Amit töltötte a vízet, hírtelen egy szürke hegy jutott az eszébe,( Annyira furának érezte ezt a pillanatott, hgy poharat majdnem elejtette.). Ó,mert az a hegy legörbül egy völgykatlanba, és ő a tavaly, vagy tavalyelőtt egy hetet töltött azonon a helyen. Ott tényleg, jó párás a levegő, és ime éppen azt a levegőt hiányolja itt ez a nő. Hát persze kapott észbe és már mosolygott, Lám, lám, az ember amihez hozzászokott,.. na de nem folytathatta tovább a gondolatot, mert már mindent tudott és kezdett elhatalmasodni rajta a kíváncsiság, szóvala, párás a levegő, mondta a nőnek és átnyújtotta a poharat.