Helló Frank-FHI!
Ahogy már korábban is említettem, a családunkban vannak cigányok. Az viszont tény, hogy ezen családtagok inkább "magyarok", mint cigányok. Úgy élnek, dolgoznak, nevelik gyermekeiket, mint minden más átlag ember.
Amiről írtam, az inkább az én személyes véleményem, meglátásom. Érdekelnek más kultúrák. Úgy gondolom, előítéletektől mentesen, mindenre nyitottan kell járni a világban. Az is igaz viszont, hogy a párom (volt) hivatása révén (közrendes zsaru) kicsit jobban ráláttam a romák életére, már amennyiben lehet ilyet mondani. Találkozott ő is és én is olyan cigányokkal, akik a bűnözésből éltek, olyanokkal is, akik becsületesen, keményen dolgoztak, és olyanokkal is, akik a kettőt vegyítették (ez egyébként minden emberre igaz, nem csak a cigányokra). Az viszont feltűnt, hogy a temperamentumuk, a család iránti elkötelezettségük igen erős. Bátran kiállnak a véleményük mellett, nem törődnek a társadalmi elvárásokkal, és amennyire a lehetőség engedi "nem hajolnak meg". Csak azokat az embereket fogadják el, ill. be maguk közé, akik kivívják a tiszteletüket. A párom ilyen. Megtalálja a hangot az emberekkel, mind a becsületesekkel, mind a bűnözőkkel szemben. Engedd meg, hogy leírjak két történetet:
1. Egy másik alkalommal, éppen rutinból ellenőrzött egy emberkét, mikor a rádión azt az infót kapta: körözik az illetőt. Az emberke azt mondta neki, hogy akit köröznek az nem ő, hanem a testvére. Párom kérdezte, tudja-e hol lehet megtalálni. Mondta neki az emberke, igen, majd szépen körbe-körbe autókáztak a kerületben már vagy másfél órája. A végén hazavitték az emberkét, ahol a család apraja-nagyja is otthon volt és látták a páromon, hogy nem sok híja a cérna szakadásnak. Kérdezte őket is a párom a körözött személyről, mikor kiderült, hogy hát őt keresi, akit hazahoztak. A páromnak elborította a sz. az agyát, berontott a házba, ahol az emberke asztalra föltett lábbal röhögött a páromon, hogy mennyire átverte. Megkapta a grabancánál fogva, kirángatta a házból, majd bevágta a kocsiba, és előállította. Mindezt úgy, hogy a házban a cigányok voltak "túlsúlyban", kb. 10-en és nem éppen a ropi kategóriából. Egyikük sem lépett fel a párommal szemben agresszívan, nem akadályozták meg a munkájában.
2. Egyik tavaszi nap a párommal mentünk Bp.-en hazafelé és a metróból kilépve a függőfolyosón árultak a cigányok paprikát, paradicsomot, uborkát...A párom ismerte őket,nap, mint nap találkozott velük, hiszen abban a kerületben teljesített szolgálatot. Ahogy mentünk kifelé a buszhoz, az árusok meglátták és már kiabáltak is felé: "Főnök, főnök, jöjjön ide." Odamentünk és a párom beszélgetésbe kezdett velük. Észrevette, hogy egy gyerek is van velük és megkérdezte: a gyerek miért nincs iskolába, miért van itt velük. Azt mondták beteg volt és még nem kell iskolába mennie, de nem akarták otthon hagyni egyedül. Hogy ez igaz volt-e vagy sem nem lehet tudni, minden esetre nem firtatta, de mondta, hogy túl sűrűn nem szeretné velük látni a gyereket, neki az iskolában a helye. Váltott mindegyikükkel egy-két szót, majd amikor menni akartunk tovább, az asszonyok elővettek egy zacsit és pakolni kezdtek bele mindenből, amit árultak. Amikor nem akarta elfogadni, majdnem megsértődtek, végül csak megegyeztek.
Kérdeztem is tőle, hogy lehet, hogy ilyen jó viszonyban van velük, hiszen amikor be kell őket vinni az örsre, akkor beviszi és nem cicózik. Azt mondta, tudni kell ketté választani a dolgokat. Tudják jól ezek az emberek, hogy hozzá bármikor fordulhatnak a bajban, de azt is tudják, ha kell előállítja őket (Mo.-n illegális az engedély nélküli árusítás).
Soha nem bántalmazott senkit, ha kényszerítő intézkedésre került sor, nem vetette el a sulykot. (Egyébként a párom kinézetre tiszta ária: szőke haj, jeges, kék szem. Egyik ismerősünk elnevezte Hessler ezredesnek. Kicsit ki is akadt rá emiatt)
"Érdekelne, hogyan látod te, hogyan látják a társadalomba beilleszkedett cigányok a gondokat. Érdekelne, hogy az iskolázatlan, kultúrálatlan és dologtalan emberek beillesztésének kérdését hogyan látod megoldhatónak?"
Visszatérve erre a kérdésre még hozzátenném, hogy meglátásom szerint a cigányvajdákat éppen ugyan olyan felelősség terheli, mint a politikusokat. A cigányok mindig is szabad nép volt, egyetlen vezetőt ismertek el és az a vajda. Őhozzá fordultak, ha valamilyen ügyet meg kellett oldani. Anyukám mesélte, hogy régen, ha valamilyen gond volt a cigányokkal, a csendőrség először a vajdát kereste fel és próbálták meg a gondokat elsimítani, ha kisebb volt a baj a vajda hatásköre volt, ha nagyobb, a törvényé. Én úgy látom, hogy manapság a vajdák nincsenek jelen a cigányok életében, nincs aki összetartsa őket. A politikusoknak a vajdákkal együtt kellene valamilyen megoldást találni. Szerintem.
