N
Naska
Vendég
Diótörő
Zithea, számomra mindig izgalmas, amikor egy alkotás műfajt vált. A test és a zene harmoniája egy olyan különleges szituáció, amely érzelmi töltését ritkán lehet fokozni. Nem véletlen, hogy amikor az ember csak eszmélni kezdett arra, hogy ember, már a testét használta, hogy isteneinek kéréseket közvetítsen vele. Egy balettművész életében a legnagyobb isten nem a rendező, hanem a közönség.
Érdekes dolog, amit írsz az orosz kultúráról. Az orosz lélek Dosztojevszkij és Csehov segítségével volt megismerhető. Ma már egyre kevésbé sikk Őket olvasni. Sajnos.
Mintha egyébként is más lenne az orosz embereknek a viszonya a zenéhez, a tánchoz. Volt módom időnként tanácskozni orosz pedagógusokkal a művészeti nevelésről, és belelátni az általános iskola módszereibe. A mozgás, a tánc, az ének, a művészeti nevelés napi feladatokat adott a számukra. És nekem olyankor mindig az itt-ott látott kis műsorok jutottak eszembe. Legutoljára karácsony táján láttam ilyeneket egy nagyváros plázáján felállított színpadon. Unottan, rossz szövegtudással, tetszés -vágy nélkül.
-Gyerekek!-mentegette őket kisérőm. Nem szóltam, mert csak igényes vagy igénytelen felnőttek vannak, a gyerek csak őket utánozza.
Minden nebulót először a Diótörőre vinnék el, hogy megismerje a karácsony színpadi csodját, ahogy ezt egykor Zsóka néni, az énektanárom tette velem. Csak bámultam a színpadot, és tudtam, hogy ez olyan élmény és tanulság, amit egyszer tovább kell adnom. Aztán eltelt 10 év, és néztem pedagógusként a kipirult gyermekarcokat az Operaház nézőterén. A példa ragadós.
Remélem.
Karácsony este
Csajkovszkij: Diótörő
Zithea, számomra mindig izgalmas, amikor egy alkotás műfajt vált. A test és a zene harmoniája egy olyan különleges szituáció, amely érzelmi töltését ritkán lehet fokozni. Nem véletlen, hogy amikor az ember csak eszmélni kezdett arra, hogy ember, már a testét használta, hogy isteneinek kéréseket közvetítsen vele. Egy balettművész életében a legnagyobb isten nem a rendező, hanem a közönség.
Érdekes dolog, amit írsz az orosz kultúráról. Az orosz lélek Dosztojevszkij és Csehov segítségével volt megismerhető. Ma már egyre kevésbé sikk Őket olvasni. Sajnos.
Mintha egyébként is más lenne az orosz embereknek a viszonya a zenéhez, a tánchoz. Volt módom időnként tanácskozni orosz pedagógusokkal a művészeti nevelésről, és belelátni az általános iskola módszereibe. A mozgás, a tánc, az ének, a művészeti nevelés napi feladatokat adott a számukra. És nekem olyankor mindig az itt-ott látott kis műsorok jutottak eszembe. Legutoljára karácsony táján láttam ilyeneket egy nagyváros plázáján felállított színpadon. Unottan, rossz szövegtudással, tetszés -vágy nélkül.
-Gyerekek!-mentegette őket kisérőm. Nem szóltam, mert csak igényes vagy igénytelen felnőttek vannak, a gyerek csak őket utánozza.
Minden nebulót először a Diótörőre vinnék el, hogy megismerje a karácsony színpadi csodját, ahogy ezt egykor Zsóka néni, az énektanárom tette velem. Csak bámultam a színpadot, és tudtam, hogy ez olyan élmény és tanulság, amit egyszer tovább kell adnom. Aztán eltelt 10 év, és néztem pedagógusként a kipirult gyermekarcokat az Operaház nézőterén. A példa ragadós.
Remélem.
Karácsony este
Csajkovszkij: Diótörő