Versek, idézetek...

kakukk12

Állandó Tag
Állandó Tag
Varró Dániel
[De mit vesződöm én…]

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.
 

Profundis

Állandó Tag
Állandó Tag
Rónay György - Szerápion legendák - Magányosan?



– Talán. Ha úgy tetszik, magányosan. De mielőtt
felelnél, tudnod kell, mi a magány, Szerápion.
Nézheted börtönnek, s rácsain nem fog semmi ráspoly,
s nézheted úgy, hogy végtelen szabadság.
Nézheted sivatagnak, amelyben körbejársz a szomjan pusztulásig,
s erdőnek, melyben egyetlen zöld tengerré simítja
a sok külön lombot a szél. S ha akarod, Szerápion,
veheted Szélnek is, mely egy tengerré simítja a sok
külön lombot, vagy fölkavarja tengerét
s tombolva zúg, nem tudhatod, a lombot tépi, vagy
saját magát, míg végül el nem ül s egy mozdulatlan
levélen el nem szunnyad, oly lágy alommal mint a csecsemők.
Ez az álom, ez volna a magány? Vagy az a sokszögű Szem,
mely a levél alól, egy zöld testből figyel, oly áthatóan,
hogy merevvé igéz; ha megmoccansz, hártyás pillája rácsukódik,
és mire durva kézzel érte nyúlsz, már csak egy surranás
emléke rezdül az iménti Figyelem
helyén, vagy az se tán?

Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan magány volt mint a lomboké,
s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos
belső hallásnak néma dalokat. Sosem voltam magányos.

Vagy beszéljünk, Szerápion, a Szélről? Mi sodor magvakat
sziklára, s borzol évek múlva friss füvet vagy
gyöngéd virágbibét a sziklán?
Mi hajt felhőt, s a szikkadt föld esőben ázik,
s mi hozza vissza a Napot, szárítja föl a lucskot, bontogatja
a rügyeket, s viszi egyik hegyről a másikra a szirmok
múlékony mámorát, mikor kinyílnak?

De láttál már szelet, Szerápion? Fogtad már kézbe, mint
napos csibét, hunyásztattad már szarvánál csavarva,
mint őrjöngő bikát? A Szél, Szerápion,
az, ami van, de nincs; a mindenütt jelen levő, sehol
sem látható – mert a tajtékzó víz, a jajgató
lomb, ódon házak kéményében huhogó
Iszonyat puszta jel, de nem a Szél, Szerápion, a titkos
Nemlétező, Megfoghatatlan.

Szerettem a szelet, Szerápion. Szerettem a Magányt.
Hallod a habmorajt a mélyben, a kettős tenger mozdulatlan
tükre alatt? Mindig magányban éltem,
és soha nem voltam magányos. Valami világszél
fújt mindig a tenger alatt. Aki a tengeralji
világszél énekére hallgat, sosem lehet magányos.

Nem ismertem a keserű magányt, a fortyogó
levekben forgatót, a szakálltépő, káromló magányt.
Nem ismertem? Kilábaltam belőle,
leszárítottam lábamról sarát, levertem sarkamról porát.

Szabad voltam. Ablakom mindig nyitva volt a Szélnek.

Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt,
s akármit vettek el, minden hiánnyal
én lettem gazdagabb. Ma már azt is tudom, hogy
boldog voltam. Boldog vagyok.

Elég.
Hallgassuk a tengert, Szerápion.


 

Mimice28

Állandó Tag
Állandó Tag
Szeretnék édesanyám új versén keszetül megmutatni, hogy egy hattyú család milyen gyönyörűséget tud adni.

Hattyúk
Nyári melegben fürdeni mentünk,
Balaton partján aléltan pihentünk.
Szellő sem rezdült, az idő is megállt,
a nap aranyló fénnyel ontotta sugarát.

Vízben lubickolva élveztük a nyarat,
mikor a nádasból egy csoda kiszakadt.
Hattyúcsalád úszott ki a nádas közül,
a gúnár éles szemmel nézett rögtön körül.

Öt fiókája még sihedernek látszott,
szürke tollas ruházatuk hófehérre váltott.
A tojó sziszegve, félve nézett körül,
a sok fürdőzőnek ö bizony nem örült.

Mi emberek ámulva néztük a csodát,
lelkünk mélyén kinyílott egy szép virág.
Mosolyogva néztük a királyi családot,
ahogy a vízben békésen úsztak ott.

Nádas szélén lágyan ringatózva
a hattyúk lassan megindultak sorba.
Fürdőző emberek sorfala nyílott,
a hattyúcsalád közöttünk méltósággal úszott.

