meg aktív) így anyu kihasználva a lehetőségeket, megteremtette a biztos anyagi hátteret, amíg apukám pelenkázott, főzött és háztartást vezetett...és most jövök én, ugyan úgy mint elődeimnél, 23 évesen megszültem kislányomat. A férjem iszonyú kreatív, tettre kész, mindig úgy helyezkedik, hogy jól jöjjön ki a dolgokból, de a célszalag előtt mindig elbukik, gyakorlatilag semmi nem jött neki össze ténylegesen az 1000 dologból, amit már eddig kitalált, hogy megalapozza a jövőnket. Most az élet úgy hozta (és már a hideg ráz tőle) hogy nekem lenne egy lehetőségem nem kis pénzeket keresni, ennek fejében ő maradna itthon a 8 hónapos kislányunkkal...de én sem és ő sem erre vágyunk!!! Ő szeretné letenni az alapokat, biztos hátteret nyújtani nekünk, én pedig szeretnék gyereket nevelni, meghitt családi fészket teremteni, mint egy normális család...lehet erre megoldás az ha elmegyek egy családállításra?
Köszönöm előre is a segítségét mindenkinek!

Kedves Bonevi!

Amit ennek alapján én látok a következő.
Valóban úgy tünik egy sorsminta ismétlődik a te életedben, de erre egy családfelállitás tudna rámutatni igazán, te hogyan kihez kapcsolódsz, hiszen szándékaid szerint nem szeretnél a családfentartó szerepébe kerülni.
A korán meghalt dédpapa, egyfajta terheltséget indithat, ha nincs kellőképpen elengedve, helyén tudva, elgyászolva. (Valószinüleg a dédmamának erre sem ideje, sem energiája nem lehetett). Hogy a nagymamádnak, mennyire fontos lehetett az elveszitett édesapja arra férje alkoholizmusa utalhat (de erre pontosan megint csak rá kellene nézni, mert származhat ez nagyapai vonalról jövő terheltségből). Az alkoholizmus okaként Hellinger többször a társtól kapott tisztelet hiányát jelöli meg. Elvileg, látatlanban lehetségesnek tartom, hogy a nagymamád nem tudott igazán kapcsolódni a társához, mert az édesapjához kapcsolódott. Az alkoholizmus pedig lassú öngyilkosság (nem biztos, hogy ezért teljes mértékben a magymamáddal való kapcsolat okolható, lehet hogy a nagypapa is terheket hordott). De a tisztelet hiánya a párkapcsolatban, felerősiti az alkoholizmusra való tendenciát.
Nem tudom, hogy az édesanyád és édesapád kapcsolatában ez hogyan folytatódott, de a te párkapcsolatodra nézve én a társad iránti maximális tiszteletet tartom fontosnak. Valószinüleg te is hozod azt a nagyszerű energiát, ami a dédnagymamádat, nagyamamádat túlélni segitette. És ez nem baj, ha nem borul fel tőle az engyenrangú kapcsolat, ami közted és a férjed között van. Az egyenrangú kapcsolatban vigyáznunk kell arra, hogy annyit nyújtsunk a társunknak, mint amennyit ő fogadni és viszonozni tud.
Úgy tűnik a dédnagyapád fel nem dolgozott halála miatt felborulhattak a későbbi generációkban az egyenragú kapcsolatok erőviszonyai.
Neked tehát a párkapcsolatodra kell figyelned (ezt teszed is). És persze jó lenne ránézni, mi és hogyan is történt valójában, mert végülis most a ti párkapcsolatotokról van szó, és te éppen azt kivánod kivédeni, hogy az erőviszonyok újra felboruljanak (ha jól látom).
Annak, hogy a férjednek nem sikerülnek az utolsó pillanatban a dolgai, lehet oka saját családi minta, de lehet oka éppen a párkapcsolat is, amiben sokszor felcserélődnek a szerepek, felborulnak az erőviszonyok.
A soraidból az derül ki számomra, hogy valahol rálátsz erre és nem szeretnéd, ha ez megtörténne. Ebből a csapdából kell valahogyan kioldanod magad.
Ezért én azt javasolnám, hogy ha eljutsz családfelállitásra, akkor a párkapcsolatotokra nézz rá,és ezen belül arra a problémára, hogy nem akarod átvenni a férfi szerepet, a családfentartó szerepét. Nehéz sorsként idetartozik a dédapád sorsa, a nagyanyád és nagyapád sorsa.(Ezeket érdemes megemliteni, én felállitanám az édesanyádat és édesapádat is a sorban).

Az az érdekes, hogy ha kioldódsz ebből a családi mintából, vagy abból az érzésből, hogy ez hathat rád...,ha rálátsz a férjed és közted való erőviszonyokra, és benned helyreáll ez a felborult egyensúly a családi vonalon, akkor akár maximális tisztelettel a társad iránt és közös megegyezéssel, munkát is vállalhatsz ideiglenesen, amig talpraáll a család.

