Látcső /Beszélgetés színházról, filmről, kultúráról/

N

Naska

Vendég
Diótörő

Zithea, számomra mindig izgalmas, amikor egy alkotás műfajt vált. A test és a zene harmoniája egy olyan különleges szituáció, amely érzelmi töltését ritkán lehet fokozni. Nem véletlen, hogy amikor az ember csak eszmélni kezdett arra, hogy ember, már a testét használta, hogy isteneinek kéréseket közvetítsen vele. Egy balettművész életében a legnagyobb isten nem a rendező, hanem a közönség.:)
Érdekes dolog, amit írsz az orosz kultúráról. Az orosz lélek Dosztojevszkij és Csehov segítségével volt megismerhető. Ma már egyre kevésbé sikk Őket olvasni. Sajnos.
Mintha egyébként is más lenne az orosz embereknek a viszonya a zenéhez, a tánchoz. Volt módom időnként tanácskozni orosz pedagógusokkal a művészeti nevelésről, és belelátni az általános iskola módszereibe. A mozgás, a tánc, az ének, a művészeti nevelés napi feladatokat adott a számukra. És nekem olyankor mindig az itt-ott látott kis műsorok jutottak eszembe. Legutoljára karácsony táján láttam ilyeneket egy nagyváros plázáján felállított színpadon. Unottan, rossz szövegtudással, tetszés -vágy nélkül.
-Gyerekek!-mentegette őket kisérőm. Nem szóltam, mert csak igényes vagy igénytelen felnőttek vannak, a gyerek csak őket utánozza.
Minden nebulót először a Diótörőre vinnék el, hogy megismerje a karácsony színpadi csodját, ahogy ezt egykor Zsóka néni, az énektanárom tette velem. Csak bámultam a színpadot, és tudtam, hogy ez olyan élmény és tanulság, amit egyszer tovább kell adnom. Aztán eltelt 10 év, és néztem pedagógusként a kipirult gyermekarcokat az Operaház nézőterén. A példa ragadós.
Remélem. :)


Karácsony este
Csajkovszkij: Diótörő
 

mgaleva

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok

Egy filmklubot indítottam. Komoly témájú, mély érzéseket, gondolatokat ébresztő filmekre, filmcímekre lenne szükségem. Nem tömegfilmekre, kommersz-produkciókra gondoltam. Ha van ötletek, hálás lennék.

Nagyon szivesen ajánlom Kabay Barna & Gyöngyössy Imre Jób lázadása című 1983-ban készült filmjét.

Főbb szerepekben:
Zenthe Ferenc, Temessy Hédi

A Tisza menti faluban élő zsidó házaspár, a hívő Jób és felesége már hét gyermekét eltemette. 1943-44 válságos történelmi időszakában Jób egy utolsó lehetőséget teremt magának a "túlélésre": a közeli városka árvaházából örökbe fogad egy keresztény kisfiút, aki majd - az eljövendő megváltás reményében - kivárhatja a Messiást.

Legalább olyan megrendítő, mint a Schindler listája, pedig merőben más eszközökkel éri el a hatást. Az emberi szeretetnek, a türelemnek, a belső szépségnek valami olyan csodálatos és fájdalmas megnyilvánulását láthatjuk, hogy aki látta, bizonyára nem felejti el soha.

Anno Oscarra is jelölték a filmet.
 

derbi7979

Állandó Tag
Állandó Tag
keresem a Jövőre veled itt alapját az egész musical érdekel

Szia!

Van egy Musical, rockopera, operett topic itt a fórumon és ott megtalálod, hogy honnan tudod a Jövőre, veled, itt! című előadást letölteni (Bereczki-Janza változa). Imádom ezt a darabot! Már kétszer láttam, de bármikor megnézném újra.:p
 

csomborgo

Állandó Tag
Állandó Tag
Filmklub kiknek?

