Biblia, minden ami a Szentírással kapcsolatos - 2013

steve3 írta:

Milyen lóláb?

Kattints a kibontásához...

Akinek van szeme a látásra, az látja...

furrier. írta:

Akinek van szeme a látásra, az látja...

Kattints a kibontásához...

Tudok egy jó szemorvost,még a vakon születettekkel is tud mit kezdeni.Majd hozzá megyek.
Te kihez jársz kontrollra?
„Én vagyok a világ
világossága.
Aki követ engem,
nem jár sötétben,
hanem övé lesz
az élet világossága.”
(Jn 8,12)

steve3 írta:

„Én vagyok a világ
világossága.
Aki követ engem,
nem jár sötétben,
hanem övé lesz
az élet világossága.”
(Jn 8,12)

Kattints a kibontásához...

Indulj el a Napot követve, 4percenként egy földrajzi fokot megtéve, és így mindig az életet adó világosságban fogsz járni...!

furrier. írta:

Indulj el a Napot követve, 4percenként egy földrajzi fokot megtéve, és így mindig az életet adó világosságban fog járni...!

Kattints a kibontásához...

Így jár (-jár?Suhan!...1100-1500 km/h -val) aki szótfogad.....
Az Északi sarkponton kicsit jobban járnak a követők...

Jézus családfája


Hogy a Bibliában számos ellentmondás található az nem újdonság azok számára, akik fundamentalista keresztény szemellenző nélkül olvassák. Az egyik ilyen ellentmondás Jézus Krisztus származását érinti. Az Újszövetség két helyen írja le Jézus leszármazását: Máté és Lukács evangéliumának az elején.
Máté evangéliumában (1:2-16)
“Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;
Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;
Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;
Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;
Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől;
Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;
Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;
Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;
Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;
Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.
A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;
Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;
Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;
Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;
Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.”
Lukács evangélumában (3:23-38):
„Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.”
Érdemes összehasonlítani a kettőt pontról pontra! Sok-sok különbség – mindkettő nem lehet igaz. Tehát aki szerint a Biblia Isten tévedhetetlen szava, az már itt gondban van.
Nem ez az egyetlen különbség a két családfa között, de egy lényeges eltérés például, hogy Máté Salamontól származtatja Jézust Dávid fiai közül, Lukács pedig Nátántól. A zsidók szerint egyébként a Messiásnak Salamontól kell származnia.
De nem ez az egyetlen probléma keresztény szempontból a fenti idézetekkel. Kevésbé nyilvánvaló módon, de egy ennél sokkal súlyosabb kérdést is felvetnek a fenti családfák: lehet-e Jézus a Messiás? A zsidó válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Lássuk miért!
Az Ószövetség szerint a Messiás Júda, illetve Dávid király leszármazottja lesz. Ezt mind Máté, mind Lukács tudta, így aztán mindkettejük családfájában szépen ott is van ez a két név. Eddig rendben. Azonban a fenti két családfa József családfája. Márpedig a keresztény állítás szerint Jézus szűztől született, tehát József nem volt az apja. Így aztán nem tölthette be azt a Dávid királynak tett ószövetségi ígéretet miszerint tőle fog származni a Messiás. A zsidó Messiás nem isten, nem is „félisten”, hanem egy hús-vér ember, akinek hús-vér apja és anyja van.
A kereszténységnek az a doktrínája, hogy a Messiás szűztől születik egy tévedésen, mondhatni fordítási hibán alapul, az Ézsaiás 7:14 félreértelmezéséből, amely Károlinál is – tévesen – így hangzik: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”.
Attól eltekintve, hogy Mária Jézusnak nevezte el fiát és nem Immánuelnek (bár később persze a keresztények ráragasztották Jézusra az Immánuel nevet is, hogy „beteljesedjék” ez a prófécia), az eredeti szó itt „almah”, amely fiatal asszonyt jelent héberül. Ahol az Ige kifejezetten szüzet akar mondani, ott a „betulah” főnevet használja. (Lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Isaiah_7:14#Meaning_of_.E2.80.9Calmah.E2.80.99.E2.80.9D )
Tehát a kereszténység azon állítása, hogy a Messiásnak szűztől kell születni valójában egy tévedésen alapul. A zsidók nem feltétlenül ilyen Messiást várnak. Ha viszont a keresztények ragaszkodnak hozzá, hogy Jézus valóban szűztől született, akkor nem származhat Dávid házából. A keresztények ezt a problémát két módon próbálják megoldani. Az egyik az, hogy azt állítják József örökbe fogadta Jézust és ezzel örökítette rá a családfáját is. Ezzel csak az a probléma, hogy nincs ilyen gyakorlat a zsidó hagyományban. Sőt, például egy pap, ha örökbe fogad, nem örökítheti át az örökbefogadott gyermekre a papságát – pap csak vér szerinti lévita lehet!
A másik keresztény „megoldás” az, hogy azt mondják Jézust Márián keresztül lehet visszavezetni Dávidig. Azonban egyrészt nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy Mária Dávid leszármazottja lett volna (a Biblia csak József családfáját mutatja be, az övét nem), másrészt, ha még az is lett volna: a törzsi leszármazást apai ágon tartják számon, nem anyain.
A legeslegnagyobb probléma azonban az, hogy a fenti családfák egyenesen kizárják azt, hogy Jézus legyen a Messiás! A Máté 1:11 Jekóniástól származtatja Jézust, akit az Ószövetségben Isten így átkoz meg:

Mária Magdolna prostituált volt, feleség vagy apostol?


Magdalai Mária, vagy Mária Magdaléna, Mária Magdolna személye körül még mindig vitáznak a teológusok. Prostituált volt? Jézus felesége, és gyermekének anyja? Egyszerű követője és tanítványa Jézusnak?
Manapság a feminista teológia előtérbe állította Mária Magdolnát, mert Máriát, Jézus anyját, túl passzívnak találták, azon túl, hogy megszülte Jézust, nem sok tettéről van tudomásunk, míg Mária Magdolnát Hyppolitos az „apostolok apostolának” nevezi, majd később, Pál apostol leveléből kiderül, hogy volt egy asszony, aki jelentős szerepet töltött be az őskeresztény egyházban, sokan itt is Mária Magdolnára gondolnak.

Az az érdekes, hogy a férfiuralmáról híres egyház szent írásában soha, sehol nincs említve egyetlen férfi sem, aki Jézus sírjánál, a feltámadásánál ott lett volna. Csak három asszony, közülük is név szerint minden írásban Mária Magdolna szerepel. Ő a főtanú, ami „fájhatott” az egyháznak, mely a férfi fő bűnbeejtőjét, a kísértőt a nőkkel azonosítja. Ő volt az, aki a tanítványoknak Jézus utasítása szerint elújságolta, hogy Jézus feltámadt, de persze nem hittek neki, hiszen nő volt. Péter apostolnak kellett megerősítenie Mária Magdolna állítását, akkor hitték el a többiek, hogy az igazat mondta.

Mária Magdolna annak a női csoportnak volt a tagja, mely követte Jézust. Jézus meggyógyította ezeket a nőket, és ők attól fogva neki szolgáltak. Itt lehetett a kavarodás azzal kapcsolatban, hogy bűnös nő volt-e Mária Magdolna, vagy sem, mert valószínűleg a történetírók sem tudtak eligazodni a Jézust követő nők kavalkádjában, ráadásul több Mária neve is felmerült. Az első, aki rossz, bűnös nőként írt Mária Magdolnáról, Gergely pápa volt, az ötödik században. Addig soha, sehol nem említette senki, hogy prostituált lett volna. Gergely pápa írásában tulajdonképpen Mária Magdolna volt az ellentéte a tiszta, és szűz Máriának, Krisztus édesanyjának. Az ortodox egyházban azonban az a kép maradt meg, hogy Mária Magdolna volt az a nő, aki első tanúja lehetett Jézus feltámadásának.

Nincs bizonyíték sem az evangéliumban, sem a korai írásokban arra, hogy Mária Magdolna Jézus felesége lett volna. A neve alapján elképzelhető, hogy hajadon volt, hiszen nem egy férfi, hanem a hely nevét viselte, ahol megszületett. Ha férjezett lett volna, akkor a férje nevét viseli Magdala helyett.

Felmerült ugyan a gondolat, hogy Mária Magdolna és Jézus között szexuális kapcsolat volt, és még gyermekük is született, ezt a történetet lovagolta meg Dan Brown is a Da Vinci-kód című regényben, nem kevesebbet állítva (persze ez regény és fikció), minthogy a patriarchális kultúrát egy matriarchális kultúra nyomta el, és tulajdonképpen Jézus leszármazottai ma is köztünk élnek. A vérvonalat azonban mindig a család női ága viszi tovább, és nem a férfiak, a Szent Grál maga Mária Magdaléna női leszármazottja.

Azóta Karen King, harvardi kutató is bejelentette, hogy olyan papírusztekercsre bukkantak, mely azt bizonyítja, Jézusnak felesége volt. A Karen King által azonosított, Jézus felesége evangéliumának nevezett 4. századi papirusztöredék szövege így hangzik: „Jézus így szólt hozzájuk: A feleségem…”, majd a következő sorban ez olvasható: „tanítványommá fog válni”. A felfedezést sokan vitatták, a Vatikán például kerek-perec kijelentette, hamisítvány a papirusz, míg a Harvard diplomatikusan közölte: egyelőre nem jelenteti meg a King-féle kutatás eredményeit.

Találgatni lehet, ugyanakkor lássuk be, semmi sem biztos, még az sem, hogy a Szentkönyvet nem a koroknak, aktuális helyzetnek megfelelően, az egyház számára kedvezően írták át. És itt lép be a képbe a hit…
Forrás: Rubicon Történelmi Magazin

Látogass el Jézus sírjához - Japánban!
2012-02-22 17:04:00
Jézus Krisztus 21évesen érkezett meg Japánba, ahol 12 éven át tanult, majd 33 éves korában visszatért a Közel-Keletre, ahol nem fogadták el a nézeteit, inkább letartóztatták és kereszthalálra ítélték. Helyette azonban a testvére, Isukiri vállalta a mártírsorsot. Jézus a testvére maradványaival együtt Japánba utazott, elvett egy helyi nőt, akivel gyermeke is született.
Erősen áltudományosnak tűnik a dolog, de tény, hogy Japánban meg lehet látogatni Jézus sírját. Kell hozzá némi elszántság, mert a "feltételezett" nyughely Japán északi vidékének egyik legtávolabbi pontján fekszik, ott ahol a madár sem jár, legfeljebb Shingo falucska lakói. Ők maguk meggyőződéssel hiszik, hogy Jézus Krisztus valóban Japánban élt, rizstermesztéssel foglalkozott és 106 éves korában itt hunyt el.

Akkori szokás szerint a holttestét egy hegytetőre helyezték, hogy lebomoljon, majd a csontokat Isukiri teteme mellé temették. "Krisztus sírját" időtlen idők óta a Sawafuchi család gondozza, amelynek tagjai állítják: ők őrzik Jézus vérvonalát! A hitelesség kedvéért annyit nem árt leszögezni, hogy bőven a Da Vinci Kód megjelenése előtt is ezt hangoztatták. Amúgy a família tagjai magasabbak a japán átlagnál és a bőrük is fehérebb, de azért ez bizonyítéknak igen gyenge. Egy - 1935-ben előkerült - ősi szövegre hivatkoznak, amely japán nyelven íródott, de héber témákat dolgoz fel. Az elbeszélés szerint Jézus Szibérián át utazott Japánba.

Hogy a látogatók közül mennyien veszik komolyan az ősi mesét, és hányan zarándokolnak ide pusztán a szép erdők és folyók látványa miatt, azt nem tudni, ám az bizonyos, hogy Jézus sírja sok ezer utazót fogad évente. A hatalmas park közepén egy fa kereszt áll, amelynél már politikusok és vallástudósok is tiszteletüket tették. Egy genetikai vizsgálattal gyorsan rövidre lehetne zárni a kérdést, de "kegyeleti okból" erre még senki sem vállalkozott. Aki kíváncsi, egy kis múzeumot is megtekinthet a faluban, amelyben Jézus "eltitkolt" életét mutatja be az utazóknak.

Nyomozás a történeti Jézus után.
Ki volt Jézus? Ideje utánanézni mert ma divat megkérdőjelezni még történeti szinten is létezését.
A kereszténység sokkal inkább köthető a manicheizmushoz mint a Mithrász-kultuszhoz.

Mostanában több helyen láttam:
Mithrász. Nagyrészt róla koppintották Jézus sztoriját
http://vilagnezet.blog.hu/2013/11/08/mithrasz_nagyreszt_rola_koppintottak_jez
Ez a blog a Zeitgeist verzió alapján készült, nem arról van szó hogy úgy ahogy van hazugság lenne, dehogy, inkább az igazság egy része, kifordított – nézzünk vele szembe: manipulált köntösben tálalva. http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/08/keresztenyuldozes-es-zeitgeist.html
A cím mindenképpen hazugság!
A cikkben szereplő kapcsolatok a kereszténységgel, sokkal inkább a manicheizmushoz köthetőek, amely szó szerint a Fény vallása, illetőleg az eredethez köthető napvallás hagyatéka, a Mithrász-vallás az ősi perzsa mazdaizmus ága, lényege nem maga a fény, hanem fény és sötétség párviadala. Nem egy hanem két istenben hittek! A manicheista tanok nyomait őrzi a keleti kereszténység, az ortodoxia. Mint a Szírek, Örmények és Koptok, de még inkább a gnosztikus dokumentumok. Alapvetően más Jézus képet kapunk, érdemesebb inkább utánanézni, mint egyszerűen elhinni amit ez a cikk állít, mert a felsoroltak érdekesek, csakhogy az egyiptomi Hóruszra éppígy igazak, de még Buddhával is találunk egyezéseket. Nincs miért leessen az állunk, összefutottuk egy közös ősi archetípussal aminek hagyományát minden vallás megőrizte.
http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2012/06/manicheizmus.html

Nézzük a tényeket:
„Nos az a helyzet, hogy a kereszténység egy innen-onnan összelopkodott, összekoppintott vallás. Még a mennyországot és a poklot sem ők találták ki, mert azt például Zarahusztra vallásból lopták el, ami szintén perzsa eredetű.”
Ilyen szemüvegen át minden vallás innen-onnan összelopkodott alapokkal rendelkezik, már a legkorábbiakban is találhatunk kapcsolatot a másikkal.
A mennyország és pokol képek létezett már az ősi Egyiptomban is, sőt különböző változatait megtaláljuk az összes ősi kultúrában, eredete a homályba vész.
És vajon a perzsa milyen eredetű?
Most akkor keressük meg a legősibbet?
Mert megtehetjük:
A legkorábbi vallási kultusz amire van régészeti bizonyíték 12.000 éves, a Göbekil Tepe-i kőkörök kizárólag valami szakrális célt szolgáltak, mert körülöttük a mindennapi életre utaló jel, temető, táplálék maradványok, de még házak sem találhatóak. A kőköröket 1800 éven keresztül építették – mindig egymásra (!), a legkorábbiak egyszersmind a legkifinomultabb ábrázolással is rendelkeztek. http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/06/a-vilag-legosibb-temploma-gobekli-tepe.html
Akkor most borul a kultúrák lineáris fejlődésébe vetett hitünk?
Visszatérve: van elmélet mely szerint az első kultúra nyomait Közép-Amerikában találhatjuk meg, és ott vannak a bosnyák piramisok is. Későbbről (de még ez sem biztos) Ázsián kívül is ismerünk fejlett kultúrákat Anatóliában, Azerbajdzsánban, Amerikában de többek között még Közép-Európában is, talán már a Sumér mint legkorábbi írás, sem állja meg a helyét.
A tudomány felgyorsult a régészeti, nyelvészeti és genetikai kutatások mind hatással vannak a történelemről alkotott felfogásunkra. Itt felhívnám a figyelmet a komoly háttér nélküli anyagok veszélyeire, mert amíg felesleges dolgokkal foglalkozunk nem marad idő a valóban fontosra! Másrészt nem értem, annyira könnyű utánanézni a dolgoknak sokan mégsem teszik, ellenőrizetlenül hagyják, vagy pláne hozzáírnak néhány sort hogy még rátegyenek egy lapáttal.
Nem megbántani szeretnék senkit! Inkább tükröt tartani, de tudom azt is, hogy az internet folyamatos jelenlétet követel, mégis kár, ha a mennyiség a minőség rovására megy, mert annyi igazán érdekes és közölni való dolog lenne máskülönben.
És hogy miért hagyta ki a Zeitgeist a manicheizmust? Talán mert nem illeszthető a gondolatmenetébe, ugyanis alapjaiban más világból indult a kereszténység. Egy olyan vallásból ered aminek már az elnevezése hibás, mert Máni előtt már jóval létezett, és még kutatnunk kell, mert alig tudunk róla valamit, de annyit biztosan hogy egy isten hívő volt.
Létezett egykor egy világvallás amivel a mithraizmus nem vehette fel a versenyt, sem a hívők számával, sem az elterjedési területtel, a manicheizmus Perzsiából kiindulva bejárta Európa és Ázsia majd minden országát, sőt Afrika legtekintélyesebb birodalmát, Egyiptomot is. Eltűntében szerepet játszott eretnekségként való üldözése.
Ma öt világvallást tartunk számon, de előttük évezredeken át létezett egy korábbi, amely összekötötte a távol-keleti vallásokat a közel-keletivel, és az egyiptomival. A Jézus utáni időszakban nevezték el manicheizmusnak, Mániról aki összegyűjtötte az addigi tudást és megtalálta a közös pontokat. Eszmei szinten mindenképpen a kereszténység előzményének tekinthető, bár a későbbiekben összefoglaló néven elnevezett gnosztikusokat az egyház ma is eretneknek tekinti, mert hitük szerint Jézus nem támadt fel, ill. nem testében. Ezért üldözték őket, a nyugati egyház megerősödése után pedig szinte mindent iratukat megsemmisítették, de a 20. században előkerültek az apokrif evangéliumok. Mindenki számára adott a lehetőség hogy tanulmányozza ki is volt Jézus, mert ezek egy valódi emberről szólnak… Tamás Evangéliuma régebbi a kánoni evangéliumoknál, Kr.u.50-70 körül írhatták, és jelentősen más, sokkal egyszerűbb, gyakorlatilag csak egy mondásgyűjtemény, amely példabeszédekből és bölcs kijelentésekből áll. Volt nemrég egy konferencia, kijegyzeteltem: http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/11/jezus-valos-tanitasanak-nyomai-gnozis.html
A történeti alak és a Messiás. „Ezekről, és a legújabb történeti és régészeti bizonyítékokról is szó volt azokban az interjúkban, amelyeket a chicagói Illinois-i Egyetem bibliai kutatója, Rachel Havrelock a Discovery Channel legújabb, az Egyesült Államokban vasárnap este adásba kerülő Ki volt Jézus? című dokumentumfilmje kapcsán adott.
Szerinte az a kereszténység alapja, hogy senki sem kételkedik Jézusban - áll az interjúban, ahol felmerül a kérdés: létezünk-e bármilyen történeti bizonyítékkal a férfi létezésére? Havrelock szerint igen, bár és a magyarázatot a Biblia sorai között kell keresnünk. Az Újszövetségben, és az apokrifekben ugyanis elválik a történeti Jézus, és a Messiás alakja: az előbbi származhatott Názáretből, keresztelhették meg, taníthatott nőket, és járhatott a Galileai-tó partján, míg az utóbbi történetszál tartalmazhatta a betlehemi származást, vagy akár Dávid király vérvonalát.”
http://www.mult-kor.hu/20090410_a_torteneti_jezus_nyomaban?pIdx=2
Mindezt alátámasztja, hogy Jézus életével kapcsolatban néhány irat erőteljesen Indiát emlegeti, erre azt szokták mondani: ott járt azokban az években melyekről semmit sem tud a biblia. De hogyan lehet hogy a messiásról ilyen keveset tud a biblia? (És egy szegény ács fiaként hogyan járhatott Indiában?) Egyszer csak felbukkan, és mi van ha máshonnan jött, amit említeni kellemetlen volt? Mint ahogy keresztelő János esetében is rendkívül furcsa hogy egy Áron családjából származó gyerek csak úgy elindul a pusztában kóborolni, elárvul és magára hagyják? A józan ész szerint akkor más családból származott és feltehetően nem kóborolt. Tudom mondják hogy esszénusoknál élt, de erre sincs bizonyíték. Viszont van egy komoly élő bizonyíték: Él ma még olyan népcsoport aki másképpen ismeri a történetet, szintén Indiából eredezteti magát, és az egyiptomiakat testvérnek tekintette (talán a Koptok őseit?). Rendkívül zárt világ, a mandeusok túléltek több évezredet, kezdve a zsidó, majd a keresztényüldözéssel végül az iszlámhódítás tette be a kaput. Ma leginkább lápi arabok néven ismertek, Irakban Madai a nevük, Iránban élnek nagyobb számban. Ismernek egy történetet, - igaz másképpen mint mi - mégis egy élő kövület a világban, tud valaki róla? Foglalkozik vele?
Megérintett történetük kutattam utánuk, megemlékeznek pártus királyukról és a meleg vizek vidékéről ahonnan jöttek. Olvasható: http://jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.hu/2013/04/mandeusok-egy-vallasfelekezet-amely.html
Még néhány érdekes adat:

Bibliában szerepel valami olyasmi hogy Galileából nem támad próféta. Talán azért mert ott kánaániták éltek?

Dávid király lerohanta és porig rombolta a kánaániták (szamaritánusok) hatalmas templomát, miért? Még az is lehet hogy nem zsidó szekta volt, talán valami egészen másban hittek… A templomrombolásól a bibliai is megemlékezik, és a régészek éppen nemrég találták meg az élkepesztően nagy méretű építményt. Emellett a zsidók jeruzsálemi templomáról tudjuk hogy a környéken szokásos kánaáníta stílusban épült.
Jézus történetében Buddha, Hórusz, Mithrász hagyományai egyesülnek, talán a kánaáníta közel volt a kultúrák gyökeréhez?

Jézust nevezik gyógyítónak, ördögűzőnek, alakváltónak és még mágusnak is. „Akkor a zsidók így szóltak Júdáshoz: hogyan fogjuk majd letartóztatni mestered, akinek megjelenése folyamatosan változik? Egyszer sápadt, egyszer pirospozsgás, máskor búzaszínű. Néha fiatal, néha öregember” – szól a szöveg.
http://www.mult-kor.hu/20130313_alakvalto_jezusrol_beszelnek_az_egyiptomiak
Jézusról a kanonizált evangéliumok alapján:
Azon személyek, akik még az evangéliumok szerint is élete legjelentősebb pillanataiban vele voltak, később valahogy eltűntek, illetve szerepüket korlátozták. Az első beavatást Keresztelő János végezte (sokak szerint egy rivális szekta alapítója). Nálunk Keresztelő János különös tiszteletnek örvend, hozzá kapcsolódik napfordulók időszakában zajló, népi szokásként fennmaradt tűzgyújtás, ami ősi hagyomány, így feltételezhetjük, hogy minimum ezer évvel ezelőtt még jelentősebb súlya volt személyének.
A második beavatás már a halálra készítette fel, a felkenés ősi egyiptomi misztériumának hagyománya látható benne (talán még korábbi). A beavatást végző személy kérdéses, Betániai Mária, Lázár testvére Mária, van ahol említve sincs. Legvalószínűbb hogy Mária Magdolnáról lehet szó. Arimateai Józsefnek szintén nincsen jelentős kultusza az egyházban.
Jézust másfelé is járt, tartják néhányan, például egy angliai 4. századi templom hagyományai szerint Jézusnak annyira megtetszett az a hely, mikor Arimathiai Józseffel (Arimateai József) ott tartózkodott, azonnal kápolnát emeltetett.
Arimathiai József figuráját más rejtély is övezi, nézzük csak meg milyen fejfedőt és ruházatot visel. Csúcsos süveg még akkor is ha visszahajlik. Hasonlít ez a hagyományos zsidó ruházatra? Arimathiai József a Szanhedrin tagja volt, azé a Szanhedriné akinek tagjait minden fontos esetben összehívták, ő mégsem lehetett jelen Jézus perén.
William Blake. Joseph of Arimathea Among the Rocks of Albion
[London]: Engraved by W. Blake . . . , 1773
http://www.themorgan.org/collections/works/blake/work.asp?id=onDisplay&page=1
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Joseph_of_Arimathea_Among_the_Rocks_of_Albion.jpg



Michelangelo gyönyörű, magának készített sírelmékén – Piétá - Arimathiai József alakjában saját magát mintázta meg. 1557. Itt is érdekes a fejfedő.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Michelangelo_Pieta_Firenze.jpg






Állítani hogy Jézus nem létezett botorság, megérteni mit szeretett volna viszont hatalmas élmény, a gnózis bevezet a legélhetőbb emberi létbe, annyira hogy ez a vallás minden üldöztetés mellett felbukkant a 13. és még a 16. században is. Az egyéni szabadság felfogás okán üldözte a mindenkori hatalom, mert önálló társadalmukban vezetőt kizárólag a közösségben korábban betöltött szerepük alapján választottak, kívülről nem lehetett beleszólni. Az abszolút manipulálhatatlan közösség: mert belülről irányított, és minden tagja egyenlő. Isten és ember közé nem egy másik ember lépett a közvetítő szerepébe hanem maga a gnózis - a belső út, ezáltal mondhatjuk hogy sem az általuk alkotott társadalom sem ennek embere nem irányítható külső eszközökkel. Nehéz megérteni hogyan élhettek, mert a jelenlegi rendszerek ettől a világtól nagyon távol állnak.

Jézus alapvető üzenete éppen abban rejlik ne várj a messiásra! Sokkal inkább alakítsd ki saját magad a mennyországot.
Nincs értelme arra várni hogy majd eljön a messiás és megment, nekünk kell tudni hová tartozunk és merre tartunk. Sokan szidják Istent vagy embertársukat, esetleg a kormányzást, őket téve felelőssé világ gondjaiért, majd mintha ezzel meg is oldódott a probléma, túllép rajta, pedig csak ezzel kezdődött…
Fotó:
A napba öltözött Jézus Krisztus
Az egyik legősibb Jézus Krisztus ábrázolásra a Szent-Péter Bazilika oltára alatt bukkanhatunk rá.
A Szent-Péter Bazilika oltára alatt ma is megtalálhatjuk Héliosz nyomait, méghozzá az egyik legősibb Krisztus ábrázoláson. Egy ősi katakombában nem messze Szent-Péter sírjától, található az az aranymozaik mely Krisztust kocsi hajtóként azaz Hélioszként ábrázolja:

Lawrence Gardner: Mária Magdolna öröksége - 1. rész
Jézus Urunk és Mária Magdala vérvonala ellen szőtt összeesküvés. A Da Vinci – kód mögött rejlő titkok leleplezése.
Szemelvények a könyvből:
Az eredeti evangéliumok, egyértelműen, teljesen világossá teszik Mária Magdala, Jézus Urunk és a családja életében játszott kiemelkedő szerepét. Minden igyekezet ellenére, amely Mária Magdalát megalapozatlanul a szajhasággal próbálja társítani, mindössze egyetlen megjegyzés szerepel az evangéliumokban, amely az Ő állítólagos vétkére utal. Ezt a Lukács-féle evangéliumban találjuk. „Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított.” Semmi többet. Nincs semmi, ami a paráznaságra, vagy prostitúcióra utalna. Mária Magdala szűzi, klastromi környezetben nevelkedett.

Mária Magdala és leánya Inana
A bencés tudós, Rabanus Maurus (776-856) Mainz érseke, valamint Fulda apátja volt. Ez utóbbi a Frank Birodalom legnagyobb tudományos központjának számított Nagy Károly napjaiban. Rabanus a kor legműveltebb tudósaként vált híressé. Kiváló munkája, a Szent Mária Magdolna élete. Ötven fejezetből állt, a gazdagon illusztrált kéziratait hat kötetben gyűjtötték össze. A könyv így kezdődik:
„ A legáldottabb Mária Magdolna szemlélődő élete, aki a legmélyebb tisztelettel és hódolattal Jézus legédesebb választottjának neveztetik, és akit Jézus igen nagyon szeretett.”
A korai 1400-as években a britanniai Oxford Egyetemen felfedezték a Rabanus kézirat egyik klastromi másolatát. Pár évvel később VI. Henrik király idején megalapították az első Magdolna Egyetemet. Ez az egyetem az elsők között volt, ahol megindult a tudományos oktatás. Falai a mai napig őrzik a Magdolna-kézirat másolatát. Azóta az egyház kiötlötte a módját, úgy döntött, hogy a cambridge-i Magdalene College-t ezentúl „Mandleya”-nek kell ejteni. Ez a tradíció a mai napig fennmaradt.

↑
La Madeleine
Szent Mária Magdala temploma - Párizs, Franciaország
↓

↑
La Madeleine templom homlokzata
↓

Jézus Urunk, balján: Szent Mária Magdala
AXV. században ezután számos Mária Magdala templomot Máriának szenteltek. Semmi kétség, hogy miközben a római katolikus egyház minden tőle telhetőt elkövetett, hogy félreállítsa Mária Magdalát, vagy legalábbis teljesen bemocskolja a nevét, a britanniai kolostori papság köreiben igen nagy tiszteletnek örvendett.
Francia templomosok rendje 1129-ben a troyes-i zsinaton, a hűségesküjüket Mária Magdolna kegyeibe ajánlotta. A történelmi háttér ismeretében fel kell tennünk a kérdést, vajon miért álltak a kolostori tudósok annyira hadilábon az egyházzal, Mária Magdala iránti lelkesedésük miatt?

↑
La Madeleine – Szent Mária Magdala oltár
(Carlo Marochetti alkotása)
↓

A válasz világos: a szerzetesek akadémikusok voltak, bár látszólag vallási tárggyal foglalkoztak, igazából írásos emlékek és feljegyzések foglalkoztatták őket. Másrészt a püspökök csupán vallási doktrínákban voltak érdekeltek, a történeti feljegyzések nem bírtak túl nagy jelentőséggel a számukra. Tanaikat igyekeztek rákényszeríteni az emberekre. 1662-ben XV. Gergely pápa összehívta a hittani kongregációt. Ő alapította a hittani ügyek bíborosi minisztériumát, amelynek az volt a feladata, hogy akár erőszakkal is engedelmességre bírja az embereket az egyházi tanokkal szemben.
Az evangéliumi tanításokból megtudhatjuk, hogy Mária Magdala állandó társa és támogatója volt Jézusnak. Igen közeli kapcsolatban állt Jézus édesanyjával. Mária Magdala Jézus és családja iránt tanúsított hűsége messze felülmúlta a kiszámíthatatlan Pétert és a többi apostolét. Persze ő nő volt, ám ez önmagában nem elegendő magyarázat arra, ami feljogosította volna az egyházat az ellene folyó rágalmazó hadjáratra.

Mária Magdolna szobra, Sevilla, Spanyolország
Jézus édesanyja nő volt, és mégis mindig tisztelet övezte. Szemlátomást akadt valami sokkal több és fontosabb Mária Magdalában, ami miatt a püspökök olyan heves félelemmel és felbolydulással reagáltak az örökségére. Mária Magdala komoly fenyegetést jelentett az egyház számára. Jól tudták ezt a püspökök, szerzetesrendek, és a templomos lovagrend is.
Attól a naptól fogva, amikor i.sz. 312-ben Constantinus császár meglátta a kereszt jelét az égen, úgy határozott, hogy újjáalakítja a kereszténységet.
A Jelenések könyvének leírása szerint (a korai kereszténység hagyományokban Sophiát, a bölcsesség görög istennőjét) tizenkét csillagból álló koronát viselő Mária Magdala képviselte, aki i.sz. 44-ben száműzetésbe menekült a franciaországi Galliába.

Szent Mária Magdala szobra, Sevilla, Spanyolország
A Fekete Madonna tisztelete i.sz. 44-ből ered a Provance-i Ferriéres-ből. A Fekete Madonnát és gyermekét ábrázoló műalkotások folyamatos dilemmát jelentettek az egyháznak, különösen a tekintélyes, nevezetes európai templomokban és szentélyekben kiállított szobrok. Néhányat közülük újrafestettek fakó színűre (hússzínűre), míg jó néhányat egyszerűen eltávolítottak a nyilvánosság elől. Mindazonáltal a Madonna fekete, mivel fekete a bölcsesség (azaz Sophia), aki már a káosz sötétségben is létezett. Úgy tartották, Sophia a Szentlélek (vagy Isten lelke) megtestesítője, mely „a vizek fölött lebegett”, világosságot hozott a világba, amikor „sötétség borította a mélységeket.” Claivaux –i Bernát (i. sz. kb. 185-254) az Énekek éneke című művében úgy említi Mária Magdalát, mint Krisztus menyasszonyát. Az Énekek éneke egy elhagyott, kétségbeesett aráról és férjéről, a királyról szóló szerelmes költemények sorozata.
A püspökök először Sophia vonatkozása miatt azonosították szajhaként Mária Magdalát, nem pedig bármi olyasmi alapján, amit a Biblia ír róla. A rómaiak számára minden, ami csak kapcsolatban állt a görögökkel, erkölcstelen volt és züllött.

Mária Magdolna, Roger van der Weyden festménye
A bor, „Ez az én vérem….” Jézus anyai vérvonalbeli örökségének volt a szimbóluma, nem pedig konkrétan az ember vérének. Fenntartották, hogy a bor különleges minőségekkel rendelkezik: a bölcsességgel, az irgalommal és intelligenciával való társítása miatt. Ebben a tekintetben a kehely (Szent Grál), amely a bort tartalmazza, valójában az anyaméhet jelképezi. A bor szertartása ősidők óta az anyaság és a nemzés jelképes kapcsolatára utal.

Mária Magdolna
A nőiesség örök kehelyszimbóluma „V” jelként maradt ránk, amit a szentélyek már i.e. 3500-tól kezdve az Anyaistennő méhével azonosítottak. Az ellentétes férfiszimbólumot (a felfordított V) kardpengével, vagy szarvval (mint egyszarvúé) jelenítették meg. Ha a két szimbólumot, a nőit és férfit pontosan egymás fölé helyezzük, X jelet kapunk. Az ellentétes nemek egyesülésének eme jelét már igen korai időktől a menyegzői szoba szent egységének jelölésére használtak. Ez volt a kereszt eredeti szent jelképe, amit már jóval Krisztus eljövetele előtt a keresztség jeleként használtak, amit a Holt-tengeri tekercsek is megerősítenek.

Mária Magdala, Francesco Bacchiacca fesménye
A későbbi római befolyással egy új keresztszimbólumot alkottak, a Szent Péter egyházának függőleges keresztjét, magasabbra helyezett keresztrúdjával. Azokban az időkben az eredeti szimbólum az eretnekség jelévé vált Róma szemében. Ennek eredményeképpen az „X” szimbólumot ma is a hússal és az ördöggel hozzák kapcsolatba. Az „X” áthúzás, rossz, hibás megoldást jelent. A pornófilmek „súlyosságát” is X-ekkel jelölik. Az „XXX” kategóriás filmek nagyon obszcénnak számítanak.
András tradíciója az eredeti „X” keresztformával maradt fenn, ami azután Szent András keresztje néven vált ismertté.
Mária Magdalát a termékenységi, kultikus nőalakokkal társították. A boldogságos remete, Mária Magdolna élete című apokrif történet a IX. századi Itáliában született. Elbeszéli a mű, hogy Jézus mennybemenetelét követően Mária Magdala harminc évig remeteként élt.

Mária Magdolna, Giovanni Gioseffo dal Sole festménye
Noha az egyház Magdala képe léha, feslett szajháé volt, azonban a felvilágosult művészek gyakran erkölcsösen, visszafogottan jelenítették meg. Szerényen, hosszú, gyönyörű hajjal. A Magdala társítások egy újabb eleme a művészetekben a fehér galamb, amely hasonlóképpen megjelenik számos Szent Grál ábrázolásban is. Az ősi időkben a galambot Istár és Aphrodité istennőkkel társították. A fehér galamb különösképpen kifejezi a női tisztaságot. A keresztény művészetben a Szentlélek megjelenítésére használják.

