Helyzetjelentés Miuciról. Lehet, hogy ma sem jelenik meg közöttünk, de én igazolom távollétét. Attól függ, elkezd-e egy kézzel gépelni. Reggel azt mondta, hogy tegnap este bedagadt a csuklója, férje el is akarta vinni megröntgeneztetni, de Miuci nem ment. Sajnálta volna az éjszakája egy részét ott tölteni. Ugyanis pillanatnyilag az a helyzet, hogy városunkban csak 2 óráig végeznek ilyet, ha valakit ezután ér baleset, az felmehet a 30 km-re levő megyeszékhelyre, és beülhet a hosszú sor végére (kórházunkat ugyanis felújítják). Reggelre eltűnt a duzzanat, és nem is fájt (azt csak délután vallotta be, hogy persze, hogy nem fájt, mivel fájdalomcsillapítóval jött dolgozni). Órái után kiment (még 2 óra előtt), majd felhívott. Először is azért, hogy elnézésemet kérje, amiért nem várt meg, és nem hozott haza autóval (sokszor jövünk együtt, de ha nem, akkor is itthon vagyok 10-15 perc alatt, tehát nem a világ vége, de hát ez Miuci, a figyelmes). Megnyugtattam, hogy említette a kórházat, gondoltam, oda ment. És valóban. Biztosan nagyon szép fehér a színe a gipszének, majd hétfőn megnézem, ha addig össze nem koszolja. Nem tudták pontosan megállapítani röntgennel sem, hogy "csak" repedés, vagy netán törés. Ezért még nem tudni, hogy 1 vagy 8 hét gipsz. Én jó kolléganő módjára rögtön rámutattam a pozitívumra: most az idő is neki kedvez, nem fülled be a karja a gipsz alatt, mert lehűlt a levegő. (Azért azt is mondtam, hogy majd én beírom a naplóba, amit diktál, ő meg csak aláírja, mert persze jön dolgozni.)
. 
