Regisztráltam évekkel ezelőtt társkereső oldalra! Nem találtam társat,de vannak ott is kedves értelmes emberek! Több ismerősöm ott találta magának párt!
Net szerelem,vak randik,társkeresö oldalak
- Téma inditó inddor
- Kezdés dátuma
Sziasztok!
Most bukkantam rá a topicra. Találkoztam már jó pár emberrel, akit interneten szedtem össze. Azt kell mondanom, kivétel nélkül, mindenki más volt, mint amilyennek elképzeltem. Mintha az interneten hatványozottan igaz lenne, hogy először a legjobb arcukat mutatják. Vagy még olyan arcukat is, ami nincs.
Történt ez azután is, hogy 2 hétig beszéltünk webkamerán. Teljes összhang, napi több órás beszélgetések. Magam sem értettem a dolgot, de nagyon élveztem. És amikor megláttam, valahogy azt éreztem, hogy nem, mégsem. A sors fintora, hogy azóta, 1 éve együtt vagyunk. Jó kapcsolat, most meg azt nem értem, hogy lehet az, hogy nem tetszett. Az összes barátom imádja és én is. Mint utóbb kiderült, ő is így volt velem. Azt mondta, khm, teltebb voltam, mint a kamerán. No de a két hét intenzív beszélgetés után valahogy úgy éreztem, kialakult egy fajta barátság és nem volt szívem megbántani. Aztán nagy nehezen mégis megmondtam neki, hogy ez nem fog menni. Mindenki hazament, majd egy hétig bírta, felhívott és mondta, hogy akárhogy is, de csak rám tud gondolni. És, mint mondtam, azóta együtt vagyunk. Barátilag találkozgattunk és szépen lassan megszerettem.
Ez az egész persze lehet, azért is volt, mert még másba voltam szerelmes és csak a figyelmemet akartam elterelni. Egyikőnk sem akart komoly kapcsolatot.
Merthogy sajnos a véleményem az, hogy nagy százalékban ezek az oldalak tényleg csak azoknak jók, akik szórakozni akarnak és minél több embert megismerni. Meg ott a pár szerencsés kivétel.
A sikersztorim ellenére is az egyik alapelvem, hogy társkereső oldalon és buliban nem akarok ismerkedni. Szerintem aki ilyen helyeken keres, már látott jó sok embert. Látta, milyen könnyen jön egyik után a másik. Később, ha valakivel komolyra fordul a dolog, majd jönnek a konfliktusok, megint jöhet az az érzés, hogy magányos, oldani kell a feszültséget valahogy. És ott a kínálkozó lehetőség, hogy ismét leugorjunk a klubba, vagy felmenjünk az oldalra, csevegni ezzel-azzal. Mégha nem is jön össze neki, mert lelki társat találni nagyon nehéz dolog, akkor is ott a tudat, hogy másokkal flörtölt. Ami nálam megmérgezi a kapcsolatot. Nem mondom, hogy ez szentírás, de az én barátaimnál mindig bejött. Szóval itt ez a könnyen jött, könnyen megy dolog.
A másik dolog talán krónikusan alacsony önbecsülésemből fakad, de talán ti is így vagytok vele. Ott az az érzés, hogy csak egy vagyok a sok közül. Az, aki épp válaszolt. És nem biztos, hogy az esete. Ez néha eszembejut, és jön a kérdés: ha máshol láttál volna, akkor megszólítottál volna? Azt mondja, persze, de mindketten tudjuk, hogy...NEM. Ezzel együtt tudok élni valahogy. De néha arra gondolok, mennyivel szebb lenne, ha együtt dolgozunk, vagy rendszeresen összefutunk valahol és lassan alakul ki egy barátságból. Ha nincs benne a kényszer, hogy találjon valakit, nem keresgél. Megvan magával elégedve, el van boldogan, és úgy mondja ki, hogy érdeklem. Én érdeklem! Szívesen töltené az idejét velem. Szerintem ez sokkal többet ér.
A társkereső oldal instant megoldás a magányra, az üresség kitöltésére, ugyanakkor valahogy nagyon személytelen.
