Szomoru, hogy szemelyeskedesbe es sertegetesbe kellett atcsapnia a temanak, holott rengeteg fontos gondolat hangzott el. Valo igaz, hogy a gyermek vallalasa, amellett, hogy a faj fenntartasahoz elengedhetetlen, megiscsak a ket potencialis szulo, es kulonoskeppen pedig a potencialis anya dontese. (Most inkabb nem beszelnek az olyan extrem de sajonos tulon tul nepszeru megoldasokrol, mint a neger torzsek evezredes kedelyes hagyomanya, hogy kolcsonosen kiirtjak a konkurrens ferfiakat es azok ivadekait, aztan szepen vegigeroszakoljak magukat az illeto "ellenseges" torzs notagjain.)
A vita nem csupan a "maradi" es "modern" gondolkodas kozott van. Rengeteg oka lehet annak, hogy valaki nem vallalja az anyasagot: egeszsegugy, atmeneti anyagi problemak, letbizonytalansag, lelki trauma, a neveleshez szukseges tamogato partner hianya, egyszeruen rosszul van a gondolattol, hogy csak nehanyat emlitsek. Mivel a ferfinak csak egy kanalnyi szerepe van abban, hogy a gyermek a vilagrajojjon, a dontes, mint mondtam, alapvetoen a noe (felteve, hogy a csaladon beluli eroszakot most nem targyaljuk). Oneki kell azt meghoznia, es annak kovetkezmenyeit elsosorban viselnie. Meg a vallalkozo kedvu ferjek sem kepesek az anyai terhek tulnyomo tobbseget atvallalni. Sajnos. Szerencsere.
Viszont a mai valosagnak tenyleg resze, hogy a gyermeket vallalo csaladok szama drasztikusan csokken a nyugati vilagban. Szamos tanulmany szuletett, amelyek azt probaltak megfejteni, miert is van ez igy. Az alapkovetkeztetes, ugy tunik, az, hogy ahogy emelkedik a csaladok jolete (ezen belul a ket keresos csaladoke), a ferfiaknak es noknek egyarant egyre tobb idejuk, energiajuk es penzuk fordul arra, hogy onmaguk fejlodesen, elomenetelen dolgozzanak. Ezaltal kevesebb jut arra, amit csalad alatt ertunk. A csaladrol az egyenre, a jovorol a jelenre fordult az emberek figyelme. Ez teny, nem jo es rossz kerdese.
Maximalisan, szivvel es lelekkel egyetertek a nok egyenjogusagaval. Aberralt volt az az allapot, ami nem tette lehetove, hogy a nok onallo karriert legyenek kepesek futni, tanuljanak, dolgozzanak, szabadon, ferfihez valo bilincselodes nelkul is kepesek legyenek a tarsadalomban funkcionalni. Erdekes kontrasztkent a termeszeti nepek vilagaval, es az oskori (irott tortenelem elotti) antropologia kutatasai eredmenyeivel, az emberi irott tortenelem nehany ezer eve alatt javareszt a ferfi volt az egyedul, aki kepes volt onallo letre, mig a no egy eltartott, foggo csaladtag volt. Ha csak olyan rovid-tavu multra tekintunk vissza, mint a 20. sz. eleje, a nonek nem volt szavazati (ertsd beleszolasi) joga, munkalehetosege, sot, kivetette, megvetette valt, ha onallo eletet probalt elni. Az uj kor uj csaladrendet is hozott, uj szocialis feszultsegekkel mivel a regi ertekrendek maradtak a tarsadalom tobbsegeben (nevezzuk tehetetlensegnek, nehezkessegnek, maradisagnak, ellenkezesnek az ujjal szemben vagy aminek akarjuk).
Hol tartunk ma? Ott, hogy van ket onallosagra kepes es vallalkozo, tarsadalmi szempontbol egyenlonek kikialtott nem, amik kozott evmillios biologiai egyenlotlenseg van. A biologiai kulonbsegek, amik a fajfentartast olyan csodalatosan lehetove es kivanatossa teszik, egyuttal eltoljak a vilag egyensulyat a gyermekaldas kerdese korul. Ugyanis a tudomany jelen allasa szerint csak a no tud gyermeket szulni (ezert en szemely szerint halat kell, hogy adjak, bar irigysegben is maradok miatta). A regi vilagrendben a ferfi fizikai erofolenye elengedhetetlen volt a csalad megvedeseben (taplalekszerzes, ragadozoktol, ellenseges csoportoktol valo vedelem). Ez az erofoleny mara funkciovesztette valt, es a ferfitarsadalom, akar elismeri, akar nem, ezt a csapast nehezen viseli. Ez szamos feszultseg forrasava valt, valamint olyan regressziv erove, ami a haladas jelen iranya elleneben akar hatni.
Amiota a tobbezer ev ota fennallo rendszernek az elso loketet a 18. sz. kozepe tajan a Suffrage-mozgalom adta, (halistennek) nincs megallas. Viszont a tarsadalomban a mai napig nem sikerult olyan modellt kifejleszteni, ami valosagosan egyenjoguva tenni a not es a ferfit bioogiai kulonbseguk megtartasa mellett. Nem a torveny elott, hisz az mar regota megvan, hanem a valosagos lehetosegek teren. Eloiteletek tombolnak (ha nem veszek fol noket, ferfisoviniszta vagyok es beperelnek, mert megkulonboztetek a noi nemmel szemben; viszont ha noket veszek fel, akkor megint csak ferfisoviniszta vagyok, mert azert veszek fel az atlagnal tobb not, hogy mint a basat a harame vegyenek kurol, stb.) A noi nem pedig hadakozik es bizonyitani akar a mar javareszt csak nevleges elnyomatassal szemben.
Megoldas? Van. Felnoni, es elfogadni az uj rendet, miszerint a no (ferfi tarsa tamogatasaval vagy anelkul), ha akar, onallova valhat, es donthet ugy, hogy nem vallal gyereket. Ugyanakkor azt is el kell fogadni, hogy valoban, minel tobben nem vallalnak gyereket a nyugati tarsadalomban, annal inkabb eltolodik a nepessegszporulati egyensuly a fejletlenebb orszagok elonyere. Magyarul, fogynak (viszonylagosan) a feherek, es szaporodnak a negerek, kinaiak, ciganyok, stb. Persze a no nem hazafiui (hazaleanyi) kotelessegbol fog gyereket szulni a mai vilagban, mivel a golobalizalodo vilag szep lassan az olyen erzeseket, mint hazaszeretet, lassan de biztosan megoli. Azy is tudomasul kell venni, hogy a klasszikus (termeszeti nepek altal meg fenntartott) nagycsaladi modell mar a multe, a "fejlett" vilagban nem letezik. Ergo a gyerekek, unokak feladatat ma mar nem kepzi az oregedo generaciorol valo gondoskodas. Ezt az allamra, illetve az oregek sajat megtakaritasara bizzak. Szoval arrol vitatkozni, hogy valakinek tarsadalmi kotelessege lenne gyereket vallalni, hiabavalo.
Meg egy apro adalek a : altalanos jelenseg, hogy a tarsadalom vezeto retege a tortenelem folyaman kivetel nelkul mindig elvekonyodik (elgyengul) azaltal, hogy szaporodasa lelassul, mig az alsobb neposztalyok szaporulata aranylag allando (viszonyitva pedig emelkedik), mindaddig, mig a vezeto reteg mar nem kepes arra, hogy poziciojat megtartsa. Marginalizalodik, es helyet atadja egy ujabb elitnek, es a ciklus kezdodik elolrol.