Jézus felesége volt Mária Magdolna?
Mit próbált meg titkolni kétezer éven át az egyház? Azt, hogy Jézus Krisztus és Mária Magdolna házasok voltak, sőt, gyerekük is született, és leszármazottjaik ma is köztünk élnek.
2006.05.22 12:14, Forrás: National Geographic
A csütörtöktől már nálunk is látható A Da Vinci Kód című mozifilm, valamint Dan Brownnak a film alapjául szolgáló regénye egy kétezer éves titokról igyekszik lerántani a leplet, amelyet állítólag a katolikus egyház minden erejével igyekezett eltitkolni.

Jézus balján Mária Magdolna?

Mit próbált meg titkolni kétezer éven át az egyház? Azt, hogy Jézus Krisztus és Mária Magdolna házasok voltak, sőt, gyerekük is született, és leszármazottjaik ma is köztünk élnek. Érdekes teória, igazságalapja azonban megkérdőjelezhető. A vérvonal-elmélet nem új, az 1900-as évek elején terjedt el széles körben, az évtizedek során azonban többször bebizonyították róla, hogy téves.

A film és a könyv körüli felhajtás (a világon több mint hat millió példány fogyott a könyvből) azonban reflektorfénybe állítja az Újszövetség négy evangéliumán kívüli, Jézus életéről és tanításairól szóló többi beszámolót, amelyek olykor markánsan eltérnek a hagyományos narratívától.

Az egyetlen, nő által írt evangélium

A Da Vinci Kód a kereszténység egyik legtöbbet vitatott, legnehezebben megfogható alakjára, Mária Magdolnára vagy Magdalénára (azaz a magdalai Máriára) irányítja rá a figyelmet. Az egyház által kurtizánnak kikiáltott Mária Magdolna Krisztus bizalmas tanítványa volt. Mind a négy újszövetségi evangélium megemlíti, hogy jelen volt Jézus keresztre feszítésekor, valamint a temetése utáni napon azok között volt, akik először a sírhoz mentek. (A sír azonban üres volt.) Márk és Lukács evangéliuma Jézussal való kapcsolatában Máriát úgy mutatja be, mint a nő, aki "szolgálatára volt", illetve aki "gondoskodott róla". Lukács pedig azt írja, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Mária Magdolna személyét illetően más nem derül ki a Bibliából.

Többet megtudhatunk róla a Mária evangéliumának nevezett, a 100-as években született beszámolóból, amely Jézus Mária Magdolnának kinyilatkoztatott titkos tanait tartalmazza. Ez az egyetlen ismert beszámoló Jézus tanításairól, amely egy nő nevében íródott. Az ősi dokumentum hitelességében az egyház sem kételkedik, a benne foglaltak igazságtartalma és jelentőssége azonban már vita tárgyát képezi.

Az Egyesült Államokban a közelmúltban jelent meg Karen King, a Harvard Egyetem történelem professzorának Magdalai Mária evangéliuma: Jézus és az első női apostol (The Gospel of Mary of Magdala: Jesus and the First Woman Apostle) című könyve. A professzorasszony a National Geographic amerikai honlapjának úgy vélekedett, hogy Mária Magdolna és Jézus nem házasodtak össze - egyetlen ősi szöveg sem említi őket férjként és feleségként. De Mária a tanítványok közé tartozott, akinek Jézus mély teológiai összefüggéseket fedett fel. Mária evangéliuma azt sugallja, hogy Mária Magdolna jobban, mélyebben értette Jézus szavait, mint a többi apostol, és a tanokat hirdette is.
Koptul és görögül maradtak fenn részletei

Mária evangéliumának egy része kopt nyelven maradt fenn. A beszámolót az ötödik században másolták papiruszra. A kairói régiség piacon 1896-ban tűnt fel, amikor is egy német tudós vásárolta meg. Először 1955-ben hozták nyilvánosságra.

Az evangélium egy másik része a harmadik századból való, görögül íródott, és szintén Egyiptomban leltek rá. A harvardi professzorasszony becslései szerint az eredeti szöveg 125 és 175 között születhetett. Összehasonlításképpen: az Újszövetség evangéliumai az első századból származnak.

Mária evangéliuma teljes terjedelmében nem ismert, a beszámoló körülbelül fele elveszhetett. A fennmaradt szöveg Jézus tanításait a belső lelkiséghez vezető útként interpretálja. A többi evangéliummal ellentétben a test feltámadásáról nem tesz említést, a lélek feltámadását és a testtől való elválását hirdeti. Tagadja többek között Krisztus második eljövetelét. Mária evangéliumából ugyancsak hiányzik a keresztény teológiában központi szerepet játszó bűn és bűnhődés gondolatkör is.

A kereszténységre 325-ben áttérő Róma császára, Nagy Konstantin kérte fel az egyházatyákat az Újszövetségbe bekerülő dokumentumok kiválasztására. Ekkor döntöttek Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának kiválasztásáról.

Ahogy nincs utalás Jézussal való házasságára, nincs bibliai bizonyíték arra nézve sem, hogy Mária Magdolna kurtizán lett volna. Az első, aki Máriáról, mint prostituáltról beszélt, Nagy Gergely pápa volt az ötödik században. Róla szóló igehirdetéseiben Mária Magdaléna, mint "vezeklő", egyfajta ellenpólusává lett Máriának, Jézus anyjának, az "örök szűznek".

TABOR, JAMES D.: Jézus-dinasztia. Jézusnak, az ő királyi családjának és a kereszténység születésének titkos története.
Budapest, JLK Kiadó, 2007. (Ford.: RÁKÓCZI RICHÁRD.) 517 old.
A 18
A 18. század elejéig nem beszélhetünk vallástudományi Jézus-kutatásról. Addig az evangéliumok alapján Jézust a keresztény vallások és felekezetek kivételes személynek tekintették, bűntelen és tökéletes lényként, aki – bár földi mivoltában emberi formát öltve „megtestesült” és ezzel az emberi történelem részévé vált –, valójában Istennel egylényegű, azaz emberfeletti személy volt. Az emberi racionális megismerhetőségi korlátain és lehetőségein túlmutató, azaz transzcendens lény. (A kalcedóni zsinat az 5. században teológiailag lényegében így határozta meg természetét.) Az újkori, egyértelműen racionalista bibliakritika megjelenése azonban Jézus alakjának értelmezésében, elemzésében is változásokat hozott, elutasítva az irracionális (allegorikus) megközelítések létjogosultságát, kételyeket támaszt a teológiai értelmezések iránt is. Főleg az angol deisták, a francia enciklopédisták és a reformációt előkészítő holland klasszika-filológusok racionalista szövegelemző kutatásai nyitottak utat Jézus történeti kutatásának. A 20. században pedig a Holt-tengeri tekercsek 1947-es megtalálása, valamint a Nag-Hammádi, felső-egyiptomi gnosztikus könyvtár, apokrif szövegek 1945-ös feltárása szolgálta leginkább a Biblia tudományos igényű újraértelmezését, elemzését. Tehát manapság az izraeli bibliai régészet vált a kutatások, felfedezések fő motorjává.
Ha a bibliai Jézus személyének értelmezésekor vallástudományi megközelítést alkalmazunk, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy nincsen egységes „tudományos” megközelítés, hanem mára módszereikben, értelmezési horizontjaikban, szintjeikben jól megkülönböztethető iskolák és irányzatok jöttek létre, ami miatt egyesek a bibliai exegézis „válságáról” beszélnek. Valójában ez azzal függ össze, hogy számos rész- és határtudomány született meg a fő irányok mentén. Annyi bizonyos, hogy lényegi eltérések mutatkoznak a keresztény egyházak bibliaértelmezése az ún. „kánoni exegézis” vagy „keresztény hermeneutika” (azaz keresztény ismeretelmélet) és a világi, alapjában véve történettudományi (és kísérő tudományágai) értelmezése között. Mára a vallástudósok túljutottak azon a ponton, hogy Jézust mitikus, legendás alakként fogják fel, akinek valódi, történeti léte kétséges vagy meghatározhatatlan lenne. A keresztény egyházak is történetük során mindig hangsúlyozták, hogy hitük egy valós személy életén és tanításán alapszik, nem kitalált mitikus alak Jézus személye. Ahogy Erdő Péter bíboros többször hangoztatta a médiában, „nem véletlenül került Pilátus a Credóba”, azaz a hitvallás is hangsúlyozza, hogy Jézus hol, milyen korban élt és tanított. Vagyis a keresztény egyházak szerint nem lehet szétválasztani a hit Krisztusát a történeti Jézustól. XVI. Benedek pápa 2007-ben megjelent monográfiája[1] is az olyan világias szétválasztási kísérletek ellen íródott meg, mint James D. Tabornakaz angolul 2006-ban megjelent The Jesus Dynasty című könyve.
Tabor professzor – elutasítva a keresztény dogmákat – Jézus születéséről és feltámadásáról is megírta „régészeti bizonyítékokkal” alátámasztott Jézus-életrajzát, mivel a bibliai régészet aktív művelője is. XVI. Benedek pápa pedig jelenleg is dolgozik kötete 2. részén, amely Jézus nyilvános működésétől feltámadásáig mutatja majd be életét. Kötete első részén is – mely Jézus születésétől pusztai felkészüléséig vezette el olvasóit – pápává való megválasztása után kezdett el dolgozni, átérezve ennek fontosságát, az ilyen jellegű mű hiánypótló jellegét.
A Jézus-kutatás vallástudományi irányzatai, iskolái
A patrisztikus korszakban formába öntött egyházi hitrendszer elismerte Jézus igazi emberi természetét, s valódi történeti személyiségnek tekintette. Az evangéliumokban följegyzett tetteit és tanításait a teológia számára hitelesnek és mértékadónak fogadták el, s ezeket tanították az embereknek a prédikációk, a műalkotások és a népi színjátékok segítségével. A keleti és nyugati egyházakban úgy vélték, az evangéliumok isteni sugallatra íródtak, tehát hitelességük vitán felül állt: nyilvánvaló ellentmondásaikat és eltéréseiket összhangba hozták, vagy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták. Az a hiedelem, hogy Jézus az isteni és emberi természet tökéletes egységét testesítette meg, azt jelentette, hogy nem okozott gondot az Újszövetségben neki tulajdonított valamennyi csoda elfogadása. Kivételesnek tekintették, s a judaizmustól és saját korának világától elkülönítve szemlélték, amelyről viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek. Ez a helyzet csak akkor kezdett lényegesen megváltozni, amikor a 17. században előtérbe kerültek a racionális eszmék, és megjelentek a modern tudomány csírái. A tudomány olyan világot tárt fel, amely autonóm törvények szerint működik. Ha feltételezzük, hogy ezeket a törvényeket Isten rendelte el a Teremtéskor, felmerül a kérdés, szükség van-e további isteni beavatkozásokra, például csodákra, amelyek mintha megszegnék a természet törvényeit. Mivel az evangéliumok csodákat jegyeznek fel, ez elkerülhetetlenül arra késztette a gondolkodókat, például az angol deistákat (akik kizárólag a racionális gondolkodáson alapuló hitet keresték), hogy megfogalmazzák alapvető kételyeiket az evangéliumok természetét és eredetét illetően.
1. A történeti (történettudományi) kritikai iskola
A történelmi Jézusra vonatkozó modern kutatások Hermann Samuel Reimarus (1694-1768) munkásságával kezdődtek el, bár sokat köszönhetett elődeinek, például a deistáknak, munkásságát két eredeti és nagy hatású megállapítás fémjelzi. Először is az – ortodox kereszténységgel éles ellentétben – ő elválasztotta mindazt, amit Jézus valóban mondott és tanított attól, amit későbbi követői gondoltak róla, tehát különbséget tett a „történelmi Jézus” és a „hit Krisztusa” között. Továbbá az volt a véleménye, hogy Jézust csak a saját kora judaizmusának összefüggésein belül lehet megérteni. Szerinte Jézus tipikus zsidó próféta volt, aki annak a messiási és politikai királyságnak a közeli eljövetelét hirdette, amelyben a zsidók oly régóta reménykedtek. Ez az általa alapított irányzat a „vissza a judaizmushoz” elvet követi, módszereit tekintve a „különbözőség kritériumát” alkalmazza. Eszerint, ha egy Jézusnak tulajdonított mondás vagy szokás nagyon különbözőnek látszik kora judaizmusának tanításaitól és szokásaitól, vagy jelentősen eltér az ősegyház meggyőződésétől, akkor azt a mondást vagy szokást Jézus jellegzetes szemléletmódjának megfelelő és helytálló történelmi bizonyítékaként lehet elfogadni. Ez az eljárás demonstrálhatja Jézus bizonyos mondásainak valódiságát, de benne rejlik az a veszély, hogy elszigeteli Jézust saját zsidó hátterétől, s így bármi, ami tanításaiban összhangban áll a judaizmussal, nem fog hitelesnek hatni. Ezenkívül mai ismereteink az első század judaizmusáról és az ősegyházról még mindig nagyon korlátozottak és vitathatóak. Átfogóbb kép híján nehéz biztosan állítani, hogy a különbözőség kritériuma által „valódinak” nyilvánított jézusi mondások valóban összhangban állnak-e vagy sem Jézus zsidó kortársai vagy az első keresztények meggyőződésével.
2. A formalista (műfajelméleti) kritikai iskola
Egy másik jelentős tudós, David Friedrich Strauss (1808-1874) ugyanilyen különbséget tett a valódi Jézus és az egyház által hirdetett megváltó között, de ezt a különbséget magukban az evangéliumi szövegekben ismerte fel. A Jézusról szóló egyes történetek közül igen sok szerinte mítoszteremtő interpretáció, amely arra mutat rá, mit jelentett Jézus az őt követők számára. Strauss ezzel a formalista kritika nézeteit vetítette előre. Márk evangéliumát tekintették Jézus életéről és szolgálatáról szóló leghitelesebb beszámolónak, amely nagyon is emberi alaknak mutatja be Jézust, akinek etikai mondanivalója alapvetően egyszerű, ellentétben az egyház dogmatikus hitével. Ebből a véleményből kiindulva a 19. század végén Jézusnak számos „életrajza” látott napvilágot, amelyek valódi személyisége rekonstruálására törekedtek, és lényegében a korszak uralkodó liberális protestáns teológiáját tükrözték. A 20. század elején azonban az Újszövetséggel foglalkozó tudomány új fejleményei mintha a történelmi Jézusra vonatkozó egész formalista kutatás összeomlását jelezték volna. A formalista kritika a „többszörös tanúsítás kritériumának” elvét követte: azokat a Jézusnak tulajdonított mondásokat elemezte irodalomkritikai és műfajelméleti módszerekkel, amelyek az evangéliumok által bemutatott hagyományok számos ágában szerepelnek, és nagy súlyt kell helyezni rájuk. A különböző evangéliumok, illetve az egyes evangéliumok sajátosan jellemző anyagának forrása mindaz, amire a különböző keresztény közösségekben Jézus személyéből és szolgálatából emlékeztek. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy az egyes közösségek egymástól függetlenül ugyanazokat a róla szóló hagyományokat találták volna ki.
Albert Schweitzernek (1875-1965) a Kutatások Jézus életéről című, 1906-ban megjelent könyv szerzőjének nagyhatású munkássága rámutatott arra, hogy a Jézusról szóló különböző liberális életrajzok nagyrészt szerzőik erkölcsi eszményeinek vetületei. Állítása szerint az igazi Jézus apokaliptikus próféta volt, aki saját etikai tanításait csak arra a rövid időre szánta, amely Isten országa közeli eljövetelét előzi meg. Azt is hangsúlyozta, hogy Márk evangéliuma nem csupán Jézus életéről és szolgálatáról szóló lényegre törő, objektív beszámoló volt, hanem nagyon is teológiai mű, amely az ősegyház meggyőződését tükrözi. Azonkívül a formalista kritika arra a következtetésre is eljutott, hogy az evangéliumírók nem Jézus élettörténetét akarták megalkotni, ezért műveik nem is adnak anyagot efféle vállalkozásokhoz.
Rudolf Bultmann(1884-1976), a legjelentősebb formalista kritikus azzal utasította el a Jézus életének, személyiségének és spirituális fejlődésének rekonstruálását megkísérlő műveket, hogy azok irreálisak és romantikusak. A protestáns teológusok (például Karl Barth) a történeti Jézus és az egyház hitének Krisztusa közötti folytonosságra kerestek bizonyítékokat, rámutatva arra, hogy az Újszövetség írói kételyek nélkül elfogadták a földi Jézus azonosságát a megdicsőült Krisztussal. Az ősegyház állítólag a történelmi Jézusnak az evangéliumokban bemutatott szolgálatára alapozva hirdette Krisztust. A formalista kritikának továbbra is problémát okozott, hogy milyen mértékben lehet feltárni azokat a tanításokat, amelyekről biztonsággal állítható, hogy Jézus hiteles szemléletmódját képviselik.
3. A redakcionista (összehasonlító) kritikai iskola
A legutóbbi, 1970-es években megalakult irányzat a redakciós (redakció = szerkesztő) kritikai iskola nevet kapta. Elindítója Mircea Eliadae román származású amerikai vallástörténész, követői megkérdőjelezték a formalista kritika nézeteit. Szerintük az evangéliumok nem egy már meglévő, hiányos és töredékes szóbeli hagyományt dolgoztak fel írásos formában, hanem mind a 4 evangélium egy-egy szerző önálló műalkotása, amelynek megvan a maga sajátos jellege, látásmódja és kompozíciója, ezért mindenekelőtt az ókori életrajzi hagyomány tükrében kell vizsgálnunk őket. Életrajzokat már a héber Szentírásban is találhatunk, ilyen például Mózes élete, amely irodalmi vonatkozásban is termékenyítő hatással volt a további életrajzi jellegű írások, például egyes próféták könyveinek a keletkezésére. Jóllehet a Kr.u. 1-7. századból származó rabbinikus írások és az evangéliumok között nincs semmiféle rokonság vagy kapcsolat, az egyes tanítókról szóló történetek mégis formai tekintetben sok hasonlóságot mutatnak az Újszövetség első 4 könyvével. A redakcionista kritikai iskola több kritériumot is javasolt a hitelesség megállapítására: „az egyházi zavar kritériuma” szerint azokat a jézusi mondásokat tarthatjuk hitelesnek, amelyek zavart okozhattak az őskeresztények gondolkodásában (például Jézus megvallotta, hogy nem tudta, mikor jön el az idők vége: Mt. 24,36.; Mk. 13,32. stb.), és ezért nem valószínű, hogy ezek koholmányok volnának. Az a tény, hogy a fiatal egyház úgy érezte, köteles megőrizni őket, döntő érv, amely hitelességük mellett szól.
Végül is a „történelmi valószínűség kritériumát” fogadták el általános mérceként, amit a történészek alkalmaznak minden régi szöveg vizsgálatakor. Ez Jézust saját korabeli zsidó kontextusába helyezi el: a róla szóló hagyományok akkor tekinthetőek történelminek, ha beleillenek szolgálatának ismert zsidó hátterébe. A modern szociológiai tanulmányok is kimutatták, hogy az evangéliumok Jézus tevékenységéről szóló jegyzéseinek többsége az 1. századi judaizmus konfliktusait és feszültségeit tükrözi. A történelmi valószínűség szemlélete magával hozza a Jézus és a korai „Jézus-mozgalom” Krisztus-alakja közötti közvetlen kapcsolatok nagyobb elismerését is. Az a csoport, amelyet Jézus életében maga köré gyűjtött, megőrizte mindannak a hagyományait, amit ténylegesen Jézustól tanultak, és ezek alkották az egyház térítő munkájának és tanításának alapját. A történelmi valószínűség önmagában soha nem válik történelmi ténnyé, és ha sikerülne is olyan áttekintést készíteni a történelmi Jézusról, amely a tudósok zöme számára elfogadható, mint például James D. Tabor Jézus-életrajza, a részletek valódi jelentése továbbra is vitatható marad.
A történelmi Jézus-kutatás főbb szempontjai
Akadnak olyan írók is, mint például XVI. Benedek pápa, akik még a „hiteles” Jézus felkutatására irányuló próbálkozásokat is elutasítják, s amellett törnek lándzsát, hogy a teológusoknak és egyházi exegétáknak az evangéliumi történetek maradandó, az isteni kinyilatkoztatásból áthagyományozott vallási, teológiai értékére kell és szabad összpontosítaniuk, bármi legyen is a történelmi eredetük, hátterük. (Ezt nevezi a pápa könyve bevezetőjében a kánoni exegézis „megújításának.”) Ezzel a felfogással szembe lehet és kell állítani azt a történelmi valószínűséget, hogy a kereszténység mégis mindig azt állította magáról, hogy egy rendkívüli időben és helyen élt valódi, történelmi személy életén és tanításán nyugszik, így elkerülhetetlen, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati módszerekkel minden egyes korszak minél többet akarjon megtudni Jézusról. Az elmúlt kétszáz év során a tudomány területeinek nagymértékű növekedése és az új tudományágak megjelenése kétségkívül még bonyolultabbá, még szerteágazóbbá teszi a történelmi Jézus kutatását. De ha pozitívan viszonyulunk a Biblia-kritikához, illetve a vallástudományi kutatásokhoz, és szigorúan ellenőrizzük, ez a kutatási folyamat csak hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsük azt a Názáreti Jézust, akinek a vonzereje oly sokak számára máig sem csökkent. (Tág értelemben véve szerintem még az a definíció is használható, elfogadható, hogy az tekinthető kereszténynek, aki Jézus személyiségének a csodálatában, igézetében él és nem a testi feltámadásába vetett teológiai hit vagy az egyházi kötődés a mértékadó kritérium.) Éppen ezért az a számos fundamentalista keresztény irányzat, felekezet, amely elutasítja a vallástudományi kutatás létjogosultságát is – valójában evangélium-ellenes magatartás hordozója.
A kortárs Jézus-kutatások zömét az elmúlt két évszázad során uralkodóvá vált szemlélet jellemzi, amely elsősorban azt a törekvést szolgálja, hogy az időszámításunk utáni első évszázad elején Palesztinában színre lépő történeti Jézus személyét elválaszthassuk a keresztény hit Krisztus-alakjától. Ebben a legfontosabb tényező az egyre gyarapodó tudásanyag, amelynek segítségével történelmileg is hiteles képet kaphatunk arról a világról és társadalomról, amelyben Jézus élt és tevékenykedett. Elsősorban a régészetnek, másodsorban a szociológiai tanulmányoknak és a Római Birodalom korával foglalkozó kutatók munkáinak köszönhetően ma már nyilvánvaló, milyen jelentős hatással volt Jézus életére és tanítására az a környezet, amelybe beleszületett. Bár az Újszövetség-kutatás különbséget tesz a „történelmi Jézus” és a „hit Krisztusa” között, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az evangéliumokban Jézusra vonatkozó információk olyan emberektől származnak, akik egyrészt nem voltak Jézus közvetlen tanítványai, másrészt Jézus személyének jelentőségére vonatkozó nézeteiket alapvetően meghatározta feltétel nélküli hitük Jézus testi feltámadásában. A „történeti Jézus” alakjának felelevenítésére irányuló kísérlet sikere azon múlik, hogy a korai keresztény egyház megőrzött-e bármit is Jézus tényleges üzenetéből, és ha igen, hogyan lehet ezt a Jézus első tanítványai által átformált, netán kitalált örökségtől elkülöníteni. Számos kutató kétségbe vonja az ilyesfajta vállalkozások sikerét, azt állítva, hogy az írások alapján csakis a „hit Krisztusának” megismerésére van lehetőségünk.
Ugyanakkor valószínű, hogy a 4 evangélista egy már meglévő és viszonylag egységes hagyománykörre épített, amely jórészt azoktól a tanítványoktól származott, akik személyesen ismerték Jézust. Éppen ezért sok Szentírás-kutató vallja, hogy érdemes és fontos olyan részletek után kutatni, amelyek közvetlenül Jézus személyére vezethetők vissza, mert e kutatások segítségével össze lehet gyűjteni a ténylegesen Jézustól származó legfontosabb mondásokat, amelyek tanításai lényegét képviselik, és egyúttal arra is választ adnak, hogyan látta Jézus önmagát. A legmélyrehatóbb és a legszélesebb nyilvánosságot kapott kutatási program, amely a Jézusnak tulajdonítható mondások azonosítását tűzte ki célul, a „Jézus Szeminárium” tevékenységéhez fűződik. Az Egyesült Államokban működő Westar Institute nevű kutatócsoport tagjai igen alapos vizsgálatnak vetették alá a 4 evangéliumban és a Tamás gnosztikus evangéliumában Jézusnak tulajdonított kijelentéseket. Kutatásaik eredményeit összegző kiadványaikban (1990-1993) a Jézusnak tulajdonított kijelentések 2 %-át minden valószínűség szerint eredetinek, 14 %-át pedig valószínűleg eredetinek minősítettek. A szeminárium munkája és eredményei sok vitát váltottak ki, de kétséges, hogy a Jézus életét és tetteit igazolni hivatott „hiteles” bizonyítékok megszerzésére irányuló bármely kísérletet valaha is egységesen ítélné meg a tudományos világ. Megállapításuk szerint tehát az evangéliumokban Jézusnak tulajdonítható szavak mindössze 16 %-át lehet bármilyen szempontból hitelesnek tekinteni. Ezek után nem meglepő, hogy a Szeminárium egyes kutatói meglehetősen kevés elfogadható bizonyítékot találtak arra, hogy Jézus valóban Isten Fiának, Messiásnak, csodatevőnek, hitgyógyítónak vagy az apokalipszis prófétájának tartotta volna magát, ahogyan azt az evangéliumok szerzői állítják róla.
A vallástudományi megközelítések legfontosabb feladatának azt tekintik, hogy mindenfajta teológiai kontextusból kiemelve meghatározzák a történelmi Jézus alakját, és bebizonyítsák: Jézus a valóságban csupán egy radikális társadalmi reformokat követelő forradalmár volt. Tipikus példája ennek James Tabor Jézus-monográfiája. Sok bibliakutató azonban megelégszik azzal a kijelentéssel, hogy igen nehéz megállapítani: vajon az evangéliumokban feldolgozott hagyomány mely elemei vezethetők vissza közvetlenül Jézus alakjára és tevékenységére. A Szeminárium egyoldalúsága épp abban mutatkozott meg, hogy kizárólag formalista-kritikai, azaz irodalmi elemzésekre szorítkoztak, s nem számoltak sem a zsidó kulturális örökséggel, sem a régészeti vagy szociológiai kutatások eredményeivel. Fontos hangsúlyozni, hogy nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem, azaz eltúlozni a különbséget a történelmi Jézus alakja és a hit Krisztusa között. Lehetséges, hogy Jézus bizonyos mondásai nem szó szerint úgy szerepelnek az evangéliumokban, ahogy a valóságban elhangzottak, de tanításának lényegét így is hűen közvetítik. Semmi okunk feltételezni, hogy Jézus első tanítványai az esetek többségében félreértették volna mesterüket. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy minden kutató bizonyos mértékű szubjektivitással közelít e kérdésekhez. Éppen ezért a hitelesség érdekében a történelmi Jézus alakjára vonatkozó valamennyi elképzelést alaposan meg kell vizsgálni a kortárs Biblia-kutatás és a történettudomány rendelkezésére álló szempontok és módszerek segítségével. A következőkben ezt teszem, amikor James D. Tabor művének részleges kritikai bemutatására és elemzésére vállalkozom.

