Hellinger terapia

szildike

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindent megtennék, de semmit sem tehetek

(Aki hamarabb született, hamarabb is megy el. )

Imola ( I.) már többször járt családfelállításon. Most arra panaszkodott, hogy évek óta, időt és pénzt nem kímélve tanulta a szívének kedves tevékenységét, és már el is kezdett dolgozni. Úgy tűnt, minden rendben, de néhány hete semmi nem sikerül, nem jönnek össze a dolgai. Arra kíváncsi, mi ennek az oka?

Legelőször saját magának választott egy képviselőt, és ő kívülről nézte, mi történik. A képviselő a tér széléhez közel állt, és csak kifele nézett. Vajon kire? Elé állítottam egy másik képviselőt, nevezzük H-nak, akit néz.

Egy idő múlva I egészen közel ment hozzá, és jól érezte magát. Beállt az anya (A) képviselője, I mögé, 4-5 lépésre, és szintén H-t figyelte. Választottam egy képviselőt I jövőjének (J) – ami tartalmazta kedvenc tevékenységét is – de I-t egyáltalán nem érdekelte, csak H előtt állt. Ahogy mondta, édesanyja elől takarta el.

Megkértem I-t, üljön a térdére, és gyerekperspektívából nézzen édesanyjára. Ahogy ez megtörtént, eleredtek a könnyei, és rájött, hogy anyukáját akarja itt tartani az életben azzal, hogy H előtt áll. Az anya legszívesebben egy fülest adott volna a gyereknek.

Kis idő múlva a gyerek odament anyjához, és sokáig, könnyezve, ringatózó mozgással nézett a szemébe. Lassan rádöbbent, hogy el kell engednie, és a jövőjéhez menni,- ami most a háta mögött állt,- ott van dolga. De nagyon - nagyon nehéz! Hosszú idő múlva, lassan, centiről centire I elcsusszant anyukája elől, ezzel mintegy utat adva neki. Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel, és csak egy kis lépést tett előre.

I lassan közelített jövője felé, miközben anyját nézte. Érezte, hogy lassan fel kell állnia. Felállt, és meghajolt édesanyja előtt, megadva ezzel a tiszteletet neki és a sorsának. Azután karját a jövője karjához érintette. Már érzi, már van kapcsolata a jövőjével. A következő lépés, hogy a szemébe nézzen.

Visszajelzés Imolától: - „Nagyon nehéz volt édesanyámat visszatartani, és ugyanolyan nehéz volt elengedni. Azt hittem, jó neki, ha visszatartom. Fura és elgondolkodtató volt hallani, hogy fülest adna ezért. A meghajlás sokat segített. És most úgy érzem, energiák szabadultak fel bennem. Mintha újra elkezdődne az életem.”
(saját állítás)
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Csillagvirág!
Jól vagy? Megszületett a picur?
Ildikó

Szia, kedves Szildike!

Július végén született meg a pici, holnap lesz két hónapos. A szülést igazi "alkotásnak" éreztem, viszonylag könnyű és normális folyamat volt, egy nagyon emberséges bába kíséretében.
Már túl vagyunk az első hónapok nehezén, és időnként félórás szabadidőt is engedélyez nekem:), amikor alszik vagy nyugodtan szemlélődik.
Talán az okozta a legtöbb nehézséget, hogy féltem ettől az első periódustól, amikor a baba is beleszokik a környezetébe, kialakulnak a szokásaink, és eközben még két kisgyerekre kell figyelnem. Így aztán kialakult egy öt hét alatt gyógyuló sebesedés (rosszul tettem mellre a kicsit). De átvészeltük, és mostmár akadálytalanul megélheti a szopóreflexét i:) (Eddig is megtehette, de mostmár nekem sincsenek fájdalmaim, amik elvonják a figyelmem, óvatosságra késztessenek...).

(Arra jöttem rá, hogy hibás hozzáállás a nehézségek felől közelíteni ehhez az állapothoz. Édesanyám mesélte, aki négy gyermeket nevelt segítég nélkül, hogy soha nem a nehézségeire figyelt, hanem az éppen előtte álló feladatra. És ezt látom más sokgyerekes bölcs anyuka esetében is. :) Nem volt más építő út mint egyre inkább a lényegre koncentrálni, amikor nincs bővében az idő, és megoszlik a figyelem -ezt a következtetést vontam le a magam számára. Ez az egyik korai tanulsága és szépsége is a "háromgyermekességnek":))

Érdekes volt számomra ezt a terhességet kicsit hellingeri perspektívából is megélni. Ennek a kisgyereknek a köldökzsinórja pl. pont olyan szerkezetű volt, mint az ikreké (kettő helyett egy vérér táplálta). És persze, főként mert a baba nagyon igényel (de talán ez minden két hónaposka esetében igy van), egyszóval feltevődött bennem a kérdés: ikerterhességnek indult-e ez (erre már volt példa a családban), és ha igen, mit tehetnék érte. Egyenlőre igyekszem minél többet vele lenni.

