sajnálom magamat Majd megrázom magamat és tovább lépek 
Na látod,pont ezt hiányoltam a fórumon!
" mögé nézni!, és ráérezni valamire, valami nagyon másfajta valamire ...kiss A buksi világa és az azon túli világ,... ja és nincs túlügy-miniszter, aki egyengetné az átállást ...
Ami pedig a bocsánat kérést illeti, képzeld el, tudok bocsánatot kérni és szoktam is, mikor úgy ítélem meg, úgy látom a dolgokat, hogy nem vettem valamit figyelembe..., továbbá nem szokásom látatlanban minősíteni, ítélkezni... de ne is törődj vele... Nincsen kedvem ilyen dolgokról témázgatni, kifejteni, indokolni, érvelni mi történik, mi nem, magyarázkodni, mentegetőzni, stb..., feleslegesen nem szórom az energiáim, sorry... Annyi a gond Bernadette, hogy megsem próbáltál élnézést kérni, a helytelen viselkedésedért magyarázni azt tudsz, ítélkezni is tudsz ELNÉZÉST KÉRNI TUDSZ-É, mertt szívesen olvasom az ily képpen megfogalmazott szavaidat figyelembe véve minden kis zöngéjétkiss
Ingedet nem veszem magamra, mert az rajtad áll jól csak nem akarod észre venni annyira hozzád nőt szinte levehetetlenkiss
Hogy mire és miként fogok hozzászólni, nem tudom előre, ha te tudod akkor mond szívesen fogadom a szavaidatkiss
Megint nem kértél elnézést azoktól akik itt vannak és azoktól akik nincsenek itt, mert TE NEM VOLTÁL ITT, és akkor ilyen az élet nem csak ez a hely létezik ha igen mindennnap itt lettél volna, és vádolsz, vádolsz másokat de a szálkát magadban MÉG MINDIG NEM AKAROD ÉSZRE VENNI, VÁROM A SZÍVES ELNÉZÉSEDET MINDENKI FELÉ AMI EDDIG ELMARADT, azért szeretünk téged ha hibáid is vannak, hisz e téma kör a hibáink megoldásáért jött létre, de kérlek tégy a kedved szerint amit akarsz, de a nézésed legyen szívélyes, és szeretetre méltó mindenki felékiss
Tudod érdekes a nett, tőlem független események terében élek ha ide jövők, érdekesen az oldalamra kerültek az írásaid (nem csak a tiéd)adott helyen ismerősnek jelőltekel be, itt voltunk már barátok is, szeretném ha barátnak jelőlnél, ismerősnek jelőltelek már, tudtunk az egó főlé emelkedni, rajta hát éljünk az alkalom lehetőségével, könnyű elutasítani ám
Mint már említettem és szerintem sokszor volt már rá példa, sőt még Progi esetében is, köztünk voltak azért viharok, mivel a nézőpontunk nem igen egyezett és ha nem voltam korrekt vele, elnézést kértem tőle..., ugyanúgy, mint bárki mástól... De szerintem pont, hogy te ne kérjél számon engem..., aki írja és osztja itt az észt, hogy mivel és hogyan szemléljünk és mit szemléljünk, aki már túl van itt sok mindenen, aki a szív szentélyében éli az életét és azon keresztül szemléli a világot..., kedves Ionon..., csak az a probléma, hogy megint ellentmondásba keveredsz, mert sok sok azonosulást vélek felfedezni eme hozzászólásodban, és még szerep is van rajtad, utasító egó, parancsolgató egó, ki kérem magamnak egó és társaik... 
...elérem az almát..."húú, piacra is kell majd mennem, de előtte fel kell adnom a csekket" ...hamm..nyamm-nyamm...és már eszem is az almát, és fejben meg valahol teljesen máshol vagyok...a fogorvosnál és a szülői értekezleten...közben meg nyamm-nyamm...csak rágom az almát gépiesen....észre sem veszem, hogy már nem is almát eszem, hanem zsírosdeszkát... hát így lehet kiiktatni az időt...hogy fejben ott vagy, ahol és amit éppen teszel...sehol máshol...figyeld meg, amikor ráérsz, és nem rohansz ezer felé, akkor könnyű benne lenni a cselekedetekben...időtlen folyamat minden...csak úgy megtörténik...de amikor az embernek rohanós napja van...az ember fia minden szabad kapacitását a következő stratégiai lépés megtervezésre fordítja...hogy ott is "időt spóroljon magának"...ez a modern nyugati élet fonákja...szerva itt, csere ott...
az életünk eseményeken keresztül zajlik...amikor cselekszel, teszel valamit, az legtöbbször valaminek az elérése érdekében teszed...ez jelenti azt, hogy a cselekedet időben behatárolt...kialakult, megtörténik, majd abbamarad....kinyújtom a kezem, elérem az almát, ráhajtom az ujjaimat, behajlítom a könyökömet, megemelem a karomat, a számhoz emelem az almát, kinyitom a számat és beleharok....a mozdulatsor végelen sok apró mozzanatból tevődik össze, de a hétköznapi cselekedeteink során nem merülünk el ezekben, mert nem a cselekvés, hanem a cselekvés célja miatt cselekszünk...az elme nem fordít figyelmet ezek megfigyelésére, hanem a célra összpontosít csupán miközben minden mást kiszűr, azért hogy közben legyen ideje "mással" is foglalkozni...(pl. végiggondolni mit kell még aznap tenni, mi legyen a következő elérendő cél aznapra, azt hogyan fogom megcsinálni, stb...csupa praktikus dolog)...így kinyújtom a kezem az alma felé..."ok, még be kell indítanom a mosógépet"
te mondtad:Jasszemúj részére: kérlek csak az egó témával kapcsolatosan szólj hozzá, ne vidd el más irányba a témát. Ez itt EGÓ topic, nem pedig a halál és társai topic, meg a nem tudom milyen asztrális világ. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- más mondta: Progressor Üzenet megjelenítése Lenne egy kérdésem hozzátok, meglátjuk hogy tudjátok-e rá a választ! Van egy folyosó, te ott állsz a közepén és a folyosó mindkét végén van egy-egy ajtó. Az egyik ajtó a halálba vezet, a másik pedig az életbe. Mindkét ajtó előtt áll egy ember, viszont kettőjük közül az egyik nem mond igazat (tehát nem tudod hogy kettőjük közül melyik hazudik). Te pedig csak az egyikhez mehetsz hozzá és mindössze egy kérdést tehetsz föl neki, hogy megtudd hogy melyik az az ajtó amelyik az életbe vezet. Mi lenne az a bizonyos kérdés? Tartsd észben, hogy nem tudod melyikük nem mond igazat! ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- mondjuk ezért is kérhetnél elnézést ki tette fel a témát? az szeretlek téged Berni?Mármint kinek gond, a valódi lényednek, vagy a hamisnak, mellyel azonosulsz? Nézőpont kérdése minden, hogy ki mit lát, gondol, érez bele, ki veszi sértésnek és ki nem..., szerintem semmi sértőt nem írtam egyik hozzászólásomban sem, szóval nem igazán tudom, hogy miért is kéne elnézést kérnem és kiktől is...
az életünk eseményeken keresztül zajlik...amikor cselekszel, teszel valamit, az legtöbbször valaminek az elérése érdekében teszed...ez jelenti azt, hogy a cselekedet időben behatárolt...kialakult, megtörténik, majd abbamarad....kinyújtom a kezem, elérem az almát, ráhajtom az ujjaimat, behajlítom a könyökömet, megemelem a karomat, a számhoz emelem az almát, kinyitom a számat és beleharok....a mozdulatsor végelen sok apró mozzanatból tevődik össze, de a hétköznapi cselekedeteink során nem merülünk el ezekben, mert nem a cselekvés, hanem a cselekvés célja miatt cselekszünk...az elme nem fordít figyelmet ezek megfigyelésére, hanem a célra összpontosít csupán miközben minden mást kiszűr, azért hogy közben legyen ideje "mással" is foglalkozni...(pl. végiggondolni mit kell még aznap tenni, mi legyen a következő elérendő cél aznapra, azt hogyan fogom megcsinálni, stb...csupa praktikus dolog)...így kinyújtom a kezem az alma felé..."ok, még be kell indítanom a mosógépet"
Egó oldalon árulkodni megérte ide jönni, és pofozkodni, mikor lesz megértés elfogadás rá érzés ki mit és miért mond, ne csak mindig Egó, ja elnézést hogy tudsz látni a érezni és van erről mondani valód, de nyomkodni kell gondolatiság ha ott az Egó alapból?
)
Most pillanatában tegyél meg bármit, hisz nem az időben teszed, időtlenségben élünk cselekményeink nem az idő relevánsai. Hogyan tudnád megtenni hisz a gondolatodat a cselevésed csak korlátozottan tudja végre hajtani, már nem abban a pillanatban vagy cselekvéskor mint amikor elgondoltad a cselekvést, milyen cselekvés az aminek nincs gondolat ideje, lényeges a megélés idő korlátai olyan gumicsont amit csak rágsz és évezredek múlása után még mindig rágod, rágod.Ha elég kreatív vagy, akkor lényegében időt spórolhatsz meg akár munka közben is, persze ha azt szórakozásból próbálod csinálni (de megfelelő tempóban) és közben hagysz időt magadnak mondjuk végiggondolni a nap további részét, viszont ez is viszonyítás kérdése mivel egyfajta életbeosztásról van szó a korlátozottság miatt, így érzésileg gyorsabban pörgeted magad számára az időt (és közben spórolsz meg vele), de nem iktatod ki, mivel kihasználtad. De mivel a kettő üti egymást, így időileg valóban a Most a végtelen amiben élsz, de ez nem vonatkozik a jövőre, mivel mindenben időkorlátok vannak. Ez abból is adódik, hogy a Most-ban nem egy folyamatot kezelsz, hanem minden létezőt. Ha a Jövőbe mint cselekvésekre gondolunk akkor a Jövő nem végtelen, minden más esetben pedig igen, mivel a Most-ban élünk, tehát még csak most fogom megtenni.
