Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

macleod · 2014 Szeptember 21

kissalma5 írta:
Nekem a 2. szülés után elment az ízlelésem és a szaglásom. Mindkettő = volt a majdnem nullával. Úgy főztem, hogy Anyám mellém állt, és beízesítette a levesekt, főzelékeket, én meg lejegyeztem, hogy ahhoz a méretű edényhez , ilyen-olyan kajákhoz ennyi kávéskanál só , bors, paprika. Így főztem mindent, még a fasírtot is. 2-3 év után visszatért az ízlésem, a szaglásom sokkal lassabban, és még ma sem tökéletes. Ha kezd valami leégni, azt nem érzem, csak mikor már szinte ki is dobhatom
Amikor elkezdtem kijárni, apjuk vette át a főzést otthon. Sok fűszerem volt, és használtam is, tudtam, hogy mihez miből mennyit és milyen párosításokkal. Ő ezt látta és fűszerezett. A gyerekek meg állandóan mondták, hogy fáj a hasuk, hasmenésük van. Már arra gyanakodtam, hogy romlott az alapanyag, vagy a kaja, és azért. Hazamentem több hét után, főzni kezdtem és mint mindig a törpök körülöttem. A legkisebb Törp, csak néz, néz, egyszer csak megszólal: Anya, ( de ezt mindig jó nyomatékosan, és gyorsan mondta, mikor valami fontosat akart közölni )amit Apa főzött, mindig úgy csipett, vagy olyan keserű volt, hogy szerintem te még olyat soha, de soha nem ettél, de még én sem ezelőtt. Meg kellett tanulja, hogy hogyan kell a fűszereket használni. Sokszor főzök úgy, hogy na, mi van itthon, áés abból mit lehet összedobni. Sokszor csak a fűszerekkel játszadozok és teljesen más étel lesz ugyanazokból az alapokból. Vannak a haygományos kaják, amiknek ragaszkodok a megtanult receptjéhez: pl. pörkölt, gulyás, krumpli paprikás, hagyományos levesek , töltött káposzta, de a többinél, ami épp eszembe jut, és épp milyen lábbal keltem
Ha most otthon leszek, akkor tuti lesz meggyes-, túrós- és almás pite, szilvás lepény, és pacal-csülök pörkölt nokedlivel. De már a fiam is nagyon ott van, és rendre utasít, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy azt kellllllll

Kakis pelusnál nem volt feltétlenül hátrány,

, de borzasztó lehetett.

macleod · 2014 Szeptember 21

evelyn13 írta:
Ma debütálok a padlizsánkrémeddel.Egy kicsit teli a gatyám mint minden rendes diáknak aki vizsgára készül. "Kétkiló padlizsánból készítem,nem mertem a hármat bevállalni és ahhoz arányosítottam az anyagokat. A padlizsánt ,már tegnap megsütöttem,mert az idő igényes míg kihűl. Ma csak a többivel kell bajlódnom,meg az üvegmosással,de az gyorsan fog menni mert berakom a mosogatógépbe az még forrázza is gőzzel ha akarom.Tegnap készítettem karfiol levest és olasz lasanget úgy,hogy az ebéd az mára is van. A hétvégi almás-pitét kell még megcsinálnom,ha a padlizsánnal végzek. A múlthéten elszúrtam,de lapítottam mint a gyerekek ha valamit elrontanak. Véletlenül a tésztába belement a fehérje is hát azt kiszedni szerintem reménytelen lett volna hagytam és vártam a fejleményeket. Senki nem szolt semmit mind elfogyott, csak utólag mondtam meg,hogy egy kicsit módosított sütit kaptak!
Én bezzeg éreztem,hogy nem volt olyan omlós mint amilyen szokott lenni.

Mosom kezeim! Akkor az már a te alkotásod lesz!

A múzsa sem volt felelős a későbbiekben Picasso látomásainak megvalósításában !

evelyn13 · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Mosom kezeim! Akkor az már a te alkotásod lesz! A múzsa sem volt felelős a későbbiekben Picasso látomásainak megvalósításában !

