Pedagógusnap - évnyitó - évzáró - ballagás

Iványi Mária:


Kati iskolába megy

Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.


Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?


Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.


Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.


Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.

Bars Sári:


Bizonyítvány

Bizonyítvány, bizonyítvány,
De sok mindent bizonyítsz rám,
Amit el is felejtenék,
Ha nem írtak volna beléd.


Bizonyítvány, bizonyítvány,
Vakációt kezdő nyitány,
Legszebb a befejezésed:
"Magasabb osztályba léphet."


Bizonyítvány, bizonyítvány,
Útmutató, biztos irány
Hadd hallgassunk a szavadra, -
Lépjünk mindig magasabbra!

Majtényi Erik:
Gyurka írni tanul

Egyik betű pocakos,
a másik meg nyurga,
melyikkel fogsz elsőbben is
megbirkózni Gyurka?

Ha az első görbe lesz,
nehogy kedved szegje,
hisz előbb a csúnyábbja jön,
csak később a szebbje.

Írj gyorsan egy másikat,
azután még egyet,
a betűk a sor végén majd
kiegyenesednek!

S végül az a sok betű,
pocakos és nyurga,
éppen úgy áll össze, ahogy
te akarod, Gyurka.
​

Kányádi Sándor:
Pulyka-szégyen

Iskolába jár a pulyka,
de az esze nagyon kurta.
Sose tudja, mert nem figyel,
azt, amiből felelni kell.

És még ő dúl-fúl, sistereg,
pukkadozik, majd szétreped.
Lebernyegje irul-pirul:
most már csak azért se tanul.

Ha ez így megy - szégyenszemre -,
nem járhat majd egyetemre.
​

Rab Zsuzsa

Peti iskolába megy

Petike már hat esztendős
Múlt ezen a nyáron
Hát úgy illik, hogy már ősszel
Iskolába járjon.

Milyen lehet az iskola?
Még sehogy sem érti.
A szomszédék Jancsijától
egyszer meg is kérdi.

Jancsi vásott, lusta fiú,
iskolás már régen,
Két év alatt tizszer sem volt
Könyve a kezében.

-Az iskola? hogy az milyen,-
Kérdi sunyi kléppel,-
Elbánnak majd ott az ilyen
Arasznyi legénnyel!

Borzasztó hely! Rettenetes!
Sajnállak előre,
Én csak tudom, hiszen én már
Kóstoltam belőle!

Tintaleves! Papirgombóc!
De minek beszélek!
Megtudod majd!- Több se kellett
Petinek szegénynek.

Aznap még a süteményt is
Immel-ámmal ette,
Nem volt még a bujócskához,
Labdához se kedve.

Üldögélt csak egymagában,
s kieszelte szépen,
Hogy ő bizony iskolába
nem megy semmiképpen!

Elérkezett szeptembernek
Első vidám napja,
Petit reggel mindhiába
Kereste az apja.

Virradatkor elszökött már,
Elbújdosik inkább!
Világgá megy, de ő nem nyel
Se papirt, se tintát!

Egy darabig kószált, aztán
gyökeret vert lába:
Egy nagy kertben gyerekcsapat
Nevét kiabálta.

-Gyere, Peti! Játsszál velünk!-
Néki több se kellett,
Egy.kettőre ott termett a
Pajtásai mellett.

-Üsd a labdát! Röpitsd vissza!
-Rajta! Szaporábban!-
Hej, gondolja Peti, jobb itt,
mint az iskolában!

Egyszer csak egy kedves néni
tapsol gyorsan hármat,
A gyerekek hozzáfutnak,
Szépen sorbaállnak.

Peti ámúl: Hova mentek?
Véget ért a játék?-
-Állj be közénk! gyere velünk!
Egy üres pad vár még!

Peti megy: a sok pajtástól
Többé meg se válna.
Ment is velük egyenesen,
Be az iskolába.

Beült szépen a padjába,
Tetszett neki minden.
Úgy érezte, sajnál is majd
Hazamenni innen.

Hát még holnap! Ha a könyvét
A kezébe kapja!
Így végződött Peti első
iskolai napja.
​

Göbölös Hajnalka:

Búcsú tanáromtól


Egy csokor rózsával köszöntelek téged,

Hogy erről a napról legyen szép emléked.

Mert e kis csokornak minden egyes szála

Egy-egy elsuhanó esztendő virága.


Az első rózsával azt kívánom néked,

Éltessen az Isten nagyon soká téged.

A második virág a szeretet szava,

Mert te voltál mindig a szeretet maga.


A jóság virága a harmadik rózsa,

Sok kedves gyermeked beszélhetne róla;

Kiket féltő gonddal vigyáztál, neveltél,

Kiket jó szíveddel oly nagyon szerettél.


Utolsónak marad szívemben a hála,

Az én köszönetem legszebbik virága.

Kis csokorba kötve átadom most néked,

Fogadd szeretettel, legyen ez emléked!
​