Szeretettel üdvözöllek!

Csillagvirág
 

szildike

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Csillagvirág!

Gratulálok! És, hogy három van....az komoly feladat.
Anyukád nagyon bölcsen fogalmazott. Néha mikor én is hallom a félelmeket, azon gondolkodom, hogy vajon ezek nekem miért nem jutottak eszembe? Talán, mert amikor feladat van, akkor arra koncentrál az ember lánya.

Szerintem ne foglalkozz az esetleges ikerrel, fontosabb dolgok vannak most.
De a magad megnyugtatására, ha van időd,(!) meditációban megkérdezheted, hogy mi volt. Aztán - gondolom, - tudod mi a további teendő.

Szeretettel üdvözöllek, és Veled együtt az egész családot.
És kitartás.:)
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Csillagvirág!

Gratulálok! És, hogy három van....az komoly feladat.
Anyukád nagyon bölcsen fogalmazott. Néha mikor én is hallom a félelmeket, azon gondolkodom, hogy vajon ezek nekem miért nem jutottak eszembe? Talán, mert amikor feladat van, akkor arra koncentrál az ember lánya.

Szerintem ne foglalkozz az esetleges ikerrel, fontosabb dolgok vannak most.
De a magad megnyugtatására, ha van időd,(!) meditációban megkérdezheted, hogy mi volt. Aztán - gondolom, - tudod mi a további teendő.

Szeretettel üdvözöllek, és Veled együtt az egész családot.
És kitartás.:)

Köszönöm!kiss

Azt hiszem valóban az az egészséges, ha a feladatra tudsz koncentrálni.Jólesett ezt ilyen magátólérthetődően megfogalmazva látni.

Félelmek addig vannak, amig nem veted bele magad, nem adod oda magad egészen a feladatnak,amikor még máshol vagy, máshova vágysz, vagy félig ide, félig oda, vagyis nem vagy a helyeden. Van mikor ehhez is idő kell, esetleg egy betegség:) . (Az első gyermekkel azt volt nehéz feldolgozni, hogy már nem én vagyok a gyermek a családban, megtanított felelősen gondoskodni valaki másról, áldozatkészségre nevelt, de nagy kínlódással járt a beavatódás, a semmiből tapasztalatokra szert tenni. A másodikkal könnyű volt, mert teljesen el tudtam fogadni az anyaság adta helyzetet,tapasztalataim voltak már és sikerült összehangolni a két kicsivel való foglalkozást. A harmadikkal az ejtett kétsébe, hogy nem tudok a másik kettőre ugyanolyan intenzitással figyelni. És itt volt az ismerős ismeretlen kicsike az erőteljes igényeivel...))
Nekem több idő kellett megérteni , elfogadni azt, hogy ez más, nehezebb,újra bele kell tanulni, és nekem sem megy minden mint a karikacsapás :), össze kell hangolódnunk, és nem segit a rutin, új megoldások kellenek.
Most sem egyszerűbb, de már derűsebben vesszük a nehézségeket. Nem hasonlítgatok..., koncentrálok!

kiss
 

kusmodi

Új tag
Név és Hellinger

Sziasztok!
A név átörökítéshez szólnék hozzá, (ha már valaki erre utalt, elnézést). Hellingernél ha valaki ugyanazt a nevet kapja, amit pl. fiatalon elhalt testvére, akkor egy olyan teherrel jön a világra, hogy meg kell felelnie, az előző testvérhez fűzött elképzeléseknek. Nem beszélve arról, hogy nem született volna meg, ha a másik meg nem hal. Ezt pedig lélekszinten ő is tudja. Tehát bűntudata lesz emiatt. Más halála árán élhet! Ez önmagában is elég teher. Így pedig lehetetlen saját sorsot élni. A saját sors - saját választást/döntést jelent. De itt össze van kötve a testvér emlékével. Ilyen helyzetben a boldogság messze van - mindaddig amig ez felszinre nem kerül egy állításban. És lehet, hogy ő nem is tud a testvéréről egész életében, csak a terhet cipeli.
 

szildike

Állandó Tag
Állandó Tag
"A gyermeki szeretet olyan, mint egy érme egyik oldala; van azonban másik oldala is. Ha megfordítjuk, valami egészen mást találunk.