A Jézus-dinasztia Jézus interpretációjának eredményei és nyitott kérdései
Mivel e könyv magyar nyelven, olcsó kartonkötésben bárki számára hozzáférhető, alapvető feladatomnak csak egyfajta orientálást, az érdeklődés felkeltését és a főbb állításai és következtetései kritikai elemzését tekintem, semmi esetre sem a 400 oldalnyi kötet részletes bemutatását. A szerzőt jól ismerhetik a National Geographic tudományos ismeretterjesztő tv-csatorna nézői, hiszen itt két sorozat is megy a Bibliáról, az első a Leplezetlen Biblia, amely az ószövetségi régészeti kutatásokat mutatja be, a másik pedig a Titokzatos kereszténység című sorozat, melyben Tabor gyakran szerepelt, mit tudományos szakértő. Mindkét sorozatnak elkészült az összegző, kb. egy órányi tv műsora is, az első címe: Ami a Bibliából kimaradt: az Ószövetség, a másodiké: Ami a Bibliából kimaradt: Jézus. Utóbbi kronológiai sorrendben a kulturális háttér részletes illusztrálásával mutatja be Jézus életének főbb eseményeit és 2010 húsvéthétfőjén sugározta először az említett csatorna. Sőt, amikor 2008-at a hazai egyházak a „Biblia évének” nyilvánították, a National Geographic Society könyvsorozatában kiadták egy kanadai professzor átfogó kötetét is a Biblia Világa, bibliai atlasz címen magyarul, mely a legújabb kutatási eredményeket is bemutatta, és egy évvel korábban, 2007-ben látott napvilágot angolul.
A talpioti Jézus-osszárium rejtélyei
James D. Tabor a charlotte-i University of North Carolina vallástörténeti tanszékének a vezetője. Tudományos fokozatát bibliatanulmányokból szerezte a chicagói egyetemen, a holt-tengeri tekercsek és az őskereszténység szakértője. A National Geographic említett műsorában is ismertette – könyvében részletesen is kifejtett – álláspontját, eszerint az 1980-ban a kelet-jeruzsálemi Talpiotban valószínűleg megtalálták a názáreti Jézusnak és földi családjának csontjait, földi maradványait. Eszerint Jézusnak fia is született Jehuda néven, aki mellé volt eltemetve. Ha ez az állítása igaz lenne, akkor nyilvánvalóan katasztrofális hatása volna a kereszténység központi hittételére, Jézus testi feltámadásának dogmájára nézve. Az 1980-ban, két hivatásos izraeli régész által egy lakóház alapozása során előkerült kőládák főleg 1996 óta, a lelet nyilvánosságra kerülése után váltak heves tudományos viták középpontjává, majd annyira megosztva a tudós társadalmat, mint a torinói halotti lepel hitelességének kérdése. A tudósok abszolút többsége azonban jelenleg elveti a talpioti Jézus-csontok azonosságát a megfeszített Jézuséval.
A talpioti Jézus-osszárium nyilvánosságra kerülése nemcsak a Biblia-tudósok, hanem az amerikai filmesek fantáziáját is megmozgatta: James Cameron Antonio Banderas főszereplésével rendezte meg a Jézus elveszett sírja című játékfilmjét, melyben a Vatikán titkos ügynöke (Banderas) mindent elkövet a csontok megkaparintásáért, végül palesztin terroristák rabolják el a kincseket érő leletet és felrobbantják. Az egész film szenzációhajhászása Kazantzakisz Krisztus utolsó megkísértése című filmjére hajazott, amit Martin Scorsese rendezett két évtizeddel korábban. Vannak olyan magyarázatok, hogy Dan Brown sikerkönyve, a 6 milliós példányban eladott Da Vinci kód sem a Szent Grál, szent vér című könyvből, hanem innen merítette alapihletét. Ha ugyanis Jézusnak Mária Magdolnától (vagy – ahogy Tabor használja – a magdalai Mariamenontól) gyermeke is született, akár még Dél-Franciaországba is elkerülhettek egy időre. Tabor könyve elején elhatárolta magát a Brown regényétől a következőképpen:
„A Jézus-dinasztia semmiféle kapcsolatban nem áll a közelmúltban népszerűvé lett gondolatokhoz, melyek szerint Jézus megnősült s Mária Magdolnától gyermekei születtek volna. Noha a fikció megkapó, azért mégiscsak spekulációról van szó, amely bizonyítékokkal nemigen dicsekedhet. Ám, mintahogyan az lenni szokott, az igazság megannyiszor furcsább minden fikciónál – míg minden ízében ugyanilyen érdekes lehet.” (20. p.)
E sorok miatt meghökkentő, hogy a szerző a záró Epilógus fejezetben mintha visszavonná ezen elhatárolódását, mégis valós lehetőségként kezelve a korábban fikciónak minősítettet, hogy Jézusnak vér szerinti fia volt, így:
„Jehuda, Jézus fia érthető módon zavart kelt ebben a névcsokorban. Elképzelhető lenne, hogy a rendelkezésünkre álló Jézus-sírboltba nem csak Jézus intim társa, Mariamenon temetkezett, de kettejük fia, Jehuda is? Miután semmilyen írott forrásban nincs nyoma ilyen fiúnak, a talpioti sírból származó bizonyíték lehet az első jele a gyermek létének. Csontládikája kisebb, mint a többieké, és mivel e sírbolt lakói egytől egyig 70 előtt temetkeztek ide, lehet, hogy ez a gyermek relatíve fiatalon halt meg. Korai halála lehet az ok, ami miatt más keresztény források – a legtöbbje 70 utáni – nem említik.” (475. p.)
Elég naiv feltételezésnek tűnhet a szerző részéről, hogy csak emiatt hallgattak volna az evangélisták Jézus talán fiatalon elhunyt fiáról. Szerintem teológiai koncepciójukba semmiképp sem fért volna bele egy hús-vér fiúörökös léte. Ha elhallgatták, tudatosan hallgatták el, ha pedig mégsem élt, akkor ez is a puszta feltételezések egyike Talbot részéről, de utóbbi soraival lényegében alátámasztja a még vérmesebb elképzeléseket a regényírók részéről. (Ezzel akár tudományos hírnevét és hitelét is kockára tette a kétkedő hívők szemében.)
A talpioti Jézus-osszáriummal szemben a következő ellenérveket hozzák fel más tudósok. Az osszárium egy első század utáni bányából származik, 70 előtt nem volt temetkezési hely céljára kialakított sírhely benne, tehát nem lehet a Jézus-dinasztia családi temetkezési helye. Jézus feltételezett sarkcsontja teljesen ép, márpedig a kereszten kivégzetteket a sarkcsontot átszegezve rögzítették a keresztfán. Testalkatát tekintve a csontváz kb. 150-160 cm-es embermagasságú tetemet mutat, a kor átlagember méretét; a názáreti Jézus viszont magasabb, kb. 170-180 cm-es lehetett, erős fizikumú, a leírások szerint. Tudományosan az sem bizonyított még, hogy az osszárium vésett feliratának patinája Jézus korából való. DNS-vizsgálattal is csak az elhunytak rokoni összetartozását lehet bizonyítani a mitokondriális DNS-spirál segítségével, de azt nem, hogy ez a Jézus az evangéliumi Jézus volna. Tabor főleg azzal érvel, hogy minimális annak valószínűsége, hogy merő véletlen volna, hogy épp a Jézus-dinasztia neveit tartalmazó 10 osszárium legyen egy helyen. Köztük Jakabé, Jézus öccséé, Jézus halála után a jeruzsálemi egyház vezetőjéé. Ez egy rejtélyes dolog mindenképp, további vizsgálatokat igényel, hogy mennyiben hiteles leletek ezek.
Jézus kettős, azaz újratemetésének hipotézise
Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatban két merőben új, de alapjában véve közös hipotézist állított fel, meglepően jó logikai bizonyítéksort prezentálva. A közös elem elképzelésében és magyarázatában az, hogy Jézust kivégzése, halála után csak ideiglenesen temették el arimateai József és Nikodémus farizeusok. Mivel a Peszah miatt sietniük kellett, pénteken sötétedésig el kellett temetni, egyszerűen nem maradt idejük arra, hogy a zsidó szokások szerint mirhával és aloéval alaposan bekenjék testét, és ezért nem gyolcsokba, szövettekercsekbe, hanem egy összefüggő lepellel tekerték be holttestét. Egyik hipotézise szerint anyja Mária és Mária Magdolna még aznap este a sötétben lámpákkal és balzsamozó szerekkel visszamentek titokban a teteméhez, konzerválták, majd átvitték a Jeruzsálem és Betlehem közt félúton levő talpioti családi sírjukba. Erről a többi tanítvány mit sem tudott. Vagyis még aznap éjjel átvitték és új helyre temették volna Jézust.
A bűnözőként kivégzett embereknek nem járt tisztességes temetés, azaz a rómaiak a keresztfán hagyták, ahol a madarak, hollók és kutyák tépték szét az áldozatot, a zsidók pedig árokba vagy a Gyehennára, a város szemétdombjára hajították a tetemet. Lukács állítása, hogy arimateai József egyedül emelte le a holttestet a keresztről (Lk. 23,53.) fizikai képtelenségnek tűnik. Márk szerint (Mk. 15,42-45.) József annyira befolyásos embernek számított, hogy Pilátus kiadta neki a holttestet. János szerint már József és Nikodémus bebalzsamozták Jézust (Jn. 19,39-40.), a szinoptikus evangéliumok szerint viszont csupán gyolcsba göngyölték, mielőtt betették a sírba. (Mk. 15,46.) Ez utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert a János által említett fűszerkeverék mennyisége erősen eltúlzott, kb. 30 kilónyi. Valószínű tehát inkább az, hogy Jézust nők balzsamozták be, hiszen női tanítványai részéről többször is megmutatkozott a felfokozott gondoskodás. Mind a négy evangélium szerint József Jézus tetemét egy közeli, sziklába vájt sírboltba helyezte el (Mk. 15,46.), de nincs utalás arra, hogy ez a sírbolt arimateai József családi sírja lett volna. Tabor joggal feltételezi, hogy egy éppen akkor találomra fellelt, frissen vájt sírba tették be Jézust, melynek nem ismerték a tulajdonosát, ugyanis hamarosan, hétfőn más helyre akarták továbbszállítani (Mt. 27,60.). Tabor meglepő kronologiája szerint a nagyhéten egy napos csúszás volt, csütörtökön feszítették keresztre Jézust valójában, mert péntek a zsidó időszámítás miatt akkor már összevont ünnepként a szombati pihenőnapnak számított, tehát mégis sietniük kellett.
Tabor másik, egészen új elmélete szerint Jézust nem Jeruzsálemben, hanem Galileában, nyilvános működése fő színhelyén temették el újra, miután holttestét kicsempézték a városból. Eszerint Jézus sírja Cfát, azaz régi nevén Száfed városának határában található meg, Cfáttól északi irányban. Ide temették a híres Simon bár Jocháj rabbit és még jó néhány rabbit a római korból. A szerző nyilván abból indult ki, hogy Jézust életében sokan afféle vidéki rabbinak, tanító embernek tekintették, s ezért halála után is közéjük temették el tanítványai. Cfát a Kafernaumtól északra fekvő, alacsony hegyekkel teli területen fekszik, ott, ahol Jézus főhadiszállása volt 3 éven keresztül. Az evangéliumok szerint gyakran ment fel ezekbe a hegyekbe, hogy a tömegtől elvonulva imádkozhasson. Van egy másik bizonyítéka is a szerzőnek arra, hogy Jézust itt helyezték végső nyughelyére: a kezdőbetűi után Ári néven ismert és tisztelt 16. századi kabbalista, Lichák ben Luria rabbi továbbadott egy tradíciót, miszerint a názáreti Jézus (eredeti zsidó nevén Jesu HáNocri) sírja Cfátnál van. A zsidó misztikus körök által ismert hagyományt kívülállók alig említették, mivel Luría rabbi Jézus sírját különféle bölcsek és szentek listájára vette fel, amelyet az „igazak temetkezési helyének” nevezett el. Márpedig Luría rabbi a zsidóság történetének egyik legnagyobb szellemi vezetője volt. Érdekes állítás.
A feltámadás-teóriák mai értelmezési lehetőségei
Persze a fő kérdés nem az, hová temették vagy újratemették-e Jézust, hanem az, hogy mi történt vele harmadnapon, a feltámadáskor. Tabor nagyvonalúan átsiklik ezen, futólag ismerteti a 3 fő értelmezési lehetőséget, de érdekes módon a 4., régi-új elméletet meg sem említi. Az első elmélet, az ájulás-teória szerint Jézus a keresztfán amolyan ájult, kómás, tetszhalotti vagy más néven klinikai halál állapotba került, majd a balzsamozása során a bőrregeneráló és gyulladáscsökkentő hatású aloe vera növényi kivonat hatására újra magához tért a sírban. János evangélista szerint viszont megbízható szemtanú tett bizonyságot arról (Jn. 19,34-35.), hogy a katonák egyike, hogy megbizonyosodjon Jézus halála felől, beledöfte az oldalába a lándzsáját, amire vér és víz folyt ki belőle, és ez a jelenség orvosilag is igazolható leírásnak bizonyult. Ez a hipotézis sok fantasztikus történetbe csapott át, hogy Jézus Indiába ment ezután az elveszett zsidó törzs után nyomozva, és a kasmíri Srinagárban halt meg, ott őrzik sírját. Más „modern” szerző szerint pedig csatlakozott a zsidó felkeléshez, és Masszadánál halt meg 73-ban. A történeti valószínűség egyértelműen arra mutat, hogy Jézus valóban kínhalált szenvedett a kereszten és fizikailag meghalt.
A második feltámadás-teória szerint, amit látomás-teóriának is elneveztek, Jézus a tanítványainak csak emlékképek által, lelkiismeret-furdalásaik során jelentkezett különféle víziók által, úgy, mint Szent Pálnál a damaszkuszi úton, vagy Jakabnál és Péternél Jeruzsálemben. Ezek a Jézus-jelenések eszerint nem valós történeti események voltak, hanem pszichikai kivetítések, érzéki csalódások. A problémát az okozza, hogy az evangéliumi beszámolók úgy mutatják be Jézust, mint aki egyszerre transzcendens, a fizikai korlátoktól mentes lény, aki szellemként tértől és időtől függetlenül, akár falakon áthatolva tud hol megjelenni, hol meg eltűnni. Máskor viszont hús-vér emberként, aki a tanítványokkal együtt étkezik, beszél hozzájuk, sőt egyik tanítványa, Tamás apostol még a sebeit is megtapogatja, hogy az általa észlelt test azonos-e a megfeszítettével. E teória szerint Jézus képes volt a materializációra (a szellemi test fizikaivá válására), a teleportációra (a fizikai test nagy távolságokba való áttelepítésére) illetve a szublimációra (azaz a fizikai testnek szellemivé, vagy energiává való átalakulására) közel 40 napon át, mennybe való felvételéig. Pünkösd után ugyanis Szent Szellemmé, vagy más néven Szentlélekké alakult át. A teológusok is elismerik mostanság, hogy a feltámadott test értelmezése nehéz és rejtélyes dolog a jelen fizikai törvények, ismeretek szerint, de nem képtelenség, hiszen a modern fizika is egyre inkább transzcendens irányba mutat. Felfedezték például nemcsak az antianyag létét, de az antienergia létére is következtetnek matematikai úton, ez tágítja a világegyetemet. Hogy tehát manapság mit értünk fizikai és materiális valóságon, az egyre kevésbé nyilvánvaló, ebben érzékszerveink észlelése már nem mértékadó. Einstein szerint a tömeg és energia ekvivalens, egymásba átalakítható fizikai valóság csupán.
A harmadik feltámadás-értelmezés főleg az agnosztikus értelmiségiek körében kedvelt és elfogadott, katarzis-teóriának nevezték el. Ez a görög tragédiák elbukott, de halálukban mégis erkölcsi diadalt arató héroszainak (például Herkulesnek) elvét veszi át. A görög mitológiában számos emberi tulajdonsággal felruházott, elbukott istenség akár emberi formában is újjáéledhetett. Például a Dionüszosz-kultuszban a beavatott személy amolyan extázis-élményfélét élt át, vagy az egyiptomi Ízisz-Ozirisz kultuszban a növényi vegetációval együtt a hívő új életre kelt. Eszerint az elmélet szerint szintén pszichikai folyamatként kell értelmezni a feltámadást: Jézus csak a tanítványai szívében, hitében, képzeletében aratott diadalt kivégzői felett, mint a nemzet mártírja. Tabor ezt az elméletet vallja magáénak, szerinte a 3. napon való feltámadásának a jóslata sem a konkrét személyének feltámadására, hanem a zsidó nemzet feltámadására, újjászületésére vonatkozott. Különösen sértő a katolikus hívők számára az a magyarázata, hogy az eucharisztia az Izisz-Ozirisz kultuszból származó, tipikusan mágikus szertartás volna. Szerinte az emberi vér fogyasztásának a puszta gondolata is a zsidó gondolkodásban abszurd, Isten-ellenes felfogás, a kenyér emberi hússá való átváltozása pedig már-már kannibalista jellegű. Szerinte az eredeti széder-est csak asztali áldás volt, Pál apostol a Dionüszosz-kultusznak engedett, ami Tarzuszban, szülőhazájában elterjedt volt, hogy így a pogányokat megnyerhesse a saját tanainak. Így Pál értelmezte át Jézus áldozatát, amolyan bárány-áldozattá. Azt gondolom, hogy ezzel tudatosan félremagyarázza a katolikus misék jelentését, és ezen szimbolikus cselekedet számára racionálisan értelmezhetetlen. Több tudós szerint maga Jézus értelmezte úgy önfeláldozását, mint egyfajta véráldozatét, aki „életét adja juhaiért”, azaz másokért. (A szimbólum azért szimbólum, mert túlmutat a közvetlen jelentésén.)
A negyedig feltámadás-elmélet a neognosztikus teória. Ez az elmélet első hallásra nagyon hasonlít a keresztény egyházak értelmezéséhez, az ókori atyák éppen ezért harcoltak szenvedélyesen a gnosztikus körök feltámadás értelmezései ellen. A Nag-Hammadi szövegek pontos betekintést adnak a gnosztikus iskolák tanaiba. A gnoszticizmus szó a görög „gnoszisz” (= tudás) szóból származik. Arra az önértelmezésükre utal megnevezésük, hogy a gnosztikus olyan ember, akiről úgy vélik, igazi tudásra tett szert. A beavatott személyeknek először is meg kellett értenie azt a helyzetet, amelybe az emberek kerültek, s azután ez az ismeret vált a Gonosz hatalmának fogságából való megszabadulás eszközévé. A gnoszticizmusban az emberi természet hasonló volt az istenihez. Minden ember egy isteni szikrát jelent, amely be van zárva az anyagi testbe. A megváltás ennek az isteni elemnek a kiszabadítása azért, hogy az egyén ráébredjen saját mennyei természetére. E szemlélet alapja tehát a radikális kételvűség, dualizmus volt, ami által a világ a gonosz birodalma, ahonnan az egyénnek el kell menekülnie. A Gonosz Világot nem teremthette az igaz Isten, a teremtő Isten felett van egy még hatalmasabb transzcendens istenség. A gnosztikus evangéliumok emiatt sosem említik az emberi Jézus szolgálatát, halálát és feltámadását, hanem inkább Jézus üzenetéről szóló meditációk és mondásainak gyűjteményei voltak. Tanítását rejtett tudásnak nevezték, amely nem lehet az egyszerű hívő osztályrésze. Tehát ez a teória nem tekinthető egyszerűen az egyházi hit eltorzításának, hanem önálló meggyőződés-rendszernek, mely sokakat vonzott, mert az emberiség siralmas állapotából való megszabadulás reménységét kínálta. Ez a teória él tovább a New Age számos mai irányzatában a rózsakeresztesektől kezdve a szcientológiáig. A feltámadás itt tehát egyfajta önfelülmúlás, kilépés a földi keretek béklyóiból a lélek szellemileg korlátlan világába.
A Jézus-dinasztia genealógiai (családfa-) kutatásainak elismert eredményei
Tabor professzor leginkább akkor alkotott maradandót, amikor saját szakterületével, a családfa-kutatással kapcsolatos felfedezéseit írta le könyvében. Főleg a lukácsi családfát használta fel annak elfogadható bizonyítására, hogy Jézus anyja, Mária révén a dávidi vérvonal leszármazottja lehetett, s így minden joga megvolt arra, hogy akár önjelölt Messiásként királyi címre tartson igényt. Mária Dávid második fia, Nátán, Salamon testvére leszármazottja volt (Lk. 3,31.). De meghökkentő és egyesek szerint már a blaszfémiát súroló az a következtetése, hogy Jézus vér szerinti apja nem József, nem Isten, hanem egy római katona, Pantera lett volna, aki a 15 éves Máriát megerőszakolva vagy önkéntes beleegyezését adva áldott állapotba hozta. József így szerinte is Jézus nevelőapja volt csupán, és korán meghalt. Ezután Mária hozzáment József testvéréhez, Kleofáshoz (más néven Alfeuszhoz), hiszen az özvegyet a zsidó törvények, az ún. levirátusházasság szabályai késztették erre. Így Jézus testvérei tulajdonképpen féltestvérei voltak, de semmiképp sem rokonai. Jézusnak volt négy fél-öccse (Jakab, József, Simon, Júdás) és két fél-húga (Szalomé, Mária).
Jézus 30 éves korára családfő lett, neki kellett gondoskodnia testvéreiről. A foglalkozását tekintve a görög „tekton” szó nemcsak ácsot jelent, hanem tágabb értelemben építő munkást (azaz kőművest is) és napszámos bérmunkást is. Ma úgy mondanánk, hogy alkalmi bérmunkásként dolgozhatott, kőművesként Szepphóriszban, Galilea fővárosában, ami közel volt Názárethez. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy időnként alkalmi mezőgazdasági munkákat is végzett, sőt 3 éves nyilvános működése alatt sem hívei tartották el, hanem a piacokon szerszámkészítő kisiparosként vándorolt a Genezáreti-tó mentén, például Kafernaumban. Életében akkor állt be döntő fordulat, amikor csatlakozott rokonához, Keresztelő Jánoshoz, először mint tanítványa, később vele párhuzamosan és összehangoltan keresztelt nyilvánosan. Azaz a szerző szerint Jézusnak nem „előfutára” lehetett János, hanem társ-messiása. Papi családba született bele Keresztelő János, és sok zsidó – köztük az esszénusok – két messiást, egy királyit és egy papit várt egymással párhuzamosan vagy egyidejűleg.
Jézus életének értelmezésében a legnehezebb és legösszetettebb téma nyilvános működésének három, egyes tudósok szerint csupán kettő vagy két és fél éve. Nyilvánvaló, hogy azért nem hagyott ránk beszédgyűjteményt vagy más írást, mert ezek leírására nem maradt ideje. Más próféták 2-3 évtizedes tevékenységet hagyhattak maguk után s persze írásaikat is. Jézus biztosan írástudó lehetett, valószínűleg intézményes vallási nevelésben, oktatásban is részesült valamely zsinagóga farizeusaitól. Vermes Géza magyar származású bibliatudós ebben nyújtott kimagaslót Jézus-trilógiájában (A zsidó Jézus, Jézus és a judaizmus világa, Jézus vallása), hogy sokat segített Jézus hiányzó éveinek rekonstruálásában. Nem véletlen, hogy James Tabor utószavában név szerint is megköszönte Vermes Géza segítségét, szemmel láthatóan a 7. fejezet végkövetkeztetéseit, a Jézus vallása című fejezetet egy az egyben Vermes Géza harmadik művéből vette át.
Tabor úgy értékelte, hogy Jézus ha nem is katonai, de politikai értelemben az önjelölt Messiások egyike volt, igazi forradalmár, aki különböző prófétai jóslatokban feltétlenül bízva, meg volt győződve arról, hogy elközeledett az idők végezete: Isten mennyei királysága földi viszonylatban is meg akar valósulni, s ehhez Isten kiválasztotta őt. Élete végéig bízott abban, hogy mennyei atyja beavatkozik az aktuális történelmi folyamatokba, nem tűri tovább a földi igazságtalanságokat, eltörli a Római Birodalmat és a vele kollaboráló Annás főpap dinasztiáját. Tabor egyik nagy érdeme, hogy alaposan feltárta azt az okot, ami miatt Jézust a jeruzsálemi templomban majdnem elfogták. Elsődlegesen nem a római megszállás ellen emelte fel szavát, hanem a templomi papság gazdasági visszaélései háborították fel. Annás, hogy a főpapi tisztségeket a rómaiaktól megvehesse, a 4 nagy zsidó ünnepen felárat kért a templomi szolgáltatásokért tíruszi drachmában, mert ennek ezüst tartalma, értéke volt a legnagyobb az akkori pénzérmék között. 5 fiának vette meg egymás után a főpapi tisztséget, s utána veje, Kaifás következett, akinek csavaros észjárását csak pénzéhsége múlta felül. Jézus tanítványaival lezáratta a külső csarnok bejáratait, hogy e templomi biznisznek véget vessen, mely busás jövedelmet biztosított a főpapoknak. Ekkor akarták a templomi szolgák, a leviták elfogni Jézust, de a zavargások kitörésének veszélye miatt inkább hagyták elmenni. A főpap, Kaifás hivatalos elfogatási parancsot is kiadott ellene.
Ezek után egyik tanítványa a kairóti, tehát nem galileai, hanem júdeai származású Júdás azért adhatta fel a zsidó tanácsnak Jézust, hogy ő tisztázhassa magát, vagy valóban Jézus kérte meg erre, hogy mártírsorsát bevégezhesse. Kétséges, hogy Júdás ezután öngyilkos lett volna, az Apostolok Cselekedetei 3. fejezetében már az szerepel, hogy baleset áldozata lett a Vérmezőn, leesett egy fáról, s olyan szerencsétlenül, hogy teste a törzsénél kettészakadt. Mária Magdolna a tudósok szerint nem volt korábban prostituált, hanem tehetős özvegy, aki Jézus szerelme, élettársa és egyben 13. tanítványa is lehetett. Valószínűleg részt vett az utolsó vacsorán is, ahol a tanítványok nem széken, hanem az akkori szokásoknak megfelelően a földön, párnákon ülve étkeztek. Egyes tudósok szerint nem egy emeleti teremben, hanem tetőteraszon, pálmaágakkal fedve étkeztek e széder-esten, bárányhúst és vörös bort fogyasztva.
Kiemelnék néhány új elemet is a nagyhét eseményeivel kapcsolatban e bőséges háttéranyagot szolgáltató kötetből. Jézust a Gethszemáni-kertben történő éjszakai letartóztatása után Annás főpap házába vitték, ahol fizikailag is bántalmazták, arcul verték és leköpdösték. A mózesi törvények ugyanis lehetővé tették, hogy az álpróféták esetében felfüggesszék a rendes jogi eljárást. Számukra a zsidó főtanács amolyan vésztörvényszékké vált: nem kellett összehívni a 71 tagú zsidó főtanácsot, elég volt az elítéléshez a 9 tagú kis szinhedrion is, mely az egymást követő 5 főpapból és 4 templomi elöljáróból állt fel. Jézust tehát nem ítélte el egyetlen farizeus sem a jogi eljárás során. Érdekes, hogy a tudósok egyetértenek abban, hogy Pilátus korántsem hezitált annyira, mint ahogyan főleg Lukács megörökítette. Valószínű, hogy egyáltalán nem ajánlotta fel, hogy helyette Barabást engedje-e el szabadon, hanem gyorsan, határozottan kereszthalálra ítélte, mint lázadót és trónkövetelőt.
Jézus kivégzését is egészen másként rekonstruálták a történész tudósok, mint a papok, teológusok hagyományosan. Jézust bizonyítottan Tamás-kereszten végezték ki, csak a felső szárát vitte a karjára kötözve, az álló keresztre kötéllel húzták fel, és egy facsapra ráengedték. Kálváriája alatt a nyakába akasztották azt a táblát, amit a feje fölé szegeztek, miszerint trónkövetelő. Két kezét nem tenyerén és nem is a csuklóján verték át, hanem az orsószárcsont és a sípcsont közti részen, így verőereit nem sértették fel. Lábfejét pedig az oszlophoz két oldalról, a sarkcsontján át szegezték oda. Volt egy ülőke is az alteste alá szegezve, ahová a levegővételei során visszaereszkedhetett. Egy biztos: Jézus ún. pszichoszomatikus sokkot kapott, mivel a szegek az idegvégződéseit verték át, vérvesztesége, kiszáradása is hozzájárult vérkeringése összeomlásához és megfulladásához. Szörnyű kínhalált szenvedett el, 6 órán át, délelőtt 9-től délután háromig tartott szenvedése, miközben a 22. zsoltár szavait is elmondta, amelyet egyesek úgy értettek félre, hogy Illés prófétához szólt. Tabor szerint az utolsó leheletéig bízhatott abban, hogy Atyja majd kimenti a halál karmaiból, és csodás módon beavatkozik majd, ami feltámadásával meg is valósult a hívők hite szerint. De mindez már valóban túl van a történelmi Jézus-kutatás érvényességi területein.
(Ism.: Papp Ferenc)