Elöl a gúnár, mögötte fiai,
anyjuk a sor végén szárnyait terjeszti ki.
Ez a pár madár fejét büszkén tartva,
lágyan ringatózott a hullámzó habokba.

Lelkünkben dal száll, köszönjük néktek,
hogy elhoztátok nekünk a boldog békességet.
A madarak némán, nyugodtan evezve,
békésen elúsztak a fénylő messzeségbe.
Gyulasi Györgyi
(2011. július 27.)

http://www.poet.hu/szerzo/Gyulasi_Gy%F6rgyi
 

doc333

Állandó Tag
Állandó Tag
A macska megszólítása



Sokféle macska él, igaz,
de véleményem róluk az,
hogy ha jellemük titka húz,
tolmács nélkül is boldogulsz.
Tudhatnád, a macska olyan,
akár magad vagy jómagam
vagy mint a többi emberek:
ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
ez okosabb, az ostobább,
van, aki rossz, van, aki jó -
de mind versbe foglalható.
Ők is dolgoznak, játszanak,
nevük, lakcímük is akad;
de még hátra a nagy titok,
s ez:



A macskát hogy szólítod?



Tanácsom első mondata
így szól: A MACSKA NEM KUTYA:



A kutya harcol néhanap,
gyakran ugat, ritkán harap,
de egészében s általán
jámbor léleknek mondanám.
Nem a vérebre gondolok,
és mások a komondorok,
ám a kutya, a köznapi,
szeret bohócot játszani,
túl büszkén éppen nem feszít,
inkább méltóságból veszít.
Rászedni szinte semmiség,
vakard csak állát, fültövét,
paskold hátát, adass pacsit,
már kattog, ugrik, mint a csík.
Nem afféle rátarti princ -
lohol, ha füttyentesz, ha intsz.



Ismét mondom, de becsszavamra:
a kutya kutya - A MACSKA MACSKA.



Macskáknál, mondják, egy a fő:
Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
szólítsd csak meg, azt mondom én,
de tudd: nem utál semmi mást
úgy, mint a bizalmaskodást.
Meghajlok, kalapom lekapva,
s így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!
De ha a szomszéd macska ő, s
látásból régen ismerős,
és most látogatóba jön,
JÖSZTE MACSKA! - üdvözölöm.
Bár tudom, neve Jeromos,
így hívnom még nem ildomos.
Nem ereszkedik le odáig,
hogy barátul fogadna bárkit,
amíg csak mély hódolatod
némi jelét nem mutatod:
egy tál tejszínt, de kaviár
is megteszi vagy libamáj,
sült virsli vagy sonkás rolád -
el kell találnod gusztusát.
(Van egy macska, azzal mulat,
hogy nem eszik, csakis nyulat,
s mancsáról - mert ez ritka koszt -
lenyal minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod mutatni kell:
a macska joggal várja el.
S végül, ha nem sajnálsz időt,
más NÉVEN szólíthatod őt.



Nos, itt van itt, és ott van ott -
a macskát így szólíthatod!

T.S.Eliot

Tótfalusi István fordítása
 

Hurlyburly

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy,
ami akartam lenni, régen, egykor,
most az te vagy.

Igaz, egész,
mely önnön-magát bátran koronázza
s az éjbe néz.

Azt hittem én,
gőgös és hervadó virág leszek csak,
szép és szegény.

Bús szemű bölcs
itt állok, ember, karomon a gyermek,
a lágy gyümölcs.

A kar, a kar,
egy ember ága, lombos és gyümölcsös,
mit is akar?

A sors vagyok,
a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet.
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon,
és ami vágyam itt-ott megmaradt még,
eléd rakom.

Arany-idő,
vigasztaló, mosollyal szomorító,
kibékítő.

Hatalmas ősz.
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem,
hogy nagyra nősz.​
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
József Attila

</PRE>[Töredékek]


(Arcodon könnyed ott ragadt...)


Arcodon könnyed ott ragadt
kicsike kezed megdagadt
kicsim ne búsulj tartsd magad
azért hogy rongyoskodsz, velem
szövetség ez s nem szerelem
lakásunk műhely s jégverem
hol zúg a szél

az ember nagykabátban él
az ember él
kenyeret eszik és remél
várja hogy elmuljon a tél
hogy egy padon a napba üljön
és fölpiruljon még a vér


----
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Kétszáz lépcső

Kántor Péter

Kétszáz lépcső

Ütik-verik a falat,
omlik le a vakolat,
kilátszik a vörös tégla alóla,

Bevakolják, átfestik,
rákerül egy új festék,
ki emlékszik már a régi lakóra?

