Szegénység megöli az emberi kapcsolatokat?
Az a véleményem, nem a szegénység lesz a kapcsolat gyilkosa, hanem a mindenkinek megfelelni akarás kényszere, a trendiség, a ......
A Tv a sajtószemét, mind mind azt sugallja, mennyire lemarad aki kimarad egy egy divatőrületből stb
Amikor valaki erőn felül belebonyolódik ilyesmibe, annak menthetetlenül zsákutcába fut az élete, a kapcsolata.
Szóval nem a szegénység hanem a szegénység mindenáron elkendőzése az ami tönkreteszi a kapcsolatokat.
szerintem
Az a véleményem, nem a szegénység lesz a kapcsolat gyilkosa, hanem a mindenkinek megfelelni akarás kényszere, a trendiség, a ......
A Tv a sajtószemét, mind mind azt sugallja, mennyire lemarad aki kimarad egy egy divatőrületből stb
Amikor valaki erőn felül belebonyolódik ilyesmibe, annak menthetetlenül zsákutcába fut az élete, a kapcsolata.
Szóval nem a szegénység hanem a szegénység mindenáron elkendőzése az ami tönkreteszi a kapcsolatokat.
szerintem
ego
Néhány nappal előbb a személyiség "fejlődésén", a test növekedésének útján - bandukoltam ... Ez a gondolat szorosan kapcsolódik a kérdés lehetséges megválaszolásához. Vajon, ha gyermekkorunktól kezdődően szinte folyamatosan, életvitelszerűen, egy merőben más környezetben cseperedünk, például nem egy zsúfolt metropolisban, hanem "valahol" Isten szent hegyei között, - emberi számítások szerint mérhető-e a személyiség, egy "sokkalta jobb irányba" történő fejlődése, nem, vagy nem igazán ...? Úgy vélem, hogy mérhetetlenül is "mérhető". Az akarat hatalmas úr, legalább olyan hatalmas, mint Mammon, bár úgy gondolom, szoros testvériség köti őket össze.
Bocsássatok meg nekem ezért a "kis közjátékért", de úgy véltem, mielőtt megkísérelném megválaszolni az első látásra sem könnyű kérdést, gondolataimról szólnom kell. Minden ember egyedi. A személyiség szinte megfoghatatlan, nincs olyan színpaletta, mely sokszínűségével vetekedhetne. Az anyagi világ zsúfolásig telt korlátokkal, és az önző emberi akarat állította büntető kalodákkal. Nagyon sokan szenvednek, sínylődnek ezekben az időnként láthatatlan kínzóeszközökben. Ezért a anyagi világban a szó legszorosabb értelmében soha nem érhető el a szabadság. Vagy önnön személyiségünk korlátai tartanak fogva, vagy globális méretekben az emberiségé! A lelki világ egy teljesen más világ. Időnként még azok is elzarándokolnak lelkük szentélyéhez, kik súlyos vasálarcot viselnek, s szívüket olyan keményre edzették, mint a vas. Legalább is így gondolkodnak, bár nem helyesen ... "A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia." Sajnos a (test = elme) jól látható demarkációs vonalat épített fel, nehogy a "másik oldal" elképzeléseiben, elhatározásaiban megingassa (lelki oldal). A test = elme meggyőződése, hogy minden valóságos, és minden lehetséges öröm, boldogság az anyaghoz, csakis a tárgyakhoz kapcsolható. Ezt nem csak feltételezi, hanem ki is harcolja az ego.
Mégsem szeretném, ha "életem párja" megszüntetné egoját, mert minden leszületés az anyagi világba egy folyamat része IS. Hozunk, és viszünk, s remélhetően jobbá, s jobbá válunk ... Ez a legfontosabb mérföldköve az emberi életnek, az emberi kapcsolatoknak. Ennek okán a napokban "életem párjának" messze, az óceánon túlra egy hóvirágot küldtem, a reménység örök szimbólumát.
Az emberek sokszor sötétre festik a felhőket, komorrá a nappalokat, de a hóvirág tisztasága, és életereje minden teremtményt emlékeztet a halhatatlan isteni igazságra:
"Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen!"