- Rainer rendkívül fárasztó életet él, sok felelősséget és kötelezettséget vállal magára. Amikor felállítja családjának magját, Rainer az apja mögött áll. Az apa gyengének érzi magát, és Rainernek az az érzése, hogy támogatnia kell őt.

A családban fontos esemény volt, hogy amikor édesap­ja hétéves volt, meghalt az apja. Most az apa mögé állítják a A nagyapát és Rainer előrejön az apja elé. Az apát erősen vonzza az édesapja. Megfordul és elkezd sírni. Ezután az apja a karjába veszi és hosszan átölelve tartja.

Ezután Rainer apja visszafordul a fiához. Rainernek azt javasolja a terapeuta, mondja apjának a következőket: ,.Én most újra elfoglalom a gyermekként engem megillető helyet. Én csak a gyerek vagyok - nem több." Vonakodik kimondani ezeket a mondatokat. Másik mondatot javasolnak: „Jogtalanul én is viselni akarom a terheidet, bár én csak a gyerek vagyok.” Ezzel a mondattal már egyetért, elmondja apjának és ezzel véget is ér a felállítás.

Rainer bár csak gyerek, képviselte a nagyapát. Ha valaki korán elveszíti valamelyik szülőjét, akkor sokszor megtörténik, hogy saját gyerekeinek egyike veszi fel az elhunyt szerepének egy részét. Ez túl megterhelő és túl nagy feladat a gyereknek, de szeretetből megcsinálja ezt a szerepet. Később, felnőttként továbbra is túl nagy terheket vállal magára, és folyamatosan túlterheli magát.

A szeretet másik oldala a jogtalan bitorlás. Az a tény, hogy a gyerek együtt viseli a szülővel a terhet, nagyobbá teszi, súlyt ad neki. Terhével fontosnak érzi magát, ha ez nem lenne, összezsugorodna jelentősége. Ezért nem könnyű Rainernek egyszerűen elengedni a terhet. Időre van szüksége, hogy belsőleg valóban letegye és kisebbé (gyerekké) váljon.
......................
Amikor a gyerek az ősök ismeretlen sorsát veszi át, jogtalanul bitorol valamit. Mert olyasmit vesz át, ami valójában nem tartozik rá. Minden embernek egyedül kel elviselnie a sorsát. A másik embernek nem áll jogában beleavatkozni. Mindannyian veszünk át terheket és ily módon bitorolunk. Talán ez a gyökere annak, amit a spiritualitásban „egó -nak neveznek. Azt képzeljük, hogy különlegesek vagyunk."
……………….

(B. Ulsammer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni)
 
S

sisne*

Vendég

HIDAS GYÖRGY - RAFFAI JENŐ - VOLLNER JUDIT:
LELKI KÖLDÖKZSINÓR
Beszélgetek a kisbabámmal
(részlet)

"Különösen tanulságos az a történet,
ami felkeltette a doktornő figyelmét ikerterhességek vizsgálatára.
Mint gyermekpszichoterapeutához
egy 18 hónapos kisfiút vittek hozzá vizsgálatra.

A gyermek túlmozgékony volt,
állandóan keresni látszott valamit,
amit sose talált meg.

A szülők elmondták, hogy egész nap ezt csinálja.
Időnként a kisfiú több, a szobában lévő tárgyat megrázott,
mintha életre akarta volna kelteni őket.
A szülők még elmondták,
hogy valahányszor egy új szakasz kezdődött az életében
(felülés, mászás, járás, vagy az első szó kimondása),
ezeket mindig erős szorongás és fájdalom kísérte,
mintha attól félne, hogy valamit maga mögött hagy.

Amikor a doktornő egyszerűen azt mondta a kisgyereknek,
hogy úgy látszik,keres valamit, amit elvesztett és nem talált sehol,
a gyerek megállt és figyelmesen nézett.
Aztán a kisgyermeknek azt mondta,
hogy megpróbálja életre rázni a dolgokat,
mert azt hiszi, ha mozdulatlanok, akkor halottak.

Ekkor a szülők szinte sírva fakadtak.
Elmondták, hogy a kisfiú ikergyermek volt,
de ikertestvére két héttel a születés előtt meghalt,
így a kisfiú csaknem két hetet töltött a méhben
halott testvérével.