Még rotyog nem tudok véleményt alkotni a mosomkezeimet recepthez! :rohog:

Olybá tűnik mintha a lé nem elfőni akarna hanem szaporodna! :rohog:

Gyagnes · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Magamat idézem a FB-ról

"Az elmúlt napokban, ahogy igazgató néni a tanévnyitón is beszélt róla, újabb megtiszteltetés érte iskolánkat, és ezzel együtt Balatonendrédet is.

A kitüntető figyelem persze nem jött magától, sok munka és sokévnyi (lassan 20 is van az) törekvés eredménye ez, legyünk mindannyian büszkék rá: hiszen csipkét sokfelé vernek a világban, de balatonendrédi csipkeverésből csak egyetlen egy van, és iskola is csak ez az egyetlen, ahol annak megőrzésével, továbbtanításával kerek e világon foglalkoznak.

Ennek a közös munkának eredménye az, hogy a 20 évvel ezelőtt elfelejtődni-kihalni látszó helybéli hagyomány új életre kapott, és a ti kezeitek között megint jövője lett, elnyerte a Somogy Kincse címet, többen kutatták már mintakincsét, és tanítása az iskola példaértékű Jó gyakorlatai között is megjelenhetett az idők során. Persze tudjuk: nem mindenki űzi egyformán, és egyforma lelkesedéssel sem: de a lehetőség sok kislány kezében újra ott lehet, hogy ő is kivegye részét a balatonendrédi vert csipke megőrzésében, és büszke legyen saját falujára is - benne talán nagymamája, dédije, anyukája, nagynénje, testvére ... munkájára, életére, csipkeszeretetére - , és a falu népművészeti értékére.

És hát mi is ez a megtiszteltetés? A napokban e-mailt kapott iskolánk..... A levélben - többek között - ez állt:

Örömmel értesítem, hogy Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztere a tegnapi nap folyamán jóváhagyta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának határozati javaslatát, melynek értelmében A balatonendrédi vert csipke hagyományának megőrzése az iskolai oktatásban felkerült A jó megőrzési gyakorlatok nemzeti jegyzékére.......gratulálok a sikeres felterjesztéshez! Üdvözlettel: ..... elnök Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottság UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság

Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy az ünnepélyes keretek közötti átadóra szeptember 19-én kerül sor, erről a későbbiekben tudósítunk.

Gratulálunk, és köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évtizedekben (akár tevékeny csipkeveréssel, akár lelkesedéssel, akár a hírnév terjesztésével ) kivette részét ebből a munkából is."

Én is tudok - és ügyesen, szépen! -csipkézni, de az xxxxxxx elcsábított: viszon annak fizikai megtartása. gyakorlatilag élőben tartása ebben a két évtizedben kolléganőm munkája, aki sok kislányt tanított meg rá újra iskolai keretek között - nálunk ez kötelező tantárgy. (Még ) Én a PR menedzser vagyok, a lehetőségre az igazgatónk figyelt fel, akinek családjában is nevezetes falubéli csipkéző nénik voltak, de a dumaláda - váratlan fordulat -, a pályázatíró és irodalmi Nobel-díj várományos, hát, az én vagyok. Ez nem a hungarikumok rangját jelenti, sajnos nagyon kicsivel maradtunk le róla, de az annál nyomósabb érv: ahhoz, hogy azzá lehessen, a hagyomány megtartásában időbeli ívet nem tudtunk ""felmutatni"", hiszen a hajdani nénik közül már talán csak 2 él még (mármint, akik a század eleji csipketeleppel, annak későbbi vezetőivel valamilyen kapcsolatban voltak), de ők is elég rossz egészségi állapotban. De az a folyamat, dokumentáció és eredmény, ahogy ezt az iskolában csináljuk, az lehetett a hungarikum egyik előszobája, egyféle jó gyakorlat. Holnap lesz az átadó valahol a Várban. Azért ez szép dolog, talán mondhatjuk. A végén még újra előveszem a klöpliket!

Gratulálok az elismeréshez, milyen jó, hogy értékelik ezt a nagyon szép és értékes munkát.

