Ha nem haragszol, úgy írnék gondolatokat a bejegyzésedre, hogy beleírom a tiédbe ... egyszerűen csak azért, mert akkor nem kell állandóan visszagörgetnem.
Érzésem szerint kicsit pesszimista módon írtál. Mindennek legalább két oldala van, az a kérdés, hogy milyen szemszögből nézed és mennyire tág a szemléleted, felfedezed-e azt, hogy minden mindennel összefügg, és sorolhatnám.
Tulajdonképpen örülök az írásodnak, mert így mutathattam egy keveset a saját szemléletmódomból.
:00:Szia sydneygirl!
Az Univerzumban, sőt az egész Világegyetemben két dolog létezik. A lélek és az energia. A lélek te magad vagy, míg az energia, az a te lelkedben van, azzal teremtesz, illetve gyógyítasz.
Egyszer "jártam" egy olyan helyen, ahol a semmi van. Tulajdonképpen mégsem semmi, mert egy valami mégis volt ott, a tudat. Azon kívül más nem. Olyan érzésem volt, hogy sok eltávozott lélek tudata várt arra, hogy egy egységes tudatba egyesüljön. Így én semmiképpen nem hagynám ki
Amit az Univerzum energiájának nevezünk, az egy közeg ami belőlünk származik. Te ezt használod fel, holott halvány fogalmad sincsen afelől, hogy ez az energia, nem-e egy stresszes energia.
Szoktam nézni a tv-ben a világegyetem c. sorozatot, érdemes, és hasznos, csak át kell gondolni, miről is beszélnek.
Az egyik részben (és most itt hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy létezett-e és úgy volt-e valójában) azt mondta az egyik csillagász, hogy az ősrobbanáskor szétszóródott csillagpor alkot mindent, gyakorlatilag az élet alapja is az, hiszen csak az az anyag tudott újra egyesülni. Így inkább mi származunk az univerzum energiájából.
Hogy stresszes-e amit használsz, az attól függ, ki mit vonz. Hasonló a hasonlót.
Mondok egy esetet. Ha mondjuk bemész egy Templomba holott nem hiszel Istenben és elidőzöl ott egy öt percet, az ott töltött öt perc alatt nem fogsz érezni semmit. Viszont, ha kilépsz a Templomból, meglátod rengeteg energia fog felszabadulni belőled és azt fogod érezni, milyen jól indul ez a nap.
Ilyenkor az történik, hogy akik ebbe a Templomba járnak, leadják pozitív energiájukat, te pedig felveszed azt. Ez a közeg, ami egy köztes energia.
Régen a templomok szakrális helyeken épültek, amiknek nagy energiájuk van (ezeket pontosan ki is mérték, pl. azt is, hogy mekkora legyen az alapja, és hogy milyen magasan kell lennie a kupolának ahhoz, hogy a legoptimálisabban összegyűjtse) . Ahhoz, hogy rá tudj hangolódni és elkezdd beépíteni, idő kell. 5 perc valószínűleg nem lesz elég arra, hogy érezd az áramlását.
Ezek a szakrális helyek sokszor csodatévő helyek is, ahonnan gyógyultan távoznak vagy legalábbis kevésbé betegen, függetlenül attól, hogy éppen több ezer beteg veszi még körül.
Ha kórházban vagy és nincs különösebb bajod, meglátod egy hét elteltével azt fogod érezni, mintha beteg lennél.
Ez azért van, mert ilyenkor a betegek stresszes, beteges energiáját veszed föl.
Minél zártabb helyről van szó, annál hamarabb fölveszed azt a közeget, mert egy zárt helyen az sokáig megmarad.
Csak akkor veszed fel, ha hagyod
De fordítva is lehet ám! Befekszel sok beteg ember mellé, és azon kapják magukat egy idő után, hogy jobban érzik magukat, mert te áramoltatod feléjük a gyógyító erőt.
Úgyhogy nem értek egyet azokkal, akik azt mondják hogy az Univerzum energiáját kell felhasználni. Másrészt semmi sem végtelen, minden véges.
Ha már választani lehet, inkább azt, mint a betegekét.
Energia nem vész el, csak átalakul.
Nézd az Univerzum méretét, mekkora az, és mekkorák vagyunk mi abban?
Ezen kívül nem értem azt, ha mondjuk gyógyítok valakit agykontrollal, olyankor a saját energiámat használom erre, akkor más problémámat miért az Univerzum energiájával oldjam meg?
Ezt ki mondta, hogy saját energiát használsz? Ha így lenne, akkor a tiéd minden egyes alkalommal fogyna, és valahonnan újra kellene tölteni az életben maradásodhoz.
Lehet bioenergiával gyógyítani, de minden esetben fel is kell venni helyette, és azt nem másoktól veszed fel, hacsak nem vagy energiavámpír ... de akkor meg az egésznek nem sok értelme van.
Fentebb említetted, hogy az energia a "te lelkedben van".
Amikor olvastam, az volt a benyomásom, hogy a lelket a szív tájékéra helyezted.
Ha ez a meglátásom jó, akkor folytatnám azzal, hogy a szívcsakra eszméletlen mértékű energiát tud továbbítani. Amikor ez történik, akkor szép nagyra nyílik, olyan lesz mint egy hatalmas napraforgó virág, és sugárban ontja az arany színű energiát (ami persze nem a sajátod, csak közvetíted). Közben úgy érzed, hogy a lelked csordultig boldogsággal, örömérzettel és ezt ontod a világra.
Egyébként segítséget bárki kérhet, de az nem segítségkérés, hogy az Univerzum energiáját csakúgy kedvem szerint használom.
Sztem nincs ebben semmi kivetnivaló. Egyesek leadnak, mások felvesznek, minden így működik, a legparányibb részecske is.
Érzésem szerint kicsit pesszimista módon írtál. Mindennek legalább két oldala van, az a kérdés, hogy milyen szemszögből nézed és mennyire tág a szemléleted, felfedezed-e azt, hogy minden mindennel összefügg, és sorolhatnám.
Tulajdonképpen örülök az írásodnak, mert így mutathattam egy keveset a saját szemléletmódomból.
Perelni viszont nincs pénzem. Van erre valami módszer szívesen veszek minden ötletet. Előre is köszönöm bronti:wink:
