Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
A férfi azon gondolkodott, milyen szar emberekből áll a világ, és milyen hangosan okádják magukból a fertőt, a fertőt, ami betölti elcseszett életük minden percét, amitől nem tudnak se megnyugodni, se menekülni, mert önmaguk elől sem menekülhetnek,persze áltatják magukat azzal, hogy sikerül s amíg életük ezzel telik, görcsössé válnak, egyre fásultabbá, míg nem marad más mint a cinizmus ösvénye, ez a kiégés végső stádiuma, ez jelzi : ők már élőhalottak.
Nem volt benne szégyenérzet..... csak úgy minden sallang mentesen hozzábujtor Istvánhoz.....
a férfi rájött: a pokolba se kívánta a gyermek érkezését,mert ezzel minden megváltozott , kikerült a reflektorfényből és önző korlátoltsága miatt ezt nem tudta feldolgozni, ezért ki-ki kacsingatott a házasságból, mert úgy érezte elszívja előle a levegőt és megfojtja, az utód korszaka köszöntött be, persze a nő boldog volt hiszen a gyermek az ő önzésének szimbóluma lett és felszabadult a férfinek tett gesztusok- és szívességek terhe alól, és szabadnak érezte magát , újra. Végre most már hivatkozhatok a fejfájáson kívül valami másra is, hehehe gondolta a szívtelen teremtés! És akkor megszólalt mindkettejükben a vészjelző::!: "baj van, baj, baj van, baj, gyenge a fű, hülye a csaj....."
A híres svéd slágert dúdolva: ,, MONI-MONI-MONI ,, - egyszer csak elvesztek egymás tekintetében, majd kisvártatva a félhomályba....
És akkor, abban a pillanatban kiszaladt a templomból a férfi, otthagyva menyasszonyát az oltárnál és hanyatt-homlok menekült , űzték a démonai, újabb kalandok felé,minél messzebb mindentől
és mindenkitől, nem tudta hová tart, csak azt úton kell lennie, függetlenül, szabadon, egyedül, tudta, hogy első ránézésre nem racionális, érthetetlen amit tesz, de azt is: minden kötöttség, legyen az bármilyen természetű megbéklyózza zabolátlan lelkét és ez elviselhetetlen a számára. Alkotni szeretnék ,nem valami megszokott , hülye életet élni, amiben minden reggel ugyanúgy kezdődik és minden nap ugyanúgy végződik, egyáltalán ki az aki erre vágyik? Nem arról van szó, hogy képtelen lennék a hűségre, vagy megmaradni egy helyen, a világ az , ami érdekel, nem akarom úgy leélni az életem, hogy éveket töltök egy helyen, az nem érdekel, a szomszéd hogy viszi le a szemetet, az sem, milyen szülőnek lenni, sem a hülye osztályfőnöki órák, sem a reggeli csúcsforgalom, ezek unalmas dolgok, hogy érdekelhet bárkit is ilyesmi?Engem az emberek érdekelnek,de nem statikus önmagukban, hanem a folyamatok közben, ahogy az események sodrában közlekednek, ahogy a lelkük küzd a valósággal, ez mindennél jobban érdekel. Azon gondolkodott , miközben elfordította a slusszkulcsot ,hogy talán soha nem fog tudni megnyugodni, talán csak ez a folytonos keresés, ami űzi és hajtja, neki ennyi jutott, és élni kell vele, hisz ettől vidám a szíve, ettől válik élettel telivé belülről,ez űzi új kalandok felé, ez az ő élete.
és mindenkitől, nem tudta hová tart, csak azt úton kell lennie, függetlenül, szabadon, egyedül, tudta, hogy első ránézésre nem racionális, érthetetlen amit tesz, de azt is: minden kötöttség, legyen az bármilyen természetű megbéklyózza zabolátlan lelkét és ez elviselhetetlen a számára. Alkotni szeretnék ,nem valami megszokott , hülye életet élni, amiben minden reggel ugyanúgy kezdődik és minden nap ugyanúgy végződik, egyáltalán ki az aki erre vágyik? Nem arról van szó, hogy képtelen lennék a hűségre, vagy megmaradni egy helyen, a világ az , ami érdekel, nem akarom úgy leélni az életem, hogy éveket töltök egy helyen, az nem érdekel, a szomszéd hogy viszi le a szemetet, az sem, milyen szülőnek lenni, sem a hülye osztályfőnöki órák, sem a reggeli csúcsforgalom, ezek unalmas dolgok, hogy érdekelhet bárkit is ilyesmi?Engem az emberek érdekelnek,de nem statikus önmagukban, hanem a folyamatok közben, ahogy az események sodrában közlekednek, ahogy a lelkük küzd a valósággal, ez mindennél jobban érdekel. Azon gondolkodott , miközben elfordította a slusszkulcsot ,hogy talán soha nem fog tudni megnyugodni, talán csak ez a folytonos keresés, ami űzi és hajtja, neki ennyi jutott, és élni kell vele, hisz ettől vidám a szíve, ettől válik élettel telivé belülről,ez űzi új kalandok felé, ez az ő élete.
Aztán eszébe jutott mennyire szereti azt a lányt, akit otthagyott , elszorult a szíve, tudta soha senki nem fog tudni szeretni úgy, ahogy ezt a nőt. Mi ez az egész tette fel a kérdést. Menekülés, önmagam elől. Gyávaság, elfutás a felelősségvállalás elől. Csakhogy akárhová megyek, akárhová menekülök 1.: önmagam elől el nem futhatok , 2.: a tudat, hogy nem Vele
vagyok soha nem fog nyugton hagyni,(és egyébként is azóta sem voltam szerelmes) most szépen leállítom az autót és visszasétálok a templomba, amíg a bejárathoz érek kitalálok valamit, miért kellett eljönnöm. Keresett valamit az autóban, amivel ki tudja menteni magát ebből a hülye helyzetből és akkor az ülés alatt megtalálta azt a fényképet ami az adu lett a kezében. A fényképen...........
vagyok soha nem fog nyugton hagyni,(és egyébként is azóta sem voltam szerelmes) most szépen leállítom az autót és visszasétálok a templomba, amíg a bejárathoz érek kitalálok valamit, miért kellett eljönnöm. Keresett valamit az autóban, amivel ki tudja menteni magát ebből a hülye helyzetből és akkor az ülés alatt megtalálta azt a fényképet ami az adu lett a kezében. A fényképen...........
Hasonló témák