A minap gondolkodtam el rajta én is, vajon mennyi mindent nem tanulunk meg szüleinktől, nagyszüleinktől, azután évek, évtizedek múlva sajnálkozhatunk rajta, hogy bárcsak több időt tölthettünk volna együtt, és meghallgattuk volna a régi történeteket, és megtanultuk volna amit már nem lehet

macleod · 2014 Szeptember 21

evelyn13 írta:
Még rotyog nem tudok véleményt alkotni a mosomkezeimet recepthez! Olybá tűnik mintha a lé nem elfőni akarna hanem szaporodna!

Ahogy írtam a receptesben: elég sokáig kell vele bohóckodni, majdnem mint a lekvárnál, ha hagyományosan csinálja az ember (nem csal adalékanyaggal, zselésítő cukor, ami, lássuk be, akármilyen kényelmes is, mégiscsak valamilyen vegyszer ). Magam tapasztalata alapján: elkövettem a hibát, hogy mikor már a víz eltűnt (mikor már csak olyan kis iszapvulkánok pöfögtek rajta, de látszott, az már szaft, nem víz) , még egy darabig rotyogtattam, így viszont - ma vettem ki a dunsztos ládából, ott felejtettem,

a tetején már egyáltalán nincs, tehát ez meg kevés lett. No, a kettő között.

macleod · 2014 Szeptember 21

Gyagnes írta:
Gratulálok az elismeréshez, milyen jó, hogy értékelik ezt a nagyon szép és értékes munkát.

A minap gondolkodtam el rajta én is, vajon mennyi mindent nem tanulunk meg szüleinktől, nagyszüleinktől, azután évek, évtizedek múlva sajnálkozhatunk rajta, hogy bárcsak több időt tölthettünk volna együtt, és meghallgattuk volna a régi történeteket, és megtanultuk volna amit már nem lehet

Saját példámon tudom, ez mennyire szomorúan igaz, és már nem tudom jóvá tenni. Imádott nagynénémnek volt egy testvére, a másik imádott nagynéném. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban érzem, mennyire hasonlítunk néhány vonásban. (ő is inkább kísérletezni szeretett, pl., mint belemélyedni valamibe). Ő ilyen nagyon falusi asszonyság volt ... ángyok ... tántik ... komák ... sógorok ... (Én még egy nyelvleckében is mindig meg voltam lőve, mert régen még magyarul sem tudtam, ki kinek a kije, nemhogy angolul

) Szóval: egész családfák, családi titkok, rejtelmek, halálesetek, házasságok, ki kivel, hányszor ... mindig mondta, egyszer leülünk - na, nem most lányom, most fel kell szedni a dáliákat, volt neki vagy 20 négyzetméter, mert nem csak a családi sírokat gondozták, de nevükre vették a névtelen katonákat, az orosz katonákat, mert azoknak is volt anyjuk, akik sosem tudták meg, hol esett el a fiúk, a német katonákat, mert azokat is anya szülte, a régi kántortanítót, mert már senki nem ismerte, ......................... - , szóval nem most, de télen majd beülünk a nagyszobába, és lerajzolom neked, hogy a Matyikók ... a Rezik ... és rokonságban vagyunk még a ... és a szántódi pusztáról ki hova költözött, mikor kitelepítették a népet, .... én meg elütöttem mindig, hogy dolgom van, és menekültem, mert hunédzserként hol érdekelt az engem, ki kivel van.

Most meg rettenetesen sajnálom, de már nincs, aki elmondaná, és rajta kívül már akkor sem tudta senki sem!!!!

evelyn13 · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Ahogy írtam a receptesben: elég sokáig kell vele bohóckodni, majdnem mint a lekvárnál, ha hagyományosan csinálja az ember (nem csal adalékanyaggal, zselésítő cukor, ami, lássuk be, akármilyen kényelmes is, mégiscsak valamilyen vegyszer ). Magam tapasztalata alapján: elkövettem a hibát, hogy mikor már a víz eltűnt (mikor már csak olyan kis iszapvulkánok pöfögtek rajta, de látszott, az már szaft, nem víz) , még egy darabig rotyogtattam, így viszont - ma vettem ki a dunsztos ládából, ott felejtettem, a tetején már egyáltalán nincs, tehát ez meg kevés lett. No, a kettő között.

