A napokban azt álmodtam, hogy egy soha nem látott méretű túristabuszra szálltam fel. Hatalmas méretű volt, mintha 3 emeletes lett volna, és három sor szék volt rajta egymás mellett. Akkora bőrönddel szálltam fel, mint egy szekrény. Öklömnyi méretű epret vittem fel magammal a buszra, ami komlóra hasonlóan fürtös termésű volt. Mind három gyermekemnek vittem egy-egyet, de azon kívül volt még velem egy fürt, ami soványabb termésű volt. A buszon egy anyuka mellé ültem, akivel vele utazott a szőke fürtöshajű kislánya. Mivel láttam, hogy megkívánta a nálam lévő epret, oda adtam néki. Akkor felpattant egy törpe férfi a buszra, és erőszakosan követelte az epret. Mondtam, hogy oda adtam a kislánynak. A gyerekeim eprét akarta megszerezni, de nem adtam, akkor nagyon meglepődtem, mert lehullott eperszemeket találtam, és azt adtam néki oda.
Ma hajnalban pedig inkavilágban jártam.
Öt éves kisfiú voltam, és egy valamilyen Istennek akartak a papok feláldozni oltáron. Egy fekete kapucnis palástban egy szakállas alak aranymarkolatú, nagyon vékony, kb. 1 m hosszú pengéjű tőrt emlet fel magasba, hogy a fejtetőbe beleszúrja, úgy, hogy a gerincemen végig menjen. Én összecsuklottam, és azt mondtam: "Itt a testem vigyétek, de én ebben nem vagyok hajlandó részt venni." És otthagytam őket. A pap próbált életet lehelni belém, hogy fel tudjon áldozni, de nem sikerült néki. Akkor a kőből rakott oltár alapzatánál egy deszkákból ácsolt csapóajtón keresztül ledobott a pincébe. Ott nem a földre pottyantam, hanem egy testes indián asszony ölébe, aki az édesanyám volt. Ő csukott szemmel tapogatott végig, mert azt hitte, hogy az arany tőr markolatát fogja tapintani a fejtetőmön. De ott nem volt semmi. Akkor éreztem, hogy megkönnyebbült. Addig rázott, míg ájult állapotba nem kerültem. Kiabálni nem mert, mert félt, hogy az inka pap meghallja, és megöl. Kilopott a hegyekbe, és ott felélesztett az abban az időben körükben ismert módszerrel. Hegyekben is nőltem fel, és sámán lettem, de egész életemben mereven jártam, nagy nehézségekkel küzdöttem meg, míg el tudtam fogadni, hogy a gerincemnek semmi baja nem lett, mert a tőr nem érintette a testem. Láttam magam 5 évesnek, és 50 évesnek is. És azt is láttam, hogy többen ellentálltak a feláldozásnak. Volt akikből a koronacsakrájuknál fény csapott ki, és elolvasztotta az aranytőrt, volt aki csak meghalt, volt aki eltűnt a pap elől, volt aki az aranytőrrel élte le az életét, de nem engedelmeskedett a papnak. Többség meghalt. Én gyógyító sámán voltam, aki nagyon hosszú életet élt, és sok embert meggyógyított, és tetszhalálból visszacsalogatott, visszakönyörgött az életbe.
Nagyon megható volt.
