Aki a kutyát szereti...

vaszilvi

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajna akkor mindent be kellene fujni nekunk is mert bakancstol kezdve, muanyag uvegek, pledek, szerszamok, lapat, szonyeg mindent ragnak a kutyak, szerencsere csak kint mert akkor jatszanak :)
 

wetrinr

Új tag
Nekem egy orosz fekete terrierem van. Majd 60 kg, nagyon bátor, csak két dologtól fél: a mennydörgéstől és a sziámi macskánktól.
 

aletta5

Állandó Tag
Állandó Tag
hÁROM KUTYÁM VOLT.SAJNOS AZ EGYIKET EGY HÓNAPJA EL KELLETT ALTATNI,AZÓTA A MÁSIK KETTŐ ÁLLANDÓAN VEREKEDNI AKAR.LE KELLETT VÁLASZTANOM A KERTET MIATTUK.AMÚGY MINDHÁRMAN AZ UTCÁRÓL KERÜLTEK HOZZÁM ÉS SIKERÜLT ELKÉNYEZTETNI ŐKET.
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
hÁROM KUTYÁM VOLT.SAJNOS AZ EGYIKET EGY HÓNAPJA EL KELLETT ALTATNI,AZÓTA A MÁSIK KETTŐ ÁLLANDÓAN VEREKEDNI AKAR.LE KELLETT VÁLASZTANOM A KERTET MIATTUK.AMÚGY MINDHÁRMAN AZ UTCÁRÓL KERÜLTEK HOZZÁM ÉS SIKERÜLT ELKÉNYEZTETNI ŐKET.

Nagyon kedves kutyusaid vannak! ;)

Feltehetőleg az abszolút tekintélynek örvendő falkavezér távozott az örök vadászmezőkre és a maradék falkában a vezérségért folyik a küzdelem. Ez a küzdelem életre-halálra megy, sokat nem tudsz tenni ellene és semmi köze az elkényeztetéshez. Gondolom, kan kutyákról van szó. Értő, tudós emberektől azt a javaslatot hallottam, hogy legalább az egyik kutyát ivartalanítani kell, és az végét veti a küzdelemnek. Vagy, ha nem gond a kert megosztottsága, az is jó megoldás.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon kedves kutyusaid vannak! ;)

Feltehetőleg az abszolút tekintélynek örvendő falkavezér távozott az örök vadászmezőkre és a maradék falkában a vezérségért folyik a küzdelem. Ez a küzdelem életre-halálra megy, sokat nem tudsz tenni ellene és semmi köze az elkényeztetéshez. Gondolom, kan kutyákról van szó. Értő, tudós emberektől azt a javaslatot hallottam, hogy legalább az egyik kutyát ivartalanítani kell, és az végét veti a küzdelemnek. Vagy, ha nem gond a kert megosztottsága, az is jó megoldás.

Igen, nagyon aranyos kutyusok, sajnálom azt amelyik elment.
Nekem is az a tapasztalatom, hogy két kankutyát csak úgy lehet együtt tartani, ha ki van alakulva köztük a rangsor, de akkor is gyakran feszült a helyzet, és összecsapás még úgy is előfordul.
De volt olyan esetünk is, amikor az újonnan befogadott kutyust kénytelenek voltunk tovább ajándékozni, mert ő i, és a régi kan kutyánk is olyan domináns volt, hogy az ellentét csakugyan antagonisztikus volt köztük. Még séta közben, az utcán, pórázon is összeverekedtek az úttest közepén.
Vannak kutyák, amelyek sosem fogadják el az alárendelt helyzetet, és ezek sokszor éppen a kisebb termetűek, akik leginkább veszélyben vannak kenyértörés esetén. Ez a kis hörcsög pl. egy tacskó volt, a másik meg egy terrier-kopó keverék. Mindkettő harcias vérvonal. :p
 