A gyermek keresése ebből a tényből fakad,
félelme pedig annak megfogalmazása,
hogy minden fejlődési lépés
- kezdve születésének bevezető jeleivel -
azt jelenti, hogy egy szeretett valaki,
akiért felelősnek is érzi magát, meghal,
hihetetlen változást hozott viselkedésében."
 

marionn

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok! Én is jártam családállításon, és még megyek is, mert sok témám van, amit fel kell dolgoznom. Pécsen szervezem is (nem én tartom, én csak a csapatot szervezem) de tudom Budapestre is ajánlani az én állításvezetőmet. Szerintem jó azonnal állítással menni. Mindenki életében vannak gyökérproblémák, gyerekkori sérülések, amikről lehet hogy nem is tud.
Nekem az is nagyon hasznos volt, amikor más állításában szereplőként találtam magam saját életemben. Ez is nagyon erősen oldotta a problémám. Az állításvezető pontosan tudta, hogy melyik sorsba kell helyeznie.
 

stirlicc

Állandó Tag
Állandó Tag
Szep napot mindenkinek!
Erdekelne, hogy Kolozsvaron tud-e valaki Hellinger terapias csoportot, es hogyan lehetne kapcsolatba lepni veluk? koszonom
 

hajni1971

Állandó Tag
Állandó Tag
Szep napot mindenkinek!
Erdekelne, hogy Kolozsvaron tud-e valaki Hellinger terapias csoportot, es hogyan lehetne kapcsolatba lepni veluk? koszonom
Nem tudom, hogy aktuális-e még a kérdésed, de én tudnék kolozsvári telefonszámokat adni. Ritkán járok erre, és úgy látom Csillagvirág is régen írt, de még benézek, és ha szükséges segítek.
 

Tristoré

Új tag
Sziasztok!

Tavaly én is részt vettem először családállításon.

Nagyon be voltam tojva, mert nem tudtam, hogy idegenek előtt, de még ha nem is idegenek előtt de kiderülne valami a családomról, azt hogy fogadnám.

Utolsó pillanatig majdnem visszafordultam, de a kapuban megláttam két lányt, és éreztem ugyanoda mennek, mint én.

Ez el is feledtette izgulásom és kérdeztem tőlük, csak nem családállítás.
De igen.
Akkor egy helyre megyünk...

Bent nagyon izgultam.

A bevezetés alatt óriási szorongás tört rám.

De aztán oldódott.

Kértük a mindenhatót, hogy vigyázzon ránk az állítások alatt. És aztán feloldódtam. Magamban még inkább kértem az angyali tisztító fényt, hogy lazítson el.

Végül sikerült.

Mind a négy állítás során akkora érzelmeket éltem át, hogy az csuda.

Nem mesélhetek bővebbet, csak annyit, hogy fantasztikus volt beleérezni mások helyzetébe magam.

Jó volt sírni, kiengedni a gőzt. És köszönöm a segítőknek, hogy ekkora "terhet" képesek pár óráig elhordani, hogy átérzik valakinek az örömét vagy a bánatát.

Fantasztikus volt tapasztalni, mikor végeztünk mindenki visszakapta önmagát. Érdekes változások.

Nekem sokat adott a találkozás. A segítői szerep is. Pont olyan szerepek jelentek meg mind mind, amik engem is érintettek. Mintha egymáshoz vonzottuk volna egymást.

Van, aki nem hisz az ilyesmiben, én azt mondom, mikor jótékonyan hat és nem babonaként, vagy hiszékenységként, és használ, rádöbbenek valamire, tanulok belőle, gyógyulok tőle, szembesülök... akkor nem igazán izgat ki hisz benne és ki nem.

Az a fontos, hogy a hitünk abban legyen erős, hogy bízunk a mindenhatóban, hogy ami hasztalan, azt megszűri és tisztítja bennünk, és ami hasznos az építsen minket.

Néha nem lehet tudni mi hasznos és mi hasztalan.