Sziasztok

Egy filmklubot indítottam. Komoly témájú, mély érzéseket, gondolatokat ébresztő filmekre, filmcímekre lenne szükségem. Nem tömegfilmekre, kommersz-produkciókra gondoltam. Ha van ötletek, hálás lennék.

esetleg kicsit több támpontot tudsz adni?
kiknek? miért? a tagjaid milyen dolgokra kíváncsiak?
úgy könnyebben jutna használható az ember eszébe
 

Fedora

Állandó Tag
Állandó Tag
Barátok közt

Kedves Naska! Én a Barátok közt c. vitainditódhoz szeretnék hozzászólni.Én nem nézem a Barátok közt c. sorozatot, éppen a silánysága riasztott el. Felvetődött bennem az a kérdés, hogy miért vállalnak szerepet ismert művészeink, ilyen színvonaltalan sorozatban? Talán a munkanélküliség, talán a gázsi, talán az, hogy így tehet országos ismertségre. Hogy elmennek a nagy szerepek mellettük? Nemcsak ők tehetnek róla, hanem azok a színházazgatók, akik akár pénztelenség, akár a színvonal téves értelmezése miatt nem a megfelelő színészeket választják az adott darabhoz.
 

Fedora

Állandó Tag
Állandó Tag
Színházi élmény

Kb 1 éve, hogy láttam az Operettszínházban a Rómeó és Júliát.Nagyon tetszett az előadás. Nagyon jó musical csapat jött össze itt. De egy dolog nem tetszett, az pedig a darab befejezése. A Rómeó és Júlia egy örök érvényű mű, nem tudom miért kellett megváltoztatni a végét? Miért kellett ehhez a drasztikus halálnemhez folyamodnia a rendezőnek? Jobban örültem volna, ha hű marad az eredeti műhöz.
 

Fedora

Állandó Tag
Állandó Tag
Farkas Bálint "Jótett helyébe"

Minden vasárnap ott ülök a számítógép előtt és nézem Farkas Bálint műsorát. Örvendetes dolognak tartom, hogy az évek során sok fiatal művészt mutatott be a nézőknek. Megnyugtató, hogy vannak olyan fiataljaink, akik a komoly zenei, cigányzenei, vagy az operett műfajt választják. De nagyon örülök annak is, hogy Farkas Bálint varázsdobozából mindig előkerül egy-egy ilyen fiatal bemutatása.
De az is nagyon jó dolog, hogy olyan művészeket is bemutatott, akik pl. az Operaházban játszanak, csodás hanggal rendelkeznek, de őket csak az Operaháza járók ismerhetik. Fakas Bálint lehetővé tette, hogy itt vidéken is ismertté váljanak. Köszönet neki érte. Csak azt sajnálom, hogy az a TV, aki ezt sugározza, jelenleg csak interneten látható.
 

zithea

Állandó Tag
Állandó Tag
Diótörő

Naska, én a Diótörőt most karácsonykor láttam először. Magával ragadó mese. Csak a 3. emeleti erkélyen volt helyünk, egy hátsóbb sorban. Egy 5 év körüli kislány hangosan sírt az előadás elején, hogy ő nem ül az első sorba, mert magasan van, nagy a "szakadék" és fél. Anyukája próbálta megnyugtatni (egy hasonló korú kisfiú is volt velük). Aztán az előadás közben egyszer láttam, hogy a kislány állva nézni a darabot - szerintem annyira elvarázsolta, hogy meg is feledkezett a félelmeiről.
És pont erről kell, hogy szóljon a művészet - ragadjon ki a hétköznapokból, a gondolataidból, és csak sodorjanak magával az érzések. Emlékszem, a mi ének tanárnőnk általános iskolában a Varázsfuvolára vitt el minket. Érdekes volt látni, hogy a zene alapján elképzelt világ milyen díszletekkel jelenik ott meg.
 

szászsára

Állandó Tag
Állandó Tag
Stalingrad [1993]
Sztálingrád
(Joseph Vilsmaier)
német dráma, háborús film, történelmi film