Az eredeti szentiratok 98 %-át nem tették be a Bibliába
Posted on október 28, 2012 Szerző: arieshu
.”Az 1945-ben előkerült pergamenek alapján kimondható, hogy az eredeti szentiratok 98 %-át nem tették be a Bibliába (mivel e pergameneken a 100 % szerepel). A maradék részt pedig sok helyen átírták. És ma csak ezt a meghamisított Bibliát olvashatja a legtöbb ember.”
-”A Talmud Jézust állandóan NIMRÓD fiának nevezi.”
- (Talmud = a zsidó vallás szent könyve.)
-”… Nem kellett tolmács, Jézus HUN nyelven szólalt meg.”
-”Ez az én testem … Ez az én vérem …”
“Egyetlen nyelv van, amiben egy új szó keletkezik,
ha e 2 szót összerakjuk (test-vér) : a MAGYAR.” (Szántai Lajos, művelődés-történész)
Így teszi Jézus egy mágiával a “TestVéreivé” a tanítványait (szimbolikusan) , így “adja át beléjük” az ő lelkületét.
-”A Jézus név szanszkritül azt jelenti: a FÉNY FIA.
Héberül viszont nem jelent Semmit,
tehát nem héber név, tehát Jézus Nem héber származású !”
-”A 3 király, aki Jézus bölcsőjéhez megy (az eredeti írásokban)
a PÁRTUS birodalom küldöttei: SZKÍTA mágusok !
Ugyanis Pártiában meghalt a király, és egyenes-ági fiú örökös hiányában a királynő unokaöccse volt a jogos örökös, vagyis Jézus !
EZT jelzi a tömjén, mirha és arany küldése a küldöttekkel. Viszont a héber vallás szerint ezeknek az ajándékoknak Semmi értelmük sincs, sőt a tömjén még törvénysértő is.”
- Jézus az ács fia
“A héberben ugyan az a szó jelenti az ácsot, ami az arámiban a HELYTARTÓT.
A Pártus királynő húgának a férje egy (Pártus) helytartó volt Izraelnek az északi területén (ahol a kánaániták* éltek), és az Ő fia volt Jézus !”
* : Kik voltak a kánaániták:
“Akik Kánaán földjén éltek (vagyis a mostani Izrael területén), mielőtt a zsidó nép (Jáhve* parancsára) oda nem ment, és le nem mészárolta a 90 %-ukat, hogy elfoglalja a (gazdag és fejlett) országukat.
A megmaradt 10 % lakosság az északi területre szorult ki.
A kánaániták ABC-je 24 betűből állt, amiből 18 a székely rovásírásban is szerepel!
Templomaikban egy szent SÓLYOM volt az oltár fölött !”
[Turul = Kerecsen-sólyom]
“Az Eredeti ószövetségben a kígyó helyett egy SÓLYOM mondja Évának, hogy egyen a tudás fájáról.”
(Egyébként … miért lenne bűn enni a Tudás fájáról ? Bűn a Tudás ??
* : Ki volt Jáhve:
-”Jáhvét kérte Mózes, hogy mutassa meg magát.
Jáhve mondta: Abba belehalnál (!)
Mózes erősködött, hogy látni akarja.
Jáhve megjelent, és rátámadt Mózesre, aki egy bárányt dobott elé, így Jáhve azt falta fel, és Mózest nem bántotta.” (Mózes 2. könyve)
-”Jáhve egyetlen ábrázolását találták meg: ami egy szamárfej, vörös szemekkel.
Szamárnak egyedül Széth-et ábrázolták még (az egyiptomi mitológiában), aki a harag és a káosz istene, akit Hórusz győz le, a jóságos SÓLYOM-fejű isten.
Jézus egyszer azt mondta, hogy ő volt Hórusz (egy korábbi életében).
Vallás-történészek szerint pedig Jáhve és Szét (is) azonos.”
-A Rítus című (2011-es) filmben egy Vörös Szemű Szamárban ölt testet egy démon.
-Alaje pedig ezt írta: “Jehovah egy földönkívüli volt a Földön több ezer évvel ezelőtt, aki azt akarta, hogy istenként tiszteljék.”
Ne haragudjunk a zsidó népre!
- 1.) Mert csak a tudatlanságuk miatt követték egy náluk “nagyobb” lény parancsát !
- 2.) A holokausztkor visszakapták amit adtak, ezzel Törlesztették a karmikus adósságukat !
- 3.) A mostani (vagyis a 9.) földi civilizáció első népe (Hérodotosz és Pompejusz írásai szerint)
a SZKÍTA nép: a Szelídség, Megbocsátás, Vendég-szeretet és a Szeretet (vagyis a Fény) népe volt!
Legyünk méltó utódaik az Aranykor kezdetén ! Mutassunk példát ezekből !
- (Rockefeller végeztetett egy kutatást, hogy melyik nép DNS-e a legdominánsabb (bízva abban, hogy az övé),
de a MAGYAR jött ki eredményül !)
- 4.) Nincs rossz nép, rossz ember, rossz sejt, … , csak Eltévelyedett !
- 5.) “Ne ítélkezzetek, nehogy fölöttetek is ítélkezzenek.” !
Hogy is volt akkor:
1.) Jézus 12 éves korában került el Izraelből és 30 évesen tért vissza. A kettő között keleten tanult és tanított (Egyiptomban, Indiában és Tibetben), amit mind kivágtak a Bibliából !
A Koránban és tibeti írásokban viszont szerepel Jézus ezen útja ! (ők Isszának nevezik).
2.) “Halála” után 300-400 évvel különböző zsinatokon:
- Kivették Jézus tanításaiból a reinkarnáció, asztrológia, numerológia tanait,
és … hogy “Isten országa Bennetek van !” , “Ugyanaz a Fény van Benned … “
Ezek “helyébe” írták: hogy Isten rajtad Kívül, elérhetetlen magasságokban van, és így az Isten és közted szükség van egy közvetítőre: a papságra.
De elkerülte a figyelmüket ez a 2 rész:
Károli Gáspár fordítás, 82. zsoltár 6. vers:
“Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.” Illetve:
“Én vagyok a világ világossága” – mondta Jézus. Később pedig a tanítványainak mondta: “Ti vagytok a világ világossága.”
- Tehát nem azt mondja, hogy .. én vagyok az Isten fia, ti pedig csak emberek, hanem hogy ugyan azok vagyunk !
-Kitalálták, hogy legyen bűn, amiért büntetés jár, és hogy legyen pokol, és ördög.
Míg Jézus azt tanította:
“Nincs bűnös, csak tudatlan. Ezért meg kell Tanítani !
Nincs gonosz, csak beteg. Akit a Szeretet gyógyíthat meg !”
-Próbálták összemosni Jézus tanait a zsidó vallással (ami valójában Ég és Föld) :
Elnevezték Jézus tanait Újszövetségnek,
Jézus származását átírták zsidóra, és egy zsinaton kimondták, hogy Jézus apja: Jáhve.
[Ez még a papok között is akkora felháborodást váltott ki, hogy lázadás tört ki az egyházban!
Miért?
Jáhve Egyiptomban csecsemőket ölt (Kivonulás 11.1), Kánaánban pedig népirtást végeztetett.
Jézus tetteiből és szavaiból pedig mindig a SZERETET áradt.
Még keresztre feszítése közben is:
"Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek."
> Ugye, nem mindegy hogy ki az apja ? ]
- “A női princípium kitörlése:
- Az Atya, Anya és Fiú szent-háromságot átírták Atya, Fiú, Szentlélek -re.
- Jézus mindig azt mondta: “… az Isten és az Istennő …”
Mindenhonnan kiradírozták, hogy: Istennő.
- A történetből (ahonnan csak tudták) kitörölték Mária Magdolnát – Jézus legKözelebbi Tanítványát – a 12 tanítvány közül ” , … de Leonardo Da Vinci odafestette az “Utolsó vacsora” című művére Jézus mellé.
- Jézus, amikor feltámad, Mária Magdolnával találkozik először (mintha megvárná, míg a többiek elhagyják a sírt), és Jézus úgy szólítja Mária Magdolnát, ahogy egyik tanítványát sem ! Ez a megszólítás csak a legközvetlenebb tanítványnak járt ki !
- Mária Magdolnát (aki Egyiptomban tanult, és felnőtt korára már nagy hatalmú mágus főpapnő volt), “bűnös nővé” írták át, … amit később egyesek prostituáltként értelmeztek.
Visszatérve és összefoglalva: az írások szerint Jézus:
- A SÓLYMOT tisztelő kánaániták PÁRTUS helytartójának fia volt, PÁRTIA trónörököse !
- Akit SZKÍTA névre kereszteltek! Aminek a jelentése: a FÉNY fia !
- Tudott HUNUL !
- A Talmud NIMRÓD fiának nevezi. (Talán arra gondolnak, hogy leszármazottja.)
Mondjuk ki:
Jézus az ősi MAGYAR népbe született le.
Trónörökös volt, de az uralkodás helyett az emberiséget tanította,
félelmet nem ismerve, tűzön-vízen keresztül,
adta át az embereknek a Fényt.
Tegyük mi is ezt.