Nos itt a végeredmény!
Nekem egy kicsit vegás,de nem rossz,a feles most evett belőlle és nem volt ellenvetése :rohog:

és mind mondtad lehet osztani hát én adtam belőlle az anyósnak és a sógornőmnek. :rohog:

egy kis módosítás azért történt vele, mert nyers zöldségből készítettem és a végén botmixerrel krémesítettem valamint egy kis borssal nyakon csaptam. Szerintem nem fog sokáig tartani.

Ja és csak ennyiből fogok legközelebb is csinálni,mert ez belefér a lábosomba.

Kirjava · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Saját példámon tudom, ez mennyire szomorúan igaz, és már nem tudom jóvá tenni. Imádott nagynénémnek volt egy testvére, a másik imádott nagynéném. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban érzem, mennyire hasonlítunk néhány vonásban. (ő is inkább kísérletezni szeretett, pl., mint belemélyedni valamibe). Ő ilyen nagyon falusi asszonyság volt ... ángyok ... tántik ... komák ... sógorok ... (Én még egy nyelvleckében is mindig meg voltam lőve, mert régen még magyarul sem tudtam, ki kinek a kije, nemhogy angolul ) Szóval: egész családfák, családi titkok, rejtelmek, halálesetek, házasságok, ki kivel, hányszor ... mindig mondta, egyszer leülünk - na, nem most lányom, most fel kell szedni a dáliákat, volt neki vagy 20 négyzetméter, mert nem csak a családi sírokat gondozták, de nevükre vették a névtelen katonákat, az orosz katonákat, mert azoknak is volt anyjuk, akik sosem tudták meg, hol esett el a fiúk, a német katonákat, mert azokat is anya szülte, a régi kántortanítót, mert már senki nem ismerte, ......................... - , szóval nem most, de télen majd beülünk a nagyszobába, és lerajzolom neked, hogy a Matyikók ... a Rezik ... és rokonságban vagyunk még a ... és a szántódi pusztáról ki hova költözött, mikor kitelepítették a népet, .... én meg elütöttem mindig, hogy dolgom van, és menekültem, mert hunédzserként hol érdekelt az engem, ki kivel van. Most meg rettenetesen sajnálom, de már nincs, aki elmondaná, és rajta kívül már akkor sem tudta senki sem!!!!

Ezt sajnos én is tapasztaltam anyai nagynénéim mind horgoltak, kötöttek és aki nem az géppel varrt, mint legkisebb unokát nagymama halála után minden szünetbe deportáltak télen a hegyekbe nyáron vízpartra
télen megtanultam kötni és horgolni, nyáron meg hogy milyen csodát lehet alkotni varrógéppel. Az anyukám is tudott kötni horgolni de nem csinálta, viszont csodálatos tárgyakat készített kukorica csuhéjból amikor megakart tanítani én a kiskutyámmal akartam játszani. Csak 8 éves voltam. Sajnos az volt az utolsó alkalom hogy font. Nem sokkal később megszületett a húgom és elkezdtek építkezni se ideje se ereje nem maradt és én azóta is bánom.

macleod · 2014 Szeptember 21

evelyn13 írta:
Nos itt a végeredmény!
Nekem egy kicsit vegás,de nem rossz,a feles most evett belőlle és nem volt ellenvetése és mind mondtad lehet osztani hát én adtam belőlle az anyósnak és a sógornőmnek. egy kis módosítás azért történt vele, mert nyers zöldségből készítettem és a végén botmixerrel krémesítettem valamint egy kis borssal nyakon csaptam. Szerintem nem fog sokáig tartani. Ja és csak ennyiből fogok legközelebb is csinálni,mert ez belefér a lábosomba.

Vegás?!?! Hát az volt a lényeg, hogy AZ legyen!

Tudod! Ez egy zöldségpástétom!!!!!

Nem lehetnek benne kolbászdarabok, ezt mély sajnálattal, de elfelejtettem mondani. Nagyon megkönnyebbültem. Opció volt, hogy hajítod az ablakon át a kertbe.

A recept opciónak írt fűszereket, még borsot is, valahol, de én azt gondoltam, majd, amikor télen nyitok egy üveget, megborsozom. Nem kockáztattam. ha még a felesed sem zöldült be tőle, átment a rostán!