Sztálingrád. Egy város, amely az öldöklés egyik örök szimbóluma és szinonímája lett.
Sztálingrád, egy szó, egy név, mely tökéletesen kifejezi a Keleti front poklát.
Sztálingrád, egy film címe, amely számomra egyike a legjobb, legfelkavaróbb és legerősebb háborús filmeknek.
Sztálingrád ugyanakkor jelképe a nácizmus bukásának, hiszen a náci hadsereg az első hatalmas vereségét szenvedte el e városban. Olyan anyagi és emberi veszteséget, amiből már nem tudott talpra állni. A teljes 6. hadsereg megsemmisült.
Sztálingrád, egy dokumentumfilm, (2003, nemzetközi hírű dokumentumfilmesek tervezték és készítették), ami a túlélők visszaemlékezéseire támaszkodik, az egyéni sorsokat igyekszik bemutatni orosz és német oldalon egyaránt. (Láthatunk olyan, ritkaságnak számító, 8 mm-es filmeket, melyeket Kessel tábornok katonái készítettek, illetve betekinthetünk a volt szovjet archívumok eddig szigorúan titkosított aktáiba is. )

A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a II. világháború fordulópontja volt . A Sztálingrád szovjet városért folyó, 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira.

Nagy rajongója vagyok a korszaknak (biztos vagyunk ezzel többen is), a Keleti Frontnak, annál is inkább, mert nagyapáink Sztálingrádtól kicsit délebbre – a Don-kanyarnál - harcoltak, hasonló körülmények között.

A Vörös Hadsereg rosszul felszerelt katonái derékig érő hóban harcoltak, orrlyukaikból, szemöldökükről jégcsapok lógtak! A maroknyi, körbezárt orosz katona megpróbálta a lehetetlent, megvédeni egy olyan várost, amely az ereje teljében lévő német hadsereg satuként zárt körbe! A terep pedig minden volt csak jól védhető nem: lebombázott gyárépületek, üresen tátongó bérházak, holtestekkel csúfított utcák – látszólag a sztálini kommunizmus a végnapjait élte! A Wermachtnak mindene megvolt: tüzérség, légierő, páncélozott hadtest - a történelem furcsa mód mégis úgy hozta, hogy a Vörös Hadsereg és a polgárokból verbuválódott önkéntesek győzelmet arattak a kíméletlen náci ostrom felett!

A Sztálingrád című film ilyen szempontból reális képet fest az eseményekről, az elviselhetetlen hidegről, az embertelen körülményekről, aminek hatására vagy állattá válik az ember vagy meghal. Azonban mindegy, hogy ki melyik utat választja a -40 fokos hidegben csak egyféleképpen végződhet a történet.

1942 tele, Sztálingrád, a Volga melletti ipari központ és közlekedési csomópont. A hőmérő mínusz negyvenkettő Celsius-fokot mutat, a víz szétrepesztette a gépkocsik motorját, a géppuskák nem tudtak tüzelni, a talajban nem lehet lövészárkokat ásni...
Fritz és Rollo, a háborús tapasztalatokkal rendelkező tisztek, Hans, a fiatal hadnagy, és a társaság újonca Gege csodálkozással és egyre nagyobb elkeseredéssel hallgatják a rádióban, amint Hitler Münchenben diadalmasan szónokol Sztálingrád bevételéről. Az első vonalban harcoló többi német honfitársukhoz hasonlóan ők már tudják, Sztálingrádnál minden idők legborzalmasabb csatáját fogják vívni...
Hőseink ebből a földi pokolból akarnak kijutni úgy, hogy közben emberségüket is megőrzik.
Reménytelen küzdelmük megrázóan hitelesen elevenedik meg a vásznon, a végtelen jég- és hómező, a szegényes, de eltalált helyszínek még inkább felerősítik ezt.