Kicsi Fecske írta:

Ne haragudjunk a zsidó népre!

Kattints a kibontásához...

Sőt , mint magyar ,vér szerint nem zsidó szívből bocsánatot kérek tőlük,hogy őseink közül voltak akik gyengeségből vagy embertelen gonoszságból adták magukat a holocaust borzalmas tetteihez.


Ez mégsem egy ókori történet,hanem a világ egyik" legcivilizáltabb" népeitől származó tételes népírtás.Mindegy,hogy elkövettek-e valamit a zsidók vagy nem, halálra lettek ítélve,kicsinytől-nagyig.Cinikus könyörtelenséggel.
Bizonyíték arra nézve,hogy a sátáni szellemiség létezik,és bizonyíték arra nézve,hogy ettől csak Jézus Krisztussal való valódi közösségben lehetünk mentesek.Tudatosan,vagy tudatlanul anonim keresztényként.
Mit érez Jézus a szenvedő,állattá alázott emberekkel kapcsolatban.És mit érzünk mi,ha egyek vagyunk Jézussal?

Míg Jézus azt tanította

Kattints a kibontásához...

:

“Nincs bűnös, csak tudatlan. Ezért meg kell Tanítani !
Nincs gonosz, csak beteg. Akit a Szeretet gyógyíthat meg !”

Kattints a kibontásához...

De tudjuk-e milyen úton lehet kigyógyulni ebből a tudatlanságból?
Hogyan értjük? Tudatlanság = információhiány?
Hisz ha Isteni származásunk van,szellemi lényként lettünk teremtve,akkor sokkal összetettebb a megváltásunk,visszaalakításunk.
Abba a létállapotba,ahol még felelősség ,"tudás" birtokosai voltunk.

Az ördögtől felkínált tudásnak van egy olyan tulajdonsága, hogy Istentől eltávolít,szellemi ,fizikai halált okoz.

Hogy Jézus tudott hun nyelven, az nem meglepő.
Mert járt Ordoszban, ahol a hun beavatottak éltek. Biztos tőlük tanulta! A hun beavatottak azt mondták, hogy Jézust a zsidók Izraelben meg fogják ölni. És ez így is lett.
(Ordosz, Kínától északra van. A Góbi-sivatag környékén. A Kínai Nagy Fal védte az itt élő, nomád hunoktól Kínát.)

2014. 03. 10.
Jézus Önéletrajza
Kathryn E. May átirata 2014 január 7. 20:00, Los Angeles, CA

