Boldizsár Ildikó mesekutató a Kiből lesz az olvasó? című kötetből
Harry Potter vagy Pál utcai fiúk
Tudomásul kell venni, hogy változnak az olvasási szokások. Az olvasás kategóriába már nemcsak a klasszikus, kemény kötésű könyvekbe való belemélyedés számít, hanem a divatlapok, tini- és pletykalapok olvasása, valamint az interneten való böngészés.
Azzal is szembe kell nézni, hogy a mai gyerekek más regényeket tartanak igazán izgalmasnak, gondoljunk csak a Harry Potterre. Sok vihart kavart és kavar a mai napig ez a regényfolyam. Van, aki úgy tekint rá, mint a legfőbb rosszra, mert egy nem létező világba viszi át a gyerekeket, ezzel elszakítja őket a reális világtól.
– "Mit csinál voltaképpen a Mágiaügyi Minisztérium ?
– Az ő dolguk titokban tartani a muglik előtt, hogy ma is élnek boszorkák és varázslók szerte az országban. Ez a legfontosabb feladatuk.
– Miért kell ezt titkolni?
– Hogy miért
? Ördög és pokol, Harry! Azért, mert különben mindenki varázslattal akarná megoldani a problémáit. Na neee…! Jobb, ha békén hagynak minket! "
<SUP id=cite_ref-7 class=reference></SUP>
Van, aki szerint a Harry Potter tulajdonképpen egy tükör, amelyben a felnövekvő nemzedéket láthatjuk, akik videojátékokon, klipeken, reklámblokkokon nőnek fel, és csak ilyen akcióregényt hajlandók a kezükbe venni. És szokás persze úgy tekinteni a regényre, mint az új évezred irodalmára, a Nagy Könyvre.
Fenyő D. György tanár-irodalomtörténész és Schiller Mariann magyartanár szerint a könyv se nem az ördögtől való, se nem a könyvkultúra megmentője, nem szemétre való mocsok, és nem is a világirodalom legnagyobb remekműve. Kiváló ifjúsági regény, amelyet szívesen olvasnak fiatalok és idősek. Tanítani is lehetne, és ezzel egyből közelebb kerülne a diák a magyarórákhoz.
Tény, hogy a régi klasszikusok (pl. Móra Ferenc meséi) nem nagyon hatják meg a mai gyerekeket. Egy diák 2008-ból nem is érti ezt a fajta szegénységet, sanyarú életet, mint egy Móra-regény főszereplője. Nem tudja befogadni, nem tud azonosulni a hősökkel, és éppen ezért nem is érdekes a számukra. Lehet, hogy ami fél évszázada még érdekes és élvezetes volt a kiskamasz és kamasz korosztálynak, az a mai gyereknek már egyáltalán nem izgalmas.
Mit meséljünk?
A mesék nyelvét ugyanúgy meg kell tanulni, mint később az egyes regények, drámák és költemények nyelvét. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mikor mit mesélünk a gyereknek. Az újszülöttnek és csecsemőnek a legjobb, ha dúdolunk. Egyéves kora előtt elkezdhetjük a képeskönyveket nézegetni, megmutatni: ott a kutya, ott a zsiráf… Másfél-két éves kortól jöhetnek az énmesék, amelyek a gyerek mindennapjairól szólnak.
Remek választás Bartos Erika Anna–Peti-sorozata, amely garantáltan nagy siker lesz otthon. Óvodáskorban kezdődnek az állatmesék, amelyek látszólagos egyszerűségük ellenére nagyon is bonyolultak. A tündérmesék ideje csak öt-hat éves korban jön el, amikor a gyerek már végig tud hallgatni egy-egy hosszabb történetet.
Nemversek és nemmesék
Ha szétnézünk egy könyvesboltban, biztosan nem gondolnánk, hogy válságban volna az olvasási kedv. A könyvek szinte leesnek a polcokról, alig lehet rendszerezni a rengeteg témát, ami alatt csak úgy sorakoznak a különböző kötetek. A gyerekeknek szóló részleg szintén dugig van, de azért ne gondoljuk, hogy bármihez nyúlhatunk és bármit megvehetünk.
Kovács Eszter kritikus – társszerkesztője a
Friss tinta! antológiának – remek tanulmányt készített arról, hogy milyen is a nemvers.
Vegyük csak a példáját:
„Bokor alján meglapul
Friss hajtást rágcsál a nyúl
Vacok mélyén a kisnyulak
Teli pocakkal szuszognak.”
Vagy a másik:
„Szülinapja van Dömének.
Gyülekeznek a vendégek.
Zászlódíszben áll a kert.
Örülhet az ünnepelt.
Dorka mackó tudja csak
Felfújni a lufikat.”
Az okos szülő persze tudja, hogy ezt nem érdemes felolvasni, helyette megnézegetik a gyerekkel az egyébként szép képeket. A gond az, hogy ezekről a nemversekről sajnos sokan azt gondolják, hogy versek. Mert rímel: lapul – a nyúl, Dömének – vendégek. Persze a rímképlet nem túl bonyolult: aabb. Pedig a rím nem feltétel, számos kiváló gyerekvers van, rím nélkül. A másik tévképzet: a ritmus. A nemversek ritmusa ütemhangsúlyos, úgy érzésre. Ha nem jön ki, nem jön ki, mert a gyereknek úgyis jó. Ezzel szemben a magyar gyerekköltészetben ezernyi versformában írtak. A harmadik tévhit pedig, hogy a gyerekverseknek érthetőnek kell lenniük. Pedig nem feltétlenül, a hangsúly a dallomon, ritmuson, játékon van.
Szilágyi Ákos remekműve:
„ha utcátokba befut egy cet,
S van odahaza pici ecet,
Eceteljétek be egy picit,
S ciccegjétek neki: te cet! Te cet!”
A negyedik buktató, hogy a versben legyenek szép, emelkedett költői képek. Pillangókról, napsugárról… és természetesen lehetnek, de nem baj az sem, ha nincs. Lehet egyszerű is, könnyen érthető, vicces – és cseppet sem emelkedett. Egyszerűen jó.
Legyen végezetül könyvajánló, szintén Kovács Eszter tollából: Weöres
Bóbitája, Nemes Nagy Ágnes
Bors nénije, Kányádi Sándor
Zümmögője, Varró Dániel
Maszat-hegye, Kukorelly Endre
Samunadrágja, Tóth Krisztinától
A londoni mackók… És a klasszikusok: a
Cini-cini muzsika, a
Kicsi vagyok én, a
Kóc-kóc gyűjtemények.
Felhasznált irodalom: Kiből lesz az olvasó?
Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak
Kiadó: Animus
(nlcafé...)
... tarot-kuckó.hu)