Ki merem jelenteni, hogy minden idők egyik legjobb háborús filmje, mely nem hősöket, hanem áldozatokat mutat be. Egy háború betegség, mely emberek millióit nyomorítja meg. Itt nem találkozunk amerikai hősökkel, hatalmas akciójelenetekkel. Itt emberekről van szó, akik haza akarnak menni, akik félnek a haláltól, akik sírnak, akik csüggednek. Apátia, reményvesztettség van, mint minden háborúban. A vége a legszebb.

A Sztálingrád egyik alkotója – Jürgen Büscher – egy interjúban azt mondta, hogy „... a film azt akarta kifejezni, ami akkoriban a németekkel történt. A néző pedig közben egyéni következtetéseket vonhat le. Megkérdezheti magától: én hogyan viselkedtem volna”.

Azt hiszem nem túlzok,hogy erről a témáról vagyis a Sztalingrádi csatáról aligha fognak ennél jobban megrendezett,ennél valósághűbb alkotást letenni az asztalra.




 
N

Naska

Vendég
Lábnyomaink a tengerparton

Nagyon szivesen ajánlom Kabay Barna & Gyöngyössy Imre Jób lázadása című 1983-ban készült filmjét.

Főbb szerepekben:
Zenthe Ferenc, Temessy Hédi

A Tisza menti faluban élő zsidó házaspár, a hívő Jób és felesége már hét gyermekét eltemette. 1943-44 válságos történelmi időszakában Jób egy utolsó lehetőséget teremt magának a "túlélésre": a közeli városka árvaházából örökbe fogad egy keresztény kisfiút, aki majd - az eljövendő megváltás reményében - kivárhatja a Messiást.

Legalább olyan megrendítő, mint a Schindler listája, pedig merőben más eszközökkel éri el a hatást. Az emberi szeretetnek, a türelemnek, a belső szépségnek valami olyan csodálatos és fájdalmas megnyilvánulását láthatjuk, hogy aki látta, bizonyára nem felejti el soha.

Anno Oscarra is jelölték a filmet.

Kedves Éva!

Rengeteg gondolatot idézel fel soraiddal. Arra a szekérre olyanok is felültek, akik identitásukban soha sem voltak zsidók, mégis eljutottak a Don-kanyarba, hogy puszta kézzel aknát szedjenek, vagy valamelyik haláltábor gázkamrája volt az utolsó, amit életükben láttak, mert a származásuk egy néphez kötötte Őket. Ezért számomra ez a film nem egy zsidó-történet, számomra a túlélésről szól. Hogy hagyunk-e annyi nyomot magunk után, hogy érdemes-e, hogy eljöjjön érte és értünk a Messiás.

Örkény István
IN MEMORIAM DR. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.


 
N

Naska

Vendég
Nagy csalás az élet...

Kedves Naska! Én a Barátok közt c. vitainditódhoz szeretnék hozzászólni.Én nem nézem a Barátok közt c. sorozatot, éppen a silánysága riasztott el. Felvetődött bennem az a kérdés, hogy miért vállalnak szerepet ismert művészeink, ilyen színvonaltalan sorozatban? Talán a munkanélküliség, talán a gázsi, talán az, hogy így tehet országos ismertségre. Hogy elmennek a nagy szerepek mellettük? Nemcsak ők tehetnek róla, hanem azok a színházazgatók, akik akár pénztelenség, akár a színvonal téves értelmezése miatt nem a megfelelő színészeket választják az adott darabhoz.

Kedves Fedora!
Persze, hogy nemcsak a színész a hibás. Előbb enni kell, lakni kell, fűteni kell. Az önmegvalósítás Maslow szerint is akkor jön létre, ha a hierarchiába ugyan alatta álló szükségletek, de létfontosságúak már teljesültek.


Kiss Manyi Psota Irén Pécsi Sándor
Brecht Koldusopera I. felvonás fináléja
 
N

Naska

Vendég
A példa -reméljük- tényleg ragadós!