Én jobban szeretem rusztikusan a dolgokat, tehát anyagszerűbben, úgyhogy nem turmixolok, hanem nyelek.

Oké, barátaim, tehát egy referenciám már van, kezdhetitek!

evelyn13 · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Vegás?!?! Hát az volt a lényeg, hogy AZ legyen! Tudod! Ez egy zöldségpástétom!!!!! Nem lehetnek benne kolbászdarabok, ezt mély sajnálattal, de elfelejtettem mondani. Nagyon megkönnyebbültem. Opció volt, hogy hajítod az ablakon át a kertbe. A recept opciónak írt fűszereket, még borsot is, valahol, de én azt gondoltam, majd, amikor télen nyitok egy üveget, megborsozom. Nem kockáztattam. ha még a felesed sem zöldült be tőle, átment a rostán! Én jobban szeretem rusztikusan a dolgokat, tehát anyagszerűbben, úgyhogy nem turmixolok, hanem nyelek. Oké, barátaim, tehát egy referenciám már van, kezdhetitek!

sorcier · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Saját példámon tudom, ez mennyire szomorúan igaz, és már nem tudom jóvá tenni. Imádott nagynénémnek volt egy testvére, a másik imádott nagynéném. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban érzem, mennyire hasonlítunk néhány vonásban. (ő is inkább kísérletezni szeretett, pl., mint belemélyedni valamibe). Ő ilyen nagyon falusi asszonyság volt ... ángyok ... tántik ... komák ... sógorok ... (Én még egy nyelvleckében is mindig meg voltam lőve, mert régen még magyarul sem tudtam, ki kinek a kije, nemhogy angolul ) Szóval: egész családfák, családi titkok, rejtelmek, halálesetek, házasságok, ki kivel, hányszor ... mindig mondta, egyszer leülünk - na, nem most lányom, most fel kell szedni a dáliákat, volt neki vagy 20 négyzetméter, mert nem csak a családi sírokat gondozták, de nevükre vették a névtelen katonákat, az orosz katonákat, mert azoknak is volt anyjuk, akik sosem tudták meg, hol esett el a fiúk, a német katonákat, mert azokat is anya szülte, a régi kántortanítót, mert már senki nem ismerte, ......................... - , szóval nem most, de télen majd beülünk a nagyszobába, és lerajzolom neked, hogy a Matyikók ... a Rezik ... és rokonságban vagyunk még a ... és a szántódi pusztáról ki hova költözött, mikor kitelepítették a népet, .... én meg elütöttem mindig, hogy dolgom van, és menekültem, mert hunédzserként hol érdekelt az engem, ki kivel van. Most meg rettenetesen sajnálom, de már nincs, aki elmondaná, és rajta kívül már akkor sem tudta senki sem!!!!

Na nalunk is igy lesz a csalad,ha en elmegyek,mert csak en ismerem csak a kiterjedt rokonsag "nevsorat".

evelyn13 · 2014 Szeptember 21

macleod írta:
Vegás?!?! Hát az volt a lényeg, hogy AZ legyen! Tudod! Ez egy zöldségpástétom!!!!! Nem lehetnek benne kolbászdarabok, ezt mély sajnálattal, de elfelejtettem mondani. Nagyon megkönnyebbültem. Opció volt, hogy hajítod az ablakon át a kertbe. A recept opciónak írt fűszereket, még borsot is, valahol, de én azt gondoltam, majd, amikor télen nyitok egy üveget, megborsozom. Nem kockáztattam. ha még a felesed sem zöldült be tőle, átment a rostán! Én jobban szeretem rusztikusan a dolgokat, tehát anyagszerűbben, úgyhogy nem turmixolok, hanem nyelek. Oké, barátaim, tehát egy referenciám már van, kezdhetitek!

