Tudom, hogy ez régi bejegyzés volt, de szívesen hozzászólnék, talán rákattint olyan is, aki most néz ennek a problémának elébe.
Én 21 éves elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó Magyarországon élni, kerestem egy au pair ügynökséget, és nekiálltam a családkeresésnek. Minden nagyon gyorsan zajlott, egy hónap alatt beszereztem mindent, találtam családot, összepakoltam, és irány Németország. A szüleim igaz nem mondták, hogy ne menjek, de iszonyúan féltettek. A nyelv nem ment vmi fényesen, de most hogy lassan lejár az egy évem, elmondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Szeretek itt lenni, hosszabítjuk is a szerződésem, a nyelvet majd' tökéletesen beszélem, rengeteg barátra tettem szert, plusz megismertem több népszokást, ételeket, és egy teljesen más hozzáállást.
Tudom a szülőknek nehéz elengedni a gyereküket az ismeretlenbe, de ha elég talpraesett az a gyerek, akkor biztosan semmi gond nem lesz. Bátor dolog volt a szüleimtől is, hogy így elengedtek, de látták rajtam, hogy annyira akarom, hogy beletörődtek és támogattak.
Ennél többet nem is kaphattam volna tőlük!