A mai napon ezt a rendkívül érdekes írást kaptam, Szelei Magdolna ajánlásával, melyet szeretettel ajánlok tovább, minden kedves testvéremnek.
Örömünkre szolgál bemutatni Jézus / Sananda önéletrajzát és Új Szentírását.
Sananda utasítása szerint, nem részlet, és nem para-megfogalmazása szavai áttekintésének. Vállaljuk az összes felelősséget, hogy érintetlenül, folyamatosan átadjuk Sananda szavait, ahogy ő adta át először itt nekünk.
Jézus / Sananda - Önéletrajz
Szeretném elmondani az életem történetét, Jézusként. Én Sananda Kumara.
Ez az én spirituális nevem - léleknevem. Amikor a Földre jöttem, a József fia Yeshua nevet kaptam, de aki ismert fiatal koromban, úgy hívott, Emmanuel.
Sok dolgot fogok elmondani neked, ami nem egyezik az életem történetével úgy, ahogy azt mondták a Bibliában. Ezek közül a javítások közül, néhányat kiadtak az Új Szentírásban, melyikeket a jelenlegi íróm, Kathryn írt át, ki beleegyezett, hogy vegye ezeket az üzeneteket és prezentálja őket a világnak, amíg képes vagyok arra, hogy személyesen jöjjek oda hozzá.
Az alapvető információ egy része szintén megjelenik a "Kinek van szüksége fényre?" című könyvében. Mindazonáltal most be fogom fejezni a történetet azáltal, hogy írom a saját életrajzomat.
Teszem ezt, mert nem törődöm azzal, hogy az emberek ismernek-e engem, vagy nem, de a célok miatt ez a tanításaimra vonatkozik. Azt szeretném, hogy pontos és tiszta legyen az üzenet, amit arra szántam, hogy hordozzák a Föld bolygón, és úgy tűnik, hogy ez most jó idő arra, hogy azt tegyék.
Meg fogok próbálni neked adni egy képet az életem alapvető elemeiről, és röviden érinteni fogom az alapvető hiteket, amik sokkal egyszerűbbek és következetesebbek a bibliatörténeteknél, amelyekben hiszel. Azért jöttem, hogy elmondjam az én Isten iránti szeretetem, az isteni teremtés csodáit, és tanítani azt, hogy a szeretet az, ami igazán számít az életben, semmi több.
Anyámnak, Máriának, tavasszal születtem (nem december 25-én). Az igaz, hogy ő egy fiatal nő volt, és az is igaz volt, hogy azt mondta neki Gábriel Arkangyal, hogy olyan gyermeke fog születni, akit közvetlenül Istentől küldtek el. Az első teremtési energia volt annak az emberi testnek, a fogantatásnak a forrása, amit létrehoztak az anyám méhében, úgyhogy ez igaz, hogy a gyermektestet nem a szokásos módon gondolták ki. József, aki apám lett, amikor idejöttem, egy jó ember volt mélyen hívő, és elfogadta az én létezésem felelősségét, és a gyerekeket, kiknek később kellett jönniük az áldott családunkba.
Nem igaz, hogy én jászolban születtem, vagy hogy a szüleim szegények voltak. Körülvettek a közeli családtagok és a barátok, kényelmesen éltünk, volt számomra jó oktatás. Volt egy bátyám, Jakab, és egy nővérem, Márta. Később született fiatalabb testvérem, akit úgy hívtunk, Simon. Éltek körülöttünk unokatestvérek, nagynénik és nagybácsik, akik felügyelték a növekedésünket és a jólétünket, és akik élvezték a társaságunkat. Az egyik legközelebbi barátom és osztálytársam volt Mária Magdolna, aki az életem szerelme az első naptól.
Most mindannyiótoknak fontos tudnotok az azonosságom kialakulásáról, mert ez elmondja a nagy szeretetet, amit az Isten érez az emberiség iránt, és ez fog neked adni egy pillantást a mennyország társaságainak a működéseibe és terveibe.
Az az ember és élet tudat, amit Jézus Krisztus gondosan előre tervezett, az előrelátás, hogy egy ilyen élet óriási változást hozna, és remélhetőleg új megértését Isten igaz útjának. Ez volt a célja, hogy növelje a tudatosságot a Föld bolygó lakosságában, amely belecsúszott a sötétség elleni a harcba, majdnem elárasztották a megszálló Sötétség hullámai, aki megtestesült, újra és újra, monopolizálva a hatalmat és a gazdagságot a bolygón, ahogyan továbbra is tették, az elmúlt évig, amikor a Galaktikus Tanács végül képessé vált arra, hogy támogassa az emberiséget egy sokkal közvetlenebb módon.
2000 évvel ezelőtt jöttem, azzal a szándékkal, hogy elkezdjem a Felemelkedés folyamatát, amely bevezeti az új aranykort. Tudtuk, hogy nehéz kihívás, és szerettük volna, hogy biztosítsa a sikert egy olyan helyzet létrehozásával, amely a legjobb esélyt kínálja a sikerre. Úgy döntöttünk, hogy én is megtestesülök, mint lélek, a baba Yeshuában, ám mivel ez túl nehéz feladat volt egy magányos léleknek, ezért azt javasolták, hogy hozzunk létre egy erősebb entitást egy másik lélekkel történő összefogással, vagy talán két lélek, akik összeolvadnak, hogy eggyé váljanak az életben.
Ez volt az a teremtés, amiben megegyeztünk. Úgy volt, hogy csatlakozott a szervezetben Yeshua az én drága bátyám és a többi Csillagszülött, az általatok ismert St. Germain, aki egy ősi lélek a Kumara vonalból, mint én. Aki ezután csatlakozott, aki úgy ismert előttetek, mint El Morya, akinek a személyazonosságát még nem fedték fel teljesen mind a mai napig. Úgy éreztük, hogy így olyan erős a szeretet és a bizalom egymás iránt, hogy megnyugodtunk a tudatban, nem számít, mit hozhat az élet, együtt kezelni tudjuk. Én lennék a "vezető lélek", vállalják a felelősséget, és a névrokonságot, amellyel az ember Jézusként lenne ismert. Ez volt a nagy vigaszom, hogy tudtam, mennyire támogatnak.
A reményünknek hoznia kellett Fényt és Szeretetet mindennek. Ez szintén megtervezett volt, hogy Mária Magdolnával, akinek az életre szóló partneremnek és feleségemnek kellett lennie, létrehoznánk a három ikerlángunk kik megosztoznak Mária testén. Az élő szeretetünk és vonzalmunk egymáshoz ikerlángoknak lehetővé tennék a legerősebb lehetséges kapcsolatot, feltéve, hogy az egyensúly megteremtéséhez szükséges egy hasonlóan erős női partner, mivel ez az Elsődleges Teremtőnek, egyetértésben a Galaktikus Tanáccsal fontos volt, a női energiát szintén teljes egészében képviseljék. Anya/Atya Isten, ennek a Tejút Galaxisnak a teremtőiként szorosan részt vett az út minden lépésénél, és felügyelte a projektet, amely az volt, hogy a szenvedő emberiséget visszavezesse a szeretett Anyaföldhöz és a Krisztusi Tudatosságba. Amint látod, nincsenek véletlenek, vagy balesetek az események tervezésében, és a bolygón való kibontakozásban. Gondosan megtervezett, de a szabad akarat a földön nem mindig teszi lehetővé a tökéletesen kiszámítható végrehajtását terveinknek. Ebben az esetben ez elvitt majdnem 2000 évet, hogy valóra váljon a gondosan lefektetett tervünk.
A gyerekkorom és oktatásom boldog idők voltak, az előkészület és bővítés ideje volt, mivel nekem kellett szoknom a tapasztalatot, hogy két másik intelligenciával egy testben élünk, de követtük egymást ahogy mindig is tettük, és Mária ugyanazt tapasztalta. Eredeti memóriám és a küldetésem nem volt teljes a kezdetben, de ez tisztábbá vált, ahogy nőttem. Tanultam és utaztam, de mindig visszatértem a családomhoz és Máriámhoz.
A családommal és szeretett Máriámmal éreztem ilyen szeretetet, a végzetünk együtt volt teljesen világos. Összeházasodtunk egy örömteli ünneplésben a családunk kebelében Názáretben, és együtt kezdtük el az elkötelezett életünket Fénynek és Igazságnak a elhozására világunkba.
Mária elkísért sok kirándulásomra más városokba, és az otthonunk lett a beszélgetések találkozóhelye. Nem gondoltam magamra tanárként vagy előadóként. Egyszerűen megosztottam azt a mély szeretetet, amit Istenért és emberiségért éreztem. Ismertem a mi Első Teremtőnk, az Anya / Atya Isten mély tiszteletét és szeretetét és a Felemelkedett Mesterekét, akik Jézuskénti utam előtt már a barátaim és a tanáraim voltak az Eonok alatt. Biztosan tudtam, hogy a kép Istenről, hogy egy dühös és büntető bíró, teljesen rossz. Azt is tudtam, hogy nincs pokol, nincs tűz és kénkő, és nincs sátán.
Hozni akartam a szeretet és megbocsátás üzenetét mindenkinek, akivel találkoztam, de korán elkezdtem érezni az erőteljes reakciókat bárkitől, aki közel volt a hatalom egy pozíciójához, vagy a mások fölötti befolyáshoz. A történetemmel, - ami tiszta állhatatos szeretet volt -, szembeni ellenállásuk arra a félelemre alapult, hogy elveszítenek valamit, amit birtokoltak, és nem tudták elengedni. Ez a negativitás nem korlátozódott a saját hitem vallási vezetőire, akik nem könnyen mondtak le a dühös és bosszúálló istenképükről. Sokkal inkább vallásos és bölcseleti határokat keresztezett, és néha váratlan forrásokból származott
Minél jobban megosztottam az üzenetem, annál inkább kezdtem látni, hogy minden hatalom félti a helyzetét, mert ez inspirálta a személyes szabadságra és a független gondolkodásra az embereket oly módon, hogy kétségbe vonják minden formáját a tekintélyelvű ellenőrzésnek.
Az emberek kezdtek seregleni az összejövetelekre, amikor lehoztam az Első Teremtő hatalmát, hogy meggyógyítsa a betegeket, és azok, akik megfosztottnak érezték magukat az eljövetelére vonatkozó elképzelésnél életük végére, akik vágytak arra, hogy megértsék a helyüket az Univerzumban, izgatottan és megkönnyebbülten hallották a megerősítést, hogy igen, van túlvilág, ott van a lehetőség a reinkarnációra, és Isten világosságára!
Igen, beszéltem a saját emlékeimről, az életről a magasabb dimenzióban, ahol minden életet az Univerzális Törvények vezérelnek, ahol a béke uralkodik, és ahol lehet tanulni, hogy létrehozza a saját gondolatait és mély szándékait. Ott a tanulás a legkiterjedtebb és korlátlan módon folyik, és a misztériumok, a tér és az idő is könnyen érthető. Angyalok valóban léteznek, és a lelkek is megbocsátják minden életem bűneit, és segítenek, hogy megtanulhassunk egy magasabb szintű megértést, nagyobb közelséget Istennel.
Azt tanítottam, hogy a mi felelősségünk, mint intelligens lényeknek, hogy tiszteletben tartsuk, és értékeljük a mi áldott Földanyánkat, aki gondoskodik mindenkiről, és neveli az összes élőlényt. Az emberek, az állatok, az összes teremtmény, a növények és szent helyek az Ő felszínén megérdemlik a védelmet és tiszteletet, mert ugyanúgy Isten kifejeződései, mint mi.
Én nem ettem húst, és nem bátorítottam állatok nevelésére és elpusztítására bármilyen élelmezés céljára. Figyelmeztettem őket a száraz mediterrán éghajlatnak, ahol laktunk, az őshonos növényeire, a különleges igényeket is kielégítő gyümölcsök és zöldségek termesztésére, amelyen nagylelkű bőséget nyújtanak, és elegendőek mindenkinek.
Ezek az egyszerű tanításaim voltak, és beszéltem mindenkivel, aki az élet dicsőségéről akart hallani, amikor a Szeretetet helyezik minden fölé.
Természetesen ez közvetlen konfliktusba került a római hódítók civilizációjával, akik a kulturális előnyeik mindegyikét, szilárdan háborúra és hódításra alapították. Így, az üzenetem, hogy minden szeretet, reményt adott, és sokakat vigasztalt, a hatóságokkal szemben engem gondoltak esélyesnek a régióban.
A barátaim és diákjaim cserébe bárhol tanították Isten szeretetének az üzenetét, amerre mentek. Néha jegyzeteltek, és Mária Magdolna összerendezett a tanításaink közül néhányat a bájos, tiszta nyelvezetében. Azokat az írásokat javarészt elrejtették, módosították, vagy elferdítették, hogy egy teljesen más szemszögből mutassák be - amelyik félelmet kelt, akarnok, és felhatalmazást nyújt. Leírták, hogy Földanyát erővel hódítják meg, és Isten szeretete megvetéssel és arroganciával volt árnyas. A mi egyszerű és közvetlen arámi szövegeinket sűrű és eltorzított példázatokba csavarták.
Szerettem arra használni a példázatokat, hogy kifejtsék a véleményüket, de ahol engem idéztek, a magyarázataimat azokra a példákra, amiket adtam, kihagyták, így az eredmény sötétté és ellentmondóvá vált.
Ez az oka annak, hogy ezt az üzenetet adom most a világnak: azoknak segítségre, akik átérezték az üzeneteim igazságát, és utat találjanak vissza az egyszerű örömökhöz, hogy tudják, hogy te ki vagy, honnan jöttél, és milyen az élet valójában.
Az élet virágzik egész univerzumban. Nem vagyunk egyedül, és nem mi vagyunk a legfejlettebb civilizáció. Távolról sem. Testvéreink a csillagokból itt vannak felettünk az égen, türelmesen várnak, hogy a segítsenek a legfontosabb törekvésben, amiben egy lény részt vehet - a teljes lakosság felemelkedéséhez a bolygón. Ezzel az emelkedéssel minden lélek magasabb dimenziókba kerül, mi is tapasztalni fogjuk az energiák feloldását az egész Multiverzumban, mert ez egy univerzális folyamat. Ez a sors, a belső hajtóerő minden életforma számára, ez a fejlődés magasabb dimenziókba, és közületek mindenki része a folyamatnak.
Most visszatérek ahhoz a történethez, amit ígértem, - az életem történetéhez
Mária és én tovább éltünk és tanítottunk, volt két gyermekünk, egy fiunk és egy lányunk, és majdnem olyan idillikus életet éltünk egy ideig, mint egy átlagos család. Ez egy egyszerűbb idő volt, és nagylelkűen támogattak érzelmileg és pénzügyileg a családjaink és a közösségünk, hogy utazhassunk, elvégezhessük a gyógyító munkánkat, és tovább terjeszthessük az üzenetünket azon a területen, amit ma Közel-Keletként ismertek, és azon túl is.
A szeretett barátaink melegen üdvözöltek minket, törődtek velünk és nagy szeretettel bántak gyerekeinkkel, és lehetségessé tették nekünk azt, hogy széles körben osszuk meg az üzenetünket.
Teljesen hű voltam szeretett Máriámhoz, a szerelmemhez, az ihletőmhöz és az életem központja volt, ahogy én is neki. Ráadásul ikerlelkek maradtunk, ahogy folytattuk a hosszú kapcsolatunkat a Földdel, és szeretett emberiségével. Ő megtestesült azóta, és egy testben van most is, ahogyan a Felemelkedett mesterek többsége - különösen a női társak, akik itt vannak, hogy bevezessék a Női minőség korát.
Mindannyian ismeritek a feltételezett életemet a végéig, amikor a sötétség erői mind a zsidó közösség, és a római kormányzáson belül üldöztek engem, mint árulót és bajkeverőt. Kiadták a parancsot letartóztatásomra, és figyelmeztettek, nyilvánvaló volt, hogy az elkerülhetetlen jön. Az én kivégzésemmel kellett példát statuálni, hogy elfojtsák a növekvő ellenállást az elnyomó római uralommal szemben.
Összehívtam szeretett családomat - nem neveztem őket tanítványoknak; ők a meghitt barátaim és útitársaim, a megbízható társaim voltak. Egyik sem volt hűségesebb vagy odaadóbb a legkedvesebb testvéremnél, Judásnál, ahogy hívjátok őt. Magamhoz hívtam őt, hogy a római katonákkal való közelgő összeütközésről beszélgessek vele. Megkértem őt, hogy menjen hozzájuk, és mondja el nekik a hollétemet, hogy elkerüljük a keresést, és elhurcolás okozta kavarodást, mely az egész családomat veszélybe sodorta volna.
Hűségesen végrehajtotta a kívánságaimat, mert tudtam, ő volt a megtestesült Fény lélek, Lucifer volt, szeretett testvéremnek a fia, akit St. Germainnek hívtok
Ő volt, és most is ő Isten fényének hordozója, ahogy a neve is mutatja. Ő sem akkor, sem máskor nem volt kapcsolatban a gondolati teremtéssel, a Sötét Lénnyel, akit Sátánnak hívtok. Nem volt vesztegetés vagy árulás - akkor is szeretett engem, ahogy most is, fenntartások nélkül.
És így történt, hogy őrizetbe vettek, mivel a rövid tárgyalással, és előre meghozott ítélettel ítélt el a zsarnoki Poncius Pilátus, arra, hogy megkötözzenek, és felszegezzenek szegekkel, de nem a keresztre, hanem egy nagy fára a köztéren, a teljes a lakosság szeme láttára. Nem kaptam meg azt a megbecsülést, hogy egy keresztre, ellentétben a későbbi, kitalált történettel.
Az egész felvonulás és végrehajtás kicsit drámai, vagy Hollywoodi előadásra hasonlított. Ez a kegyetlenség egy kopár demonstrációja, és a hatalom nyers visszaélése volt. Engem a fához kötöttek, szegek a lábaimban és kezeimben, nagy fájdalmat és kínt okozva a fának és nekem is.
Felkészültem, hogy el fogom hagyni a testemet, kértem a Teremtőt, védelmezzen és tartson fenn engem, helyezzük a testet mély kómába, amit nevezhetünk tetszhalálnak is.
Mi, a lelkek, akik lakták ezt a testet, addig fel tudtunk menni a magasabb dimenziókba, amíg a testet figyelik. Megtartottuk az élet fonalát, amíg a testet elvitték, és szeretett anyánk és feleségünk figyelmével a testet később újraélesztették.
Igen, később találkoztam a barátaimmal az úton, és szintén megjelentem Paulnak, miután kitűnő szolgálatokkal töltöttem egy rövid időt, amíg felépültem a sebekből, két csodálatos Máriám ápolt. Nem hagytam el a bolygót akkor. Nem, tovább éltem.
Franciaországba utaztunk, ahol fogadtak és elrejtettek, valamint ahol tudtuk, hogy a szükséges oktatás és a biztonság gyermekeinknek biztosítva volt. Ott született a harmadik gyermekünk, és Mária Magdolna megalapította saját titkos iskoláját. Később utaztunk Törökországba, és a Távol-Keletre, ahol minket szintén üdvözöltek.
Úgy éreztem, az erős kapcsolat a buddhizmussal azt kívánta, hogy egyesítsem a tanításaimat a buddhizmus több tanával, mely a koncentrációval és a belső kereséssel megteremti a lelki békét, és a meditáció gyakorlásával eléri a magasabb rezgést és a kapcsolatot Istennel.
Tibetben megtaláltam azokat a misztikus és mitikus helyeket, ahol a Menny és Föld találkoznak. Portálok vannak ott a Belső Földre, és a szerzetesek tanulták azokat a mély gyógyító technikákat és csendes gyakorlatokat, amik megengedik nekik, hogy több száz évig éljenek. Hosszabb időszakra velük maradtam életem nyolcadik évtizede alatt, tökéletes egészségben.
Ez hosszú és teljes élet volt, amit gazdag társasággal töltöttem az Isten szeretetének az ölelésében, csendes szemlélődéssel töltöttem öregebb éveimben. Visszatértem az utazásaimról, hogy szeretett Máriámmal legyek az utolsó éveinkben. Rövid látogatásokon voltunk Franciaországban, Angliában, és Skóciában, amíg a természetes halálom körülbelül 86 évesen bekövetkezett, és Mária nagyon kicsivel később követett engem.
Úgy éreztük akkor, hogy elindítottunk egy ébredést, de nem voltunk tisztában Pál kampányával, aki apostolnak nevezte magát, és felvállalta, hogy létrehoz egy új szektát, a kereszténységet.
Nekem nem állt szándékomban létrehozni egy vallást. Csak hozni akartam a szeretet és a fény üzenetét, ami megvilágította volna a világ létező vallásos tanításait. A miénk egyenes, haladó üzenet volt - amely, ha kivirágzik és elterjed, létre hozta volna a békét a Földön, vagy legalábbis megalapított volna egy földsáncot a Sötét energiák árvize ellen, ami jött a genetikailag módosított Reptiliánok növekvő inváziójával. Azonban, mint oly gyakran megtörténik, akkor kiderült, hogy azok, akik azt állították, hogy támogatóink, tanításainkat tartósan eltorzították.
Amikor Konstantin elrendelte az elérhető tanításaimból a Bibliának az összeállítását és közzétételét, az eredmény minden volt, csak pontos és teljes nem. A szándékait a politika motiválta. Irányítani szerette volna annak a zsendülő növekedését, amit akkor kereszténységnek neveztek, - a Krisztus Tudatosság felismerését a Földön. A császár látta a veszélyt, amely lehetővé teszi Fénynek, hogy átszűrődjön a nagy kiterjedésű és egyre inkább kezelhetetlen birodalmán keresztül.
Elszigeteli az embereket az Öröm és Béke propaganda és a félelem árusítása, a hit dicsőséges túlvilági Isten jelenlétében, hogy félelemmel vezéreljék az ellenállást. A ragaszkodás a családhoz, közösséghez, és Istenhez lazítja az emberek bármilyen politikai entitás iránti hűségét, miközben a mesterséges határokat és a nemzeti szenvedélyt feloldja. A papság, ami egy hatalmas entitás, saját érdekében igazodik Konstantin igényeihez, mert a saját érdeke, hogy fenntartsa a patriarchátus vallás hatalmát.
Ezt a dokumentumot, amit Bibliának neveztek, létrehozták. Az Ószövetség az alaphang, mely a hangsúlyt a háborúkra, a versenyre és a bosszúra helyezi. Istennek az a képe, amit ez festett, egyesült a korai judaizmus legtöbb zsugori, és erőszakos szektájának a tanításaival, amelyek célja, hogy összehangolják a későbbi írásokkal, amelyek többsége javított, elhomályosított, átértelmezett és áttervezett, újratervezett, azért, hogy létrehozzák azokat a megtévesztő, ellentmondó üzeneteket, amiket most találsz benne.
A bűn fogalmát behozták az írásokba, és egy sátán ellenes hős képét, amit arra használtak a szülők, hogy leigázzák gyerekeiket, így az irányítás elsődleges eszköze lett. A bűnösség és szégyen a szexuális szokások irányítása és egy külső, fegyelmező Isten iránti engedelmesség körül összpontosultak. Ez az "Isten" valóban tökéletesen tükrözte a császárt, de egyáltalán nem hasonlított Istenre, aki az apám volt, Teremtő, a saját szerető teremtőm.
Határozottan kimondom a gyermek nem tud bűnben születetni, hiszen egy csecsemő egy teljesen ártatlan Fény, nem érintette a sötétség, a tiszta lélek, egy új élet kezdetén. Létrehozni egy gyermeket egy szent cselekedet, ami áldott Istenben. Semmit, amit egy gyermek tud tenni, sehogy sem lehet kapcsolatba hozni bűnnel vagy gonoszsággal.
Van egy megmaradt abszurditás, amellyel foglalkozni kell itt, amit orvosolni kell, mielőtt a Föld Anyán az emberek képesek lesznek arra, hogy békében éljenek. Ez az a gondolat, hogy a kereszténység az egyetlen igaz vallás. Én most sem, és soha sem azt tanítottam, hogy én voltam Isten egyetlen fia. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Nincs különleges személy vagy kész tanítás, utolsó szó - ami jobb az összes többinél. Csak egy Első Teremtő, minden élő Teremtője van. Nincs egyén, vagy vallás, akinek közvetlen vonala vagy közeli kapcsolata lenne Vele, mindenki egyenlő a szemében.
Látod, az elképzelés egy vallásos háborúról egy képtelenség. Minden lélek a Földön, és az egész Multiverzum egyenlő helyen van a szívében, és közvetlenül kommunikálhatsz Vele, közvetítők, papok, vagy akár spirituális közvetítők nélkül. Rendelkezel minden veled született képességgel és a vággyal, hogy csatlakozz szeretetben, a védelemben és megbocsátásban a Teremtőnkhöz. Ez fog csak örömöt és mély beteljesedést hozni mindennek.
Nem fogom felsorolni azoknak az embereknek, és helyeknek a részletes leírásait, amelyekkel találkoztam az életemben. Ezek az elemek nem fontosak, csak megerősítik a szerelmemet az emberiség iránt, és szoros kötődésem a családomhoz, feleségemhez és gyerekeimhez. Nem én vagyok azoknak a tanításoknak a témája, amiket Isten hozni szeretett volna Földnek. Én voltam a közvetítője / az ő szeretet üzenete. Csak az életem eseményei fontosak, hogy megvilágítsák azt, amit képviseltem, és amit másoknak tanítottam. Az üzenetemet megváltoztatták, amikor a keresztre feszítést az életem központi, és legnagyobb gyújtópontjaként feltalálták.
A kereszten lógó testemnek képe valóban egy állandó emlékeztető arra, hogy téged szintén meg fognak büntetni, mert hiszel bennem és a tanításaimban. Ez egy borzalmas fenyegetés, és ez kitörli az örömet. Ez a kitörölhetetlen kép egyedül több kárt okozott mindennél, amit a szavak esetleg tehetnének, hogy visszatartsák a bőséget, és elvegyék a kedvet az ünnepléstől és hittől. Ez szomorúságot és rettegést, depressziót és reménytelenséget vált ki. Vigaszt tud adni a nyilatkozatban, „Krisztus meghalt a bűneidért?” Azt kell mondanom neked: HATÁROZOTTAN NEM!
Az üldözőim kezétől rám mért büntetésem nem győzött le engem, sem meg nem haltam. Sem az életnek, sem a halálnak nem volt semmi köze a bűnhöz – a tiédnek vagy az enyémnek sem. Eljöttem a Föld bolygóra, hogy képviseljem egy jó és szerető család megtestesítését, aminek nyilvánvalóan semmi köze a nőtlenséghez, tanítani másokat egy életen keresztül, és azoknak felemelésére, kiknek szívei elnyűtté és legyőzötté váltak a tisztességtelen politikai és pénzügyi gyakorlatok miatt. A hatalom visszaélése féktelen volt akkor, ahogy most is, a gazdagok kirabolják a szegényeket, az utóbbi időkben eredményesebbé és hatékonyabbá váltak az eszközök.
Sok ember elborzad, amikor olvassa az üzeneteket tőlem, és szintén Anya/Atya Istentől, mely kiterjedt politikai tartalmat hordoz. Azon töprengek, hogy miért gondolják azt, hogy tanításainkat el tudták különíteni azoktól a feltételektől, amelyek alapján az emberek éltek, és attól az elnyomástól, ami hatalmas szenvedést és nélkülözést okozott.
Az embereknek, akik szenvednek az elnyomástól, és csak annyi energiájuk marad, hogy küzdjenek a túlélésért, sokkal veszélyeztetettebbek a további elnyomásra. De nehezebb uralni őket, ha a szívük tele van szeretettel és elméjük nyitott Isten üzenetére. Az volt a szándékom, hogy megszüntessem azokat a feltételeket, amelyek között az emberek élnek, illetve felszabadítsam az állam uralta lelki életüket.
Én gyógyító voltam, és most is az vagyok. A testi szenvedést, amit betegségek és a rokkantság okoznak, súlyosbítja a rossz táplálkozás, a túlzsúfoltság és a régóta mérgező környezeti feltételek. Enyhíteni szerettem volna a testi betegség fölösleges fájdalmát, mert ez hajlamosít arra, hogy az emberek kimerültek, és kétségbeesettek legyenek. Vigaszért és gyógyításért először Istenhez fordulnak, el akarom hozni nekik azt a megkönnyebbülést és örömet, amelyek a gyógyítással jönnek. Ez az oka annak, hogy sok fénymunkással dolgozom, akik most gyógyítók.
Itt az ideje Földanya minden lényének, hogy meggyógyuljon, és a Földanya is helyreállítsa magát, az emberiség kezétől évezredeken át tartó visszaélések miatt. Itt az ideje a nagy ébredésnek, igazságról, hogy MINDEN EGY. Nincs egyén, sem állat, sem fa, amely nem elválaszthatatlanul kapcsolódik minden másik lényhez. A fa fájdalmat érez, amikor vágják, megérdemli, hogy tiszteljék, és tiszteletben tartsák, ha egy ház építéséhez használják.
Még jobb, ha a technológia teljesen elkerüli az erdészeti termékeket, ez rendelkezésre áll, és hamarosan elhozzák a Földre galaktikus testvéreitek.
Milyen gondolkodás szükséges, ami azt okozza, hogy egy egész civilizáció elpusztítsa az otthonát, és kimerítse minden forrását, amire szükségük van a túléléshez? Azt hiszem, ez ugyanaz a sötétség, amely táplálja az öngyűlöletet, és a gyűlöletet mások iránt jobban, mint önmagát. Ez a megrohasztó gyűlölet folyt végig az emberiség és Földön élő társaik kapcsolatai között, ami egy mérgező légkört teremtett, amelyben az állatok egymás ellen fordultak, és harcolni kezdtek, és egymást eszik. Mivel a szeretetrezgés tanfolyamok az egész bolygón emelik a szívet és az elmét, az állatok reagálnak az érzésre, és úgy viselkednek egymással, mint a testvérek.
Végül, az összes Földi királyság csatlakozni fog a harmóniában és szeretetben élő emberiséghez, és enni egymást a múlt egy dolga lesz. Az emberi testek fejlődnek, hogy zöldség és gyümölcs diéta táplálja, és az állatok veled egyetemben változni fognak. Ez már elkezdődött, mind az embereknél, mind az állatoknál.
Ugyanaz az átható hatás vonatkozik az időjárásotokra, mivel az emberiség öntudata ugyanazt az erőszakot keveri bele az időjárásmintákba, ahogy teszi azt az állatvilágban. Földanyát most tisztítják és helyreállítják az ő kezdeti, a tiszta Éden állapotába. Az emberiség sem fogja megbolygatni, mert túlterhelték az ő erőszakos reakcióik, ezért kell növelnie a rezgését magasabbra a Napnál, ezzel csökkentve a Föld önvédelmi intézkedéseinek hatását.
Elmondom ezeket a Földön való aktuális fejlesztésekkel kapcsolatos dolgokat neked, mert tudod, a munkám az emberiséggel soha nem ért véget. Közvetlenül az 5. dimenzióba mentem át a 3. dimenzióból, egy testben való élettel kapcsolatos tapasztalattal. Értsd meg, én felszálltam a testemmel együtt, mint ahogy te is megteheted. Ez a része a bibliai történetnek részben igaz. Azt feltámadásnak nevezték, ami nem pontos leírása felemelkedésemnek. Én nem csak visszatértem az életbe, de magasabb dimenziókba emeltem fel a testem.
Mi, akik már megvalósítottuk ezt, most már a testünk elérhető számunkra, ha vissza szeretnénk térni a Földre, anélkül, hogy átmenjünk a születésen, és a gyermekkori folyamaton.
Én ajánlom ezt a rövid áttekintést az életemről, hogy kiderüljön, milyen pusztító gondolatokat mutattak be, mintha az enyémek volnának, mintha ők képviselnék az igazságot, ami a Teremtőnkre és a velünk való kapcsolatára vonatkozik.
Sokkal többet mondhatnék, de csak rá szerettem volna mutatni a legsúlyosabb hazugságokra - azokra, amik létrehozták a legnagyobb torzításokat az Első Teremtő Igazságával való kapcsolatunkban, és az Égi Társasággal, akik mind itt vannak, hogy most segítsenek téged a közelgő felemelkedésedben.
Azt javaslom, hogy olvasd el ezt az önéletrajzi üzenetet, a korábban csatornázott üzenetek kontextusában Anya/Atya Istentől, a Tejútrendszer alkotójától, aki egy sokkal kiterjedtebb és részletes leírást adott neked. Azt a kedves Kathrynünk által korábban csatornázták, a címe: „Mikor megfogtam az Isten lábát”. Ők biztosítják a lehetőséget, hogy felemelkedett mesterekkel együtt dolgozzunk, hogy véghez vigyük ezt a dicsőséges és történelmi felemelkedési eljárást. Hallani fogod a hangjaikban levő szeretetet és a szavaik igazságát, amik teljesen egyeznek az enyémmel.
Hiszem, hogy érezni fogod azt a nagy szeretetünket, mely szeretetet hordoztam a szívemben eónokon át. Amikor mások feladták a Föld emberiségébe vetett hitet, az én hitem és a szeretetem erős maradt, és most már bebizonyosodott, hogy együtt fogjuk megvalósítani az álmot, és véghez fogjuk vinni a legnagyobb kihívást, amit valaha vállaltak a világegyetem történelmében.
Szeretlek titeket. Mi egyek vagyunk, elválaszthatatlanok, mint a szél, és a levél, mindörökké.
Én vagyok az, Jézus / Sananda, valamint a teljes Égi Társaság.
Kathryn E. May átirata 2014 január 7. 20:00, Los Angeles, CA