Sajnos nekem olyan fura az ízlésem,hogy no, de nem vagyok annyira válogatós mint a családom többi tagja. A répafőzeléket akkor eszem meg ha a répa reszelve van benne, a levesben csak a karika zöldség megy le a torkomon. A sóskát csak krémesen és a sárgabarackot a szilvát nem szeretem,de a lekvárt belőlle azt igen. Valamint a fahéjas szilva tea a kedvencem. Biztos van egypár hasonló dolog ami nem jut az eszembe,de ez van én ja még a köménymagot is őrölve ,mert egészben megakad a...nem írom le hol. Szóval nehéz eset vagyok. Építőtáborban sárgabarackot szedtünk és majdnem mindenkinek ment a hasa csak az enyém nem. Pedig minden elkövettem,hogy beálljak én is a sorban. Isteni szépek voltak a barackok exportra szedtük,illatuk is volt,de képtelen voltam lenyelni,pedig próbálkoztam aztán feladtam. Ma már mindent megeszek ha pépesítve van( becsukom a szemem és nyelem) Azért nem ilyen drasztikus a dolog ,de finnyás egy fajta vagyok. A kolbászt szeretem sőt nagyon,de ha nincs és csak vegán kellene élni azt is kibírnám, de a gyerekeim nem. Ők húst hússal ennének.

macleod · 2014 Szeptember 21

sorcier írta:
Na nalunk is igy lesz a csalad,ha en elmegyek,mert csak en ismerem csak a kiterjedt rokonsag "nevsorat".

Istennek legyen hála, hogy még nagyon sokáig leszel a családi enciklopédia két lábon járó őrizője!

sorcier · 2014 Szeptember 22

macleod írta:
Istennek legyen hála, hogy még nagyon sokáig leszel a családi enciklopédia két lábon járó őrizője!

Koszonom Andi

A birtokomban levo fotkra rairogattam,ki kicsoda,kinek a kije

,hogy a fiaim is tudjak majd kesobb.

emama63 · 2014 Szeptember 22

sorcier írta:
Koszonom AndiA birtokomban levo fotkra rairogattam,ki kicsoda,kinek a kije,hogy a fiaim is tudjak majd kesobb.

Maradt rám egypár régi fénykép, és az a legnagyobb bajom, hogy nem lehetek biztos benne, hogy jól azonosítom-e be, mert a hátára csak ilyenek vannak írva (ha egyáltalán van rajta valami): Édesanyámnak szeretettel, vagy: Keresztszüleimnek stb De hogy ki adta és főleg mikor, na az nincs

evelyn13 · 2014 Szeptember 22

Gyagnes írta:
Gratulálok az elismeréshez, milyen jó, hogy értékelik ezt a nagyon szép és értékes munkát.

A minap gondolkodtam el rajta én is, vajon mennyi mindent nem tanulunk meg szüleinktől, nagyszüleinktől, azután évek, évtizedek múlva sajnálkozhatunk rajta, hogy bárcsak több időt tölthettünk volna együtt, és meghallgattuk volna a régi történeteket, és megtanultuk volna amit már nem lehet

macleod írta:
Saját példámon tudom, ez mennyire szomorúan igaz, és már nem tudom jóvá tenni. Imádott nagynénémnek volt egy testvére, a másik imádott nagynéném. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban érzem, mennyire hasonlítunk néhány vonásban. (ő is inkább kísérletezni szeretett, pl., mint belemélyedni valamibe). Ő ilyen nagyon falusi asszonyság volt ... ángyok ... tántik ... komák ... sógorok ... (Én még egy nyelvleckében is mindig meg voltam lőve, mert régen még magyarul sem tudtam, ki kinek a kije, nemhogy angolul ) Szóval: egész családfák, családi titkok, rejtelmek, halálesetek, házasságok, ki kivel, hányszor ... mindig mondta, egyszer leülünk - na, nem most lányom, most fel kell szedni a dáliákat, volt neki vagy 20 négyzetméter, mert nem csak a családi sírokat gondozták, de nevükre vették a névtelen katonákat, az orosz katonákat, mert azoknak is volt anyjuk, akik sosem tudták meg, hol esett el a fiúk, a német katonákat, mert azokat is anya szülte, a régi kántortanítót, mert már senki nem ismerte, ......................... - , szóval nem most, de télen majd beülünk a nagyszobába, és lerajzolom neked, hogy a Matyikók ... a Rezik ... és rokonságban vagyunk még a ... és a szántódi pusztáról ki hova költözött, mikor kitelepítették a népet, .... én meg elütöttem mindig, hogy dolgom van, és menekültem, mert hunédzserként hol érdekelt az engem, ki kivel van. Most meg rettenetesen sajnálom, de már nincs, aki elmondaná, és rajta kívül már akkor sem tudta senki sem!!!!