Annak idején azért regisztráltam, mert vége lett a kapcsolatomnak, ami nagyon-nagyon rossz kapcsolat volt. De tényleg. Nem részletezem és tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de ha csak két mondatban is leírnám, mi volt vele a gond, egyből mindenki megértené. Akkor belementem, mert nagyjából ennyire becsültem magam, erre megvolt az okom, de már túl vagyok rajta. Akkor még inkább sírságos volt, most már nevetséges. Tényleg. Azóta tudom őt is a helyén kezelni. A lényeg viszont nem ez. Hanem regisztráltam egy oldalra és az volt a célom, hogy nem bonyolódok bele semmibe. Leginkább haverkodni akartam, de piros arccal bevallom, szórakozni is. Akkor kezdődött a suli hétvégenként egy másik városban. Nekem ez egyfajta kikapcsolódás volt, hogy minden hétvégére leszerveztem egy külföldi pasast és randiztam velük. Sok értékes és érdekes barátságra tettem szert, és sok érdekes tapasztalatra is. Mindegyikkel volt valami bibi, de a beszélgetések alatt kicsit betekinthettem a kultúrájukba. Viszont eszem ágában sem volt komolyan venni őket. Erre tökéletesen jó volt az oldal, a mai napig nem bánom azt az időszakot. Ha ez kell valakinek, áldásom rá. De ebben is és minden más esetben is csak nagyon-nagyon óvatosan!
Most bukkantam rá a topicra. Találkoztam már jó pár emberrel, akit interneten szedtem össze. Azt kell mondanom, kivétel nélkül, mindenki más volt, mint amilyennek elképzeltem. Mintha az interneten hatványozottan igaz lenne, hogy először a legjobb arcukat mutatják. Vagy még olyan arcukat is, ami nincs.
Történt ez azután is, hogy 2 hétig beszéltünk webkamerán. Teljes összhang, napi több órás beszélgetések. Magam sem értettem a dolgot, de nagyon élveztem. És amikor megláttam, valahogy azt éreztem, hogy nem, mégsem. A sors fintora, hogy azóta, 1 éve együtt vagyunk. Jó kapcsolat, most meg azt nem értem, hogy lehet az, hogy nem tetszett. Az összes barátom imádja és én is. Mint utóbb kiderült, ő is így volt velem. Azt mondta, khm, teltebb voltam, mint a kamerán. No de a két hét intenzív beszélgetés után valahogy úgy éreztem, kialakult egy fajta barátság és nem volt szívem megbántani. Aztán nagy nehezen mégis megmondtam neki, hogy ez nem fog menni. Mindenki hazament, majd egy hétig bírta, felhívott és mondta, hogy akárhogy is, de csak rám tud gondolni. És, mint mondtam, azóta együtt vagyunk. Barátilag találkozgattunk és szépen lassan megszerettem.Ez az egész persze lehet, azért is volt, mert még másba voltam szerelmes és csak a figyelmemet akartam elterelni. Egyikőnk sem akart komoly kapcsolatot.
Merthogy sajnos a véleményem az, hogy nagy százalékban ezek az oldalak tényleg csak azoknak jók, akik szórakozni akarnak és minél több embert megismerni. Meg ott a pár szerencsés kivétel.
A sikersztorim ellenére is az egyik alapelvem, hogy társkereső oldalon és buliban nem akarok ismerkedni. Szerintem aki ilyen helyeken keres, már látott jó sok embert. Látta, milyen könnyen jön egyik után a másik. Később, ha valakivel komolyra fordul a dolog, majd jönnek a konfliktusok, megint jöhet az az érzés, hogy magányos, oldani kell a feszültséget valahogy. És ott a kínálkozó lehetőség, hogy ismét leugorjunk a klubba, vagy felmenjünk az oldalra, csevegni ezzel-azzal. Mégha nem is jön össze neki, mert lelki társat találni nagyon nehéz dolog, akkor is ott a tudat, hogy másokkal flörtölt. Ami nálam megmérgezi a kapcsolatot. Nem mondom, hogy ez szentírás, de az én barátaimnál mindig bejött. Szóval itt ez a könnyen jött, könnyen megy dolog.
