Azért még ideírom ... mert ez annyira jellemző jelenet ... az egyik kislány rajzolt nekem egy képet... tavirózsának mondta, de első pillanatban kimondtam,hogy ez egy lótuszvirág, és erre elindult a dumaparti. Szó szót követett, miszerint a lótusz és a tavirózsa édestestvérek. És hát lótuszülés is van, mennyire jó a belső szerveknek, mert masszírozza a beleket, nyújtja a gerincet, aki ügyes, homlokát leérinti a földre, blablabla. Fűztük a szót, ahogy szoktunk mindig trécselni, velem aztán lehet,
Hát, mondom, európai embernek, felnőttnek ez elég nehéz, nem is szabad előkészület nélkül, mert komoly sérülést okozhat, de hát a gyerekeknek könnyebb.... Akkor aztán persze mindenki lelkesen próbálgatta, volt aki menni tudott a térdén, lábai lótuszülésben, a kis nyavalyás gumiember, á, dehogy voltam irigy, a másik megérintette a homlokával a földet, a harmadik VÉGIGBUKFENCEZTE az osztályt lótuszülésben, én meg hörögtem, sikoltoztam... Meg leizzadtam, ha valamelyiket elkapja a görcs, hogy dumálom ki,
Mi történt a napközben? Hát, gyakoroltuk a lótuszülést.
No, és az egyik kisfiú pár perc múlva visszajött hozzám, vigyorogva, titokzatosan, karba fűzött kezekkel. Mondom: mi ez, életem, mit találtál ki? Feltaláltam Andi néninek a KARlótuszt, mert ezt maga is meg tudja csinálni. A kis undok-piszok büdöskölke.
Eddig nem értettem ,miért ez az extra csomag, mert hát benne vannak a hímzők az eredeti csomagban is. Nagyot koppant, és még fájt is: hogy lehetek ismét ekkora tátott száj?
)
