Koltay Gábor a torontói Magyar Házban
Fotogaleria:
http://www.hunmag.ca/index.php?opti...rontoi-magyar-hazban&catid=1:cikkek&Itemid=40
Koltay Gábor a torontói Magyar Házban
Az előadás után a férjem így köszöntötte Koltay Gábort, a rendezőt: “Ha nem magyar lennék, kezet csókolnék neked ezért a fellépésért”. Sokan így éreztek.
Mikor beléptünk az Árpád terembe, félhomály várt. Csak a korona színei világítottak. A székek katonasorban sorakoztak szépen egymás mellett várva magyarjainkat, hogy hallhassanak egy híres filmrendezőt, sok magyar-lelkű film rendezőjét, olyan alkotásokét, amelyek tisztázták sokak számára az összegabalyodott, félremagyarázott múltat.
A színpadon ott volt a magyar lélek, az elmúltakért meggyújtott gyertyákkal, szép magyaros díszlettel, amely sugallta, itt ma Magyarország állam létrejöttét fogjuk ünnepelni.
Meglepetéssel kezdődött az ünnep, mert még egy kedves vendégelőadó érkezett a filmrendezővel, a Windsor-i Magyar Ház elnöke, Veress Zoltán, aki egyben jól képzett, kitűnő hangú énekesnek is bizonyult, és Farkas András zongorakíséretével egy hangulatos délutánt teremtett.
Kedves volt ez a szimbolikus kapcsolatteremtés, a magyarok összefogásának egyik kifejezője.
Koltay Gábor beszédét nehéz tolmácsolni; azt hallani kellett, látni, átérezni, egy levegőt venni a nemzetbecsülésre nevelő mondanivalójával.
Azt, ahogy megosztotta velünk az István a Király rockopera rendezése közben felmerülő problémáit és megoldásait, feledhetetlen élményeit.
Mondanivalója azt az elöljáró gondolatot sugározta, hogy a hazaszeretet és Magyarország történelmével való szoros kapcsolat, annak megértése mennyire fontos a mostani és a jövő generációk számára.
Sokak szemében megcsillant a könny, amikor a filmrendező előadta, hogyan jelent meg a színpad hátterén a piros-fehér-zöld óriászászló, hogyan fordultak a kamerák a nézők felé és a tízezrek által meggyújtott lángok egy némán egyetértő, nagy nemzeti erőt alkottak, amellyel nem szállhattak szembe az akkori hatalmak.
Ez az első bemutatón történt Budapesten a Városligetben 1983-ban…
Beszédében Koltay kiemelte a magyar nép mindkét gyökerének fontosságát, István király igazságát, és nagybátyjának, Koppánynak ősi hitét.
Ennek a két vonalnak az összefonásából született a magyar államiság. István hitte, hogy minden út Rómába vezet. Ma fontos tudni az igazságot a Magyar Állam megalapításának idejéről és korszakáról.
Ezeknek történelmi ismeretét tartja nagyon fontosnak a rockopera rendezője.
Ahogy a későbbiekben megtekintésre kerülő filmből is láthattuk mennyire érződött a rendező tárgyismerete és kötődése a történelmi személyiségekhez, és megnyilvánult szeretete is a hibákkal és erényekkel rendelkező, a múltban élő, embertársai iránt.
Mai öltözetbe öltöztetve a tömeg szereplőket, a rendező mintha a mába hozta volna, az oly fontosnak vélt múltat.
Koltay Gábor előadásában beszélt a Trianoni történelmi országdarabolásról és ecsetelte az emberek érzéseit és gyötrelmeit a szétszakítás következtében. Filmjéből idézve mondott el megható történelmi pillanatokat, és kifejezte annak bizonyságát, hogy ez nem maradhat így, ahogy most van, mert az elcsatolt magyarok most is összetartoznak.
Beszélt Koltay úr a magyar állam mostani problémáiról is, felvázolva azokat a fontos dolgokat, amelyeket tehet a magyar nemzet a felújulásért.
A Kodály teremben levetített, István a Király eredeti bemutatója is külön élmény volt.
A rendező a színfalak mögötti titkokról beszélt, az akkori idők nehézségeiről és örömeiről. Megelevenedett előttünk az István király által alapított magyar állam Szörényi Levente és Bródy János szerzeményeként, sok híres énekes és táncos előadásában, Koltay Gábor, a vendégünk rendezésében.
A megtelt Kodály terem a vetítés alatt Magyarország létrejöttének igazságát követte 997-től 1001-ig.
A modern rockzenébe ágyazott előadás mindannyiunk számára egy megismerés, egy együttlét a hazával, egy darabka tehetségekkel teli Magyarország volt.
Köszönjük Koltay Gábor, hogy meglátogattál minket, torontói magyarokat.
Török Erzsébet írása és fotói