A másik dolog talán krónikusan alacsony önbecsülésemből fakad, de talán ti is így vagytok vele. Ott az az érzés, hogy csak egy vagyok a sok közül. Az, aki épp válaszolt. És nem biztos, hogy az esete. Ez néha eszembejut, és jön a kérdés: ha máshol láttál volna, akkor megszólítottál volna? Azt mondja, persze, de mindketten tudjuk, hogy...NEM. Ezzel együtt tudok élni valahogy. De néha arra gondolok, mennyivel szebb lenne, ha együtt dolgozunk, vagy rendszeresen összefutunk valahol és lassan alakul ki egy barátságból. Ha nincs benne a kényszer, hogy találjon valakit, nem keresgél. Megvan magával elégedve, el van boldogan, és úgy mondja ki, hogy érdeklem. Én érdeklem! Szívesen töltené az idejét velem. Szerintem ez sokkal többet ér.
A társkereső oldal instant megoldás a magányra, az üresség kitöltésére, ugyanakkor valahogy nagyon személytelen.
Annak idején azért regisztráltam, mert vége lett a kapcsolatomnak, ami nagyon-nagyon rossz kapcsolat volt. De tényleg. Nem részletezem és tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de ha csak két mondatban is leírnám, mi volt vele a gond, egyből mindenki megértené. Akkor belementem, mert nagyjából ennyire becsültem magam, erre megvolt az okom, de már túl vagyok rajta. Akkor még inkább sírságos volt, most már nevetséges.
Tényleg. Azóta tudom őt is a helyén kezelni. A lényeg viszont nem ez. Hanem regisztráltam egy oldalra és az volt a célom, hogy nem bonyolódok bele semmibe. Leginkább haverkodni akartam, de piros arccal bevallom, szórakozni is. Akkor kezdődött a suli hétvégenként egy másik városban. Nekem ez egyfajta kikapcsolódás volt, hogy minden hétvégére leszerveztem egy külföldi pasast és randiztam velük. Sok értékes és érdekes barátságra tettem szert, és sok érdekes tapasztalatra is. Mindegyikkel volt valami bibi, de a beszélgetések alatt kicsit betekinthettem a kultúrájukba. Viszont eszem ágában sem volt komolyan venni őket. Erre tökéletesen jó volt az oldal, a mai napig nem bánom azt az időszakot. Ha ez kell valakinek, áldásom rá. De ebben is és minden más esetben is csak nagyon-nagyon óvatosan!A mostani párommal is neten ismerkedtem meg. Mindenki azt mondta nekem hogy ebből nem lesz semmi, de tévedtek. Már lassan 2 éve együtt vagyunk
Nagyjából 9 éve járok különböző internetes közösségekbe, ugyan nem társkeresési céllal, de nagyon jó tapasztalataim vannak, számomra mindenki olyan volt élőben is, mint neten. Persze, ezek elsősorban csak kedves ismerősök, de találtam több barátot is, amolyan igazit, akikért már megérte.
Chaten keresztül ismertem meg a jelenlegi kapcsolatomat is és bár mindketten tudjuk, hogy ez inkább barátság, mint más, örülünk, hogy a nagy Ő felbukkanásáig is van valaki, akivel meg lehet osztani a mindennapi apró élményeket és valaki figyel ránk.
Azt nem mondom, hogy nem kell óvatosnak lenni, mert nagyon is kell, de szerintem ez a valóságban ugyanúgy fontos, mint a neten.
Chaten keresztül ismertem meg a jelenlegi kapcsolatomat is és bár mindketten tudjuk, hogy ez inkább barátság, mint más, örülünk, hogy a nagy Ő felbukkanásáig is van valaki, akivel meg lehet osztani a mindennapi apró élményeket és valaki figyel ránk.
Azt nem mondom, hogy nem kell óvatosnak lenni, mert nagyon is kell, de szerintem ez a valóságban ugyanúgy fontos, mint a neten.
Sziasztok!
Internetes társkeresőben ismertem meg jelenlegi partneremet, immár 6 éve. Nagyon szerencsésnek érzem magam.
Változó ezeknek az oldalaknak a megítélése, mindenesetre az idősebbek is könnyen ismerkedhetnek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Hallottam már olyat, aminek nem lett jó vége...