Kétszáz lépcső föl és le
a fejembe bevésve,
kétszáz lépcső meg egy barna fakorlát,

Visszamennék - mennék-e?
emlékszem az egészre:
kétszáz lépcső meg egy barna fakorlát.
Gesztenyefa levelén

Három napig szaladtunk,
szaladt a föld alattunk,
negyednapra menedéket
találtunk.

Gesztenyefa levelén
ketten ülünk, te meg én,
nem volt, nem lesz soha különb
lakásunk!

Három napig te meg én
gesztenyefa levelén
egymás mellett, egymásnak dől
a vállunk.

Negyednapra beborul,
a nap feje lekonyul,
isten veled, gyönyörűszép
lakásunk!
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Őszre fordul

Kántor Péter
Őszre fordul

Őszre fordul, alacsonyan
repülnek a fecskék.
Hűvösödnek, rövidülnek
a tóparti esték.

Kiülünk egy piros padra
bámészkodni hosszan.
Nem is tudom, jóban vagyunk
te meg én, vagy rosszban?

Hogyha éppen jóban vagyunk,
akkor jól van éppen.
Ha meg éppen rosszban vagyunk,
béküljünk ki szépen.

Őszre fordul, hűvösödnek
a tóparti esték.
Hosszú útra készülődnek,
röpködnek a fecskék.
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter
Körúti szél

A Nagykörúton
szalad a szél,
bárki beszél, ő
belebeszél,

Belepofázik,
belemorog,
belenevetgél,
belezokog,

Belehuhog vagy
beletütül,
ha fütyörészel,
belefütyül,

Bárcsak akadna
jó úti cél!
sóhajt a kócos
körúti szél,

Karodba karol,
tovacibál,
kalapot lop a
Nyugatinál,

Levelet pörget,
ugrik, oson,
körbekering az
Oktogonon,

Torombitázik,
hegedüdül,
meglát egy padot,
csüccs, lecsücsül.
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Tizennyolcas villamoson

Kántor Péter
Tizennyolcas villamoson

Tizennyolcas villamoson
kesergek,
alig kapok levegőt,
jó, ha fejbe nem vernek.

Kanyarog a villamos,
viháncolnak a lányok.
Mit vihogtok? Mitől piros a szátok?

Kanyarog a villamos,
viháncolnak a lányok.
Mit vihogtok? A Körtéren leszállok.

*

Tizennyolcas villamoson
hull a hó,
betakarja a vállam
vastag fehér takaró.

Betakarja a vállam,
befödi a hajamat,
azt akarja, felejtsem el magamat.

Vastag fehér takaró,
pörgetem a szavakat,
kihez kössem, mihez kössem magamat?
 

anagy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kántor Péter: Hétfő, kedd, szerda

Kántor Péter
Hétfő, kedd, szerda

Hétfő, kedd, szerda,
szalad a Helga,
rohan a Helga.

Egy kis útbontás,
egy öltöny kockás,
köszön a postás.

Fűszeres, trafik,
virágbolt van itt,
Helga itt lakik.

Fut minden reggel,
kezében cekker,
Helga, ne ess el!

Kocsi lefékez,
kap a fejéhez,
de csúf kerék ez!

Repülőgép száll,
kóbor szél kószál,
fuss, Helga, fussál!

Most fordul jobbra,
most fordul balra,
lendül a karja.

Rohan a Helga,
szalad a Helga,
hétfő, kedd, szerda...
 

anya10

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre

ÉLNI, MÍG ÉLÜNK


Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
 

Oriana

Állandó Tag
Állandó Tag
Erdők könyve/ részlet
…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön. De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka,nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában. Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból,hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó. Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”/Wass Albert/
 

Mary70

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszöntelek benneteket szeretném kérni egy olyan ballagási idézetet amelybe egybe köszönetet is tud mondani a nagyszülőknek hisz ők neveltek a vakációkba fel.Hálás köszönet érte.Maresz
 

kisatom

Állandó Tag
Állandó Tag
Tudja esetleg valaki, hogy van-e magyar fordítása Gerard Manley Hopkins: Spring and Fall, to a Young Child c. művének?
Sajnos csak antikváriumban lehet beszerezni verses köteteit, de ez az egy vers nagyon érdekelne, a Margaret c. film fordításához kellene.
Előre is nagyon köszönöm a segítséget!
 

Turul2

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=1]Wass Albert:[/h] [h=1]Üzenet haza[/h] Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…
Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre:
[h=3]A TISZA-PARTON[/h]

<tbody>
</tbody>
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre:
A TISZA-PARTON

<tbody>
</tbody>
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?
 

senussya

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre ismét, Góg és Magóg fia vagyok én
Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.
 
Oldal tetejére