Kirjava írta:
Ezt sajnos én is tapasztaltam anyai nagynénéim mind horgoltak, kötöttek és aki nem az géppel varrt, mint legkisebb unokát nagymama halála után minden szünetbe deportáltak télen a hegyekbe nyáron vízpartra
télen megtanultam kötni és horgolni, nyáron meg hogy milyen csodát lehet alkotni varrógéppel. Az anyukám is tudott kötni horgolni de nem csinálta, viszont csodálatos tárgyakat készített kukorica csuhéjból amikor megakart tanítani én a kiskutyámmal akartam játszani. Csak 8 éves voltam. Sajnos az volt az utolsó alkalom hogy font. Nem sokkal később megszületett a húgom és elkezdtek építkezni se ideje se ereje nem maradt és én azóta is bánom.

emama63 írta:
Maradt rám egypár régi fénykép, és az a legnagyobb bajom, hogy nem lehetek biztos benne, hogy jól azonosítom-e be, mert a hátára csak ilyenek vannak írva (ha egyáltalán van rajta valami): Édesanyámnak szeretettel, vagy: Keresztszüleimnek stb De hogy ki adta és főleg mikor, na az nincs

Ezt ma mindenki át éli és miért?
Arra senki sem gondol,hogy kitágult a világ? Őseink jobban mondva azok a rokonaink akik előttünk éltek nem utaztak. Jó formán egy helyben élték az életüket. Nem volt TV és a világítás is nem vezetékesen ment.Voltak állatok amiket nem hagyhattak magukra. Lakás vételre vagy pénz nem volt vagy jobbnak látták ha az új család inkább a kertbe vagy a házhoz épít és egybemaradnak. A gyerekek együtt játszottak míg a szülök dolgoztak vagy a rokonság vigyázott rájuk.A családi ünnepek szentek voltak összejött akkor a rokonság apraja nagyja. Emlékemben él mikor apai nagyanyám elérte a 70 évet, úgy látszik az volt a vízválasztó vagy megérezte,hogy nem sok van még hátra össze hívta a még életben lévő gyermekeit és azok gyermekeit és azoknak a gyermekeit már ha volt. Én még olyan 10-12 éves lehettem,mi már akkor fent laktunk Pesten és nem látogattak a rokonok,mert az állatokat nem lehetett magukra hagyni és hát szállás sem tudtunk biztosítani,meg nem is volt olcsó egy ilyen utazás. Furcsa volt ,hogy sok olyan unokatestvéremmel találkoztam akiket nem is ismertem. Aztán ez is elmaradt. jelenleg azt sem tudom hány másod unokatestvérem van mióta a nagyik meghaltak a család szétesett. Édesanyám mesélte,hogy adventkor már gyülekeztek a rokonok és egészen belakták anyuék házát, mivel az volt a családban a legnagyobb.Mindenki hozott valamit:hurkát, kolbászt ,lisztet ,tojást és még sok mindent ajándékot nem igen,mert azért volt szegénység még akkor is,de ennivaló az volt és nekiálltak dagasztani vekniket bejgliket ,pogácsákat készíteni, reggel mentek rorátére aztán könyvárból kivettek egy csomó könyvet,vicceset ,romantikusat,és ebéd után jött a felolvasás. Volt, hogy ahogy Édesanya mesélte annyira nevettek,hogy leszakadt az ágy,az más kérdés,hogy ilyenkor lábtól lábig aludtak a gyerekek.
Nyüzsgött az élet. Sajnos az én életemben ilyen már nem volt. és az is természetes volt,hogy mindenki csinált valamit.A karácsonyfán nem volt semmi bolti esetleg a csúcsdísz,mert arra emlékszem a többit advent ideje alatt közösen készítették. Annyi még a gyerekoromból rémlik,hogy nálunk konzum szaloncukor volt az a legegyszerűbb csomagolású és nekem akkor nagyon ízlett,mára már finnyásabb lettem,de még az is előttem van,hogy színes vékony karikákat kellett összeragasztani és abból lett a girland,Az enyém az színes volt a nővéremé sárga és a szüleim nagy becsben tartották sokáig megvoltak aztán elkoptak. meg pattogatott kukoricából is csináltunk girlandot.
Nos jellemző nálam,hogy elvittek az emlékek. Jó volt,de nem ez a lényeg. Volt sok olyan rokonom akik soha semmilyen járműre nem ültek fel.Hogy miért? fogalmam sincs leélték az életüket abban a szűk kisközösségben ahol laktak esténkén a kispadra kiültek és ott volt a beszélgetés a hírek továbbítása. Ami az egészben nekem fura,hogy mindig mindent tudtak és nem vágytak semmi másra. nekik az volt a boldogság,meg ha egy rokon oda tévedt akkor lakodalmi kajával fogadták. mindenki tudta ki kinek a rokona,ma már ez nem így van. én azért sajnálom.

