Irók, költők cicákról, kutyákról...

Simon István :Mirza

Ahogy első gazdája hívta, mi is csak így becéztük, Mirza.
Sejtelmem sem volt, mit jelent a szó, mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után, udvarunkba vezette apám.
Mirza, Mirza, mint rejtelmes talány csendült a szó nagyanya ajkán.
Sehogy se akart békülni vele, aztán ráhagyta, egye a fene ezt a bolondos furcsa szót, és így hívta ő is a kiscsikót, kinek deszkából tákolt kaloda volt istálónkban külön otthona. Nappal persze fickándozott nagyon, játszott a tyúkokkal az udvaron. Nyihított, dobbantott, majd megszaladt, űzte a búgó sz*rvasbogarat. Nagyanyát leste, ölbe fát ha vitt, hát elkísérte a kamrába is. Meglátta, és kiáltott sikítva, hej de megijesztettél te Mirza. És ráveregetve a kampós nyakra, kockacukorral kicsalogatta. Vasárnap, ha ballagott misére, lányok között a csikó kisérte. Kert alól, ha paprikát hozott, mögötte Mirza ugrándozott, a sejmes füvön, petrencék között, így szerzett nagyanyámnak örömöt. Örömöt, s kedvet. Aztán egy ebédnél így szólt apám:eladom. Sok az adó, lassan a sírba visz, és télire kell majd a csizma is. Ült némán a megrémült család, mindenki letette a kanalát. S kinek neve talány maradt, titok, elvezették a kedves kiscsikót. Áthajolva a pudvás kapufán, nézte a távozót még nagyanyám, és halkan suttogta, szepegve, sírva, mint legszebb szót a földön:Mirza, Mirza.

<DT>A kóbor kutyával beállít egy barátom este tízkor, <DT>hogy a szomszéd faluban hozzácsapódott, <DT>nem tudja hová tenni, <DT>már öt helyre kínálta, <DT>nem kellett senkinek, <DT>úgy gondolja, nekünk kell, <DT>biztosan, este tízkor egy kóbor kutya, <DT>ezért idecsapja hozzánk, <DT>nálunk jó helye lesz, <DT>este tízkor fölkészültek vagyunk egy kóbor kutya fogadására, <DT>segítünk rajta és a kóbor kutyáján, <DT>befogadjuk örökre. <DT> <DT>Ha örökre nem is, <DT>de befogadjuk, <DT>erre az éjszakára, <DT>hisz mi fölkészültek vagyunk, <DT>hogy a kóbor kutya egész éjszaka vinnyogni fog, <DT>körmeivel felhasgatja a bejárati ajtómat, <DT>megrágja a papucsainkat, <DT>és hajnalban összefossa a teraszt. <DT> Vass Tibor
Kóbor kutyás vers
<DT>
<DT>Reggel elviszi a kóbor kutyát a barátom, <DT>miután egész éjszaka vinnyogott, <DT>körmeivel felhasgatta a bejárati ajtómat, <DT>megrágta a papucsainkat <DT>és hajnalban összefosta a teraszt, </DT>

JUHÁSZ GYULA


Beteg kutya


Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bízik, úrban a hívő,
És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg,
Oly nyomorult, akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.

Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.

Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,

Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.

Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!

"A kutya három napnyi kedvességre három évig emlékszik, a macska háromévi kedvességet három nap alatt elfelejt."
Japán közmondás

Csukás István

Játszom a kutyámmal


A kutyám behozza a kertből
a labdát, hogy játsszam vele,
fölcsillanó szívvel eldobom,
megosztozunk az örömön: fele-fele.

Nekem már zsibbad a karom,
neki már lassul a lába,
de egyikőnk sem meri abbahagyni,
mert hogy mi lesz utána?

Mind a ketten egyformán félünk
a játék nélküli ürességtől,
az üres délelőttől, az üres délutántól,
a semmibe nyíló üres égtől.

Játszunk hát konokul, eszelősen,
az ájulásig kifáradva,
s mikor már-már összeesnénk,
irgalmasan kilukad a labda.

Pislogva, de győztesen nézünk
egymás ismerős, boldog szemébe,
mosolyt cserélünk, lelket cserélünk,
biztos ösztönnel tudjuk, hogy megérte.

Két lihegés közt eszembe jut még:
nekem ki dob labdát, ki játszik velem?
Árva felnőtt, milyen isten simogatja
a végén meg felhevült fejem?

<o>> </o>>
Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint <st1>lace w:st="on"><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1>lace> élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.

(Bálint György - A macska naplójából)2008 09 298

"Minél többet tudok a férfiakról,
Annál jobban szeretem a macskám"

Hogyan tudok képet beilleszteni?

Engem Gárdonyi Géza Micó c. története fogott meg. Annyira sajnáltam, hgoy az anyamacska nem élte túl. De nagyon szép történet.

sztzs írta:

A fiam 4 éves kutyája. Eddig egy bérház 10. emeletén élt, szigorú tisztaságban, sétáltatva, stb. Aztán egy költözés után kerets házban élhe(ne boldogan). De ez a Mogyi időnként átugorja a kerítést és lelép.

Megfejtettük a titkot!

Nem hajlandó a saját területére piszkítani.

Ezért a világ csodájára a kertes házban tartott kutya napi többszöri sétát tesz!

Kattints a kibontásához...