Persze a babának kb. két éves korig nagyon jó, ha az édesanyja mellett maradhat. (De krizis esetben már az is biztonságot ad, ha van mellette egy állandó személy. Nagyszerű, ha az édesapa az, különleges kapcsolat alakulhat igy ki közöttük! És megmarad a biztonságérzet, ha este az édesanyjával azért mindig találkozhat.)

Mindenképpen jó kioldódni ebből a mintából, mert igy pontosan tudni fogod, hogyan kanalizáld az energiáidat, hogyan tekints a társad helyzetére, és ezt a terhet, amit családi vonalon érzékelsz leteheted.

Szeretettel: Csillagvirág

Kedves Csiga!

Örültem a hozzászólásodnak. Sok jó gondolatot hoz, amit én nem fogalmaztam meg. Teljesen egyetértek azzal, hogy Suzynak a saját ritmusában kell eljutnia a problémái feldolgozásáig. És ezt nem lehet felgyorsitani. A leirt hellingeri lépcsőfokokkal is egyetértek, ahogy irod, a tisztelet, és a gyermeki érzés megszületéséig is érzésben kell eljutni, én ezért is vonakodtam leirni ennek a lépcsőfokait. (Találkoztam már ennek teljesen sablonos értelmezésével.)

Néha nem látjuk át, mekkora fölöttünk álló sorssal állunk szemben, amikor megpróbálunk beavatkozni szeretetből a szüleink sorsába. Azt sem látjuk át, hogy helye szerint is jóval fölöttünk áll... Ezt pedig nem autoritásra való jogként értelmeződik, hanem természetes tiszteletként, az értékének, valódi szerepének, helyének felismeréseként (ezt a hierarchiát a legnehezebb megérteni, megérezni...) Nekem például segitett az a kép, hogy az energia, az életerő az élet forrásától fentről lefele árad. Te nem adhatsz a szüleidnek, hanem azt az energiát, amit kaptál a gyermekeidnek kell továbbadnod. (Hatalmasat segit az emberen, ha nem kivánunk neki feltétlenül segiteni. Erőt ad, önállóvá tesz, hogy tudja a saját energiáira kell számitania. Másrészt lélekben a gyermekétől valójában nem is vár segitséget, valahol tudja az ember, hogy nem véletlenül adatnak a gondok, és neki saját magának kell megküzdeni velük, csak igy nyerhet erőt. Végső esetben úgysem marad egyedül. De bármit teszel az előtted, feletted álló hatalmas Sorsnak kijáró tisztelettel kell tenned, és az energiát megfelelő irányba koncentrálnod, különben tőle veszed el az erőt és elrontod az életed.)

Mindazzal együtt, hogy a dolgoknak saját érési ritmusban kell történniük, nem árt szerintem, ha az ember nem passziv befogadó közben, hanem felismeréseit a maga ritmusában beépiti , alkalmazza, vagyis nem csupán vár, hanem tesz is...Csak azért, hogy tere legyen a változásnak.
Láttam már olyan esetet, hogy feltöltődve hazament valaki a családfelállitásról, és a felismertek fénye ellenére is megmaradt ugyanazokban a viszonyokban, amikben addig élt. Ilyenkor tapasztalatom szerint a kapott energia, saját erő megbetegit. Ezt használni kell, nem erőszakosan, nem kicsikarva a változást, mégis használni kell, alkotó módon.
Hellinger esettanulmányai között is volt olyan, ahol a felismertek ellenére sem döntött megfelelően az ember, mert azt gondolta, ellenirányban is mehet..., vagy maradhat tökéletesen passziv. Ennek pedig ára van.

Nem akarok megijeszteni senkit, csak arra figyelmeztetni, hogy a módszeren túl a saját ritmusodban mégis tenned kell valamit, a döntések mégis rajtad állnak a felismerések fényében, a lépések is...(Az emberi aktivitás, az önmagad és életed megteremtése nem várható a módszertől. Hozhat felismeréseket, mély megélt tapasztalatokat, tudati és tudattalan változást akár a családi rendszer több tagjában is, megnyilást,megvilágosodást,...energiát, a többi a te döntésed, a te dolgod. Én igy látom.)

Szeretettel: Csillagvirág

kedves Csillagvirág! köszönöm kedves és értelmező szavaidat. Nekem a szülők energiát úgy tudtam magamévá tenni... hogy amikor én vagyok a kicsi ők meg a nagyok, akkor jön a forrás rám is, s ez csak akkor tud, ez az egység zubogni rám, hogy ha nem tolom el a csapot. Tehát a szüleimet. Ha a szüleimet tisztelem és ahogy Hellinger mondja:drága Anya és Apa ti vagytok a legfontosabb a számomra, szeretlek benneteket, ahogy vagytok... akkor én a saját utamat járom, az egységben. De mihelyt a csapot-szüleimet eltolom, megtörténik a szerepváltásom, kimozdulok a helyemről ez a csap elapad és nem jön forrás belőle. Hanem magamat mérgezem, és beavatkozom... nem tisztelem őket. Kinek hogy segít ,de tény hogy nagyon segít. Üdv:szép napot Csiga