Fedora, amit Farkas Bálint tesz, az misszió! Időnként egy kis kenyeret nélküle is ki lehet csikarni innen és onnan. De szeretetet és odafigyelést?

Farkas Bálint
Szívátültetés[/B]
 
N

Naska

Vendég
Naska, én a Diótörőt most karácsonykor láttam először. Magával ragadó mese. Csak a 3. emeleti erkélyen volt helyünk, egy hátsóbb sorban. Egy 5 év körüli kislány hangosan sírt az előadás elején, hogy ő nem ül az első sorba, mert magasan van, nagy a "szakadék" és fél. Anyukája próbálta megnyugtatni (egy hasonló korú kisfiú is volt velük). Aztán az előadás közben egyszer láttam, hogy a kislány állva nézni a darabot - szerintem annyira elvarázsolta, hogy meg is feledkezett a félelmeiről.
És pont erről kell, hogy szóljon a művészet - ragadjon ki a hétköznapokból, a gondolataidból, és csak sodorjanak magával az érzések. Emlékszem, a mi ének tanárnőnk általános iskolában a Varázsfuvolára vitt el minket. Érdekes volt látni, hogy a zene alapján elképzelt világ milyen díszletekkel jelenik ott meg.

Zithea, a példa tökéletes. Hiszen a művészetnek az a dolga, hogy elvarázsoljon. Az A Varázsfuvolát én is láttam gyerekként, és úgy jártam, mint ez a kislány. Csak csodáltam a színpad történéseit, és átéltem a mese minden rezdülését. Osváth Júlia játszotta és énekelte kiválóan Paminát. Már nem volt fiatal, jellegzetes operaénekesi alkattal rendelkezett. És én elhittem neki, hogy Ő egy csodálatos , fiatal leány, és míg szólt az ária, bele is szerettem. Mert mire kigyúlnak a fények a nézőtéren, a lángnak már a szívünkben kell égnie.

 

szusek

Új tag
A Ilyenkor van napi téma a munkahelyen, hogy szegény Tóni, vagy mit tud szeretni ez az édes Nóra azon a Berényi Mikin, lehet ügyvédnő, olykor mégis butácskának tűnik.

Igen! Erről szól az élet, hogy legyen téma, legyen közös téma, és legyen eltérő, nem csak közös véleményünk.
Persze egy ilyen sorozattól sok mindent nem várhatunk, ám de, ezer más lehetőség van, ha nem tetszik, nem igaz?kiss
 
N

Naska

Vendég
Igény az igényesség!

Szusek, tökéletesen igazad van. Pontosan azért, mert egy-egy ilyen sorozat hat a köztéma alakulására, s ezáltal a közgondolkodásra, ezeknek a szappanoperáknak nagy a felelősségük. Sokan nézik, mert leegyszerűsített jellemek, leegyszerűsített cselekvések "gondolkodás nélkül" is ehetővé teszik. Igazad van, akinek nem tetszik, ne nézze.
Én mégis úgy gondolom, hogy a szórakoztatás is lehet igényes. Ha előveszed a Szinetár Miklós által rendezett Csárdáskirálynő DVD-ét, Keleti Márton-vígjátékokat nézel, vagy megnézed a Zsurzs Éva Abigél-sorozatát, akkor lehet látni, hogy a szórakoztatás és a katharzis nem mindig kerüli el egymást.
 

elzetor

Állandó Tag
Állandó Tag
sziasztok!

ezen az oldalon magyar filmeket tudtok nézni online:
film.indavideo.hu/video/
a 2010-es filmszemle kisfilmjeiből is felkerült jópár
hetente tesznek fel új filmeket az újabbaktól kezdve igazi klasszikusokig mindent
 

igriczia

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Angyalok és Démonok szerintem jobban sikerült mint a Da Vinci kód, jobban össze tudták foglalni a könyvet
 
Oldal tetejére