Szalárd · 2014 Szeptember 22

sorcier írta:
Koszonom AndiA birtokomban levo fotkra rairogattam,ki kicsoda,kinek a kije,hogy a fiaim is tudjak majd kesobb.

Nekem sikerült összevadásznom néhány ősrégi fotót a családról,apai és anyai ágról is... Éppen tegnap szedtük elő őket,a nappali falát fogják díszíteni. Vannak kötük még az 1800-as évek végén készült képek is a dédszüleimről. Két különböző világ: a bodorított hajú habos-babos úri kisasszony az anyai dédnagyanyám és a pödrött bajszú székely harisnyás apai dédnagyapám,mellette a dédnagyanyám imakönyvvel a kezében. Körülöttük a hét gyermek,van köztük katona,szerzetes,apácanövendék...Pici gyerek korom óta mindig megcsodáltam ezt a képet Zetelakán a "tiszta szobában" a komód fölött. Pár évvel ezelőtt elkértem a nagynénémtől,és most jött el az ideje hogy méltó helyére kerüljön a nappalimban...

Edet · 2014 Szeptember 22

Ha valaki családfát szeretne kutatni, ezen az oldalon sok érdekesség van. A megyéknél a városokat kell kiválasztani, és aztán az anyakönyvekben lehet kutakodni......
Érdekes dolgokat lehet találni.
[HIDE]https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-20645-21344-62?cc=1452460&wc=M997-2B2:400633195#uri=https%3A%2F%2Ffamilysearch.org%2Frecapi%2Fsord%2Fcollection%2F1452460%2Fwaypoints[/HIDE]

Csillucs86 · 2014 Szeptember 22

Múlthéten egész jól voltam ám, aztán tegnap egy tüsszentéssel megindul az orrom, ilyen még nem volt, szóval fő a változatosság, úgyhogy kiváltom az immunerősítőt, amivel a gégészeten szántak meg...

Apánk a fejét fogja hogy lehetek ilyen málé, azt mondta a gyerekek lesznek betegek a bölcsis időszak elején, hát mondom ha már át lehet vállalni, miért ne tegyem?

A bölcsis gyerkőnek semmi baja...

Volt már így ilyen őszöm, mikor felkerültem Szekszárdról. Majd megerősödöm!

De komolyan, már mindenki rajtam röhög. DE! A torkom legalább nem fáj és már a nyirokcsomóim is elég jól visszatöppedtek...

Tecumamó · 2014 Szeptember 22

Csillucs86 írta:
Múlthéten egész jól voltam ám, aztán tegnap egy tüsszentéssel megindul az orrom, ilyen még nem volt, szóval fő a változatosság, úgyhogy kiváltom az immunerősítőt, amivel a gégészeten szántak meg... Apánk a fejét fogja hogy lehetek ilyen málé, azt mondta a gyerekek lesznek betegek a bölcsis időszak elején, hát mondom ha már át lehet vállalni, miért ne tegyem? A bölcsis gyerkőnek semmi baja...

Volt már így ilyen őszöm, mikor felkerültem Szekszárdról. Majd megerősödöm! De komolyan, már mindenki rajtam röhög. DE! A torkom legalább nem fáj és már a nyirokcsomóim is elég jól visszatöppedtek...

Jobbulást kívánok!

Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Silver Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Kormanyos

Állandó Tag

Állandó Tag

Kormanyos

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák