Pedagógusnap - évnyitó - évzáró - ballagás
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Kovács Barbara: Váratok csak nagyok!
Kovács Barbara:
Várjatok csak, nagyok!
Várjatok csak, nagyok! Ti is kicsik lesztek
szeptemberben, amikor iskolába mentek!
Ti lesztek a legkisebbek, a pici elsősök:
Milyen aranyos kicsik!- mondják majd a felsősök.
A nyolcadikosok, szinte bácsik, nénik,
csókolomot köszöntök majd véletlenül nekik.
De ne búsuljatok, gyorsan megnőtök,
az iskolában okosodtok, meg is erősödtök.
Aztán mikor mi elmegyünk oviból a suliba,
újra együtt kezdünk minden huncutságba.
Együtt játszunk a szünetben, mint most az ovikertben,
de akkor mar a tanulásban indulhat a verseny!
Kovács Barbara:
Várjatok csak, nagyok!
Várjatok csak, nagyok! Ti is kicsik lesztek
szeptemberben, amikor iskolába mentek!
Ti lesztek a legkisebbek, a pici elsősök:
Milyen aranyos kicsik!- mondják majd a felsősök.
A nyolcadikosok, szinte bácsik, nénik,
csókolomot köszöntök majd véletlenül nekik.
De ne búsuljatok, gyorsan megnőtök,
az iskolában okosodtok, meg is erősödtök.
Aztán mikor mi elmegyünk oviból a suliba,
újra együtt kezdünk minden huncutságba.
Együtt játszunk a szünetben, mint most az ovikertben,
de akkor mar a tanulásban indulhat a verseny!
Egyed Emese: Titkos köszöntő
Figyeltétek az óvó nénit?
Hol mesevárat épít
mosolyból, szép szavakból,
hol almaágat rajzol...
Mert korán költik apró csillagok,
mert néha rossz vagy, néha rossz vagyok,
de megbocsát és elmosolyodik;
mert velünk tölti szorgos napjait,
s tavasz van, a rügyek is érzik:
szeressétek az óvó nénit.
Figyeltétek az óvó nénit?
Hol mesevárat épít
mosolyból, szép szavakból,
hol almaágat rajzol...
Mert korán költik apró csillagok,
mert néha rossz vagy, néha rossz vagyok,
de megbocsát és elmosolyodik;
mert velünk tölti szorgos napjait,
s tavasz van, a rügyek is érzik:
szeressétek az óvó nénit.
Keszthelyi Zoltán: Elsőosztályosok
Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvöa áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
és izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
a tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
Megsimogatja hajukat a nap.
[FONT="]
[/FONT]
Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvöa áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
és izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
a tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
Megsimogatja hajukat a nap.
[FONT="]
[/FONT]
[FONT="]Balogh József: Most június van[/FONT][FONT="]
Június lett és tanév vége,
Szabadság, barátom, itt a nyár,
a gondokkal, leckével félre,
örömünk kapuja tárva vár.
Nem kell felelni, izgalom sincs,
és mindennap alhatok,
enyém a tópart, s mekkora kincs,
hogy ismét, megint szabad vagyok!
A bizonyítvány? Jó…, tűrhető,
majd jövőre… mindent megteszek,
mert a fejem lágya ha benő
- Az apuék szerint- bölcs leszek.
Te ébresztőóra, légy nyugodt,
tankönyvek, ti is pihenjetek,
iskolafolyosók szótlanok,
holnaptól várnak vizek, hegyek.
Fürdök majd fára is mászhatok,
sátorban álmodni jó kaland,
s barátaimmal barangolok,
vagy pecázok, aztán hív a strand.
Most közel három hónapon át
legyen jó idő, ezt akarom,
és úgy kerülöm az iskolát,
hogy majd egy KICSIT várjam
NAGYON.
[/FONT]
Június lett és tanév vége,
Szabadság, barátom, itt a nyár,
a gondokkal, leckével félre,
örömünk kapuja tárva vár.
Nem kell felelni, izgalom sincs,
és mindennap alhatok,
enyém a tópart, s mekkora kincs,
hogy ismét, megint szabad vagyok!
A bizonyítvány? Jó…, tűrhető,
majd jövőre… mindent megteszek,
mert a fejem lágya ha benő
- Az apuék szerint- bölcs leszek.
Te ébresztőóra, légy nyugodt,
tankönyvek, ti is pihenjetek,
iskolafolyosók szótlanok,
holnaptól várnak vizek, hegyek.
Fürdök majd fára is mászhatok,
sátorban álmodni jó kaland,
s barátaimmal barangolok,
vagy pecázok, aztán hív a strand.
Most közel három hónapon át
legyen jó idő, ezt akarom,
és úgy kerülöm az iskolát,
hogy majd egy KICSIT várjam
NAGYON.
[/FONT]
Petrik József: Itt a vakáció
Itt a vakáció!
Egy táska eladó!
Kinek tetszik- vigye el,
a szünetben úgysem kell.
Tíz hónapig cipeltem,
ideje már pihennem.
Hajrá, itt az alkalom,
akinek kell, eladom.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> s olyan szépek az álmaim,
[FONT="]A táskával, füzettel félre,
ugye, most így van jól , társaim![/FONT]
Itt a vakáció!
Egy táska eladó!
Kinek tetszik- vigye el,
a szünetben úgysem kell.
Tíz hónapig cipeltem,
ideje már pihennem.
Hajrá, itt az alkalom,
akinek kell, eladom.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> s olyan szépek az álmaim,
[FONT="]A táskával, füzettel félre,
ugye, most így van jól , társaim![/FONT]
Káldi János: Itt a szünidő
Itt a víg nyár,
a szünidő.
Csupa arany
erdő-
mező.
Mindennap látsz
újabb csodát:
bari- felhőt,
mókus- komát.
Futó folyót ,
benne halat.
A cserjésben
nyuszi szalad.
A domb alján
fácán repül.
Tarka tollán
alkonyat ül.
Az elvesző
messzi réten
kolomp sír a
[FONT="]Messziségben.
[FONT="] Bárhova mész is.[/FONT]
[FONT="] Csoda, csoda.[/FONT]
[FONT="] Tündérségek[/FONT]
[FONT="] hosszú sora.[/FONT][/FONT]
[FONT="] Itt a víg nyár,
a szünidő.
Csupa arany
erdő-
mező.
Mindennap látsz
újabb csodát:
bari- felhőt,
mókus- komát.
Futó folyót ,
benne halat.
A cserjésben
nyuszi szalad.
A domb alján
fácán repül.
Tarka tollán
alkonyat ül.
Az elvesző
messzi réten
kolomp sír a
[FONT="]Messziségben.
[FONT="] Bárhova mész is.[/FONT]
[FONT="] Csoda, csoda.[/FONT]
[FONT="] Tündérségek[/FONT]
[FONT="] hosszú sora.[/FONT][/FONT]
[/FONT]
Kiss Jenő: Uitz tanár úr
Meghalt, most már dicsérhetem,
nem int le kedves- mérgesen,
nem int le Uitz tanár űr.
Elmondhatom,
Hogy mindig tiszteltem nagyon,
S nevére felzeng bennem mindahány húr.
Nevére felzeng, ha akar,
ha nem, egy teljes zenekar:
az ifjúság, a hangos- szép diákkor;
mindaz mi egyszer van csupán,sem azelőtt, sem azután,
Csak egyszer, -soha máskor.
Elsős koromtól végig ő
Volt a Tekintély, az Erő,
A Német Nyelv, a Bentlakás, a Régens.
Sok éven át ő engedett
s fogott pórázra engemet –
egyszerre elnéző s erélyes.
Meghalt, hát fölemlíthetem:
a mentő kéz volt ő nekem,
talán kicsaptak volna máskülönben.
Egy ostoba
novella volt a botránynak oka,
amit egy lapban közreadtak tőlem.
A férjes nő s a csábító…
Nyáréj… meg más efféle jó -
Nem tudom, sírjak -ríjak vagy nevessek.
No mindegy, volt nagy hajcihő!
„ Mir szól a Püspök úr?! „ – Ha ő
nem áll ki értem, csúnyán rajtavesztek!
De hát
Kiállt,
lezárva a komédiát –
tudom, bár erről nem szólt soha nékem;
pedig, hogy telt-múlt az idő,
bizalmával tisztelt meg ő –
nyilván ember volt, semmint feledékeny.
Ellenben azt elmondta volt,
hogy hányszor és hányszor kapott
szilenciumkor engem versíráson.
„ Jött biz, hogy felpofozzalak,
de aztán _ mégis hagytalak…”
S leírta: mint fordult el, hogy ne lásson.
Meghalt, hát elfecseghetem
ezt is, mily rebegő szemem,
hogy könnyem visszafogja, összezárul;
elsírhatom elmondhatom,
hogy több volt ő, mint oktatóm,
nem int már, nem int le Uitz tanár úr…
[FONT="]
[/FONT]
Meghalt, most már dicsérhetem,
nem int le kedves- mérgesen,
nem int le Uitz tanár űr.
Elmondhatom,
Hogy mindig tiszteltem nagyon,
S nevére felzeng bennem mindahány húr.
Nevére felzeng, ha akar,
ha nem, egy teljes zenekar:
az ifjúság, a hangos- szép diákkor;
mindaz mi egyszer van csupán,sem azelőtt, sem azután,
Csak egyszer, -soha máskor.
Elsős koromtól végig ő
Volt a Tekintély, az Erő,
A Német Nyelv, a Bentlakás, a Régens.
Sok éven át ő engedett
s fogott pórázra engemet –
egyszerre elnéző s erélyes.
Meghalt, hát fölemlíthetem:
a mentő kéz volt ő nekem,
talán kicsaptak volna máskülönben.
Egy ostoba
novella volt a botránynak oka,
amit egy lapban közreadtak tőlem.
A férjes nő s a csábító…
Nyáréj… meg más efféle jó -
Nem tudom, sírjak -ríjak vagy nevessek.
No mindegy, volt nagy hajcihő!
„ Mir szól a Püspök úr?! „ – Ha ő
nem áll ki értem, csúnyán rajtavesztek!
De hát
Kiállt,
lezárva a komédiát –
tudom, bár erről nem szólt soha nékem;
pedig, hogy telt-múlt az idő,
bizalmával tisztelt meg ő –
nyilván ember volt, semmint feledékeny.
Ellenben azt elmondta volt,
hogy hányszor és hányszor kapott
szilenciumkor engem versíráson.
„ Jött biz, hogy felpofozzalak,
de aztán _ mégis hagytalak…”
S leírta: mint fordult el, hogy ne lásson.
Meghalt, hát elfecseghetem
ezt is, mily rebegő szemem,
hogy könnyem visszafogja, összezárul;
elsírhatom elmondhatom,
hogy több volt ő, mint oktatóm,
nem int már, nem int le Uitz tanár úr…
[FONT="]
[/FONT]
Reményik Sándor: Ha nem lesz többé iskolánk…
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,- Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk .
egy Iskola lesz egész életünk,
s mindenki mindenki tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindig közel legyünk.[FONT="]
[/FONT]Nem leszünk semmi más:
Hitben, hüségben, tisztaságban,
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
Igy iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végzetéig
megemlegettetünk.
1924.
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
- Nem lesz üvegház gyönge palántáknak,- Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk .
egy Iskola lesz egész életünk,
s mindenki mindenki tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk,
Hogy gyermekeink lelkéhez közel,
Mindig közel legyünk.[FONT="]
[/FONT]Nem leszünk semmi más:
Hitben, hüségben, tisztaságban,
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk
Mindenre, ami szent nekünk:
Igy iskolátlanul
Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végzetéig
megemlegettetünk.
1924.
Micimackó csoport évzáró 2009-2010 1.rész
<object width="640" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/HeBXgXmzZUI?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/HeBXgXmzZUI?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="640" height="385"></embed></object>
Micimackó csoport évzáró 2.rész
<object width="640" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/20e25d4UeyQ?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/20e25d4UeyQ?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="640" height="385"></embed></object>
Micimackó csoport évzáró 3.rész
<object width="640" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/20e25d4UeyQ?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/20e25d4UeyQ?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="640" height="385"></embed></object>
Sziasztok!
Én is műsorral készülök tanítványaimmal a Városi Pedagógusnapon kollégáimnak. A gyerekek verseket, novellákat mondanak, és nagyon szeretjük a Twist Olivér Kórus által feldolgozott dalokat zenei alapra elénekelni. Szépek az általatok feltett versek. Köszönöm!
Én is műsorral készülök tanítványaimmal a Városi Pedagógusnapon kollégáimnak. A gyerekek verseket, novellákat mondanak, és nagyon szeretjük a Twist Olivér Kórus által feldolgozott dalokat zenei alapra elénekelni. Szépek az általatok feltett versek. Köszönöm!
óvódai ballagási vers
Pásztorné Antal Magdolna
Az utolsó mese
Eljött hát a meleg nyár, lassan bezár az óvoda,
S nekünk többé ki nem nyílik, az óvoda kapuja.
Ez az utolsó reggelink, itt a csoportszobánkban,
Az elválástól keserű, minden falat a szánkban.
<O
></O>
Árnyékos udvarunkon, a mászóka még hívogat,
De az öregtölgyfa a szellőben, már búsan dalolgat:
„Itt az idő, lassan mennetek kell; dúdolja csendesen,”
Óvó néni is rábólint, szomorúan, kedvesen.
<O></O>
Az ebéd az asztalon, utoljára gőzölög előttünk,
Vetett ágyak hívogatnak, csendesen mögöttünk.
Elhangzik az utolsó mese, s a könyv becsukódik,
Játszósarokban a maci, utánunk szomorkodik.
<O></O>
Anyukáink érkeznek, mindenki a gyermekét várja,
Tekintetünk utoljára, a csoportszobát körbe járja.
Óvó néniink az ajtóban, utolsó puszijukat osztják,
Mit szólhatnánk, ha menni kell…. Talán csak annyit visz’lát!
Pásztorné Antal Magdolna
Az utolsó mese
Eljött hát a meleg nyár, lassan bezár az óvoda,
S nekünk többé ki nem nyílik, az óvoda kapuja.
Ez az utolsó reggelink, itt a csoportszobánkban,
Az elválástól keserű, minden falat a szánkban.
<O
></O>Árnyékos udvarunkon, a mászóka még hívogat,
De az öregtölgyfa a szellőben, már búsan dalolgat:
„Itt az idő, lassan mennetek kell; dúdolja csendesen,”
Óvó néni is rábólint, szomorúan, kedvesen.
<O
></O>Az ebéd az asztalon, utoljára gőzölög előttünk,
Vetett ágyak hívogatnak, csendesen mögöttünk.
Elhangzik az utolsó mese, s a könyv becsukódik,
Játszósarokban a maci, utánunk szomorkodik.
<O
></O>Anyukáink érkeznek, mindenki a gyermekét várja,
Tekintetünk utoljára, a csoportszobát körbe járja.
Óvó néniink az ajtóban, utolsó puszijukat osztják,
Mit szólhatnánk, ha menni kell…. Talán csak annyit visz’lát!
