"Elvált NŐK, emberek klubbja"

aklanrit

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözöllek Benneteket!
Ezt a kis falat azért inditványozom, mert szeretnék egy kicsit beszélgetni erről a témáról. Ide várok minden olyan férfit és nőt, de valahol elsősorban nőt, aki átment ezen. Én magam is túl vagyok ezen a nehéz döntésen és eseményen, és szeretném tudni, hogy kiben milyen dolgok miatt indult el az a döntés, hogy válásra szánja magát. Nem a jogi háttér az ami elsősorban érdekel, hanem a lelki. Ahány ember, annyiféle helyzet és történet. Fiatalkorom ellenére nagyon sok mindenen túljutottam és csak 5 év után van bátorságom erről beszélni. Szeretném, ha ebben a topikban olyan emberek mesélnének vagy osztanának meg velem vagy velünk gondolatokat akik úgy érzik, hogy lelkükön könnyít az ha mesélnek erről..legyen szó bármiről ami ehhez vezet. Ez nem jelenti a kiteregetést, vagy a pletykálkodást, mert tapasztalatom szerint van olyan eset, amikor jól esik kibeszélni magunkból a bajt. Illetve abban is reménykedem titkon, hogy annak aki ide ellátogat adhat egy kis "intuíciót" és kitartást a nehéz házassági, párkapcsolati helyzetekben,megoldásokhoz adhatunk ötleteket,illyetve talán kérdéseket is tehetünk fel egymásnak, hogy ki hogyan vészelte túl ezt a helyzetet.
Nagy szeretettel és megtiszteltetésnek venném, ha csatlakoznátok, és tényleg , valóban beszélgetnénk.
 

moona.pr

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia! Még nem váltam el, folyamatban van a válóperem. Ez a második házasságom. 10 évig voltam együtt a férjemmel. Neki a munkája az igaz szerelem. Havonta 3-4 napot láttuk. Nem volt elég. Anyagi gondjaink nem voltak, minden pénzt hazaadott. Nem voltam boldog, a pénz nem boldogított. Ő nem értette. Elköltöztem. Most sokkal nehezebb, mert egy fizetésből kell élni és azzal büntet, hogy a lehető legkevesebb gyermektartást fizeti. Semmiben sem támogatja a kisgyerekünket. A bíróságon bizonygatja, hogy minimálbért keres. Anyagilag nagyon nehéz, de boldog vagyok. Amikor elköltöztem, egy hatalmas tehertől, elvárásoktól, kötelességektől szabadultam meg. Nem akartam olyan emberrel élni, aki csak papíron létezett és részéről, szülei részéről hatalmas elvárásoknak kellett megfelelni. Sokan nem értenek, de nem is kell. Az én életem és ÍGY JÓ!!! Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Élvezem kisfiammal az élet minden percét.
 

Koroknay bela

Állandó Tag
Állandó Tag
Nos én nem akartam válni, de nem is tudom miért nem? 18 évig voltam nős. Az utóbbi 7-8 év már katasztrófális volt. Valamiért nem tudatosult bennem sokáig, hogy nem jó ez így, csak sodródtam bele a dolgokba. Az exem kedvenc stratégiája volt, a "nem mondom meg mi a bajom, és nem is szólok, de mutatom, hogy bajom van, had szenvedjen a másik a bűntudattól, ha nem csinált semmit akkor is." Ha megkérdeztem mi a baj, azt mondta semmi. Ilyenkor az infarktus kerülgetett. Aztán egy napon lebukott, hogy szerelembe esett egy kollégájával. Ekkor bejelette, hogy válni akar. (vajon ha nem bukik le, akkor nem akart volna válni?? ) Kicsit örültem is, hogy nem nekem kellett ezzel előállni. (fura helyzet) Ennek ellenére bevallom pánikba estem, hogy most akkor mi lesz? Ott a rengeteg adósság a házon, a gyerekek, stb. Próbáltam a lelkére beszélni, hogy gondolja át mégegyszer, de valahol belül meg azt gondoltam: "Istenem, nehogy már meggondolja magát" Végül elváltunk. A gyerekek miatt sokszor volna megbeszélni valónk még most is, de bevallom nem szivesen találkozom vele, mert még ennyi év után is mindig bepróbálkozik a bűntudatkeltéses stratégiáva,. és én erre már nem vagyok vevő. Nem akarom, hogy idegesítsen. Gondolom, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy a szerető úr végül nem akart válni a családjától, így a volt nejem pofára esett. Most Ő haragszik rám, amiért én azóta találtam párt, akivel 5 éve nagyon boldogok vagyunk. Az exem próbál is sokszor beleköpni a levesünkbe, de ez már csak a bosszúság miatt zavar kicsit.
 

naivbalek

Állandó Tag
Állandó Tag
Tavaly újra házasodtam. Mindkettőnknek ez a második házassága. Neki van három fia. Az én gyerekeim már felnőttek.
Tavaly találtuk meg egymást. Nem voltak kérdések. Kétszáz kilométerre laktunk egymástól, és mégis.
Most albérletben lakunk együtt.
 

csont25

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia! Még nem váltam el, folyamatban van a válóperem. Ez a második házasságom. 10 évig voltam együtt a férjemmel. Neki a munkája az igaz szerelem. Havonta 3-4 napot láttuk. Nem volt elég. Anyagi gondjaink nem voltak, minden pénzt hazaadott. Nem voltam boldog, a pénz nem boldogított. Ő nem értette. Elköltöztem. Most sokkal nehezebb, mert egy fizetésből kell élni és azzal büntet, hogy a lehető legkevesebb gyermektartást fizeti. Semmiben sem támogatja a kisgyerekünket. A bíróságon bizonygatja, hogy minimálbért keres. Anyagilag nagyon nehéz, de boldog vagyok. Amikor elköltöztem, egy hatalmas tehertől, elvárásoktól, kötelességektől szabadultam meg. Nem akartam olyan emberrel élni, aki csak papíron létezett és részéről, szülei részéről hatalmas elvárásoknak kellett megfelelni. Sokan nem értenek, de nem is kell. Az én életem és ÍGY JÓ!!! Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Élvezem kisfiammal az élet minden percét.
Gratulálok a bátorságodért.Kívánom,hogy találd meg a boldogságot.Sok sikert,és szerencsét!
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia! Még nem váltam el, folyamatban van a válóperem. Ez a második házasságom. 10 évig voltam együtt a férjemmel. Neki a munkája az igaz szerelem. Havonta 3-4 napot láttuk. Nem volt elég. Anyagi gondjaink nem voltak, minden pénzt hazaadott. Nem voltam boldog, a pénz nem boldogított. Ő nem értette. Elköltöztem. Most sokkal nehezebb, mert egy fizetésből kell élni és azzal büntet, hogy a lehető legkevesebb gyermektartást fizeti. Semmiben sem támogatja a kisgyerekünket. A bíróságon bizonygatja, hogy minimálbért keres. Anyagilag nagyon nehéz, de boldog vagyok. Amikor elköltöztem, egy hatalmas tehertől, elvárásoktól, kötelességektől szabadultam meg. Nem akartam olyan emberrel élni, aki csak papíron létezett és részéről, szülei részéről hatalmas elvárásoknak kellett megfelelni. Sokan nem értenek, de nem is kell. Az én életem és ÍGY JÓ!!! Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Élvezem kisfiammal az élet minden percét.
Szia!
Remélem, azóta már rendeződött minden körülöttetek!
A gyermeked szeretete nagy erő az újra kezdéshez is, a problémák megoldásához is!
Ezt én is megéltem annak idején.
10 éve váltam el, előzőleg 3 éven keresztül biztatott volt férjem, adjam be a válópert. Biztatásának legelső évében tudniillik tudomására jutott, h 2x telefonon beszéltem egy másik férfivel, és ezért, a településen, ahol laktunk, az emberek megszólták őt, mondván, felszarvazták.
Félrelépés részemről nem történt, az más kérdés, h az illetőhöz, akivel telefonon beszéltem titkon plátói szerelem fűzött, de ennek vége is lett.
Egyetértek azokkal, akik azt állítják, h ahhoz, h egy pár kapcsolatába egy harmadik személy férkőzön, ahhoz a pár mindkét tagjának hozzá kell járulnia kisebb v nagyobb módon.
Miért? Azért, mert ha meg van a megfelelő összetartás, a rendszeres kommunikáció, a bizalom, a problémák készséges és átfogó kitárgyalása és a megoldásukra tett, egyeztetett szándék, nincs az a III., aki egy ilyen kapcsolatba beleszólhat!
Nálunk a problémák megvitatása azzal indult, h én néhány szóban elkezdtem beszélni, ő sarkon fordult, és elment a kocsmába, v jobb esetben meccsre (előtte inni barátaival, utána leöblíteni..)
Nos, hiába próbáltam volna összetartani, magammal csak összetartok, de vele nem lehetett. 12 év házasság után váltam el, előtte néhány hónapig éltünk együtt, és tudtam ivásáról, de kapcsolatunk kezdetén ez erősen csökkent, és én bíztam abban, h a szeretet, a megbecsülés megváltoztathatja. Rá kellett jönnöm azonban az évek során, h senkitől ne várjak el változást. Kapcsolatunk elején ő 34 éves volt, és édesanyjával élt, mivel 15 évesen meghalt édesapjuk, ő volt aki anyagilag támogatta nemcsak édesanyját, 3 lány testvérét is.
Az időközben - még házasságunk előtt - külön otthonnal családossá vált lánytestvérei sem nézték jó szemmel a párkapcsolatunkat, féltek, így kevesebbet juttat ezentúl nekik...ezt szóva is tették, meg sok minden mást is, amibe már nem lett volna joguk beleszólni...
Édesanyjuk akkor már túl volt egy agyvérzésen. Hamarosan a következő is elérte, illetve később 2x agylágyulás - ismertebben: stroke - amelyekből a rehabilitcáió kezdeti napjain fizettünk ápolót, jöjjön házhoz, továbbiakban az én feladatommá vált gondozasa, felépülése, es a férjemé, ha épen és időben hazaért. Második gyermekem születése után 1 hónappal amputálták lábát. Ekkor is rám maradt mosdatása, gondozása, ápolása, lányai - akiket oly nagyon várt, inkább őket szerette volna, h gondozzák- csak hétvégén értek rá megnézni őt, szó szerint megnézni, és beszélgetni vele!
Senkinek nem merült fel, h ez számomra mennyire megterhelő, pedig még a háziorvos is felhívta rá figyelmük, a 4 éves óvodás gyermek- és a csecsemő gondozása mellett, a ház, a kert, a fahasogatas/fűtés, az állatetetés ugyanúgy az én részem volt, a férjem lánytestvérei pedig arra hivatkoztak, én úgyis helyben vagyok...köszönetet sem mondtak érte azóta sem, de nem is kell.
Nem voltam jó, sehogyan sem.
Mivel 2 gyermekem szinte elmondhatom, egyedül neveltem, tekintettel arra, h éjszakai kocsmázásból hazatérve sem számíthattam rá, így eljött a pillanat, mikor mertem vállalni, ha eddig ment egyedül, ezután is fog...
Az akkor 12 éves nagyobbik gyermekem a válás után megjegyezte, "anya, hamarabb kellett volna", ez volt számomra döntésem legnagyobb elismerése!
Szerettem volna elkerülni a válást, h ne legyen gyerekeimből elvált szülők gyereke, de hiába vártam, változik majd, a telefonálást követően évente megismételte, 3 éven keresztül, "add be a válást"...
Albérletbe kellett később költöznünk, hiszen ő a szülői házában él, így éltünk gyermekeimmel évekig, jelenleg a nagyobbik egyetemista, ő már nem lakik velünk, a kisebbik középiskolás, szintén felsőfokú tanulmányokra készül.
Amíg(1,5évig) nem költöztünk albérletbe, hanem a bírósági döntés szerint megosztva kellett(volna tudnunk) a lakásában élnünk egy fillér gyerektartást nem fizetett, úgy h a bíróságon azt állította, nincs munkahelye, így az akkor épp érvényes minimálbért vették alapul a gyerektartás kiszámítására. Egyébként feketén volt munkahelye, komoly fizetéssel, papíron 4 órára bejelentve...
Az albérletbe költözésünk után talán 1 évig fizette a hivatalosan korabbi minimálbér szerinti kiszabott összeget(a két gyermekre 16000 Ft. összesen), a későbbikeben ritkává vált a gyerektartás fizetése, mert arra hivatkozott, nincs munkája. Igen, beperelhettem volna, az állam megelőlegezte volna az elmaradt összegeket, mehetett volna az adósok börtönébe, de nem szántam neki ilyen világot... Azon voltam, gyermekeimnek jó kapcsolata legyen édesapjukkal, ha engem baj ér, mint ahogy voltam már nagy műtött is, legyen kihez fordulniuk...
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Tavaly újra házasodtam. Mindkettőnknek ez a második házassága. Neki van három fia. Az én gyerekeim már felnőttek.
Tavaly találtuk meg egymást. Nem voltak kérdések. Kétszáz kilométerre laktunk egymástól, és mégis.
Most albérletben lakunk együtt.
Kész siker történet! :) Szívből gratulálok Nektek, legyen nagyon boldog, harmonikus, hosszútávú kapcsolatotok!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Orulok hogy vannak pozitiv peldak , mert sajnos az en kornyezetembe mostanaban csak maganyosok elvaltak singlik vannak. Mindet alaposan megvislte a valas es nem sikerult uj kapcsolatba kerulni ami maradandonak tunik es stabilnak.
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Orulok hogy vannak pozitiv peldak , mert sajnos az en kornyezetembe mostanaban csak maganyosok elvaltak singlik vannak. Mindet alaposan megvislte a valas es nem sikerult uj kapcsolatba kerulni ami maradandonak tunik es stabilnak.
Tudod, az, hogy egyedülálló szülőként albérletbe mentem gyermekeimmel, és hosszú éveken át a DIY (do it yourself) szellemében minden barkácsolást is akár elvégzek, ha úgy adódik - igaz, gépészeti szakközépiskolai érettségim van - de értsd bele a magam végezte feladatok közé a hajvágást is, nemcsak hajnyíróval, az adventi koszorú készítést is, a foltvarrásos székpárnákig és falvédőig...szóval, hozzá lehet szokni...a szabadsághoz is, meg ahhoz is, hogy elhiszed végre magadról, h sikerül megtenni a legszükségesebbeket, nem kell komoly pénzeket fizetni szakembernek. Teljesen rááll ilyenkor az ember, életformává válhat...és ebből adódik, hogy az egyedüllétet meg is lehet szokni, no nem a magányt, aki magányos, nyilván keresni fogja azok társaságát, ahol remél párkapcsolatra találni!
Szívből kívánom, mindenki találjon társra, aki szeretné, és kifejezetten okyan társra, aki mellett egyenragúnak, oldottnak, boldognak érezheti magát, akivel megszűnik a külön "te és én" és marad a "mi"!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Sok esetben jobb a valas, mindnekinek egy elete van es azt ugy kell elni hogy jol ereze magat az ember a hazassagban.
A valas is nehez dolog foleg ahol van gyerek, a gyerek elhelyezesi vitak tartasdij stb .
Az a maganyossag ami azert a valas utan bekovetkezik sem mondhato konyunek.
Az ismerkedesbol is kiesett mar az ember tobb eves hazassag utan. Semmise megy siman.
Pont ilyen elkeseredett helyzetbe lehet 'bevalasztani" egy linkocit ami azert hamar kiderul.
 
Oldal tetejére