Álmomban is szembesültem egyszer azzal, hogy egy tolvaj ha kirabol azt hogyan lehet hasznosan megélni. Mit tanulhatunk belőle. Ott azt éreztem csupán, hogy amit ad a mindenség azt el is veheti, és láttam a választási lehetőséget:

-kiborulok, és napokig szidom azt, aki ellopott tőlem valamit, nem tudom elengedni a sokkot
-bár kiborulok, hisz természetes reakció, de aztán tisztulok, és elengedem a veszteséget. Mert tudom, hogy a bosszankodás nem hozza vissza, amit elvesztettem. Hisz semmi sem az enyém, csak kölcsön kapom, ha kirabolnak talán arra figyelmeztet a mindenség, hogy nézz körül még mennyi értékes dolog vesz körbe. Különben is minek annyi mindent gyűjteni. Kinyomtatni a fényképeket, megőrizni kacatokat, felhalmozni emlékeket...
 

magus954

Új tag
Hellinger család állítás

Mindenkinek javasolom a család állítás megtapasztalását.
MAGfalván rendszeresen lesz majd családállítás Szél Gittával.
Akinek problémája van a családjában de úgy érzi nem őszinték hozzá a családtagok és szeretne kicsit többet megtudni akkor javasolom elsőként csak megfigyelőként a részvételt, majd segítőként és a végén pedig állíttatni.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez az egyik legszelidebb terápiás módszer, amit ismerek. Bert Hellinger a családi rendszerben ható segitő erőkre figyel, ezeket "kelti újra életre" úgymond, ezek áramlását teszi lehetővé, ha hagyod. Én most úgylátom: a családfelállitás egyfajta együttmozgás bizonyos belső erőforrásokkal. Nincs mitől tartanod, de megértem a szorongásod!
 

borbala50

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Aki már volt Hellinger családfelállításon, nem zavarta, hogy "idegen" emberek előtt beszéljen a problémáiról? Honnét lehet tudni, hogy kiket kell "felállítani" a családból?
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Aki már volt Hellinger családfelállításon, nem zavarta, hogy "idegen" emberek előtt beszéljen a problémáiról? Honnét lehet tudni, hogy kiket kell "felállítani" a családból?

Ezek zárt csoportok, ahol a csoporttitok kötelez. Ezen túl érdemes megnézned egy-két állitást, mielőtt a saját kérdésedre sor kerül. Annyira érintetté válik az ember, hogy egy idő után már fel sem tevődik ez a kérdés. Ha résztveszel egy ilyen csoportos terápián előbb-utóbb, ha nem állitóként , de segitőként is saját élményeid lesznek.
A kezdeti szorongás, izgalom nagyon hamar feloldódik, mert ennél sokkal nagyobb szabású, mélyebb dolgokat élhetsz meg. És az a tapasztalatom, hogy a nap végére, már nem idegenek azok az emberek, sőt már néhány állitás után sem (hiszen egy ilyen alkalmon több is történik), egyfajta "hellinger-testvérség" alakul ki, vagyis valamiféle közösség, mély figyelem, tisztelet, megértés....

Az, hogy kiket kell felállitani a családból, azt a terapeuta segit eldönteni. Neked egy problémával kell odamenned, olyan aktuális gonddal, aminek a megoldását keresed, esetleg, aminek a csapdájában vergődsz és nem tudsz továbblépni, aminek a megoldása fontos számodra. Lehet ez párkapcsolati kérdés, de az eredeti családoddal kapcsolatos problémák, önmegvalósitási problémák, betegség, bármi...
Bert Hellinger szerint, ha valami igazán kérdés számodra, azt egyetlen mondatban meg tudod fogalmazni. Törekedni jó tehát a tömörségre. Minden másban, a kérdés letisztázásában, a képviselőknek a felállitásában segit a vezetőterapeuta, aki valószinüleg kérdez majd pár dolgot, hogy letisztázódhasson hova kapcsolódik a problémád.:)

Üdvözlettel: Csillagvirág
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Sorsközösség