Azért érdemes megpróbálni!
Internetes társkeresőben ismertem meg jelenlegi partneremet, immár 6 éve. Nagyon szerencsésnek érzem magam.
Változó ezeknek az oldalaknak a megítélése, mindenesetre az idősebbek is könnyen ismerkedhetnek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Hallottam már olyat, aminek nem lett jó vége...
Azért érdemes megpróbálni!
StrongSteve
Új tag
Sziasztok! Én a neten ismertem meg a páromat, és lassan 4 éve együtt vagyunk. Szóval nekem összejött...
Kedves Olvasók,
Én is csak ajánlani tudom, mivel sokszor az élet nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy megtaláljuk azt akit szeretnénk. Sokat dolgoztam, utaztam, kevés barátom volt akiknek lett volna olyan fiú ismerőse akire azt mondhattam volna, hogy szívesen összefutok egy kellemes kávézásra... Kb 2 éve ezelőtt az egyik internetes portálon rám írt egy igen kedves arcú srác ( akkoriban én is úgy gondoltam, áhh találkozunk, majd rájön, hogy nem olyan vagyok amilyet ő pont abban a pillanatra elképzelt rólam) aztán jött a kellemes csalódás, mikor hazakísért és megkérdezte: " mikor találkozunk újra?" ... Azóta persze együtt élünk, és már a gyerekeket tervezgetjük Talán tényleg csak szerencse, de egy próbát megér
Én is csak ajánlani tudom, mivel sokszor az élet nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy megtaláljuk azt akit szeretnénk. Sokat dolgoztam, utaztam, kevés barátom volt akiknek lett volna olyan fiú ismerőse akire azt mondhattam volna, hogy szívesen összefutok egy kellemes kávézásra... Kb 2 éve ezelőtt az egyik internetes portálon rám írt egy igen kedves arcú srác ( akkoriban én is úgy gondoltam, áhh találkozunk, majd rájön, hogy nem olyan vagyok amilyet ő pont abban a pillanatra elképzelt rólam) aztán jött a kellemes csalódás, mikor hazakísért és megkérdezte: " mikor találkozunk újra?" ... Azóta persze együtt élünk, és már a gyerekeket tervezgetjük
Talán tényleg csak szerencse, de egy próbát megér 
vagyok egy fórumon,nah..ott dobom agyam ezerrel...
őrült nők ketrece...
de a férfiak azok meg a netovább nemtudommije...
nem hiszek benne...
bár,állítólag,aki keres,az talál...
nah..én nem keresek...így nem is akarok találni...
de vannak,akik rám találnak...
de mi van,ha magukat látják bennem???
de mivel én hölgy vagyok,akkor hogyan láthatja magát bennem egy férfi...???
és még csak nem is szeretkeztünk..
tehát rálátása sem lehet rám,olyan belsőségileg sem...
őrült nők ketrece...
de a férfiak azok meg a netovább nemtudommije...
nem hiszek benne...
bár,állítólag,aki keres,az talál...
nah..én nem keresek...így nem is akarok találni...
de vannak,akik rám találnak...
de mi van,ha magukat látják bennem???
de mivel én hölgy vagyok,akkor hogyan láthatja magát bennem egy férfi...???
és még csak nem is szeretkeztünk..
tehát rálátása sem lehet rám,olyan belsőségileg sem...
Bárhol megtalálhatod azt az egyet aki...
Szerintem neten nem lehet igazán megismerni a másikat. Úgy is minden az első találkozásnál dől el! Ja és sok az unatkozó ember is aki a gép előtt tölti az egész életét
én kb 10 lányal találkoztam már netről.
Általálban elvált anyukák, vagy duci nők, vagy ferdeszemüek vagy agybajosok.
Ugyanis a szép nőket leszollitják a férfiak az utcán, szorakozo helyen és pasi jutna mind a tiz ujjukra,
nem akartam bunko lenne, de ez az igazság
Általálban elvált anyukák, vagy duci nők, vagy ferdeszemüek vagy agybajosok.
Ugyanis a szép nőket leszollitják a férfiak az utcán, szorakozo helyen és pasi jutna mind a tiz ujjukra,
nem akartam bunko lenne, de ez az igazság
