Nem akarok magyar férjet!

Jaszladany írta:

Dehogynem! Akinek van fia, nevelje olyanná, mint amilyen norvég pasi. Nem árt, ha ebben az apa is segít.
És igen... a nők is olyanok lesznek amilyenné nevelik őket. Senki sem születik udvariasnak vagy bárdolatlannak. Mindenkit emberek és körülmények alakítanak olyanná, amilyen lesz.

Kattints a kibontásához...

Ezzel akad némi gond, mármint a vastag betűs résszel.
Sok család már nem teljes, így valamelyik fél, aki a gyermekek nevelésének jogát magáénak tudhatja, helyt kell álljon lehetőség szerint mindkét szülőként; és nemcsak az elváltakra gondolok. Az a szülő, aki rákényszerül egyedüli jelenlévőként gyerekeiről gondoskodni, gyerekei valamilyen szinten empatikusabbak, segítőkészebbek lesznek.
Ez nem jelenti azt, hogy előnyt élvez aki csonka családban nő fel, de a jelenlegi társadalmi helyzetben ritka a szeretetteljes ép családi légkör, mely igazán útmutatóvá válhat az ifjúságnak.
A stressz, mely a szülők leterheltségéből fakad, lásd:

Gyuri51 írta:

aki két műszak, illetve állás után még rendelkezik energiával, hogy körbe ugrándozza pincsikutyaként a kedves feleségét.

Kattints a kibontásához...

sajnos mintaként szolgálhat gyermekeiknek.

Én se

Jaszladany írta:

A férfiak olyanok lesznek, amilyenné a nők nevelik őket. Először az anyjuk, azután a feleségük.

Kattints a kibontásához...

Egy anyának húsz évre van szüksége hogy a fiábol
férfit csináljon.
Aztán jön egy nő és félóra alatt hülyét csinál belőle.

gumelig írta:

Egy anyának húsz évre van szüksége hogy a fiábol
férfit csináljon.
Aztán jön egy nő és félóra alatt hülyét csinál belőle.

Kattints a kibontásához...

Ha hagyja magát szegény pára
Azt mondják a szerelem vak,de nagyon.

A cikkben szereplő feleség,ne adj'isten valami miatt meghal ez a kedves férj,akkor miből fog megélni?vagy van életbiztosítás amiből jól jön ki és szépen megél belőle,vagy elmegy dolgozni?
vagy van annyi megtakarított pénzük ami fedezi a kiadásokat?
Nem szeretnék egy mézes-mázas ,nyálas férfi felesége lenni.Nem hiszem az az igazi(?)boldogság,megértés ,szeretet,ha állandóan nyálcsorgatva dicséri a másik felet,legyen az a férfi vagy a feleség.

Ebben az egész dologban van valami, amivel látszólag a hölgy nem számol, ami pedig nagyon fontos: mit szeretnének a lányai? Nekem felnőtt fiam, lányom van és nem biztos, hogy nekem tetsző életpárt/ házaspárt választanak. Ez nem azt jelenti, hogy nekik ugyanaz a tetsző, ami nekem. Ők másak, nem én vagyok. Magam is ezelőtt 31 évvel nekem tetsző férjet választottam, nagyon jól megvoltunk/ megvagyunk (pedig én magyar vagyok, ő német, én református, ő meg evangélikus, sőt még 12 év korkülömbség is van köztünk). Tehát: sok hűhó semmiért, mert az anya minden kívánsága, álma mellett a lányai azt fogják választani, aki nekik tetszik. Régen elhúnyt ismerősöm szavait idézve: "nem az a szép, ami szép, hanem az a szép ami neked szeret" (Ismerősöm román volt, magyar asszonyt vett feleségül, megtanult mellette magyarul és nagyon jól egyezett vele élete végéig, megcáfolva a család mindkét részéről jövő sötét előrejelzéseket.)

Theodora9 írta:

Ez az egész téma szerintem már rasszizmus a javából.....!!!!

Kattints a kibontásához...

Nem rasszizmus "csak" sovinizmus.

Elgondolkodtam ezen a házaspáron.
Ez egy egyszerű kedd este ugyebár.
A férj körbeimádja az abroszt, és a ragyogó parkettát.
Minden áldott nap?
És ezt a neje minden áldott nap hallelujának éli meg?
Kétlem.
Ha túlzásba visszük a dícséretet, az rutinná válik. És senki sem veszi komolyan. Sem aki adja, sem aki kapja.
Nade embere válogatja, végülis csak magamból tudok kiindulni.
Jobban esik egy kéthetentei "amindenit, de jóllaktam, ez isteni volt" megjegyzés a vacsorára, mert akkor az valóban az volt.

Hogy mi büszke arra, hogy a neje még angolórákat is képes adni, az meg végképp összezavart. Hogy egy nő dolgozni is képes, ( a család+háztartás mellett) az mitől olyan über dolog? Hol nőtt fel ez a férj? Vagy mi is van?
Az a gond nálunk, hogy mi nem tegnap szoktunk hozzá a kétkeresős családmodellhez? Vagy hogy mi hozzászoktunk, ők meg nem?

A házasemberek viselkedése a helyzettöl függ. Azelött a férfiak fizetésosztáskor eltüntek két három napra és hazajöttek üres boritékkal, aztán a honap végéig áztatták a levelekröl a bélyeget azt mesélve a családjuknak, hogy majd a filateriában pénzt csinálnak belölle és mindent helyrehoznak. Az ilyen apákat a következö honap végég kenyérre lehetett volna kenni. Akkor még nem volt bank, a nö járt kölcsönkérni a szomszédba. Talán van más is akinek ismerös a kép.
-
Diákkoromban jo barátságban voltam egy török egyetemista párral. Egy nap megérkeztek a szülök hozzájuk Anatoliábol, egy traditioktol átjárt törökországi vidékröl.
-
A fiataloknak ügye megkelett mutatniuk, hogy jo körökben mozognak és meghivtak engem a barátnömmel együtt. Az elöszobában rögtön az ujjunkra huztak egy jeggyürüt amit valakitöl kölcsön kértek és a távozáskor le kelett adni sutyiba, csak azért, hogy a szülök ne tudják meg, hogy nem vagyunk házasok.
-
A mama és a papa a lakoszobában üllt és elégedetten mosolygott mindenre amit mondtunk mert nem értettek egy szot sem. A fiunak nehezére esett a fotelban üllni amikor a felesége megjelent a süteményestányérokkal, állandoan felakart ugrani, hogy segitsen a feleségének de az egy katasztrofa lett volna.
-
A lány szivesen vette volna ha segit a férje de nem lehetett. A szereposztást megkellett forditani arra a pár hétre amig ott voltak a szülök. Korábban mindent együtt csináltak, söt a fözésnél, takaritásnál a fiu volt az ügyesebb. Nem lehetett, a szülök megbotránykoztak volan: "Micsoda nöt vettél feleségül, mégcsak ki sem szolgál!"
-

Hogy a nöket is biráljuk:

pacisi írta:

két lányom van. Az hiányozna örülni ,múlatni, barátkozni nem tudó. Rideg merev sótlan Norvég legyen férjként tagja a családnak.

Kattints a kibontásához...

Volt a TV-ben egy riportfilm Norvégiáról és volt egy rész benne ahol a riporter kérdezte egy házaspártól mit csinálnak a hosszú téli sötétségben? A film mutatta a kinti többé-kevésbé sötétséget, ami azért többé-kevésbé mert ha a táj havas akkor erös szürkületnél sötébb nem lesz. Mutatta a házukat ami egy nagyon barátságos kinézetü volt. Kivül fa, belül fa. Félreérthetelenül látszott a jólét keveredve a jóizléssel. Vissza a kérdéshez, mit csinálanak a hosszú téli sötétségben? A válasz valahogy igy hangzott. A világosabb idöszakokban dolgozunk keményen és sokat. Az év ebben a részében sokszor összejövünk család, barátok. Társasjátékot játszunk, beszélgetünk, jókat eszünk. Nem sótlanok, nem ridegek biztos van olyan is amúgy olyanok mint mi vagyunk.

Nem beszélve arról, hogy személyesen is ismerek néhányat és amit irsz nem illik rájuk.

blober írta:

Volt a TV-ben egy riportfilm Norvégiáról és volt egy rész benne ahol a riporter kérdezte egy házaspártól mit csinálnak a hosszú téli sötétségben? A film mutatta a kinti többé-kevésbé sötétséget, ami azért többé-kevésbé mert ha a táj havas akkor erös szürkületnél sötébb nem lesz. Mutatta a házukat ami egy nagyon barátságos kinézetü volt. Kivül fa, belül fa. Félreérthetelenül látszott a jólét keveredve a jóizléssel. Vissza a kérdéshez, mit csinálanak a hosszú téli sötétségben? A válasz valahogy igy hangzott. A világosabb idöszakokban dolgozunk keményen és sokat. Az év ebben a részében sokszor összejövünk család, barátok. Társasjátékot játszunk, beszélgetünk, jókat eszünk. Nem sótlanok, nem ridegek biztos van olyan is amúgy olyanok mint mi vagyunk.

Kattints a kibontásához...

Én viszont jártam ott.

èn jártam ott viszont ezek a norvégok itt laknak. Akkor Te is olyan vagy, hogy beszéltél egy sótlan norvéggal és ebböl következik, hogy egész Norvégia sótlan. Hm.

nem - kimaradt

blober írta:

nem - kimaradt

Kattints a kibontásához...

milyen válasznak örülnél? azt írom !

Szerintem meg az egy dolog, hogy az anya mit szeretne ,ez biztosan nem nemzetiségi kérdés, ez akkora ökörség, meg nézhetjük más szemmel is, ismerve a magyar férfiak helyzetét.. ebben az országban talpon maradni ..na az a valami. "Teher alatt nő a Pálma. "A becsületes ,szorgalmas ,dolgozni tudó és szerető magyar férfiak erős pálmáknak minősülnek.De Én biztosan nem azt nézném, hogy milyen nemzetiségű, hanem hogy a lánnyal egy szeretetnyelvet beszélnek-e. Meg aztán elmúlt már szerintem az az idő, mikor ezt a szülők mondták meg.

pacisi írta:

milyen válasznak örülnél? azt írom !

Kattints a kibontásához...

Hát... kedves barátom ha elhiszed, hogy ez az irás általánositható, ha elhiszed, hogy a magyar férfiak többsége még a régmúltban él, ha elhiszed, hogy a modern férjek ilyen túlzottan rácsodálkozók, dicsérök a hétköznapi életben akkor talán tényleg bennem van a hiba. Azért van itt más is "De gyönyörűen megterítettél!" - mondja a férj a nönek. A férj talán új kocsit akar venni? " Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar férfiak," Akkor én sem játszom meg magamat! Fogom a bunkósbotomat lemegyek és agyonütök néhányat az utcán ugyanúgy ahogy a kökorszaki öseim csinálták. Magyar férfi vagyok, nem hiszem, hogy valaha is megváltozom.

Szervusztok ,
huuu , de nagy vihar keveredett e kis lavor vizben . Engedjetek meg egy kis nyilvánosságott ; mindenki magából indul ki és ki mint él ugy itél . Valószinüleg a fent nevezett hölgy otthon , mármint a Magyar családjában nem kapta meg azt a figyelmet elözékenységett ami egy hölgynek kijár ! Magam csak sajnálni tudom , mert hiszen mi a saját szüleink illetve környezetünk tükörképei vagyunk , csak azt tudjuk tovább adni amit mi magunk is kaptunk , láttunk . Jól van na nem akarom ciccomázni , hiszen valamikor , potenciális gyilkos koromban Zalaegerszegen találkoztam olyan tiszt elvtársal aki petroleum lámpával közlekedett mert oly sötét volt szegényem mint ember és volt 4 osztály végzetségü birkapásztor aki pont az ellenkezöje volt . Tehát ez még nem is iskolai végzetséghez kötött . Hogyan is mondotta itt egy barátom ,"az úr az a Pokolban is úr "

Szervusztok ,
különben megelfelejtem a kapkodásban , de ezt már megszoktátok tölem gondolom . Ugye nálunk a szocializmusban olyan emancipáció szerüség volt /persze szükség volt a munkaeröre/ , de csak ugy hallkan megemlitve itt a "müvelt" Nyugaton , még a 70-es években is egy Nönek nem lehetett külön Bankszámlája . Nem mehetett el csak ugy kénye kedve szerint dolgozni ha "teremtöje" férje úra nem akarta ! Tehát nekem ez a cikk nagyon is fura és magas , mert én ilyent még otthon Magyarországon sem hallottam még az ifjuságomban sem .

Melitta írta:

...Leültek az asztalhoz, és a férj, amikor csak lehetősége adódott elismerően nyilatkozott a felesége otthoni munkájáról és a gyerekekről való gondoskodásról. Arra különösen büszke volt, hogy ennyi háztartási teendő és a gyerekek nevelése mellett az asszony még képes angolórákat adni, ezzel hozzájárulva a családi költségvetéshez, ami alapvetően a férfi feladata. Az ismerősőm férje szótlanul, kínosan állt a helyzet előtt. Értette és látta, amit érteni és látni kellett. - Egy magyar férfinak eszébe nem jutna elismerni a felesége fáradozását, nálunk minden természetes, csak úgy jár, alanyi jogon a férfinak, mert ez a család rendje, mert nálunk csak ő dolgozik.- vallotta be másnap telefonon a férjének.

- Megértem az angoltanárnő elképzelését és nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar férfiak, tette hozzá csendesen - valószínűleg nem, hát tegyen mindenki úgy, ahogy neki a legjobb. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én sem örülnék, ha a lányunknak magyar férje lenne – fogta rövidre az eset elemzését, s nagyokat hallgatott. - És ez csak egy kedd este volt! - szólalt meg újra a férfi. Ezzel a mondattal búcsúzott el tőlem aznap este az angoltanárnő: ez csak egy egyszerű kedd este volt.
Style.

Kattints a kibontásához...

...Leültek az asztalhoz, és a feleség, amikor csak lehetősége adódott elismerően nyilatkozott a férje fárasztó gyári munkájáról és az egész családról való gondoskodásról? Arra különösen büszke volt, hogy ennyi munkahelyi teendő és a család anyagi jólétének biztosítása mellett a férfi még képes a ház karbantartását és a fizikailag megterhelőbb otthoni munkákat is elvégezni? Az ismerősöm felesége szótlanul, kínosan állt a helyzet előtt? Értette és látta, amit érteni és látni kellett? - Egy magyar/norvég nőnek eszébe nem jutna elismerni a férje fáradozását, nálunk minden természetes, csak úgy jár, alanyi jogon a nőnek, mert ez a család rendje, mert nálunk csak ő dolgozik.

- Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar/norvég nők, tette hozzá csendesen - valószínűleg nem, hát tegyen mindenki úgy, ahogy neki a legjobb. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én sem örülnék, ha a fiunknak norvég/magyar felesége lenne – fogta rövidre az eset elemzését, s nagyokat hallgatott. - És ez csak egy kedd este volt!