A pihenő

Valaki hazájának országútjain vándorol. Minden ismerősnek tűnik neki és a biztonság érzése kiséri, ugyanakkor egyfajta finom szomorúság. Mert sok dolog rejtve is marad előtte és időről időre zárt ajtókra talál. Néha legszivesebben mindent maga mögött hagyna, és elmenne messzire innen. De valami itt tartja, mintha egy ismeretlennel harcolna és nem tudna elválni tőle, mielőtt a másik legyőzi. Igy azt érzi fogva tartja az előre és a hátra, a menni és a maradni.
Elér egy parkhoz, leül egy padra, hátradől, mély levegőt vesz és behunyja a szemét. Hagyja a csudába a hosszú harcot, belső erejére hagyatkozik, érzi ahogy megnyugszik és enged, ahogy a nádszál a szélben, összhangban a sokféleséggel, a tágas térrel, a hosszú idővel.
Úgy látja magát mint egy nyitott házat. Aki beakar térni, bejöhet, és aki jön, hoz magával valamit, ott marad egy ideig, majd elmegy. Igy a házban folyamatosan jönnek-hoznak, maradnak-elmennek az emberek. Aki újként jön és újat hoz, régi lesz azáltal, hogy ,marad, és eljön az idő, amikor elmegy. Nyitott házába sok ismeretlen is eljön, akikről hosszú ideje megfeledkezett vagy akiket kizárt, és ők is hoznak valamit, maradnak egy ideig és azután elmennek. A rossz társaságok, akiknek legszivesebben ajtót mutatna, szintén eljönnek, hoznak magukkal valamit, beilleszkednek, maradnak egy ideig és elmennek.
Bárki legyen is , aki érkezik, találkozik másokkal, akik előtte jöttek és akik utána jönnek. És mivel sokan vannak, mindenkinek meg kell osztania másokkal, amije van. Akinek megvan a helye, annak a határai is megvannak. Aki akar valamit, be kell illeszkednie. Aki jött, kibontakozhat, amig itt marad. Azért jött, mert mások elmentek, és el fog menni, ha mások jönnek. Itt ebben a házban elég idő és hely marad mindenkire.
Ahogy igy ül a padon, jól érzi magát a házában, és tudja, hogy egy mindenkivel, aki csak jött és jönni fog, aki elment és elmegy majd. Úgy tűnik neki, mintha az, ami korábban befejezetlen volt, most egésszé vált volna, érzi ahogy egy harc véget ér, és lehetővé válik a búcsúzás. Azután kinyitja a szemét, még egyszer körülnéz, feláll és elindul.

(Gunthard Weber: Kétféle boldogság, Bert Hellinger rendszerpszichoterápiája,89-9o.o.)



:)


 

ani02

Állandó Tag
Állandó Tag
:)

A pihenő

Valaki hazájának országútjain vándorol. Minden ismerősnek tűnik neki és a biztonság érzése kiséri, ugyanakkor egyfajta finom szomorúság. Mert sok dolog rejtve is marad előtte és időről időre zárt ajtókra talál. Néha legszivesebben mindent maga mögött hagyna, és elmenne messzire innen. De valami itt tartja, mintha egy ismeretlennel harcolna és nem tudna elválni tőle, mielőtt a másik legyőzi. Igy azt érzi fogva tartja az előre és a hátra, a menni és a maradni.
Elér egy parkhoz, leül egy padra, hátradől, mély levegőt vesz és behunyja a szemét. Hagyja a csudába a hosszú harcot, belső erejére hagyatkozik, érzi ahogy megnyugszik és enged, ahogy a nádszál a szélben, összhangban a sokféleséggel, a tágas térrel, a hosszú idővel.
Úgy látja magát mint egy nyitott házat. Aki beakar térni, bejöhet, és aki jön, hoz magával valamit, ott marad egy ideig, majd elmegy. Igy a házban folyamatosan jönnek-hoznak, maradnak-elmennek az emberek. Aki újként jön és újat hoz, régi lesz azáltal, hogy ,marad, és eljön az idő, amikor elmegy. Nyitott házába sok ismeretlen is eljön, akikről hosszú ideje megfeledkezett vagy akiket kizárt, és ők is hoznak valamit, maradnak egy ideig és azután elmennek. A rossz társaságok, akiknek legszivesebben ajtót mutatna, szintén eljönnek, hoznak magukkal valamit, beilleszkednek, maradnak egy ideig és elmennek.
Bárki legyen is , aki érkezik, találkozik másokkal, akik előtte jöttek és akik utána jönnek. És mivel sokan vannak, mindenkinek meg kell osztania másokkal, amije van. Akinek megvan a helye, annak a határai is megvannak. Aki akar valamit, be kell illeszkednie. Aki jött, kibontakozhat, amig itt marad. Azért jött, mert mások elmentek, és el fog menni, ha mások jönnek. Itt ebben a házban elég idő és hely marad mindenkire.
Ahogy igy ül a padon, jól érzi magát a házában, és tudja, hogy egy mindenkivel, aki csak jött és jönni fog, aki elment és elmegy majd. Úgy tűnik neki, mintha az, ami korábban befejezetlen volt, most egésszé vált volna, érzi ahogy egy harc véget ér, és lehetővé válik a búcsúzás. Azután kinyitja a szemét, még egyszer körülnéz, feláll és elindul.

(Gunthard Weber: Kétféle boldogság, Bert Hellinger rendszerpszichoterápiája,89-9o.o.)



:)




de jó, hogy újra vagy:)

a
 
Oldal tetejére