VVali

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia wetrinr!
Nem tudom,olvastad-e Jan Fennel:Kutyapszichológia (Tanuljunk meg kutyául) című könyvét. (Szerintem érdemes)
Ő azt mondja,h ha a kutya fél a vihartól,ne simogasd,szeretgesd,mert ezzel csak megerősíted abban,h valamit jól csinál,tehát itt a félelmét erősíted meg. Csak állj v ülj mellé és maradj nyugodt. Rá fog jönni,h ha te nyugodt vagy,neki sincs mitől félni. Kipróbáltam és sikerült! Az egyik kutyám a vihartól félt,a másik a petárdázástól. Két-két alkalom után,most ha meghallják,csak felnéznek és ennyi.
Próbáld meg,remélem nektek is sikerül!
(elterelheted a figyelmét játékkal is a dörgésről,a lényeg,h nyugodt maradj,ne sajnáld,mert egyből megérzi)
 

manó86

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nagyon szeretem a kutyusokat. Bár most társasházban élek, lakásban nem tarthatok, de amint kikerülök családi házba újra, tuti lesz legalább 1 :)
Kutyusnak kinn a helye, kell neki a mozgás... ezért nem tartok benn...
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Hátha valaki nem ismeri:

"Egy férfi és a kutyája sétálnak egy úton. A férfi élvezi a szép tájat, mikor ráébred, Ő már halott...

Emlékezett arra, amikor haldoklott és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova vezet az út, amin ballagnak.

Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel egy domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Mikor elsétáltak a boltívig, láttak egy hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna.

A férfi arra indult a kutyájával, és ahogy közelebb ért, észre vett egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Mikor még közelebb ért, megszólította az embert: "Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyok, kérem?"

"Ez a Mennyország, uram!" válaszolt az ember.

"Remek! Kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte.

"Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet önnek" - invitálta be az ember és a kapu kezdett kinyílni.

"Bejöhet a barátom is?" kérdezte a férfi a kutyusára mutatva.

"Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be."

A férfi gondolkodott egy pillanatig, majd úgy döntött, hogy akkor inkább folytatja az útját. Megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt.

Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy tanya kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.

Ahogy odaértek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki olvasott.

"Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet?" kérdezte a férfi.

"Természetesen. Ott egy kút, jöjjenek be" érkezett a válasz.

"A barátom is bejöhet?" kérdezte a férfi, a kutyusra mutatva.

"Persze. Van egy tálka a kút mellett" bólintott az idegen.

Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat meg a tálat. A férfi vizet húzott, ivott, aztán megtöltötte a tálat és letette a kutya elé. Mikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak az emberhez a fa mellé.

"Mi ez a hely?" kérdezte a férfi.

"Ez a Mennyország" válaszolt az ember.

"Ez furcsa. Egy fickó arra messze ugyanezt mondta."

"Úgy érti, az arany útnál a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol."

"A pokol? És nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?"

"Dehogy. Örülünk neki, hogy kiszűrik az olyanokat, akik hátrahagynák a legjobb barátjukat."


 

elizabeth53

Állandó Tag
Állandó Tag
A mackó előbb volt mint a lánc, a láncot az emberek találták ki, hogy korlátozzák az állatok szabadságát. szeretünk másokon uralkodni, de ha mi kerülünk a lánc végére, már rögtön tudjuk milyen rabnak lenni.
 

sopitimi

Új tag
Mi nagyon szeretjük az állatokat . Sok szeretetet -vidámságot kapunk Tőlük . Jelenleg egy kutyusunk van már csak , a másiktól végső búcsút vettünk a hét elején . Nagyon jó velük együtt élni , de iszonyatosan nehéz megvállni is tőlük !!!
 

Wilsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Nemrég regisztráltam.
Én is nagy kutyarajongó vagyok! Rengeteget olvasok róluk. Még régebben a szakdogámat is róluk írtam (A kutyaterápia hatása ép és sérült gyermekek fejlődésére) A sok kutyás könyvek közül több kedvencem is van pl.:
 

Wilsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Jan Fennel:Kutyapszichológia (Tanuljunk meg kutyául) tényleg nagyon jó. Sok jó dolog van benne. Én még nagyon szeretem pl. a Póráz két végén, és a Csodálatos kutyadoki műsort. Ott is nagyon sok olyan dolgot mutatnak amit egy hétköznapi emberke meg tud valósítani.
 

Marian69

Állandó Tag
Állandó Tag
Elszomorodtam. Az olvasottak alapján reményem sincs, hogy "vahur" leszokik a rágcsálásról, lopkodásról, újság olvasásról és egyéb "jó" cselekedeteiről. Pedig már elmúlt 2 éves.
 
Oldal tetejére