Még egyszer bocsánatot kérek a hosszú válaszért ... Isten Áldása Veletek!
Néhány nappal előbb a személyiség "fejlődésén", a test növekedésének útján - bandukoltam ... Ez a gondolat szorosan kapcsolódik a kérdés lehetséges megválaszolásához. Vajon, ha gyermekkorunktól kezdődően szinte folyamatosan, életvitelszerűen, egy merőben más környezetben cseperedünk, például nem egy zsúfolt metropolisban, hanem "valahol" Isten szent hegyei között, - emberi számítások szerint mérhető-e a személyiség, egy "sokkalta jobb irányba" történő fejlődése, nem, vagy nem igazán ...? Úgy vélem, hogy mérhetetlenül is "mérhető". Az akarat hatalmas úr, legalább olyan hatalmas, mint Mammon, bár úgy gondolom, szoros testvériség köti őket össze.
Bocsássatok meg nekem ezért a "kis közjátékért", de úgy véltem, mielőtt megkísérelném megválaszolni az első látásra sem könnyű kérdést, gondolataimról szólnom kell. Minden ember egyedi. A személyiség szinte megfoghatatlan, nincs olyan színpaletta, mely sokszínűségével vetekedhetne. Az anyagi világ zsúfolásig telt korlátokkal, és az önző emberi akarat állította büntető kalodákkal. Nagyon sokan szenvednek, sínylődnek ezekben az időnként láthatatlan kínzóeszközökben. Ezért a anyagi világban a szó legszorosabb értelmében soha nem érhető el a szabadság. Vagy önnön személyiségünk korlátai tartanak fogva, vagy globális méretekben az emberiségé! A lelki világ egy teljesen más világ. Időnként még azok is elzarándokolnak lelkük szentélyéhez, kik súlyos vasálarcot viselnek, s szívüket olyan keményre edzették, mint a vas. Legalább is így gondolkodnak, bár nem helyesen ... "A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia." Sajnos a (test = elme) jól látható demarkációs vonalat épített fel, nehogy a "másik oldal" elképzeléseiben, elhatározásaiban megingassa (lelki oldal). A test = elme meggyőződése, hogy minden valóságos, és minden lehetséges öröm, boldogság az anyaghoz, csakis a tárgyakhoz kapcsolható. Ezt nem csak feltételezi, hanem ki is harcolja az ego.
Mégsem szeretném, ha "életem párja" megszüntetné egoját, mert minden leszületés az anyagi világba egy folyamat része IS. Hozunk, és viszünk, s remélhetően jobbá, s jobbá válunk ... Ez a legfontosabb mérföldköve az emberi életnek, az emberi kapcsolatoknak. Ennek okán a napokban "életem párjának" messze, az óceánon túlra egy hóvirágot küldtem, a reménység örök szimbólumát.
Az emberek sokszor sötétre festik a felhőket, komorrá a nappalokat, de a hóvirág tisztasága, és életereje minden teremtményt emlékeztet a halhatatlan isteni igazságra:
"Hol hit, ott szeretet,
Hol szeretet, ott béke,
Hol béke, ott áldás,
Hol áldás, ott Isten
Hol Isten, ott szükség nincsen!"
Még egyszer bocsánatot kérek a hosszú válaszért ... Isten Áldása Veletek!
Igen ... Számomra sem ismeretlen érzések, s kitörölhetetlen emlékek abból a bizonyos emlékkönyvből ...
Az emberi kapcsolatokban örök helye van a tiszta barátságnak is.
S töretlenül hiszem, hogy az elkövetkezendő idézet a barátságon jóval túl szárnyal, oda, ahol az Úr lakozik. Isten Áldása Veletek!
"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele. - Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ők is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember. Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!" (Gyökössy Endre)
Röviden annyit válaszolnék,ha szeretek valakit,azt/őt úgy szeretem,ahogy van.Elfogadom az ego-ja által generált összes "rossz" tulajdonságával.
Ha pedig nem szeretem,úgy a jó tulajdonságaiban is a hibát keresem.
Kérdésem:
Miért olyan kiváncsiak az emberek?
Miért akarnak mindenáron mindent tudni a másik emberről?
Aztán,ha "mindent" tudnak,megnyugszanak,közömbössé válnak.Továbbra nem hajtja őket a kiváncsiság,"leengednek"..ah ezen is túl vagyok,már ezt is tudom..
(és ez nemtől független).Megszünt fejükben a kisördög démona..
Mi az 4 dolog ami egy jó kapcsolat alapja?
Először egy nagyon aranyos kis "hülyeség" jutott eszembe, de az nem négy hanem három
A Halászkirály legendája c. filmben mondta Robin Williams:
Tudod mi kell a nyugalmas élethez?
Nyugalom, kellemesen rendszeres bélmozgás és egy tengerészzakó
Tehát, térjünk vissza a kérdéshez
elsősorban a szeretet,
aztán fontos még a másik iránti figyelem,tisztelet,őszinteség
Először egy nagyon aranyos kis "hülyeség" jutott eszembe, de az nem négy hanem három
A Halászkirály legendája c. filmben mondta Robin Williams:
Tudod mi kell a nyugalmas élethez?
Nyugalom, kellemesen rendszeres bélmozgás és egy tengerészzakó
Tehát, térjünk vissza a kérdéshez
elsősorban a szeretet,
aztán fontos még a másik iránti figyelem,tisztelet,őszinteség
Következő kérdésem:
Ha történetesen teljesen padlóra kerülnél, anyagilag és mellé a világ is elfordulna tőled, mit tennél hogy ép ésszel kerülj ki abból a helyzetből?
Az én mottóm amit hasonló eset után vettem fel a repertoáromba: Fütyülök rám. Úgy kell nekem, miért jöttem a világra ( Rejtő J.)
Nem sokat ért de legalább jókat tudtam nevetni amikor eszem,be jutott.
Ha történetesen teljesen padlóra kerülnél, anyagilag és mellé a világ is elfordulna tőled, mit tennél hogy ép ésszel kerülj ki abból a helyzetből?
Az én mottóm amit hasonló eset után vettem fel a repertoáromba: Fütyülök rám. Úgy kell nekem, miért jöttem a világra ( Rejtő J.)
Nem sokat ért de legalább jókat tudtam nevetni amikor eszem,be jutott.
Ez egy ötpontos kérdés! Én úgy tapasztaltam, hogy csak azok az emberek kiváncsiak, akiknek fontos a csoporton belüli sorrend. Akarják tudni, hogy mögöttük állsz és nem előttük. Ha kiderül valami és besorolhatnak téged a sor végére, már nem vagy érdekes.
Ha nem derül ki semmi rossz, majd gyártanak. A sor elejére csak akkor engednek, ha az nekik is hasznos. Falkaszellem, csak a kiegyensúlyozott emberek tudják levetkőzni.
Véleményem szerint a férfiaknak könnyebb,már csak fizikai adottságukat tekintve is.
Könnyebben kapnak munkát,jobban keresnek,még azonos iskolai végzettség mellett is.Sajnos!
Ha általánosságban beszélnék,azt mondanám,hogy nincs más út,fel kell állni...
A "hogyan" az már más kérdés.
Ha (ön)tudatunkra ébredünk,úgy könnyebb!
Kérdésem:
Szerintetek van egyenjogúság (úgy általánosságban) férfi-nő között?
Nincs, de haladunk ezen az úton. Egyre több a férfias nő és a nőies férfi és egyre kevesebb a kiegyensúlyozott kapcsolat, mivel a nő férfit akar a férfi pedig nőt.
Szerintetek miért kell ennyi öregek otthona és óvoda?
Ha csúnyán akarok fogalmazni azt mondom,mert meg akarnak szabadulni tőlük.
Nap,mint nap hallom a " kifogásokat",ami jobbára önigazolásként,vagy saját lelkiismeretük megnyugtatására szolgál.
Csak azt nem veszik figyelembe,hogy az esetek nagyobb részében Ők ugyan ezt kapják vissza,mivel gyerekei ezt a példát látják!
Az értéket nem igy mérik.
A karrierista nő,ha nem gázol át másokon,úgy emberi szempontból Ok.
A családanya úgymond feladja a lehetőségét,hogy hamarább fentebb jusson a ranglétrán,de az sem lehetetlen vállalkozás,ha elég ambiciózus.
A nők nem a társadalomtól várják (elsősorban) az elismerést,hanem saját családtagjaiktól!
A baj abból származik,ha már tőlük sem kapják meg!!
Kérdésem:
Miért veszik az emberek rossz néven,ha valaki nyiltan,és őszintén kifejti véleményét,(amit persze soha sem haragból tesz,mond)?
Jobban szeretik a "mellébeszélést"?!
Kinek jó az?
Igy saját magukat csapják be!
Nem jobb szembenézni a tényekkel(?)
-mégha nehéz is,mert legalább igy szembesülünk saját hibáinkkal!
A gyerekek család nélkül nőnek fel és nem kötődnek a szüleikhez.
Nem túl nagy ár ez a karrierért?
Miért nőnének fel család nélkül?A gyerekek család nélkül nőnek fel és nem kötődnek a szüleikhez.
Nem túl nagy ár ez a karrierért?
Egy nő párhuzamot tud vonni (ha akar),és tud figyelni mindkettőre!
Meg kell találni az egyensúlyt,ez a legfontosabb!!
Lehet úgy is gyermeket nevelni,hogy igaz otthon vagyunk,de nem figyelünk rá,..inkább teherként élik meg,sajnos.
Aztán ugyan igy beszélhetünk az örgekről is,hogy emberként kezeljük őket,nem mint fölösleges dolgokról,akitől azonnal meg kell szabadulni mihelyst problémák adódnak velük.
Jó kifogás (főleg férfiak részéről),hogy képtelenek rá,mert őket nem szocializálták" erre.
Nem inkább a kényelem motiválja őket?
Szerintem,ha szeretjük családtagjainkat,és ezt ők is igy érzik,akkor közös erővel szinte mindenre lehet megoldást találni!
Kérdésem:
Igazából figyelünk egymásra?
Szerintem nem. A trendi, a tulzott EGO és a pénz. Kulcsos gyerekek ezrei nőnek fel család nélkül. Anyuci már háromszor elvált. Az elsőtől azért, mert sokat dolgozott és nem volt otthon. A másodiktól, mert mindíg otthon volt. A harmadik az jól keresett és otthon is volt, de kisebségi érzete volt mellette. A gyerek pedig felnő az utcán, nincs senkije akihez kötődne.
Minden tiszteletem azoknak az anyáknak, akik egyben tudják tartani a családot!!! Az arány azonban felborult. Nekem ez a szakmai tapasztalat.
Kérdés: Jelent az ma valamit, hogy házasság?
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Igen. Nekem mindent: szeretetet,társat,gyermekeket,unokákat...
Nekem ez az "intézmény" szent...
Kérdés: mások meg tudják oldani helyettünk a problémákat?
A pszichológus,vagy családterapeuta meg tudja oldani a család pénztelenségét,a családfő munkanélküliségét? Fél órás lelki kutakodás tud kenyeret tenni a család asztalára,tud biztonságot adni?
Az én álláspontom szerint a problémáimat csak is kizárólag én tudom megoldani! Egy barát segíthet, mint kívülálló rávilágítani dolgokra, de a megoldás akkor is rám vár!
Ha lenne gond a házasságomban, akkor sem mennék se pszichológushoz, se családterapeutához, mert nem hiszek bennük. A megoldást ilyen helyzetben abban látom, ha a házastársak leülnek, és közösen megbeszélik, mi az, ami nem működik a kapcsolatukban, és mit tehetnek ellene? Egy házasság megromlása mindig két emberen múlik! De a helyrehozatala is.
Kérdésem: Hiszel a csodákban?