http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://www.whoneedslight.net/&prev=/search?q=kathryn+e.+may+psyd&biw=1082&bih=791

Jézus Evangéliuma

I.) Messzi idők ígéretét teszem valóvá most,
hogy emberként jöttem ide közétek.

2.) Nem volt ez szükséges addig, míg atyáitok lelkéből a szeretet imádsága törhetetlen hittel érkezett az örökké lett Mindenhatóság...
fényvilágába.

3.) Amíg a földi ügyeket az Égi Törvény örök rendje irányította.

4.) Amíg az emberi gonoszság meg nem rontotta bennetek az istenfiúság méltóságát.

5.) Amíg az örök Szeretet Teremtőjét - akit ti Istennek neveztek - meg nem gyalázták e gonoszok azzal, hogy más népek legyilkolását ez örökkévaló rendelésének és akaratának hirdetik.

6.) Amíg a mindent előre elrendező és a földi ügyeket is irányító Fényvilág Igazsága helyett
- az ember- és állatáldozatokat követelő,
gonosz akaratát, hogy az istenfiakat emberi szolgákká tehesse - „Törvénynek" nem nevezte egy parázna nemzetség.

7.) Meglátjátok és halljátok is, miként ostorozom majd őket, mint mérges kígyók fajzatait, kiknek szája gonoszul és hamisul szól, mert csak önszeretet és önérdek lakozik bennük.

8.) Akik nem akarják észrevenni az Idők jeleit és azokban az Igazságra intés felemelt ujját.

9.) Akik Istennek tisztelik a maguk-csinálta írást, azt „Törvénynek" nevezik, hogy a sötétségben járók útját irányítsa.

10.) Engem meg akarnak ölni, mert tudják,
hogy én vagyok a Világ Világossága, de az én beszédemet nem értik, mert nincsen bennük Igazság.

11.) Ha majd legyőztem a halált és visszatérek a Fényvilágba, titeket is üldözni fognak az én nevemért.

12.) De érettetek és mindazokért, akik majd nektek hisznek, járom végig emberi utamat,
hogy Atyánk Igazsága megszentelődjék és mindnyájan egyek legyetek az Ő Igazságában.

13.) Így teszek bizonyságot arról, hogy Ő küldött engem e világra, hogy az igazak és hívek megőriztessenek minden gonosztól.

14.) Mert a gonoszok a hazugságot és a bosszút vallják istenüknek. Majd eltitkolják és meghamisítják az én beszédemet is, amit az Igazságról hirdetek, hogy titeket a Fényvilágból a sötétség útvesztőjébe tereljenek.

15.) Azt fogják nektek mondani mindennap,
hogy bűnösök vagytok és bűneitek terhétől csak az ő feloldozásuk szabadíthat meg titeket.

16.) De ne higgyetek nekik, mert nem születtetek bűnösöknek, hanem sokan meggyengültetek a Lélekben.

17.) Tartsátok meg azért és kövessétek az én tanításomat, hogy a Lélek által mindig elérjetek engem és megmaradjatok az én Igazságomban.

18.) Meg kell hát tisztulnod az önmagadba való nézéssel.

19.) Ha saját lelkedbe nézel, már ketten vagytok a megújulásra: jószándékod és az elhatározás, hogy jóváteszed azt, mit gyengeségedben rosszul végeztél. Jóvátevésed, lelked így megtisztulása, örömöt ad.

20.) Ilyenkor nézz a Fénybe. Én vagyok ott is Veled és új erőt kapsz.

21.) A Lélek Világosságára gyújtott Tűz is szent. Általa is tisztulhat Lelked, hiszen láthatod hatalmát a gonoszság elégetésére. Ne nézzed hát csak tűznek, mert bizony égi Fény az is. Jóra való elhatározásodat örökíti, jóvá tett vétkeidet elégeti. Szent fogadalmak születnek a Tűzbe, Fénybe vetett tekintetekkel.

22.) A Fény-tüze és a Tűz-fénye adja lelkednek sugarát, mely segít is, gyógyít is - ha úgy akarod és kéred a Kegyelem erejét hozzá.

23.) Maradj hűséges és fordulj hozzám, hiszen emberi, apró, igaz dolgaidban is megsegítlek. - De igaz légy útjaidon akkor is, ha a gonoszok közelítenek hozzád.

24.) Nehéz az Igazság útja - de ha a Fényt követed, szembe állsz vele, akkor a sötét árnyék mögötted van. - De bizony, ha hátadat fordítod a Fénynek, csak a sötétség vesz körül, melyben legnagyobb teher a saját árnyékod.

25.) Én úgy parancsoltam: "Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket!" - Ez legyen életvizeteknek a forrása: a SZERETET.

26.) Szeresd nagyon atyádfiát, családodat,
nemzet-testvéreidet, hiszen közéjük születtél. Sorsotok is egy - közös.

27.) A nemzetség, melybe Isten rendelt, földi életed vára, otthona. Hozzá láncol az Igazság.
Ha eltéped e láncot, olybá leszel, mint a hulló falevél, melyet a szelek visznek magukkal s egyszer elvész valahol a feledés sarában.

28.) Maradjatok meg nemzetségetek erős hajtásának, mert kötelességetek az Igazság tanítása - az én földi munkám folytatása.

29.) Fogjátok erősen egymás kezét és ne féljetek! Én veletek vagyok, de összefogott erőtök, közös akarattal és törhetetlen hittel végzett munkátok szükséges ahhoz, hogy veletek maradjak.

30.) Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. - Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű Fénylátókat. Nem hatalmasokat.

31.) De maradjatok meg mindig a FÉNYBEN, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön, úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek.

32.) De én veletek maradok a világ végezetéig!"

Részlet: Badinyi Jós Ferenc: Jézus, a Pártos herceg - című könyvéből Továbbiak

Zsidók és nem zsidók egyaránt vétkeztek
9 Mi következik ebből? Talán mi, zsidók, különbek vagyunk, mint a többi nép? Dehogyis! Hiszen éppen az előbb bizonyítottam be, hogy zsidók és nem zsidók egyformán a bűn hatalma alatt vannak. 10 Mert ezt mondja az Írás:

„Nincs bűntelen ember, egy sem,
11 nincs senki, aki megértené,
nincs, aki keresné Istent.
12 Mindannyian elfordultak Istentől, és megromlottak,
nincs aki jót tenne, egy sem!”

13 „Torkuk nyitott sír,
nyelvük megtévesztő hazugságot szól.”

„Kígyóméreg van ajkukon.”

14 „Szájuk átkozódással és keserűséggel van tele.”

15 „Sietnek, hogy gyilkolhassanak.
16 Amerre csak mennek,
pusztulást és nyomorúságot okoznak.
17 A békesség útját nem ismerik.”

18 „Nincs bennük sem istenfélelem,
sem Isten iránti tisztelet.”

19 Ezeket a Törvény azokról mondja, akik a Törvény hatalma alatt élnek. Így azután kivétel nélkül mindenki — zsidó és nem zsidó — egyaránt bűnös Isten előtt. 20 Miért? Mert senki sem képes arra, hogy a Törvény parancsainak teljesítésével Isten számára elfogadhatóvá legyen.

Hiszen a Törvény csak rávilágít a bűneinkre, hogy világosan meglássuk és felismerjük azokat."
Rómaiakhoz írt levél 3.rész