Szia,

ez teljesen normális és természetes egy jólnevelt, szobatiszta kutyusnál... Megtanulta, hogy ahol lakunk, oda nem piszkítunk... Eddig a lakás volt a lakótér, most meg a kert és a ház...
Nekem Border Collie-m van, az első naptól kezdve szobatiszta a drága.. igaz kertes házban lakom, de a kert nagyon kicsi, így minden nap nagy sétákat teszünk, meg játszunk a szabadban...
Óriásit tévednek, akik azt hiszik, ha kertben lehet a kutyus, nem kell kivinni rendszeresen sétálni... A mozgásigénye ugyanúgy nincs kielégítve, kellenek a külső ingerek...
Igyexem felelőségteljes, jó gazdi lenni, hogy arra a 10-en pár évre hűséges barátot tudhassak magam mellett...

Sziasztok! Nekem egyik nagy kedvencem Gárdonyi Gézától a "Nádasdi kutya". A novella szívfájdító történetet mesél el a kutya hűségéről, a gondoskodási ösztöneiről.... elsőként Mikszáth 1914-es Almanachjában jelent meg. Elgondolkodtató, és kicsit lehangoló is, ha az emberi hozzállást tekintjük.

Macska induló

Kurrogj,kurrogj,kormos macska,
cirregj,cirregj,cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb,száz karmocska.
Jobbra át,balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!

Nyávogj,nyávogj,nyavalyás macska,
pisszegj,pisszegj,pikulás macska,
aki beteg,pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc,nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!

Weöres Sándor

A balga macska

Juhász Gyula:

[FONT=Georgia, Times New Roman, Times, serif]Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon. [/FONT]

A vén Gömböc macska(részlet)

A vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka voltaképp,
Van tigriscsíkja, s oldalán még párduc-foltos toldalék,
Egész nap ül a szőnyegen, a padlón is, ha ülhető,
Csak ül, csak ül, csak ül, csak ül - mert attól Gömböc
macska ő!

De ha este a zaj meg a zűr elapad,
Őt várja amunka, a nagy feladat.
Ha az ágyba bebujt a család, s elaludt,
Vén gömböc a lépcsőn lopva lefut.
Egér-ügyelet! neki élet-elem -
Nem tudja egér, mi az illedelem,
Hát megpróbálja tanítani végre
Zenére, kötésre és csipkeszegésre.

(Nemes Nagy Ágnes)

Szevasztok
Ugyan nem kutyákról, vagy macskákról szól a vers, de azért beteszem.

Komáromi János
Nyuszi karácsony

erdő szélén
téli éjjel
kicsi nyuszi ácsorog

hosszú füle
csupa hó már
nevetik a csillagok

mire vár itt?
mit toporog?
jeges szélben didereg

nem figyeli?
nem is érzi
ma éjjel a hideget?

más ez az éj
varázslatos!
közel van már a csoda

el nem tűnik
nyuszi arcról
várakozás mosolya

izgatott már
szinte remeg
körbe-körbe szimatol

közelben jár
nagyon-nagyon
tudja itt van valahol

ma érkezik
biztos benne
"egy napot sem késik ám

itt lesz mindjárt
beragyogja
fénye ezt az éjszakám"

valahonnan
a távolból
halk csendülést hallani

fénylik is már
a láthatár
ott jön az a "valami"

ragyognak az
erdő fái
csillog minden fenyő ág

talán répa
vagy káposzta
amit nyuszi nagyon vár?

nem répa az
sem káposzta
mind kettőnél "finomabb"

ettől lesz majd
kedves nyuszi
mindenkinél boldogabb

nyuszi csak áll
el nem szalad
üdvözli a fényeket

befogadja
tiszta szívvel
átjárja a szeretet

erre várt már
ezt kívánta
bár nem tudja értelmét

mégis érzi
nyuszi szíve
a Karácsony örömét

Te is örülj
vidám legyél
hisz boldogság vár ma Rád

elhozza most
a Karácsony
a szeretet mosolyát

Nemes Nagy Ágnes: Macska

Jött a macska, jött a lépcsőn,
nyújtózkodva szélesen,
karcsú mancsát majd kinyújtva,
majd behúzva kényesen,

mint a tigris, mint a hattyú
imbolyogva és puhán,
bombafojtó homokdombra
pincelépcső oldalán.

Macska, macska, állatocska
gyermekecske, csillagocska,
lágy pihéjű őszi pitypang,
bőruhájú mályva csokra,

könnyű szélben öntudatban
borzolódva, szenderegve,
mint növény, vagy régi szobrok
napsugáros szent berekben,

macska-isten, macska-álom
könnyű keccsel, pöttyös hassal,
bombafojtó homokdombra
csak egy percre vígy magaddal!

Lovecraft a macskákról

"A macskát (...) apró kisgyerekkorom óta különösen tisztelem. Tökéletes kecsességében és utolérhetetlen önállóságában egyenesen a tárgyilagosan szemlélt világegyetem eszményi szépségének és szenvedélymentes személytelenségének szimbólumát vélem felfedezni, néma titokzatosságában ugyanakkor az ismeretlen csodája és igézete lakozik. (...) A macska a képzelet legmélyebb kútfőit, az emberi elme részét képező kozmikus tudatot indítja meg. Nem véletlen, hogy az elmélkedő egyiptomiak, az olyan, későbbi költői szellemekkel egyetemben, mint Poe, Gautier, Baudelaire és Swinburne, őszintén imádták a simulékony cirmost."
(H. P. Lovecraft: Kutyák és macskák)

Ottlik a macskákról

Az egyetlen valódi okunk a derülátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve. (Ottlik Géza)

Mark Twain a macskákról

Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha a macskát keresztezni lehetne az emberrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskát lerontaná. (Mark Twain)